Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-17 / 288. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek/ ÜJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. október 17. péntek 30 fillér XI. évfolyam, 288. szám. Nem szabad megfeledkeznünk a szakképzettség növeléséről Ha a termelés hatékonyságának el­lenőrzése során beadott javaslatok százait vizsgáljuk és megnézzük a javaslatok szerzőinek nevét, érdekes megállapításra juthatunk: a műszaki képzettség közép- és magasabb fo­kán álló dolgozók mellett a legtöbb javaslatot a tapasztalt, nagy szak­képzettséggel rendelkező munkások tették. Ezen nincsen semmi csodál­kozni való. Az az ember, aki tökéle­tesen elsajátította szakmáját, aki tö­kéletesen megismerkedett gépének funkciójával és alkatrészeivel, aki is­meri szakmája technológiájának alap­elveit stb, az természetesen sokkal jobb feltételekkel rendelkezik ahhoz, hogy alkotó módon járulhasson hozzá műhelye, üzeme munkájának tökéle­tesítéséhez. Annak ellenére, hogy egy legkevés­bé sem meglepő megállapításról van szó, ez nemzetgazdaságunk fejlesz­tése szempontjából mégis óriási je­lentőséggel bír. Annál is inkább, mert mindeddig nem szenteltünk elég fi­gyelmet ennek a kérdésnek. Megszok­tuk azt az elképzelést, hogy dolgo­zóink nagy szakképzettséggel bírnak. Ezt dokumentálják egyébként azok a sikerek is, amelyeket az elmúlt évek­ben gépiparunk a brnói kiállításokon elért, vagy az a siker, amelyet dol­gozóink munkájának eredményei az idei brüsszeli világkiállításon értek el. És mégis csak az igazságnak egy részét találhatjuk meg ebben. A má­sik oldalról nézve a dolgokat rá­jövünk arra, hogy az utóbbi években munkásosztályunk számbelileg jelentős mértékben gyarapodott. Éppen azok a dolgozók, akikkel a munkásosztály megnövekedett, nem rendelkeznek nagy szakképzettséggel, sfit éppen az ellenkezőjét mondhatnánk róluk. Ma sok olyan üzemünk és üzemrészle­günk van, ahol a dolgozók döntő többségét az úgynevezett betanult munkások, — tehát olyan munkások, akik a szakképzettség legalacsonyabb fokát érték el — képezik. Egyes ága­zatokban, mint pl. az építészetben gyakran és joggal találkozunk olyan hangokkal, amelyek hiányolják sok dolgozó szakmai tudását. A hasonló jelenségek természetesen ellentétben állanak nemzetgazdasá­gunk fejlesztésének érdekeivel. Szo­cialista építésünk befejezése, amely feltételezi a termelés rohamos növe­kedését, mindenekelőtt az új technika fejlődésének alapján, feltétlenül meg­követeli a munkások általános szak­képzettségének jelentős emelkedését. A szakképzettség növelése igen fon­tos része azon igyekezetünknek, hogy a lehető legnagyobb mértékben, még hozzá aktívan bekapcsoljuk a dolgo­zókat a termelés, a vállalat irányí­tásába. Szocialista társadalmunk a legjobb feltételeket teremti meg ahhoz, hogy a munkások állandóan növelhessék szakképzettségüket. Az üzemekben az üzemi munkaiskolák keretében, kü­lönféle tanfolyamokat rendeznek, a szakszervezetek megszervezik az új technika napjait, megalapítják az újí­tók műhelyeit, a CSISZ-szervezetek megszervezik az ifjúság szakmai ne­velésének évét. Hazánkban széles ala­pokon nyugszik a szakiskolák háló­zata, ahol a munkásokat tárt kapuk várják, épp úgy mint a főiskolákon, ahol munkájuk megszakítása nélkül tanulhatnak. Mindezeket a kedvező feltételeket azonban nem használjuk ki eléggé arra, hogy állandóan növeljük az általá­nns szakképzettséget. Több gazdasági vezető dolgozónk még nem eléggé értékeli a szakképzettség szerepét a munkatermelékenység növelésének biztosításában. Ezt bizonyítják azok a tapasztalatok is, amelyeket a ter­melés hatékonyságának felülvizsgálása és az 1959-es évi terv előkészítése során szerezhettünk. Ezekben az ak­ciókban sok vezető dolgozónak elég gondot okozott az, hogyan érjék el üzemükben a munkatermelékenység növekedését. De ritkán jutott eszükbe mélyrehatóan áttanulmányozni, hogy üzemükben vagy vállalatukban mi a helyzet a munkások többségének szakképzettsége körül. Nem szabadna megfeledkeznünk erről a kérdésről a kollektív szerződések előkészítésekor és összeállításakor sem. Egyik gép­ipari üzemünkben látott példa kép­letesen bizonyítja ezt. Az öntöde egyik gyűlésén, amelyet a termelés hatékonyságának ellenőrzésével kap­csolatban szerveztek, a selejt nagy számáról volt szó. Az egyik felszó­laló figyelmeztetett arra, hogy az utóbbi években újfajta homokot hasz­náltak az öntődében, újak a techno­lógiai folyamatok, sok dolgozó nem ismeri őket, és ezért keletkezik a sok selejt. Hogyan reagált erre az üzem vezetőségének egyik tagja? Azt mondta, hogy aki ezeket az új eljá­rásokat ismerni akarja, az meg is tanulja őket. Milyen lehet az ilyen vezető gazdasági dolgozónak a viszo­nya a szakképzettség növeléséhez, amikor nem vesz annyi fáradságot sem magának, hogy törődjék azzal, ismerjék meg a részlegében dolgozó munkások az új munkamódszereket, az új eljárásokat, az új anyagokat?! Semmi esetre sem hagyhatjuk ma­gától fejlődni a szakképzettséget és mindent arra bízni, hogy aki akar az úgy is tanulni fog. Ebben a kér­désben feltétlenül meggondoltan, tervszerűen kell eljárnunk, mégpedig nemcsak az új dolgozók körében. Még a tapasztalt, szakértő munkás sem maradhat le a fejlődésben, mert a technika fejlődése sem áll egyhely­ben. A technika fejlődése gyakran megköveteli még az „öreg szakiktól" is, hogy mindent újra kezdjenek. így van ez a vasutak villamosításával kapcsolatban is, ahol a gőzmozdonyok sok száz vezetőjének szükségszerűen át kell térnie a villanymozdonyok ve­zetésére, ami bizony egész más jel­legű képzettséget kíván. A vállalatok vezetőségének és a szakszervezetek­nek feladata, hogy ezeknek a dolgo­zóknak segítsenek áthidalni a nehéz­ségeket, amelyekkel ilyen esetben ta­lálkoznak. Ezzel kapcsolatban jobban ki kell használnunk elsősorban az üzemi munkaiskolákat, ahol mindmáig többnyire az adminisztrációban dol­gozók számára rendeznek különféle tanfolyamokat, (bár ez is igen fontos), elégtelenül szervezik meg azonban a munkások és egyes szakmák dol­gozói számára a tanfolyamokat. Különösen aktuális a szakképzett­ség további növelésének kérdése ná­lunk Szlovákiában. Hiszen a mun­kások döntő többsége „új emberek­ből" áll, olyanokból, akik csak rövid ideje dolgoznak üzemben. Sok példa tanúskodik arról, hogy a cseh mun­kások segítségével sikerült igen jó eredményeket elérni az új üzemek­ben. Vegyük pl. csak a Kysucké Nové Mesto-i finomgépipari üzemet, ahol hengergörgős csapágyakat gyárta­nak. Ez a munka egyike a legkénye­sebbeknek a gépipari termelésben. Az új üzem olyan vidéken épült, ahol az emberek évszázadokon át nem ismer­tek más munkát, mint a favágást vagy az apró, nadrágszíj-földecskék meg­művelését. Ma ez az üzem nagy­számú szakképzett munkással rendel­kezik és egyike a legjobbaknak gép­iparunkban. Hasonló példát több szá­zat sorolhatnánk fel. Az üzemekben most kezdődnek a munkálatok a jövő évi kollektív szer­ződések előkészítésére. Éppen ez a legalkalmasabb idő arra, hogy meg­tegyük a döntő lépést az eddigi hi­bák kiküszöbölése felé, a munkások szakképzettségének növelését illetően. Mindazok az intézkedések, amelyeket a kollektív szerződésben a szakkép­zettség növelésére a dolgozók nevé­ben a szakszervezeti bizottság foga­natosít és amelyek teljesítésével a jö­vő év folyamán törődni fog, minden bizonnyal meghozzák gyümölcsüket nemcsak a jövő évi, 1959-es terv teljesítése során, hanem a további években is, a szocializmus építése be­fejezésének éveiben. A nemzetgyűlés jóváhagyta a második ötéves tervről szóló törvényt DÖNTŐ LÉPÉS a szocialista országépités befejezése felé A nemzetgyűlés csütörtökön tartotta első öszi ülését, melyen megtárgyalta a népgazdaság-fej­lesztés második ötéves tervéről szóló törvényja­vaslatokat. Az ülésen Viliam Široký miniszterelnök vezeté­sével részt vettek a kormány tagjai, számos ven­dég és a dolgozók képviselői, akik nagy érdeklődés­sel figyelték a tárgyalás lefolyását. Az ülés elején Josef Štetka képviselő a mandá­tumbizottság nevében jelentést tett új képviselők megválasztásáról. E képviselők: Pŕemysl Novotný (hlinskoi választókerület, pardubicei kerület), Pavol Tonhauser képviselő (zvolení választókerület, Ban­ská Bystrica-i kerület), Melicher Formanek képvi­selő (jeseníki választókerület, olomouci kerület) és Ján Novotný képviselő (kojetin-prostejovi válasz­tókerület, olomouci kerület). Az új képviselők le­tették az alkotmányban előírt fogadalmat. Ezután Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke mondott beszédet az önálló csehszlovák állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. A szünet után Václav Pašek képviselő emelke­dett szólásra. Előterjesztette a mezőgazdasági, kul­turális, egészségügyi, alkotmányjogi, költségvetési és gazdasági bizottság közös jelentését a második ötéves tervről szóló törvényjavaslatnak e bizottsá­gokban történt megtárgyalásáról és a bizottságok nevében javasolta a törvényjavaslat jóváhagyását. Beszéde után Otakar Simúnek miniszter, az Ál­lami Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Fel­vázolta gazdaságunk és társadalmi életünk 1956 óta elért fellendülésének képét és rámutatott az 1960-ig előttünk álló távlatokra. A déli szünet után megindult a vita, melyben Josef Némec, Bedfich Kozelka, Rudolf Strechaj, Jozef Boruvka, Josef Zvara, Xän Matl és Andrej Žiak képviselők szólaltak fel. A nemzetgyűlés a vita befejezése után az esti órákban egyhangúlag jóváhagyta a népgazdaság­fejlesztés második ötéves tervéről szóló törvényja­vaslatot. Az ülés ezután félbeszakadt és további törvényjavaslatok megtárgyalásával ma folytatódik. Népünk még sohasem volt oly erős, biztonságérzete sohasem volt oly szilárd, mint ma Zdenék Fierlingernek, a nemzetgyűlés elnökének beszéde E napokban emlékezünk meg annak a napnak 40. évfordulójáról, amikor az oroszországi Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom eszméin és példáján lelkesült széles népi rétegek forra­dalmi harcának következtében a fél­feudális Osztrák-Magyar Monarchia romjaiból megszületett a csehek és szlovákok önálló állama a — Cseh­szlovák Köztársaság. Megemlékezünk erről a jelentős eseményről, mely mé­lyen kihatott nemzeteink fejlődésére és életére, lehetővé téve dolgozó ré­tegeink sorainak fejlődését és meg­szilárdulását a tőkés rendszer elnyo­mása ellen folytatott küzdelmükben. Szerencsésen kiállott viharok és sú­lyos megpróbáltatások után ránk kö­szönhetett a CSKP XI. kongresszusán hazánk szocialista építésének befeje­zéséről hozott történelmi határozatok mai időszaka. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy egyedül a Szovjetunió vezette állan­dóan szilárduló hatalmas szocialista világrendszer szilárd részét képező szocialista Csehszlovákia biztosítja tartósan a csehek és szlovákok nem­zeti szabadságát és köztársaságunk állami függetienségét. Népünk törté­nelme során még sohasem volt olyan erős és védőképes, mint jelenleg ami­kor a szocialista építés az emberiség egyharmada számára valóra vált, ami­kor az imperializmus gyarmati uralma feltartóztathatatlanul összeomlik és nagymértékben nőnek, a tőkés or­szágok forradalmi erői, hogy leszá­moljanak a régi kizsákmányoló tár­sadalmi renddel, mely annyi szenve­dést, háborús borzalmat és kimond­hatatlan gyarmati elnyomást okozott a világ népeinek. Természetesen tudjuk, hogy a ka­pitalizmus világa és a szocializmus világa között dúló küzdelem új for­mákat ölt és kiéleződik, hogy a régi világ erői egykönnyen nem hátrálnak meg, ellenkezőleg, új véres kalandok útját követik. A szocializmus és a béke harcosai­nak első soraiban haladó mai népi demokratikus köztársaságunk híven kifejezi népünknek és legjobb fiainak A Oé e-¥Hágtaoáos elnökségének nyilatkozata A Béke-Világtanács elnöksége szerdán, október 15-én az alábbi három dokumentummal fordult a világ közvéleményéhez: vágyait. Ez a tudat kölcsönzi belső erőnket és szilárdságunkat, mely min­den akadály fölött képes győzni és mai gazdasági és kulturális felemel­kedésünk hatalmas rugója. Népünk mindenkor, amikor a szabadságért és jogaiért vívott harc közös eszméje hatotta át, hasonlóan nagy erőt és el­szántságot tanúsított. így volt ez a XIV. és XV. században is. Amíg a szabadságharcban közös akarat egyesítette a cseh népet, győzött az ellenség sokkal számotte­vőbb erői fölött. Viszont a népüktől elszakadt úri rendek erkölcsi rot­hadtsága a fehér-hegyi katasztrófát okozta, mely nemzeti önállóságunk elvesztését és népünk 300 éves rab­ságát jelentette. A rendkívül tehetséges és munka­szerető, nagy kulturális múltra visz­szatekintő cseh nép teljes 300 éven át meg volt fosztva állami önállóságá­tól. Felfalta a habsburgok Osztrák­Magyar Monarchiája és kiszolgáltatta az idegen nemesség és a kemény bü­rokatikus centralizmus legrosszabb hűbéri elnyomása önkényének. Az (Folytatás a 2. oldalon) ysssssssssssssfsssssjssssssssss/ss/ssssssssssssf^ % % A Csehszlovák A TÁVOL-KELETEN MEG KELL SZÜNTETNI EGY OJ VILÁGHÁBORÚ KIROBBANTÄSÄNAK VESZÉLYÉT Tajvan szigetének az Amerikai Egyesült Államok által való jogtalan megszállása és egyre aktívabb beavatkozása Kína bel­ügyeibe növeli egy új világháború kirob­bantásának veszélyét. Tajvan, Pheng-hu, Tyin-men, Macu és a többi partmenti sziget vitathatatlanul a kínai felségterület része. A kínai nép­nek teljes jogában áll, hogy szuverénül uralkodjék saját területei felett és ön­maga oldja meg saját ügyeit. Megenged­hetetlen az ezen ügyekbe való bármi­nemű idegen beavatkozás. Az USA kormánya inár évek hosszú so­rán át tagadja ezt a jogot. Agresszív cselekedeteket hajt végre Kína ellen, emellett támogatásban részesíti Csang Kaj-sek csoportját, melyet a kínai nép kiközösített. Az USA kormánya eddig sohasem tapasztalt mértékben összponto­sít tengtri és légi haderőket. Állandó provokációkat hajt végre, melyek oly messze mennek, hogy atomfegyverek használatával fenyegetőzik. Amennyiben használná ezeket a fegyvereket, a há­ború nem lenne korlátozható és kiter­jedne az egész világra. Nem tűrhetjük, hogy az ily veszélyes politika folytatása sok százmillió ember életét veszélyeztesse. Az USA kormányát rá kell bírni arra, hogy vessen véget a Kína belügyeibe való beavatkozásoknak, szüntesse meg a Kína ellen irányuló ka­tonai provokációkat és vonja vissza fegy­veres erőit a tajvani térségből. Amíg Tajvan idegen ellenőrzés alatt áll, legyen bár ennek az ellenőrzésnek akármilyen formája, avagy azt bárminemű kifogás­sal valósítsák meg, veszélyben forog a világ békéje. Felhívunk minden jóakaratú embert arra. hogy cselekedjék, tájékoztassa és mozgósítsa a közvéleményt. A közvéle­mény elég erős ahhoz, hogy gátat vessen az Amerikai Egyesült Államok agresz­szlójának és ezzel elérje, hogy a világ megmeneküljön az atomháború kataszt­rófája elől. ÚJBÓL FEL KELL VENNI A KÍSÉRLETI ROBBANTÁSOK BESZÜNTETÉSÉRŐL FOLYTATOTT TÁRGYALÁSOKAT Elnökünk, Joliot-Curie halála után, aki fáradhatatlanul arra törekedett, hogy az emberiség megmenekülhessen az atom­háború katasztrófája elől és utolsó fel­hívása a kísérleti robbantások beszünte­tését követelte, felhívásunkkal minden em­berhez fordulunk. A Béke-Világtanács már 8 évvel ez­előtt Stockholmban felhívta a közvéleményt arra, hogy helyezkedjék szembe az atom­háborúval és követelte a tömegpusztító fegyverek ellenőrzött betiltását. Az e fegyverekkel végzett kísérletek és e fegyverek halmozása ma újabb ve­széllyel állítja szembe az emberiséget. Valamennyi ország tudósai rámutattak a kísérleti robbantások veszélyes voltára. A Genfben összeült szakértők bebizonyí­tották, hogy a kísérletek beszüntetése ellenőrizhető. A Szovjetunió határozata, mely szerint egyoldalúan beszünteti a kí­sérleteket, nagy reményeket ébresztett az emberekben. Mivel az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem követték ezt a példát, a nemzetek manapság újból szemtől szembe állnak az e kísérletek te­rén folytatott versengéssel és azzal a ha­tártalan veszéllyel, melyet ez a ver­seny hord magában. Az egész veszélyeztetett emberiség kö­veteli a kísérleti robbantások haladéktalan és végleges beszüntetését, mint a nukleá­ris fegyverek betiltásához vezető első lé­pést. Ezt a követelményt teljesíteni kell, hogy megőrizhessük a békét, valamint a jövendő nemzedékek egészségét és jö­vőjét. A tárgyalásokat újból fel kel! ven­ni és azoknak gyorsan célhoz kell ve­zetniük. A harmadik dokumentumot Joliot-Curie, a Béke-Világtanács elhunyt elnöke emlé­kének szentelték. | Köztársaságota legmaga- | |sahb elismerésben részesí-| tették a brüsszeli világkiállításon § Brüsszel (ČTK) — A brüsszeli vi- ^ i lágkiállítás nagy csarnokának ünne- S S pélyes környezetében október 15-én S ^ értékelését. A világkiállítások ^ i történelme során a szocialista Cseh- Ä V Cľlniró l/in nlo/í ínknn „i _ i v ^ vák pavilont, mint egészet a legna- § i gyobb díjjal, az Arany csillaggal tün- i § tették ki. A kiállítás nemzetközi bi- $ fc zottsága és főbiztosa ezenkívül a J ^ legnagyobb számú ponttal értékelték. 5 brüsszeli világkiállítást $ ^ amely a nemzetközi együttműködés S ^ hatalmas manifesztációja volt, több, ^ ^ mint 40 millió személy kereste fel. ^ ^ Fr. Adamek mérnök, a csehszlovák ^ ^ kiállítási osztály főbiztosa Csehszlová- >! ^ kia sikeréről a többi között így nyi- li fc latkozott: a .Büszkék vagyunk sikerünkre, mely í A Vítko vicei Klement Gottwald Energetikai Üzem dolgozói a haté­konyság felülvizsgálásának eredmé­nyeként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére egész sor szocialista kötelezettségvál­lalást foganatosítottak. Ezek szerint a gőztároló központ­ban az utolsó negyedévben 6150 tonna gőzt, az áramfejlesztőben pedig több múlt 1 millió 200 kilowattóra villa­mosenergiát termelnek terven felül. A szénsavkészítő részlegen ugyanak­kor több mint 500 ezer köbméter szénsavat fejlesztenek, melyet az acélmű dolgozói termelésük túltel­jesítéséhez használnak fel. 1

Next

/
Thumbnails
Contents