Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-14 / 285. szám, kedd

1 Külügyminisztérium nyilatkozata a Német Szövetségi Köztársaság revansista poHtiká'áró (Folytatás az 1. oldalról) Lindrath miniszter emellett felhívta az áttelepülteket, hogy ne mondjanak le követeléseikről és biztosította őket a szövetségi kormány teljes támogatásáról. Az a kijelentése, hogy „a nemzetek története arra oktat, hogy sem a határokról, sem a nemzetek sorsáról hozott döntések nem megváltoztathatalanok egyszer s mindenkorra s új gazdasági és politikai események következtében módosíthatók", többnek nevezhető, mint arról tanúskodó meggyőző bizonyítéknak, milyen célok elérésére tesznek majd kísérletet a revansisták abban a pillanatban, amikor elég erősnek éreznék magukat. Hasonló szavak hangzottak el a „haza napjai" keretében 1958. szeptemberében a Német Szövetségi Köztársaság egész területén, valamint a Nyugat-Berlinben rendezett számos további gyűlésen is. így például Lemmer szövetségi miniszter Nyugat-Berlinben tartott beszédében követelte, hogy hivatalos helyről hozzák állandóan az áttelepültek emlékezetébe, hogy honnét telepítették ki őket és hol van „igazi hazájuk". A nyugat-németországi Bochum városában lezajlott hasonló gyűlésen a fő szónok hangsúlyozta azt a követélményt, hogy vissza kell szerezni „a birodalom egykori keleti részeit". Erhardt alkancellár, aki részt vett ezen a gyűlésen, nemcsak hogy nem tartotta magát távol ettől a követelménytől, hanem ellenkezőleg, beszédében hangsúlyozta az úgynevezett „jogot a hazára". Oberländer miniszter, a szövetségi kormány további tagja Hamburgban teljesen az „Es kommt der Tag" náci jelszó szellemében tartott beszédet az egykori áttelepülteknek és kijelentette: „Teljesen mindegy, hogy mikor jön el az a nap, de legyetek biztosak benne, hogy eljön". Maga Adenauer szövetségi kancellár nemegyszer vett részt revansista kampányokban. „A haza napja" alkalmából küldött üzenetében kifejezte azt a meggyőződését, hogy az áttelepültek hűségesen kitartanak revansista követeléseik mellett és biztosította őket, hogy „jogukat a hazára" senki sem vonhatja kétségbe s a szövetségi kormány törekedni fog e „jog" érvényre juttatására. Számos ilyen beszédet és kijelentést idézhetnénk, melyeket a Német Szövetségi Köztársaságban lezajlott revansista kampányok keretében hivatalos személyiségek és befolyásos politikai személyek tartottak és tettek. A Német Szövetségi Köztársaság képviselői nem állnak meg a revansista politika általános követeléseinek kijelentésénél. Egyre gyakrabban intéznek támadásokat közvetlenül az egyes szocialista országok ellen, Csehszlovákia, a Lengyel Népköztársaság, valamint az Odera-Nisa határ ellen. Ide tartoznak a szüntelenül folytatott uszító kampányok a Német Demokratikus Köztársaság ellen, mely mint valóban demokratikus és békeszerető állam egyszer s mindenkorra felszámolta a monopóliumok nagy hatalmát és ezért szálka az új támadások politikáját hirdető nyugatnémetek szemében. A rendszeres revansista politika s a nyugatnémet közvéleménynek a szocialista országokkal szembeni gyűlöletre és ellenségeskedésre uszítása nem korlátozódik csupán az áttelepültek szervezeteire. A Német Szövetségi Köztársaság egész területén hivatalosan megtűrik számos különféle militarista és fasiszta szervezet tevékenységét, kezdve a Stahlhelm-szervezettől, mely már a múltban is a német militarizmus jelképe volt, egészen a Wehrmacht, az SS, stb. tagjainak különféle szövetségéig. A német militaristák a felújított nyugatnémet hadsereget újból a hitleri Wehrmacht hagyományainak megfelelően építik ki. Erről tanúskodik Heussinger hitleri tábornoknak, a Bundeswehr főfelügyelőjének beszéde, melyet a nemrég lezajlott őszi hadgyakorlatok befejezése alkalmával tartott. Heussingqr nyíltan összehasonlította a mai nyugatnémet hadsereg feladatait a Szovjetunió elleni hitleri hadjárattal és követelte, hogy a Bundeswehrben juttassák érvényre a náci fegyveres erők vezetésének „bevált" elveit. A nyugatnémet hadseregben a legnagyobb mértékben folytatják a revansista propagandát. Többek között megrendezik a Bundeswehr katonáinak találkozóit, melyek során a náci hadsereg egykori tagjai átadják a keleti hadjáratban szerzett tapasztalataikat. A csehszlovák-bajor határon levő Furth im Waldban 1958. augusztusában rendezett egyik ilyen találkozón Stapf és Philipp egykori náci tábornokok az Egykori katonák Szövetségének mostani tagjai Uebelhaknak. a Bundeswehr tényleges szolgálatot teljesítő tábornokának jelenlétében nyílt felhívást intéztek a szocialista országok „felszabadítására". A Bundeswehr tagjait a szomszédos országok nemzeteivel szembeni ellenségeskedésre nevelik ezenkívül számos uszító tartalmú hivatalos és félhivatalos katonai kiadványban, valamint folyóiratban, melyeket a bonni hadügyminisztérium részesít pénzügyi támogatásban és amelyek nyíltan hívják fel a katonákat a revansista követelések megvalósítására, így például a Soldaten Zeitung folyóirat 1958. februári számában a „Szudéta-vidék a birodalom szerves része" c. alatt közölt cikkben a következő áll: „A müncheni egyezmény jogérvényesen teljesített egyezménynyé vált. A Szudéta-vidék ezen egyezmény szerint azóta a Német Birodalom államterületét képezi". A Német Szövetségi Köztársaságban újból több mint 60 úgynevezett keleti intézet fejti ki tevékenységét, mely intézetek pénzellátásáról a szövetségi kormány gondoskodik. A hitleri Németország idejéből ismerjük ezen intézetek szerepét. Annak idején egyik fontos alkotó részei voltak a hitleri propaganda-gépezetnek a „Drang nach Osten" politikája megvalósítása során, nem beszélve az általuk kifejtett kémtevékenységről. Ezek az intézetek dolgozták ki a faji elmélet, a német felsőbbrendű ember felülrendeltségéről és szerepéről, valamint az arról szóló elmélet alapjait, hogy a szláv nemzetek alárendeltek és kisebb értékűek. Ezek az intézetek hasonló szellemben dolgoznak ma is. A tudományos objektivitás köpenye alatt arra igyekeznek, hogy meghamisítsák a történelmet és újból indokolják Németország „történelmi igényét" azokra a területekre, melyek sohasem tartoztak Németországhoz. Elegendő kiragadnunk egy idézetet W. Pleyer „Europas unbekannte Mitte" c. könyvéből, mely Csehországot és Morvaországot „ezeréves birodalmi területnek" és a cseh nemzetek mint „Németország szívében élő idegen nemzetet" tünteti fel. Ma revansista politikát hirdet a nyugat-német sajtó túlnyomó része is. Több mint 340 olyan folyóiratot adnak ki, melyek átvették a náci szennylapok (amilyen a „Stürmer" volt, stb.) örökségét és amelyek kizárólag revansista uszítással foglalkoznak. Az iskolákban az ifjúságot is a nagynémet sovinizmus és revansizmus szellemében nevelik. így például a Német Szövetségi Köztársaság országai kultúraügyi minisztereinek állandó értekezlete 1956-ban határozatot hozott, melyben a következő olvasható: „A németeket, különösen az ifjúságot meg kell ismertetni a német Kelettel. Történetének gyökeret kel! eresztenie a német történeti tudatban. A németeknek bensőséges kapcsolatban kell maradniok a kitelepített területekkel úgy, mint hazájukkal, mint nemzetük egy részével". A szövetségi kormány arra törekedve, hogy elsősorban az áttelepültek váljanak a revansista hangulatok szításának állandó táptalajává és hogy a revansizmus hirdetői bennük találjanak támaszt kalandor terveik számára, jelszavakat adott ki arról az úgynevezett jogról, mely szerint vissza kell térniök azokra a területekre, ahonnét kitelepítették őket, a kitelepültek jelentős részét jogilag, szociálisan és egyébként is megkülönböztetett polgárok helyzetében tartja, arra igyekszik, hogy felébressze bennük a jelenlegi helyzet ideiglenes voltának illúzióját, mely helyzet szerinte megszűnik a revansista követelések teljesítésével. Ezek a törekvések annál inkább elítélésre méltók, mert az áttelepültek n#gy része már feladta a visszatérés lehetőségének illúzióját. A nem reális remények mesterséges táplálása ezért szemmel láthatólag azt az egyetlen célt követi, hogy ellenségeskedést szítson a szocialista országok népeivel szemben, a német imperializmus új, háborús hódításai „pszichológiai feltételei" létrehozásának keretében. Mindezek a tények megcáfolhatatlanul megerősítik, hogy a revansizmus és a szocialista országok ellen irányuló ellenségeskedés a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos állampolitikájának szerves részét képezi. Ezzel kapcsolatosan nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet hadsereg lázas megerősítése, az atom- és rakétafegyverek, mellyekkel fel fogják szerelni, Nyugat-Németország politikája ezen agresszív irányzatának eszközei kell legyenek. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezért utasítja el a Szovjetunió és a szocialista országok valamennyi békejavaslatát és meghiúsítja a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló oly jelentős lépés megtevését, amilyen kétségkívül a közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítése volna. Nyugat-Németországnak a szocialista országokkal szemben folvtatott revansista terjeszkedési politikája kétségkívül leglényegbevágóbb oka annak is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya elutasítja a népi demokratikus országokkal való diplomáciai kapcsolatok normalizálását. Ez az oka annak, hogy irántuk való gyűlöletében még tovább megy, mint az Északatlanti Tömbben levő partnerei akik normális diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn a keleteurópai országokkal. Igen jellemző Adenauer szövetségi kancellár nyilatkozata, aki egy nemrég tartott sajtóértekezleten olyan értelemben tett kijelentést, hogy kormánya a népi demokratikus államokkal való diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett dötene, ha ez gyöngítené a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataikat. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya kétségkívül teljes tudatában van annak, hogy a testvéri és szövetségi kapcsolatok a Szovjetunióval nyújtják a népi demokratikus országoknak a legfőbb és legmegbízhatóbb kezességet a német imperializmus veszélyével, valamint a revansista tervei megvalósítására irányuló új törekvésekkel szemben. A bonni kormány arra irányuló élénk érdeke, hogy gyengüljön a népi demokratikus országok és a Szovjetunió kapcsolata, éppen abból ered, hogy NyugatNémetország militarista körei ebben látják a revasista terjeszkedési politikájuk sikerének legfőbb feltételét. Ebből az következik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a népi demokratikus országokkal való diplomáciai kapcsolatok normalizálásának kérdését az ellenük irányuló revansista agresszív politikája céljainak rendeli alá. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának tehát igen csekély érdeke az európai országok közötti kapcsolatok megjavuIása, hanem ellenkezőleg az, hogy továbbra is kiéleződjék a feszültség és növekedjék az új háború veszélye. A szövetségi kormány mesterkedései egyben rámutatnak arra, mennyire nem reális a Német Szövetségi Köztársaság politikája és mily éles ellentétbe jutott a valósággal. A felújított német militarizmus és im| perlalizmus politikája merő ellentétben : áll a német nép érdekeivel. Ezt egyre I nagyobb mértékben tudatosítja a nyugat{ németországi lakosság egy része és egyes I józan gondolkodású politikai személyek is j tudatában vannak annak, hogy a revanj sizmus elsősorban magának a német nem' zetnek milyen határtalan károkat okozhat. Nem kevésbé tény az is, hogy a német militaristák legerősebb pártja, a Keresztény Demokrata Unió (CDU) köz.vetlenül programjába foglalta a revansista követeléseket és a legutóbbi időben ugyanerre az alapra helyezkednek a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt képviselői is. Emellett újból kísérleteket tesznek arra, hogy kommunistaellenes jelszavakkal leplezzék a német militarizmus terjeszkedési törekvéseit és követelményeit. Seiboth, a BHE-párt elnöke ezt nyiltan juttatta kifejezésre a Bad Herschfelden 1958. szeptember 14-én rendezett gyűlésen, amelynek során elsősorban azt követelte, hogy „szabadítsák meg" az európai szocialista országokat a kommunizmustól, mely feltétel teljesítése után a revansista célkitűzések könnyen megvalósíthatók lesznek. Igaz, közismert tény, hogy húsz évvel ezelőtt kommunistaellenes jelszavak jegyében indítottak támadást Csehszlovákia ellen és Hitler, Henlein, valamint Seiboth beszédei s „Lebensraum" követelései mögött nem állt egyéb, mint az agresszió előkészítése. A szövetségi kormány annak a ténynek elleplezésére törekedve, hogy a revansizmus új háborús kalandokra való közvetlen felhívást jelent, azt akarja bebeszélni a világnak, hogy a revansista követelések teljesítése állítólag békés eszközökkel is elérhető. Ezzel kapcsolatosan is több mint nyilvánvaló a hasonlatosság a hitleri politika taktikájával. A földkerekség nemzetei azonban még nem telejtették el, hogy München útja, mely felé manapság újból irányt vesz a nyugati nagyhatalmak által támogatott Német Szövetségi Köztársaság kormánya, közvetlenül a háború felé vezető út volt. És éppen Nyugat-Európa országai voltak azok, melyeknek le kellett vonniok azt a tragikus tanúiságot, milyen következményekkel jár az antikommunizmus és a szovjetellenes szövetségek politikája. Annál meglepőbb egyes nyugat-európai politikai személyiségek magatartása a nyugatnémet revansizmus dolgában, akik kísérleteket tesznek annak bagatellizálására és arra, hogy elleplezzék kapcsolatát a Német Szövetségi Köztársaság kormányának hivatalos politikájával. Ezért itt a legfőbb ideje, hogy a nyugat-európai országok tudatosítsák: az új német revansizmus számukra nagyobb veszélyt jelent, mint a múltban, nagyobb veszélyt, mert egybe van kötve a nukleáris háború veszélyével. Itt az ideje, hogy tudatosítsák: a nyugatnémet imperializmusnak a párizsi egyezmény, vagy a NATO keretében megvalósítandó úgynevezett kezességek rendszerével való megfékezéséről táplált remények éppoly illuzórikusak, mint azok az elképezlések voltak, hogy a hitleri terjeszkedést kizárólag keleti irányba terelni sikerül. Ami Csehszlovákiát Illeti, biztonsága eltérően a húsz évvel ezelőtt fennállott helyzettől, ma biztosítva van. Csehszlovákia népe országának szuverén ura. A Csehszlovák Köztársaságban nincs idegen „ötödik hadoszlop". Csehszlovákia határainak érinthetetlenségét öntudatos, jól felfegyverzett, a népből eredő és a néppel szorosan egybeforrott hadsereg A. H. Ámer, az EAK elnökhelyettese elutazott Szlovákiából (ČTK) — Abdel Hakim Amer marsall, az EAK elnökhelyettese és kísérete a prešovi katonai alakulat meglátogatása után hétfőn elutazott Szlovákiából. Az EAK kiváló képviselőjétől Dénes Ferenc, az SZNT alelnöke, dr. M. Kapusňák megbízott, Ľ. Gabriel, a prešovi Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, J. Mockovčiak, a Kassai KNB elnöke, V. Klec, a Megbízottak Testületének elnökségi irodája konzuláris osztályának vezetője és a hadsereg képviselői búcsúztak a prešovi repülőtéren. Az Egyesült Arab Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság államhimnuszainak elhangzása után A. H. Amer marsall Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében ellépett a harci lobogó alatt felsorakozott díszszázad előtt. A kedves vendéget, aki repülőgépen Brnóba utazott, útján Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, dr. Salah el Dine Tarazi, az EAK csehszlovákiai nagykövete, dr. Arnošt Karpíšek, Csehszlovákia EAK-beli nagykövete és dr. Dobromil Ječný protokollfőnök kísérte. Kiállítás a mai virágzó Kínáról A prágai Nemzeti Múzeum termeiben figyelemre méltó kiállítás nyílt meg „Nagy ugrás Kína életében" címen. Háromszázötven szebbnél-szebb fénykép mutatja be a mai Kína elképzelhetetlenül gyors fejlődését a gazdasági élet minden terén. Valamennyi fénykép, akármelyiket is válasszuk ki, hűséges dokumentuma a kínai nép páratlan szorgalmának és erőfeszítésének, dokumentyma olyan forradalmi változásnak és előretörésnek, amelyhez hasonlóval a történelemben még nem találkoztunk. A kiállítás elsősorban a tavalyi és az idei év sikereiről számol be. Kiragadunk néhány szemléltető adatot, hogy legalább részleges képet adjunk a látottakról. Az ipari termelés a tavalyi évhez viszonyítva 57 százalékkal nagyobb. A kommunista párt Központi Bizottságának felhívására milliónyi tömeg dolgozik azon, hogy az acéltermelést kétszeresére növeljék, ami azt jelenti, hogy évente 17 millió 500 ezer tonna lesz az acéltermelésük. Az idei gabonatermés eléri a 350 millió tonnát, ami kétszerese a tavalyi t érmés nak. Gabona- és gyapottermelésben Kína már megelőzte az Egyesült Államokat. Nem egész két hónap alatt a mezőgazdasági településeknek több mint 90 százaléka jelentkezett a népi kommunákba, ami a szocializmus építését lényegesen meggyorsítja és kedvező feltételeket teremt a kommunizmus megvalósításához. Ha a fényképeket nézzük, szinte megelevenednek előttünk a derűsen mosolygó, hazájukért áldozatra kész kínai poígárok, ahogy hemzsegnek az építkezéseken, tolják a gabonával töltött zsákokat, elmélyednek a tanulásban, harcolnak a négy rossz, a patkányok, a verebek, a szúnyogok és a legyek pusztító hada ellen, ezrével építik a nagyolvasztókat és megértjük azt a gigantikus fejlődést, amely az egész világ csodálatát kiváltja. Megértjük, hogyan lehetséges, hogy míg a népi Kína létrejötte előtt az öntözőművek 15 millió 930 ezer hektár földet tettek termékennyé, addig 1957-ben az öntözőműveik száma annyira gyarapodott, hogy 34 millió 420 ezer hektár földet és 1958-ban már 62 millió 250 ezer hektár földet tettek termékennyé. Megértjük, hogy 1958 januárjától augusztusig 181961 nagyolvasztót építettek, hogy sajátkészítésű hajóik, mozdonyaik vannak, hogy megkezdték a pompás, luxuskivitelű személyautók sorozatgyártását, hogy a tavalyi évhez viszonyítva 37,3 százalékai nőtt a villamosítás, hogy a síszarilini víztartály 3 év helyett 160 nap alatt készült el, hogy húsz nap alatt könnyű típusú vasutat készítenek, és a felsorolást folytathatnánk a végtelenségig. Az ország építésében, fejlesztésében mindenki részt vesz. Mindenki újít, mindenki azon gondolkozik, hogyan lehetne még gyorsabban, még jobban és még takarékosabban építeni a szocializmust. A kínai elvtársak azt mondják, hogy ma annyi egy nap, mint régen húsz év volt. Aki délelőtt iskolába jár, az délután már tanit és tovább adja, amit megtanult. Az idei év első felében újabb 94 millió ember tanult meg írni és olvasni. A babonákról, a múlt: sötétségéről lerántja a leplet a betű, a tudás. Több mint 68 ezer középiskola épült ez idén. Es kik építik? Diákok, tanítók, parasztok, munkások, írók és színészek. A kísérleti atomreaktort ábrázoló fénykép mellett zsákokat cipelő emberek tömegét látod. A modern teherautó mellett primitív talicskákat. Ilyen iram mellett azonban már nem sokáig lesznek talicskák, sem zsákokat hordó munkások. Nem sok időbe telik, és Kínából modern iparral, fejlett mezőgazdasággal rendelkező 4 szocialista nagyhatalom lesz. A kiállítás Prágában október végéig marad nyitva, utána bemutatják hazánk több nagy városában, hogy dolgozóink minél nagyobb számban láthassák ezt a tanulságos és meggyőző fényképanyagot. KIS ÉVA •joar • Kazimierz Witaszewszki vezérőrnagy, a prágai lengyel nagykövetség katonai attaséja és neje vasárnap fogadást rendezett a lengyel néphadsereg megalakulásának 15. évfordulója alkalmából. 0 A Csehszlovákiai Dohányipar szlovákiai vállalatai eddig 255 vagon dohányt vásároltak fel, amely mennyiségért több mint 30 millió koronát fizettek ki a termesztőknek. A dohánybegyűjtés időtervét a legjobban, mégpedig 116,9 százalékra a rimaszombati vállalat teljesíti. • A kassai kerületben sikeresen folyik az őszi termékek, különösen a cukorrépa betakarítása. A vasutasok és a ČSAD dolgozói október 12-ig 8500 vagon cukorrépát szállítottak a trebišovi cukorgyárba. 0 Vasárnap Brnóban megkezdődtek a Leoš Janáček ünnepségek, melyeket a nagy művész halálának 30. évfordulója alkalmából rendeznek. A KASSAI kerület szőlőtermesztőinek a legutóbbi 10 év alatt ez idén lesz leggazdagabb szürete." A Klrályhelmeci Állami Gazdaság dolgozói 240 hektáros szőlőjükön hektáronként mintegy 40 mázsa szőlőre számítanak. HELYREIGAZÍTÁS Az Oj Szó október 12-i, vasárnapi száma 4. oldalán Egri Viktor tollából közölt, Ján Kostra költői müvéről szóló cikk címe helyesen így hangzik: Ján Kostra költői portréja. őrzi. A Csehszlovák Köztársaság a szocialista tábor szerves része, támasza a Szovjetunióhoz, valamint a Varsói Szerződés többi tagállamaihoz fűződő barátság és szövetség. A Csehszlovák Köztársaságot szilárd barátság fűzi a Német Demokratikus Köztársasághoz, melynek külpolitikája a keleti szomszédokkal való baráti együttműködés politikája. A szocialista országokkal rokonszenvez az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalma is. A Csehszlovák Köztársasággal szemben nem ismétlődhet meg egy új München és a szövetségi kormány erre irányuló revansista politikája teljes csődre van ítélve. A Csehszlovák Köztársaság azonban nem veheti hallgatólag tudomásul ezeket a tényeket, tekintettel azokra a veszélyes következményekre, melyeket a német militarizmus politikája és a nyugati hatalmak által való támogatása eredményezhet Európa és az összes európai nemzetek békés fejlődése szempontjából. Hiszen világos, hogy az Északatlanti Tömb katonai kötelezettségei alapján a Német Szövetségi Köztársaság revansista és militarista körei a nyugat-európai államokat is az atomháború szakadékába ránthatják. A mai helyzetért a nyugat-németországi kérdésben folytatott politikájuk következtében nagy felelősség hárul az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaira. Csehszlovákia népe határozottan elítéli a Német Szövetségi Köztársaság agreszsziójának előkészületeit. A nyugatnémet revansisták által nyíltan hirdetett és folytatott megtorlás és gyűlölet politikája komoly cselszövés az európai nemzetek biztonsága ellen és Európa békéjének nyílt veszélyeztetése. Itt az ideje annak, hogy a nyugat-európai országok tudatosítsák ezt a veszélyt és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya vessen véget a revansizmus politikájának, melynek következményeiért mind a világ nemzetei előtt, mint a német nemzet előtt teljef felelősséget kell viselnie. ÜJ SZÓ 7 * 1958 október 16.