Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-08 / 249. szám, hétfő

• • ÜNNEP VAGSELLYEN A vágsellyei járásból és a szomszédos járásokból sok ezren voltak jelen tegnap a dél-szlovákiai dolgozóknak 1938. szeptember 4-én Tornócon megtartott békemanifesztációja 20. évfordulójának ünnepségein, melyet Vágsellyén rendeztek meg. Az ünnepségen részt vett Rudolf Strechaj elvtárs, az SZLKP KB irodájának tagja, a Megbízottak Testületének elnöke, J. Púčik vegyiipari miniszter, valamint Major István elvtárs, az SZLKP KB tagja, a 20 év előtti imnifesztáció egyik résztvevője és a nyitrai kerület képviselői. Az ünnepségen résztvevők viharos tapssal köszöntötték a szovjet küldöttséget, melyet M. V. Kapusztyin elvtárs, a rosztovi területi szovjet alelnöke vezetett. Dél-Szlovákia dolgozóinak e hatalmaj seregszemléje a béke és a nemzetek közötti barátság jegyében folyt le, amelynek keretében J. Púčik miniszter bejelentette, hogy a vágselylyei járásban építik fel Csehszlovákia egyik legnagyobb műtrágyagyárát. Az ünnepség befejezésével felbúgtak a gépek és megkezdték az új üzem alapjainak kiásását. E nagy üzem, amelynek felépítésén szlovák, magyar és más nemzetiségű munkások dolgoznak majd, a proletár nemzetköziség további szilárdításának műhelye, egyúttal Vágsellye és DélSzlovákia dolgozóinak büszkesége lesz. Az újságírók nemzetközi szolidaritásának napja 0 tó Az újságírás történelmében először jelölték meg ezt a napot, amelynek az egész világ demokratikus újságíróinak nemzetközi együttműködése, kölcsönös segélynyújtása és egysége jelképévé kell válnia. Kétségkívül azzá is válik. Ez a nap szeptember 8. Július Fučík hősi halálának évfordulója. „Az újságírók szolidaritásának nemzetközi napja" így összefügg nemzetünk nagy fiának emlékével, aki nem habozott életét adni az igazságért, a haladásért és a jövő nemzedékek boldog jövőjéért. És ez nemcsak a demokratikus újságíró fogal^ mának, hanem e jelentős napfef nak Is megadja tartalmát. A nemzetközi helyzet bárminemű rosszabbodását, legyen szó akár a fasizmusnak háború előtti sorakozójáról avagy Dullesnek „a háború küszöbén tartam a világot" jelszavas jelenlegi politikájáról, a kapitalista országokban mindig a haladó szellemű újságírók elleni fokozott mértékű megtorlások kísérték. Hitler beszüntette a számára „kényelmetlen" sajtó tevékenységét és „az alkalmazkodni nem tudó" újságírókat koncentrációs táborokba küldte. Az imperialisták a sajtó szervek túlnyomórészét korupcióval nyerték meg s nem válogatnak az eszközökben a haladó sajtó elleni harcukban. Az egész világot izgalomba hozta Henry Álleg algériai hazafi „Vallatás" című könyve. Ez a könyv vádirat azon módszerek ellen, melyeket az imperialisták használnak a „hajthatatlanokkal" szemben. Olyan újságíró tanúságtétele ez, aki hasonlóképpen, mint Július Fučík, szemtől szembe hóhéraival gerinces maradt és semmit sem árult el. Allatian megkínozták, de mégsem adta meg magát, jóllehet tudta, hogy élete a francia ejtőernyősök kezében csupán hajszálon füng. Csak az összes demokratikus újságíróknak, valamint a világ közvéleményének hatalmas tiltakozó mozgalma tartja egyelőre vissza a gyilkosok kezét. Hogyan is nézhetnők aggodalom nélkül a szomszédos országban, a Német Szövetségi Köztársaságban kialakuló fejleményeket, ahol többek között a sajtóra vonatkozó úgynevezett „szájkosár" törvényről tárgyalnak, mely semmiben sem különbözik a fasiszta sajtótörvényektől. E törvény ellen felléptek Nyugat-Németország úgyszólván összes újságírói. Hiszen, amit Hitler durva erőszak alkalmazásával ért el, azt Adenauer pártja most törvényes alapon teheti majd. És ez abban az országban megy végbe, ahol a kommunista sajtót már illegalitásba üldözték. Nemrég egy további eset fordult elő, mely felháborította az összes demokratikus újságírókat. A brit hivatalok önhatalmúlag és provokációs szándékkal betiltottak Hongkongban egy kínai tannyelvű középiskolát. Amikora. tett színhelyére eljött e Kínai Népköztársaságból az újságírók 13 tagú csoportja, hogy objektívan ecsetelje ezt az eseményt, az újságÍrókat a brit rendőrség megtámadta, bántalmazta és pozdorjává törte a fényképezőgépeiket. Dél-Koreában és Dél-Vietnamban hosszú évekre börtönbe vetnek újságírókat csupán azért, amit a hivatalok az USA bírálatának tarthatnának. Hány ilyen esetet sorolhatnánk fel! Mindezek közös nevezője: az igazsággal szembeni gyűlölet, a széles tömegek megtévesztésére irányuló törekvés, gyülöletszltás és a háborús propaganda. Ezért az újságírók üldöztetése ellen vívott határozott harc egyben harc a valóságnak megfelelő tájékoztatásért, mely az egész világ nemzetei baráti, békés kapcsolatainak fejlesztését szolgálja. Az ehhez hasonló esetek kegyetlenül kigúnyolják azt a sajtószabadsá got, melyet oly hangosan kürtölnek világgá a kapitalista országokban. Meg kell azonban mondanunk, hogy ma már aligha veszi valaki komolyan a nyugati sajtó szabadságáról elhangzott szavakat. Hiszen logikus, hogy az a sajtó, amelyet a monopolisták tartanak kezükben és irányítanak, nem engedheti meg magának, hogy érdekeik ellen írjon. Ez azonban nem jelenti azt, hogv e sajtószervekben nem dolgoznának becsületes újságírók is. Erről tanúskodik üldöztetésük, példája bátorságuknak és az újságírók nagyfokú felelősségérzetének. És éppen ez a felelősségérzet hozza feltartóztathatatlanul közelebb egymáshoz és egyesíti az összes becsületes újságírókat, te kintet nélkül politikai és vallási meggyőződésükre. Ez egy a történelmi fejlődés által előidézett jelenségek közül, mely ellen különösen az amerikai sajtó folytat gyűlöletteljes harcot. Ezért az összes demokratikus újságírók egyesítésére irányuló törekvéseknek is haladó a jellegük és hozzájárulnak a nyilvánosság valóságnak megfelelő tájékoztatásához. A fejlődés egyik törvényszerűsége ezenkívül az a tény, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban működő újságírók támogatásukban részesítik a tőkés és a gyarmati elnyomás feltételei között harcoló országokban dolgozó szaktársaikat. Az újságírók nemzetközi szolidaritása napjának kitűzése éppen ezért keltett oly nagy visszhangot a szocialista országok újságíróinak körében. Ez a nap kifejezésre juttatja rokonszenvüket mindazokkal az újságírókkal, akik tudatában vannak hivatásuk felelősségteljes voltának. Kifejezésre juttatja eszmeközösségüket azokkal az újságírókkal, akiknek az igazság terjesztéséért üldöztetés az osztályrészük. Végső soron pedig kifejezésre juttatja eltökélt szándékukat, hogy mindenütt síkra szállnak a sajtószabadságért. Büszkék vagyunk arra, hogy az Újságírók Nemzetközi Szervezete, melynek a csehszlovák újságírók is tagjai, kezdeményezően lépett fel és kitűzte a nemzetközi szolidaritás napját. Felhívjuk az összes nemzeti és nemzetközi újságíró szervezeteket hogy velünk együtt ünnepeljék meg ezt a jelentős napot. El akarjuk érni, hogy a jövőben ne kelljen többé áldozatot hozni azért, amit mindnyájan az emberiség legnagyobb kincsének tartunk, a sző- és a gondolat-szabadságért. Jaroslav Knobloch, a ,Nemzetközi Üjságírószervezet főtitkára. Csou En-lajf nyilatkozata a Tajvan körül kialakult helyzetről Ünnepélyes keretek között nyitották meg a lipcsei őszi mintavásárt Lipcse (ČTK) - Szombat este ünnepélyes keretek között nyitották meg Lipcsében az őszi mintavásárt, amelyen ez idén egyharmaddal több külföldi kiállító vesz részt, mint tavaly. Heinrich Rau, a Német Demokratikus Köztársaság külkereskedelmi minisztere ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy évről évre nagyobb a lipcsei mintavásár jelentősége, mely a kelet és nyugat közötti kereskedelem középpontja. Lipcse ezzel jelentős mértékben hozzájárul a két gazdasági világrendszer közeledéséhez és együttműködéséhez. (Folytatás az 1. oldalról) ciót, akkor Tajvan és a Penghu-azigetek már régen felszabadultak és a Kínai Népköztársaság kormányának igazgatása alá kerültek volna. Ezek letagadhatatlan tények, amelyeket a világ becsületes gondolkodású közvéleménye egyhangúlag elismer. 2

Az a tény, hogy az Egyesült • Államok támogatja a Tajvanra és a Penghu-szigetekre befészkelődött, az egész kína: nép által már régóta megtagadott Csang Kaj-sekkilkket, továbbá, hogy fegyveres erővel közvetlenül is megszállva tartja Tajvant és a Penghu-szigeteket, jogtalan beavatkozás Kína belügyeibe és Kína szuverenitásának és területi épségének megsértése. Az Egyesült Államoknak ez a magatartása közvetlenül ellentmond az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának és a nemzetközi jog minden rendelkezésének. Ami a kínai népet illeti, semmisnek és érvénytelennek tart műiden olyan úgynevezett szerződést, amelyet az Egyesült Államok a Csang Kaj-sék-klikkel kötött, csakúgy, mint azokat a határozatokat, amelyeket az Egyesült Államok kongresszusa ezekkel a szerződésekkel kapcsolatban hozott. Ezek sohasem törvényesíthetik az Egyesült Államok agresszióját és még kevésbé használhatók ürügyül az Egyesült Államok részéről arra, hogy kiterjessze agresszióját a Tajvaniszoros térségében. 3

Az Egyesült Államok támogatá• sát élvező Csang Kaj-sek-klikk már hosszú ideje előretolt támaszpontul használja az olyan partmenti szigeteket, mint az Amojhoz közeli Kimojt és a Fucsouhoz kezeli Macut arra, hogy a legkülönfélébb zaklató és rendbontó tevékenységet fejtse ki a kínai szárazföld ellen. Az utóbbi időben, amióta az Egyesült Államok fegyveres intervenciót kezdett az arab országok ellen, a Csang-Kaj-sek-klikk zaklató és rendbontó tevékenysége még féktelenebbé vált a kínai szárazföld ellen. A kínai kormánynak minden joga megvan ahhoz, hogy erőteljes csapásokat mérjen a partmenti szigeteken befészkelődött csangkajsekista csapatokra, és ellenük a szükséges katonai lépéseket megtegye. Minden külső beavatkozás Kína szuverénitásának bűnös megsértése lenne. Az Egyesült Államok azonban, hogy elterelje a világ népeinek figyelmét a közép-keleti amerikai agresszióról és arról, hogy késlelteti csapatainak kivonását Libanonból, igyekszik a helyzetet kihasználni és nagyszámú fegyveres erőt von össze a Tajvani-szoros térségében. Ugyanakkor nyíltan azzal fenyegetőzik, hogy kiterjeszti agresszióját a Tajvani-szoros térségében Kimojra, Macura és más partmenti szigetekre. Ez súlyos háborús provokáció a 600 milliós kínai néppel szemben, és komolyan veszélyezteti a Távol-Kelet és az egész világ békéjét. A A kínai népnek megmásíthatatlan elhatározása, hogy felszabadítsa saját területét: Tajvant és a Penghu-szigeteket. — A kínai nép különösen nem tűrheti, hogy a szárazfölddel szomszédos kínai belvizeken az állandó veszélynek olyan melegágya legyen, mint Kimoj és Macu. Az Egyesült Államok semmilyen háborús provokációja sem félemlítheti meg a kínai népet. Éppen ellenkezőleg. Ezek a háborús provokációk csak még nagyobb felháborodást keltenek a 600 milliós kínai népben, még szilárdabbá teszik eltökéltségét, hogy a végsőkig vívja a harcot az amerikai agresszorok ellen. Az Egyesült Államok még ki sem vonta agressziós haderőit Libanonból, s máris sietve újabb háborús viszályt idézett elő a Tajvani-szoros térségében. Ebből a világ békeszerető országai és népei még világosabban láthatják a béke szabotálására törekvő amerikai agresszorok brutális arculatát, még világosabban láthatják, hogy az ameKinevezték a Csehszlovák Köztársaság iraki nagykövetét (ČTK) - Antonín Novotný, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a Csehszlovákia és Irak közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele alkalmából JUDr. Josef Žabokrtskýt nevezte ki Csehszlovákia iraki rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé. rikai imperialisták az összes ázsiai, afrikai és latin-amerikai nemzeti függetlenségi mozgalomnak, és az egész világra kiterjedő békemozgalom legveszélyesebb ellenségei. 5

A Kínai Népköztársaság kormá• nya — békére törekvő külpolitikájával összhangban - mindig is síkraszállt a különböző társadalmi rendszerű országoknak az öt alapelv szerinti békés együttélése, valamint az összes vitás nemzetközi kérdéseknek békés tárgyalások útján való rendezése mellett. Jóllehet, az Egyesült Államok fegyveres erői megszállták a Kína területéhez tartozó Tajvant és a Penghu-szigeteket és durván megsértették a nemzetközi kapcsolatok minimális követelményeit is, a kínai kormány mégis azt javasolta, hogy kezdjenek tárgyalásokat és azokon igyekezzenek az Egyesült Államok kormányával megtalálni a Tajvan térségében kialakult feszültség enyhítésének és megszüntetésének módozatait. A kínai—amerikai nagyköveti tárgyalásokon, amelyek 1955 augusztusában kezdődtek, a kínai fél ismételten javasolta, hogy a két fél — az egymás szuverenitása és területi épsége kölcsönös tiszteletbentartásának, valamint az egymás belügyeibe valő be nem avatkozás elvének alapján — tegyen nyilatkozatot. Nyilvánítsa ki azt a szándékát, hogy békés eszközökkel, fenyegetéshez, vagy egymás elleni erőszak alkalmazásához való folyamodás nélkül rendezi a Kína és az Egyesült Államok között Tajvan térségében támadt vitát. Dullesnak szeptember 4-i nyilatkozatában hangoztatott állításaival ellentétben azonban éppen az Egyesült Államok nem volt hajlandó ilyen nyilatkozatot tenni, sőt egyoldalúan felfüggesztette a nagyköveti tárgyalásokat is. Amikor a kínai kormány az idén júliusban azt követelte, hogy meghatározott időn belül folytassák a tárgyalásokat, az Egyesült Államok kormánya erre nem adott idejében választ, később azonban mégis kijelölt egy nagyköveti rangú képviselőt. Most az Egyesült Államok kormánya újból azt az óhaját juttatja kifejezésre, hogy békés tárgyalások révén rendezzék a tajvani térségben támadt kínai—amerikai vitát. A Kínai Népköztársaság kormánya, hogy újabb erőfeszítést tegyen a béke megőrzése végett, kész folytatni a két ország között a nagyköveti tárgyalásokat. Ezzel viszont még nem csökkentették a háborús veszélyt, amelyet az Egyesült Államok idézett elő a kínai Tajvan térségében. Tekintve, hogy az Egyesült Államok kormánya gyakran másképpen cselekszik, mint ahogyan beszél, és gyakran arra használja a békés tárgyalásokat, hogy azokkal szüntelenül folytatódó agressziós cselekedeteit leplezze, az egész kínai népnek és a világ összes békeszerető népeinek a legcsekélyebb mértékben sem szabad lanyhulniok abban a harcban, amelyet a Kína belügyeibe való amerikai beavatkozás Távol-Kelet és az egész világ békéjének az Egyesült Államok részéről történő fenyegetése ellen vívnak. A Tajvan-szoros térségében támadt kínai —amerikai vita és a kínai népnek az a belügye, hogy felszabadítsa saját területét, két egészen különböző természetű dolog. Az Egyesült Államok kezdettől fogva igyekezett ezt a két dolgot összekeverni, hogy ily módon leplezze Kína elleni agresszióját és beavatkozását. Ez teljességgel megengedhetetlen. A kínai népnek minden joga megvan ahhoz, hogy a megfelelő időben minden megfelelő eszközt felhasználva, felszabadítsa saját területét és ne tűrjön el semmiféle külföldi beavatkozást. Ha az Egyesült Államok kormánya — arcátlanul figyelmen kívül hagyva a kínai nép ismételt figyelmeztetéseit és a világ népeinek békevágyát — továbbra is ragaszkodik Kína elleni agressziójához és beavatkozásához, és ha háborút kényszerít a kínai népre, akkor viselnie kell a felelősséget, az összes súlyos következményekért. A kínai nép egyöntetűen támogatja kormányának nyilatkozatát Peking (TASZSZ) A kínai nép egyöntetűen támogatja Csou Enlajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének nyilatkozatát, melyet a Kínai Népköztársaság kormányának nevében a tajvani tengerszoros körzetében kialakult helyzettel kapcsolatosan tett. A nyilatkozatról szóló hír hamar elterjedt Pekingben, a Kínai Népköztársaság fővárosában. A rádió többször közvetítette a nyilatkozatot, melyet sok millió ember hallgatott végig. Az utcákon elhelyezett hangszórók körül tiltakozó gyűléseket tartottak. A lakosság tiltakozott az amerikai imperialistáknak a Kínai Népköztársaság ellen irányuló nyílt háborús fenyegetései ellen. Röviddel Csou En-laj nyilatkozatának közlése után sok ezer ember áradata öntötte el a pekingi utcákat. A tiltakozók tömegei vörös zászlók alatt ütemesen a következő jelszavakat kiáltották: „Támogatjuk Csou En-laj elnök nyilatkozatát", „Ellenezzük az USA beavatkozását Kína belügyeibe", „Felszabadltjuk Tajvant", „Az amerikai katonaság takarodjék ki Tajvanból", „Éljen a hősi népfelszabadító hadsereg", Éljen a Kínai Népköztársaság", „Éljen a béke és a szocializmus Szovjetunió vezette tábora". Az üzemekben, a gyárakban, az iskolákban és a katonai alakulatokban e napokban gyűléseket, összejöveteleket tartanak, melyek résztvevői felháborodottan tiltakoznak az amerikai imperialisták provokációja ellen és lelkesen egyetértenek a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatával. A pekingi egyetemen, Kína fővárosának e legrégibb főiskoláján több mint 8000 diák és tanár rendezett tiltakozó gyűlést. A népi egyetemen csaknem 10 ezer ember tartott gyűlést. A gyűlések résztvevői határozatokat fogadnak el, melyekben határozottan támogatják Csou-En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének legutóbb tett nyilatkozatát és kifejezésre juttatják eltökélt szándékukat, hogy felszabadítják a Kína területéhez tartozó Matsu, Quemoy és Tajvan szigeteket. A Sicsini Kohóüzem dolgozói kötelezettséget vállaltak munkatörekvéseik fokozására, hogy ezzel is hozzájáruljanak a partmenti szigetek felszabadításához. Amerikai üzletember tiltakozása az USA külpolitikája ellen New York (ČTK) — James Warburg, ismert amerikai üzletember és közíró levéllel fordult a New York Times egyik szerkesztőjéhez, melyben határozottan tiltakozik az USA külpolitikája ellen, amelyet „megfontolatlannak" és egyes megnyilvánulásait „őrültnek" nevezi. Felülmúlja képzeletünket, — írja Warburg — hogy most, amikor katonai alakulataink még mindig Libanonban állomásoznak, két kis partmenti szigetcsoport miatt, mely —legyen bár a tajvani szabályrendelet bármilyen — kétségkívül a szárazföldhöz tartozik, újból a háború küszöbére kerültünk. „Ami ezt a háború küszöbén való balanszírozás politikájában a legújabb kalandot illeti — folytatja a levél szerzője, az amerikai katonai parancsnokság sohasem tartotta a Matsu és Quemoy szigetet létfontosságúnak Tajvan védelme szempontjából, mint ahogyan nem tartotta fontosnak a Tacseni szigeteket sem, amelyeket a nemrég kirobbant válság napjaiban kiürítettek. A Quemoy és Matsu sziget csak azért tett szert jelentőségre, mert az USA a „Csang Kaj-sek ösztönzésének" politikájából kiindulva felszólította Csang Kaj-seket, hogy a szigeteket erősítse meg mint az eljövendő támadás előre tolt hídfőit. Amennyiben ezek a szigetek — mint ahogy Eisenhower elnök mondotta — most fontosabbak, mint azelőtt, ez ezért van így, mert Csang Kaj-sek sürgetésünkre e szigetek védelmével kötötte egybe fegyveres erői egyharmadának sorsát és minden mást, ami még megmaradt egykori tekintélyéből. Az egyedüli ésszerű megoldás — jelenti ki Warburg — az, hogy hozzá kell járulnunk e katonai alakulatok minél előbbi kivonásához. A levél szerzője azután bírálja az USA kormányának agresszív állásfoglalását és a következő kérdést teszi fel: „Meddig nézhetjük még tovább szó nálkül, hogy kormányunk oktalanul az egyik végletből a másik végletbe kényszerít bennünket?" A levél írója a továbbiakban felhívja a nyilvánosságot, ne engedje meg a kormánynak kalandor politikája folytatását. 5 ÜJ SZÓ 3 * 1958. szeptember 1Sk