Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)
1958-11-15 / 316. szám, szombat
' rA mm fejfe?«8ä&tf. „Mn inteti, bek" — lélegzettek fel megkönnyebbülten azok, akiknek férjei és fiai harcoltak a frontokon. Sztamatko Hrisztovnak azonban semmi oka nem volt arra, hogy a háború, miatt ziígolódjék. Az egyszerű, szürke ügynökből a háború alatt nagyszabású exportüzleteket lebonyoütó dohány nagy kereskedő lett. Üjonnan épült modern háza nemcsak a kor kényelme és igényei szerint, hanem valósággal fényűzően volt berendezve. Minden túlzás nélkül kastélynak is beillett. S gazdagodásukkal egyidőben — szinte egyik napról a másikra — az asszony férjét apucinak, a gyerekek apjukat papinak' kezdték szólítani. Mária, a felesége, az előkelően hangzó Mary, illetve anyuci nevet vette fel. A gyerekek a „parasztos" és „visszataszító" nevek helyett új „európai" nevet kaptak. Lazarinka Rina lett, Dimitrina Dini, fiúk pedig a jobban csengő Isko nevet vette fel. Az új nevek természetesen új életmódot is követeltek viselőiktől. A lányok szenvedélyesen sportoltak. Ico előszeretettel látogatta a szórakozóhelyeket, anyuci a sötét moziban szerelmesen összebújt lovagjaival, apuci zsebeiben állandóan lapult jó néhány pár selyemharisnya, hogy kéznél legyen, ha valamelyik szőke „kedvencét" kell értékes szolgálataiért megjutalmazni. Aznap Sztamatko Hrisztov ' ázában nagy volt az öröm. A fiatalok abban a pillanatban felébredtek, amikor a radiátor furcsa hangon morogni kezdett, jelezve, hogy működik a központi fűtés. Az inas az este azt az utasítást kapta a ház úrnőjétől, hogy kora reggel ftítsön be, de lehetséges, hogy egyáltalában ki sem aludt a kazánban a tüz. S amikor a szobákat már úgy-ahogy átjárta a meleg, Rina és Dini pizsamaban kiugrottak a puha ágyból, mezítláb berohantak anyuci hálószobájába, hogy felkeltsék. Mária asszony (illetve Mareto. ahogyan férje egybekelésük óta gyengéden becézte) hatalmas teste lányai megjelenésére megmozdult az ágyon, melynek könnyű rúgói panaszosan felsírtak. Kinyúztózkodott és jobb kezével a villanykapcsoló után nyúlt, hogy világosságot teremtsen. Szabadon maradt balkezével megkereste az éjjeliszekrényen heverű arany karóráját. A kicsiny éjjelilámpa fénye csupán á két egymás mellett álló ágyat világította meg. Az egyik ágyon, a párnák közé süppedve, selyempaplannal betakarva apuci heverészett. Mindig feje búbjáig betakarva aludt. Anyuci viszont a hátán feküdt, félig kitakarva, s a paplan alól kirajzolódott csipkés szélű hálóingéből kikandikáló telt és petyhüdt keblének világos vonala. ArcA rozsnyói könyvtár és a barátság hónapja A kassai kerületben a rozsnyói járási könyvtár egyike a legjobbaknak. A járási könyvtár dolgozói valóban mindent megtesznek annak érdekében, hogy szocialista kultúránknak fontos része és tényezője, a | könyv eljusson mindenkihez. Gáli elvtársnő, a járási könyvtár igazgatónője örömmel újságolja, hogy ma már a járásban nincsen egyetlen egy olyan falu sem, ahol ne állna a falusi dolgozók rendelkezésére gazdagon berendezett könyvtár. Egyre nagyobb az érdeklődés a járási könyvtár iránt. Ezt az is mutatja, hogy 1957-ben a járási könyvtárból 41774 szak- és politikai, ifjúsági, valamint szépirodalmi könyvet kölcsönöztek ki. Idén az év végéig a kikölcsönzött könyvek száma előre láthatólag meghaladja a 45 000-t. A könyvtárban jelenleg 10 000 kötet szak,- politikai, ifjúsági és szépirodalmi könyv van. A névsorjegyzékben 1070 olyan személynek a neve van feltüntetve, akik állandó látogatói, olvasói, kölcsönzői a járási könyvtárnak. Ezeknek a kölcsönzőknek a túlnyomó többsége munkás- és parasztszármazású. Örvendetes tényként könyvelhetjük el azt, hogy a cigányszármazású dolgozók közül is egyre többen érdeklődnek a könyv iránt s válnak barátjává a könyvnek. Jelenleg 30 cigányszármazású olvasója^ van a könyvtárnak, kikkel Gáli elvtársnő külön foglalkozik. A járási könyvtár dolgozói más módon is kiveszik részüket a kultúra fejlesztéséből. így például, amikor a járási kultúrbizottság tagjai azon törték a fejüket, hogyan lehetne a csehszlovák-szovjet barátság hónapját szebbé, gazdagabbá tenni, a könyvtár dolgozói azt a kötelezettségvállalást tették, hogy járási méretben 49 irodalmi estét fognak rendezni a legjobb szovjet írók műveiből. A könyvtár dolgozói ezenkívül vállalták azt is, hogy a legjobb olvasók és könyvbizalmiak, valamint a tanítóság segítségével a járásban 30 gyermekdélutánt és 21 irodalmi és zenei estet rendeznek. Karcagi László A család ÍRTA: GONCSO BELEY Goncso Belev (szül. 1889) kitűnő ismerője a török ura- íj lom alól felszabadult bolgár jj kisvárosok viszonyainak. Művészien ábrázolja a kisvárosi iparosságot is a polgári világban. t vonásain látszott, hogy nyugtalanul töltötte az éjszakát. Az este túlsókat evett, s elfelejtett szódabicarbónát bevenni, ami még soha nem történt meg vele. Anyuci, bár veszedelmesen közeledett az ötvenhez, annyira ápolta és konzerválta magát, hogy nem látszott többnek negyven-negyvenkét évesnél. Az óra félhatott mutatott. Anyuci láthatóan fel volt háborodva, amiért mély álmából felébresztették. Honnan vettek maguknak annyi bátorságot az ó tubicái, hogy ilyen korán felzavarták? Korholóan, de bizonyos anyai gyengédséggel szidta őket, mert szeretett volna lustálkodni még egy kicsit. — Anyuci, hiszen nincs is olyan korán! Idejében fel kell készülnünk az útra. Mire becsomagolunk, tíz óra, s akkor jön értünk az autó — jegyezte meg Rina kedvesen. — Anyuci, már hogy volna korán — szólalt meg Dini, a kisebb leány —, hiszen még be sem csomagoltunk, Nagyon jól tudod, hogy az a buta Irina még a cipöpucoláshoz sem ért rendesen. Ezt a cselédlányt az égvilágon semmire sem lehet használni. A gyerekek csicsergése papit is felébresztette. Lehúzta a fejéről a paplant és hálásan, apai gyöngédséggel rámosolygott kedveseire, akiknek még soha nem tudott ellenállni, Rina és Dini apjukhoz ugrottak és hízelegve megcsókolták. Az apa megindultan vette ki az éjjeliszekrény fiókjából a két szelet csokoládét és sugárzó arccal átadta gyermekeinek. A lányok megelégedetten visszaszaladtak szobájukba. Rina huszonkét,, Dina húszéves nagylány volt. Egyidőben jártak a szófiai Katolikus Ürileányok Intézetébe, és nemcsak jó testvérek, de meghitt barátnők is voltak, semmit sem titkoltak egymás előtt. Különben pillanatnyilag Rina Bobért, Dini pedig George-ért bolondult. Hálószobájuk ajtaját gondosan bezárták a pajkos gyerekek és az éjjeliszekrényhez ugrottak. Elővették imádottaik fényképét és mindenről megfeledkezve, eszeveszetten csókolgatták. Egész héten türelmetlenül várták a boldog pillanatot, amikor a csamkorijai síversenyen együtt lehetnek s „bomlottak" a fiúkért, örömükben modern slágereket dudorásztak; boldogan átölelték egymást és mezítláb táncoltak a tükörfényes parketten. S amikor kedvük szerint kitombolták magukat, leültek és hozzáfogtak a manikűrözéshez. Már nyolc óra volt. A család reggelinél ült az ebédlő kerek asztalánál. Mint mindig, most is csupán Ico, vagy ahogyan a lányok hívták, leko bátya hiányzott. Hrisztov, a tekintélyes dohányexportör elkényeztetett fia későn kelt. Szokása, hogyha felébred, tizenegyig heverész az ágyban, majd megnyomja a csengőt, fellármázza a személyzetet, hogy szlatköt, kávét, narancslikórt szolgáljanak fel, amit rendszerint az ágyban fogyaszt el. Azon a reggelen Rina és Dini, amikor látták, hogy apjuk bosszús fia távolmaradása miatt, kifutottak az ebédlőből, bátyjuk szobájába szaladtak és nem hagyták tovább heverészni. Meggyújtották a csillárt, tapsoltak az ágya előtt és valóságos indiántáncba kezdtek. Az éjszaka friss hó hullott, beborította a kert fáit és kellemes szórakozást ígért a tervbevett csamkorijai kirándulás. Aztán a lányok hirtelen abbahagyták az ugrándozást, komoly hangon kérlelték bátyjukat, hogy ne lustálkodjék már, keljen fel, reggelizni velük együtt, ami apjuknak jól fog esni; kétKbb Ugyh egész egyedül mara'A a Juizban. — Amíg mi anyucival Csamkorijában gondtalanul szórakozunk, papika magára maradva unatkozik majd idehaza. — Legalább azzal kedveskedj papinak, hogy most együtt reggelizel velünk az asztalnál — tette hozzá Rina. — Jól van, jól van, máris kelek! Menjetek le a nyakamról, hogy felöltözhessek. Isko huszonötéves fiatalember volt. Magas, barnabőrű, simára fésült hajú, hosszú bajuszú, komikus mozdulatokkal az amerikai filmszínészeket utánozta mindenben. Berlinben egy ideig valamilyen kereskedelmi szaktanfolyamot hallgatott, de tanulmányait soha nem fejezte be. Azzal az elhatározással tért vissza Bulgáriába, hogy apjának segít majd a dohányüzletben. Szülei egyetlen fiúgyermeküket annyira elkényeztették, hogy rászokott a könynyelmű életre, bolondult a sportért, kétkézzel szórta a pénzt, éjszakánként tért haza, a nappalokat átaludta és az égvilágon semmivel sem törődött. Kilenc óra volt, amikor leko benyitott az ebédlőbe. Apja rosszkedvűen • fogadta, leko azonban jól ismerte szülei gyenge oldalát. Mindjárt tréfára fogta a dolgot, komikus mozdulattal utánozta a „Haldokló hattyú" — táncjelenetét. Egy orosz balett előadásában látták a táncot. Rina és Dini majd kipukkadtak, olyan jóízűen nevettek mókáin, s hamarosan valamennyiükre átterjedt a jókedv, lekónak ezúttal is megbocsátottak. Amint befejezték a gazdag reggelit — a sűrű csokoládéhoz finom porcellán edényekben lágy tojást, hófehér kiflit, borostyánszínű narancsízt szolgáltak fel — anyuci a két leánnyal hozzákezdett a csomagoláshoz. Hrisztov dohányexportór háza előtt pontosan tíz órakor felzúgott a nyolchengeres „Lincoln"-autó motorja. A bőröndöket sietve felrakták, a sítalpakat a kocsi hátsó részéhez erősítették, amikar Bob és George, úgyszólván az utolsó pillanatban, taxin megérkeztek. Az ő csomagjaikat is átrakták a „Lincoln"-ra. S amikor már valamennyién kényelembe helyezkedtek az üléseken, papi mégegyszer kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy meggyőződjék: jól ülnek-e a „gyerekek". A hátsó ülésen anyuci foglalt helyet, két oldalán a lányok szorongtak. Elöl Bob és George ültek, leko a soffőr mellett szeretett utazni. A vezető tülkölt, a „Lincoln" megindult, a gummikerékre csavart acéllánc, amely kígyó módjára fonta körül a gummiabroncsot, éles fogaival mély nyomokat préselt a hóba. Papi levett sapkával néhány percig tanácstalanul álldogált a gyalogjárón és taxi után nézett, amikorváratlanul — mintha a földből nőtt volna ki —, egy ember termett előtte; már egész héten a nyomába szegődött és kérlelte, hogy bármilyen munkára alkalmazza. — Megmondtam, hogy gondolkozom a dolgon. Talán kitalálok valami okosat. — Hrisztov úr, nem válogatok a munkában. Mindegy, akármilyen munkáról van szó, mert a családom éhezik. — Jól van, jól — válaszolta szórakozottan és unottan Hrisztov s körülnézett, hogy lerázza magáról a kellemetlen „tolakodót". Váratlanul taxi állt meg előtte. — Óh! — kiáltott fel örömében és megkönnyebbülten, amikor a kocsiban megpillantotta „kedvencét". Nem sokat gondolkozott, sietve melléje telepedett. — Mehetünk, ugy-e, kedves barátom? '— csicseregte dallamos hangon a „kedvenc" és hízelegve a vállához simult. Hrisztov rá sem hederített. A soförtükörböl újból meglátta a munkáért könyörgő ember kétségbeesett arcát. Kiegyenesedve állt a taxi mögött és keze ökölbe szorult. Hrisztov dühbe gurult. Krákogott, majd a fogai között sziszegte: — Takarodj, te ... Hirtelen meggondolta magát és odaszólt a sofőrnek: — Hajts a bankba! A kocsi megmozdult s kissé elkanyarodva, befordult a széles körútra. Hrisztov megnyugodott. Most már zavartalanul hozzásimulhatott kedveséhez: Fordította: Illés Sándor A bratislavai Nemzeti Színház ma mutatja be Leoš Janáček, a nagy cseh zeneszerző Ravasz rókácska című operáját. J. Herec felvételén az opera egyik jelenete. A Kínai Népköztársaság délkeleti részéből való Wu-Han-i művészegyüttes első prágai felléptét sajtóértekezlet előzte mag. Wu-KuoZsen, az együttes művészi vezetője hangsúlyozta ezen a megbeszélésen a kínai artistaművészet kétezer éves hagyományait. A kínai artisták és akrobaták mai művészete egyrészt e népszerű népművészet ősi elemeiből, másrészt a világmüsorok korszerű számaiból merít, feltétlenül megőrizni akarván műsoruk, zenéjük, öltönyeik nemzeti jellegét. Nyomorúságos volt a kínai vándorkomédiások és artisták élete. Csupán a Kínai Népköztársaság létezése óta változott meg a helyzet. Minden provinciában és minden nagyobb városban állami együtteseket szerveztek. A nálunk szereplő Wu-Han-i állami együttes fellépett már a legnagyobb kínai városokban, üzemekben, falvakon, katonai egységek előtt, vendégszerepelt Koreában, Mongóliában, négy hónapon át a Szovjetunióban és legutóbb a Magyar Népköztársaságban. Az együttes tagjai közül néhányan a szocialista és kapi- i talista tábor 11 államában vendég- t szerepeltek. Mint a hétfői első csehszlovákiai felléptük igazolta, műsorukat nagy művészi igényesség jellemzi. Az egyes ágazatokban az eberi ügyesség és merészség csúcspontját érik el. A szerpelő egyének felkészültsége szolgál az egész együttes kollektív sikerének alapjául. Az európai artistaművészet legjobb művelői is | csupán egy-egy számot sajátítanak | el és esetleg évekig azzal lépnek fel. A kínai artisták 3-4 számban szerepelnek egyetlen műsor keretében. A vendégszereplő 40-tagú együttes műsorszámai világviszonylatban is elsörendűek. Külön figyelmet érdemelnek az egyensúlyozó-, kerékpározó-, akrobata-, zsonglőr-, bűvész- és klounmutatványok. Az est fénypontja Sia Tyü-chua, a moszkvai Világifjúsági Találkozó aranyéremmel kitüntetett artistaművésznőjének fellépte. Csészékkel a fején végzett ez idő plasztikus akrobatamutatványai ez idő szerint utolérhetetlenek. Az együttes tagjai fiatalok. Átlagos életkoruk húsz év. Művészetüket többnyire nemzedékről nemzedékre fejlesztik tovább. Hivatásukra egész fiatal koruk óta készülnek. Meggyőződtünk róla, hogy a kínai artistaművészek megfelelő zenekísérettel kellemesen szórakoztatják a mi nézőközönségünket is. Ez a tulajdonképpeni célkitűzésük. Prága legtöbb férőhelyű nagytermében, a Lucernában kínai barátaink, mint már annyiszor, újra feledhetetlen estét szereztek az e művészeti ágat szerető közönségnek és újra öregbítették a kínai művészet hírnevét, ezzel is tovább mélyítvén a csehszlovák-kínai barátságot. Prágai vendégszereplésükön kívül az együttes 14-napos vendégszereplése során fellép több cseh kerületben is. Bratislavában november 17-én és 19-én (19-én két előadás keretén belül) mutatkoznak be, Kassán november 22-én lépnek a közönség elé. (szily) I PéftJiúefcl A Csemadok korláti helyi csoportjának színjátszói érdekesnek ígérkező előadásra készülnek. Karácsonyra szeretnék bemutatni a „Két hét nyaralás" c. zenés vígjátékot, amelynek szerzői mindketten korláti lakosok. A szövegkönyvet Vigh Rózsa írta, a melódiákat pedig Balázs József komponálta. (r. h.) Bratislavában, november 17-én a Szlovák Műszaki Főiskola Gottwald téri épületében megnyílik a szovjet szakirodalom kiállítása, amely november 23-ig tart. A kiállítás keretében mintegy ezer művet mutatnak be. (g) A komáromi hajógyárban az elmúlt napokban irodalmi központ létesült. Szlovákiában ez az első ilyen létesítmény. ' (sz. j.) Bratislavában nagy sikerrel vendégszerepelt a Moszkvai Rádió tánczenekara. (J. Herec felvétele.) |Monoszlóy M. Dezső: \Az erősé legyen\ a Béke f Az erősé legyen a Béke, > kinek ápol az ölelése, [ akinek tekintete tervez, [ s az élethez vivő sínekhez anyagot, észt, örömöt hordoz. ; Az erősé legyen a Béke, i kinek vágya a Jövőt mérte, ) s a jóból jobba visz a lépte, } mert derű biztonsága védi, j aki lángot, haragot oltott. ( Az erősé legyen a Béke, J akinek tiszta szemefénye, * aki mesékre, áldásra termett i és másnak is ad szerelmet, i a., más bajától sose boldog. » Az erősé legyen a Béke, ) kire az élet képe véste j a szépet és a művészetet, > aki sose parancs, de példa, / s amihez ért, csak abban szorgos. > Az erősé legyen a Béke, a vész a gyönge gyöngésége, j lángcsóva, rom a flyáva leple, \ ki míg másokra nyúl a nyelve / olcsó magát menteni vágyik. [ Az erősé legyen a Béke, hogy a gyönge csapdája vásson, J s átok csomója legyen az ásón, | mely míg tömegsírt idéz vádlón piros hitünknek árkot készít. ŰJ SZŐ 6 * 1958. november 18.