Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-07 / 217. szám, csütörtök

Sz. Hruscsov üzenete D. Eisenhowerh IMII —i inrr—un-imr —' (Folytatás az 1. oldalról) hogy ez a szervezet az USA nyotnására lényegében egy sajátságos bizottsággá változott, amely főképpen a NATO, a Bagdadi Paktum és a SEATO tagállamaiból alakult, amelyben a Csankajsek-féle politikai hulla képviselője foglalja el a hatalmas Kínai Népköztársaság törvényes képviselőjének helyét. A népi Kína mellőzésének politikája meggondolatlan. Ez a nagyhatalom fennáll, erősödik és fejlődik attól függetlenül, vajon egyes kormányok elismerik-e avagy sem. Ha a józan ész győzedelmeskedne és a Kínai Népköztársaság elfoglalná az őt megillető törvényes helyet az ENSZ-ben, ezt joggal értékelné minden nemzet, mert a népek megértik, hogy a Biztonsági Tanács és az Egyesült Nemzetek Szervezete a Kínai Népköztársaság nélkül nem lehet a béke megőrzésének és a biztonság biztosításának teljes értékű hatékony szerve, ahogy azt megköveteli e szervezet alapokmánya. Bekövetkezett tehát az a helyzet, hogy a Biztonsági Tanács alapjában véve megbénult és nem képes olyan határozatot hozni, amely ne függne az Amerikai Egyesült Államok akaratától és valóban hozzájárulna a világbéke biztosításához. Nem szeretnék most önnel vitába bocsátkozni. Azonban nem hagyhatok figyelem nélkül egyes olyan állításokat, amelyeket az ön üzenete tartalmaz, és amelyekben helytelenül értelmezik a Szovjetunió külpolitikáját és külpolitikájának céljait. Kijelenti például, hogy a Szovjetunió állítólag saját politikai uralmát kényszerítette rá a kelet-európai országokra. Ez a teljesen alaptalan kijelentés azonban nem kelti fel csodálkozásunkat. Hiszen ezt már nem egyszer hallottuk Dullestól, az USA államtitkárától. A gyakori ismétlés azonban nem győz meg ezen állítás helyességéről. Kelet-Európa nemzetei szabadon választották mostani életmódjukat és nem engedik meg senkinek azt megváltoztatni. Nem egyszer jelentették ki, hogy támogatják a kis nemzeteket. Hogyha önök következetesek lennének, a valóságban el kellene ismerniök a nemzetekne'azon jogukat hogy önálló határozatokat hozzanak és joguk legyen olyan államrendszert választani, amilyen megfelel érdekeiknek. A gyakorlatban azonban ez nem így történik. Mihelyt valahol olyan változás áll be, amely eltér az USA kormányának megfelelő rendtől ezt a változást olyan módon állítják be, mintha nem a nemzetek akaratából, hanem idegen akaratból került volna rá sor. Talán szemet lehet hunynunk azon tény felett, hogy a nagy forradalmi átalakulások, az új elvek szerinti társadalmi rendszer átépítésének korszakában élünk ? Ez a hullám, amely a Szovjetunióban keletkezett, egyre nagyobb 'méreteket ölt. — Elárasztotta Kínát, Kelet-Európa országait, Észak-Koreát és Észak-Vietnamot. Egyúttal az ázsiai és afrikai országok nemzetei, amelyeket az imperialista hatalmak kérlelhetetlenül elnyomtak, kivívták nemzeti függetlenségüket a hazai és idegen elnyomók elleni harcban. E világrészek többi országainak népei nemzeti felszabadító harcot folytatnak és nem fér kétség ahhoz, hogy kivívják győzelmüket. A gyarmatosítók idegen szuronyai nem gátolhatják meg ezt, mert elérkezett a gyarmatosítás hanyatlásának ideje. Ez a történelem feltartóztathatatlan folyamata, ez a nép akarata. " Egyetlen állam sem formálhat magának jogot a kis országok belügyeibe való beavatkozásra és arra, hogy e célból különféle „doktrínákat" hirdessen ki, ha valóban az a szándéka, hogy törődjön ezen országok függetlenségével és biztonságával. Az USA kormánya milyen alapon hirdette ki az ön nevét viselő doktrínát és milyen alapon avatkozik be a Közel- és Közép-Kelet országainak ügyeibe? Amikor például a libanoni nép. - amelyet felháborított elnökének politikája, mivel az Amerikai Egyesült Államok, nem pedig népe kiszolgálója volt — követelte elnöke lemondását, ez a népe bizalmát elvesztett elnököt arra késztette hogy országa alkotmányával ellentétben önökhöz fordult, mire az USA kormánya elindította a 6. amerikai flottát, leszállította Libanon területére ejtőernyős egységeit és „rendet" kezdett ott teremteni az említett doktrína alapján Az angol kormány Macmiilan úrral az élén a népszerűtlen jordán király felhívását arra használta fel. hogy fegyveres erőivel avatkozzon Jordánia belügyeibe. Az Amerikai Egyesült Államokban egyesek mindmáig azzal dicsekszenek, hogy az USA kormánya beavatkozott Guatemala ügyeibe s elkergette a törvényesen megválasztott kormányt és elnököt. Ez szintén megfelel a kis nemzetekről való gondoskodás, függetlenségük és méltóságuk tiszteletbén tartása önök szerinti értelmezésének? Ha ez így van elnök űr, akkor a kis nemzetek jogait különbözőképpen értelmezzük. Az általánosan elismert politikai nyelven az USA kormányának ilyen akciói a kis nemzetek jogainak eltiprását és az USA akaratának ezen nemzetekre való rákényszerítését jelentik. Ez ellen harcolnak oly kitartóan minden olyan ország nemzetei, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia függetlenségüktől akarnak mégfosztani. Hogyha más hasonló tényeket kellene felemlítenünk anélkül, hogy a távol múltba kellene mennünk, - pl. az amerikai haderők partraszállítása Kuba szigetén, - nagyon sok mondanivaló akadna és az üzenet kétségkívül terjedelmes méreteket öltene. Említést kell tennem arról, hogyan értékeli ön a közel- és közép-keleti eseményeket. Azt állítja, hogy a Közép-Kelet problémája nem az USA agressziójának, hanem inkább a közvetett agressziónak kérdése. Ez azt jelenti, hogy ha ön, elnök űr bizonyos közvetett agresszióról beszél, nyilvánvalóan éppúgy mint mi és a többi országok túlnyomó többsége az idegen haderők bevetését idegen területen nyílt agresszió cselekedeteként értelmezi. Ez ellen nem lehet semmi kifogást tenni. Ezért tehát az egész világon az amerikai katonák libanoni és az angol katonák jordániai bevetésére nyílt agresszióként tekintenek. Ami pedig az üzenetében felvetett, közvetett akcióra való utalást illeti, ezen képzelt veszedelemre való utalást nem lehet másképp tekinteni, mint arra való kísérletet, hogy álcázzák az USA közvetlen agresszióját. A Libanont fenyegető közvetett agresszióról szóló állítást az ENSZ azon megfigyelőinek két ismert jelentése megdöntötte, akiket a Biztonsági Tanács Libanonba küldött. Ezért érthetetlen előttünk, Elnök úr, hogy az USA kormánya milyen joggal helyezkedik a döntőbíró szerepébe és állítja, hogy Libanonban bizonyos közvetett agresszióra került sor. Nyilvánvalóan azért, mert nem ismeri el a Közel- és Közép-Kelet nemzeteinek azon jogát, hogy saját sorsukról és állami rendszerükről érdekéiknek megfelelő módon gondoskodjanak. Emellett Elnök úr egyenes ellentétbe kerül a kis országok törekvéseinek méltóságának és biztonságának tiszteletben tartásáról szóló állításaival. Az egész világ tudja, hogy Libanon, Irak és Jordánia beiső eseményei ezen országok nemzetei haragjának megnyilvánulásai azon rendszer ellen, amelyet az imperialista gyarmatosítók kényszerltettek rájuk. Irakban felkelt a nép, amely már nem tűrhette az idegen államok lakájainak elnyomását és garázdálkodását. Az ÚSA és a többi nyugati hatalom most elismerték az Iraki Köztársasági kormányt. Ön és az ön szövetségesei, elnök úr, tehát elismerték, hogy az iraki népnek joga volt ezelőtti rendszerének megváltoztatására. A valamiféle közvetett agresszióról szóló állítását tehát semmi sem alapozza meg, kitér a Közel- és KözépKeletre irányuló valódi agresszió kérdése elől, amely agressziót az USA és Nagy-Britannia elkövetnek. ' Sajnálom elnök űr, hogy nem ért egyet a kormányfők moszkvai értekezletének megrendezésével és emellett rámutat Moszkva lakosságának felháborodott demonstrációjára, amelyet az USA nagykövetsége előtt a libanoni amerikai fegyveres intervenció ellen hajtott végre. Ez a demonstráció a szovjet népnek az agresszió áldozata iránti rokonszenve teljesen természetes megnyilvánulása volt. Az ön utalása erre a tényre annál kevésbé meggyőző, mert az USA kormánya maga sem akar olyan lépéseket foganatosítani, hogy az ENSZbeli szovjet képviseletnek normális munkafeltételeket teremtsenek és nem vetett véget bizonyos NewYork-i elemeknek a Szovjetunió képviseletével szemben elkövetett rendszeres provokációs akcióinak, aminek természetesen hatást kellett gyakorolnia a demonstráción egybegyülekezett szovjet emberek érzelmeire. Nem a mi népünk volt. elnök úr, amely e demonstrációkat elkezdte. Helyes lenne, hogyha az USA-ban ezeknek a jelenségeknek véget vetnének. A mi népünk ezt érdeme szerint méltányolná. Szeretném megállapítani, hogy népünk helyesen értékeli az eseményeket és megfelelő módon különbséget tesz a NewYork-i szovjet képviselet elleni felbérelt csőcselék akciói és az amerikai nép igazi érzelmei között. Az USA népe iránt a legbarátságosabb érzelmekkel viseltetünk és arra törekszünk, hogy országaink között széleskörű kulturális és gazdasági kapcsolatok fejlődjenek. Azt akarjuk, hogy nemzeteink kölcsönösen jobban megismerjék egymást és közösen törekedjenek a béke megőrzésére és megszilárdítására, az országok közötti elidegenedés felszámolására és arra, hogy minden állam jószomszédi kapcsolatok alapján éljen. A szovjet népnek az amerikai nép iránti viszonya jól ismert. Jól esik emlékezetünkbe idézni, hogy azokban a napokban, amikor a New York-i szovjet képviselet épületénél felelőtlen elemek garázdálkodtak, akiket azokba az agresszív tömbökbe nem tartozó államok elleni felforgató tevékenységre előirányzott alapokból béreltek fel, amelyeken az USA vezető szerepet tölt be, az amerikai tudósokat, szakértőket, sportolókat, turistákat és. A Stevenson urat, az USA ismert közéleti személységet a Szovjetunióban hagyományos szívélyességgel és vendégszeretettel fogadták a szovjet emberek. Szeretnék visszatérni a fő dologra, arra, aminek ebben az esetben levelezésünk egyedüli tárgykörét kellene képeznie. Ez pedig ?z a kérdés, hogy a lehető leggyorsabban hatékony intézkedéseket kell foganatosítani az USA és Nagy-Britannia közel és közép-keleti katonai beavatkozásának kiküszöbölésére. Az ön nézete szerint e kérdés megtárgyalását az ENSZ Biztonsági Tanácsára kell bízni. A jelenlegi helyzet, amelyben a Biztonsági Tanácsot gyakorlatilag alárendelték az USA külpolitikájának és a különböző országok képviselőinek java része a Biztonsági Tanácsban nem tehet semmi olyat, ami nem egyezne az USA álláspontjával, sajnos, amint már erről említést tettem, nem teszi számunkra lehetővé, hogy az ön javaslatát helyesnek ismerjük el. Az USA-nak a Biztonsági Tanáccsal szemben folytatott politikája aláássa a Biztonsági Tanács lehetőségeit, hogy hatékony intézkedéseket foganatosítson a béke védelmére és az agresszió megszüntetésére. Meghiusítja a Biztonsági Tanácsnak, mint a béke eszközének hatékonyságát. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és Biztonsági Tanácsa szükséges nemzetközi szervek és a nemzetek békeszerető akaratát kell kifejezniök. Az USA kormánya azonban a Biztonsági Tanácsot azon országok képviselői útján használja fel önző érdekei javára, amelyek az USA-vezette katonai tömbökhöz csatlakoztak. Az Amerikai Egyesült Államok alapjában véve arra törekszik, hogy a Biztonsági Tanácsot az USA külügyminisztériumának segítőszervévé fokozza le. Hogyan is lehetne szemet hunyni a reális helyzet előtt és nem lenni tekintettel arra, hogy a Biztonsági Tanács jelenlegi összetételében nem képes tárgvilagos határozatot hozni a közel- és közép-keleti helyzetről! Nem, Elnök úr, a világbéke megőrzésének és a biztonság biztosításának érdekei olyan helyes álláspontot kívánnak öntől, amely lehetővé tenné pozitív határozatok elfogadását és a béke biztosítását. A Szovjetunió a közel- és kozep-keleti amerikai és angol intervenció első napjaitól kezdve amellett volt, hogy azonnal lépéseket kell tenni az agresszió beszüntetésére, vissza kell vonni az idegen haderőket Libanonból és Jordániából és lehetetlenné kell tenni a beavatkozás kiterjesztését és kiküszöbölni az USA és Nagy-Britannia akciói által okozott veszedelmes feszültséget. Ezért az öt hatalom — a Szovjetunió, az USA, NagyBritanria, Franciaország és India kormányfői értekezletének összehívását javasoltuk Hammarskjöid úrnak, az ENSZ főtitkárának részvételével. Sajnáljuk, hogy ön és Macmiilan úr nem tartották lehetségesnek ezen javaslat elfogadását és ezért nem nyert kedvező megoldást az öt hatalom kormányfőinek értekezlete az ENSZ főtitkárának részvételével. Bár az USA és Nagy-Britannia kormányai meghiúsították az öthatalom értekezletének összehívását és ezért közvetlen felelősséget viselnek, ma teljes határozottsággal meg lehet állapítani, hogy a nemzetek azon követelése, hívják össze azonnal az értekezletet, amely véget vetne a libanoni és jordániai fegyveres intervenciónak és a békeszerető államok azon szilárd elhatározása, hogy számolják fel a közel és középkeleti agressziót, a fegyveres beavatkozás kezdeményezőit arra kényszerítették, hogy tartózkodjanak az agressziónak más országokra, elsősorban az Iraki Köztársaságra és az Egyesült Arab Köztársaságra való kiterjesztésétől. Ezért nem véletlen, hogy a nyugati hatalmak, közöttük az USA és Nagy-Britannia kénytelenek voltak elismerni az Iraki Köztársaságot, amelynek keletkezését az agresszorok eredetileg a közel és középkeleti béke veszélyeztetésének színében tüntették fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a konfliktus kiterjesztésének és kiéleződésének veszedelme e területen elmúlt és hogy az Iraki Köztársaság és más arab országok biztonsága nem forog kockán. Az intervenciós haderőket mindeddig nem vonták ki Libanonból és Jordániából. Ezenkívül e területre újabb idegen haderők érkeznek és a Bagdadi Paktum országaiban további katonai intézkedéseket foganatosítanak. A közel és közép-keleti fegyveres beavatkozás teljes beszüntetésének kérdése és azon feltételek megteremtése, amelyek ezen terület országait megszabadítanák az idegen beavatkozástól, a leggyorsabb megoldást követeli. Az idegen haderőket azonnal ki kell vonni Libanonból és Jordániából, mert ott tartózkodásuk a nemzetek békéjének és függetlenségének állandó veszélyeztetése, az ENSZ alapokmányának durva megsértése, amellyel nem érthet egyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyetlen tagállama sem. Ezért a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy továbbra Is erőfeszítést tegyen a közel- és közép-keleti béke megőrzésére és megszilárdítására. Mivel az USA és Nagy-Britannia kormányai elutasították az öthatalom kormányfői értekezletének összehívását és a Biztonsági Tanács — amint már megállapítottuk — nem volt képes biztosítani a közel- és közép-keleti helyzet megoldását a béke érdekében, a Szovjetirnió kormánya avégből, hogy haladéktalanul megtegyék a szükséges lépéseket az agresszió beszüntetésére, utasította ENSZ-beli képviselőjét, kérje az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének összehívását, hogy megtárgyalja az USA haderőinek Libanonból és Nagy-Britannia csapatainak Jordániából való kivonását. A szovjet kormány reméli, hogy e kérdés megtárgyalása a közgyűlésen, ahol mind a nagy, mind a kis államok képviselettel rendelkeznek, lehetővé teszi azon háborús veszedelem elhárításához vezető út megtalálását, amely veszedelmet a Közel- és Közép-Keleten az USA és Nagy-Britannia akciói okoztak, és hogy meghozza e terület nyugalmát. Úgy vélem, elnök úr, hogy egyetért velem abban, hogy a közel- és közép-keleti eseményekkel kapcsolatban, amelyek a világot az általános háború veszedelme elé állították, különösen égetően sürgős, hogy megteremtsék az államok békés egymás mellett élésének előfeltételeit, és hogy felszámolják a „hidegháborút", amely megmérgezi az egész nemzetközi légkört. A Szovjetunió és minden békeszerető ország arra törekszik, hogy elérkezzen az az idő, amikor egyetlen nagyhatalomnak sem szabad még kis ország elien sem agressziót elkövetnie. Kis ország agressziója nagyhatalom ellen nem lehetséges. Egy kis országnak nincsenek olyan hadosztályai, amelyekről elnök úr említést tesz üzenetében. Reális lehetőségekkel és feltételekkel kell számolnunk, A világháborút nem robbanthatja ki kis ország, csupán nagyhatalom, amely sok hadosztállyal, sok atom- és hidrogénfegyverrel, rakétával, bombavetőgépekkel és más tömegpusztító eszközökkel rendelkezik. Ezért éppen a nagyhatalmaknak kell megegyezniük, hogy ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek a világot a háborús katasztrófák szélére sodornák. A szovjet kormány úgy véli, sokoldalúan kell fejleszteni a kapcsolatokat valamennyi ország államférfiai között. A vezető államférfiak személyes összejövetelein enyhíthetik a jelenlegi feszültséget, hozzájárulhatnak az államok közötti bizalom és kölcsönös megértés helyreállításához, elősegíthetik a „hidegháború" jégpáncéljának gyors elolvadását. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a csúcsértekezlet összehívásának. Meg vagyunk győződve arról, hogy a legmagasabb szintű értekezlet olyan összetételben, ahogyan előzőleg javasoltuk, az értekezlet valamennyi résztvevőjének törekvése mellett hozzájárul ahhoz, hogy megtaláljuk a „hidegháború" felszámolásának útját és eszközeit és meggátoljuk a fegyverek háborúiának kitörését. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne szenvedjen halogatást az az összejövetel, amelyre minden nemzet vár. Elvárjuk, hogy egyetért a csúcsértekezletre vonatkozó javaslatunkkal és hogy hajlandó lesz ezen értekezleten bármikor résztvenni. A legmagasabb szintű értekezlet mielőbbi összehívása minden kis és nagy állam érdeke. Befejezésül szeretném kifejezni ázon reményemet, hogy az USA kormánya az ENSZ közgyűlése rendkívül ülésének öszszehívására vonatkozó javaslatot támogatni fogja, ami kedvező lépés lehetne a feszültség enyhítéséhez és előkészítené a talajt a csúcsértekezlet megtartásának meggyorsítására. Tisztelettel N. HRUSCSOV Moszkva, 1958. augusztus 5 N. SZ. HRUSCSOV ÜZENETE MACMILLANHOZ Miniszterelnök úr, megkaptam az ön július 31-1 válaszát július 28-i üzenetemre a jelenlegi közelés közép-keleti helyzet kérdésében. A szovjet kormány előző üzenetében tényekkel mutattunk rá, hogy az USA és Nagy-Britannia libanoni és jordániai fegyveres beavatkozása a Közel- és Közép-Keleten a békét veszélyeztető helyzetet teremtett. Ezért az ön üzenetében foglalt azon állítása, hogy Nagy-Britannia és az USA kormányai akcióinak a szovjet kormány részéről történt értékelése nincs alátámasztva, teljes ellentétben áll a való helyzettel. Július 31-1 üzenetében, miniszterelnök úr, azt állítja, hogy a közel- és középkeleti helyzet megvitatására szükséges kormányfői értekezlet kérdésében június 22-i üzenetében foglalt álláspontját tartja fenn továbbra is és hogy állítólag ettől az álláspontjától sohasem tért ei. Ezzel azonban nem érthetünk egyet, mert amit július 26-i üzenetében javasolt és amit most javasol, a kormányfők értekezletének elutasítását jelenti, habár Nagy-Britannia kormánya azelőtt támogatta azt. Most a Biztonsági Tanács ülésének, nem pedig a kormányfők értekezletének összehívása mellett foglal állást. Azonban az egész világ tudja, hogy a Biztonsági Tanács, nem pedig a csúcsértekezlet volt az, amely nem volt képes hatékony intézkedéseket foganatosítani a libanoni és a jordániai helyzet megoldására. A Szovjetunió az USA és Nagy-Britannia közel- és közép-keleti beavatkozásának első napjaitól kezdve állást foglalt az agresszió beszüntetésére, az idegen haderők kivonására irányuló azonnali intézkedések foganatosítása mellett és azon volt, hogy meggátolják a beavatkozás kiterjesztését és kiküszöböljék a veszedelmes feszültséget. A szovjet kormány ezért az öthatalom — a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az USA, Franciaország és India — kormányfői értekezletének összehívását javasolta az ENSZ főtitkárának részvételével. Sajnáljuk, hogy ön és az USA elnöke nem tartották lehetőnek ezen javaslat elfogadását és ragaszkodnak ahhoz, hogy a közel- és közép-keleti helyezetet a Biztonsági Tanácsban, vagyis azon szervben tárgyalják meg, amely azt nem képes tárgyilagosan megoldani. A közel- és közép-keleti fegyveres beavatkozás teljes megszüntetésének és azon előfeltételek megteremtésének kérdése, amelyek ezen terület nemzeteit megszabadítanák az idegen beavatkozástól, továbbra is megköveteli a legsürgősebb megoldást. Az idegen haderőket Libanonból és Jordániából haladéktalanul viszsza kell hívni, mert jelenlétük a nemzetek békéjének és függetlenségének állandó veszélyeztetése, az ENSZ alapokmányának durva megsértése, amellyel nem érthet egyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyetlen tagállama sem. A Szovjetunió és minden békeszerető ország arra törekszik, hogy eljöjjön az az idő, amikor egyetlen nagyhatalomnak sem lesz szabad agressziót elkövetnie még kis ország ellen sem. Ezért éppen a nagyhatalmaknak kell megállapodnjok abban, hogy nem fognak olyan lépéseket tenni, amelyek az emberiséget a háborús katasztrófák szélére sodornák. Befejezésül szeretném kifejezni azon reményemet, hogy Nagy-Britannia kormánya támogatni fogja az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének összehívására vonatkozó javaslatot, amely kedvező lépés lehetne a feszültség enyhítéséhez é? előkészítené a talajt a csúcsértekezlet megtartásának meggyorsítására. Moszkva, 1958. VIII. 5. Tisztelettel: N. HRUSCSOV N. SZ. HRUSCSOV ÜZENETE DE GAULLEHOZ Elnök úr, üzenetében, amely ' válasz július 28-i üzenetemre, közli, hogy a francia kormány megerősíti egyetértését a szovjet kormánynak a csúcsértekezlet összehívására vonatkozó javaslatával, amely értekezleten megvitatnák a közei- és középkeleti helyzetet. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy sem Eisenhower úr. az USA elnöke, sem pedig Macmiilan úr, Nagy-Britanna miniszterelnöke nem ért egyet az öt nagyhatalom kormányfői értekezletének összehivésíval, amelyen megtárgyalnák a fenti kérdést és a Biztonsági Tanács ülésének összehívását javasolják. Jelenleg azon tény előtt állunk, hogy a nagyhatalmak között a kormányfők értekezletének kérdésében nincs egyetértés. A Biztonsági Tanács azonban, jelenlegi összetételében, az USA politikájára való tekintettel, amelyet Nagy-Britannia és egyes más államok támogatnak, nem volt képes megoldani azt a feladatot, hogy felszámolja a közel- és közép-keleti fegyveres agressziót. A Szovjetunió az USA-nak Libanon elleni és Nagy-Britanniának Jordánia elleni agresszióját azonnal elítélte és figyelmeztetett arra, hogy Irakot és az arab Kelet többi államát beavatkozás fenyegeti és javasolta, hogy haladéktalanul üljön össze a Szovjetunió, Franciaország, az USA, Nagy-Britannia és Inndia kormányfőinek értekezlete az ENSZ főtitkárának részvételével, amely intézkedéseket foganatosítana a békét veszélyeztető közel- és közép-keleti helyzet felszámolására. A közel- és közép-keleti fegyveres beavatkozás teljes beszüntetésének és azon előfeltételek megteremtésének kérdése, amelyek ezen terület nemzeteit megszabadítanák az idegen beavatkozástól, továbbra is megköveteli a legsürgősebb megoldást. Libanonból és Jordániából azonnal ki kell vonni az idegen haderőket, mert jelenlétük a nemzetek békéjének és függetlenségének állandó veszélyeztetése, az ENSZ alapokmányának durva megsértése, amellyel nem érthet egyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyetlen tagállama sem. Ezért a Szovjetunió ragaszkodik ezen haderők azonnali visszahívásához. Ezt a követelést minden békeszerető nemzet támogatja. A Szovjetunió szükségesnek tartja az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének összehívását, amelyen megtárgyalnák és megoldanák az amerikai haderőknek Libanonból és az angol haderőknek Jordániából való azonnali eltávolítását. Ezért a szovjet kormány utasította ENSZ-beli képviselőjét, kérje az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének összehívását, amelyen ezt a kérdést megtárgyalnák. Tegyünk meg mindent annak .érdekében, hogy ne szenvedjen halogatást ez az összejövetel, amelyre minden nemzet vár. Elvárjuk, hogy ön egyetért a csúcsértekezletre vonatkozó javaslatunkkal és hogy haljandó lesz ezen az értekezleten bármikor részt venni. A legniagasabbszintű értekezlet mielőbbi összehívása minden kis és nagy állam érdeke. Befejezésül szeretném kifejezni azon reményemet, hogy a francia kormány támogatni fogja az ENSZ közgyűlése rendkvüli ülésének összehívására vonatkozó javaslatot, amely kedvező lépés lehetne a feszültség enyhítéséhez és előkészítené a talajt a csúcsértekezlet megtartásának meggyorsítására. Tisztelettel: N. Hruscsov, Moszkva, Kreml, 1958. augusztus 5. Ü

J SZŐ 2 * 1958. auousztus IS.