Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-14 / 285. szám, kedd

1 Külügyminisztérium nyilatkozata a Német Szövetségi Köztársaság revansista poHtiká'áró (Folytatás az 1. oldalról) Lindrath miniszter emellett felhívta az áttelepülteket, hogy ne mondja­nak le követeléseikről és biztosítot­ta őket a szövetségi kormány teljes támogatásáról. Az a kijelentése, hogy „a nemzetek története arra oktat, hogy sem a határokról, sem a nem­zetek sorsáról hozott döntések nem megváltoztathatalanok egyszer s min­denkorra s új gazdasági és politikai események következtében módosít­hatók", többnek nevezhető, mint ar­ról tanúskodó meggyőző bizonyíték­nak, milyen célok elérésére tesznek majd kísérletet a revansisták abban a pillanatban, amikor elég erősnek éreznék magukat. Hasonló szavak hangzottak el a „haza napjai" keretében 1958. szep­temberében a Német Szövetségi Köz­társaság egész területén, valamint a Nyugat-Berlinben rendezett számos további gyűlésen is. így például Lemmer szövetségi miniszter Nyu­gat-Berlinben tartott beszédében kö­vetelte, hogy hivatalos helyről hoz­zák állandóan az áttelepültek emlé­kezetébe, hogy honnét telepítették ki őket és hol van „igazi hazájuk". A nyugat-németországi Bochum vá­rosában lezajlott hasonló gyűlésen a fő szónok hangsúlyozta azt a köve­télményt, hogy vissza kell szerezni „a birodalom egykori keleti részeit". Erhardt alkancellár, aki részt vett ezen a gyűlésen, nemcsak hogy nem tartotta magát távol ettől a követel­ménytől, hanem ellenkezőleg, beszé­dében hangsúlyozta az úgynevezett „jogot a hazára". Oberländer minisz­ter, a szövetségi kormány további tagja Hamburgban teljesen az „Es kommt der Tag" náci jelszó szelle­mében tartott beszédet az egykori áttelepülteknek és kijelentette: „Tel­jesen mindegy, hogy mikor jön el az a nap, de legyetek biztosak ben­ne, hogy eljön". Maga Adenauer szö­vetségi kancellár nemegyszer vett részt revansista kampányokban. „A haza napja" alkalmából küldött üzenetében kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy az áttelepültek hűsé­gesen kitartanak revansista követe­léseik mellett és biztosította őket, hogy „jogukat a hazára" senki sem vonhatja kétségbe s a szövetségi kormány törekedni fog e „jog" ér­vényre juttatására. Számos ilyen be­szédet és kijelentést idézhetnénk, melyeket a Német Szövetségi Köz­társaságban lezajlott revansista kam­pányok keretében hivatalos személyi­ségek és befolyásos politikai szemé­lyek tartottak és tettek. A Német Szövetségi Köztársaság képviselői nem állnak meg a revan­sista politika általános követelései­nek kijelentésénél. Egyre gyakrabban intéznek támadásokat közvetlenül az egyes szocialista országok ellen, Csehszlovákia, a Lengyel Népköztár­saság, valamint az Odera-Nisa határ ellen. Ide tartoznak a szüntelenül folytatott uszító kampányok a Német Demokratikus Köztársaság ellen, mely mint valóban demokratikus és békeszerető állam egyszer s minden­korra felszámolta a monopóliumok nagy hatalmát és ezért szálka az új támadások politikáját hirdető nyu­gatnémetek szemében. A rendszeres revansista politika s a nyugatnémet közvéleménynek a szocialista országokkal szembeni gyűlöletre és ellenségeskedésre uszí­tása nem korlátozódik csupán az át­települtek szervezeteire. A Német Szövetségi Köztársaság egész területén hivatalosan megtűrik számos különféle militarista és fa­siszta szervezet tevékenységét, kezd­ve a Stahlhelm-szervezettől, mely már a múltban is a német militariz­mus jelképe volt, egészen a Wehr­macht, az SS, stb. tagjainak különfé­le szövetségéig. A német militaristák a felújított nyugatnémet hadsereget újból a hitleri Wehrmacht hagyomá­nyainak megfelelően építik ki. Erről tanúskodik Heussinger hitleri tábor­noknak, a Bundeswehr főfelügyelőjé­nek beszéde, melyet a nemrég lezaj­lott őszi hadgyakorlatok befejezése alkalmával tartott. Heussingqr nyíltan összehasonlította a mai nyugatnémet hadsereg feladatait a Szovjetunió el­leni hitleri hadjárattal és követelte, hogy a Bundeswehrben juttassák ér­vényre a náci fegyveres erők veze­tésének „bevált" elveit. A nyugatné­met hadseregben a legnagyobb mér­tékben folytatják a revansista pro­pagandát. Többek között megrende­zik a Bundeswehr katonáinak talál­kozóit, melyek során a náci hadsereg egykori tagjai átadják a keleti had­járatban szerzett tapasztalataikat. A csehszlovák-bajor határon levő Furth im Waldban 1958. augusztusá­ban rendezett egyik ilyen találkozón Stapf és Philipp egykori náci tábor­nokok az Egykori katonák Szövetsé­gének mostani tagjai Uebelhaknak. a Bundeswehr tényleges szolgálatot teljesítő tábornokának jelenlétében nyílt felhívást intéztek a szocialista országok „felszabadítására". A Bundeswehr tagjait a szomszé­dos országok nemzeteivel szembeni ellenségeskedésre nevelik ezenkívül számos uszító tartalmú hivatalos és félhivatalos katonai kiadványban, va­lamint folyóiratban, melyeket a bon­ni hadügyminisztérium részesít pénz­ügyi támogatásban és amelyek nyíl­tan hívják fel a katonákat a revan­sista követelések megvalósítására, így például a Soldaten Zeitung fo­lyóirat 1958. februári számában a „Szudéta-vidék a birodalom szerves része" c. alatt közölt cikkben a kö­vetkező áll: „A müncheni egyezmény jogérvényesen teljesített egyezmény­nyé vált. A Szudéta-vidék ezen egyezmény szerint azóta a Német Birodalom államterületét képezi". A Német Szövetségi Köztársaság­ban újból több mint 60 úgynevezett keleti intézet fejti ki tevékenységét, mely intézetek pénzellátásáról a szövetségi kormány gondoskodik. A hitleri Németország idejéből ismer­jük ezen intézetek szerepét. Annak idején egyik fontos alkotó részei voltak a hitleri propaganda-gépezet­nek a „Drang nach Osten" politikája megvalósítása során, nem beszélve az általuk kifejtett kémtevékenység­ről. Ezek az intézetek dolgozták ki a faji elmélet, a német felsőbbrendű ember felülrendeltségéről és szere­péről, valamint az arról szóló elmé­let alapjait, hogy a szláv nemzetek alárendeltek és kisebb értékűek. Ezek az intézetek hasonló szellemben dolgoznak ma is. A tudományos ob­jektivitás köpenye alatt arra igye­keznek, hogy meghamisítsák a tör­ténelmet és újból indokolják Német­ország „történelmi igényét" azokra a területekre, melyek sohasem tar­toztak Németországhoz. Elegendő ki­ragadnunk egy idézetet W. Pleyer „Europas unbekannte Mitte" c. köny­véből, mely Csehországot és Morva­országot „ezeréves birodalmi terület­nek" és a cseh nemzetek mint „Né­metország szívében élő idegen nem­zetet" tünteti fel. Ma revansista politikát hirdet a nyugat-német sajtó túlnyomó része is. Több mint 340 olyan folyóiratot adnak ki, melyek átvették a náci szennylapok (amilyen a „Stürmer" volt, stb.) örökségét és amelyek ki­zárólag revansista uszítással foglal­koznak. Az iskolákban az ifjúságot is a nagynémet sovinizmus és revansiz­mus szellemében nevelik. így például a Német Szövetségi Köztársaság or­szágai kultúraügyi minisztereinek állandó értekezlete 1956-ban határo­zatot hozott, melyben a következő olvasható: „A németeket, különösen az ifjúságot meg kell ismertetni a német Kelettel. Történetének gyöke­ret kel! eresztenie a német történeti tudatban. A németeknek bensőséges kapcsolatban kell maradniok a kite­lepített területekkel úgy, mint hazá­jukkal, mint nemzetük egy részével". A szövetségi kormány arra töre­kedve, hogy elsősorban az áttelepül­tek váljanak a revansista hangulatok szításának állandó táptalajává és hogy a revansizmus hirdetői bennük találjanak támaszt kalandor terveik számára, jelszavakat adott ki arról az úgynevezett jogról, mely szerint vissza kell térniök azokra a terüle­tekre, ahonnét kitelepítették őket, a kitelepültek jelentős részét jogilag, szociálisan és egyébként is megkü­lönböztetett polgárok helyzetében tartja, arra igyekszik, hogy feléb­ressze bennük a jelenlegi helyzet ideiglenes voltának illúzióját, mely helyzet szerinte megszűnik a revan­sista követelések teljesítésével. Ezek a törekvések annál inkább elítélésre méltók, mert az áttelepültek n#gy része már feladta a visszatérés lehe­tőségének illúzióját. A nem reális remények mesterséges táplálása ezért szemmel láthatólag azt az egyetlen célt követi, hogy ellenségeskedést szítson a szocialista országok népei­vel szemben, a német imperializmus új, háborús hódításai „pszichológiai feltételei" létrehozásának keretében. Mindezek a tények megcáfolhatat­lanul megerősítik, hogy a revansiz­mus és a szocialista országok ellen irányuló ellenségeskedés a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos ál­lampolitikájának szerves részét ké­pezi. Ezzel kapcsolatosan nyilvánva­ló, hogy a nyugatnémet hadsereg lázas megerősítése, az atom- és ra­kétafegyverek, mellyekkel fel fogják szerelni, Nyugat-Németország poli­tikája ezen agresszív irányzatának eszközei kell legyenek. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezért utasítja el a Szovjetunió és a szocialista országok valamennyi bé­kejavaslatát és meghiúsítja a nem­zetközi feszültség enyhítésére irá­nyuló oly jelentős lépés megtevését, amilyen kétségkívül a közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítése volna. Nyugat-Németországnak a szocia­lista országokkal szemben folvtatott revansista terjeszkedési politikája kétségkívül leglényegbevágóbb oka annak is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya elutasítja a népi demokratikus országokkal való diplomáciai kapcsolatok normalizálá­sát. Ez az oka annak, hogy irántuk való gyűlöletében még tovább megy, mint az Északatlanti Tömbben levő partnerei akik normális diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn a kelet­európai országokkal. Igen jellemző Adenauer szövetségi kancellár nyi­latkozata, aki egy nemrég tartott sajtóértekezleten olyan értelemben tett kijelentést, hogy kormánya a né­pi demokratikus államokkal való diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett dötene, ha ez gyöngítené a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataikat. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya kétségkívül teljes tudatá­ban van annak, hogy a testvéri és szövetségi kapcsolatok a Szovjetunió­val nyújtják a népi demokratikus országoknak a legfőbb és legmegbíz­hatóbb kezességet a német imperia­lizmus veszélyével, valamint a revan­sista tervei megvalósítására irányuló új törekvésekkel szemben. A bonni kormány arra irányuló élénk érdeke, hogy gyengüljön a népi demokratikus országok és a Szovjetunió kapcsola­ta, éppen abból ered, hogy Nyugat­Németország militarista körei ebben látják a revasista terjeszkedési poli­tikájuk sikerének legfőbb feltételét. Ebből az következik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a népi demokratikus országokkal való diplomáciai kapcsolatok normalizálá­sának kérdését az ellenük irányuló revansista agresszív politikája cél­jainak rendeli alá. A Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának tehát igen csekély érdeke az európai or­szágok közötti kapcsolatok megjavu­Iása, hanem ellenkezőleg az, hogy továbbra is kiéleződjék a feszültség és növekedjék az új háború veszélye. A szövetségi kormány mesterkedései egyben rámutatnak arra, mennyire nem reális a Német Szövetségi Köz­társaság politikája és mily éles el­lentétbe jutott a valósággal. A felújított német militarizmus és im­| perlalizmus politikája merő ellentétben : áll a német nép érdekeivel. Ezt egyre I nagyobb mértékben tudatosítja a nyugat­{ németországi lakosság egy része és egyes I józan gondolkodású politikai személyek is j tudatában vannak annak, hogy a revan­j sizmus elsősorban magának a német nem­' zetnek milyen határtalan károkat okoz­hat. Nem kevésbé tény az is, hogy a né­met militaristák legerősebb pártja, a Keresztény Demokrata Unió (CDU) köz­.vetlenül programjába foglalta a revan­sista követeléseket és a legutóbbi időben ugyanerre az alapra helyezkednek a Nyu­gatnémet Szociáldemokrata Párt képviselői is. Emellett újból kísérleteket tesznek arra, hogy kommunistaellenes jelszavakkal leplezzék a német militarizmus terjeszke­dési törekvéseit és követelményeit. Sei­both, a BHE-párt elnöke ezt nyiltan jut­tatta kifejezésre a Bad Herschfelden 1958. szeptember 14-én rendezett gyűlé­sen, amelynek során elsősorban azt kö­vetelte, hogy „szabadítsák meg" az euró­pai szocialista országokat a kommuniz­mustól, mely feltétel teljesítése után a revansista célkitűzések könnyen megvaló­síthatók lesznek. Igaz, közismert tény, hogy húsz évvel ezelőtt kommunistaellenes jelszavak je­gyében indítottak támadást Csehszlovákia ellen és Hitler, Henlein, valamint Seiboth beszédei s „Lebensraum" követelései mö­gött nem állt egyéb, mint az agresszió előkészítése. A szövetségi kormány annak a ténynek elleplezésére törekedve, hogy a revan­sizmus új háborús kalandokra való köz­vetlen felhívást jelent, azt akarja bebe­szélni a világnak, hogy a revansista kö­vetelések teljesítése állítólag békés esz­közökkel is elérhető. Ezzel kapcsolatosan is több mint nyilvánvaló a hasonlatos­ság a hitleri politika taktikájával. A föld­kerekség nemzetei azonban még nem te­lejtették el, hogy München útja, mely felé manapság újból irányt vesz a nyugati nagyhatalmak által támogatott Német Szövetségi Köztársaság kormánya, köz­vetlenül a háború felé vezető út volt. És éppen Nyugat-Európa országai voltak azok, melyeknek le kellett vonniok azt a tragikus tanúiságot, milyen következmé­nyekkel jár az antikommunizmus és a szovjetellenes szövetségek politikája. An­nál meglepőbb egyes nyugat-európai poli­tikai személyiségek magatartása a nyugat­német revansizmus dolgában, akik kísér­leteket tesznek annak bagatellizálására és arra, hogy elleplezzék kapcsolatát a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányá­nak hivatalos politikájával. Ezért itt a legfőbb ideje, hogy a nyugat-európai or­szágok tudatosítsák: az új német re­vansizmus számukra nagyobb veszélyt je­lent, mint a múltban, nagyobb veszélyt, mert egybe van kötve a nukleáris háború veszélyével. Itt az ideje, hogy tudatosít­sák: a nyugatnémet imperializmusnak a párizsi egyezmény, vagy a NATO kere­tében megvalósítandó úgynevezett kezes­ségek rendszerével való megfékezéséről táplált remények éppoly illuzórikusak, mint azok az elképezlések voltak, hogy a hitleri terjeszkedést kizárólag keleti irányba terelni sikerül. Ami Csehszlovákiát Illeti, biztonsága el­térően a húsz évvel ezelőtt fennállott helyzettől, ma biztosítva van. Csehszlo­vákia népe országának szuverén ura. A Csehszlovák Köztársaságban nincs ide­gen „ötödik hadoszlop". Csehszlovákia határainak érinthetetlenségét öntudatos, jól felfegyverzett, a népből eredő és a néppel szorosan egybeforrott hadsereg A. H. Ámer, az EAK elnökhelyettese elutazott Szlovákiából (ČTK) — Abdel Hakim Amer mar­sall, az EAK elnökhelyettese és kísé­rete a prešovi katonai alakulat meglátogatása után hétfőn elutazott Szlovákiából. Az EAK kiváló képviselőjétől Dénes Ferenc, az SZNT alelnöke, dr. M. Ka­pusňák megbízott, Ľ. Gabriel, a pre­šovi Kerületi Nemzeti Bizottság el­nöke, J. Mockovčiak, a Kassai KNB elnöke, V. Klec, a Megbízottak Tes­tületének elnökségi irodája konzuláris osztályának vezetője és a hadsereg képviselői búcsúztak a prešovi repü­lőtéren. Az Egyesült Arab Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság államhim­nuszainak elhangzása után A. H. Amer marsall Bohumír Lomský ve­zérezredes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében ellépett a harci lobogó alatt felsorakozott díszszázad előtt. A kedves vendéget, aki repülő­gépen Brnóba utazott, útján Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, dr. Salah el Dine Tarazi, az EAK csehszlovákiai nagykövete, dr. Arnošt Karpíšek, Csehszlovákia EAK-beli nagykövete és dr. Dobromil Ječný protokollfőnök kísérte. Kiállítás a mai virágzó Kínáról A prágai Nemzeti Múzeum termeiben figyelemre méltó ki­állítás nyílt meg „Nagy ugrás Kína életében" címen. Három­százötven szebbnél-szebb fénykép mutatja be a mai Kína el­képzelhetetlenül gyors fejlődését a gazdasági élet minden terén. Valamennyi fénykép, akármelyiket is válasszuk ki, hű­séges dokumentuma a kínai nép páratlan szorgalmának és erőfeszítésének, dokumentyma olyan forradalmi változásnak és előretörésnek, amelyhez hasonlóval a történelemben még nem találkoztunk. A kiállítás elsősorban a tavalyi és az idei év sikereiről számol be. Kiragadunk néhány szemléltető adatot, hogy legalább részleges képet adjunk a látottakról. Az ipari termelés a tavalyi évhez vi­szonyítva 57 százalékkal nagyobb. A kommunista párt Központi Bi­zottságának felhívására milliónyi tömeg dolgozik azon, hogy az acéltermelést kétszeresére növel­jék, ami azt jelenti, hogy évente 17 millió 500 ezer tonna lesz az acéltermelésük. Az idei gabona­termés eléri a 350 millió tonnát, ami kétszerese a tavalyi t érmés ­nak. Gabona- és gyapottermelés­ben Kína már megelőzte az Egye­sült Államokat. Nem egész két hónap alatt a mezőgazdasági te­lepüléseknek több mint 90 száza­léka jelentkezett a népi kommu­nákba, ami a szocializmus építését lényegesen meggyorsítja és ked­vező feltételeket teremt a kom­munizmus megvalósításához. Ha a fényképeket nézzük, szin­te megelevenednek előttünk a de­rűsen mosolygó, hazájukért áldo­zatra kész kínai poígárok, ahogy hemzsegnek az építkezéseken, tol­ják a gabonával töltött zsákokat, elmélyednek a tanulásban, har­colnak a négy rossz, a patkányok, a verebek, a szúnyogok és a le­gyek pusztító hada ellen, ezrével építik a nagyolvasztókat és meg­értjük azt a gigantikus fejlődést, amely az egész világ csodálatát kiváltja. Megértjük, hogyan lehet­séges, hogy míg a népi Kína lét­rejötte előtt az öntözőművek 15 millió 930 ezer hektár földet tet­tek termékennyé, addig 1957-ben az öntözőműveik száma annyira gyarapodott, hogy 34 millió 420 ezer hektár földet és 1958-ban már 62 millió 250 ezer hektár föl­det tettek termékennyé. Megért­jük, hogy 1958 januárjától au­gusztusig 181961 nagyolvasztót építettek, hogy sajátkészítésű ha­jóik, mozdonyaik vannak, hogy megkezdték a pompás, luxuskivi­telű személyautók sorozatgyártá­sát, hogy a tavalyi évhez viszo­nyítva 37,3 százalékai nőtt a vil­lamosítás, hogy a síszarilini víz­tartály 3 év helyett 160 nap alatt készült el, hogy húsz nap alatt könnyű típusú vasutat készítenek, és a felsorolást folytathatnánk a végtelenségig. Az ország építésében, fejleszté­sében mindenki részt vesz. Min­denki újít, mindenki azon gondol­kozik, hogyan lehetne még gyor­sabban, még jobban és még taka­rékosabban építeni a szocializmust. A kínai elvtársak azt mondják, hogy ma annyi egy nap, mint ré­gen húsz év volt. Aki délelőtt iskolába jár, az délután már tanit és tovább adja, amit megtanult. Az idei év első felében újabb 94 millió ember tanult meg írni és olvasni. A babonákról, a múlt: sö­tétségéről lerántja a leplet a betű, a tudás. Több mint 68 ezer közép­iskola épült ez idén. Es kik építik? Diákok, tanítók, parasztok, mun­kások, írók és színészek. A kísérleti atomreaktort ábrázoló fénykép mellett zsákokat cipelő emberek tömegét látod. A modern teherautó mellett primitív talics­kákat. Ilyen iram mellett azonban már nem sokáig lesznek talicskák, sem zsákokat hordó munkások. Nem sok időbe telik, és Kínából modern iparral, fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező 4 szocialista nagyhatalom lesz. A kiállítás Prágában október végéig marad nyitva, utána bemu­tatják hazánk több nagy városá­ban, hogy dolgozóink minél na­gyobb számban láthassák ezt a tanulságos és meggyőző fénykép­anyagot. KIS ÉVA •joar • Kazimierz Witaszewszki vezérőrnagy, a prágai lengyel nagykövetség katonai attaséja és neje vasárnap fogadást rende­zett a lengyel néphadsereg megalakulá­sának 15. évfordulója alkalmából. 0 A Csehszlovákiai Dohányipar szlová­kiai vállalatai eddig 255 vagon dohányt vásároltak fel, amely mennyiségért több mint 30 millió koronát fizettek ki a ter­mesztőknek. A dohánybegyűjtés időter­vét a legjobban, mégpedig 116,9 százalék­ra a rimaszombati vállalat teljesíti. • A kassai kerületben sikeresen folyik az őszi termékek, különösen a cukorrépa betakarítása. A vasutasok és a ČSAD dolgozói október 12-ig 8500 vagon cu­korrépát szállítottak a trebišovi cukor­gyárba. 0 Vasárnap Brnóban megkezdődtek a Leoš Janáček ünnepségek, melyeket a nagy művész halálának 30. évfordulója al­kalmából rendeznek. A KASSAI kerület szőlőtermesztőinek a legutóbbi 10 év alatt ez idén lesz leg­gazdagabb szürete." A Klrályhelmeci Álla­mi Gazdaság dolgozói 240 hektáros sző­lőjükön hektáronként mintegy 40 mázsa szőlőre számítanak. HELYREIGAZÍTÁS Az Oj Szó október 12-i, vasárnapi szá­ma 4. oldalán Egri Viktor tollából közölt, Ján Kostra költői müvéről szóló cikk címe helyesen így hangzik: Ján Kostra költői portréja. őrzi. A Csehszlovák Köztársaság a szo­cialista tábor szerves része, támasza a Szovjetunióhoz, valamint a Varsói Szer­ződés többi tagállamaihoz fűződő barát­ság és szövetség. A Csehszlovák Köztár­saságot szilárd barátság fűzi a Német Demokratikus Köztársasághoz, melynek külpolitikája a keleti szomszédokkal való baráti együttműködés politikája. A szo­cialista országokkal rokonszenvez az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszaba­dító mozgalma is. A Csehszlovák Köztársasággal szemben nem ismétlődhet meg egy új München és a szövetségi kormány erre irányuló re­vansista politikája teljes csődre van ítél­ve. A Csehszlovák Köztársaság azonban nem veheti hallgatólag tudomásul ezeket a tényeket, tekintettel azokra a veszélyes következményekre, melyeket a német mi­litarizmus politikája és a nyugati hatal­mak által való támogatása eredményezhet Európa és az összes európai nemzetek békés fejlődése szempontjából. Hiszen vi­lágos, hogy az Északatlanti Tömb katonai kötelezettségei alapján a Német Szövet­ségi Köztársaság revansista és militarista körei a nyugat-európai államokat is az atomháború szakadékába ránthatják. A mai helyzetért a nyugat-németországi kérdés­ben folytatott politikájuk következtében nagy felelősség hárul az USA, Nagy-Bri­tannia és Franciaország kormányaira. Csehszlovákia népe határozottan elítéli a Német Szövetségi Köztársaság agresz­sziójának előkészületeit. A nyugatnémet revansisták által nyíltan hirdetett és foly­tatott megtorlás és gyűlölet politikája ko­moly cselszövés az európai nemzetek biz­tonsága ellen és Európa békéjének nyílt veszélyeztetése. Itt az ideje annak, hogy a nyugat-európai országok tudatosítsák ezt a veszélyt és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya vessen véget a revansizmus politikájának, melynek követ­kezményeiért mind a világ nemzetei előtt, mint a német nemzet előtt teljef felelősséget kell viselnie. ÜJ SZÓ 7 * 1958 október 16.

Next

/
Thumbnails
Contents