Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-09 / 219. szám, szombat

A kulturális forradalom újabb eredményeiért Csehszlovákia Kommunista Pártjá­tak XI. kongresszusa után az Érsek­íjvári Művelődési Otthonban is új endületet kapott a kulturális munka, gaz, itt azelőtt is tevékenyen dolgoz­ok. A városban számos szakcsoport nűködik és kevés helyen nyílott any­\yi mód a szórakozásra, mint itt. Áz '.rsekújvári Művelődési Otthon dolgo­ói azonban elégedetlenek. A jövőben •ddigi munkájuknál is többet és jobbat •.karnak. Ehhez elsősorban a XI. párt­•ongresszus határozataiból kapnak '•sztönzést. A XI. pártkongresszus latározatai foglalkozik a kultu­ális élettel is, és megszabja a övőbeni teendőket. Az Érsekújvári •íűvelödési Otthon dolgozói jelenleg s határozatok következetes teljesítése érdekében dolgoznak és azt szeretnék, xa a kulturális forradalom terén az eddigieknél is szebb eredményeket ér­iének el. Jelenleg színjátszó, asztronómiai, bélyeggyűjtő, balett, zenei és más szakkörük van, amelyek ha nem is lolgoznak egyformán, nagyban fellen­lítik a Művelődési Otthon kulturális Hetét. Legtöbb dicséretet gyermek­zínjátszóik érdemelnek, akik a Ha­nupipöke című darab bemutatása után nost a Jánosik színrehozatalára ké­zülnek. A Hamupipőkével a helybeli zereplésen kívül ellátogattak a kör­tyezö falvakba is, ahol szintén nagy etszéssel fogadták játékukat. Terve­lik, hogy a Jánosíkkal is elmennek najd vendégszerepelni és azt szeret­nék, ha ismét olyan sikereket arat­nának, mint előbbi vendégszereplé­seiken. Tevékenyen működik balettkörük is, ami abból is látható, hogy az utóbbi időben két ízben tartottak sikeres balettműsort. Sajnos, a felnőtt színjátszókról nem sok elismeréssel beszélhetünk. Az utóbbi időben valahogy visszaestek, s tevékenységük bizony megközelítőleg sem a régi. Egyesek arra hivatkoznak, hogy nyáron más elfoglaltságuk van, mint a színjátszás. Ez igaz. Nem Ér­sekújvár az egyedüli hely, ahol nyá­ron csökken a kulturális tevékenység. Ez azonban nem vezethet oda, hogy a színjátszást és áltálában a kulturális tevékenységet „szezonmunkává" te­gyük. Ha ősszel és télen nagyobbak is a lehetőségek, a színjátszást — akárcsak a kulturális élet többi for­máját — nyáron sem szabad elhanya­golni. Amint megtudtuk, Érsekújvárott az egyes szakkörök munkáját nem is annyira a más elfoglaltság, mint in­kább a helyiséghiány gátolja. A Mű­velődési Otthon vezetői ugyanis arra panaszkodnak, hogy épületük több helyiségét a különféle szervezetek fog­lalják el, ami bizony nem kis mérték­ben akadályozza a szakkörök tevé­kenységét. E szervezeteknek azonban szintén nagy szükségük van a helyi­ségekre. így nincs más mód, mint a mostani keretek között dolgozni és ľ*lBRechr sÄKibou Alin múlt el két hó­nap Mikuláš Schneider Trnavský halála óta, újabb csapás érte ze­nei világunkat. Albrecht Sándor zeneszerző és karnagy, hosszabb be­tegség után július 30­án elhunyt. Albrecht Sándor 1885. augusztus 12-én szüle­tett Aradon. A középis­koláit Pozsonyban, a zeneakadémiát és jogot Budapesten végezte. Tanulmányai elvégzése után Pozsonyba került, mint székesegyházi or­gonista és a városi ze­neiskola, tanára. Ebben a minőségében fellen­dítette az akkoriban még kezdő zenei éle­tet. Koncerteket ren­dezett, melyeket maga vezényelt. 1921-ben a zeneiskola igazgatójává és a Dómtemplom kar­nagyává nevezték ki. Ez idő alatt a zeneirodalom egyházi és világi remek­müveit adta elő. Nagy terjesztője volt a mo­dern zenének is. Annyira tudta a partitúrákat, hogy a műveket szinte mind kotta nélkül ve­zényelte. Ily nagy tevé­kenység mellett sokat foglalkozott zeneszer­zéssel. Irt kamarazene műveket, zenekari dol­gokat, dalokat, orgona­és zongoradarabokat, tanulmányokat gyerme­kek részére. Bartók Bélához szo­ros baráti kötelék fűzte. A halála előtti napokban — betegsége dacára — még foglal­kozott zeneszerzéssel. Emlékét kegyelettel megőrizzük mindnyájan, akik csak ismertük és azok is, akik csupán szerzeményeit, muzsi­káját ismerik. KINTZLER FRIGYES azon lenni, hogy a meglevő helyisé­geket használják ki jobban. Előrelát­hatólag 1960-ban kap új Művelődési Otthont a város. Ekkor megoldódnak a helyiségproblémák is. Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusának határozataiból eredően a Művelődési otthon vezetői munkájukat most úgy irányítják, hogy minden vonalon segítsék a kommu­nista eszmék térhódítását és emeljék az általános műveltséget, a kulturális munka eszmei színvonalát és a szak­képzettséget. Ennek érdekében rend­szeresítik a különféle politikai előadá­sokat és szeptember 1-töl főző-, var­ró-, szabászati-, tánc-, zenei- és énektanfolyamot, valamint a magyar nyelv, szlovák nyelv és érdeklődés esetén a francia és a német nyelv tan­folyamait indítják. A legnagyobb érdeklődés eddig a varrótanfolyam iránt nyilvánult meg, de előreláthatólag elegendő látogatója lesz a többi tanfolyamnak is. Szakköreik jobb munkája érdekében a csoportokba új tagokat szerveznek, s azt szeretnék, ha a meglevő körök új tagokkal bővülnének. A helyiség­problémát a jobb munkamegszerve­zéssel kívánják megoldani. Az Érsekújvári Művelődési Otthon munkája általában tevékeny és sok<­irányú. Ezt elsősorban annak köszön­hetik, hogy tervszerűen dolgoznák és előirányzott terveiket komolyan ve­szik. Amit munkájukban külön kell di­csérni, az a május óta havonta rend­szeresen megjelenő Érsekújvári Kultu­rális Naptár. Ez a 16 oldalas naptár­szerű füzetecske hírt ad a város egész hónapi kulturális eseményeiről. Közli a mozi- és sportműsorokat, a különféle együttesek szereplésének idejét, <1 népkönyvtár híreit, és más közérdekű közleményeket. A Művelődési Otthon szerkesztésében és kiadásában ezer példányban megjelenő kulturális nap­tár ingyen kerül a közönséghez és máris nagy népszerűségnek örvend. Sokan a Művelődési Otthonba járnak el érte, mondván: „jó ez a kis mű­sorfüzet, mert legalább mindig tudjuk, hogy mikor, milyen kulturális ese­mény lesz városunkban." Nem tudjuk, az érsekújváriáké-e a kezdeményezés, vagy másutt is kiad­nak hasonló műsorfüzeteket. Ha nem, tanácsos lenne, ha az érsekújváriak példáját a többi művelődési otthonok is követnék. BALÁZS BÉLA Ctibor Morávek: Szamarkandi gyerek Jiŕí Wolker: Délelőtt A fűben mélán hallgatok, és hallom a harangokat, hangjuk hív, egyre hívogat, s oly lassú, búgó vontatott. Szememben csendes nagy hegyek, vagy száz lejtő körös-körül, — ó, hány áll ellen s hány örül, ha egyszer hozzájuk megyek? Fehér felhő a hegy fölött, a rónán lengve fut tova. Mintha kezet is nyújtana ... Erdők mosolya hömpölyög, a virág illatot lehel, egy perc, és száll — húsz évem — el. Louis Fürnberg: Fiatalon Lépteim alatt omló, fáradt falevél a szőnyeg, Nyarat-szakán szép időmnek : szép időmnek, melynek dísze pazarló. A szomorkás ég szemén permetező borulás van. S mintha lelkem pacsirtásan, pacsirtásan víg tavaszban érezném. Tejszínt vált a szürke köd, alkony fonja rossz szövetté ., S tán erőm lesz önfeledtté, önfeledtté, mxg e ködben szétütök. Varga László fordításai AZ ÜLDÖZÖTTEK ÉS AZ ANTIFAS1ZMUS REGÉNYE (SZABÓ BÉLA: A CSALÁD KEDVENCEJ \ család kedvencének megjelenése prózairodalmunk tématikai kiszéle­sedését hozza magával. Mács József, Lovicsek Béla, Kónya József és Szőke József falusi témájú írásai. Egri Viktornak a munkásság és a kispolgárság életköréből vett regénytémái, L. Kiss Ibolyának, Nagy Irén­nek és Ordódy Katalinnak a kispolgári élet problémáit tárgyaló művei mellett. Szabó Béla új regényével szlovákiai magyar irodalmunk eddig szűz területe — a zsidóság tragédiája — kerül az irodalmi érdeklődés elő­terébe. Egri Viktor a Türj üllő című regényében érinti ugyan ezt a témakört, de csak mint a kommunista ellenállási mozgalom részkérdését. Egrinél tehát csak mint részletkérdés szerepela zsidóság katasztrófája, Szabó Béla egész regényt szentel neki. A második világháború befejezése itán mind a szocialista, mind a pol­|ári irodalmakban előtérbe kerül a 'asizmus elleni harc problémája. A fa­iizmust ábrázoló művek közös vonása izekben az években: a történtek friss élményszerű ábrázolása. Élményközel­>ég, megrázó élményszerüség jellemzi Í korszak antifasiszta irodalmát. \ fasizmus lényege mindenütt egy /olt: élettér követelése, tehát hódí­;ás, a faji felsőbbrendűség hirdetése, :ehát mások eltiprása, sőt egyenes •negsemmisitése. A fasizmus program­ja és a céljait szolgáló eszközök — cét lehetőség' elé állították áldoza­tit: vagy tűrni és szenvedni, vagy jedig védekezni, ellenállni. Ennek negfelelően a háború utáni fasiszta­ellenes írások e két életérzést, jobban •nondva magatartást domborították ki: i fasizmus okozta szenvedést és az ellenállást. Az ellenállási antifasiszta mozgalom széles fronton bontakozott ki. For­náit társadalmi-történelmi feltételek ;s világnézeti tényezők határozták neg. Megnyilvánult az önkéntes szám. izetésben (Thomas Mann), a közélet­ül visszavonuló passzivitásban, a lallgatásban rejlő ellenszegülésben, a rtagatartás nyílt hangoztatásban stb., Je csúcspontját a fegyveres ellen­állásban érte el. Azokban a napokban nehéz volt ugyan meghatározni és el­dönteni, hogy ki és mi a fontosabb: Í harc folyamát igazgató értelem-e, i-agy pedig a kimenetelét eldöntő fegyver? Jelen esetben nem az a cé­lom, hogy fontossági sorrendet állít­sak fel az ellenállás különböző for­mái között, hanem hogy Szabó Béla regénye alapján felhívjam a figyel­met a fasizmus elleni magatartás fon. tosságára. A fasizmus okozta szenve­dés és az ellenállási mozgalom irodal­mi felelevenítése ma már nemcsak borzalmas élmény, hanem tanulság is. Világnézetünk és a jelenlegi történel­mi korszak megkívánja: ha a fasiz­musról írsz vagy beszélsz, ne csak emlékezz, ne csak emlékeidet idézd, hanem figyelmeztess, vond le egy borzalmas korszak minden tanulságát a ma számára. Ezt teszi Szabó Béla is A család kedvence című regényé­ben. Egy zsidó család sorsában, éle­tének alakulásában a fasizmus ellenes harc mikéntjére akar válaszolni. Szen­vedni, tűrni, vagy ellenállni? E kér­dés helyes megválaszolásában rejlik a zsidóság történelmi tragédiájának minden tanulsága. A fasizmustól egyik legtöbbet szen­vedett nép a zsidóság. Számszerint arányítva a legtöbb áldozatába került a fasizmus uralma. A történelmi igaz­ság az, hogy a zsidóság magatartását a fasizmussal szemben általában a szenvedés, a tűrés, a belenyugvás, esetleg a belső passzív védekezés jellemezte, de néhány esetben, mint például a varsói gettó kitaszítottjai­nak hősies felkelésében, halált meg­vető bátorsággal vállalták az ellen­állás veszélyét és kockázatát. Ezt a magatartást sokféleképpen magyaráz­hatjuk, hogy a zsidóság Európában nem alkot egységes nemzetet, hanem szétszórtan él, megokolhatjuk azzal is, hogy a zsidóság különféle nem­zetek társadalmi, történelmi feltételei szerint fejlődött, ehhez igazodott, ezért fejlődésében, anyagi és szel­lemi érettségében egyaránt fáziskü­lönbségek mutatkoztak. Ennélfogva nem hozhatott létre egy egész népet átfogó nemzeti mozgalmat a fasiz­D á mussal szemben. Felhozhatnánk még mentségül más okokat is. Számunkra azonban Szabó Béla regénye révén e magatartásból levont tanulság a fon­tos. Ezt röviden így foglalhatnánk össze: A zsidóság részt vállalhatott és részt vállalt a fasisztaellenes moz­galmakban. A fasizmus éveiben a zsi­dóság számára ez volt a védekezés helyes és egyetlen útja. Ezt a törté nelmi tanulságot hangsúlyozza Szabó Béla A család kedvencében. Hogyan, milyen eszközökkel mutatja ezt be művében az író? ávid, a regény főhőse egy sze­gény, sokgyermekes zsidó­család legfiatalabb gyermeke. Apja a- zsidó hitközség alkalmazottja, aki a talmud törvénye és erkölcse szerint vezeti családját és neveli gyermekeit. Dávid apjának gondolkodását a kény­szer, a megszokás és a szigorú, év­százados erkölcs szabja meg. Család­jukban ez nem divat, nem póz, nem önfitogtatás, hanem törvény, amelyet áz első ponttól az utolsóig be kell tartani és szerinte kell élni. „Apja igazságszeretete viszont a parancs, a kötelesség abroncsai közé szorult, ezért váltott ki gyakran ellenállást testvéreiből." Dávid így hasonlítja össze apját tanítójával: „Chíra, mint az igazság híve lépett fel, olyan em­berként, aki nehéz küzdelmeken ke­resztül gyötrődve jut el az igazságig; apja azonban mint az igazság meg­testesítője, aki teljesíti az igét, isten parancsát, azt követelte gyermekei­től, hogy tűzön-vízen át kövessék példáját." Dávidot apja szigorú erköl­csi normái szerénységre, önfegyelem­re nevelik, tanítójának, Chírának ma­gatartása és példája pedig gondolko­dásra.* A családban uralkodó erkölcs elsősorban a kis közösség belső éle­tének volt a vezérfonala. Azonban a fasizmus előretörésével apja termé­szetszerűen védőpajzsként akarja családja elé tartani az ősi erkölcs erejét. Körül akarja magát sáncolni vele, olvas belőle: „Akkor este azon­ban valamennyien valahogyan arra az álláspontra jutottak, hogy apjuknak van igaza és a bomlást önkéntes szét­szóródással kell megelőzni. Egyedül ő, a legfiatalabb, az éretlen, akinek még nem nőtt be a feje lágya, aki még tapasztalatlan volt, nem érezte át tapasztalt apja bölcsességét, igaz ságát. Gyötrődve arra gondolt, hogy más népeknél éppen az ellenkezője tapasztalható." A fasizmus megjelenésével ez az erkölcs jelenti a szegény zsidóság egyetlen szellemi kincsét. Ebben fog­laltatik életszemlélete, állásfoglalása, sőt egész világképe. „A bűn, amely évezredek óta kíséri népünket haj­szolt vándorlásaiban, egyetlen pilla­natig sem szüntette meg hatását. A szent templom lerombolásának a kapzsiság volt az oka és ezt a kap­zsiságot magunkkal vittük a galutba, a szétszóródottságba. Ezt az állításo­mat mi sem igazolja jobban, minthogy nálunk éppúgy, mint a többi népeknél, gazdagok és szegények léteznek, sőt dúsgazdagok és dússzegények. Vannak zsidók, akik jóllétben dúskálnak és szegények, akik szenijyben, nyomor­ban és a nélkülözés gazdag tárhá­zában dúslakodnak. — így történik meg aztán az, hogyha egy nép elé­gedetlen, ha nem bírja tovább az el­nyomatást, akkor először is a zsidók ellen fordul, rajtuk tölti ki keserű bosszúját... és hogy semmi se ma­radjon előttetek homálybaft. azt is meg kell mondanom, hogy a bosszú­érzést éppen a gazdagok táplálják, irányítják, ezért a bosszú elsősorban a szegények, a nincstelenek ellen irá­nyul, akik a legvédtelenebbek." így beszél Dávid apja a veszély kö­zeledtével. Az öreg Keiler ajkáról el­hangzott szavak nemcsak egy kezdő­dő tragédia sejtetői, nemcsak a csa­ládi légkör megjelenítését szolgálják, hanem ezen túlmenőn szinte hitval­lás értékűek. Húsba és lélekbe vágó meggyőződés, életszemlélet, erkölcs van bennük. Közel kétezer esztendő szigorú erkölcsi rendje kerül szembe a fasizmussal. Ez a mély, szinte már történelemmé vált valláserkölcs a családban ideig-óráig megőrzi még a befolyását, de a fasizmussal szemben már tehetetlen. A családi ház küszö­bén bévül még szigort és engedel­mességet parancsol, de a népek, nem­zetek, osztályok fajok harcában már elavult fegyver; még csak védekez­ni sem lehet vele. Hisz ez a paran­csolt erkölcs Dávid apjában is össze­omlik, amikor a halálos veszedelem pillanatában kénytelen levágatni sza­kállát, az ősi hit jelképét. A regény tehát széles erkölcsi ** alapról indul. Dávid életútját az író nem szerteágazó érzelmi és gondolati mozzanatokból indítja el, hanem összegezés, szintézis logikus továbbfolytatásaként. így Dávid elin­dulása megokolt, történelmi szükség­szerűség. Egy faj létéért, fennmara­dásáért folytatott küzdelmének útra­indítója, útraigazítója. Dávid, amikor elveti az ősi erkölcsöt. Erőtlennek érzi az apja adta fegyvert a fasiz­mussal szemben: ez már magatartás, amely magában hordja egy más erő feltételezését és szükségét. Ez már áldozat és útvállalás. Az akkori vi­szonyok között lázadás, fasizmus-el­lenesség, antifasizmus. Ennek felisme­rése és ábrázolása erős írói erény, amely az író tiszta történelem- és valóság-látásáról tanúskodik. Dávid a család legfiatalabb tagja. Koránál fogva magában hordja még a szigorú családi fegyelmet, rendet, de a veszély közeledte, az összeomlás, a megsemmisülés elkerülhetetlensége spontánul védekezésre kényszeríti. Az apja élete példázta erkölcs elsősorban őbelőle vált ki kételkedést, gondol­kodást. Ez nem véletlen. Hisz Dávid­ban még nem vált életrenddé az ősi erkölcs törvénye. A családban eddig mint gyermek nőtt, de az ifjúvá esz­mélés évében már az összecsapás s a kezdődő tragédia tanúja. Érthetően őbenne inog meg először a régi. Ezért fogadhatjuk el ezt a tényt, hogy a családban éppen a legfiatalabb gyermek lázad fel és akar védekez­ni. Dávid elindul. Újra az ösztönös vé­dekezni akarástól az ellenállás szük­ségének tudatos felismeréséig vezet. Ez gondolkodásbeli és világnézeti fej. Iődési vonal. A védekezésnek, az el­lenállásnak itt ára van. A fizetség: a hovatartozás tudatosítása, meggyő­ződése. A regény mondanivalója Dá­vid sorsán keresztül — tulajdonkép­pen itt válik történelmi és társadalmi felismeréssé, igazságának hirdetőjé­vé. Ha élni akarunk, védekeznünk kell. De az ellenálláshoz, a harchoz, az áldozat vállalásához csak meggyő­ződés ad erőt. A talmud tanította erkölcsből, a fasizmusellenességig, a nyílt hare vállalásáig eljutni messzi út. Az ábrázolás súlya itt a világnézet alakulásának hiteles kifejezésére esik. A család kedvence ily értelemböh antifasiszta fejlődési regény, C zubjektíve voltaképpen ez a vi­^ iágnézet-alakulás szabja meg Dávid életútját a felkeléshez való csatlakozásáig. Ebben az emberr* érésben, meggyőződésének alakulásá­ban igen fontos szerepet játszik Dá­ŰJ SZÖ 7 * 1958. auguazts fc

Next

/
Thumbnails
Contents