Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-28 / 298. szám, kedd

Karlovy Vary. Ez a világhírű fürdőváros a múlt köztársaság idején csak a gazdagoké volt. A szegény ember csak álmodhatott róla. Ma a kezelésre szoruló betegek és az itt üdülő egyszerű dolgozó emberek paradicsoma ez a gazdagmúltú város. A dolgozók millióinak élén Hazánk népe a Csehszlovák Köztársaság történelme legdicsőbb fejezetének megírására a szocialista országépítés befejezésére sorakozott fel. Csehszlovákia Kommunista Pártja bölcs vezetésével eljutottunk oda, hogy sok évtizedes áldozatos harc, a szocializmus alapjainak lerakása érdekében végzett hősies munka után valóra válthassuk a munkásosztály előző nemzedékeinek vágyát, a CSKP XI. kongresszusa történelmi jelentőségű határozatai értelmében döntő küzdelemre indulhassunk hazánkban a szocialista építés teljes győzelméért. Terveink értelme a dolgozó ember gazdag és boldog élete — hangsúlyozta a CSKP XI. kongresszusának beszámolójában Novotny elvtárs. Ez a néhány szó a maga tömörségében napnál világosabban fejezi ki pártunk múltbeli harcának és jelenlegi küzdelmének fő célját, melyet mindig a dolgozó emberek érdekében, egyre jobb élete megteremtésének érdekében fejtett ki. S e rövid mondat megmutatja azt is, miért ismerte el hazánk dolgozó népe pártunkat, Csehszlovákia Kommunista Pártját társadalmunk vezető erejének, miért élvezi pártunk egyre fokozottabb mértékben minden becsületes ember bizalmát. Pártunk vezető szerepét nem „határozatllag teremtette meg", hanem a nép javára végzett sok évtizedes munkájával szerezte meg. A párt azzal szerzett tiszteletet magának, hogy a munkásosztály, az egész dolgozó nép legsajátosabb érdekeiért vívott harc élére állt és e küzdelemben nem kímélt semmi áldozatot. A párt vezető szerepe a meggyőzés és a szervezőmunka alapján fejlődött ki és ezen az alapon szilárdul és erősödik állandóan. A csehszlovák burzsoázia a köztársaság megalakulását követő első években az áruló jobboldali szociáldemokrata vezetők segítséIlyen szép lakóházak épülnek Humennén a Kapron-gyár munkásai számára. gével a maga javára döntötte e! az államformáért vívott küzdelmet. 1921. május 14-e azonban történelmi jelentőségű határkővé vált hazánk életében. A forradalmi marxista-leninista párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásával a burzsoázia olyan erővel találta magát szemben, amely tántoríthatatlan elvhüséggel harcolt a dolgozók jogaiért, következetesen vezette a dolgozó nép küzdelmét a tőkés uralom megdöntéséért. Harcában meg tudott küzdeni a soraiba befurakodott árulókkal, a burzsoázia bérenceivel, akik meg akarták bontani egységét. S a forradalmi harc tüzében, a dolgozó nép érdekében a legnagyobb áldozatra is kész kommunista harcosok sora egyre jobban megacélosodott, egyre nagyobb tömegeket mozgósított, egyre nőtt ereje, tekintélye. Hazánk dolgozó népe kezdettől fogva felismerte, hogy érdekei Igazi védelmezője kommunista pártunk, mely egyedül képes arra, hogy minden nehézségen át győzelemre vigye a dolgozók harcát. Idézzünk csak néhány mondatot Gottwald elvtársnak 1929-ben a parlamentben elmondott beszédéből, mely megalkuvás nélküli harcot hirdetett a burzsoázia ellen. „Ml könyörtelen harcot hirdetünk Önökkel és szoclálfasiszta kormányukkal szemben. Harcolni fogunk Önök ellen és az önök kormánya ellen a munkások és kisalkalmazottak minden karéj kenyeréért... Harcolni fogunk ebben az országban a nemzetiségek elnyomása ellen és az elnyomott nemzetek felszabadításáért ... Dolgozni fogunk a Szovjetunió győzelméért és az önök vereségéért! E napi harcok során a dolgozó nép ráeszmél arra, hogy az Önök uralmával le kell és le lehet számolni... Hogy a proletárok kisajátíthassák a bankokat, a gyára» kat, a lánckereskedőket! Hogy a földmunkások és kisparasztok kisajátíthassák a nagybirtokokat! Hogy ebben az országban az elnyomott nemzetek lerázhassák elnyomóikat ... Mi ezt a harcunkat meg fogjuk vívni tekintet nélkül az áldozatokra, céltudatosan, szívósan mindaddig, amíg az Önök uralmát el nem söpörjük." Pártunk megvívta nagy harcát a dolgozók államának megteremtéséért. S ebben a harcban a kommunisták nem riadtak vissza a legnagyobb áldozatok meghozatalától sem. Pártunk vezette a munkásosztály gazdasági válság ellenes harcát, megingathatatlanul küzdött az előretörő fasizmus ellen és abban az időszakban, amikor a burzsoázia legnagyobb árulását készítette elő, élére állt a tömegeknek, irányította, szervezte a köztársaság megmentéséért folytatott küzdelmüket. Hazánk történelmének legsötétebb idején, a fasiszta megszállás gyászos éveiben a legvéresebb üldözés sem nyomhatta el pártunk szavát. Mély illegalitásban élt, küzdött, lankadatlanul dolgozott a szabadság hajnaláért, a Szovjetunió győzelméért, a fasizmus vereségéért. A kommunista párt legjobb fiainak életét követelte áldozatul a szabadságért vívott harc, de az elesett hősök helyébe új harcosok léptek. A cseh országrészekben és Szlovákiában pártunk vezetésével egy pillanatra sem szűnt meg a fasizmus elleni ellenállás, a fasiszták elleni harc, amely végül is a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben és a prágai nép hősi felkelésében csúcsosodott ki. Hazánk felszabadításával, amikor a Szovjetunió hős fiai elhozták népüknek a szabadságot, új fejezet kezdődött dolgozó népünk életében, a népi demokratikus Illám megteremtéséért folytatott közvetlen harc időszaka. 1918hoz viszonyítva változott történelmi feltételek között folyt ez a harc, a dolgozók küzdelmét forradalmi párt, marxi-lenini kommunista párt irányította. S a CSKP következetesen végig tudta vezetni ezt a harcot, fokozatosan megvalósultak azok a követelmények, amelyeket Gottwald elvtárs emlékezetes 1929. évi parlamenti beszédében hangoztatott. Megvalósult a gazdasági újjáépítés, a kulcsipar és a pénzügyek államosítása, a földreform. Pártunk vezetésével hazánk dolgozó népe letörte a reakció ellenállását és dicső februári győzelmével megnyitotta az utat hazánk szocialista építése megkezdése felé. Egy évtized alatt, a szocialista építés hősi időszakában pártunk vezetésével hazánk dolgozó népe megmutatta, mire képes szabad hazában a haza minden kincsével rendelkező dolgozó nép alkotó ereje. Erős, virágzó népi demokratikus köztársaságot teremtettünk, hatalmas és egyre fejlődő Iparral, a mezőgazdaságban döntő túlsúlyra tett szert a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, gazdaggá, boldoggá tettük népünk életét. S lehetővé vált, hogy hazánk dolgozó népe kommunista pártunk vezetésével döntő harcra sorakozzék fel még boldogabb élete megteremtéséért, a szocialista építés befejezéséért. A Felsö-Garam mentén a háború előtt szomorú kép fogadta a látogatót, ha akadt olyan, aki erre az istenverte — ahogy itt mondták — vidékre ellátogatott. Leszerelt gyárak, kohók maradványai, a hengerlöt meghajtó vizi kerekek rothadozó vázai tűntek szembe. És asszonyok, meg gyerekek. Szegény asszonyok és vézna gyerekek. Az apák, s férfiak nincsenek itt. Messzi földre munka után mentek... Nemrégen egy külföldi újságíróval jártam végig az országot. Azt az országot, amely már régen, még a kapitalizmus idején is fejlett ipari országnak számított, amelyben azonban ott volt a munkanélküli Felső-Garam völgye, ott volt Kysuca, Orava és Csallóköz, ott volt a nyomorgó Kelet-Szlovákia. Ezt már nem tudtam megmutatni a vendégnek. Csak az egyik Felső-Garam-menti kohó berendezésének maradványát — a kassai múzeumban. A vendég — a külföldi szemével — csodálkozva nézte az épülő, félig kész és már üzemben lévő új gyárakkal, üzemekkel teli tájat. Jómagam — a házigazda büszkeségével — mutogattam: ott most televíziós vevőkészüléket gyártanak, az a sok cement egy vízierőmű építéséhez szükséges, ott meg már alumínium készül. Amott jobbra most kezdik építeni legkorszerűbb vegyiüzemünket, ez az új hajógyár, az a gépgyár, ott új állomás, téglagyár faipari üzem, magnezitpörkölő, cipőgyár (itt mezítláb jártak valamikor), amott a szerelők villamosítják a vasútvonalat, a kohóüzemtől nem messze új szivattyúgyár dolgozik. Ez hídgyár, azon a töltésen túl pedig egy további vízierőmű épül. Ott motorkerékpárokat, erre, azok az új épületek, látod? — ott teherautókat gyártanak. — Gazdag ország ez a tiétek. Mindig ilyen volt? — Nem. Itt Szlovákiában most hatszor akkora az ipari termelés, mint a háború előtt volt. Az egész országban háromszor akkora. — Hát ezt hogyan csináltátok? — Az úgy volt... Tizenkét évvel ezelőtt államosítottuk az ipart... és elmondtam, hogyan történt. (v) Legtöbbször nemcsak a város, hanem a falu megváltozott életét, emelkedő életszínvonalát is a mosógépek, a rádiók, a motorkerékpárok, a televízorok és az autók számával mérjük. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy az anyagi javak mellett más is van, ami beszédes mutatója a megváltozott életnek, az emelkedő életszínvonalnak. A szellemi javakra, a kulturális életre gondolok elsősorban. A múltban nemcsak a munkát, nemcsak a betevő falatot, a szellem térném volt villanyuk, autóbuszjáratuk, kultúrházuk, könyvtáruk, - ma van. Azelőtt nagyon kevés újság és folyóirat járt a faluba - ma nagyon kevesen vannak, akiknek nem jár újság, vagy folyóirat. Régen a faluból mindössze hárman tanultak, főiskolán — ma húsznál is többen. Azelőtt gondolni sem mertek kulturális életre — ma önerejükből teremtenek tevékeny, magasszlvonalú, kulturális életet. Nemcsak a városoktól, a vasútállomástól is távoleső, egykor sok nélküCsallóközcsütörtökön nemrég épült fel ez a gyönyörű kultúrház. S államunk gondoskodása, dolgozóink öntevékenysége jóvoltából a felszabadulás óta a falvak százaiban épültek és épülnek ehhez hasonló paloták, ahol a lakosság a kultúrának hódolhat. mékeit: a kultúrát is nélkülözni kellett. S ami „kultúra" mégis jutott, az nem az ember boldogságát és felemelkedését szolgálta. Ma az anyagiakkal párhuzamosan bőven jut mindenkinek a szellem termékeiből is. Bizonyításért egy olyan faluba látogattam el, amely távol esik a központoktól, amelyről keveset írunk, és amelyet a legjobb akarattal sem nevezhetünk élenjáró falunak. Kolozsnémáról van szó, melyhez hasonlót még sok százat és százat találunk az országban. Milyen a helyzet itt, mennyivel élnek a falu lakói kultúráltabban, mint régen? — ezek a kérdések foglalkoztattak, ezekre kértem választ. Kolozsnéma lakói nem beszéltek sokat megváltozott életükről, mégis eleget mondtak. Elmondták, hogy az úri világban lözéssel küzdő falu lakói — ma megelégedetten, kulturáltan élnek. Kolozsnéma megyváltozott életp, emelkedő életszínvonala tehát nemcsak a rádiók, a mosógépek, a motorkerékpárok, a telvízorok és autók számával mérhetők. Kulturális téren is vannak mutatóik, amelyek legalább olyan beszédesek, mint az előbbiek. De Kolozsnéma csak egy, az országban lévő sok-sok falu közül, ahol hasonlók, vagy még nagyobbak az eredmények. Mennyit lehetne még beszélni a tornaijai járásnak azoknak a falvairól, ahol már a szövetkezet épített kultúrházat? És mennyit azokról a helyekről, ahol a kultúra ma már tömegigény? Ezek után bizony az idei évfordulón is bátran csinálhatunk számvetést és büszkén könyvelhetjük el, hogy kulturális téren is nagyot léptünk. Balázs Béla Nézzünk szét egy kicsit a falvakon ... A határban az évnek úgyszólván minden szakában dübörgő traktorokat, nyáron korszerű aratógépet, kombájnt, ősszel kukorica- és répakombájnt látunk a végtelen táblákon... A traktor, a kombájn, ez a két szó fogalommá' vált már a dolgozó parasztság soraiban, hiszen a leghűségesebb segítőtársává vált a föld művelőjének. Mennyi gürcölésbe, verejtékező munkába került (más oldalon lévő képünk élethűen ábrázolja), míg a parasztember a régi világban megteremtette a szűkös megélhetéshez valót... Tán régen nem volt gép? Dehogy nem. Kit segített akkor a gép? A földesurat, az embernyúzókat, hiszen minden aratógép, traktor abban az időben egy újabb „rendőrt" jelentett a szegény ember számára és újabb nyomort hozott a falusi nincsteleneknek, mert minél több gépet vásárolt a földbirtokos, annál kevesebb kézi kaszásra, aratóra volt szüksége, másszóval több embert bocsáthatott el. S mi várt ezekre: munkanélküliség, nyomor.. • Ezért gyűlölték meg akkor a gépet! És ma? Ügy megszerette a parasztember a gépet, hogy aratás idején valóságos harc folyik a kombájnokért. A nyáron például sok olyan „panasz" érkezett szerkesztőségünkbe is, mint a mihályfaiaké. Két kombájn aratott ugyan a mihályfai határban s jó néhány kévekötőgép, de ők öt kombájnt szerettek volna ... Idővel ez is meglesz. Annyi kombájnt kapnak majd szövetkezeteink, hogy az aratógépekre lassan nem is lesz majd szükség ... Könnyű lesz így az aratás és a cséplés! Mi tette mindezt lehetővé? Honnan a sok jó, miből jut ma már a parasztembernek, hogy a legjobbat, a legdrágábbat is megveheti? Természetesen az új életforma, a közös, szövetkezeti gazdálkodás. Elég ez magában véve, hát mit érne a szövetkezet, ha nem dolgoznék a parasztember szorgalmasan ? Szorgalmasan? Hát a múltban, a felszabadulás előtt nem igyekezett a parasztember? Legtöbbször látástólvakulásig túrta a földet, de ilyen életről, mint a mai, szó sem lehetett. Miben keressük hát az igazi okot? Abban, hogy ma már nem szipolyozza sem a földesúr, sem a kulák a falusi szegénységet, mert olyan társadalomban élünk, melyben a hatalom a nép kezében van, s e hatalomnak irányítója, szervezője, vezetője a kommunista párt. A föld művelője nincs magára hagyatva, figyelemmel kíséri minden mozzanatát a munkásosztály, s ha segíteni kell neki akár fizikai, akár meggyőző munkával, megkapja a támogatást. Hogy is lehetne másképpen- elképzelni korszerű nagyüzemi gazdálkodást? Megbirkóznék-e egyedül a földművelő ember azzal a temérdek gonddal, ami az új gazdálkodási formával együtt jár? Tudna-e többet termelni megfelelő támogatás, szaktudás és gépi segítség nélkül? E téren igen sokat kap a munkásosztálytól. A traktorok ezrei, a kombájnok, aratógépek százai, ez mind a baráti együttműködés gyüműlcse. A józanúl gondolkodó emberrel pedig nem nehéz megértetni azt, hogy a fejlett agrotechnika gyümölcseit elsősorban a nagyüzemi gazdaságokban lehet megérlelni. S hogy mindezt megértette a dolgozó parasztság túlnyomó többsége, azt misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma már szövetkezeteinkben nem ritkaság a 20-22 mázsás hektárhozam búzából, sőt több helyen 40 mázsás rekordtermés volt. Ez nagy dolog! Nagy dolog azért, mert a szövetkezeti gondolat egyre nagyobb tért hódít, ami annyit jelent, hogy évről évre több mezőgazdasági terméket juttat a falu a városnak... Csaknem 6 millió hektár földet művel közösen már az ország parasztsága hazánkban. A szövetkezetek állandóan szaporodnak, gyarapodnak. Számokban kifejezve: ez év kezdetétől "október derekáig csupán Szlovákiában 63 606 többségében k)özépparaszt választotta a helyes utat, a közös gazdálkodás útját. Ez annyit jelent, hogy az idén 307 új szövetkezet alakult, 245 EFSZ tagsága pedig szaporodott, gyarapodott olyannyira, hogy összesen 280 ezer hektár szántófölddel bővült a közösség vagyona. Napról napra változik a falu, a határ képe, új módszerekkel műveli a földet a szövetkezeti parasztság, hogy több legyen a kenyér, a hús, a tej, a vaj... Szükség is van erre. mert a szocializmus építésének befejezése időszakában még nagyobbak az igények, az életszínvonal emelkedik. Ezért a párt útmutatásait követve rövid idő alatt meg kell valósítani teljesen a falvak szocialista átépítését, hogy minden falu parasztsága korszerű földművelést folytasson. És éppen a teljes szövetkezetesítés teszi majd lehetővé, hogy lényegesen fokozzuk a mezőgazdasági termelést, miáltal még szebb, könnyebb lesz az élet a városban és a falun egyaránt. Méry Ferenc ÜJ SZŐ 5 * • 1958. október 2S.