Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-10 / 251. szám, szerda

A Kína elleni támadás - a Szovjetunió elleni támadás (Folytatás az 1. oldalról) kell mondanunk — mérhetetlenül veszélyes helyzetnek fő oka, hogy az USA fegyveres erőkkel megszállta a mindig kínai területet képező Tajvan szigetet és a Penhu-szigetcsoportot, valamint az, hogy e területet továbbra is megszállva tartja s ezen megszállás leplezésére arra hivatkozik, hogy Csang Kai-seket, a kínai nép árulóját támogatja; ezenkívül megkísérli agresszióját kiterjeszteni a kínai partmenti szigetekre. A feszültség okai Amint a szovjet kormány már több ízben kijelentette, mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében mind az USA kormányával és más hatalmak kormányaival folytatott levélváltásában, teljesen megengedhetetlen az, hogy oly nagy állam, mint a Kínai Népköztársaság az USA kormányának állásfoglalása miatt nem vehet részt az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában, nincs képviselve ebben a szervezetben, jóllehet erre törvényes joga van. Ön éppoly jól tudja mint én, hogy a kínai állam az ENSZ egyik alapítója és emiatt a körülmény miatt is teljesen abnormális a jelenlegi helyzet s mélységesen igazságtalan a kínai néppel szemben. Az a helyzet, amely most az USA akciói .következtében Tajvan sziget és a Tajvani-szoros térségében keletkezett, komolyan nyugtalanítja a szovjet kormányt és a szovjet népet. S nem túlzás azt mondani, hogy e helyzet nyugtalanítja az egész világot, minden országot tekintet nélkül arra, mily távol fekszenek Tajvan térségétől. Ha szembenézünk az igazsággal, el kell ismernünk, hogy az USA e térségben valamilyen világcsendőr szerepét igyekszik magának tulajdonítani. Ügy véljük, hogy az ' ilyen szerep vállalása bármely civilizált állam számára, tekintet nélkül arra, milyen erős és befolyásos, méltatlan és eléggé kockázatos. Az USA kormánya háborús tüntetést folytat, arra törekedve, hogy megakadályozza Tajvan felszabadítását és e kínai szigetet háborús támaszpontként - elsősorban a Kínai Népköztársasággal szemben - megtartsa és megakadályozza a Kínai Népköztársaságnak azon kínai partmenti szigetek felszabadítására irányuló törvényes akcióit, amelyeken a csangkajsekisták megtelepedtek. A Tajvani-szoros térségében tartózkodik az amerikai haditengerészet egyik legnagyobb katonai alakulata - az USA 7. flottája. Gyors intézkedések folynak e flotta megerősítésére és a Távol-Keletre helyezik át az USA hadihajóit s légierőit a Földközi-tengerről és más területekről. Sőt, mint bejelentették, a legközelebbi napokban Tajvan térségében az USA hadihajói és tengerész gyalogsága a csangkajsekista klikkel „közös hadgyakorlatot tart" s ezen ürügy alatt Tajvanra újabb amerikai csapatokat vonnak össze. Felmerül a kérdés, vajon a jelenlegi helyzetet lehet-e másnak minősíteni, mint nyílt provokációnak. Ügy véljük, hogy a legnagyobb jóakarat mellett sem lehet ezen akciókat másnak minősíteni. Meg kell mondani, hogy az USA hadihajóinak az egyik helyről a másikra való gyors átcsoportosítása az utóbbi időben gyakori jelenséggé vált. És valóban abból, milyen irányban mozog az amerikai haditengerészet, csaknem csalhatatlanul meg lehet ítélni, hová irányul majd a további zsarolás és a további provokációk éle. Nemrégen a világ az amerikai hadihajók hasonló demonstrációjának volt tanuja a Földközi-tengeren, amikor az USA katonai intervenciót hajtott végre Libanonban és amikor az USA 6. flottája ágyúit főképp Libanon fővárosára és egész Libanonra szegezte. Amikor ma kísérleteket tesznek arra, hogy fegyvert csörtetve fenyegessék Kínát, úgy véljük, nem lehet megfeledkezni arról, hogy Kína nem a kis Libanon, amely nemrégen külföldi intervenció áldozata lett, olyan intervenció áldozata, amelyet az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülése általánosan elítél. A kínai nemzet hatalmas és legyőzhetetlen nemcsak azért, mert kimeríthetetlen forrásai vannak, hanem azért is, mert kormánya köré tömörült, biztos léptekkel szilárdan halad országa további fejlesztésének és megszilárdításának, életszínvonala emelésének útján, aminek mi szovjet emberek őszintén örülünk, és aminek örülniök kell mindazoknak, akik a kínai népnek jót kívánnak. De nemcsak ezt az oldalát szeretném hangsúlyozni ennek az ügynek, hanem azt is, hogy Kína nem áll magában, hanem hű barátai vannak, akik készek segítségére sietni bármikor, ha agressziót követnének el Kína ellen, mert a népi Kína biztonságának érdekei elválaszthatatlanok a Szovjetunió biztonságának érdekeitől. Be kell szüntetni a provokatív katonai átcsoportosításokat Azzal a gyakorlattal kapcsolatban, hogy hadiflottákat és légi kötelékeket helyeznek át a világ egyik végéről a másikra, például a Közel- és Közép-Keletre, a Távol-Keletre, Latin-Amerikába és más térségekbe, hogy az egyik vagy másik államra nyomást gyakoroljanak és megkíséreljék rájuk kényszeríteni akaratukat, felmerül általában a kérdés, vajon nincs-e itt az ideje annak, hogy véget vessenek az olyan akcióknak, amelyeket természetesen egyáltalán nem lehet a nemzetközi kapcsolatok normális módszereinek elismerni. Felmerül a jogos kérdés, vajon nem volna-e szükséges ezt megtárgyalni az ENSZ-ben és olyan határozatot hozni, amely megtiltja a hatalmaknak tengerészeti és légi haderőik olyan átcsoportosításait, amelyeknek célja a zsarolás és megfélemlítés és elrendeli, hogy ezeknek az erőknek nem szabad átlépniök országuk államhatárait. Egyébként azzal kapcsolatban, hogy az USA külpolitikájában ilyen módszert használ, még egyet szeretnék megjegyezni. Nem tűnik-e Önnek, elnök úr, hogy a hadihajók ilyen átcsoportosítása hol az egyik, hol a tjiásik irányba most jelentős mértékben elveszti minden értelmét legalább is a korszerű fegyverekkel rendelkező államokkal szemben? Nem tudom, mit mondanak Önnek katonai tanácsadói, de úgy hisszük, kell, hogy előttük is ismeretes legyen, hogy a klasszikus hadihajók virágzásának ideje már lejárt, már a múlté. Az atom- és rakétafegyverek korszakában, amelyek eddig soha nem tapasztalt erös, gyors és hatásos fegyverek, ezek a valaha borzalmas hadihajók lényegükben már csak udvarias látogatásokra, díszlövések leadására, alkalmasak és a megfelelő típusú rakéták célpontjául szolgálhatnak csak. Lehet, hogy ez sérti azon emberek öntudatosságát, akik szoros kapcsolatban állnak a haditengerészettel, de mit lehet tenni, a kétségtelen tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az USA politikai és katonai vezetői úgyszólván naponta fenyegetik a népi Kínát. Ez, csupán ez az értelme Dulles úr, az USA államtitkára kijelentéseinek azokról az akciókról, amelyeket az USA — a Tajvani-szoros térségében hajt végre és főleg annak a nyilatkozatnak, amelyet az Ön nevében és saját nevében szeptember 4-én tett. Ezt a nyilatkozatot a leghatározottabban el kell ítélni. Ez nyílt kísérlet más nemzetek szuverén jogainak durva és könyörtelen eltiprására. Az USA kormánya anélkül, hogy erre bármilyen joga volna, önkényesen merészeli meghatározni saját érdekeinek valamilyen határait és fegyveres erőinek működési terét Kína területén. Az ilyen akciókat nem lehet másnak minősíteni, mint agreszszív akcióknak, amelyeket kétségtelenül minden nemzet elítél. Kínát nem lehet megijeszteni Az USA kormányának szeptember 6-i nyilatkozatát sem lehet másként értékelni. Különösen figyelemre méltó McEIroy-nak, az USA hadügyminiszterének uszító nyilatkozata, aki nyíltan fenyegeti a Kínai Népköztársaságot, megkísérli, hogy mentegesse az amerikai fegyveres erők távol-keleti agresszív akcióit és védelmébe vegye a csangkajsek-klikket. És Smoot ellentengernagy a tajvani amerikai fegyveres erők parancsnoka már minden mértéket túllép és kijelenti, hogy az USA a csangkajsekistákkal együtt készül „leverni a kommunista Kínát". Sőt az USA katonai tényezői az amerikai kormány csendes beleegyezésével megkísérlik az atomzsarolást Kínával szemben, mert nyilvánvalóan még csökönyösségből azon hangulatok hatása alatt járnak el, amelyek Washingtonban azon rövid időszak alatt uralkodtak, amikor az USA-nak monopóliuma volt az atomfegyverekre. Mint ismeretes, az atomzsarolás politikájának akkor sem volt és nem is lehetett semmilyen sikere. Nem kell beszélni arról, hogy a jelenlegi feltételek között, amikor az USAnak régen nincs monopóliuma az atomfegyverekre, teljesen reménytelenek azok a kísérletek, amelyekkel más államokat atomfegyverrel akarják megfélemlíteni. Azért mondom ezt, mert úgy tűnik, hogy az USA-ban vannak még emberek, akik nem akarnak felhagyni a fenyegetések és az atomzsarolás politikájával, jóllehet minden nap nem kevés bizonyítékot hoz arról, hogy az ilyen politika már előre csődre van ítélve. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a fenyegetés és zsarolás nem félemlítheti meg a kínai népet. Világosan következik ez Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének szeptember 6-i nyilatkozatából is. A kínai nép békét óhajt és védelmezi a békét, de a háborútól nem fél. Ha Kínára, amelynek népe szilárd elszántsággal kész védelmezni igazságos ügyét, háborút kényszerítenek, a legkevésbé sem kételkedünk abban, hogy a kínai nép az agresszorral megfelelően szembehelyezkedik. Az USA-nak távol-keleti agresszív előkészületei minden jel szerint nem csupán a Tajvani-szoros térségére korlátozódnának. Adatok vannak arról, hogy Li Szin Man, akit az USA támogat és buzdít, újból háborús provokációkra készül és kijelenti, hogy meg akarja kezdteni „az észak felé való menetelést". Valakinek az USA-ban nyilvánvalóan bizonyos tervei vannak, amelyek szerint Koreát újból véres hadszintérré változtatnák. Mellékesen szólva, vajon az USA kormánya nem ezért utasítja-e el oly csökönyösen csapatainak kivonását Dél-Koreából? Nem engedhető meg azonban, hogy a koreai tragéda megismétlődjék és a liszinmanisták dühödt szándékait meg kell hiúsítani. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ha a liszinmanisták megkockáztatják „menetelésük" megismétlését, ugyanazon sors vár rájuk, amilyen akkor érte őket, amikor a koreai nép és a kínai népi önkéntesek az agresszort leverték és terveiket meghiúsították. Természetes, hogy Li Szin Man provokációiért a felelősség teljesen az USA kormányára hárul. Az ENSZ-közgyülés nemrégen véget ért rendkívüli ülésén ön, elnök úr, közvetett agresszióról beszélt, amely állítólag egyes közel-keleti arab államokat fenyeget más arab államok részéről és felhívást tett e nem létező közvetett agresszió elítélésére. Az Egyesült Államok azonban a Távol-Keleten nemcsak közvetett, hanem nyílt agressziót követ el azáltal, hogy megszállta Tajvan szigetet és hogy támogatja a kínai nép árulóinak nemzetellenes klikkjét, akik e szigeten amerikai fegyverek védelme mögé bújtak és akik onnan banditatámadásokat intéznek Kína ellen. Az USA kormánya fegyveres erőinek Tajvan térségébe és a Csendesóceán szomszédos vizeire való küldését rendszerint azzal igyekszik mentegetni, hogy e terület „védelmére" vállalt valamilyen „kötelezettségekre" hivatkozik. De vajon a kínai nép, felkérte-e az amerikai kormányt olyan kötelezettségekre, amelyeket ürügyül használ arra, hogy Kínát megakadályozza Tajvanra és a többi kínai szigetre vonatkozó szuverén jogának érvényesítésében? A Kína elleni támadás — a Szovjetunió elleni támadás Egyszer az amerikai népnek is vissza kellett vernie külföldi hatalmak belügyeibe való beavatkozásának kísérleteit és azokat a kísérleteket, amelyekkel e hatalmak fegyveres erőivel rá akarták kényszeríteni akaratukat, Jól ismert tény, hogy ezek a kísérletek siralmasan végződtek azok számára, akik megpróbálkoztak velük. Nem volna helyes az Egyesült Államoknak e történelmi tapasztalataiból levonni a megfelelő következtetéseket és véget vetni a Kína belügyeibe való beavatkozás politikájának? Hisz ha a nemzeti függetlenség az amerikai nép számára drága, miért volna kevésbé drága a Jtínai népnek vagy bármilyen más nemzetnek? Lehet, hogy azt, amit mondottam, ön élesnek tartja. De bátorkodom ezzel ellenkező álláspontot elfoglalni. Ebben a levelemben épp] úgy, mint más esetekben is, egyszerűen nyíltan meg akarom mondani és hangsúlyozni annak a helyzetnek egész veszedelmét, amelyet az USA Tajvan térségében, a kínai partvidéki szigetek térségében folytatott akcióival okozott. Ha gondolatainkat udvarias diplomáciai megfogalmazás mögé rejteném, úgy vélem, nehezebb volna kölcsönösen megérteni egymást. Mi azonban azt akarjuk, hogy Ön, az USA kormánya és az egész amerikai nép, amellyel csupán jó kapcsolatokat és barátságot akarunk, helyes elképzelést alkosson arról, milyen következményekkel járhatnak az USA jelenlegi távol-keleti akciói. Komolyan elszámítaná magát az, aki az USA-ban azt hinné, hogy Kínával elbánhatnak úgy, ahogy a múltban egyes hatalmakkal elbántak. Az ilyen hibás számítások súlyos következményekkel járhatnának az egész világ békéjére. Ezért teremtsünk e kérdésben teljes világosságot, mert az elhallgatás és meg nem értés az ilyen dolgokban a legveszélyesebb. A Kínai Népköztársaság, hazánk nagy barátja, szövetségese és szomszédja elleni támadás egyben támadás a Szovjetunió ellen. Hazánk kötelességéhez hűen mindent megtesz, hogy a népi Kínával együtt megvédje a két állani biztonságát, a Távol-Kelet és az egész világ békéjének érdekeit. Semmi sem állna távolabb az igazságtól, mintha megkísérelnénk az Önhöz intézett ezen felhív4§.omat olyan szándékként értékelni, mintha a dolgokat túlságosan sötét színekben akarnám leírni és még kevésbé valamilyen fenyegetési kísérletként. Csak figyelmeztetni akarjuk Önt a helyzetre, melyet egyikünk sem tudna elkerülni, ha a Távol-Keleten új háborús tűzvész robbanna ki. Meg akarjuk találni a közös nyelvet önökkel, hogy megállítsuk az eseményeket a jelenlegi lejtőn, hogy a Szovjetunió, az USA, a Kínai Népköztársaság és más országok közös erőfeszítésével kiküszöböljük a távol-keleti feszültséget és azt mondhassuk, közös erővel hasznos dolog történt a világbéke érdekében. Természetesen az USA kormányának saját ügye, vajon a Kínai Népköztársaságot „elismeri-e vagy sem". Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy ezáltal sem a Kínai Népköztársaságnak, mint a világ egyik nagyhatalmának létezése, sem ežen államnak a jelenlegi nemzetközi kapqsolatokban levő szerepe nem változik. Az USA kormányának Kínával szemben folytatott politikája azonban mosť olyan helyzetet teremtett, amikor az USA Kína iránti kapcsolatainak kérdése nyilvánvalóan túllépte az Egyesült Államok puszta belügyének keretét. Kína mellőzése veszélyezteti az ENSZ-t Olyan helyzet keletkezett, amely számos ország érdekeit érinti. Az USA és Kína közötti kapcsolatok feszültsége, amelyet mesterségesen fenntart az USA politikája és főképp azok az akciók, amelyeket ma az USA a TávolKeleten folytat, ahhoz vezetne, hogy kiéleződnének valamennyi nagyhatalom — az ENSZ alapítói közötti kapcsolatok is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az USA jelenlegi politikája Kínával szemben bonyolulttá teszi számos fontos nemzetközi kérdés megoldását és komolyan akadályozza az ENSZ-nek, mint a béke megőrzésére hivatott nemzetközi szervezetnek normális tevékenységét. Egy kínai állam létezik és ez az állam Kínában van és nem másutt s Tajvan, valamint a többi kínai szigetek, ahol a csangkajsekisták megtelepedtek, Kína részét képezik. Csupán annak a kormánynak, amely Kína fővárosában, Pekingben székel és amelyre a sokmilliós kínai nép országa vezetését bízta, van joga és reális lehetősége Kínát képviselni a nemzetközi kapcsolatok terén. £s a fö ütközőpont csupán az USA kormányának irreális állásfoglalása, amely még mindig inkább szemet huny a dolgok valódi állása felett Kínában és megakadályozza az ENSZ tagállamait abban, hogy egyedül helyes határozatot honzák — e szervezetből kidobjál; a saját n:?ga választotta csangkajsekista küldött politikai hulláját és

1 megadják a nagy Kína képviselőinek törvényes helyüket az ENSZ-ben. Ki tagadná Kínának azt a jogát, hogy területének felszabadítására törekedjék, amelyet egy idegen hatalom katonai támaszpontjává tett és amely a kínai nép békés élete szüntelen veszélyeztetésének forrásává vált? Kínának teljesen törvényes joga minden | szükséges intézkedést megtenni az I áruló Csang Kaj-sek ellen. Ezeket az intézkedéseket saját területén végzi és nem küldi fegyveres erőit más országok területére. A Kínai Népköztársaságnak ezen akciói gpak az önvédelmet szolgáló intézkedések, amelyek bennfoglaltaknak az ENSZ alapokmányában is. Egészen másképp jár el azonban az USA kormánya, ar.iely megkísérli, hogy azt a jogot tulajdonítsa magának, hogy fegyveres erőit több ezer kilométerre küldje az USA-tól azért, hogy megtartsa a megszállt kínai szigeteket. Nem véletlen, hogy még az Egyesült Államok szövetségesei is a katonai tömbökben eléggé hangosan elítélik a Kínával szemben folytatott amerikai politikát, mint irreális és veszélyes politikát. Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a provokációknak Ügy vélem, minden embernek, akit valóban aggaszt a világ sorsa, állást kell foglalnia azon abnormális és veszélyes helyzet megszüntetéséért, amelyet az USA kormányának jelenlegi politikai irányvonala a Távol-Keleten előidéz. Ezért a szovjet kormány nézete szerint elsősorban el kell ejteni a korlátolt és minden realitást nélkülöző álláspontot a Kínában bekövetkezett nagy történelmi változásokkal szemben; el kell ismerni a Kínai Népköztársaság törvényes jogait és érdekeit és véget kell vetni a kínai néppel szemben alkalmazott provokációk és zsarolás politikájának. A Távol-Keleten nem lehet addig tartós béke, míg nem hívják vissza az amerikai hadiflottát a Tajvaniszorosból, míg az amerikai katonák nem hagyják el Tajvan kínai szigetet és nem térnek haza. Meggyőződésünk, hogy ez nemcsak a Szovjetunió és a többi szocialista állam nézete, hanem mindazon többi országé is, amelyeknek drága a Távol-Kelet és. az egész világ békéje. Elnök úr, ezen Önhöz intézett felhívásom végén, amelyet országainknak az egész világ békéje megőrzéséért viselt nagy felelősségének tudata diktál, szerelnénk teljes súllyal hangsúlyozni, hogy az USA kormányának további akcióitól függ teljes mértékben, hogy a Távol-Keleten béke uralkodik-e, vagy pedig továbbra is háborús tűzfészek marad. Szeretném remélni, hogy a szovjet kormánynak e felhívását megfelelő megértéssel fogadja. Bátorkodom kifejezni azt a meggyőződésemet is, hogy e felhívást helyesen értelmezi az egész amerikai nép, amely — s erről meg vagyok győződve — éppúgy, mint a többi nemzet — békét akar és nem háborút. Ha az USA kormánya a nagy kínai nép törvényes szuverén jogai tiszteletbentartásának útjára lép, ezt kétségtelenül megelégedéssel értékelik majd az összes nemzetek, mint az Amerikai Egyesült Államok komoly hozzájárulását a világbéke megszilárdításához. Tisztelettel: N. SZ. HRUSCSOV Moszkva, 1958. szeptember 7. Egyesíteni kell Franciaország összes demokratikus erőit Véget ért a Francia Kommunista Párt K özponti Bizottságának plenáris ülése Párizs (ČTK) — Genevilliers párizsi elővárosban véget ért a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. Az ülés részvevői megtárgyalták és jóváhagyták Jacques Duclosnak, az FKP titkárának beszámolóját a politikai helyzetről, a párt feladatairól a népszavazás előtti harcban és e ponttal kapcsolatban megfelelő határozatokat hoztak. A határozat szövegét a l'Humanité hétfői száma közli. A határozat felhív valamennyi kommunistát, fejtsenek ki maximális erőfeszítést arra, hogy a legnagyobb számú negatív szavazatot nyerjék az új francia alkotmánytervezettel kapcsolatos népszavazáson. A felhívás, amelyet ebben az értelemben az FKP országos konferenciája adott ki, folytatódik a határozat, a francia nép legszélesebb rétegeiben nagy visszhangot keltett és nagy pozitív eredményeket hozott. A plenáris ülés továbbá megállapítja, hogy Franciaországban tnegerősöd.lt az ellenzék az űj alkotmánytervezettel szemben és kijelenti: „A parlament tagjainak és valamennyi politikai irányzat jelentős képviselőinek — a szocialistáknak, radikálisoknak és a katolikusoknak — egyre gyakorlatibb megnyilatkozása az alkotmánnyal szemben a diktátori intézkedések elleni növekvő ellenállást fejezi ki. A népszavazás nemcsak a munkásosztály, hanem a tanítók és főiskolai dolgozók, a parasztok és általában a középrétegek ellenséges állásfoglalásába ütközik. A határozat a továbbiakban megállapíti ja. hogy a kormány bel- és külpolitikája I ellentétben ál! Franciaország nemzeti ér- I dekeivel, miután fokozza az algériai háborút. valamint azért, mert a' reakció és a katonai diktatúra politikája az, amely utat nyit a fasizmus előtt. Az Oj alkotmánytervezet jóváhagyása — figyelmeztet az FKP KB — monarchista típusú rendszer felállításához vezetne. A népszavazáson az alkotmánytervezet elleni szavazás az ártalmas múlt befejezését jelenti, amelynek visszatértét az országban senki sem óhajtja és egyben a polgárháborúhoz vezető üt megakadályozását és a köztársaság valamennyi hívének győzelmét jelenti. Az FKP KB plenáris ülése felhív minden kommunistát, hogy minden erejükből járuljanak hozzá az egyeséges front megalakításához a szocialistákkal és valamennyi demokratikus erő egyesítéséhez Franciaországban. • ÜJ SZÓ 4 * 1958. szeptember 1Sk