Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)
1958-08-28 / 238. szám, csütörtök
Teremtsünk termékeny kapcsolatot az iskola és a család között N apjainkban gyakran találkozunk ifjúságunk so. 'ért aggódó hangú írásokkal, cikkekkel e. újságok hasábjair. Ilyenkor, szept- er elején ez a- ao^ódó hang erősödik: milyen lesz gyermekem tanulmányi előmenetele az új iskolai évben? Vajon nem bukik-e meg? Vajon nem kerül-e rossz társaságba? Felvetődik tehát a kérdés: mi a legfontosabb a gyermek helyes magatartásának, jó előmenetelének kialakítása szempontjából ? A nevelésben minden ráhatásnak nagy jelentősége van: az olvasmány, a baráti kör, a film, mind hatással lehet a gyermek jellemének kialakítására. Azonban a döntő szó a családé és az iskoláé. Gyermekünk viselkedése, erkölcsi magatartása, tanulmányi eredménye helyes irányban alakul, ha a szülői ház idejében és következetesen fog hozzá az iskolával együttműködve magatartása formálásához. Ehhez azonban a szülőknek ismerniök kell az iskolát, az iskolai szabályzatot, rendtartást és a követelményeket, gyermeke nevelőit és felelősségteljes munkájukban a legszorosabban együtt kell működniök. Az iskolai élet célkitűzéseinek összehangolása a családi neveléssel: ez a gyermek helyes magatartásának, jó előmenetelének kialakítása szempontjából az egyik legfontosabb feltétel! * * * A z alábbiakban e jó kapcsolat megteremtésének lehetőségeive! szeretnénk foglalkozni. » Az iskola igazgatója a tanévnyitó ünnepélyen, a tanító az ázt követő első szülői értekezleten alapozza meg kapcsolatát a szülőkkel. Itt ismerhetik meg a szülők az iskolai szabályzatot, a tanulók iskolai és utcai magatartásával kapcsolatos követelményeket és a tanulmányi előmenetel kérdéseit. A szülői értekezleteken a tanító elmondja, hogy milyen segítséget vár a szülőktől s hogyan tervezi a mélyebb kapcsolat kiépítését. A tanító fogadóóráin vagv pedagógiai látogatásai során egyéni érdeklődésre is van lehetőség. Mindezek jó alkalmak arra, hogy a szülő és nevelő szorosan együttműködhessenek, ismerjék egymás célját, módszereit. Néha azonban szomorú dolgoknak lehetünk tanúi. A szomszéd Istvánka édesanyjával beszélgettem meg a tavasszal és a beszélgetés során kiderült, hogy a szülő azt sem tudja, hogyan hívják harmadik osztályos gyermeke tanítóját, nem tudta megmondani, hogy az A vagv a B osztályba jár-e és hol van a tanterem, ahol napjának jelentős részét tölti fia. A személyes megbeszéléseken kívül „beszélget" egymással a szülő és tanító az „Ellenőrző könyvecske útján" is. Ebben a tanító írásban közli a gyermek magatartására, előmenetelére vonatkozó észrevételeit. A tanító intését komolyan kell venni, mert az írásbeli figyelmeztetés általában többször és súlyosabb fegyelmi vagy tanulmányi mulasztást jelent, tehát büntetés jár érte. Vannak azonban családok, ahol úgy vélekednek, h r „hagyják békében őket a tanítók, neveljen az iskola ahogy tud". Ezek a szülök megfeledkeznek arról, hogy az ő kötelességük biztosítani gyermekeik számára az eredményes otthoni tanulás feltételeit és rendszeresen ellenőrizni és hetenként láttamozni az „Ellenőrző könyvecskét". Másutt viszont úgy nyilatkoznak, hogy „ne üzengessen az iskola", gyermekük nevelése kizárólag az ő gondjuk. Sajnos, nálunk még gyakran előfordul, hogy egyes szülők nemcsak hogy nem emelik a qyermek előtt a tanító tekintélyét, hanem valósággal lerombolják. Gyakran — a gyermek jelenlétében — alaptalan kritikával illetik a tanítót, sőt minősíthetetlen hangon szidalmazzák. Rendszerint azok részéről tapasztalni ezt a jelenséget, akiknek gyermekük iskolai előrehaladása közömbös, a gyermek tanulmányi előremenetelő iránt nem érdeklödnek, az iskolával nem tartanaik kapcsolatot. Mindkét állásponton változtatni kell! A kibontakozó új élet a nevelésben is nagy változásokat hozott. A felszabadult ember gyermekének is több szabadságot akar biztosítani. Eltűntek a rettegetten szigorú apák, a vasfkezű anyák. Ez így rendjén is van, de sajnos, sok családban a túlzott megértés lett uralkodóvá.Sok apa megérti gyermeke ellenszenvét a szöveges számtanpéldák iránt s .versenyt szidják fiúkkal a „sokat követelő" tanítót. Vessünk véget e hamis megértés szellemének, melynek jelszava: „Legalább nekik; a gyermekeknek legyen jobb, jusson több, mint annak idején nekünk." Gorkij 1927-ben X,A régiről és újról" című cikkében ezeket írta: „Szeretni a gyermeket — ahhoz a tyúk is ért. De nevelni tudni őket — ez nagy állami ügy, amely tehetséget és az élet széleskörű, alapos ismereté' követeli meg". Ha csakugyan szeretjük gyermekeinket, magunkévá kell tegyük e „nagy állami ügynek" egyik alapvető törvényét: építsünk ki szoros kapcsolatot a család és az Iskola, baráti viszonyt a tanító és a szülő között. T anuljunk e téren a szovjet * polgároktól, akik társadalmuk magas erkölcsi színvonalát az iskola és a szülői ház szoros kapcsolatában látják. A Szovjetunióban - ha az egyéni beszélgetés vagy a szülői munkaközösség elé hívás a nemtörődöm szülő magatartásán nem változtat, akkor igénybeveszik az ilyen szülőre való hatásnak azt a formáját is, hogy értesítik az illető munkahelyének szakszervezetét, ha párttag, akkor a párt alapszervezetét, s kérik az üzemi közvélemény erkölcsi támogatását. Boldirev: „Hogyan foglalkozzék ez osztályfőnök a tanulók szüleivel" című munkájában a Szülői értekezletnek azt a jelentős feladatát is kiemeli, hogy a szülők közvéleménye,, amely az osztályfőnökök egyes % szülök magatartásának megváltoztatásában segíti, itt alakult ki. Kairov, a neves szovjet pedagógus is több beszámolójában érintette a társadalom ilyen irányú segítségét. Fontosnak tartja, hogy a helyi pártszervezet és üzemi szakszervezet nagyobb érdeklődést tanúsítsanak tagjaik élete iránt és próbáljanak meg minden eszközzel hatni azokra, akik nem törődnek kellőképoen gyermekeik nevelésével. Reméljük, az előttünk álló 1958-59 tanévben üzemeink és szövetkezeteink dolgozói erkölcsi támogatásukkal segíteni fognak bennünket. Csehszlovákiai pedagógusokat, hogy feladatainkat közmegelégedésre elvégezhessük. MÓZSI FERENC. A népművelési dolgozók járási konferenciája A királyhelmeci járás népművelési dolgozói a közelmúltban rendezték meg első konferenciájukat, amelyen elemezték az eddigi eredményeket, valamin^ a XI. pártkongresszus által kitűzött feladatokat. Plutko elvtárs, a JNB tanácsa iskola- és kulturálisügyi osztálya vezetőjének beszámolójából kitűnt, hogy 1958 első hat hónapja, - a múlt évhez viszonyítva — gazdagabb volt a kulturális tevékenységben. Fokozódtak az eredmények mind a kulturális megmozdulásokban, mind pedig a népművelés és a tömegpolitikai munka terén. Az eredmények értékelése mellett feltárták a hiányosságokat is, amelyek még elég gyakran fékezői a népnevelés fokozottabb elmélyítésének. - Annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk a legmesszebbmenő segítséget nyújtja a kultúrmunka fellendítésében — mondotta vitafelszólalásában Péter Imre elvtárs — a királyhelmeci járásban még mindig nem elég rugalmas a népművelés. Sok községben lemaradás tapasztalható a kulturális életben. Nos, ennek ellenére a konferencia kedvezően értékelte a falusi tömegés kutyrális s2ervezetek — főként a CSISZ-nek és a Csemadoknak — a közművelődés terén kifejtett munkáját. Laca Péter szinyéri tanító az ifjúság kultúrtevékenységéről beszélt. — Szinyérben - mondotta — a fiatalok 98 százaléka a szövetkezetben dolgozik és méltó módon veszi ki részét a falu kultúrájának fejlesztésében is. A vita során megállapítást nyert, hogy a falvak többségében mind a HNB, mind a szövetkezetek vezetői elősegítik a népi kultúra fejlesztését. Kultúrházak és egyéb kulturális helyiségek építésében határtalan a falusi dolgozók áldozatkészsége. Példás kezdeményezésükért elismerést érdemelnek a kistárkányi HNB és EFSZ vezetői. Ebben a községben több mint félmillió korona értékű társadalmi munkával járultak hozzá a dolgozók a kultúrház felépítéséhez. Ezek a tények ékesen igazolják, hogy kulturális dolgozóink falvainkon tudatában vannak küldetésüknek. Tudják, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésével egyidejűleg gondot kell fordítani a falu kulturális életére is, mert ez elválaszthatatlan az általános fejlődéstől. Éppen ezért fontos, hogy a jövőben még töbS gondot fordítsunk a szocialista ideoiógia terjesztésére, a párt politikájának biztosítására, az általános műveltség és szakmai tudás megszerzésére. A konferencia alkalmából hét közművelődési dolgozót példás munkájáért dísz-oklevéllel tüntettek ki; Név szerint a következőket: Hauptmann Antalt, a kiskövesdi kultúrotthon vezetőjét a kulturális és közművelődés terén kifejtett példás munkásságáért; Kovács Dánielt a kultúrház példás vezetéséért és a bodrogszerdahelyi népművészeti együttesnek a fellépésre való gondos előkészítéséért; Szalontay Bélát Rad községben végzett sokévi kiváló kultúrpolitikai munkájáért; Dankó Júliát az úttörőkkel és a CSISZ együtteseivel végzett eredményes munkájáért. A járási versenyeken Danko Júlia tánc és színi együttesei eddig mindig az első helyen álltak; Ferko Istvánt Polyánból, aki több éve igen sikeres munkát végez az írástudatlanok tanításában; Zsebik Károlyt Bolyból, mint a legpéldásabb könyvtárost, aki az utóbbi évek folyamán a legtöbb könyvkölcsönzést tudta felmutatni. Végül Szűcs Lászlót, a nagytárkányi kultúrotthon vezetőjét, aki a szomszédos Kistárkányban is hosszú évek során át igen kiváló munkát végez. A népművelési dolgozók első járási konferenciája betöltötte küldetését. Az értékes beszámoló és a vitahozzászólások igazolták, hogy a királyhelmeci járásban a fogyatékosságok ellenére a kultúrpolitikai tevékenység egyre eredményesebb. k. i. Galina Nyikolajeva nemrég fejezte be folyóiratban már megjelent Harc útközben című regényének javítását. A Moszkvában nagy érdeklődéssel fogadott könyvet, még az idén magyarul is kiadják. Spanyolországi vendégszereplésre hívják a prágai Nemzeti Színház opera- és balettegyüttesét. Dvoŕák Rusalka című operáját és több balettet mutatnak be, előreláthatólag Madridban és Barcelónában. NIZSINSZKIJ a tragikus sorsú világhírű balett-táncos életéről filmet készítenek a szovjet filmgyártók. A címszerepet Nyikolaj Fagyejesev, a Moszkvai Nagy Színház táncosa alakítja. 4 HMM M« MM M» M« MMM M« MMHMMM Mt MM M**t MMMMMMMM H« MM M» M«» MMMMM H* MMMMM M»» MHMMMMM H« MM M«« M» M> MH Mi nMMMr Holnap emlékezünk meg annak a dicső napnak 14. évfordulójáról, amelyen magasba csapott a német imperialista megszállók és az áruló hazai fasiszta burzsoázia által határtalan szociális és nemzeti szolgaságba sodort szlovák nép haragja. Legjobb fiai és lányai a munkásosztály élcsapatának, az illegális kommunista pártnak vezetésével fegyvert ragadtak, hogy megtorolják a nemzetükön és népükön esett súlyos sérelmeket és felkelésükkel meggyorsítsák a diadalmas szovjet hadsereg előrenyomulását, köztársaságunk területének felszabadítását. A dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben egyszersmind megnyilvánult a köztársaság területén élő nemzetek és nemzetiségek legjobb fiainak, valamint a testvéri Szovjetunió népeinek barátsága és egysége. Tudjuk, hogy a partizáncsapatok élén a legtöbb esetben bátor szovjet ejtőernyősök álltak. A csehszlovák burzsoázia árulása 1938-ban kinyitotta a tömegek szemét és eloszlatta a két évtizeden keresztül a maga felszabadító szerepéről terjesztett legenda nimbuszát. München után, a köztársaság roncsain erkölcsileg pőrére vetkőzve állt a nép haragja előtt. A csehszlovák burzsoázia a nemzetiségi kérdés kommunista párt javasolta megoldásának elodázásával e téren is Hitler malmára hajtotta a vizet. Az eszmélődés, a való helyzet felismerésének folyamata, noha jóval később, a köztársaság nemzetiségeinek soraiban is megkezdődött. A szlovák nép ugyanakkor meggyőződött a ludákok álnemzeti és vallásos köntösbe bújtatott kormánypolitikájának népellensségéről. A ľudák vezetőknek a nemzet sorsával űzött hazárdjátéka egyre nagyobb tömegeket sodort az ellenállási mozgalom táborába. A népi ellenállás vezére törvényszerűen az illegalitásba vonult kommunista párt lett. Viszont a burzsoázia egy része, mely — osztályérdekeinek megcsorbítása miatt nem tudott beletörődni a náci megszállásba — régebbi hűtlen szövetségeséhez, Angliához csatlakozott és megalakította a Beneš köré tömörült nyugati ellenállási központot. Innen mindent elkövetett a népi felszabadító mozgalom kibontakozódásának fékezésére. A Szlovák Nemzeti Felkelés — a proletár nemzetköziség ragyogó példája Ellenállási mozgalmunk tovább: alakulására nagymértékben kihatott a német-szovjet háború kitörése. Népünk rokonszenve már ekkor a szovjet nép oldalán állott. A párt illegális szervezetei a Tisóék által a keleti frontra küldött szlovák hadsereg soraiban is nagy befolyásra tettek szert, aminek következtében tömegesen álltak át szlovák katonák a szovjet csapatokhoz (Nálepka kapitány ismert hőstette). A néptömegek nyomása kényszerítette Benešt arra, hogy végre 1943. december 12én aláírja a csehszlovák-szovjet szerződést. így jellemezhetjük röviden a Szlovák Nemzeti Felkelést megelőző eseményeket. A partizánmozgalom terjedése, 1942 óta, majd az 1943-ban kitört németellenes sztrájkok (Žilina és Ružomberok) kifejezték népünk fokozódó ellenállását a német megszállók és ľudák cinkosaik ellen, s jelezték, hogy az egész nemzet .felkelésének viharfelhői tornyosulnak Szlovákia egén. A szovjet hadsereg dicső haditettei fokozták népünk győzelembe vetett hitét és partizánmozgalmát. Ám a pártvezetőségbe befurakodott burzsoá nacionalisták (Husák és társai) fékezték a mozgalom kibontakozódását és terveiket inkább a reguláris szlovák hadseregre építették. Végső céljuk ugyanis az volt, hogy a szlovák burzsoáziát „átmentsék", azaz, hogy a hitleristák és a ľudák bábkormány bukása után továbbra is kezében tartsa az ország politikai és gazdasági hatalmát. A kritikus pillanatban egy katonai puccs kirobbantásával akarták megoldani a helyzetet. Ebben Čatloš tábornoknak szánták a fő szerepet. Lényegében a londoni emigráció is erre törekedett, de természetesen a centralista irányzatú londoni csehszlovák emigráció és a szlovák burzsoázia csak antibolsevista irányzatában követett egy célt, egyébként nagy érdekellentétek merültek fel köztük. Beneš 1944 áprilisában Golian vezérkari alezredest a csehszlovák hadsereg szlovákiai parancsnokává nevezte ki és megbízta a felkelés, előkészítésével. Természetesen a beneši értelemben vett felkelés csak szemfényvesztő művelet lett volna a nyugati emigráció „ellenállási" tevékenységének alibista igazolására. Golian a kapott utasításokhoz híven a partizánmozgalmat a hadsereg parancsnokságának akarta alárendelni, hogy fékezhesse és ellenőrizhesse a vnépi erők akcióit. A felkelés erői értek és Mach belügyminiszter rö&tönítélő bíráskodási rendelete ellenére is egyre nagyobb területekre terjedt ki a partizánmozgalom. A bekövetkező események már előrevetették árnyékukat. 1944. augusztus 28-án a partizánok rajtaütöttek a Romániából Berlinbe tartó, és útját „közlekedési akadályok" miatt megszakító német katonai misszión (Ottó tábornok vezetésével csupa magasrangú tiszt volt a tagja), majd amikor ellenállást fejtettek ki, a martini kaszárnyában tűzharc során végeztek vele. Ezzel kezdetét vette a szlovák nemzet történelmének legdicsőbb fejezete. A partizánbrigádok lejöttek a hegyekből és megszáf(t6k a nagyvárosokat. Amikor a Banská Bystrica-i Szabad Rádió harcba szólított minden szlovák katonát, egész Szlovákia felkelt, hogy kiűzze rabtartó urait. A fasiszta csapatokkal vívott első csaták igazolták a partizáncsapatok szívósságát, szilárd harci erejét. Viszont a hadserég helyőrségei sok helyen nem reagáltak tettrekészen a? eseményekre és parancsnokaik számos esetben elárulták a felkelés ügyét. Ugyanakkor a forradalmi nemzeti bizottságok megkezdték a hátország védelemre szervezését, ám a vezető pozíciókban ülő burzsoá nacionalisták gyakran beleavatkoztak hatáskörükbe és megbénították tevékenységüket. A felkelés első időszakát általában kedvezőtlen erőviszonyok jellemzik. A felkelés kimenetelét a léptennyomon megnyilvánuló árulás még inkább megnehezítette. A hadvezetőség, főként Golian, lehetetlen parancsokat adott ki, netn tévedésből, hanem szándékosan, hogy zsákutcába I terelje az egyre sikeresebben operáló partizánmozgalmat. így az ide irányított német hadosztályoknak több szlovák alakulatot sikerült szétszór niok. Példáfll két teljés hadosztályt Kelet-Szlovákiában, amelyeknek pedig kulcsjelentőségük volt. A felkelés második időszakában, szeptember közepétől kezdve a felkelők egységes hősies ellenálltsukkal Kral'ovanynál és Telgártnál ered ményesen feltartóztatták a felkelés leverésére Szlovákiába özönlő német katonai egységek előrenyomulását. Nagy segítséget jelentett a felkelőknek a szovjet hadsereg nyomása a Kárpátokon. A felszabadított területen a nép tapasztalt, harcedzett vezére, a kommunista párt vezetésével alakult forradalmi szervek megkezdték . az új élet szervezését. A párt politikája a burzsoá nacionalista árulók mesterkedései és szabotálása ellenére mély gyökereket vert a felszabadított terület lakossága körében. Ennek ragyogó bizonyítéka volt az üzemi bizottságok Podbrezován, 1944. október 17-én tartott kongresszusának határozata, mely követelte a munkásokat képviselő üzemi bizottságok részvételét a termelés irányításában és a termelés felett gyakorolt ellenőrzésben, jelezvén, hogy az új köztársaság rendszere népi rendszer lesz. Október második felében a megerősített hitlerista hadosztályok ellentámadásba lendültek. Noha a csehszlovák hadseregnek megvolt minden lehetősége a harc felvételéhez, a burzsoázia — biztosra véve a háború utáni kormányban való részvételét - lemondott a* további harcról. Viest és Golian tábornokok a hegyekbe irányították a csapatokat. így történt, hogy egymás után jutottak német kézre a felkelő városok s megkezdődött a végüket sejtő fasiszták véres terrorja, mely több áldozatot követelt egy hét alatt, mint a két és félhónapig tartó harc. Noha a felkelés a burzsoázia árulása folytán vereséget szenvedett, a szlovák nép erkölcsi győzelmét je- j lentette és elősegítette a szovjet í csapatok gyorsabb előrenyomulását. Másik nagy jelentősége pedig a prpletár nemzetköziség szellemének a szlovák, cseh, szovjet, magyar és más nemzetek fiai testvériségének és fegyverbarátsáoának kikovácsolódása. Lapozzunk vissza a nagy harcok résztvevőinek emlékirataiban, hogy felidézzük a népünk szabadságáért hozott áldozataikat: „Brigádunk lapja, a Partyzán, augusztus 29-én azt írta, hogy a felkelők elfoglalták Banská Bystricát. I. brigádunk mindent megtett a felkelők támogatására. A katonák és tisztek erejüket nem kímélve harcoltak az ellenség ellen. Brigádunk Szuvorov csapata közreműködött Martinban a német katonai misszió feltartóztatásában és ártalmatlanná tevésében..." „Liptovský Hrádok előtt állunk. Előrenyomulunk a várpe irányában és a harcosok fojtott hangon éneklik a világproletariátus ismert dalát: „Ez a harc lesz a végső, csak öszszefogni hát..." Az ellenséges hátország egyik városának bátor megrohanását teljes siker koronázta. Rohammal bevettük Liptovský Hrádok-ot és gazdag zsákmányra tettünk szert. Hőstettet hajtott végre Kolesznyikov volt szovjet tengerész, brigádunk tagja, aki a városért folyó harcban tízével pusztította a fasisztákat és életét áldozta. 38 golyó ütötte sebet számoltunk meg a hős szovjet partizán testén" - írja Pjotr Alekszejics Velicsko szovjet vezérőrnagy, az I. szlovák partizánbrigád parancsnoka. Hasonló emlékek százai őrizték meg a felkelés dicső eseményeit. A népek legjobb fiainak: szlovákoknak, cseheknek, szovjet embereknek; magyaroknak, ukránoknak, antifasiszta németeknek vérével pecsételt közös harca hűségre és helytállásra kötelez. Ezért Aszmolov vezérőrnagynak a szlovákiai partizán vezérkar főnökének szavaival végezzük: „Legyünk éberek, elvtársak! Ne feledjük, hogy gyönyörű szabad életünk hazánk legjobb fiainak és lányainak véréből sarjadt ki. őrizzük mindnyájan barátságunkat, legyünk népeink hősi múltjának méltó' örökösei és gyermekeink dicső jövőjének áldozatkész építői — legyünk mind Fučíkok." L. L. ÜJ SZÖ 5 * 1958. augusztus 2Ü, i
