Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-15 / 224. szám, péntek

A. A. GROMIKO : Az USA és Nagy-Britannia lábbal tiporja az ENSZ alapokmányának elveit (Folytatás az 1. oldalról) Az USA és Nagy-Britannia politikai képviselői ezekkel az akciókkal be­bizonyították, hogy figyelmen kívül hagyják az ENSZ alapokmányát. A kö­zép-keleti fegyveres intervencióval továbbra is ellenőrzést akarnak gya­korolni a nyersanyagforrások felett, és ezen terület népét a gyarmati ura­lom jármába hajtani, — mondotta Gromiko és rávilágított azon külön­böző ürügyek igazi okára, amelyeket az agresszorok az intervenciónál al­kalmaztak. Libanon és Jordánia füg­getlensége védelmének szükségessége az EAK ellen, az iraki helyzet, Samun libanoni elnök kérése amerikai egy­ségek partraszállítására Libanonban és a jordániai király kérelme angol haderők kiküldésére, az amerikai és angol állampolgárok védelme ezek­ben az országokban: mindezek az alaptalan indokok szolgáltak arra, hogy igazolják a fegyveres beavatko­zást — mondotta Gromiko és hang­súlyozta, hogy az USA és Nagy-Bri­tannia katonai beavatkozása teljesen igazolatlan és egyúttal az ENSZ alap­okmányának, valamint a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek legdurvább megsértése volt. Az Egyesült Arab Köztársaságnak Libanon és Jordánia belügyeibe való törvénytelen beavatkozásáról szóló szóbeszéd ellenére — mondotta Gro­miko a továbbiakban — az amerikai és angol kormány nem volt képes igazi indokokat felhozni. Közismert tény, hogy az ENSZ megfigyelőinek Libanonba irányított csoportja, ame­lyet a Biztonsági Tanács azon hatá­rozta alapján küldtek ki, amelyre az USA és Nagy-Britannia is szavaztak, teljesen megdöntötte azon állítást, hogy az EAK beavatkozik Libanon ügyeibe. Az ENSZ főtitkára hasonló következtetésekre jutott libanoni út­ján. Az Amerikai Egyesült Államok ennek ellenére ezeket a határozatokat nem vette tudomásul, mert nem vol­tak ínyére a közép-keleti fegyveres intervenció előkészítésében. Az iraki helyzetre való utalást, amellyel az USÁ és Nagy-Britannia mentege! igyekeztek az intervenciót, e kormá­nyok maguk döntötték meg, amikor elismerték az Iraki Köztársaságot, hangsúlyozta Gromiko. Rámutatott továbbá arra is, hogy Samun elnök megszegte a libanoni alkotmányt, amikor az USA-t katonai csapatok kiküldésére kérte. Gromiko ezután elutasította az Amerikai Egyesült Államok azon ál­lítását, hogy a libanoni intervenció „áldás" a libanoni népre, és utalt arra, hogy az USA aláírta ugyan az ENSZ alapokmányát, amely egyene­sen kijelenti, hogy egyetlen országot sem szabad más államnak még ideig­lenesen sem megszállnia, azonban másrészt külön doktrínát létesített, amely katonaság kiküldésére irányult idegen államok területére. A szovjet küldöttség vezetője ezzel kapcsolat­ban felhívta a figyelmet az USA ag­resszív politikájának egy másik bizo­nyítékára, amely azt tanúsítja, hogy az USA a közelmúltban csapatokat küldött az egyik latin-amerikai or­szág ellen. „Az USA és Nagy-Britannia liba­noni és jordániai katonai interven­ciója kétségkívül az arab államok el­len irányuló hadjárat kezdete volt" — hangsúlyozta Gromiko és felhívta a figyelmet arra, hogy az USA kőolaj monopóliumainak csupán 1956/57. gazdasági évben 2,5 milliárd dollár tiszta nyereségük volt a közép-keleti kőolajból. „A kőolaj, a kőolaj és is­mét a kőolaj az, ami az amerikai és az angol monopóliumokat az arab keletre vonzza és ez az oka ezen államok területén elkövetett katonai kalandjaiknak", — jelentette ki Gro­miko. — „Bátran lehet azt állítani, hogy a libanoni amerikai intervenció az Eisenhower- és Dulles-doktrina gyakorlati megvalósítása" — hangsú­lyozta a továbbiakban. Egyúttal fel­hívta a figyelmet arra, hogy ez a beavatkozás megdönti az USA bizo­nyos „gyarmatosítás ellenes elveiről" táplált illúziókat. „Nyilvánvaló, hogy az USA és Nagy-Britannia megálla­podtak az intervencióban, hogy meg­döntsék a Közép-Kelet országainak nemzeti felszabadító mozgalmát és emellett az USA kezébe vette a gyar­matosítás gyeplőit" — mondotta Gro­miko. Az USA és Nagy-Britannia képviselői összefogtak a Kelet népé­nek kizsákmányolására és a szocialis­ta államok és azon országok elleni katonai stratégiai tervek megvalósí­tására irányuló közös érdekeikben, amely országok csak nemrégiben szabadultak fel a gyarmati és fél­gyarmati függőség alól. , A Szovjetunió külügyminisztere utalt továbbá arra, hogy az USA és Nagy-Britannia a második világhá­ború után következő évek hosszú so­rán katonai célokra akarta felhasz­nálni a Szovjetunió területe közelében fekvő közép-keleti országokat. „Ezek a kísérletek az arab nép határozott sllenállásába ütköztek" — mondotta Gromiko és figyelmeztetett arra, hogy „ma omladozóban van az impe­rializmusnak e területen épített utolsó oszlopa — a bagdadi paktum". Az USA és Nagy-Britannia képviselői veszedelmes hadikalandokba bocsát­koznak. „Szükséges emlékezetükbe idézni, milyen veszedelmes a játék a tűzzel a világ egyik legérzékenyebb területén és milyen veszedelem fe­nyegeti ezzel a világbékét?" — ve­tette fel a kérdést A. Gromiko és felhívta a figyelmet arra, hogy az e terület közelében fekvő államok kénytelenek voltak biztonságuk biz­tosítására szükséges intézkedéseket foganatosítani. A szovjet küldöttség vezetője kije­lentette, hogy a közép-keleti helyzet továbbra is feszült, mert az USA és Nagy-Britannia folytatják fegyveres erőik partraszállítását és áthelyezését Libanonba és Jordániába. Ezzel kap­csolatban Gromiko rámutatott arra, hogy az USA tengerészeti gyalog­sága egy zászlóaljának visszahívása Libanonból olyan átlátszó manőver és komédia, amellyel senkit sem csap­hat be. A közép-kelet gazdasági támoga­tására irányuló amerikai javaslatokkal foglalkozva, amelyeket Eisenhower elnök terjesztett elő, Gromiko hang­súlyozza, hogy a Szovjetunió minden­kor arra az álláspontra helyezkedett, szükséges gazdasági támogatást nyúj­tani a Közép-Keletnek. E javaslato­kat mérlegelni kell, mondotta Gro­miko. Hangsúlyozta azonban, nem szabad megengedni, hogy a Közép­Kelet gazdasági támogatására irányuló javaslatokkal eltereljék a figyelmet az agresszióról. Aláhúzta, hogy a Szovjetuniónak a Közép-Keleten nin­csenek sem katonai támaszpontjai, sem pedig tőkeberuházásai. A Szov­jetunió célja, e területen csupán a Közép-Kelet népének jóléte, — hang­súlyozta a szovjet küldöttség veze­tője. Beszédének befejező részében ki­jelentette, hogy amíg az USA és Nagy-Britannia csapatai Libanonban és Jordániában lesznek, mindaddig fennáll az új háború veszedelme. Rá­mutatott arra, hogy az USA és Nagy­Britannia céljaikra főképpen a NATO tagállamait használják fel. Nyugat­Németország. Olaszország és Török­ország területét támaszpontokként használták a csapatok szállítására Li­banonba, Ciprus támaszpontként szol­gált az angol haderők átcsoportosí­tására Jordániába és Izrael légi terét is felhasználták a csapatok szállítá­sára Libanonba. Gromiko ezzel kap­csolatban felhívta a figyelmet főkép­pen Törökország szerepére és kiemelte, hogy Törökországot e terü­leten bekövetkezhető robbanás hábo­rúba sodorhatná. A Szovjetunió Törökországgal barátságban óhajt élni, és ezért óva inti, ne támogassa az USA és Nagy-Britannia közép­keleti akcióit. Befejezésül Gromiko előterjesztette a szovjet határozati javaslatot, amely arra vonatkozik, hogy az ENSZ köz­gyűlése a világbéke megőrzése érde­kében a közép-keleti feszültség eny­hítésére azonnali lépéseket foganato­sítson és ezért ajánlja az USA és Nagy-Britannia kormányainak, hala­déktalanul vonják vissza haderőiket Libanonból és Jordániából. Javasolja továbbá, bízzák meg az ENSZ főtit­kárát, erősítse meg az ENSZ libanoni megfigyelőinek csoportját és Jordániá­ba is küldjön megfigyelőket, hogy felügyeljenek az amerikai és angol haderők kivonására Libanonból és Jor­dániából és figyeljék a helyzetet ezen országok határain. Gromiko kifejezte azon reményét, hogy a szovjet javas­latot elfogadják és hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség kész hivatalos és nem hivatalos tárgyalásokat folytatni minden küldöttséggel, beleértve az USA küldöttségét is a béke megőrzése érdekében. Favzi: Vissza kell vonni az USA és Nagy-Britannia csapatait Jordánia képviselőjének rövid be­széde után Fauzi, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere vette át a szót. Kijelentette, hogy az EAK kormá­nya már előzőleg állást foglalt az USA és Nagy-Britannia libanoni és jordániai akcióival kapcsolatban és hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek je­lenleg a legfontosabb feladata, hogy visszahivassa az amerikai és angol haderőket ezekből az országokból. „Tü­relmetlenül várjuk azon határidő ki­jelölését, amelyen belül az USA ki­vonni szándékszik csapatait. Ez a kérdés nagyjelentőségű." Fauzi emlé­keztetett arra, hogy Nagy-Britanniá­nak például azon ígéretének teljesí­tésére, hogy kivonja katonaságát Egyiptomból, 73 évre volt szüksége. Nehezen lehet találni szavakat arra, — folytatja Fauzi, — hogy méltó­képpen kifejezhessük az Egyesült Arab Köztársaság népének felháboro­dását Nagy-Britannia jordániai akciói felett. Az EAK mindaddig veszélyben érzi magát, amíg az angolok el nem távoznak Jordániából. A brit csapatok jelenléte Jordániában nemcsak ben­nünket, hanem az egész világot ve­szélyezteti, — jelentette ki Fauzi. Az EAK külügyminisztere támogatja a sžovjet határozati javaslatot, amely követeli az amerikai és angol csapa­tok haladéktalan kivonását Libanonból és Jordániából. Az ENSZ közgyűlése tegnap folytatta a vitát New York (CTK) — Az ENSZ köz­gyűlésének augusztus 14-i ülésén a közép-keleti angol-amerikai agresszió folytán bekövetkezett helyzetről szóló vitában Selwyn Lloyd angol külügy­miniszter szólalt fel. Lényegében állást foglalt azon „terv" mellett, amelyet Eisenhower, az USA elnöke szerdán terjesztett elő, főképpen intézkedéseket követelt „Jordánia függetlenségének biztosí­tására", vagyis azt kérte, hogy az ENSZ segítsen fenntartani a gyűlölt, Husszein király rendszerét, amelynek védelmére az angolok agressziót kö­vettek el Jordánia népe ellen. Lloyd beszéde után a közgyűlés augusztus 14-i délelőtti ülését elna­polták. Libanon és Jordánia nehézségei ENSZ-küldöttségeikkel Libanon és Jordánia, amely álla­mokról az ENSZ közgyűlése jelenlegi ülésén tárgyalnak, váratlan nehézsé­gekbe ütköztek ENSZ-beli küldöttsé­gük összeállításában. Amint ismeretes, a libanoni ellenzék élesen szembehe­lyezkedik azzal, hogy Libanont a köz­gyűlésen Ch. Malik külügyminiszter képviselje, aki Libanonban az ame­rikai diplomáciával való szoros kap­csolatai miatt népszerűtlen. A liba­noni ellenzék jelentette, hogy ameny­nyiben Malik New Yorkba utazik, a közgyűlésre külön küldöttséget küld, amely Libanon népét fogja képviselni. Ch. Malik New York-i utazását ezért elhalasztották és a külügyminiszter Bejrutban volt még akkor is, amikor a közgyűlés megkezdte a libanoni helyzet tárgyalását. Nehéz helyzetbe került Jordániában Húszéin kormánya is. Az ENSZ köz­gyűlés rendkívüli ülése megnyitásá­nak előestjén lemondott funkciójáról Baha ad-Din Tukán, Jordánia ENSZ­beli állandó küldötte, aki kijelentette, nem ért egyet a jordániai kormány külpolitikájával és Jordánia brit meg­szállásával. Tehát az a két arab kormány, amely nyíltan az amerikai és angol impe­rializmus szolgálatában áll, a közgyű­lés megkezdésekor küldöttségeinek vezetői nélkül maradt. Vorosilov elvtárs a cseTiszloválc pavilonon A brüsszeli világkiállításon tartózkodó K. J. Vorosilov elvtárs megtekintet­te a csehszlovák pavilont is, és nagy elismeréssel nyilatkozott róla. Ké­pünkön Vorosilov elvtárs és kísérete a kiállított csehszlovák játékok között. K. J. Vorosilov Brüsszelben Brüsszel (CTK) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke aug. 13-án de. 10 órakor érke­zett a világkiállításra. Megtekintette az amerikai pavilont. A szemle egy óra hosszat tartott és barátságos légkörben folyt. K. J. Vorosilov elvtárs ezután a szovjet pavilonba menve a V. I. Lenin szobra előtt elhelyezett emelvényen rádióbeszédet mondott. A többi között kifejezte nagy­rabecsülését az emberi szellem és mun­ka oly nagyszerű szemléje iránt, mint amilyen a világkiállítás. Belgium népének és kormányának sok sikert kívánt az or­szág további fejlesztésében. Augusztus 14-én felkereste Hoeylaart községet, amely mintegy 20 km-nyire fekszik Brüsszeltől. E községben 100 év­vel ezelőtt szőlőt ültettek, amely nagy hírnévre tett szert egész Belgiumban. A szőlőt itt üvegházban termesztik úg.jr, hogy egész éven szüretelnek. Brüsszelbe visszatérve K. J. Vorosilov a világkiállításon a holland és finn pavi­lont kereste fel. Este a brüsszeli szép­művészeti palotában a Szovjetunió állami szimfonikus zenekarának hangversenyei vett részt. Az USA követeli az Olasz Kommunista a Párt betiltását Az olasz belügyminisztériumhoz kö­zelálló körökből jelentették, hogy Fanfani miniszterelnök végre közölte kabinetjének tagjaival az amerikai kormány követelését Olaszország bel­politikáját illetőleg. Washingtonnak Fanfani legutóbbi amerikai látogatása alkalmával közölt óhaja szerint az olasz kormánynak elsősorban az olasz Kommunista Pártot kellene törvényen kívül helyeznie, vagy pedig legalább „fokozni a kommunizmus elleni har­cot". F. Tambroni belügyminiszter állító­lag azonnal készségét nyilvánította az amerikai követelés teljesítésére, a ka­rabinierik segítségével. Azonban sú­lyos akadály gördül útjába, hogyan is tilthatna be egy olyan pártot, amelyre a májusi választásokon több mint 6 és félmillió választó szava­zott? A kormány attól fél, hogy ilyen lépéssel komoly válságot idézhetne elő az országban, amelyre maga fi­zetne rá. (Az uralkodó kormánykörök a munkásosztály akcióképességéről a múltban többször is meggyőződtek, így például P. Togliatti, az olasz Levélváltás N. Sz. Hruscsov és Moszaburo Szuzukin között Moszkva (ČTK) A moszkvai Pravda augusztus 14-i számában közölte Mo­szaburo Szuzukinak, Japán Szocialista Pártja végrehajtó bizottsága elnöké­nek N. Sz. Hruscsovhoz intézett le­velét, és N. Sz. Hruscsov válaszát. A levélváltás a közép-keleti esemé­nyekre vonatkozik. N. Sz. Hruscsov válaszában a többi között ezeket írja: „Rendkívül vesze­delmes lenne a békére, ha az agresz­szív erőknek sikerülne gyengíteni a Ghana miniszterelnöke Afrika teljes felszabadítását követeli Fokváros (ČTK) - Dr. Kvame Nkrumah, Ghana miniszterelnöke augusztus 13-án a dél-afrikai újság­írók egy csoportjának interjút adott, amelyben követelte Afrika teljes fel­szabadítását és valamennyi afrikai teljes egyenjogúságát. Szükséges, — hangsúlyozta Nkrumah miniszterel­nök, — hogy Afrikában a lakosság többsége válassza meg kormányát. Helytelen, ha a lakosság többsége fe­letti idegenfajú kisebbség uralkodik. Nkrumah miniszterelnök nézete sze­rint Afrikában van elég hely arra. hogy az afrikaiak és az európaiak bé­kében élhessenek egymás mellett. A fekete világrész forradalmat él át. Ezt a forradalmat — hangsúlyozta Nkrumah miniszterelnök — nem aka­dályozhatja meg sem atombomba, sem pedig fenyegetés. nemzetek éberségét. Ezért szükséges, hogy valamennyi békeszerető nemzet leleplezze és elítélje az USA és Nagy­Britannia kormányköreinek agresszív akcióit. A Közel- és Közép-Keleten uralkodó veszdelmes helyzet, amelye az USA és Nagy-Britannia agresszív akciói idéztek elő, ismét arra mutat, véget kell vetni a „hidegháborúnak" és a lázas fegyverkezésnek. N. Sz. Hruscsov befejezésül kifejezi azt a reményét, hogy a józan ész végre is győzelmet arat, és hogy a csúcsértekezlet megteremti a feszült­ség enyhítésének és a nemzetközi helyzet javításának kedvező feltéte­leit. A kubai forradalmi erők erősen tartják állásaikat Havanna (ČTK) — Fidél Castro, a kubai forradalmi mozgalom vezére a Kuba népéhez intézett beszédében kijelentette, hogy a forradalmi erők Oriente tartományban kezükben tart­ják a Sierra Maestra hegyvidéket. Fidél Castro kijelentette, hogy a kormánycsapatok támadása, amellyel a népi erőket a tengerhez akarják szorítani, a kormánynak június ele­jétől csaknem egymillió dollárjába és háromszáz halottjába került. Castro hozzáfűzte, hogy a népi erők mintegy 500 korszerű fegyvert, továbbá nagy mennyiségű aknavetőt, ágyút, gép­fegyvert és három harckocsit zsák­mányoltak; Kommuiiista Párt főtitkára ellen el­követett merényleti kísérletet követS általános sztrájk folyamán.) Egyelőre a titok homálya fedi, ho­gyan akarja az olasz kormány telje­síteni az amerikai követelést, és hogy tulajdonképpen mit is igért meg mér Fanfani Washingtonban. A. A. Gromiko fogadta Favzit az EAK külügyminiszterét New York (ČTK) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere au­gusztus 13-án fogadta M. Favzit, az Egyesült Aťáb Köztársaság külügy­miniszterét és hosszabb beszélgetést folytatott vele. A megbeszélés az ENSZ közgyűlése rendkívül^ külön ülése tevékenységé­nek kérdeseire vonatkozott. Az amerikaiak atomfegyvereket adnak a Bundeswehrnek Taylor tábornok, az amerikai szá­razföldi hadsereg főparancsnoka au­gusztus 12-én Eddleman altábornagy­nak, a szövetségi köztársaságban ál­lomásozó hetedik amerikai hadsereg parancsnokának utasítást adott, hogy „szükség esetén" atomfegyvereket bocsásson a Bundeswehr ejtőernyős egységeinek rendelkezésére. A fegy­vereket a Bundeswehrnek azzal köl­csönzik, hogy bármiképpen felhasznál­hatják őket. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Taylor és Eddleman „zárt aj­tók" mögött tanácskoztak, hogy „meggátolják a titkos haditervek to­vábbi elárulását". Taylor tárgyalt egyúttal további katonai csapatok elő­készítéséről a közép-keleti megszállás céljaira. Nasszer elnök gazdasági intézkedései Nasszer, az Egyesült Arab Köztár­saság elnöke dekrétumot írt alá, amellyel gazdasági intézkedéseket ve­zet be a részvénytársaságoknál. Ezen intézkedések célja, hogy szembeszálljanak a despotizmus, bü­rokrácia, korrupció, kizsákmányolás és a pénzügyi eszközökkel való pazarlás megnyilvánulásaival, amelyek az igaz­gatók és az igazgatótanácsok körében elterjedtek. E kedvezőtlen jelenségek elmélyítik a szociális különbségeket az országban és gátolják a nemzet­gazdaság fejlesztését. A kairói lapok kommentárjaikban hangsúlyozzák a magántőkének a nép érdekében való teljes kihasználása szükségességét új gyárak építésére, amelyek munkát adnak a dolgozók­nak. (ČTK). ÚJ S7Ő 3 * 1958. auousztus 14

Next

/
Thumbnails
Contents