Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)
1958-10-02 / 273. szám, csütörtök
Azzal az elhatározással mentem a lévai járási népkönyvtárba ,hogy beszámolok könyv- és olvasóállományáról, valamint egész ismeretterjesztő munkájáról, Minden könyvtár munkájáról azok az egyszerű számok is sokat mondanak, amelyek a különféle előadások, kiállítások, könyvek és olvasók szániát fejezik ki. Én mégis — mikor vasárnap délután beültem a könyvtár olvasótermébe, hogy mielőtt a könyvtár vezetőjével beszélgetnék, átnézzem az olvasók rendelkezésére álló újságika! és folyóiratokat — megváltoztattam elhatározásomat, hogy a könyvtár számokkal kifejezhető eredményeiről írok. Az olvasóktól zsúfolt terem első pillantásra is sokat mondott, s azt a gondolatot érlelte meg bennem, hogy az olvasókról kell írnom, az ő véleményüket kell meghallgatnom. Mit mondanak a könyvekről, folyóiratokról, újságokról és általában az olvasásról, a művelődésről? Egy idősebb bácsi az Oj Szót olvasta. Őt szólítom meg elsőnek. — Szeret olvasni? — Élni sem tudnék újságok és könyvek nélkül. Az idén töltöttem be 63. életévemet, de nincs nap, hogy ne olvasnám el az Üj Szót. — Az Üj Szón kívül mit olvas? — Rendszeresen járok az olvasóterembe, és minden magyarul írt újságot, amit itt találok, elolvasok. Az Üj Szón kívül különösen a Hetet és a Szabad Földművest szeretem. — Az Üj Szóban mit olvas legszívesebben? — Az újságokon kívül könyveket is olvasok. • Igaz, ez lassan megy, mert gyöngül a szemem s egy-egy könyv elolvasására több idő kell. Legutóbb Jókai Mór Fekete Gyémántok című regényét olvastam. — Az itteni magyar írók közül kit ismer ? — Akik az újságokba írnak, név szerint mind ismerem. Könyveik közül Lovicsek Béla Haragosok című művét olvastam. Ezt éppen az Üj Szótól kaptam jutalmul a keresztrejtvény helyes megfejtéséért. Szombatonként a keresztrejtvényfejtés a legkedvesebb szórakozásom. Jó, hogy az Üj Szó ezt rendszeresen közli és kellemes szórakozást szerez olvasóinak. Az olvasóterem rendszeres látogatóját, a könyvek és újságok nagy barátját Mester Lajosnak hívják. Eredeti foglalkozása mozdonyvezető. Most nyugdíjas. Mikor megkérdeztem, mit köszönhet a rendszeres j olvasásnak, a 63 éves Mester Lajos ezeket mondta: — Világosságot. Aki nem olvas rendszeresen, az nem tudja, mi történik körülötte, s olyan, mint akinek nincs szemevilága és örök sötétségben él. Az ember fejében a betűk teremtik meg az igazi fényt. Az olvasóteremben többen felfigyeltek beszélgetésünkre és helyeseltek, mikor Mester Lajos a betűk varázserejéről beszélt. — Nekem is a könyvek nyitották ki a szememet — jegyezte meg egy j másik olvasó, akiről később tudtam meg, hogy 45 éves, Ondrejka Gyulá nélküli, állás után futkostam. Ekkor találkoztam egy idősebb kommunistával, akitől egy könyvecskét kaptam, hogy olvassam el. Először nehezen ment, mert ez volt az első könyv, amit életemben olvastam. Ekkor 27 éves voltam. Átrágtam magam a könyvön, sőt többször is átolvastam. Ez a könyv nemcsak a szememet nyitotta ki, de a betűket is megszerettette velem. Azóta rendszeresen olvasok. — Milyen könyveket szeret a legjobban? — Általában minden könyvet szeretek. De mint 16 éves párttagnak, akinek pártmegbízatásai is vannak, elsősorban a marxista és a munkámmal összefüggő szakirodalmat tartom szükségesnek olvasni. Emellett természetesen olvasok szépirodalmat is. Legutóbb például Jilemnickytől olvastam a Töretlen föld című könyvet. — Jelenleg mit olvas? — Most a pártoktatási év anyagát nézegetem és a XI. pártkongresszuson elhangzott beszámolókból olvasom azokat a részeket, amelyek a mi munkánkra vonatkoznak. Több olvasóval beszéltem még, többen nyilatkoztak könyvekről, újságokról. Mester Lajos és Ondrejka Gyula szavai azonban mindennél többet értek számomra. Azért jegyeztem szavaikat is ide, mert úgy éreztem, ők beszéltek a legnagyobb szeretettel a betűkről és a betűk is nekik adtak a legtöbbet. Az ízlésesen berendezett olvasóteremben, ahol a beszélgetés folyt, - A hírek és a külpolitikai ma- j h"f vják "és" ä"' tolmácsi Kirov a számos újságon és folyóiraton kí gyarazatok erdekeinek a legjobban, j Özemben mint segédmunkás dolgo- vul Jelentós szamu marxista es szepSzeretem az elbeszéléseket, a folytatásos regényeket, meg a falusi dolgozókkal foglalkozó írásokat is. A külpolitika azért érdekel és azért olvasom az ilyen cikkeket legelőbb, mert az olyan ember, mint én, aki már két világháborút megélt, nem szeretne újabb világégést. A külpolitikai cikkek sokszor megnyugtatnak, mikor olvasom, hogy béke lesz. zi k irodalmi mű között is válogathat az ' , „ , - - az olvasó, aki a könyvet nem akarja - Hogyan? - erdeklodtem kivan- | kik öi c sö nözni) hanem csa k helyben csian. ! olvas. A lévai népkönyvtárban tehát — A régi rendszerben a hat ele- nincs hiány sem olvasókban, sem olmi elvégzése után kezdtem el dol- vasmányban. gozni. igaz, ez a „munka" nagyon Ahogy azonban jobban szétnéztem, változó volt. Egyszer dolgoztam, v ai a mjt mé gi s hiányolnom kellett, egyszer nem. Állandó munkám nem Nemcsak Mester Lajos és Ondrejka volt, s én is, mint a többi munka- Gyula, de aki az olvasőtermben volt, kivétel nélkül mind az idősebb korosztályhoz tartozik. Fiatalokkal még véletlenül sem találkoztam. Lehet, hogy rossz napot fogtam ki, s a fiatalok csak azért nem voltak az olvasóteremben, mert ezen a napon Három ukrajnai grafikus mutatja be nyait a Harkovi Képzőművészeti Főiskolán valamilyen futballmérkőzés, vagy munkáit a Szlovák Nemzeti Galéria ter- végezte. Egyaránt foglalkozik festészettel ^.f™ 1 1^" szórakozás kötötte le idemeiben. Ez a kiállítás ä Csehszlovákia és szabad grafikával. A háború előtt első- | JUKét. Lehet azonban, hogy másutt és a Szovjetunió között fennálló kultu- sorban politikai plakátokat alkotott. Je- j y.? n„ a| hiba. Ha igen, jő lenne, ha a rális kapcsolatok keretén belül jött létre, lenleg az Ukrán Képzőművész Szövetség | J o v° hónap 20. és 21-én megtartandó Bátor hódítók az egedi kopáron Ukrán grafikusok a Szlovák Nemzeti Galériában A bratislavai kiállítás viszonzásaként a elnöke és a Szovjetunió Képzőművészeti kijevi közönség Vincent Hložník müveivel Akadémiájának levelező tagja. Grafikai ismerkedhet mea munkáiban különféle technikákkal kísér^ letezik. A kiállításon elsősorban könyvilA három ukrajnai grafikus, O. S. Pas- i uszt rációival ismerkedhetünk meg. Muncsenko, M. H. Derehusza, és V. I. Kaszi- kában az ukrán nemzeti sajátosságok kijan, a középkorú, illetve az idősebb mű- fejezésére törekszik. Tematikája eléggé vészgeneráció tagjai. Munkájuk szervesen széleskörű, sokat merít a népi életből beleilleszkedik az ukrajnai, — illetve és szívesen foglalkozik a táj ábrázolásáII. országos könyvtáros értekezleten a küldöttek erről is beszélnének és megvizsgálnák, hogy a fiatalság miért tanúsít elégtelen magatartást a könyvek, a kulturális élet és általában a művelődés iránt. Balázs Béla Hajdan egy pénzes, ám módfelett bogaras magyar földbirtokos valami különlegességet akart, olyat, ami senkinek sincs az országban és sok pénzt is hoz. Megvette hát Eger városától azt a bizonyos Eged nevezetű kopár, kietlen hegyoldalt, amelyet az 1870-es évek szörnyű filoxéra-járványa örökre kipusztított. A földesúr a hegy lábánál pincészetet építtetett. Az egri érsekséggel közösen utat is készítettek ugyanez idötájt. Igen ám, de később az érsekség csak áldását adta a közös vállalkozáshoz, pénzt egy fillért sem. A bogaras úrnak kellett mindent kifizetnie. El is árverezték. Azóta senki földje a félelmetes egedi kopár. Háromszáz holdon nyoma sem volt az életnek. A sűrű bozót és az ősrengeteg tette félelmetessé a környék lakói számára. A város a harmincas években többször elhatározta, hogy megvizsgáltatja, mit lehetne ezzel a területtel kezdeni. De az elhatározásnál nem jutottak tovább, mert — bármilyen furcsán hangzik is —, soha egyetlen ember sem ment fel a hegytetőre. Nem mertek. Féltek a köréngetegtöl, az átláthatatlan bozóttól, a sok babonás mende-mondától. Kifogásokat kerestek, csakhogy ne kelljen a hegyoldal közelébe se menni. „Nincs azon termőréteg, csak kő" — állapították meg lentről. Ezen „jól megalapozott" állítás után aztán el is vetették az addigi nagyratörö terveket. Azóta senkinek nem jutott eszébe Eged. És tavaly tavasszal néhány ember az Eger környéki pincészet célgazdaságából megpróbálta a lehetetlent. Oláh János föagronómus fantáziáját felkeltette ez az ősrengeteg. Különösen, hogy egyébről sem hallott: fel kell lendíteni az Eger környéki szőlővidéket, tenni kell valamit. Ő maga, meg az öreg Prohászka Józsi bácsi, a gazdaság másik régi szőlésze kezdték méregetni, nézegetni a hegyoldalt. Felmerészkedtek a sűrű bozótba és ahogy a talaj szelvényeket kivágták, látták, hogy a bozót ülatt négy-öt méter mély termőréteg van. Az öreg közben kórházba került. Súlyos beteg volt, az életét féltették. Valósággal kiszökött a kórházból, anynyira izgatták az egedi tervek. Beteg lábbal, kínzó fájásoktól gyötörve dolgozott Prohászka József. S csodával határos: a munka hevében mintha eltűnt volna betegsége is ... Keserves munka volt. Szinte megközelíthetetlennek látszott a hegy. Üt, az az átkozott út — mondták a munkások —, anélkül nem lehetünk. Az az első tennivalónk. Oláhék hallgattak rájuk. Mérnök, aki az utak építését irányította volna, nem volt. Így hát Pataki Gyula brigádvezetö, akit azóta már csak „mérnök úr"-nak hívnak az egész gazdaságban, meg Józsi bácsi irányították az útépítést. Irtották maguk előtt az „őserdőt", magaslatokat tüntettek el, hegyeket hordták a völgybe és az út elkészült. No, még nem teljesen, de mi már azon mentünk fel a hegytetőre. Hogy mertek ilyen hatalmas vállalkozásba fogni anélkül, hogy bárki kérte volna, anélkül, hogy tervfeladatuk lett volna ez az emberfeletti munka. — Merni és akarni kell — mondja Oláh János. Majd ha felérünk a hegytetőre, akkor maguk is rájönnek, hogy ilyen távlatokért érdemes volt ekkora hatalmas fába vágni a fejszét. Egy év alatt sok embert ejtett rabul ez a munka. Most már kapunk segítséget, támogatást is. Az út a hegytetőre meredek emelkedőkön keresztül, ösbozótok mellett vezet. Meg kell állnunk, mert két traktor húz el mellettünk. Egyetlen pótkocsit vontat. Az embereknek visznek fel vizet. S fenn a hegytetőn megértjük Oláh János és Prohászka József lelkesedését. Csodálatos panoráma tárul elénk. Az épülő út két oldalán már telepítik a szőlőt. A férfiak irtják a bozótot — egyszerre csak annyit, amennyit rövid idő alatt be is telepítenek, mert növény nélkül a víz könnyen elvihetne a földet. A gép forgatja a földet. A lányok pedig telepítik a szőlőt. Itt értjük meg, miként válhatott a föagronómus, meg az öreg Prohászka szenvedélyes munkaszeretete tömeglázzá ... Kísérletre is készülnek, méghozzá olyanra, amellyel a tudományok egy régi álláspontját akarják megdönteni. Azt mondják a szakkönyvek, hogy Magyarországon 300 méteres magasságon felül nem szabad szőlőt telepíteni. Ők nyolc fajtát felvisznek 470 méter magasra és megvizsgálják, hogy ott miként „viselkedik", mennyi termést hoz majd. Az egedi Hőskorszak tulajdonképpen még csak most kezdődik. De fényét már előreveti, hiszen az a 300 hold* amelyet birtokba vesznek, néhány év múlva megváltoztatja az Eger környéki, bortermelés egész jövőjét. Jó-" fajta bikavért 'termelnek majd itt. Lám csak, a bogaras földesúr célja megvalósul. „Valami olyan készül itt, amilyen nincs senkinek az országban, sok pénzt is hoz ..." Lendvai Vera az egész szovjet képzőművészet fejlödesi vonalába, hűen ábrázolva annak színvonalát, törekvéseit és kifejezési formáját. Olexandro Szofronovics Pascsenko, a Kijevi Képzőművészeti Főiskola igazgatója val is. | Vaszil Illics Kaszijan nemzeti művész, ' a Képzőművészeti Akadémia rendes tagja 1898-ban született Nyugat-Ukrajnában. Tanulmányait a Prágai Képzőművészeti Főiskolán végezte Max Švabinský 1906-ban született a vinnicei kerületben j vezetése alatt. Ezt a hatást lehet érezni s tanulmányait a Kijevi Képzőművészeti kiállított müvein is. Kaszijan a grafika Főiskolán végezte. Elsősorban grafikával foglalkozik, főleg színes linóleummetszettel. A témaválasztásnál figyelmét különösen a táj ragadja meg, — sok esetben az iparosított vidék. A kiállításon bemutatásra kerül a Kijevi szvitt című ciklusa, ezenkívül számos vízfestményével, — rajzaival ismerkedhetünk meg. Mihajlo Hordijovics Derehusz 1904-ben a harkovi kerületben született. TanulmáÉrtekeztek a Csemadok színkörök vezetői A bratislavai és a nyitrai kerületi értekezletek után, szeptember 28. és 29-én Losoncon, illetve Kassán is megtartották a Csemadok színjátszóinak értekezletét. A színkörvezetők, rendezők megvitatták mindazokat a kérdéseket, amelyek összefügnek a műkedvelő színjátszók idei seregszemléjével. Sok mindenről oflyt a vita, míg kialakult e két kerületben is az a műsorterv, amelynek keretében felsorakoznak a versenyre, hogy azután a nemes vetélkedésben a kerületek győztes csoportjai ismét összemérhessék előadásaikat. A döntőbe jutott két első együttes, a serleget őrzc lévaiakkal kerül majd össze, ahol azután eldől az 1959-es győzelem is. Járásainkban, kerületeinkben lelkesen indult meg a munka. Huszonhat «lső osztályú színjátszó csoport méri össze tudását a decemberben kezdődő szemléken. Műsorukban jelentős helyet foglalnak el hazai színpadi szerzőink: Egri Viktor, Dávid Teréz, Lovicsek Béla, Kónya József, Hüttinger László, de szovjet, magyar, szlovák és román szerzők műveivel is találkozunk. majd minden ágával foglalkozik. Tervez j plakátokat, illusztrál könyveket, készít rajzokat, fametszeteket, linóleummetsze- ^ teket. Illusztrálja mind a klasszikus orosz, mind a jelenkori szovjet irodalom műveit. Sokat merít a történelemből és szí- j vesen ábrázolja a vidék, a kolhozok éle- j tet. Jelentős pedagógiai tevékenysége, ta- ! nított a Harkovi Ukrán Poligrafikus inté- ! zetben, a Harkovi Képzőművészeti Főis- J kólán, jelenleg a Kijevi Képzőművészeti 1 Főiskola tanára, a művészeti intézet képzőművészeti osztályának és az Ukrán i Tudományos Akadémia néprajzi osztálya- ; nak a vezetője. Aktívan részt vesz az j Ukrán Képzőművész Szövetség életében is. (j. i.) | Szlovák képzőművészeti kiállítás Prágában Prágában, a Mánes-kiállítási termeiben megnyílt a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége 12 tagja műveit bemutató kiállítás. Vincent Hložník és társainak az idén megalakult és Augusztus 29-e néven ismert alkotó csoportja korunk nagy gondolatait modern művészi eszközökkel óhajtja ábrázolni. A prágai műértő közönség nagy érdeklődését kiváltó kiállítás anyagát Bratislavában már bemutatták és Prága után a kiállítást Brnóban és Ostravában is megrendezik. A kiállítás összesen 135 képét és szobrot tartalmaz és a kiállító művészek legutóbbi alkotó tevékenységét ismerteti. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az új csoport komolyan veszi clékitűzését, mint az az egyszerű tény, hogy Hložník egész ciklusban foglalkozik a gárdista gyilkosok elleni legutóbbi perrel és Órest Dubay a szputnyikkal. i A kiállítás október végéig marad - szem - nyitva. (szily) Monoszlóy M. Dezső: SZÜRETI GONDOLATOK A gondolatok tőkéjére kötlek érzéseimből születő zamat, hadd etessen föld, mész, humusz, világ fürtté növesztve égi hő alatt. Jószándékom raffiája védjen, . választott szavak permetezzenek és híg ügyesség filoxérája ne penészezze dús gerezdedet. A rozsdás őszben kék mosolyt fakassz, nőjél nekem és nőjél másnak is, hasadjon bőröd hamva szét, ha kell s dagassza véred szüret kádjait. Közös puttonyba hulló szemeket szórjál szívesen s szórj bár névtelen, mert hisz pántlikás öröm a szüret s zamatot vágyó éhe végtelen. ÜJ SZŐ 7 * 1Ö58. okt«b«r
