Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-10 / 281. szám, péntek

(JJ CÉGTÁBLA ALATT \la már hiába Keresi az ember a Nagymegyeri Aliami Gazdasá- az eladásnál 12 088 koronát vesz^ got. Pedig semmilyen csoda nem történt vele, csupán a cégtáblát tettek. e«i> festették át, más nemzeti vállalat vette a szárnyai aiá — Nagy- Hogy áll elő az ilyen helyzet? hizlalda felírással. A külsőségekről még annyit, hogy a vasútállo- A gazdasági részleg 4885 kiló hússal ^ más körül már nem érezni a bűzt, amely valamikor a Táborból termelt többet, de a termelési költ&Ľ/ áradt (így hivják ugyanis a hizlaldát.) AKI NEM TUDNA, kíváncsiságát kielégítheti, hogy eben a hizlaldában százezreknek „készítik elő" a húsos falatjait. Tízezerszámra hízik itt a sertés, valóságos „húsgyár" ez, évente sók százezer kiló hús kerül innen szerte az országba. Érdemes ilyen húselőkészító „gyár" gazdálkodásába bepillantani, már amennyire egy rövid írás terjedelme ezt megengedi. Mert csak röviden lehet szólni egyről-másról, mivel nemcsak a Tábor, a legnagyobb hizlalda adja a hízó sertéseket, de rajta kívül van még tíz gazdasági részleg, ahol a sertéseket 30-35 kilóig előhizlalják. És nemcsak sertések kerülnek a többi gazdaságból, de szarvasmarha is bőven a legnagyobb megelégedésünkre. A „nagy" jelzőt tehát megérdemli a a nagyhizlalda a kitermelt mennyiség után. A további kérdés, vajon hogy gazdálkodik a nagybani termelésnél, felhasználja-e annak minden előnyét egyes termelési szakaszon. S itt aztán eljutunk a számok birodalmáig, amelyből szedjük ki a leglényegesebbet, rámutatva a hatékonyságot gátló és előmozdító tételeire. Elemezzük a termelés jellegét, fontosságát, szem előtt tartva az állattenyésztési termelés fő problémáit, a tejtermelést, a malacválasztást, a súlygyarapodást, a szarvasmarhánál zete még szemléltetőbben kidomborítja a kereseti aranyt: Sárkányon a termelésben elért 150 743 korona nyereség nellett gazdasági viszonylatban 1201 korona volt az átlaqkereset a növénytermelésben 1018 korona, az állattenyésztésben 1508 korona, a melléktermelésben 1007 korona, egy hektár szántóföldre számítva 959 korona. Füzesen a 113 013 korona veszteség mellett részlegi átlagbér 1114 korona, a növénytermelésben 920 korona, az állattenyésztésben 1598 korona, a melléktermelésben 1019 korena, egy hektár szántóföldre számítva 1182 korona. A rezsiköltség egy korona bérre Sárkányon 0,08 korona, Füzesen 0,10 korona. Tegyük fel a kérdést, milyen tényezők hatottak a részlegeken egy oldalon a 150 ezer koronás nyereségre, a másik oldalon a 11'3 ezer koronás veszteségre. A SÁRKÁNYI GAZDASÁG nyereségét elősegítette az is, hogy marhahústermelése lényegesen több volt a tervezettnél, mégpedig 10 986 kilóval, míg Füzesen 3440 kilóval lett kevesebb a marhahűstermelés a tervezettnél; ezen felül a választott malacok nevelésére is ráfizettek, darabonként 10,90 koronát, továbbá a sertéseknél is majd 48 ezer koronát azáltal, hogy az egy kiló súlygyaraés a sertéseknél a termelésjiasznos- | po

dás önköltségét 2^98 koronával túlil.i lépték. Dióhéjban tehát így keletkezik a nyereség és veszteség. Mivel szocialista népgazdaságunkban nemcsak termelni, de eladni is kell, az eladással is számolni kell és olyan árut, terméket kell- előállítani, amelyért meg lehet kapni a tervezett eladási árat. Itt már a minőség is döntő tényező a mennyiség mellett. És hogy a termelésben elért mennyiségen az eladásnál pénzben kifejezve hogy lehet rontani, arra gyakorlati példával szolgálhat a jánošíkovói részleg, ahol a termelésben elért 6720 korona nyereség mellett sága, hatékonysága szemszögéből nézve. VEGYÜK ELŐSZÖR a termelést és próbáljuk elemezni egy-két osztály gazdaságosságát, egymáshoz viszonyítva. A sárkányi gazdaság nem sokkal különbözik a füzesi részlegtől, ha a terület nagyságát vesszük, még száz hektár különbözet sincs. A ;zántóterUletnél nagyobb a különbség és az állatállomány több mint száz állategységgel a sárkányiak javára billen. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük az egyes mutatószámokat s főleg a két gazdasági részleg eredményeit, megállapítjuk, hogy ez év hét hónapja alatt a sárkányi gazdaság 150 743,. korona nyereséget ért el a termelésben az-előbb említett ter melési ágakban,., niíg a füzesi részi 113 013 korona veszteséget könyveli el ugyanezen idő alatt. A két gazdaság területnagyságát és az állatállomány különbözetet figyelembe véve hozzá kell tenni, hogv a sárkányi gazdaságban csak hét emberrel dolgozik több, mint a füzesiben. A veszteség-nyereség helység minden kiló húsra 0,47 koronával volt több a tervezettnél. Már ez is veszteség. Közvetlenül az eladásnál nem érték el a tervezett eladási (realizációs) árat, a hiánykülönbözet kilónként 1,46 korona volt és így gyűlt az összeg a mínusz oldalra. EZEK UTÁN VILÁGOS képet alkothatunk a nyereség-veszteség állásáról, amely nagyhizlaldai méretben 383 200 korőna nyereséget mutat az év hét hónapjára. Több is lehetett volna ez az összeg, de a főtermelő hely, a tulajdonképpeni hizlalda - Tábor - az eladásnál tetemes veszteséget mutat ki, több mint 205 ezer koornát. Az ok, hogy a hizlaldában majd 115 ezer kiló hússal kevesebbet termeltek. Pedig a napi súlygyarapodási lemaradás „csak" 5 deka volt. A veszteséget némileg csökkentette, hogy a termelési költségen jelentős összegét takarítottak meg, egy kiló húson 0,47 koronát. Ezt az eredményt egészben véve megint csak elrontotta az eladás, amikor is kilónként 0,20 koronával kaptak kevesebbet a húsért. ÜZEMI MÉRETBEN az említett termékekből 383 200 korona volt a haszon. Hogy több is lehetett volna, az nem kétséges. Már az elmúlt hónapban megtartott közgazdasági konferencián is beszéltek erről. Tanulság ez a nagyhizlalda dolgozóinak. És általános vélemény, hogy az egyes osztályok dolgozóinak esetenként jó lenne megmagyarázni egyszerűen, érthetően a részleg gazdasági helyzetét, hogy papiroson is lássák a gazdálkodást. Mert az a rossz szokás még nem veszett ki, hogy „mit törődöm én másokkal, csak az én munkám menjen". Pedig a veszteség zsebbe nyúló dolog, és tudva senki sem dobja ki szívesen a pénzt. Inkább az ellenkezőjét teszi. A helyzet a nagyhizlaldában azt mutatja, hogy az utóbbi az esélyes. Gérecz Árpád Néhány szó Keszegfalvárói Keszegfalvén vezet keresztül á Komä- ;| öröm, mert ahogy odahordták, uyy el is om—Gűta—Érsélcü

jväŕ' útvonal, ami-sok vitték á "käwť

: is, a szurkot is. A por' bosszúságot okoz az'út mentén lakóknak. Száraz időjárás esetén ugyanis oly nagy a por, hogy az csukott ablakok ellenére is vastagén belepi a bútorokat a lakásban. Már 1957 nyarán volt arról szó, hogy az útszakaszt portalanítani fogják, de tettekre nem került sor. 1958-ban tovább jutottunk. Az útszakaszt felmérték, követ, szurkot hordtak oda a lakosok legnagyobb örömére. Korai volt azonban az pedig száll -éš kavarog tovább. Egy másik fájó pontja a keszegfalusiaknak a mozi. Egy raktárból átalakított épület, mely nem sok örömet szerez a lakosságnak! Télen hiába fűtik, hidegebb van bent, mint az utcán. A tető is beázik egy-két helyen. így a nézőközönség már az előadás j folyamán értesül róla, hogy kint eleredt az eső. Szépe Imre, Keszegfalva ÍIAZ ÖJ SZÓ Épül, szépül Boly A királyhelmeci járás egyik legszebb ** községe Boly. Az utóbbi évek folyamán egyre nagyobb méretekét ölt itt is az építkezés. Az új soron egész utca épült, a Malom-utca. Negyvenöt új háí büszkélkedik ott. mindegyik korszerűen, berendezve, több házban még vízvezeték is van, ami falun elég ritkaság. Az új utcában minden ház előtt vaskerítés és kapu díszeleg, magán az új soron további 23 ház előtt vaskapu van, Köszönet jó munkájukért A rimaszombati kórház idegosztályán feküdtem. Nem tudom elfelejteni azt a kiváló gyógykezelést, melyben ott részesültem. Nagy hálával tartozom az idegosztály főorvosának, dr. Ratay Gyulának. Jaroslava Gruberová orvosnőnek és az idegosztályon működő gondos ápolónőknek, akik valamennyien odaadó, lelkiismeretes munkájukkal elősegítették, hogy egészségemet visszanyertem. Végh Péter, Simonyi Halmentés A halászszövetség komáromi helyi szervezete elhatározta, hogy a vízáradáskor az árterületekre került halak megmentése érdekében társadalmi munkát szervez. A helyi szervezet ez idén már az ötödik ilyen brigádmunkát szervezi, amelynek eredményeként több mint 6700 pontyot, 12 ezer kis csukát és sok másfajta halat mentett meg a pusztulástól. Holczer László, Komárom már nálunk senki sem készít fából kerítést. A házak előtt az utakat szépe* ápolt akácfák szegélyezik végig az égési falun. egvalósult Boly község lakóinak ré1*1 gi vágya is, a napokban kezdtél meg a kultúrház építésének alapmunkálatait. Az egész falu felajánlotta segítségét, hogy a kultúrotthon még az 1959 évben felépüljön. Molnár János, Bo'r Megalakulásának 85. évfordulóját ünnepe le a somorjai tűzoltó szervezet Az elmúlt napokban ünnepelte a somorjai tüzoltószervezet megalakulásának 85. évfordulóját. E jelentős évfordulón a tűzoltók a város lakosaival együtt ünnepi gyűlést tartottak, amelyen értékelték eddigi munkájuk eredményeit. A somorjai tűzoltók az elemi károk elleni küzdelemben mindig becsülettel helytálltak. Különösen nagy súlyt fektetnek a megelőző biztonsági intézkedésekre, aminek eredményességét bizonyítja az is, hogy ez idén az egész év folyamán egyetlen komolyabb tűzkár sem fordult elő Somorján. A tűzoltók ezenkívül tevékenyen kivették részüket az országépítő munkában is, bekapcsolódtak az aratásba és a cséplésbe s nekik is köszönhető, hogy a somorjai járás hazánkban elsőként teljesítette a gabonabegyűjtés tervét. A somorjai tűzoltókat sokéves áldozatkész munkájukért oklevéllel tüntették ki. Kovács Károly, Somorja nehéz keze.. Azelőtt csak az uraknak volt deszkakapuja, a szegény parasztnak , csak sövénykapura -került pénze. Most meg • már a deszkakapu sem jó, hanem vaskapu kell a népnek. Mindenki azt csináltat a mi falunkban. Nem látni ma rongyos ruhát, foltos cipőt se. Még hétköznap is drága cipőben, szép ruhában járnak és van mindenkinek külön ünneplője, nem is egy váltás. A gyaloglást nem ismerik a mai fiatalok, a városba autóbusz viszi-hozza őket, a faluban meg csak ke>Sé rékpárral, motorkerék• kel közlekednek. Nagyot változott 9 világ, örömre változott az élet. A népnek ma nagy becsülete van. Lemérni ezt a magamfajta 82 éves, sokat tapasztalt ember tudja igazán. Bira Antal, Fél. A rozsnyói bányák dolgozói már az év elején elhatározták, hogy az esztendő végéig ötezer tonna vasércet termelnek terven felül. Egyesek kétségbe vonták a merész vállalás teljesítését. De a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjai, főleg a kommunisták bíztak a sikerben, bár az év első heteiben akadozott a munkaverseny szervezése annak ellenére, hogy a bányászok több száz felajánlást tettek. A szakaszbizalmiak röpgyűléseket, értekezleteket hívtak össze és ott sorra megtárgyalták az elhatározások valóra váltásának lehetőségét. Azután munkához láttak s már az első negyedév végére sikerült rendbehozniok a dolgokat. Egészséges együttműködés fejlődött ki i nemcsak a pártalapszervezetek és a műhelybizottságok, de a műszaki dolgozók és a bányászok között is. -— Minden felajánlással külön kell foglalkozni, minden bányásszal külön kell beszélni, hogy mit vállaljon, miért versenyezzen. Minden dolgozónak külön kell elmondani, mit jelent az ő munkája a nagy egészben — mondotta Gasparovics Lajos, az FSZM üzemi bizottságának titkára. Nehéz, hosszadalmas munka ez, de megéri a fáradságot. A lelkes vetélkedés, a versenytársak jó barátságának eredményeképpen a felajánlásokat már 4138 tonnával túlteljesítették. A bányászok legjobbjai számítottak ugyan azzal, hogy elhatározásukat siker koronázza, de ilyen eredményre még gondolni sem mertek, amikor kötelezetségvállaiásuk megszületett. A bányákban ugyanis hosszú ideig sok gondot okozott a munkaidő rossz kihasználása és az igazolatlan mulasztás. Havonta több szőz óra veszett kárba s emiatt előfordult, hogy a tervet csak nagy nehézségek árán, s a kötelezettségvállalásokat gyakran éppen hogy csak teljesítették. De a bányákban, ahol annyi nehézséget leküzdenek, megtalálták a nyitját a fegyelem megszilárdításának is. S így Élő kapcsolatban a s emberekkel az előző évekhez viszonyítva a felére csökkentették az igazolatlan mulasztások számát. De vannak már olyan bányák, pl, a rudníki, vagy Rozsnyő-Bystró-i, ahol az utóbbi hetekben alig fordult elő mulasztás. Egy időben különösen a karbantartókra panaszkodtak sokat. Nemegyszer sürgős javítási munkák azért késtek, mert hol az egyik, hol a másik karbantartót nem találták a helyén. Több értekezleten nyilvánosan is bírálták felületességüket, végül a pártszervezet kezdeményezésére az üzemi bizottság a karbantartó-csoportok között páros versenyt szervezett. Az eredmény szinte számításon felüli. Ma az értekezletek legtöbbjén csak dicséret hangzik el a gépjavítók munkáját illetően. Műhelybizottságok különösen pedig a szakaszbizalmiak ebben az évben jóval nagyobb gondot fordítanak a védőeszközök használatára. Ez a fegyelem megszilárdításának egyik nagyon fontos része, hiszen az a munkás, aki a védőeszközt nem használja, nemcsak a bányának, hanem saját magának és családjának is súlyos károkat okozhat. Az eredmény itt sem maradt el. Jóval csökkent a balesetek száma s emelkedett a ledolgozott műszakok mennyisége. Mindez csak egy része azoknak a gazdasági kérdéseknek, amelyek megvalósítását a szakszervezeti csoportok és bizalmiak elősegítették. De ezen túlmenően felbecsülhetetlen az az eredmény, amelyet munkatársaik tudatának formálásában értek el. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a rozsnyói bányák dolgozói ismerik jogaikat, de tudják kötelességeiket is. Mikor beszélgethet mindenről a bizalmi? Megvan annak az ideje és a módja. Ahol rendszeres és bensőséges a csoportélet, ahol a bizalmi nem j sajnálja a fáradságot, hogy a munka ' előtt vagy után, esetleg a tízórai vagy az ebédszünetben felkeresse csoportjának tagjait és érdeklődjék munkájuk, problémáik felől, ott mindig adódik alkalom a meggyőző érvek felsorolására is. Kelemen Béla az ércelőkészítőben például rendszeresen összehívja csoportját s ilyenkor röviden megtárgyalják problémáikat. Kelemen Béla újból való megválasztása nem más, mint bizonyítvány eddigi tevékenységéről, dolgozó társainak róla alkotott véleményéről. A bizalmi tisztség, mint a neve is mutatja, bizalmat jelent. Bíznak benne, hogy kiáll a jogos követelésekért. Mert igazságos, következetes embernek ismerték meg. Bíznak Kelemen Bélában, mert nem hátrál meg az első pillanatokban a látszólag népszerűtlennek tűnő feladatoktól. Az eddig lezajlott szakaszbizaimiválasztások s az azt követő értekezletek során sok értékes, hasznosítható tapasztalatot hoztak felszínre. Élénken foglalkoztatta a bányászokat és a műszaki dolgozókat a bányagépek karbantartása, de különösen jobb kihasználásuk. Sok olyan dolgot elmondtak, amin minden beruházás nélkül, egy kis jóakarattal segíteni lehet. A Rozsnyó-Bystró-i bányában pl. Dobos János elvtárs, a pártalapszervezet bizottságának elnöke azért bírálta a pártcsoportot és az FSZM szakaszbizalmijait, hogy nem gondoskodnak kellően a rakodógépek teljes kihasználásáról. Egy gép teljesítménye havonta 220 tonnával kevesebb, mint a Mária-bányában. A vízöblítéses fúrás bevezetése is sokáig döcögött a R. Bystró-i bányában. Márpedig éppen a párt és a szakszervezeti szakaszljizalmiak feladata megszerettetni az újat, a haladót. Hiszen a bánya gépesítésének fő célja a tömegtermelés biztosítása mellett az ember fizikai erejének kímélése, a teljesítmény és a munkatermelékenység növelése, valamint a termelési költségek csökkentése. A bányák gépesítésénél a jelenlegi műszaki fejlettség mellett arra kell törekedni, hogy a bányamunkálatok minden neme, mozzanata lehetőleg gépesítve legyen, mert csak így teljesíthető a gépesítés egyik legfontosabb feltétele, az embernek a nehéz munkától való mentesítése. Szakaszbizalmi választá! sok általában megint eredményesek j voltak. Elsősorban azért, mert felkeltették a dolgozók érdeklődését, aktivitását és a munkások bírálata utat mutat ahhoz, hogyan kell még jobban végezni munkájukat. Eredményesek voltak továbbá azért, mert a legrátermettebb, a legáldozatkészebb társaikat választották meg bizalmiaknak, akik a szakszervezeti tagság támogatásával és a műhelybizottság irányításával jó munkát fognak végezni. Az értekezleteken elhangzottak azt bizonyítják, hogy a bányák dolgozói komolyan hozzálátnak a következő évi terv kidolgozásához s az új kollektív szerződés előkészítéséhez. Ezeken az értekezleteken azt is elhatározták, hogy az évi tervet határidő eiőtt teljesítik. A dernői bányászok pl. úgy dönöttek, hogy december 16-ig teljesítik az évi feladatokat és 110 ezer koronával csökkentik az önköltséget. Hasonló kötelezettségvállalások láttak napvilágot a többi bányákban is.' Az újonnan választott szakaszbizalmiak valóban alkalmasak arra, hogy fellendítsék a szakszervezeti csoport életét, tevékenységét. Általában olyan, a dolgozók bizalmát élvező bányászok és műszaki dolgozók kerültek a szakaszok élére, akik a munkában példamutatók, szívesen. önzetlenül végzik megbízatásukat. Nagy gondot fordítanak a küszöbönálló évzáró taggyűlések, a műhelybizottságok megválasztására is. Az előző évhez viszonyítva sokat javult a műhelybizottság munkája. Elmondhatjuk-e azonban, hogy a szakszervezeti taggyűlések az üzemi szakszervezeti munka tényleges vezető, irányító szervévé váltak? Nem, ezt még nem mondhatjuk el, A szakszervezeti taggyűlések túlnyomó többsége ezt a funkciót még nem tölti be. Štefan Veldák elvtársnak, a járási pártbizottság dolgozójának véleménye szerint ennek több oka van. Az első, hogy a taggyűléseken még nem számolnak be megfeleleőn a szakszervezeti bizottságok működéséről, a szakszervezeti munkáról és feladatairól. Másodszor az, hogy a műhelybizottságok általában nem terjesztik elő- a taggyűléseken megvitatás céljából a vitás, eldöntésre váró kérdéseket, legtöbbször kész tények elé állítják a tagságot, így a határozatok gyakran általánosak, formálisak voltak. A harmadik, hogy a szakszervezeti demokráciát a taggyűléseken eddig csupán úgy értelmezték, hogy a tagság szabadon nyilváníthatja véleményét, bátran rámutathat a hibákra. Pedig ehhez az is hozzátartozik, hogy a taggyűléseken elhangzott bírálatokat, javaslatokat figyelembe is vegyék és a szakszervezeti funkcionáriusok harcoljanak a helyes javaslatok, észrevételek megvalósításáért. Helyes tehát, ha' a szakszervezeti csoportok az eddiginél jobban felkészülnek az évzáró taggyűlésre, a műhelybizottságok választására, hogy a legjobbak kerüljenek az élre. Ha az évzáró taggyűlésekne körültekintően meghatározzák a következő évi feladatokat, olyan műhelybizottságokat választanak, amelyek alkalmasak lesznek a sokrétű és megtisztelő szakszervezeti feladatok elvégzésére, minden bizonnyal sikeresen oldják meg a következő évi termelési feladatokat, amelyek az ideihez viszonyítva majdnem félszáz ezer tonnával magasabbak. Erdősi Ede ŰJ SZÖ 5 * 1958. október ÍO,