Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-08 / 279. szám, szerda

Ünnepi ed Moszkvában a csehszlovák hadsereg napjának tiszte t e ére Moszkva (ČTK) — Október 6-án este Moszkvában a csehszlovák had­SEreq napjának tiszteletére a Szovjet Hadsereg központi házában ünnepi es­tét tartottak. A szovjet és csehsziovák katonák testvéri szövetségéről I. Sz. Kolesznyi­cseríko vezérőrnagy, aki a második világháborúban résztvett Csehszlová­kia felszabadításában ünnepi beszédet mondott. A csehszlovák néphadsereg tagjainak tolmácsolta a szovjet kato­Kanierunban is lesz népszavazás? Kairó (ČTK) — Az ázsiai és afrikai országok szolidaritása állandó taná­csának titkársága az Egyesült Nerrt­zetek Szervezetéhez táviratot inté­zett, amelyben kéri, hogy az ENSZ a közel jövőben Kamerunban ren­dezzen népszavazást az ország egy­ségéről és függetlenségéről. A távirat hangsúlyozza, hogy a kameruni helyzet rosszabbodása, an­nak következtében, hogy a francia és az angol gyarmatosítók egyre fo- ( kozzák a fegyveres harcot a hazai ^ lakosság ellen, ellentétben ál! az ENSZ alapokmányával és veszélyez-! teti a békét. I nák testvéri üdvözletét és sok sikert kívánt harci és politika; felkészülésük­höz Ezután Jaroslav Béiik őrnagy, a csehszlovák néphadsereg képviselője mondott beszédet. Az ünnepi est keretében hangver­senyt rendeztek. A szovjet tudósok mesterségesen állítják elő a cucarint Moszkva (ČTK) - A szovjet tudó­soknak eiső ízben sikerült mestersé­ges úton curarint készíteni, amelyet eddig a tropikus növények leveleiből nyertek. Ezt a gyógyszert széleskö­rűen alkalmazzák a vegyészetben az ideg végződések elérzéktelenítésénél. A növényi anyagok vegyészetéről Kisinyevben tárgyaló értekezlet résztvevőit Nikolaj Preobrazsenszkij professzor tájékoztatta a szovjet tu­dósok új sikeréről. Preobrazsenszkij professzornak si­került mesterségesen pilocarpint is előállítania, amelyet a glaukom gyó­gyításában használnak. A Szovjet­unióban most tervbe vették e gyógy­készítmény ipari gyártásának beve­zetését. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke fogadta Erik Johnstont, az amerikai filmgyárosok szö­vetségének elnökét és hosszabb nem hi­vatalos beszélgetést folytatott vele. (CTK) GERHARDSEN, norvég miniszterelnök október 6-án az osztrák hírügynökség tudósítója előtt kijelentette, hogy Nor­végiát rendkívül nyugtalanítja a távol­keleti helyzet. Hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaságot fel kell venni az ENSZ tagjainak sorába. (ČTK) A LENGYEL Tudományos Akadémia ma­tematikai gépgyártó intézete befejezte az „XYZ" elektromos számológép szerelését. Ezzel a géppel egy másodpercen belül 800 számtani műveietet lehet elvégezni. (ČTK) RIZSKOV, az IL-12 repülőgép pilótája a dél-sarki Mírnij—Pionírszkaja—Komszo­molszkaja—Vosztok és Szovjetszkaja lé­gi útvonalon leszállás nélkül 3000 km-es utat tett meg. (CTK) NAGY-BRIŤANNIÁBAN a munkanélkü­liek száma szeptemberben 50 ezerrel emelkedett és elérte a 476 ezret. (ČTK) NAGY-BRITANNIA kivitele a Kínai Népköztársaságba ez év első nyolc hónap­jában 70 százalékkal emelkedett. (ČTK) TIBETBEN, Lhassza elővárosában üzem­be helyezték az első szénbányát, melynek készleteit 700 ezer tonna kiváló minősé­gű antracitszénre becsülik. (ČTK) NORVÉGIA elfogadta az USA ajánlatát, amely szerint a norvég légierőket Side­winder típusú irányítható lövedékekkel látják el. (ČTK) CHALEB BAGDAS, Szíria és Libanon Kommunista Pártjának főtitkára októ­ber 6-án visszatért Damaszkuszba, amely­nek repülőterén családtagjai, irók, újság­írók és volt képviselők fogadták (ČTK) AZ OMÁNI imám kairói képviseleti hi­vatala jelentést közöl, amelyben beszá­mol arról, hogy brit katonai repülőgépek szakadatlanul bombázzák az ománi haza­fiak hadállásait a Dzsebel al-Ahdar hegy­vidéken. (ČTK) AZ ALGÉRIAI-FRANCIA haderők pa­rancsnokságának hivatalos jelentése sze­rint a múlt héten 488 algériai partizán életét vesztette és 17 fogságba került. (ČTK) AZ ÚJ-ZÉLANDI kormány október 6-án a kivitel további korlátozását jelentette be, amely a jövő év kezdetén lép életbe. E korlátozás oka a külkereskedelmi mér­leg deficitje és a devízahiány. (ČTK) A KÍNAI NÉP október 1-én ünnepelte a köztársaság megalapításának 9. évfordulóját. A legszélesebb néptömegek Kína Kommunista Pártjának vezetésével a szocialista építés útján hatalmas lépést tettek előre és a tüntetés a kínai nép termelő sikereinek és erejének seregszemléje volt. (1) A pekingi dolgozók „Amerikai csapatok tűnjetek el Tajvanról" feliratú transzparenseket visznek. (2) Ejtőernyősök bemutatója a Thien-An-men téren. (Oj Kína felvételei) Amerika zavarban van a tajvani fegyverszünet miatt New York (ČTK) — Herter külügy­miniszterhelyettesnek az a kijelen­tése, hogy az USA beszünteti hadi­hajóraja segítségét a csangkajsekis­táknak a Kínai Népköztársaság ellen, „hogyha a tűz beszüntetése tartós­nak bizonyult", visszatükrözi azt a zavart, amelyet a Kínai Népköztár­saság javaslata az USA kormánykö­reiben keltett. A New York Times kommentárjából világosan kitűnik, hogy a külügyminisztérium képvise­lője ezt a kijelentést nem jószán­tából tette, hanem csupán azért, mert a külügyminisztérium „nem akart olyasmit tenni, ami kiválthatná az amerikai és európai közvélemény rosszalását". A lap kommentárjában egyúttal arról ír, hogy csangkajsekék „nem állhatnak rá a közvetlen tárgyalá­sokra a Kínai Népköztársasággal, mert ez számukra politikai öngyil­kosság volna". Minden jel arra mu­tat tehát, hogy az amerikaiak, akik már nem engedhetik meg maguknak, hogy nyíltan beavatkozzanak a kínai konfliktusba, minden erejükkel és eszközzel a Csangkajsekiek buzdítá­sára fognak törekedni. így például Bürke tengernagy, az amerikai hadi­tengerészet vezérkari főnöke min­neapolisi uszító és támadó beszédé­ben kijelentette: „az USA nem hall­gathat azok szavára, akik azt taná­csolják, hogy hagyja el kínai nacio­nalista (értsd csangkajseki) barátait". A tengernagy beszédét agresszív hangnemben fejezte be: „A Tajvani­szorosban uralkodó helyzet bizonyos kockázatot jelent számunkra. Nem va­gyunk hozzászokva, hogy engedjünk az erőszaknak". A New York Times cikke arra mu­tat, hogy azon lehetőség ellenére, amelyet a Kínai Népköztársaság aján­lata az Egyesült Államoknak nyújt, hogy békében elvonulhasson a kínai vizekről, az amerikai hivatalos kö­rök megkísérlik a kínai lépés jelen­tőségének lekicsinylését. E körök ki­jelentik, hogy a tűzszünet „egyáltalán nem nyújt több reményt e terület békéjére". A tajvani helyzet Tajpej (ČTK) — A csangkajseki hajók és teherszállító repülőgépek október 6-án és 7-én további kész­leteket szállítottak Kimoj szigetére. A készletek egy részét Ta-tan és Er­tan kisebb szigeteken helyezték part­ra. A tajpeji csangkajseki parancs­nokság október 7-én közölte, hogy e kis szigeteken állomásozó kuomintan­gi helyőrség helyzete „különösen két­ségbeejtő" volt. A Reuter hírügynökség washingtoni tudósítója jelenti, hogy az amerikai kormány a Kínai Népköztársaság nyi­latkozatának áttanulmányozása és a szövetségesekkel folytatott tanácsko­zás után elhatározta, hogy elfogadja a kínaiak feltételét, és beszünteti a csangkajseki szállítóhajók kíséretet Kimojra. A tajvani tengerszorosban tartózkodó 7. amerikai hadihajóraj parancsnokának rövidesen megküldik az erre vonatkozó parancsot. Csehszlovákia népe szilárdan áll a kínai nép mellett Peking (ČTK) — Jaroslav Rak ezre­des, a Csehszlovák Köztársaság kato­nai attaséja Kínában október 6-án Pe­kingben a csehszlovák hadsereg nap­jának tiszteletére ünnepi fogadást rendezett. A fogadáson elhangzott be­szédében kijelentette: „Népünk és had­seregünk határozottan támogatja a kínai nép elvitathatatlan jogát Tajvan, Pheng-hu és a kínai partmenti szige­tek felszabadítására." Az ezredes hoz­záfűzte: „Az USA kockázatos politikája nemcsak a távol-keleti békét, hanem a világbékét is veszélyezteti". A ka­tonai attasé hangsúlyozta, hogy Cseh­szlovákia szilárdan a kínai nép mellett áll az amerikai agreslszió elleni harcá­ban. Párizs (ČTK) - A I'Humanité, a Francia Kommunista Párt központi lapja október b'-án közölte M. Servinnek, a Francia Kommunista Párt KB politikai irodája tagjának és titkárának beszámolóját, ame­lyet az FKP KB Ivry párizsi elő­városban október 3-án tartott ülé­sén mondott. SERVIN BESZÉDE bevezető részé­ben rámutatott, hogy Franciaország­ban a nagytőke támadása a munkás­osztály ellen újabb szakaszába lépett. De Gaulle tábornok hatalomra jutta­tását az uralkodó körök rendszeres kommunistaellenes álláspontjukkal készítették elő. Servin hangsúlyozta: „De Gaulle tábornok hatalomra ju­tását nemcsak az a tény jellemzi, hogy az algériai erőszakos puccs se­gítségével valósult meg, hanem az is, hogy ez csak azon beleegyezés kö­vetkeztében volt lehetséges, amellyel a politikai pártok az államfordulatot megengedték. De Gaulle nem ellenük, hanem velük együtt vette át a ha­talmat. Erről tanúskodik kormányá­nak összetétele. A szeptember 28-i népszavazás célja az volt, hogy tör­vényesítse e hatalmat és a nagy­burzsoáziának eszközt adjon politiká­ja folytatására a nép jogainak meg­nyirbálására. A népszavazás eredmé­nyét tehát az ország legreakciósabb erőinek győzelmeként értékelhetjük. Ez a munkásosztály, valamennyi de­mokratikus erő és a párt komoly sikertelensége". A népszavazás elemzése Marcel Servin beszéde további ré­szében a népszavazás eredményeit elemezte. Az egyes megyékben és városokban elért eredmények elem­zéséből Servin több következtetést vont le. „A szocialista és a radikális pártok vezető képviselői, akik a nem­leges szavazás mellett foglaltak állást, ennek az álláspontjuknak nem tud­ták megnyerni választóik tömegeit. Ezért a baloldal híveinek milliói „igennel" szavaztak. De nemcsak er­ről van szó. A pozitív szavazásért folytatott mozgalom jelentősen érin­tette a pártot. 1956-ban 5 millió 600 ezer szavazatot kaptunk, szep­tember 28-án több mint 4 millió 600 Bizalommal a további harcra Marcel Servin felszólalása az FKP ülésén ezren szavaztak nemmel. Elégtelen volna azonban csak arra mutatni rá, hogy egymillió kommunista választó „igennel" szavazott. A valóságban jóllehet a nemleges szavazatok leg­nagyobb számban kommunista válasz­tóktól erednek, helytelen és a jövőre nézve veszélyes volna semmibe sem venni a demokratáktól, szocialisták­tól és radikálisoktól származó sza­vazatokat. Ebből az következik, hogy több mint egymillió kommunista választó igennel szavazott. Ez komo'y helyzet, amellyel szembe kell néznünk. A felszabadulás óta el­ső ízben történt, hogy ilyen jelen­ségre került sor. És nemcsak olyan választókról van szó, akiket nem­régen 1956. januárjában nyertünk meg, hanem gyakran olyan válasz­tókról is, akik már hosszú évek óta a kommunistákra adták szavazatai­kat. Ebből a tényből most több kö­vetkeztetés vonható le. A középré­tegek a városokban és falvakon tö­megesen „igennel" szavaztak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a parasztok, kisiparosok és főképp az értelmiség bizonyos száma nem sza­vazott „nemmel". Általában azonban azt mondhatjuk, hogy ezek a réte­gek igennel szavaztak. Ezek termé­szetesen olyan emberek, akiket ha­gyományosan a jobboldali pártok be­folyásolnak. Vannak köztük azonban olyanok is, akik a nem kommunista baloldali pártok befolyása alatt álla­nak. Néhány mellékes fontosságú ki­vétellel a reformista áramlatokat és a szociál­demokrácia befolyása alatt álló dol­gozókat ugyancsak megnyerték a pozitív szavazásért való mozgalom­nak és a Guy Moüet, valamint a szocialista párt kongresszusa több­sége által kitűzött irányvonalat kö­vették. S végül azok a kommunista választók, akik igennel szavaztak, távolról sem tartoznak mindnyájan a középrétegekhez. Marcel Servin hangsúlyozta, hogy a párt elsőrendű feladata kivizsgálni a pozitív szavazásért indított mozga­lom indokait, hogy megtalálhassa a helyes feleletet azokra a kérdések­re, amelyeket a tömegek vetnek fel. Miért szavaztak igennel, de Gaulle mellett „Minden bizonnyal dühödt kampány folyt a pozitív szavazásért, mivel de Gaulle kormányának kezében van az államapparátus, valamennyi nagy lap, a rádió és a film. A rendőrségi nyo­más megfélemlítette a tagadó szava­zás hívejt. Ugyancsak világos, hogy a párt csaknem teljesen magára ha­gyottan állott az alkotmány elve­téséért folytatott kampányban, mivel a többi erők, amelyek a tömegeket tagadó szavazásra hívták fel, kevés összejövetelt és gyűlést rendeztek. Más mérlegelések is szerepet ját­szottak ebben. Főképp az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front azon koncepciója, amely harcainak francia földön való folytatására vonatkozik. Egyes franciáknál szerepet játszottak továbbá az antikommunizmus bizo­nyos maradványai is, amelyet a bur­zsoázia az 1956. és 1957-es években táplált az SZKP XX. kongresszusa után és a magyarországi események idején. Nézetünk szerint azonban nem ezekben az okokban keresendő a népszavazás eredményeinek fő ma­gyarázata. A kérdés, amelyre meg ,, , | kell kísérelnünk a választ: Vajon a munkásosztályban levo balold ai híveinek milliói, demokraták, ivm ta ív^lro fr ác c C^nír.1 á 1 _ ' .,.. ,, ,, , ., szocialista dolgozok es kommunista választók miért szavaztak de Gaul­le-ra, akit az algériai ultragyarma­tosító elemek helyeztek hatalomba, aki puccsista tisztek lázadása és azon pártok támogatása következtében ke­rült hatalomra, amelyek tíz év óta hatalmon voltak? „Ez azokkal a nagy illúziókkal magya­rázható, amelyeket a tömegek de Gaulle múltját, jelenlegi és jövő politikáját illetőleg táplálnak, azon illúziókkal, ame­lyeket a miniszterelnök maga táplál két­értelmű beszédeivel, azon illúziókkal, amelyeket propagandánknak nem sikerült teljesen szertefoszlatni. A nép nem óhajt­ja a fasiszmust és a köztársaság híveinek nagy száma de Gaulleban nem a szemé­lyes hatalom emberét látta, hanem tá­maszt az algériai felforgató ezredesekkel szemben. Ezért szavaztak igennel. Né­pünk széles rétegei, amelyek békét óhaj­tanak Algériában, azt hitték, hogy ďe Gaulle végre képes megoldani e problé­mát s általában megoldani hazánk alap­vető kérdését — Franciaország és a tengerentúli területek közötti új kapcso­latok rendezését. A franciák milliói előtt, akiknek nem­zeti büszkeségét megalázta az előző kor­mányok szolgalelkülete, de Gaulle a nem­zeti nagyság és függetlenség kezeseként tűnt fel. A polgárháborúval való zsarolás, amelyet a felforgató tisztek és franciaor­szági híveik folytattak, erősen befolyá­solta a szavazást. A becsületes, de csa­lódott köztársaságiak, akik szeretik hazá­jukat, és elutasítják a gaulleista alkot­mányt, mégis igennel szavaztak de Gaul­le mellett, a kisebbik rosszat választva így és Ily módon meghátráltak a nem­leges szavazatok győzelme esetére pol­gárháborúval fenyegető ultragyarmatosító algériai elemek zsarolása előtt. Nézetünk szerint azonban rá kell mutatnunk még egy további indokra is, hogy megmagya­De Gaulle felméri a népszavazási győzelmet rázzuk a pozitív szavazatok mennyisé­gét és lehet, hogy éppen ez a legfon­tosabb indok. Népünk valóban változás után vágyik. Tíz év múltán Franciaország még mindig gyarmati háborúkban vergő­dik. Az ország és a nép fő problémái fennállanak anélkül, hogy kielégítő megol­dást nyernének: a franciák milliói szük­séglakásokban vagy szállodákban laknak és a lakáskérdés rendkívül égető. A mun­káscsaládok milliói nagyon nehezen élnek meg jövedelmükből annak ellenére, hogy a kimeritö munka után tovább dolgoznak, annak ellenére, hogy gyakran két bevé­telük van. A lakbérek, adók, a ruházat és az élelmiszerárak szüntelenül emelkednek. Teljes vagy részleges munkanélküliség fenyegeti őket.'*" Marcel Servin beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a kommunista párt, a párt szervezetei és tagjai nagv eréllyel és áldozatkészséggel harcoltak az alkot­mány elutasításáért. A de Gaulle-féle külpolitikával foglal­kozva Servin rámutatott, hogy az ilyen politika csupán elmélyítheti a nép nyo­morát és még nagyobb anyagi függőség­be hozza Franciaországot az Egyesült Államoktól és Nyugat-Németországtól. A párt egysége Servin ezután a kommunista párt teljes egységének és a tömegekkel való szoros kapcsolatának szükségességéről beszélt. Csupán valamennyi demokratikus erö egy­sége biztosíthatja az új politika megvaló­sítását, amelyet a tömegek óhajtanak — mondotta többek között. A párt kész hozzájárulni ehhez az egységhez. „Ké­szek vagyunk aláírni az egyetemes nem­zeti bizottság által javasolt szerződést, amely értékes alapot teremt akciószövet­ségek létesítésére ésmegnyitja a haza megújhodásának iga­zi távlatait." Servin beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Követ­kezetesen egységre törekszünk a szocia­lista dolgozókkal, valamennyi köztár­sasági erő egységé­ért harcolunk. Meg­szilárdítjuk a párt kapcsolatait a váro­sok és falvak dolgo­zóinak tömegeivel. Megszilárdítjuk a pártot és éberen őr­ködünk sorainak egy­sége felett. Keljünk bizalommal harcra a békéért, a kenyérért és a szabadságért." ÜJ SZÓ 3 * 1958. október 3.

Next

/
Thumbnails
Contents