Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-23 / 294. szám, csütörtök

ROMÄNIA TÖRTÉNELME a szabadságért folytatott harcok története. A dolgozó nép hosszú évszázadokon át harcolt, míg végül a felszabadító Szovjetunió segítségével kivívta szabadságát, a szocializmust építő országok nagy családjába lépett és öntudatosan építi a szocialista társadalmat. A sok évszázados idegen uralom, megszállás nem maradt nyom nélkül Romániában. Elmaradott mezőgazdaság, megnyomorított, kibontakozásában akadályozott ipar, kiaknázatlan és idegen hatalmaknak elkótyavetyélt természeti kincsek, írástudatlanság jellemezte a régi Komániát. A felszabadulás után a demokratikus erők harcot indítottak a múlt e káros maradványainak felszámolásáért. 1948-ban következett be a fordulat éve, amikor a kommunista párt vette kezébe a dolgozó nép sorsának irányítását és kisöpörte a vezetésből a burzsoázia képviselőit. Ettől kezdve rohamléptekkel indult meg a fejlődés és a Román Népköztársaság ma már fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari ország. Románia ipara az államosítás óta napjainkig (1948— 1958) ötszörösére növelte a termelést, ezzel szemben 1928-tól 38-ig az ipari termelés csak egyharmadával növekedett. Ma már Románia korszerű mezőgazdasági gépeket gyárt, amelyeket régen külföldről szerzett be, pl. traktorokat, kombájnokat, ezenkívül olajipari gépeket, transzformátorokat, vasúti vagonokat gyárt és szállít külföldre is. 1948 óta jelentősen emelkedtek a reálbérek. A fordulat éve óta háromszorosára növekedett az élelmiszerfogyasztás és annyi új lakóházat építettek, hogy az négyszáz falut tenne ki 500— 500 házzal. Megszüntették az •írástudatlanságot, számtalan iskola, kultúrotthon, kórház stb. épült. A mai Románia már harmincféle vegyiterméket szállít külföldre, élénk kereskedelmi és gazdasági kapcsolatot tart fenn a szocialista táboron kívül számos kapitalista országgal. Hazánk baráti kapcsolata a román néppel nem újkeletű. A második világháborúban, a fasizmus ellen vívott harcban erősödött meg. Országaink a Szovjetunió vezette szocialista tábor tagjai, külpolitikánk alapelve a békés egymás mellett élés és a barátság. Közös gazdasági és politikai céljaink a marxizmus forradalmi elméletében gyökereznek. Büszkén mondhatjuk, hogy a Román Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja ezen az alapon építi a szocializmust s a dolgozók jobb jövőjét. Az országaink közötti kapcsolatok állandóan bővülnek, fejlett iparunk sokpt segít Románia fejlesztésében; például a Duna-deltában épülő korszerű óriási cellulózegyár építésében is segédkezünk, bővülnek kultúrkapcsolataink is és elmélyül barátságunk. Üzembe helyezték a navodari vegyi kombinátot Bukarest (ČTK) — E napokban üzembe helyezték Constanca területén a navodari vegyikombinát egy részét, amely kénsavat gyárt. Néhány hónap múlva megkezdi működését a kombinát szuperfoszfátot gyártó üzemrészlege is. Ez Dobrudzsa — Románia valaha legelmaradottabb országrésze — iparosításának új győzelme, amely nagy jelentőségű az egész román népgazdaságra, de különösen a mezőgazdaságra, amelynek nagy szüksége van műtrágyára, .főként szuperfoszfátra. A SZAMOKKAL néha úgy van az ember, hogy jobban elgondolkoztatják, mint akár egész oldalas szövegek olvasása. Dobrudzsában a burzsoá-földesúri kormányzat statisztikája szerint is 70 000 írástudatlan parasztot tartottak nyilván. Még elgondolni is szörnyű, milyen állapotok uralkodhattak a tengerparti falvakban, ha az írástudatlanság ilyen ijesztő méretű volt. Népi demokratikus rendszerünkben ezek az emberek megtanultak írni-olvasni. Beletelt ez jónéhány esztendőbe, de ezzel kellett kezdeni, hogy eszmélni tudjon itt is a dolgozó paraszt, ráébredjen, hogy nem cseléd többé. Fel is eszmélt. Tudatára ébredt annak, hogy az összefogás erejével virágoskertté változtathatja a végtelennek tűnő, örökösen szárazságsújtotta sík mezőt. Ráeszmélt a dobrudzsai dolgozó paraszt, hogy földje sokkal többet teremhet, mint eddig termett, ha gépekkel, korszerűen, tudományos módon, szocialista módra kezd el gazdálkodni. Olvastam az újságokban olyan dobrudzsai kollektívákról, amelyekben 70 000 kiló búzával termett HETVENEZE A G. Gheorghiu-Dej textilgyár — balra a háború előtti, jobbra a mostani korszerű épület képe. (Agerpress felvétele) Az elmúlt években kezdte meg termelését Európa egyik legnagyobb hengerműve Romaniban, a Román Népköztársaságban. Képünkön a hengerde vontcsöveket gyártó üzemrészlegét látjuk. , ják, hogy a nagy átalakulás valójában csak most kezdődött, a kollektivizálás befejezésével. Hiszen csak egy év alatt olyan ütemű volt itt a fejlődés, hogy egyes kollektív gazdaságokban a tavalyi állattenyésztésből származó 70 000 iejes bevételi tételek az idén 700 000-re növekedtek. Az illető gazdaság egész bevétele pedig sok millióra. A tartományban 34,65 százalékkal nőtt a kollektivisták marhaállománya csupán a tavalyi évhez viszonyítva! S az osztalék, a kollektivistának jutó része? Szóljanak erről Gheorghe Bica Negru Voda rajoni Cotu Vaii közséqbeli, egykori írástudatlan kollektivista rlmbeszedett sorai. • Én vagyok a kollektíva hetven éves méhésze, Voltam ím én a falunak legszegényebb embere, Akkor még a házamrak is sár volt cssk a teteje. Itt kezdődik e történet bevezető eleje. Hozzák, hozzák a sok áldást, szekereken, lovakkal, Hová tegyem, hová rakjnm. Asszony jer már zsákokkal: Hanem a zsák nem lett elég; ürítsük A padlásra! Egy szekérrel, két szekérrel, hárommal s így sorjába. Összedűlt a vén házikó, nem bírta a nyavalyás, így jártam én, uramfia, s lett erre nagy kacagás. Építek most új házat, de téglából, az angyalát! Lesz ott szoba, még fürdő is, hát még aztán a padlás! Hajas István (Előre) többet a község határa, imint tavaly, mégpedig a gépi művelés, a jobbminőségű munka, egyszóval a szocialista mezőgazdálkodás eredményeképpen. . .. Gyakorolom egy kicsit az összeadást: egy év alatt mióta teljesen kollektivizált a Konstanca-tartomány, ennyi és ennyi család vett rádiót, új bútort, kerékpárt, épített új házat. S íme, aj eredmény együttvéve mintegy 70 000. Roppant érdekes lenne kipuhatolni, hogy vajon az új bútort, kerékpárt, rádiót vásárló és új házat építő kollektivisták között hány van olyan, aki annak idején egyike volt ama 70 000 írástudatlannak? Bizonyára van közöttük ilyen is néhány tízezer! Egészen valószínű ez, hiszen az országnak ezen a délkeleti részén, ahol nem is olyan régen még a legelmaradottabb gazdálkodási módot folytattak, ma a leghaladóbb gazdálkodás folyik. Ahol a falusi lakosság kulturális vonatkozásban is a legelmaradottabb volt, ott ma már szinte régmúltnak tíirtik a közelmúlt is, olyan nagy a változás. Ahol a felszabadulás előtt a lókapa is fehér hollónak számított a paraszti munkában, ott az idén már traktorokkal kapálták ezer és ezer hektáron a kukoricát; ahol valamikor a marhát nagyon sokan az udvaron teleltették, mert nem voltak képesek istállót építeni, ott az idén már 280 000 tonna csalamádét silóztak bé a kollektivisták s mintegy 700 istállót építettek az állatok tízezrei számára. S milyen naiv is tud lenni néha az ember! Tavaly mikor befejeződött Konstanca-tartományban a mezőgazdaság kollektivizálása, emlékszem, leírtam azt a szót, hogy ezzel a ténnyel befejeződött az átalakulás. A tények viszont azt mutatA szocialista országok közötti szoros baráti kapcsolatok újabb tanújelének színhelye e napokban hazánk. A baráti Románia párt- és kormányküldöttségének látogatását őszinte örömmel üdvözlik egész Csehszlovákia dolgozói. E látogatás során kommunista pártjaink és a két baráti ország kormányainak vezető képviselői véleménycserét folytatnak a bennünket érdeklő legfontosabb kérdésekről. Román barátaink találkoznak a városok, az üzemek s falvak dolgozóival és megismerkednek azokkal az eredményekkel, amelyeket hazánk szocialista építésének ebben az utolsó szakaszában értünk el s egyben meggyőződnek arról, hogy hazánk népe mily nagy érdeklődéssel .kíséri a szocializmus építését Romániában s mily forró baráti érzéseket táplál a román dolgozók iránt. A Románia és Csehszlovákia közötti baráti kapcsolatok hagyományos múltra tekintenek vissza. A két nép barátságát megpecsételte a hitleri fasizmus elleni közös harcban kiontott vér és a felszabadított Románia katonáinak vére, akik a szovjet hadsereg oldalán részt vettek hazánk felszabadításában. Az országaink közötti gazdasági együttműködés és kölcsönös segélynyújtás a múlt évek folyamán hatalmasan fejlődött és minden feltétel megvan arra,- hogy mindkét ország érdekeinek megfelelően a legelőnyösebb irányban haladjon tovább. Románia, Európa természeti kincsekben egyik leggazdagabb, festői szépségű országa nehéz körülmények között kezdte el a szocialista országépítést. A feudális tőkés rendszer rablógazdálkodása, a külföldi monopóliumok mind csak mélységes nyomort és elmaradottságot okoztak e gazdag ország népének, aminek felszámolását csupán a népi demokrácia kezdte meg hathatósan. Ma már azonban örömmel láthatjuk azokat a nagy sikereket, amelyeket a román nép pártjának vezetésével és a szocialista táboron belüli együtt/ működés következtében ér el. A valaha elmaradott mezőgazdasági ország rövid idő alatt ipari-mezőgazdasági országgá alakult át. 1948—1958 között, az ipar államosítása óta eltelt tíz év alatt az ipari termelés térfogata ötszörösére emelkedett. Alapjaiban megváltozott a román dolgozók élete is. Az országban nincs többé munkanélküliség, megszűnt a nyomor, az éhezés. A dolgozók reáljövedelme emelkedik, életszínvonaluk hallatlan mértékben emelkedett, Igaz ugyan, hogy ez az életszínvonal még nem éri el a mi hazánk szintjét, de itt tekintetbe kell vennünk azt, hogy Romániában sokkal súlyosabb a múlt öröksége, melyet jóvá kellett tenni. Kedves román vendégeink néhány napot töltenek csupán hazánkban, de találkozásuk Csehszlovákia népével nagy jelentőségű: hozzájárul a szocialista tábor egységének megszilárdításához, a kommunista és munkáspártok egységének megerősítéséhez. Ez olyan tény, amely rendkívül fontos a mostani feszült nemzetközi helyzetben, a szocializmus és béke érdekében! Ázsián kívül — amelynek főleg két távoleső pontján, a Tajvani-szoros körül, valamint Libanonban és Jordániában csúcsosodtak ki az utóbbi időben az imperializmus támadásai a szabad népek ellen — Afrikában, a fekete földrészen is hasonló küzdelemnek vagyunk tanúi az imperialista és az imperializmüs elleni erők között. A napokban lesz négy esztendeje annak, hogy Észak-Afrikában véres formákat öltött ez a harc. Algéria szabadságszerető népe mérhetetlen ! áldozatok árán küzd az Atlasz-hegy- | ség hozzáférhetetlen szurdokai között szabadságáért. Nem állíthatjuk, hogy ez a négy esztendős egyenlőtlen küzdelem már valamilyen végső konkrétan látható eredményekhez, zárt területű szabad állam kialakulásához vezetett volna. A szabadságharcosok ugyan jelentős területeket tartanak hosszú idő óta a kezükben, de ezek a területek nem alkotnak összefüggő egészet. A szabad algériai kormány megalakulásának Kairóban ezért inkább jövőbe mutató jelentősége van, az, hogy az algériai arab nép továbbra is el van tökélve szabadsága kivívására, bármilyen súlyos áldozatokat követel is ez tőle a jövőben. Van azonban az algériai szabadságharcnak közvetett hatása is és ez olyan jelentős, hogy megdöbbenéssel tölti el világszerte az imperialista köröket. Ez alatt a négy esztendő alatt Afrika területén az imperializmus öt, addig gyarmati sorban sínylődő államnak szabadságát, függetlenségét volt kénytelen fogcsikorgatva elismerni: Marokkóét, Tuniszét, Ghánáét, a legutóbbi hetekben pedig Guineáét és Madagaszkárét. Az afrikai népek nemzeti felszabadító harcának nyomása alatt — amit a Szovjetunió és a többi szocialista állam hathatósan támogat • — az imperialisták további három gyarmati terület lakosságának tettek kötelező ígéretetet, hogy legkésőbb 1960-ig visszaadják szabadságukat. Togo-földről, Szomáli-földről és Nigériáról van szó, amelyek közül különösen Nigéria fog területre, lakosságának számára, az ország gazdasági jelentőségére nézve egyaránt súlyosan latba esni az afrikai népek további nemzeti felszabadító harcában. Ilyen körülmények között érthető, hogy a francia és angol gyarmatosítókon kívül a belga koloniális körök is meg vannak rémülve és sötéten látják a közel jövő alakulását a leggazdagabb afrikai gyarmat, Kongo birtoklása szempontjából. Az imperialisták, elsősorban a francia imperialisták e folyamatot éppen Algériában vélik feltarthatni. Ebben élvezik a különben versenytárs többi imperialista hatalom szinte korlátlan politikai, gazdasági és katonai támogatását is. Algéria népe tehát nemcsak saját szabadságáért, Észak-Afrika felszabadulásáért küzd kitartóan igen súlyos feltételek között, hanem bizonyos értelemben élharcosa az egész földrész felszabadulásának, annak a földrésznek, amely alig fél évszázaddal ezelőtt is még teljesen a gyarmatosítók kezében volt. XII. Pius papa halála és a küszöbönálló pápaválasztás a legkisebb európai államra, az alig néhány négyzetkilométernyi területű Vatikán Államra irányítja a figyelmet. Maga a Vatikán is minden lehető alkalmat kihasznál, hogy kidomborítsa — egyházi befolyásán kívül — világi, politikai hatalmát is. Beszédes példája ennek részvétele a napokban zárult brüsszeli világkiállításon, ahol a Nemzetek terén, a nagyhatalmak között, a szovjet, az amerikai és a francia kiál- | lítási csarnokok társaságában igyekezett , érvényesíteni területének kicsiségét megcsúfoló nagy világi hatalmát. Nem véletlen persze a Vatikán világi hatalmának ez a tüntető hangsúlyozása Az első világháború vége óta az eqvházi állam egyre nyíltabban — s miután az Egyesült Államok uralkodó köreivel egyre szorosabb követségre lépett — mind agresszívebben kimondott imperialista politikát folytat, illetve e rendelkezésre álló sokszor vallási eszközökkel is támogatja a nagy Imperialista államok politikáját a világ minden részén. Ez a politika elsősorban kommunistaellenes és ennek folytatásában a /nost elhunyt pápának igen jelentős része volt. Míg a Vatikán a múltban anyagi eszközeit elsősorban az európai nagy katolikus államoktól: Olaszországtól, Franciaországtól, Spanyolországtól és AusztriaMagyarországtól szerezte, addig az első világháború után ez a helyzet lényegesen megváltozott. Bár az Fgyesült Államok lakosságának alig egyharmada katolikus, mégis ők váltak egyre nagyobb mértékben a Vatikáni Állam fő anyagi támogatóivá. Ez a folyamat a második világháború után még meggyorsult, sőt a közös politikai célkitűzések alapján Amerika nem katolikus, de imperialista köreivel, azok szinte korlátlan támogatásával lényegesen kl is bővült. Ez a szövetség a Vatikán és az Egyesült Államok között — a közös eszmei célokon kívül igen szolid anyagi alapokon nyugszik. Ismeretes, hogy a Vatikán sok milliárd dollárra becsült vagyonának jelentős része az Egyesült Államokban van elhelyezve, még az is. amit más földrészekről befolyt adományokból, vállalkozásokból szerzett. Az Is ismeretes, hogy a Vatikán résztulajdonosa a legnagyobb amerikai ipari vállalatoknak, bankoknak, tekintet nélkül arra, milyen vallásúak a vállalatok többi tulajdonosai. Pt cunia non olet — a pénznek nincsen szaga — mondja a latin. Sokszorosan érvényes ez a mondás a vatikáni vagyonra vonatkozóan. A leqnvilvánvalóbb. mondhatnánk égbekiáltó példája ennek Dullesnek, az Egyesült Államok atomháború szélén táncoló külügyminiszterének igen intim kapcsolatai ,,a legkisebb európai állam" vezetőivel. Közismert, hogy a presbiteriánus Dullesnek fia jezsuita pap és Nyugat-Németország egyik jezsuita egyetemén végzi tanulmányait. így aztán érthető, hogy Dulles világkörüli útját, amely sürgősen Csang Kajsekhez, Tajvan szigetére vezette, Rómában legalább egy napra megszakította, hogv az új pápa választásának előestéién éreztesse, érvényesítse a nagy amerikai monopóliumok érdekeit, nehogy esetleg nem egészen kívánatos személy megválasztásával a Vatikán és az F.qyesült Államok Imperialista köreinek frigyén valami csorba essék. P + Sz ÚJ SZÖ 4 * 1958. október 23. V