Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-01 / 272. szám, szerda

München soha lobié ne A feltámasztott német militarizmus Az amerikai imperialisták és velük együtt Anglia és Franciaország uralkodó körei Nyugat-Németországban ismét talpraállították faltörő kosukat a szocialista országok ellen. Lépésről lépésre teremtik meg a feltételeket arra, hogy az új német zsoldos hadsereg Nyugat-Európában erős fegyvergyártó iparra támaszkodjék, hogy — az atomfegyvereket is beleértve — a legkorszerűbb harci eszközökkel rendelkezzék. Az amerikai dollárok, az amerikai oktatók és diplomáciai halálkalmárok mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a lefegyverzésről való megegyezést, a nemzetközi feszültség enyhülését. A nyugati hatalmak Potsdamban vállalt kötelezettségeik és ünnepélyes ígéreteik ellenére az újjáéledt német fasizmus védnökei, a forradalmi munkásság üldöztetésének, Németország Kommunista Pártja betiltásának sugalmazői voltak. A támogatásukkal és beleegyezésükkel feléledt német militarizmus ismét revansista vágyakat gerjeszt. A Német Szövetségi Köztársaság, mely Európában egyedüli államként lép fel területi igényekkel más államokkal szemben, egyáltalán nem rejti véka alá támadó szándékait. Ennek egyik bizonyítéka az úgynevezett „a haza napja", melyet az úgynevezett Kitelepítettek Szövetsége szeptember 14-én Nyugat-Németország egész területén és NyugatBerlinben szervezett. E napon számos gyűlésen a szocialista országok elleni féktelen uszítás légköre, a Kelet elleni hadjárat revansista követelményeinek légköre alakult ki. Nem akarok az ott elhangzott uszító beszédek egyvelegével foglalkozni. Lényeges az, hogy minden, ami e revansista provokációval öszszefüggött, a nyugatnémet uralkodó körök aktív támogatásával történt, hogy e gyűléseken részt vettek a szövetségi kormány tagjai, úgymint: Erhard alkancellár, Seeböhm, Lemmer miniszterek és mások. Adenauer is üdvözlő levelet küldött a revansista provokatőröknek és biztosította őket, hogy egyetért követeléseikkel. A nyugatnémet uralkodó körök így maguk igazolják, hogy saját hivatalos politikájuknak tekintik a revansizmus politikáját. Ez ismét azt bizonyítja: jogosan vagyunk bizalmatlanok a NATO-ba bevont nyugatnémet államnak Németország keleti szomszédai irányában tanúsított szándékaival szembenľ 9em Csehszlovákiában, sem Európa bármely más keleti részén sohasem hátrálunk meg a fasiszta agresszorok elől! Most a legyőzhetetlen szocialista tábor áll itt, mely nyomatékosan óva inti a mai nyugatnémet revansistákat! Annak ellenére azonban, hogy a német militaristák nagyhangon uszítanak, látnunk kell, hogy a német nép tömegei nem feledkeztek meg arról a szenvedésről és csődről, melybe Hitler döntötte őket. A német nép egy része ma .már egészen más úton halad. Történelme során első ízben épít Németország területén békeszerető államot — a Német Demokratikus Köztársaságot, mely valóban a német nemzet érdekeit képviseli. A munkás-paraszt hatalom a bősz nyugati támadások ellenére az egységes, békeszerető demokratikus Németország előzetes mintaképe, s marad a jövőben is. A / Német Demokratikus köztársaság szocialista vívmányai kifejezik a német dolgozók akaratát, hogy örökre szakítani akarnak a német imperializmussal, le akarják törni hatalmát és Németországot békeszerető és demokratikus állammá akarják építeni. Népünk ezért az NDK dolgozói mellett áll a szocializmusért, a békéért, Németország egységéért vívott küzdelmükben. München múltjával kapcsolatban is egy nézetet vall vele, amint azt a német demokratikus kormány kormányunkkal közösen kiadott és a sajtóban közölt nyilatkozatával kifejezte. Nyugat-Németországban is hü fegyvertársakra találtunk München szelleme ellen. Németország Kommunista Pártja a terror és üldöztetések ellenére is tevékenységet fejt ki ott, A német hazafiak, a német békevédők tízezrei aktívan síkraszállnak a háborús előkészületek ellen. Nem a Kruppok, Adenauerok és Manteuffelok, hanem a német nép fizetett drágáinak vérével és életéval * hitleri útért. Fontos ezért, hogy a német nép tisztában legyen azzal, mibe dönthetnék az újkori fasiszták ámításai. Ogy vélem, elvtársak, éppen München évfordulójának napjaiban helyénvaló, hogy szilárd szolidaritást vállaljunk a Német Demokratikus Köztársasággal, melyhez a proletár nemzetköziség szálai fűznek bennünket! Továbbfejlesztjük és elmélyítjük a Wm/MM*-'-. A prágai dolgozóknak a Lucerna nagytermében tartott manU'esz-.áeiója. két ország népe között kibontakozódon kapcsolatokat. Óhajunk, hogy az egész német nemzettel ápoljunk ilyen kapcsolatokat. Harcos üdvözletünket küldjük a német kommunistáknak, a német munkásosztálynak, a német békevédőknek, akik rettenthetetlenül feltárják az egész német nép előtt a nemzeti romlás adenaueri útját, harcra lelkesítik a militarizmus és a fasizmus ellen. Az amerikai imperializmus szerepe Az amerikai propagandisták előszeretettel ragadják ki azt a tényt, hogy képviselőjük aláírása nem szerepel a müncheni egyezményen. Azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha 1938-ban a müncheni eseményeken kívül állottak volna és semmi közük sem lett volna hozzájuk. • f A saját ítélőképességgel bíró emberek azonban nagyon jó! tudják, hogy éppen az amerikai tőkének van difntö része abban, hogy az első világháború után megújult a német imperializmus és militarizmus. Csupán az 1924—1929-es években mintegy 50 milliárd, a nehézipar és a fegyvergyártó konszernek helyreállítására és fejlesztésére előirányzott márkát ruházott be Németországba. Nem más, mint John Foster Dulles tartott fenn az amerikai monopóliumok megbízásából nagyon szoros kapcsolatokat a Schröderbankkal, mely jelentős szerepet játszott Hitler uralomra juttatásában. Az USA állami départementjének okmányából kitűnik, hogy az Egyesült Államok diplomáciája tevékenyen közrejátszott München feltételeinek megteremtésében, kezdeményezően részt vett közvetlen előkészítésében. Ezek az okmányok, melyeket az állami départament 1955-ben adott kl, még azt is bizonyítják, hogy Bullitt párizsi amerikai nagykövet, ismert szovjetellenes uszító már 1938 májusában kezdeményezte, hogy az USA, Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország közös értekezletet tartson és tárgyaljon Csehszlovákia nélkül, Csehszlovákia rovására. Abban az időben küldött táviratában kérve-kérte az USA elnökét, beszélje rá a francia kormányt, hogy ne legyen hajlandó segíteni Csehszlovákiának és kezdeményezést tett Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország összejövetelére, mely határozza cl, hogy harc nélkül feláldozza Csehszlovákiát. Máskülönben szerinte, ha kitör a háború, a kapitalizmus végét és a kommunizmus győzelmét fogja jelenteni Európában. Ez pedig — mint a táviratban szó szerint áll, nem áll ,,az Egyesült Államok érdekében". Bullitt a távirat végén vigasztalja az elnököt, ne fájjon a feje azért, hogy öt és tárgyaló feleit — idézem — „valószínűen elítélik azért, mert... eladtak egy kis nemzetet, hogy Hitler további diadalt arathasson. Nem haboznék magamra vállalni ezt a bűnt és úgy vélem, hogy ön sem fog vonakodni ..." fejezi be táviratát Bullitt. Az amerikai kormány nem vonakodott. A szeptemberi müncheni találkozóra hivatalos amerikai helyekről Indult ki a kezdeményezés. Ezenkívül jó felidézni azt a kevésbé ismeretes, de nagyon jellemző tényt, hogy MUnchen közvetlen előkészítésében 1938-ban John Foster Dulles, az USA mai külügyminisztere is részt vett Németországban. Mint az angol-amerikai monopoltársaságok képviselője Németországban közvetítette Petschek szénbáró vagyonának előnyös értékesítését. Petschek éppúgy, mint Dulles, nagyon jól volt tájékoztatva Csehszlovákia készülő elárulásáról. A nemzetek, az egyes országok népének szabad akarata ellen irányuló diplomáciai sakkhúzások és elsősorban a világuralomra törekvés jellemzi legtalálóbban mindmáig az amerikai diplomáciát. Mi másnak, mint újkori müncheni szellemnek tekintendők az amerikai imperialista körök ama kísérletei például, hogy a világ nyilvánosságára rákényszerítsék azt a nézetet; miszerint a nemzetközi feszültség enyhítésének egyik feltétele a kelet-európai országok szocialista rendszerének felszámolása? Az amerikai imperializmus őrjöngése annál jobban fokozódik, minél jobban felismerik vezatői, hogy az erők világviszonya már nem fordítható meg. . Ma például Ázsiában és Afrikában csak Csang Kaj-sek, Li Szín Man, Baodaj, Huszszein és néhány további báb képes 1Ö1döncsúsznl az amerikai imperialisták előtt. Az Imperialistáknak viszont nem marad más hátra, minthogy „ezeket a támaszaikat" a szó szoros értelmében — dollárral és zsoldosaik fegyvereivel alátámasszák. Amikor az Egyesült Államok agresszív politikája nemcsak a közép- és közel-keieti népek határozott ellenállásába ütközött, hanem a Szovjetunió kezdemé! nyezésére az ENSZ közgyűlésének rendj kívüli ülésszaka Is elítélte, az amerikai : Imperialisták a Távol-Kelöten, a Kínai N6ffkö2tárrasS(| "partviďtlíFrt kezdték élesztgetni a nemzetközi feszültség tüzét. Csang Kaj-sek kalózainak és tengeri flottilláik provokációival igyekeznek elterelni a figyelmet a Közép-Keletről, ahol további csapás érte az USA presztízsét. Az amerikaiak megakadályozhatják a ; népi Kina ENSZ-tagságát. A levitézlett áruló Csang-Kaj-seket Kína képviselőjeként szerepeltethetik. A népi Kína azonban — akár tetszik Dullesnek, akár nem — fennáll, fejlődik és erősödik. Nincs messze az az idő, amikor a népi Kína mint nagyhatalom törvényes jogai érvényesülnek, Tajvan és a többi szigetek pedig felszabadulnak!! j A kínai nép nincs magára hagyatva az | imperialisták támadása ellen. A Szovjetunió, a szocialista tábor többi országa és mi is szilárd szolidaritásunkról és támogatásunkról biztosítjuk kínai barátainkat. Hruscsov elvtárs világosan tudtára adta Eisenhower elnöknek, hogy a Kínai Népköztársaság ellen Intézendő minden támadást a Szovjetunió, az egész szocialista íábor ereje ellen intézett támadásnak tekintünk. Tajvannak és természetesen annak á többi Szigetnek a felszabadítását, melyeken a szárazföldről elmenekült csangkajsekista banditák tanyát ütöttek, a Kínai Népköztársaság érinthetetlen jogának tekintjük. Hogy mily módon kerül erre sor, a döntés egyedül a kínai kormányt, a kínai nép egyedüli törvényes képviselőjét illeti. Ha az USA kormányának valóban az az érdeke, hogy itt békés eszközökkel tárgyaljanak, akkor egyedül azzal segítheti ezt elő, hogy az amerikai csapatok elvonulnak a kínai szárazföld közeléből. Ha a kínai elvtársak beleegyeztek varsói nagykövetük és az USA nagykövete között e kérdés békés megoldásáról folytatott' tárgyalás újból történd megkezdésébe, ez csak a népi Kína nagylelkűségét, békeszeretetét és konstruktív béketörekvését bizonyítja. Ugyanakkor jellemző, tvog.y az Egyesült Államok további politikai intrikákra akarja kihasználni e tárgyalásokat. Népünk MUnchen idejéből szintén nagyon jól ismeri az imperialisták ama tanácsát: „Ne védekezzetek az agresszorokkal szemben", „Hagyjátok őket békén", „Engedjetek!" Azért mondom ezt, mivel Eisenhower úr nem régen mondott beszédében hasonlatot tett az 1938. évi események és a kínai partvidék mentén elkövetett amerikai agresszió között. Azt állította, hogy a kínai nép ama jogának elismerése, hogy felszabadíthatja a kínai szigeteket, új Münchent jelentene! Ez tehát azt jelenti, hogy az USA elnöke Csehszlovákia népét, mely 1938-ban a náci agresszió ellen védelmezte hazáját, a világ által már régen elítélt és a kínai nép által már tíz évvel ezelőtt az országból kiűzött és amerikai segítséggel a Kínai Népköztársaság területének egy részét hatalmába kerített kalandorok maroknyi csoportjával akarja összehasonlítani. Mit szóljunk ahhoz, hogy a Kínai Népköztársaságot, mely érvényesíti törvényes területi jogát, agresszióval vádolja annak az országnak elnöke, mely(Foto: ČTK - J. Rublič) nek külpolitikáját agresszív akciók szakadatlan láncolata és más népek ügyeibe való durva beavatkozás jellemzi? Méltán nevezhetjük a müncheni szellem újabb megnyilvánulásának a német imperializmus és militarizmus feltámasztását és lázas fokozását, hadseregének atomíelfegyverzését, különféle agresszív tömbökbe amerikai védnökség alá történő bevonását. Mi sem változtathat azon a tényen, hogy mint ahogy húsz évvel ezelőtt Hitler volt a támadó, ma az amerikai imperializmus a támadó, mely mindeddig megszállva tartja a kínai terület egy részét. Az amerikaiak tajvani kalandját nemcsak a világ népe, hanem a nyugati uralkodó körök is elítélték és — legalábbis külsőleg — semmi közösséget nem akarnak vállalni vele. Az Egyesült Államok uralkodó körei egyszer már tudatosítsák, hogy aki az egész emberiséget cinikusan új háborús borzalmak veszélyének teszi ki, elsősorban magát teszi ki a népek gyűlöletének és,, támadás ,esetán a feltartóztathatatlan romlásnak! Támadás a demokrácia ellen A háborús politikát követő imperialista országok balső helyzetének jellegzetes vonása a nép demokratikus jogai és szabadsága ellen intézett támadás. A reakciós nagyburzsoázia egyre inkább a népi tömegek ellen alkalmazott brutális intézkedésekhez folyamodik és szorgalmazza az egyes országok belső életének gyors, fasizálódási folyamatát. Az utóbbi időben a francia reakciónak a polgári szabadságjogok megnyirbálásáért, a haladó szervezetek betiltásáért, a fasizmus uralomra juttatásában döntő lépést jelentő egyéni ^iiktáturáért indított hadjárata is ezt bizonyítja. A demokratikus erők elnyomására a francia uralkodó körök fegyveréül az új alkotmánynak kell szolgálnia, melyet de Gaulle a rendőrség, a fasiszta rohamosztagok és a Massuista gyilkosok segédletével a népszavazás során tegnap szavaztatott meg. A francia kormánykörök biztosították a többséget. Bevált eszközöket alkalmaztak: szociális népámítást és a haladó erők elleni terrort, a jobboldali szocialisták vezéreinek további árulását. Bizonyos azonban, hogy de Gaulle néhány heti uralma és a népszavazás eredményei nem változtathatják meg a francia nép szabad gondolkodását, bárminő zsarnoksággal szemben tanúsított örök ellenállását. Még további dolgok is vannak, melyeket Franciaországban sokan csak most hasonlítanak össze gondolatban. Vegyük például a francia dolgozóknak a német militarizmussal kapcsolatban szerzett tapasztalatait. Hisz a német militarizmus már nemegyszer szőtt ármányt Franciaország szabadsága és függetlensége ellen. Az úgynevezett párizsi szerződések elleni küzdelmekre gondolunk. Franciaország erős nyomására, melyet további országok népe támogatott, a nyugati hatalmak kénytelenek voltak bizonyos garanciákat ígérni. Akik hittek bennük, már ma meggyőződnek és csakhamar egészen felismerik, hogy. nem volt nagyobb értékű azoknál a „garanciáknál", melyeket például húsz évvel ezelőtt Csehszlovákia kapott a Nyugattól. Továbbá az ember egyenesen kénytelen összehasonlítani a francia uralkodó köröknek a második világháború előtt elfoglalt pozícióit a de Gaulle és Adenauer között ma felvett kapcsolatokkal. Ha Adenauer Franciaországban megérezte a fasizmust, akkor nem kétséges, hogy a fasizmus veszélyét csakhamar azok a franciák is felismerik, akik eddig az orruknál fogva hagyták magukat vezetni — mondotta találóan egy héttel ezelőtt Hruscsov elvtárs. De Gaulle és Adenauer tanácskozása a kelet-európai országoknak az úgynevezett európai közösségbe történő bevonásáról igazolja, hogy a régi müncheni oolitikára emlékeztető új csoportosulásokra irányuló törekvések mutatkoznak. » De Gaulle' és Adenauer kapcsolata, mely a Bonn—Párizs-tengelyt körvonalazza, olyan játék, mely következményeiben a német imperializmus jármába dönti Franciaországot, mely Franciaországot a német imperializmus Kelet ellen irányuló agresszív politikájának szerves részévé akarja tenni. Az úgynevezett európai egységnek Kelet ellen irányuló ezen értelmezése szintén nem újság Európa törté• nelmében. I Mi azonban hisszünk a francia nép, j a francia munkásosztály egészséges erőiben. Élükön a sok osztályküzdelemben megedződött Francia Kommunista -Párt halad. Ma, MUnchen 20. évfordulójának előestéjén és éppen a fasiszta népszavazás után ezt Üzenjük a francia népnek: — Mellettetek állunk, nem kételkedünk abban, hogy szilárd egységben szembeszálltok a reakció fondorlataival és nem engeditek meg, hogy Franciaországot -a fasiszta önkényuralom jármába döntsék, hogy elárulják a francia nép érdekeit! Biztonságunk kezessége Húsz évvel ezelőtt, a müncheni árulás napjaiban népünk nemcsak azokat ismerte meg, akik eladták szabadságát, hanem újból meggyőződött arról, hogy ki az igazi vérig hű barátja. Sohasem felejtjük el, hogy az egyetlen ország, mely a legnehezebb pillanatokban segítő kezet nyújtott Csehszlovákia népének és diplomáciai téren is minden erejéből harcolt önállósága megmentéséért — a szocializmus első országa — a Szovjetunió volt. Annál visszataszítóbb volt a csehszlovák burzsoázia szerepe, mely elut":íiDtta a Szovjetunió segítségét. tppen néhány nappal ezelőtt jelent meg nálunk és egyidejűleg a Szovjetunióban is egy kötetben azon okiratok-gyűjteménye, melyek igen meggyőzően mutatnak rá, hogy a Szovjetunió kormánya milyen nagy erőíeszttésekiet tett Csehszlovákiának Hitler karmaiból való megmentésére. Számcs feljegyzést, közlést és beszédet idézhetnénk, melyekkel a szovjet kormány biztosította Benešt arról a szilárd elhatározásáról, hogy segítséget akar nyújtani Csehszlovákiának — mégpedig az esetben is,, ha Franciaország ehhez nem járulna hozzá és e fellépésével felhívta a nyugati hatalmak kormányait a Hitler elleni kollektív védelemre. A burzsoáziával kapcsolatosan szerzett* jelentős "történelmi tapasztalatokból népünk azóta lépten-nyomon okult. A szovjet néppel vállvetve, kommunista pártja vezetésével küzdött a fasizmus ellen és a szovjet nép példáját követve hozzáfogott népi demokratikus államának megalakításához és segítségével, valamint testvéri együttműködésével felépítette Csehszlovákiában a szocializmus alapjait. A Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk népünk szabadságának és önálló, ságáiiak életadó forrása. Népünk szövetségben a Szovjetunióval segítséget nyújt azon erős szocialista rendszel kialakításában, mely ma már ledönthetetlen akadály az új münchenisták akármilyen terveivel szemben. A világ egyre inkább meggyőződik a Szovjetunió nagy erejéről. Ismeretes, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága jövő év januárjára egybehívta a párt rendkívüli XXI. kongresszusát. Ezen a kongresszuson meg fogják tárgyalni a szovjet népgazdaság továbbfejlesztésének irányelveit, mely lehetővé teszi a Szovjetuniónak, hogy 7 év leforgása alatt nemcsak egy további lépést, hanem valóban ugrást tegyen előre, ugrást a kommunizmus felé. A Szovjetunió súlya és tekintélye, melyet az egész szocialista rendszer létezése hatványoz, ma az egész nemzetközi történések során érezhető. Ennek köszönhető, hogy az .imperialistáknak ma már nem sikerül gyalázatos mSsterkedésük úgy, mint a második világháború előtt. A lefegyverzést, az atomfegyverek előállításának és a velük végzett kísérleteknek beszüntetését, a kollektív biztonsági rendszer kialakítását, a valóban békés együttélést és a gazdasági versenyt követelő Szovjetunió békekezdeményezése egyre sikeresebben keresztezi az imperialisták terveit és megnyeri a világ nemzeteinek támogatását. A fasiszták 20 évvel ezelőtt igen könnyen igába hajtották Spanyolországot, Kínát, Abesszíniát, Csehszlovákiát, stb. Ma már merőben más a helyzet. Jól emlékszünk arra, hogy mit jelentett a Szovjetunió szava az Egyiptom és Szíria ellen irányuló agresszió idején, mit jelentett szava amikor kísérletet tettek arra, hogj elnyomják az iraki forradalmi államfordulatot. Elvtársak, hogy olyan szövetségesünk, barátunk, olyan .testvérünk van, (Folytatás a 6. oldrtas.J ÜJ S7Ó 5 * 1958. október K