Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-08 / 249. szám, hétfő

\ Smettdek kutteiekí^eté* LEGYETEK ÉBEREK! Ä csehszlovák kormány a nukleáris i kísérletek általános beszüntetésére törekszik Ezekben a napokban nem­csak mi emlékezünk meg ha­zánk nemzeti hőséről, hanem hozzánk hasonlóan, szeretettel és kegyelettel ejtik ki nevét a szovjet és a kínai emberek, a franciák, dél-amerikaiak és a vietnamiak. Megemlékeznek ró­la az egész világon. Az ö em­lékére szeptember 8-án, Fučík halálának évfordulóján tartják meg először ez idén a világ haladó újságírói szolidaritásá­nak napját. Fučíknak az élőkhöz intézett utolsó üzenete: „Szerettelek benneteket, emberek. Legyetek éberek!" — mint az élet és a szabadság örökké lobogó fák­yája él a hazájukat, a népüket ütő és szerető emberek szívé­én. Az élet tavaszának fékez­hetetlen és mindig előrevezető ereje rejlik e szavakban. So­kan, nagyon sokan újra és újra elgondolkodnak afölött, vajon mi is ennek az erőnek a forrá­sa? Mi adta az erőt Fuéíknak, hogy az emberkínzó gestapósok kezében is a nép hős fiaként szálljon szembe a halál hordo­zóival? * * * Fučík nagyon szerette Šu­mava vidékét, az erdős hegye­ket és völgyeket, az ott élő em­bereket, együtt örült, dalolt és szenvedett velük. Ott, azon a vidéken azt mondják a gazdák és a tapasztalt favágók, hogy a fa nagyságát csak akkor isme­red meg igazán, amikor kidőlt. Mennyire igazak ezek a szavak. Fučík már tizenöt éve halott, de évről évre mind erősebben él emlékezetünkben, egyre jobban látjuk emberi nagyságát. S mennyire igazak az ö szavai, melye­ket börtönnaplójába rótt: „Igen, min­den bizonnyal holtan is élni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zu­gában, hiszen arra tettük fel egész életünket..." Ez az az erő, mely utolsó üzenetében rejlik. Az ember boldogságáért kész feláldozni az életét. Utolsó lélegzetéig hűségesen él a jövőnek. Miért volt ilyen? Amikor a gestapósok elfogták Fuči­kot és félholtra verték, hogy már moz­dulni sem tudott, amikor fogolytársai zsoltárt énekeltek fölötte: „Ha napfény és csillagsugár kihúnytak néked már..." — az SS-ek akkor sem hagy­ták nyugton, egyre faggatták, árulja el társait. — A játszmát eljátszottad, legalább a magad bőrét mentsd. Beszélj! ' ...Ha'tudtok mindent, minek be­széljek? Nem éltem hiába — a befeje­zést nem rontom el... — Miért nem akarod megérteni? Vé­ge van mindennek, vedd tudomásul végre, hogy vesztettetek. t — Csak én vesztettem. — Te talán még hiszel a kommunis­ták győzelmében? — Persze, hogy hiszek. — Hisz­e még vajon — kérdi a rendőrfőnök németül a hosszú biztos tolmácsolásával — hisz­e még vajon Oroszország győzelmében? — Minden bizonnyal. Nem lehet más vége..." — válaszolja a gestapósok kezében szenvedő forradalmár. Ilyen volt Fučík! Mindig bízott a jö­vőben, a kommunizmus győzelmében. S nem volt más Berlinben sem, amikor a hitleri bíróság előtt állott. Freisler bíró kérdésére: beismeri, hogy tettei­vel a birodalom ellenségeit, a bolsevis­ta Oroszországot segítette? — így vá­laszolt: — Igen, segítettem a Szovjetuniót, segítettem a Vörös hadsereget! _Es ez a legszebb, amit életemben, negyven éven keresztül tettem ... A bírák, az ügyész s a hallgatóságot képviselő jelenlévő katonák, nem tud­ták ezt tovább hallgatni. Dühükben toporzékoltak, de hiába. Fučík nem hallgatott. Fučík vádolt! — A Csehszlovák Köztársaságban azért voltam kommunista, mert nem tudtam és nem akartam megbékülni a kapitalista renddel. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy a háború után új kor­szak kezdődik. A bírák őrjöngtek, de a bábeli zűr­zavarhoz hasonló zajt is túlharsogta Fučík hangja: — Önök most felolvassák az ítéletet. Tudom, így hangzik: Halál az ember­nek! ... Az én ítéletem önök fölött már TIZENÖT ESZTENDŐVEL EZELŐTT, 1943. SZEPTEM­BER 8-AN VÉGEZTEK KI A FASISZTÁK BERLINBEN JOUUS FUCIKOT, A NAGY FORRADALMÁRT, A MAR­XI Z M US - LENIN IZM US ESZMÉIHEZ MINDIG HÖ, HAR­COS KOMMUNISTA ÚJSÁGÍRÓT. rég elhangzott. Ebben a világ minden becsületes népének vérével ez van ír­va: Halál a fasizmusra, halál a kapita­lista rabszolgaságra! Életet az ember­nek! Jövőt a kommunizmusnak! Fučíkot halálra ítélték. Az ítéletet végrehajtották. De a fasiszta gyilkosok a halála után is féltek tőle. A prágai gestapó kijárta, hogy ne adják ki Fu­čík holttestét hozzátartozóinak. Féltek a nép haragjától. A hitleristák el akar­ták titkolni a világ előtt a bírósági tár­gyaláson elszenvedett erkölcsi veresé­güket, Fučíknak a felettük aratott di­mitrovi győzelmét. Azt gondolták, hogy Fučík kivégzésével véget vetnek ha­zánkban a kommunisták nemzet f el­szabadít ó mozgalmának s hogy rákény­szerítik az emberekre, feledjék a meg­gyilkolt nevét. Korlátoltságukban nem tudták, hogy elvehetik az ember életét, de az eszmét nem tiporhatják el s an­nak nevét aki a kommunizmus gondo­latáért adja életét, sohasem törölhetik ki az embermilliók emlékezetéből. „Szerettem az életet és szépségéért mentem csatába... Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bűn lenne, ha síromra a gyász angyalának köalakját állítanátok" — olvassuk Fučík börtön­naplójában. Valóban így van, sohasem gondolunk rá a gyász érzetével. Fučík arca az optimizmust, derűt sugárzó mosolyával úgy él a népek emlékeze­tében, mint a szabad, tágas és teremtő életben élő ember arca. Mosolyában nemcsak az ember, az élet szeretetét látják, hanem annak meggyőződését is, hogy az ember kiharcolja az új élet győzelmét. Mosolyában benne rejlik az új világ fölénye a régi felett. Nem véletlen műve az, hogy a cseh író és újságíró, a szocialista kultúra fáklyavívője a régi világ szétesése, az első köztársaság s a hitleri szörnyű elnyomatás korszakában hőssé érett. Nem véletlen az, hogy ez a művelt em­ber, a toll igazi mestere már fiatal korában a forradalmárok útját járta. Apja, a fémesztergályos s varrónő anyja nemcsak a nép szeretetére nevel­ték, hanem — ha nehéz körülmények között is — tanítottaák gyermeküket. A munkáskörnyezetben élő Fučík már tizennyolc éves korában, a párt alapí­tásának évében, a kommunista párt tagja s akkor veszi először kezébe a cseh nyelven megjelenő első Lenin­művet, az Állam és forradalmat. Férfi­vá érésének idején hatja át egész lé­nyét a szocializmus eszméje. Később, mint kommunista újságíró harcol a párt bolsevik irányzatáért. Gottwald elvtárs tanítja, vezeti őt és Fučík nem­csak tollal, hanem a munkások, az ér­telmiségiek körében a kommunista agitátorok tüzetszító, lelkesítő szavával forradalmasítja a dolgozókat, harcol a munkásosztály győzelméért. Börtönbe vetik. Kiszabadulása után szava még lángolóbb. S amikor megismeri a Szov­jetuniót, — kétszer járt ott — a szovjet földben második ha­záját vélte látni. Ott látta megvalósulni mindazt, amiért harcolt. Ott látta, miként épül az ember boldogsága. Szülő­földjét is olyanná álmodta. S a szocializmus földjéről — ahol a ma a múltat jelenti — írott minden szava ma is elevenen hatnak, tüzet gyújtanak ben­nünk, a szovjet példákon okul­va a szocializmus még lelkesebb építésére ösztönöznek. Fučík azért lett kommunis­ta, mert szerette népét a sza­badságot, szerette azt az éle­tet, melyet szovjet földön lá­tott, azt az életet, mely az em­beriség élete virágzásának ko­rát jelenti. * * * A müncheni árulás gyászos évében, 1938 májusában ki­adott, „Segítségünkre jön-e a vörös hadsereg?" című brosú­rájában a politikai helyzet ele­venére tapint, amikor azt írja: „Nem félünk Berlintől, de fé­lünk Prágától." Félnünk kell a burzsoázia, a reakció árulá­sától. A dolgozók tömegeitől akkoriban mindenütt, vonat­ban, utcán, városban és falun azt lehetett hallani: Mindenki­nek elmegy a kedve attól, hogy velünk kikezdjen — mögöttünk ott áll a Szovjetunió! Igen, ve­lünk a Szovjetunió, írta Fučík, de meg kell kötni a reakció kezét, hogy ne árulhassa el a népet ...A bur­zsoázia inkább a fasiszta elnyomatást választotta, mint a felajánlott szovjet segítséget. ^ učík a nép hangjának, akaratának adott kifejezést, amikor 1942-ben az illegálisan megjelenő Rudé právoban ezt írta a vörös hadsereghez intézet üdvözletben: „A veletek való életre halálra szóló szövetségben, ha­tározott harcban Hitler ellen — győ­zünk!" Fučík az önkényuralom idején sem hallgat. Szavai ellenállásra tüzelik az embereket. „Hős az az ember, — írja — aki a döntő pillanatban mindenre kész, hogy megtegye azt, amit tennie kell az emberi társadalom érdekében ... A mi korunk hőse a proletariátus s ó, egyedül ő szüli a hősöket." így mozgósít Fučík. A bujdosó, az illegalitásban élő Fu­čík mindent megtett, amit a döntő pil­lanatban megtehetett a társadalom érdekében. Mint a párt illegális Köz­ponti Bizottságának tagja küzdött a fasizmus ellen, szervezte a szabadság­harcot. A fasiszták üldözték, kínozták, megölték a kommunistákat, a szabad­ságharcosokat. Es kiirtották őket? Nem! Napról napra erősödött, bővült a táboruk. Azért történt így, mert a kommunisták küzdelme fejezte ki a nép, az emberiség haladásának legfor­róbb vágyát. S ebben sokat tett Fučík. Hagyatéka azért él minden nép szí­vében, mert az emberiség legszebb vá­gyainak megtestesítője volt. A kom­munista olyan ember, — irta az akasz­tófa árnyékában írott riportjában — ,aki tudja, hogy nincsen olyan hely, ahol megszűnnék az lenni, ahol ölbete­hetné kezét és beszüntethetné műkö­dését". Fučík mindig ilyen kommunista volt, még kivégzése előtti utolsó pilla­natokban is. A vesztőhelyre menve az Internacionálét énekli. Az SS-ek betö­mik a száját, de a dal tovább hangzik. A plötzensei börtön foglyai meghallva Fučík énekét, tovább zengik a proleta­riátus himnuszát... Fučík meghalt s mi tovább folytatjuk harcát. Tanú­lun hősiességéből, s ez nem más mint az élet döntő pillanataiban mindig meg­tenni azt, amit tenniink kell a társada­lom, az emberiség érdekében. Ez Fučík hagyatéka. Az élet szépségéért és öröméért, az ember boldogságáért életét áldozó Fu­čík utolsó üzenetéhez mindig hűek ma­radunk: Éberen őrködünk a sok vérrel és ál­dozattal kivívott szabadság felett és mindig tettrekészen harcolunk a szo­cializmus győzelméért. Petrőci Bálint (Folytatás az 1. oldalról) fennálló helyzet mellett bármely nukleáris robbanás megállapítható és a nukleáris kísérletek beszünte­tésének hathatós ellenőrzése teljes mértékben megvalósítható. Az USA és Nagy-Britannia ennek ellenére újból elfogadhatatlan kikötéseket és feltételeket tesz. Ha elvárjuk, hogy az atom- és nukleáris fegyverekkel végzett kí­sérletek megszüntetéséről folyta­tandó tárgyalások, melyeknek 1958. október 31-én kell megkezdődniök, sikerrel járjanak, szükséges, hogy a nyugati hatalmak tekintsenek el a halasztgatásoktól és azoktól a fel­tételektől, melyeknek az a céljuk, hogy mghiúsítsák a tárgyalásokat. kérdés: Mily módon vett részt Csehszlovákia a nukleáris fegyve­rekkel végzett kísérleti robbantások beszüntetéséről szóló eddigi tárgya­lásokon? Válasz: A csehszlovák kormány következetesen kitart azon állás­pont mellett, hogy haladéktalanul, általánosan és feltétlenül be kell szüntetni a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robbantásokat. Ez­zel az ENiSZ közgyűlésének ülésein és egyéb nemzetközi tárgyalások al­kalmából kifejezésre juttatott állás­foglalásával összhangban támogatta a Szovjetunió kormányának e cél elérésére irányuló javaslatait. A kísérleti robbantások beszün­tetéséről folytatott tárgyalásokon magától értedődően az ezen kísérle­teket végrehajtó nagyhatalmaknak kell kimondani a döntő szót. Cseh­szlovákia a maga részéről igyeke­zett hozzájárulni a tárgyalások eredményességéhez és segítséget nyújtani abban, hogy e kérdésben minél hamarább egyezményre ke­rüljön sor. A csehszlovákiai szak­értők ez idén a nyári hónapokban részt vettek Genfben azon az ér­tekezleten, mely tanulmáiyozta a nukleáris fegyverekkel végzett kí­sérletek beszüntetéséről szóló egyez­mény be nem tartása megállapítá­sának lehetőségeit. A csehszlovák szakértők a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a Román Nép­köztársaság szakértőivel együtt ak­tívan részt vettek az e tárgyaláso­kon folytatott vitában és tudomá­nyos érvelésekkel hozzájárultak a gyakorlatban alkalmazható, hatha­tós ellenőrzési rendszer kidolgozá­sához. A kísérletek megszüntetéséről folytatott tárgyalások szempontjá­ból jelentőségteljes az ENSZ-nek az atomsugárzás hatása tanulmá­nyozásával foglalkozó tudományos bizottsága tevékenysége is. Cseh­szlovákia képviselője útján részt vett ezen bizottság tevékenységében is. A bizottság e napokban beszá­molót terjesztett elő, mely szerint arra a következtetésre jutott, hogy a levegő rádióaktív megmérgezése a kísérleti robbantások végrehajtá­sa következtében egyre nagyobb mértéket ölt. Ez veszélyt jelent a mostani és jövő nemzedékek szá­mára. Ojből megmutatkozott tehát, teljesen indokolt volt Csehszlovákia azon kérelme, hogy a közgyűlés még a múlt évben tárgyalja meg az atomsugárzással kapcsolatos kér­déseket. Az e pontról folytatott tár­gyalások megmutatták, hogy az em­beriség egészsége érdekében hala­déktalanul meg kell szüntetni a nukleáris robbantásokból eredő rá­dióaktív sugárzás fokozódását. A csehszlovák kormány a jövőben is minden ereje latba vetésével ar­ra törekszik majd, hogy minél ha­marább és általánosan beszüntessék a nukleáris kísérleteket. Elvárjuk, hogy az ENSZ közgyűlésének XIII. ülése is foglalkozik majd a nukleá­ris kísérletek beszüntetésének kér­désével és hozzájárul a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok eljövendő tárgyalásai kedvező lég­körének kialakításához. A közgyűlés feladata, hogy a világ közvélemé­nyének sürgető követelményei szel­lemében határozottan állást foglal­jon a kísérletek megszüntetése és az egész emberiséget mélységesen érintő problémák megoldása mellett. A J. A. Komenský Egyetem aulájában Kiállítás a nemzetek nagy tanítójának életéről és művéről J. A. Komenskýnak, a nemzetek nagy tanítójának az életét, különféle kiadá­sokban a műveit, müveinek hatását, visszhangját, valamint legjobb közvetlen tanítványainak kéziratait, illletve ezek fényképmásolatát és tanulmányait mu­tatja be a bratisíavai J. A. Komenský Egyetem aulájában az Iskola- és Kultu­rálisügyi Megbízotti Hivatal, a Szlovák Tudományos Akadémia és az említett egyetem rendezésében megnyílt kiállí­tás. Komenský szelleme, tézisei, elmélete a tanítás módszereiről, a tananyag sza­kaszokba csoportosításáról ma a legélőb­bek, 300 évvel az „Orbis pictus", „A vi­lág képekben" című, új irányzatot je­lentő alkotása és az összegyűjtött, 1657­ig egybefoglalt Komenský pedagógus müveinek az „Opera didactica omnia" cím alatti egyetemes amszterdami ki­adása után. A kiállítás anyaga, melynek nagy ré­szét a prágai Teológiai Könyvtár és a bratisíavai Egyetemi Könyvtár szolgál­tatta, valósággal kimeríthetetlen és csak hosszas szemlélődés után lehet a felsora­koztatott könyvek, kéziratok és képek jelentőségét, hatását értékelni. A terje­delmes dokumentáció a helyzetet, könyvcímet vagy környezetet megjelölő felírású üvegszekrényekben foglal he­lyet a fáradhatatlan, zseniális alkotó életútja, pályafutása szerint. Komenský életének némely kiemelkedőbb pillanata, epizódja művészlen illusztrálva jut a lá­togató elé. A helyzetképek kiegészíté­seként térképeken jelölték meg Komen­ský útját Európában és működésének főbb helyeit, melyek közül néhányat képről Is megismerhetünk. A kiállítás első részében felállított üvegszekrényben Komenskýnak egyé­ni életét ábrázoló képek és írások van­nak. Itt találjuk többek között a nagy tanító gyászénekeit, elégiáit, melyeket élete legválságosabb időszakában irt, száműzetésében és családja elvesztése­kor. Az említett írásokat egy Trúchlivý nevű tanítványa gyűjtötte össze és ren­dezte nyomtatásra. Itt van Komenský­nak néhány utolsó levele is, melyeket egy és négy hónappal halála előtt írt a Cseh Testvérek Egyesülete egyik tag­jának. A továbbiakban megtekinthetjük a híres „Orbis pictus" különféle hazai és külföldi, több nyelven írt példányait. Egyike a legrégibb kiadásoknak a Moszk­vában 1768-ban egyszerre öt nyelvre fordított, illetve írt kötet. Politikai okokból Komenský müveinek jelentősebb része cseh nyelven arány­lag későn jelent meg nyomtatásban, többnyire csak a XVIII. század végén. Igaz ugyan, hogy a fent említett „A világ képekben" című alkotásának (melyet egyébként 1837-es magyar ki­adásban is láthatunk a kiállításon) első megjelenése már 1685-ben megtörtént a lőcsei Brevera Sámuel nyomdája révén, de terjedelmesebb gyűjtemények ki­nyomtatására csak később került sor A kiállítás bemutatja Komenskýnak az emigrációban élt cseh követői által ide­gen nyelvre lefordított művel jelentős részét is. A nagy pedagógus természe­tesen elsősorban az olyan országokban érvényesült, ahol erős alapokat nyert a protestantizmus, így Angliában, Svéd­országban, Hollandiában stb. és nyilván­való, hegy müveinek legnagyobb része — még az ő életében — leginkább ezek­ben az országokban terjedt el. Hazai vi­szonylatban elsősorban Ján Kvačalának, a híres komeniológusnak az érdeme, hogy megjelent Komenský pedagógiai művei­nek egyesített komplex kiadása. Egy­egy ilyen kötet is megtekinthető a ki­állításon. Meggyőződhetünk Komenský Goethere gyakorolt hatásáról is, ami a kiállított Goethe-müvekből tükröződik vissza. Képeken láthatjuk Komenský sáros­pataki ténykedési színhelyét, ahová Rá­kóczy Zsigmond hívta meg, valamint a valóni kápolnát, ahol a nagy pedagógus legutolsó éveiben működött. A kápolnát a Komenský életéből vett momentumokat művészien, hűen ábrázoló bronzöntvé­nyek díszítik. Ezek eredetijét, amelyek ugyancsak láthatók a kiállításon és ha­tásosan aláfestik, kiegészítik, elmélyí­tik a tárgyak mondanivalóját, Jarosiav Horejc Ismert cseh szobrász készítette. Komenský müveiről mondanak őszinte elismerő és magasztaló véleményt Kol­lár. Hollý, Sládkovlč és Vajanský kiállí­tott írásai és a Národnie Noviny egyik száma is. A kiállítás tárgyai között több kiváló művész rézmetszetének képle­vonatát is megfigyelhetjük; ezek közül legkiemelkedőbb Christian de Pas alko­tása, mely Komenský kicsinyített alak­mását és tanítási módszerének prakti­kus alkalmazását ábrázolja. A kiállítási terem bejáratival szemben áll Tomás Sejdan J. A. Komenský szobra. A kiállítás megfelelően elénk tária Komenský egyéniségét s hangsúlyozza egyedülálló müveinek világjelentőségét. Hatalmas pedagógiai enciklopédiája, mely alapja, megteremtője volt a mo­dern iskola rendszernek, nemcsak a be­mutatott könyvek hazájában elismert, elfogadott és realizált, har.em a világ valamennyi országában, ahol a nevelési kultúrának színvonala és követelménye van. Komenský didactlcal zsenialitásával, ! pedagógus gondolataival túlszárnyalt minden korabeli törekvést és nemes ta­lajt teremtett az új kor Iskolarendsze­rének. A kiállítás komoly tematikáját elsősorban a pedagógusok kötelespk megismerni. Csak hasznára válhat azon­ban minden látogatónak, ha részlete­sebben megismerkedik Komenský jelen­tőségével és áíformáló szerepével á ne­velés módszereiben. (-sz) JJJ SZÖ 4 * 1958. szeptember 13.

Next

/
Thumbnails
Contents