Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-01 / 272. szám, szerda

München soha lobié ne A feltámasztott német militarizmus Az amerikai imperialisták és velük együtt Anglia és Franciaország ural­kodó körei Nyugat-Németországban ismét talpraállították faltörő kosukat a szocialista országok ellen. Lépésről lépésre teremtik meg a feltételeket arra, hogy az új német zsoldos hadsereg Nyugat-Európában erős fegyvergyártó iparra támaszkod­jék, hogy — az atomfegyvereket is beleértve — a legkorszerűbb harci eszközökkel rendelkezzék. Az ameri­kai dollárok, az amerikai oktatók és diplomáciai halálkalmárok mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a lefegyverzésről való megegyezést, a nemzetközi feszültség enyhülését. A nyugati hatalmak Potsdamban vállalt kötelezettségeik és ünnepé­lyes ígéreteik ellenére az újjáéledt német fasizmus védnökei, a forradal­mi munkásság üldöztetésének, Né­metország Kommunista Pártja betil­tásának sugalmazői voltak. A támogatásukkal és beleegyezé­sükkel feléledt német militarizmus ismét revansista vágyakat gerjeszt. A Német Szövetségi Köztársaság, mely Európában egyedüli államként lép fel területi igényekkel más álla­mokkal szemben, egyáltalán nem rejti véka alá támadó szándékait. Ennek egyik bizonyítéka az úgyne­vezett „a haza napja", melyet az úgynevezett Kitelepítettek Szövetsé­ge szeptember 14-én Nyugat-Német­ország egész területén és Nyugat­Berlinben szervezett. E napon szá­mos gyűlésen a szocialista országok elleni féktelen uszítás légköre, a Kelet elleni hadjárat revansista kö­vetelményeinek légköre alakult ki. Nem akarok az ott elhangzott uszító beszédek egyvelegével foglal­kozni. Lényeges az, hogy minden, ami e revansista provokációval ösz­szefüggött, a nyugatnémet uralkodó körök aktív támogatásával történt, hogy e gyűléseken részt vettek a szövetségi kormány tagjai, úgymint: Erhard alkancellár, Seeböhm, Lemmer miniszterek és mások. Adenauer is üdvözlő levelet küldött a revansista provokatőröknek és biztosította őket, hogy egyetért követeléseikkel. A nyugatnémet uralkodó körök így maguk igazolják, hogy saját hivatalos politikájuknak tekintik a revansiz­mus politikáját. Ez ismét azt bizo­nyítja: jogosan vagyunk bizalmatla­nok a NATO-ba bevont nyugatnémet államnak Németország keleti szom­szédai irányában tanúsított szándé­kaival szembenľ 9em Csehszlovákiában, sem Euró­pa bármely más keleti részén soha­sem hátrálunk meg a fasiszta agresszorok elől! Most a legyőzhe­tetlen szocialista tábor áll itt, mely nyomatékosan óva inti a mai nyu­gatnémet revansistákat! Annak ellenére azonban, hogy a német militaristák nagyhangon uszítanak, látnunk kell, hogy a né­met nép tömegei nem feledkeztek meg arról a szenvedésről és csődről, melybe Hitler döntötte őket. A német nép egy része ma .már egészen más úton halad. Történelme során első ízben épít Németország területén békeszerető államot — a Német Demokratikus Köztársaságot, mely valóban a német nemzet érde­keit képviseli. A munkás-paraszt ha­talom a bősz nyugati támadások el­lenére az egységes, békeszerető de­mokratikus Németország előzetes mintaképe, s marad a jövőben is. A / Német Demokratikus köztársaság szocialista vívmányai kifejezik a né­met dolgozók akaratát, hogy örökre szakítani akarnak a német imperia­lizmussal, le akarják törni hatalmát és Németországot békeszerető és demokratikus állammá akarják épí­teni. Népünk ezért az NDK dolgo­zói mellett áll a szocializmusért, a békéért, Németország egységéért vívott küzdelmükben. München múltjával kapcsolatban is egy néze­tet vall vele, amint azt a német de­mokratikus kormány kormányunkkal közösen kiadott és a sajtóban közölt nyilatkozatával kifejezte. Nyugat-Németországban is hü fegyvertársakra találtunk München szelleme ellen. Németország Kommu­nista Pártja a terror és üldöztetések ellenére is tevékenységet fejt ki ott, A német hazafiak, a német békevé­dők tízezrei aktívan síkraszállnak a háborús előkészületek ellen. Nem a Kruppok, Adenauerok és Manteuffelok, hanem a német nép fizetett drágáinak vérével és életé­val * hitleri útért. Fontos ezért, hogy a német nép tisztában legyen azzal, mibe dönthetnék az újkori fa­siszták ámításai. Ogy vélem, elvtársak, éppen Mün­chen évfordulójának napjaiban he­lyénvaló, hogy szilárd szolidaritást vállaljunk a Német Demokratikus Köztársasággal, melyhez a proletár nemzetköziség szálai fűznek bennün­ket! Továbbfejlesztjük és elmélyítjük a Wm/MM*-'-. A prágai dolgozóknak a Lucerna nagytermében tartott manU'esz-.áeiója. két ország népe között kibontakozó­don kapcsolatokat. Óhajunk, hogy az egész német nemzettel ápoljunk ilyen kapcsolatokat. Harcos üdvözletünket küldjük a német kommunistáknak, a német munkásosztálynak, a német békevé­dőknek, akik rettenthetetlenül fel­tárják az egész német nép előtt a nemzeti romlás adenaueri útját, harcra lelkesítik a militarizmus és a fasizmus ellen. Az amerikai imperializmus szerepe Az amerikai propagandisták előszere­tettel ragadják ki azt a tényt, hogy kép­viselőjük aláírása nem szerepel a mün­cheni egyezményen. Azt a látszatot igye­keznek kelteni, mintha 1938-ban a mün­cheni eseményeken kívül állottak volna és semmi közük sem lett volna hozzá­juk. • f A saját ítélőképességgel bíró emberek azonban nagyon jó! tudják, hogy éppen az amerikai tőkének van difntö része ab­ban, hogy az első világháború után meg­újult a német imperializmus és militariz­mus. Csupán az 1924—1929-es években mintegy 50 milliárd, a nehézipar és a fegyvergyártó konszernek helyreállításá­ra és fejlesztésére előirányzott márkát ruházott be Németországba. Nem más, mint John Foster Dulles tartott fenn az amerikai monopóliumok megbízásából na­gyon szoros kapcsolatokat a Schröder­bankkal, mely jelentős szerepet játszott Hitler uralomra juttatásában. Az USA állami départementjének ok­mányából kitűnik, hogy az Egyesült Álla­mok diplomáciája tevékenyen közreját­szott München feltételeinek megteremté­sében, kezdeményezően részt vett köz­vetlen előkészítésében. Ezek az okmá­nyok, melyeket az állami départament 1955-ben adott kl, még azt is bizonyít­ják, hogy Bullitt párizsi amerikai nagy­követ, ismert szovjetellenes uszító már 1938 májusában kezdeményezte, hogy az USA, Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország közös értekezletet tart­son és tárgyaljon Csehszlovákia nélkül, Csehszlovákia rovására. Abban az időben küldött táviratában kérve-kérte az USA elnökét, beszélje rá a francia kormányt, hogy ne legyen haj­landó segíteni Csehszlovákiának és kez­deményezést tett Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország összejövete­lére, mely határozza cl, hogy harc nél­kül feláldozza Csehszlovákiát. Máskülön­ben szerinte, ha kitör a háború, a kapi­talizmus végét és a kommunizmus győ­zelmét fogja jelenteni Európában. Ez pe­dig — mint a táviratban szó szerint áll, nem áll ,,az Egyesült Államok érdeké­ben". Bullitt a távirat végén vigasztalja az elnököt, ne fájjon a feje azért, hogy öt és tárgyaló feleit — idézem — „való­színűen elítélik azért, mert... eladtak egy kis nemzetet, hogy Hitler további diadalt arathasson. Nem haboznék magamra vál­lalni ezt a bűnt és úgy vélem, hogy ön sem fog vonakodni ..." fejezi be távira­tát Bullitt. Az amerikai kormány nem vonakodott. A szeptemberi müncheni ta­lálkozóra hivatalos amerikai helyekről In­dult ki a kezdeményezés. Ezenkívül jó felidézni azt a kevésbé ismeretes, de nagyon jellemző tényt, hogy MUnchen közvetlen előkészítésében 1938-ban John Foster Dulles, az USA mai külügyminisztere is részt vett Németor­szágban. Mint az angol-amerikai mono­poltársaságok képviselője Németországban közvetítette Petschek szénbáró vagyoná­nak előnyös értékesítését. Petschek épp­úgy, mint Dulles, nagyon jól volt tájé­koztatva Csehszlovákia készülő elárulá­sáról. A nemzetek, az egyes országok népé­nek szabad akarata ellen irányuló diplo­máciai sakkhúzások és elsősorban a világ­uralomra törekvés jellemzi legtalálóbban mindmáig az amerikai diplomáciát. Mi másnak, mint újkori müncheni szel­lemnek tekintendők az amerikai impe­rialista körök ama kísérletei például, hogy a világ nyilvánosságára rákényszerítsék azt a nézetet; miszerint a nemzetközi fe­szültség enyhítésének egyik feltétele a kelet-európai országok szocialista rend­szerének felszámolása? Az amerikai imperializmus őrjöngése annál jobban fokozódik, minél jobban felismerik vezatői, hogy az erők világ­viszonya már nem fordítható meg. . Ma például Ázsiában és Afrikában csak Csang Kaj-sek, Li Szín Man, Baodaj, Husz­szein és néhány további báb képes 1Ö1­döncsúsznl az amerikai imperialisták előtt. Az Imperialistáknak viszont nem marad más hátra, minthogy „ezeket a támaszaikat" a szó szoros értelmében — dollárral és zsoldosaik fegyvereivel alá­támasszák. Amikor az Egyesült Államok agresszív politikája nemcsak a közép- és közel-ke­ieti népek határozott ellenállásába üt­között, hanem a Szovjetunió kezdemé­! nyezésére az ENSZ közgyűlésének rend­j kívüli ülésszaka Is elítélte, az amerikai : Imperialisták a Távol-Kelöten, a Kínai N6ffkö2tárrasS(| "partviďtlíFrt kezdték élesztgetni a nemzetközi feszültség tü­zét. Csang Kaj-sek kalózainak és tengeri flottilláik provokációival igyekeznek el­terelni a figyelmet a Közép-Keletről, ahol további csapás érte az USA presztízsét. Az amerikaiak megakadályozhatják a ; népi Kina ENSZ-tagságát. A levitézlett áruló Csang-Kaj-seket Kína képviselője­ként szerepeltethetik. A népi Kína azon­ban — akár tetszik Dullesnek, akár nem — fennáll, fejlődik és erősödik. Nincs messze az az idő, amikor a népi Kína mint nagyhatalom törvényes jogai érvé­nyesülnek, Tajvan és a többi szigetek pedig felszabadulnak!! j A kínai nép nincs magára hagyatva az | imperialisták támadása ellen. A Szovjet­unió, a szocialista tábor többi országa és mi is szilárd szolidaritásunkról és támo­gatásunkról biztosítjuk kínai barátainkat. Hruscsov elvtárs világosan tudtára ad­ta Eisenhower elnöknek, hogy a Kínai Népköztársaság ellen Intézendő minden támadást a Szovjetunió, az egész szocia­lista íábor ereje ellen intézett támadás­nak tekintünk. Tajvannak és természetesen annak á többi Szigetnek a felszabadítását, melye­ken a szárazföldről elmenekült csang­kajsekista banditák tanyát ütöttek, a Kí­nai Népköztársaság érinthetetlen jogának tekintjük. Hogy mily módon kerül erre sor, a döntés egyedül a kínai kormányt, a kínai nép egyedüli törvényes képvise­lőjét illeti. Ha az USA kormányának va­lóban az az érdeke, hogy itt békés esz­közökkel tárgyaljanak, akkor egyedül az­zal segítheti ezt elő, hogy az amerikai csapatok elvonulnak a kínai szárazföld közeléből. Ha a kínai elvtársak beleegyeztek var­sói nagykövetük és az USA nagykövete között e kérdés békés megoldásáról foly­tatott' tárgyalás újból történd megkezdé­sébe, ez csak a népi Kína nagylelkűsé­gét, békeszeretetét és konstruktív bé­ketörekvését bizonyítja. Ugyanakkor jel­lemző, tvog.y az Egyesült Államok további politikai intrikákra akarja kihasználni e tárgyalásokat. Népünk MUnchen idejéből szintén na­gyon jól ismeri az imperialisták ama ta­nácsát: „Ne védekezzetek az agresszorok­kal szemben", „Hagyjátok őket békén", „Engedjetek!" Azért mondom ezt, mivel Eisenhower úr nem régen mondott be­szédében hasonlatot tett az 1938. évi események és a kínai partvidék mentén elkövetett amerikai agresszió között. Azt állította, hogy a kínai nép ama jo­gának elismerése, hogy felszabadíthatja a kínai szigeteket, új Münchent jelente­ne! Ez tehát azt jelenti, hogy az USA el­nöke Csehszlovákia népét, mely 1938-ban a náci agresszió ellen védelmezte hazá­ját, a világ által már régen elítélt és a kínai nép által már tíz évvel ezelőtt az országból kiűzött és amerikai segítséggel a Kínai Népköztársaság területének egy részét hatalmába kerített kalandorok maroknyi csoportjával akarja összehason­lítani. Mit szóljunk ahhoz, hogy a Kínai Népköztársaságot, mely érvényesíti tör­vényes területi jogát, agresszióval vá­dolja annak az országnak elnöke, mely­(Foto: ČTK - J. Rublič) nek külpolitikáját agresszív akciók szaka­datlan láncolata és más népek ügyeibe való durva beavatkozás jellemzi? Méltán nevezhetjük a müncheni szellem újabb megnyilvánulásának a német imperializ­mus és militarizmus feltámasztását és lázas fokozását, hadseregének atomíel­fegyverzését, különféle agresszív tömbök­be amerikai védnökség alá történő bevo­nását. Mi sem változtathat azon a té­nyen, hogy mint ahogy húsz évvel ezelőtt Hitler volt a támadó, ma az amerikai im­perializmus a támadó, mely mindeddig megszállva tartja a kínai terület egy részét. Az amerikaiak tajvani kalandját nem­csak a világ népe, hanem a nyugati ural­kodó körök is elítélték és — legalábbis külsőleg — semmi közösséget nem akar­nak vállalni vele. Az Egyesült Államok uralkodó körei egyszer már tudatosítsák, hogy aki az egész emberiséget cinikusan új háborús borzalmak veszélyének teszi ki, elsősor­ban magát teszi ki a népek gyűlöletének és,, támadás ,esetán a feltartóztathatatlan romlásnak! Támadás a demokrácia ellen A háborús politikát követő imperialis­ta országok balső helyzetének jellegzetes vonása a nép demokratikus jogai és sza­badsága ellen intézett támadás. A reak­ciós nagyburzsoázia egyre inkább a népi tömegek ellen alkalmazott brutális in­tézkedésekhez folyamodik és szorgalmaz­za az egyes országok belső életének gyors, fasizálódási folyamatát. Az utóbbi időben a francia reakciónak a polgári szabadságjogok megnyirbálásá­ért, a haladó szervezetek betiltásáért, a fasizmus uralomra juttatásában döntő lé­pést jelentő egyéni ^iiktáturáért indított hadjárata is ezt bizonyítja. A demokratikus erők elnyomására a francia uralkodó körök fegyveréül az új alkotmánynak kell szolgálnia, melyet de Gaulle a rendőrség, a fasiszta roham­osztagok és a Massuista gyilkosok segéd­letével a népszavazás során tegnap sza­vaztatott meg. A francia kormánykörök biztosították a többséget. Bevált eszközöket alkalmaztak: szociális népámítást és a haladó erők el­leni terrort, a jobboldali szocialisták ve­zéreinek további árulását. Bizonyos azonban, hogy de Gaulle né­hány heti uralma és a népszavazás ered­ményei nem változtathatják meg a francia nép szabad gondolkodását, bárminő zsar­noksággal szemben tanúsított örök el­lenállását. Még további dolgok is vannak, melye­ket Franciaországban sokan csak most hasonlítanak össze gondolatban. Vegyük például a francia dolgozóknak a német militarizmussal kapcsolatban szerzett ta­pasztalatait. Hisz a német militarizmus már nemegyszer szőtt ármányt Francia­ország szabadsága és függetlensége ellen. Az úgynevezett párizsi szerződések el­leni küzdelmekre gondolunk. Franciaor­szág erős nyomására, melyet további or­szágok népe támogatott, a nyugati ha­talmak kénytelenek voltak bizonyos ga­ranciákat ígérni. Akik hittek bennük, már ma meggyőződnek és csakhamar egészen felismerik, hogy. nem volt nagyobb értékű azoknál a „garanciáknál", melyeket pél­dául húsz évvel ezelőtt Csehszlovákia ka­pott a Nyugattól. Továbbá az ember egyenesen kénytelen összehasonlítani a francia uralkodó kö­röknek a második világháború előtt el­foglalt pozícióit a de Gaulle és Adenau­er között ma felvett kapcsolatokkal. Ha Adenauer Franciaországban megérezte a fasizmust, akkor nem kétséges, hogy a fasizmus veszélyét csakhamar azok a franciák is felismerik, akik eddig az orruknál fogva hagyták magukat vezetni — mondotta találóan egy héttel ezelőtt Hruscsov elvtárs. De Gaulle és Adenauer tanácskozása a kelet-európai országoknak az úgynevezett európai közösségbe tör­ténő bevonásáról igazolja, hogy a régi müncheni oolitikára emlékeztető új cso­portosulásokra irányuló törekvések mu­tatkoznak. » De Gaulle' és Adenauer kapcsolata, mely a Bonn—Párizs-tengelyt körvonalazza, olyan játék, mely következményeiben a német imperializmus jármába dönti Franciaországot, mely Franciaországot a német imperializmus Kelet ellen irányuló agresszív politikájának szerves részévé akarja tenni. Az úgynevezett európai egy­ségnek Kelet ellen irányuló ezen értel­mezése szintén nem újság Európa törté­• nelmében. I Mi azonban hisszünk a francia nép, j a francia munkásosztály egészséges erői­ben. Élükön a sok osztályküzdelemben megedződött Francia Kommunista -Párt halad. Ma, MUnchen 20. évfordulójának elő­estéjén és éppen a fasiszta népszava­zás után ezt Üzenjük a francia népnek: — Mellettetek állunk, nem kételkedünk abban, hogy szilárd egységben szembe­szálltok a reakció fondorlataival és nem engeditek meg, hogy Franciaországot -a fasiszta önkényuralom jármába döntsék, hogy elárulják a francia nép érdekeit! Biztonságunk kezessége Húsz évvel ezelőtt, a müncheni árulás napjaiban népünk nemcsak azokat ismerte meg, akik eladták szabadságát, hanem újból meggyőző­dött arról, hogy ki az igazi vérig hű barátja. Sohasem felejtjük el, hogy az egyetlen ország, mely a legnehezebb pillanatokban segítő kezet nyújtott Csehszlovákia népének és diplomáciai téren is minden erejéből harcolt ön­állósága megmentéséért — a szocia­lizmus első országa — a Szovjetunió volt. Annál visszataszítóbb volt a cseh­szlovák burzsoázia szerepe, mely el­ut":íiDtta a Szovjetunió segítségét. tppen néhány nappal ezelőtt jelent meg nálunk és egyidejűleg a Szovjet­unióban is egy kötetben azon okira­tok-gyűjteménye, melyek igen meg­győzően mutatnak rá, hogy a Szov­jetunió kormánya milyen nagy erőíe­szttésekiet tett Csehszlovákiának Hitler karmaiból való megmentésére. Számcs feljegyzést, közlést és beszé­det idézhetnénk, melyekkel a szov­jet kormány biztosította Benešt arról a szilárd elhatározásáról, hogy se­gítséget akar nyújtani Csehszlovákiá­nak — mégpedig az esetben is,, ha Franciaország ehhez nem járulna hoz­zá és e fellépésével felhívta a nyu­gati hatalmak kormányait a Hitler elleni kollektív védelemre. A burzsoáziával kapcsolatosan szer­zett* jelentős "történelmi tapasztala­tokból népünk azóta lépten-nyomon okult. A szovjet néppel vállvetve, kommunista pártja vezetésével küz­dött a fasizmus ellen és a szovjet nép példáját követve hozzáfogott népi demokratikus államának megalakítá­sához és segítségével, valamint test­véri együttműködésével felépítette Csehszlovákiában a szocializmus alap­jait. A Szovjetunióhoz fűződő szövetsé­günk népünk szabadságának és önálló, ságáiiak életadó forrása. Népünk szö­vetségben a Szovjetunióval segítséget nyújt azon erős szocialista rendszel kialakításában, mely ma már ledönt­hetetlen akadály az új münchenisták akármilyen terveivel szemben. A világ egyre inkább meggyőződik a Szovjetunió nagy erejéről. Isme­retes, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága jövő év januárjára egybehívta a párt rendkívüli XXI. kongresszusát. Ezen a kongresszuson meg fogják tárgyalni a szovjet népgazdaság to­vábbfejlesztésének irányelveit, mely lehetővé teszi a Szovjetuniónak, hogy 7 év leforgása alatt nemcsak egy to­vábbi lépést, hanem valóban ugrást tegyen előre, ugrást a kommunizmus felé. A Szovjetunió súlya és tekintélye, melyet az egész szocialista rendszer létezése hatványoz, ma az egész nemzetközi történések során érezhe­tő. Ennek köszönhető, hogy az .im­perialistáknak ma már nem sikerül gyalázatos mSsterkedésük úgy, mint a második világháború előtt. A lefegy­verzést, az atomfegyverek előállítá­sának és a velük végzett kísérletek­nek beszüntetését, a kollektív bizton­sági rendszer kialakítását, a valóban békés együttélést és a gazdasági ver­senyt követelő Szovjetunió békekezde­ményezése egyre sikeresebben keresz­tezi az imperialisták terveit és meg­nyeri a világ nemzeteinek támogatá­sát. A fasiszták 20 évvel ezelőtt igen könnyen igába hajtották Spanyolor­szágot, Kínát, Abesszíniát, Csehszlo­vákiát, stb. Ma már merőben más a helyzet. Jól emlékszünk arra, hogy mit jelentett a Szovjetunió szava az Egyiptom és Szíria ellen irányuló ag­resszió idején, mit jelentett szava amikor kísérletet tettek arra, hogj elnyomják az iraki forradalmi állam­fordulatot. Elvtársak, hogy olyan szövetsége­sünk, barátunk, olyan .testvérünk van, (Folytatás a 6. oldrtas.J ÜJ S7Ó 5 * 1958. október K

Next

/
Thumbnails
Contents