Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-10 / 220. szám, vasárnap

KÉT SZÖVETKEZET ­-FÉLE GAZDÁLKODÁS N em szükséges ismertetni, hogy a mezőgazdaságra — most, amikor hazánkban a szocia­lizmus építésének befejezéséről be­szélünk — milyen rendkívüli nagy /eladatok hárulnak. Ezek a felada­tok igényesek — ahogyan ezt pár­tunk XI. kongresszusa is megállapí­totta de teljesíthetők. Erre leg­főbb biztosíték a párt és dolgozó népünk lelkes alkotó tevékenysége. Azok az élenjáró szövetkezetek, ahol a kommunisták példaadó munkája nyomán a szövetkezet pártonkívüli tagjai céltudatosan dolgoznak, bizony­ságot adnak arról, hogy a kívánt feladatok teljesíthetők, sőt mi több, határidő előtt elérhetők. Miről is van tulajdonképpen szó? Arról, hogy me­zőgazdasági termelésünkkel belátha­tó időn belül teljes egészében fedez­nünk kell a lakosság növekvő élelmi­szerszükségleteit. Különösen arról van szó, hogy az állattenyésztési termelés terén kell rövid időn belUl, sőt már az idén döntő eredményeket elérni. Ez a követelmény magából a szocialista építés gyorsütemű előrehaladásából adódik. A dolgozók reálbérének ál­landó növekedése törvényszerűen maga után vonja a vásárlóképesség növekedését. A hús, zsir, általában az állattenyésztési termékek fo­gyasztása rendkívül megnöveke­dett. Ez a tény pedig magától ér­tetődőleg nagyobb követelménye­ket állít a mezőgazdasággal szem­ben. Most, hogy sor került az első fél­évi terv teljesítésének ellenőrzésére, több érdekes próbléma került nap­világra. Mindenekelőtt figyelemre méltó az a tény, hogy a múlt évhez viszónyltva különösen az állatte­nyésztés terén mutatkozik előreha­ladás. A nagymegyeri járásban pél­dául a szövetkezetek bevételi tervü­ket a múlt évhez viszonyítva 4 mil­lió koronával túlszárnyalták. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy 1958 első felében 4 millió koróna értékű termékekkel adtak többet a közellá­tásnak, mint az előző év első felé­ben. Még érdekesebb, de egyben ter­mészetés is, hogy a négymillióból majdnem három- és félmillió az ál­lattenyésztésből eredt Ez a megál­lapítás azért érdekes, sőt mi több, nagy jelentőségű, mivel azt igazolja, hogy az állattenyésztés színvonala emelkedik. Természetesen azért, mert a szövetkezetek, általában a földművesék, az év első felében, vagyis az aratás és a kapások be­takarítása előtt a kertészet kivételé­vel csakis az állattenyésztésből me­ríthetik bevételüket. Nem kell bővebb magyarázat ahhoz, hogy mindenki megértse; az állat­tenyésztési termelés ilyen mérvű növekedése nemcsak szövetkezeti vagy járási viszonylatban nagy je­lentőségű, hanem országos viszony­latban is. Ez az előrehaladás egy­ben azt is igazolja, hogy egyre kö­zelebb jutunk a párt célkitűzéseinek megvalósításához. Ha már a nagymegyeri járásról beszélünk, szóvá kell tenni, hogy a szövetkezetek gazdasági eredményei között még náluk is nagyok a kü­lönbségek. A nemesócsai szövetke­zet például megközelítőleg sem ér el olyan eredményeket, mint mondjuk a tanyi szövetkezet. Ha a hibák, a lemaradás okait keresnénk, a szálak jónéhány évre visszanyúlnának. El­sősorban is maguk a falusi pártszer­vezet tagjai marasztalhatók el a szö­vetkezet mai áldatlan helyzetéért. Egész mostanáig mostohagyerek-nek számított a közös gazdálkodás. Tisz­telet a kivételeknek, de a kommu­nisták között is akadtak olyänôk, akik a közösség érdekeivel szem­ben saját érdekeiket helyezték elő­térbe. A szövetkezet rovására ment az a túlzott radikalizmus is, ahogyan a tehetősebb gazdákkal szemben vi­selkedtek. Ahelyett, hogy megnyer­ték volna őket a közös gazdálkodás­nak, helytelen politikájukkal elide­genítették őket, sőt azok a tapasz­talt középgazdák is kiléptek a szö­vetkezetből, akik már egyszer bent voltak. így a szövetkezet a hozzá nem értés következtében nem hogy fejlődött volna, hanem visszaesett. Leromlott az állatállomány, rosszul teremnek a földek. Az imént a nemesőcsaiakkal szem­ben a tanyiakat említettük, mint jó példát. Az olvasók előtt nem isme­retlen a tanyi szövetkezet neve. ezért csak annyit, hogy a járás leg­jobb és legnagyobb szövetkezetei kö­zi tartozik. A szövetkezet éghajlati és általá­ban gazdasági feltételei lényegesen nem térnek el a járás többi szö­vetkezetének adottságaitól, sőt a nemesócsaiakétól sem. Méais a ta­nyiak ma már olyan eredmények­kel dicsekedhetnek, amelyek or­szágos viszonylatban is nagy je­lentőséggel bírnak. Röviden szólva: a kiváló eredmé­nyek a jó pártmunkában gyökerez­nek. A helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság, a szövetkezet ve­zetősége a felmerülő problémákat minden esetben sikeresen megol­dotta, illetve megoldja. Míg Nemes­ócsán a pártszervezet a középparasz­tokból is kulákokat csinált, addig a tanyi pártszervezet a tapasztalt kö­zépgazdákat iparkodott megnyerni a közös gazdálkodásnak, és, hogy ter­melési tapasztalataikat minél haté­konyabban a közösség javára gyü­mölcsöztethessék, a gazdaság fon­tosabb ágazatainak irányítását is rá­juk bízták. Mind a kommunisták, mind a szö­vetkezet párton kívüli tagjai már a kezdet kezdetén egyetérthettek ab­ban, hogyha szövetkezetüket jól jö­vedelmezővé s a tagokat jómódúakká akarják tenni, az állattenyésztést kell a lehető legmagasabb színvonalra emelni. Kizárólag pedig a kommunisták ér­deme az, hogy a szövetkezetben már évekkel ezelőtt érvényesült az érdem szerinti jutalmazás, vagyis, ki-ki a végzett munka mennyisége és minősége szerint részesül juta­lomban. Ez a lépés gyökeresen megváltoztat­ta a tagságnak a közös gazdálkodás­hoz való viszonyát. Minden egyes szövetkezeti tag iparkodik legjobb tudása szerint végezni a rábízott munkát, mert személyes érdeke is, hogy minél nagyobb eredményeket érjen el azon a bizonyos munka­szakaszon, ahová a tagság, illetve a szövetkezet vezetősége állította. A jutalmazás szocialista elvének érvényesülése döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tanyi szövetkezet a termelés legfonto­sabb ágazatában, az állattenyész­tésben ma már elérte az 1960-ra tervezett szintet, sőt mi több, az állattenyésztés keretén belül több termékből túl is szárnyalta. Kerülni akarom a statisztikai kimu­tatásokat, de ez esetben egynéhány számadat felsorolása elengedhetet­lenül fontos. A járási, illetve a kerületi párt- j bizottság határozatának alapján a nagymegyeri járás szövetkezetesei­nek 100 hektár termőföld után 1960­ban 55 szarvasmarhát, ebből 28 te­henet kell tartaniok. A tanyiak ezt a számot már az idén magasan túl­szárnyalták. Ugyanis 100 hektárra 63 szarvasmarha, ebből 31 tehén esik. Az állatok hasznossága már szin­tén elérte, sőt túlszárnyalta a ter­vezett szintet, mivel az idén már 80 mázsa marhahúst és 120 mázsa sertéshúst termelnek 100 hektáron­ként. A tejtermelés terén például az idén már elérik a tehenenkénti 3000 literes évi fejési átlagot. Ha ezt a mennyiséget még tovább boncolgat­juk, arra a megállapításra jutunk, hogy a kerületi tervvel szemben, amely a tanyi szövetkezetnek, illet­ve a nagymegyeri járás szövetkeze­teinek egy hektár után 650 liter tej termelését irányozza elő, már ezt az irányszámot is magasan túllépték. Ugyanis egy hektár föld után az idén már 1050 liter tejet termelnek. A tójástermelés terén szintén ve­zetnek a járásban. Bár viszonylag alacsony az egy hektárra eső tyúkál­lományuk (két tyúk esik egy hektár­ra) mégis jut bőven tojás a köte­lező beadáson felül állami felvásár­lásra is. A kötelező tojásbeadáson túlmenőleg mostanáig 80 000-et ad­tak állami felvásárlásra. Ez úgy vált lehetségessé, hogy bár kicsi a tyúk­állományuk, de annál magasabb a hasznosságuk. Egy-egy tyúk évente 150-160 tojást is tojik. Többször felvetődött már a kér­dés: hogyan tudnak a tanyiak 30-35 koronát fizetni a munkaegységek után, nem is beszélve a természet­beniekről. Az idén pedig 40 koronát terveztek egy-egy munkaegységre. A fenti számok minden szónál vi­lágosabban beszélnek. Talán még azzal lehetne kibővíteni, hogy a ta­nyi szövetkezetben az állattenyész­tés szab határt a munkaegységek értékének, mivel a bevétel két­harmada az állattenyésztésből ered. Most szinte magától adódik a kér­dés: — Nem lehetne-e ez így másutt is, Nemesócsán is? Miért ne lehetne! Százával vannak már hazánkban a tanyihoz hasonló szövetkezetek, sőt még jobban gazdálkodók is szép számmal akadnak. Nemesócsán is le­het olyan szövetkezet, mint a tanyi, csak és mindenekelőtt a helyi párt­szervezetnek kell megjavítania a munkáját. Sürgősen szakítani kell azzal a káros nézettel, amely töb­bek között a jutalmazás egyenlősdi elvét is szülte. Helyet kell adni a szövetkezetben a tapasztalt közép­gazdáknak és meg kell őket bízni vezető funkciókkal, hogy sokéves ér­tékes tapasztalataikat a közösség ja­vára a leghatékonyabban érvényesít­hessék. Azt sem lehet tűrni, hogy egyesek Csáki szalmája módjára ke­zeljék a közös vagyont. A falu kom­munistáinak a helyi nemzeti bizott­sággal karöltve mindent meg kell tenniök azért, hogy egyszer már Nemesócsán is vége szakadjon an­nak az áldatlan helyzetnek, ami még ma is uralkodik. És ha mindez meg­történik, náluk sem hat korona lesz a munkaegység értéke, mint ahogyan tavaly is volt, hanem jóval több. Üjból visszatérve a tanyi szövet­kezetre, szólni kell még arról is, hogy az elért eredmények nem teszik önteltté, babérjaikon ülőkké a szö­vetkezeti tagokat. Ez egyrészt a he­lyi pártszervezet helyes politikai munkáját tükrözi vissza, másrészt az érdem szerinti jutalmazásnak a ter­melés állandó növekedésére való jó kihatását igazolja. Márton Imre cso­portja például 2000 korona pótjutal­mat kapott a nagy tojáshozam el­éréséért. Földes József 2538 koro­nát, mert a növendékállatoknál 1,44 kg-os napi súlygyarapodást ért el. Jarabi József 1663 koronát tesz zseb­re. mivel az első félévben 5745 liter tejet fejt terven felül. Természetes, ezek az emberek to­vábbra is iparkodni fognak, hogy minél nagyobb termelési eredmé­nyeket érjenek el, mert ez szemé­lyes érdekük is és ez a személyes érdek összhangban áll a közösség érdekével. A szövetkezet továbbra is előtérbe helyezi az állattenyésztést. Mint jó gazdákhoz illik, már előre látják, hogy ha növelik az állatállományt, törődniök kell a takarmánnyal is. Amellett, hogy a takarmánytermő­terület részarányát már meglehető­sen bővítették, az idén saját költségükön, saját erejükből 80 hektár eddig teljesen terméketlen területet tesznek ter­mővé. A szövetkezet már elég erős ahhoz, hogy a talajjavítással kap­csolatos költségeket elviselje. Ma­gas fokú politikai öntudatról és a közös gazdálkodáshoz való biza­lomról tanúskodik az a tény, hogy a tagság már nemcsak a mát nézi, hanem a jövőre is gondol. Tudják azt, hogy a talajjavítási mun­kákba befektetett összeg belátható időn belül többszörösen megtérül. Befejezésül még csak annyit, hogy ha még vannak is gyengén gazdálko­dó szövetkezetek, ma már mindenki előtt világos a szövetkezeti gazdál­kodás előnye az egyéni gazdálkodás­sal szemben. Nem is erről kell már manapság beszélni, hanem arról, hogy a még gyengén gazdálkodó szö­vetkezeteket, mint például a nemes­ócsait is, hogyan lehstne minél előbb magasabb színvonalra emelni. Ezen a téren nagy feladatok hárulnak a járási pártbizottságokra és a falusi pártszervezetekre. Szarka István „Fentről" megtörténtek az intézkedések Mit tesznek a dolgozók? A Március 8. Üzem dolgozói a kongresszus határozatának valóra váltásáért M ár több mint egy hónap múlt el a CSKP történelmi XI. kongresszusa óta, s üzemeink ez idő alatt már megtárgyalták a határozat­ból reájuk háruló feladatok teljesí­tését. Az említett határozat a textilipar elé is merész, de nem megoldhatat­lan feladatokat tűz. E feladatok tel­jesítése több probléma elé állította az üzemek pártbizottságait és vezető dolgozóit. A bratislavai „Március 8. Üzem" pártbizottsága, űzetni bizottsága és a vezetőség tagjai szintén összeültek és megtárgyalták azokat a legsürgő­sebb intézkedéseket, amelyek a meg­növekedett terv hiánytalan teljesítése szempontjából fontosak, s amelyekből kiindulva azután a következő évek kívánalmainak megfelelő feladatokat ki tudják dolgozni. A cérnagyár gyártmányai nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl is ismertek és mondhatni, az üzem egyi­ke a köztársaság legismertebb ex­portvállalatainak. Megjegyzendő azon­ban, hogy a gyár eléggé elaggott gép­berendezéssel rendelkezik, s ez a berendezés nem képes az új követel­ményeknek eleget tenni, tohát az üzem nem tudná a pártkongresszus határozatát teljes mértékben teljesí­teni. T omešká elvtárs, a gyár ter­melési vezetője, meg is jegyezte, hogy erre már jó előre számítva, nagyobb kapacitású, jobb teljesítőképességű, lengyel márkájú, speciális fonógépeket rendeltek, s éppen ezekben a na­pokbban várják a lengyel szakemberek érkezését, akik az új gépeket a mun­kahelyeken felszerelik és a munká­sokkal megismertetik a gépek keze­lését és a kisebb javítások módját. Mindez gyors ütemben folyik majd, nehogy a folyamatos termelés esetle­ges gépállásokkal hiányt szenved­jen. Ez a nagyarányú beruházás azonban ' * Már hatodízben nyerték ei a vörös zászlót a komáromi hajógyár dolgozói A komáromi hajógyár dolgozói ünnepélyes üzemi gyűlésen ezek­ben a napokban vették át a Nehéz­gépipari Minisztérium és a Szak­szervezeti Szövetség Központi Bi­zottságának vörös zászláját a má­sodik negyedévi országos szocia­lista munkaversenyben elért kiváló sikerek jutalmaként. A komáromi hajógyári dolgozók 1957 óta már háromszor nyerték el a kormány és a Központi Szakszervezeti Ta­nács vörös zászláját. Már harmad­szor van birtokukban a miniszté­rium és a Szakszervezeti Szövet­ség Központi Bizottságának vörös zászlaja. Az év második negyedében csak­nem 3,6 millió koronával lépték túl a nyerstermelési tervet és 1,7 millió koronával az árutermelést. A termelési költségeken 718 ezer koronát takarítottak meg és a bér­alapokat 95,84 százalékra merítet­ték ki, emellett a munkatermelé­kenység tervét 106,56 százalékra teljesítették. Az állami költségve­tésbe csaknem 1,5 millió koronás nyereséget vezettek át terven fe­lül. A komáromi hajógyár dolgozói a harmadik negyedévre tett szo­cialista felajánlások értelmében lerövidítik és gazdaságosabbá te­szik a hajógyártást. csak egy része az üzem fejlesztését szorgalmazó törekvésnek. A gyárnak 1960-ig több mint 4 százalékkal kell fokoznia termelését, azaz 3 millió 331 ezer kiló nyers árut kell előállítania. Erre a feladatra a lengyelországi gé­pek még nem lennének elegendők. Oj üzemrészleget építenek és 1960-ig a legmodernebb szovjet gépekkel ren­dezik ezt be. Az építési munkálatok, amelyeket a Priemstav végez, már ja­vában folynak és az építkezés első szakasza augusztus 15-én befejeződik. A gyár kapacitását az elkövetkező években még inkább fokozzák és 1961-re 36 000 orsó lesz üzemben. Már 1960-ban a gyár 2650 kiló fonalat fog gyártani egy óra alatt. Beszélgetésünk folyamán a gyár fő­mérnöke elmondta, hogy új anyag­festő-részleget is építenek, amelynek építésével a Stavoindustriát bízták meg. Az elmúlt napokban tárgyalták meg a részletkérdéseket és arra a megállapodásra jöttek, hogy arra az időre, amikorra a szovjet speciális fonógépek megérkeznek, az új üzem­részlegek is elkészülnek, nehogy an­j nak a kellemetlen eshetőségnek le­I gyenek kitéve — amire már volt példa —, hogy a drága, nehezen be­szerezhető gépek már az üzem ud­varán állanak és nem lesz hely a felszerelésükre. Az eddig elmondottak is igazolják, milyen sokat nyújt nemzetgazdasá­gunknak ez a válalat feladatainak tel­jesítése által. Most még azt is meg kell vizsgálnunk, mit tesznek az üzem dolgozói e cél mielőbbi eléréséért. A Március 8. Üzem az év második negyedében tervét 101,8 százalékra teljesítette. Az össztermelés tervének teljesítése 103,6 százalékot, a mun­katermelékenységé 104,4 százalékot, a minőségé 100.2 százalékot, a terme­lési költségeké 99,8 százalékot, az akkulumációé pedig 161 százalékot tett ki. Szép eredményt értek el az 1 korona értékű áru előállításához szükséges költségek csökkentésénél is. Az üzem dolgozói a napokban vál­laltak újabb munkakötelezettségeket az év III. negyedére. A kötelezettség­vállalás értelmében bruttó értékben túllépik a III. negyed előirányzott termelését, mégpedig 250 000 korona értékű áruval, és 25 000 koronát ta­karítanak meg. Az újítási és ész­szerűsítő javaslatok valóra váltásával újabb 9000 koronás megtakarítást ér­nek el, az üzem összes részlegeiben elért minőségjavítással 40 000 koronát juttatnak nemzetgazdaságunknak. A harmadik évnegyedben a munka­termelékenységet 101,5 százalékra tel­jesítik. Mindezeken kívül az üzem még az országos szocialista munkaverseny­ben is részt vesz. így a chrudím: | ÉVA felhívását is magáévá tette éí | részt vesz ebben a versenyben, amely j az ország valamennyi textilvállalatát j mozgósítja a gyártmányok minöségé­| nek megjavítását, az önköltségcsök ­' kentést, a munkatermelékenység nö­velését célzó vetélkedésre. Ebben a versenyben a cérnagyár az elmúlt hónapban az első helyen végzett. Az üzem dolgozóinak munkateljesít­ménye, az új üzemrészlegek minél előbbi tető alá juttatása, a gépek tervezett átvétele és üzembehelyezé­se mind azt mozdítják elő, hogy a Március 8. Üzem pártunk XI. kong­resszusának határozatát maradékta­j lanul teljesíthesse, még több és ol­j csóbb árut adhasson az ország dol­i gozóinak. Hornyánszky Tibor Munka után édes a mhenés i JTiolgozóink szabadságukat hazánk legszebb helyein " töltik. A vitkovicei vasművek dolgozói -például a Beskydekben építettek maguknak egy nyaralót. Itt készült baloldali képünk. Jobboldalt a Dunajec partján üdülőket láthatjuk. Az üdülök egy csoportja — amint a képen látható — megpróbálta milyen is az utazás tutajon. Helexa felv. Jobb jövőt építenek ! I Alig 500 lelket számlál a szepsi ! járásban levő Reste község. A helyi nemzeti bizottság épületében van a szövetkezet irodája is. — Nagyüzemi gazdálkodás igazában c. ak az elmúlt évben kezdődött. A kö­zösben láttuk a jobb jövőnket ­mondja az EFSZ elnöke. Az elmúlt év őszén minden gazd belépett a szövetkezetbe. A vezetősé; gondos előkészületet tett az állatállo­mány fejlesztésére. A tagság támo­gatta ezt a törekvést. Ez érthető is mert hiszen minden gazda tudja, hog a mezőgazdaság jó állatállomány né! kül nem boldogul. Az egy évvel le­rövidített járási mezőgazdasági ter 100 ha-ra 36 szarvasmarhát irányo elő. Restén ezt a számot már elér­! ték. A sertésállomány is jó. Kocábó 14 darab van terven felül. A tagoktól az idén 70 borjút vásároltak fel. Az aratással már végeztek. Három cséplőgép dolgozik. Az elsők között akarják a járásban teljesíteni a ga­bona beadását. ÜJ SZŐ 4 * 1958. auousztus IS.

Next

/
Thumbnails
Contents