Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-23 / 233. szám, szombat

r Ä hegyvidék mezőgazdasági termelése új szervezésének kérdéseiről tárgyaltak s poprádi kosfi A Magas- és Alacsony-Tátra lankáin dolgozó parasztok sok évszázadon keresztlil nehéz küszködés árán tudták csak biztosítani a megélhetésükhöz szükséges javakat. A termelést a zord időjáráson kívül a földek kedvezőtlen fekvése is megnehezítette. A dimbes-dombos parcellá­kon bizony gépi segítség híján nehéz volt a munka. Ép­pen ezért csak annyit és azt termeltek, amennyi saját maguk és az állatállomány szükségleteit fedezte. Hiába volt tehát természeti szépségben csodás a táj, a sze­génység rányomta bélyegét az itt lakókra, városokra, falvakra egyaránt. Az utóbbi évtized alatt azonban itt is lényeges válto­zások történtek. Több hegyaljai községben szövetkezet jött létre és a közös munka, valamint a gépi segítség új fordulatot eredményeztek a mezőgazdasági terme­lésben. A termelés ennek ellenére lényegesen nem növe­kedett, noha érvényesítették az új agrotechnikai módsze­reket. Arra azonban távolról sem gondoltak, hogy a táj klímájának megfelelő az e tájon a legjobban termő növények kitermesztésére vegyék a fő irányt. Pártunk gondoskodása mindeneset­re a hegyvidék mezőgazdasági, ter­melési problémáira is kiterjedt és azt javasolta az illetékes szakemberek­nek, hogy a korszerű mezőgazdasági tudomány felhasználásával elemezzék a hegyvidéki járások termelési lehe­tőségeit, olyan intézkedéseket java­soljanak, melyek érvényesítése való­ban hozzájárulna a felvidéki járások és a déli járások között fennálló kü­lönbségek megszüntetéséhez. Ennek alapján láttak munkához a Csehszlovák Tudományos Akadémia mezőgazdasági ágazatának tudomá­nyos dolgozói, akik Mezőlaborc, Brez­no és Poprád járások adottságait és egész struktúrájának kérdéseit mély és megfontolt elemzés útján papírra vetették. Ezt a három járást azért vették alapul a hegyvidék kérdései­nek elemzésénél, mert az itteni fel­tételek nagy vonalakban a felvidék valamennyi járásban megvannak. Te­hát a javasolt intézkedések mindenütt egyenlően érvényesíthetők. A tudományosan elkészített elem­zési anyag — mely felett Szlovákiá­ban a vitát néhány nappal ezelőtt tartották meg Poprádon - igen értékes megfigyeléseket és a termelés emelése lehetőségeinek egész sorát tartalmaz­ta. Antonín Klečka, a mezőgazdasági akadémia elnöke, aki az egész anya­got a konferencia résztvevői elé ter­jesztette, elmondotta, hogy a hegyvidéknek igen gazdag hagyo­mányai vannak az állattenyésztés­ben, éppen ezért a fő irányt ennek továbbfejlesztésére és a takarmány­alap növelésére kell fordítani. Az akadémikus a továbbiakban arról beszélt, hogy Szlovákia északi járá­sait a múltban főleg a takarmány­termelés jellemezte. A mai viszonyok közepette azonban ez már nem állítható, mivel a hegy­oldalak legelői, a rétek közel sem nyújtják azt a takarmánymennyisé­gei, mely képes lenne kielégíteni a szükségletet. Elsősorban tehát arról van szó, hogy növeljük a legelők, ré­tek termelőerejét, térjünk át a trá­gyatermelésre, mely a földek hu­musztartalmának növelése szempont­jából óriási jelentőségű. Nem is szükséges különösképpen hangsúlyozni, hogy az előterjesztett elemzés, valamint A. Klečka akadémi­kus indokolása igen heves vitát vál­tott ki, melyben a hegyaljai EFSZ-ek elnökei az állami gazdaságok, kísér­leti-kutatóintézetek dolgozói kifejtet­ték véleményüket, egyúttal új észre­vételekkel, javaslatokkal gazdagítot­ták a Csehszlovák Tudományos Aka­démia dolgozói által elkészített anya­got. — A hegyvidék - mondotta Rudolf Bučko, a Ňagylomnici Állami Gazda­ság igazgatója — az akadémia által javasolt intézkedések érvényesítése után valóban az állattenyésztési ter­mékek élenjáró termelőjévé válik Szlovákiában. Az állattenyésztés to­vábbfejlesztése azonban megköveteli, hogy rendet teremtsünk legelőinken, r^teinken. Fokozni kell a szénatermelést, ki kell szélesíteni a szántóterületeket, hogy nagyobb méretekben végez­hessük a takarmánytermesztést. Egy hektár rét például a mi viszo­nyaink közepette ötven mázsa szé­nát terem. Ha tegyük fel silókukoricát, vagy más terméstakarmányt termesztenénk, ak­kor ugyanilyen területről legalább 700, de még ennél is több jó minő­ségű, lédús takarmány mennyiséget nyerhetnénk. Javaslom tehát — mon­dotta befejezésképpen — hogy a ter­méketlen legelők, rétek felszántásával bővítsük a szántóterületet, mert ez a jól jövedelmező állattenyésztés egyik bevált eszköze. A rétek és legelők trágyázásával kapcsolatosan — azokon a helyeken, ahol a felszántást nem lehet megol­dani — Hlaváč mérnök, ugyanebből az állami gazdaságból, a juhtenyész­tés kiszélesítését javasolta. — Ezzel az eljárással — mondotta megindokolásában — a hús- és gyap­jútermelésen kívül a legelőket és a réteket is megtrágyázhatjuk, ha egy­úttal bevezetjük a juhoknak a kará­mozással történő legeltetését. Kép­zeljék el — hangsúlyozta — 800 juh mily hatalmas területet képes ellátni trágyával, ha darabonként naponta 4 négyzetméter területet trágyáznak meg! Ez az egyedüli lehetőség a le­gelők termőerejének növelésére, mely a legminimálisabb kiadásokkal köny­nyen megoldható. A konferencia során olyan javasla­tok is felszínre kerültek, melyek a trágya fokozottabb termelését a ga­bonafélék termesztésének növelése útján (főleg a rozsnál) vélik megva­lósítani. — Ez a mód azonban — adta meg a választ Herceg József a malatini EFSZ elnöke — kevésbé segítené elő a fo­kozottabb trágyatermelést, mert tu­dott dolog, hogy a mi hegyes vidé­künkön a rozs az a növény, mely ke­vés szemet és igen rövid szalmát te­rem. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat nem oldaná meg a trágyatermesztést. Ha már azonban a gabonafélék ter­melésének kiszélesítéséről van szó, célravezető lenne, ha a mag- és a szalma előállítása szempontjából inkább az eddig is bevált árpa és zab termelésére vennénk a fő irányt. Nálunk például ezekből a gabonafélékből hektáronként 25 mázsa, sőt ennél is több megterem. Ezenkívül a beterjesztett elemzés­sel szemben azt javaslom, hogy egyrészt a foglalkoztatottság eme­lése, másrészt a takarmányalap gazdagítása végett bővítenénk a burgonya termelését. Míg a déli járásokban a cukorrépa, addig a mi vidékünkön a burgonya az a növény, mely minden feltételek kö­zött igen magas hozamot nyújt. Miért szűkítenénk le tehát éppen e növények termelését? Bár a vélemények eltérőek voltak, egyben azonban egységes volt az ál­láspont — melyet Jančár akadémikus helyesen kifejtett — az árpa, zab és a burgonya termesztését valóban érde­mes még szélesebb alapokra helyez­ni, mivel ezek a növények igen hatal­mas mennyiségű takarmányegységet tartalmaznak. Persze nem a termelés leszűkítéséről van szó, illetve nem ezt kell hangsúlyozni, hanem arra kell ösztönözni a kísérleti- és kutató in­tézeteink dolgozóit, hogy olyan magot termesszenek ki, mely a felvidék klí­májának megfelelően a legnagyobb termést képes nyújtani. A hegyvidék kérdéseinek elemzése mellett — az állattenyésztés fejlesz­tését illetőleg — a beruházási épít­kezések problémája is felszínre ke­rült. Az istállók és a férőhelyek épí­tése körül még mindig óriási fogya­tékosságokkal találkozunk Erre mu­tatott rá felszólalásában J. Chovanec, a breznói járásban fekvő Horná Leho­ta-i EFSZ elnöke is: — Nem tudom elképzelni — hang­súlyozta — hogy a mai gépesítés mel­lett a szövetkezetek építkezéseiket még mindig nagy erőt igénylő fizikai munkával kénytelenek elvégezni. Csak a mi viszonyainkból indulok ki. A fé­rőhelyek építésénél ez idő szerint kézzel keverjük a betont, emberi erő hordja fel a magas falakra a téglát és a hasonló nehéz testi munkákat kéz­zel végezzük. Gondoskodtak-e szak­embereink e rendellenességek kikü­szöböléséről, illetve látják-e, mily ne­héz feltételek mellett építkezünk? Ügy hiszem a hegyvidék kérdéseinek megoldásához ez is hozzátartozik, mert az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy igen költséges az építkezés és ezért halad olyan lassú ütemben a beruházási építkezés ter­vének teljesítése is. Egyébként a gépesítés kérdéséről ugyancsak szólnom kell. A domboldalakon fek­vő rétjeink megközelíthetetlenek s a gépesítés mai színvonala sem biztosíték arra, hogy a kaszálást ne emberi erővel végezzük. A me­CSISZ-brigádok segítségével... A vrútkyl szövetkezeteseknek nem kedvezett az időjárás a gabona be­takarításakor. Az esőzéstől megdőlt gabona aratása é3 cséplése nem várt akadályokba ütközött. Segítőke­zet a mozdonyjavító munkásai és a CSISZ-brigádok nyújtottak. Minden este munkába állt a brigádosok csa­pata, amelynek nagy része van ab­ban, hogy a betakarítási és cséplés! munkát idejében sikerült elvégezni. zőgazdasági tudománnyal foglalkozó szakembereknek, gépszerkesztők­nek arra kell törekedniük, hogy a hegyvidék mezőgazdasági munkái­nak gépesítését is rövid időn belül új kerékvágásba tereljék, olyan gé­peket szerkesszenek, melyek a dombos területeken is kellő segít­séget tudnak nyújtani. A további felszólalások is mind a legfontosabb, de sok esetben a rész­letkérdések megoldásával is foglal­koztak. Végeredményben a mezőgaz­dasági tudomány dolgozóin áll, ho­gyan fogják gyümölcsöztetni az el­hangzottakat, a javaslatokat, hogyan fogják e cél megvalósítása érdekében mozgósítani a hegyvidék termelőit, akik gyakorlatban h jtják majd végre a termelés növelésére irányuló in­tézkedéseket. M. Chudík elvtárs megbízott, aki a kétnapos konferencia tárgyalásait ér­tékelte egyebek között hangsúlyozta: — Elérkezett az idő, hogy az el­hangzottakat, a helyes javaslatokat az apró részletekig szétdolgozzuk, hogy a hegyvidéki és a havas körze­tekben mielőbb rátérhessünk a mező­gazdasági termelés új alapokon tör­ténő szervezésére. Ezt várjuk a tudo­mányos dolgozóktól, a kísérleti- és kutatóintézetek szakembereitől és mindenkitől, aki a mezőgazdaság kér­déseivel foglalkozik. Szombath Ambrus Az Ipolysági Járási Nemzeti Bi­** zottság épülete előtt ünneplő­be öltözött emberek álldogálnak. Nagy részükön postás egyenruha. — Mire várnak? — kérdezem tő­lük közelebb érve. — A második győzelemre. A választ először nem értettem. Arra gondoltam, talán a telefonelő­fizetők vaskos jókívánságait akarják elkönyvelni. Bent a teremben azonban a látot­tak egész másról győztek meg. Ün­nepeltek a postások, az Ipolysági pos­tások. Lehettek százan, tán még 150-en is. A postásokat az emberek vegyes érzelemmel fogadják, ki-ki aszerint, kitől, honnan, milyen levelet, stb. várt. Ilyen emberszeretettel, elgon­dolással néztem én is őket és arra gondoltam a már hallottak alapján, hogy az ipolysági postások valóban érdemes emberek e nagy kitüntetés­re. Ugyanis ez a kis ünnepség azt jelképezi, hogy az ipolysági postahi­vatal dolgozói a legjobbak az egész országban. Vezetőjük, Ilanuszka Már­ton járási postaigazgató és Chudo Béla, az üzemi bizottság elnöke, ott ül az emelvényen, továbbá a párt, a szakszervezet és a minisztérium képviselői, meg két telefonos lány: Marek Mária és Üradník Böske. em kell külön hangsúlyozni a postások lelkiismeretes mun­káját, ismeri őket az ország népe. Az ipolyságjakról azonban annyit meg lehet mondani, most már másodszor kapták meg a nagy kitüntetést. Ugyanis a legutóbbi három évben az Ipolysági járási postahivatal hétszer kapta meg a minisztérium harmad­fokú, háromszor a II. fokú és két­szer I. fokú elismerését. Tíz dolgo­zó vette át a miniszter kezéből a „Posta legjobb dolgozója" kitüntetést. N' L'a már ilyen ünnepélyes az al­• p kalom, illik egyről-másról bő­vebben is szót szólni, arról, hogyan dolgoztak postásaink a járásban. Rövid interjú, talán a telefonbe­szélgetésekről, hisz az közszájon fo­rog manapság. Egyesek dicsérik, má­sok nem. Itt azt hallom, hogy a tele­fonbeszélgetéseket jórészt gyors kap­csolással végzik, ami megkönnyíti a munkát, másrészt a nagyközönség is megtalálja a magáét. Jól haladtak a postások a táviratok leadásával is. De a postásmesterséghez nemcsak a kézbesítők tartoznak. Itt vannak a gépkocsivezetők is, őket sem hagy­hatjuk csak úgy a sarokban. Itt van mindjárt Bavlsik József, a járási pos­tahivatal egyik gépkocsivezetője, Verseghy Sámuel, Bogya János, akik gépkocsijaikon kilométerek százez­reit tették meg anélkül, hogy vala­kibe vagy valamibe beleütköztek vol­na. Emellett a javításokat is maguk végzik, s havonként 7-800 koronát takarítanak meg. A z előbb a kézbesítőket említet­tem, de keveset szóltam ró­luk, most az újságterjesztőkről is akarok egyet-mást mondani. A já­rásban a pártsajtóra 370 előfizetővel többet szereztek, a többi sajtóter­mékre pedig 350-nel, mint ahogy elő­zetesen tervbe vették. Az Üj Szó előfizetői is megszaporodtak az ő munkájuk nyomán, hisz vállalták, hogy 320 előfizetőt szereznek. Itt meg azt hallom, hogy ennyivel nem elégedtek meg, 352 lett az előfizetők száma. A műsor befejezése után az ünnepély utolsó, de nem legkevésbé fontos pontja, a közös vacsora követ­kezett, majd a reggelig tartó tánc. A postások, amint ismeretes, jól tud­nak gyalogolni, így az étvágyuk is növekszik és ha jó a lábuk, táncolnak is reggelig, mint ahogy ez esetben is tették. Ság h y R. József Alig telt el néhány nap azóta, hogy az utolsó cséplőgépet is bevontatták a határból a pozsonypilspöki szövet­kezet tagjai s vasárnap vidám kul­túrműsorral egybekötött táncmulat­sággal pontot tettek az idei aratási­cséplési munkákra, máris új felada­tok elvégzéséhez láttak. Kocsi, sze­kér, traktor egymás után fordul ki trágyával megrakva a gazdasági ud­varról. Sok trágya halmozódott fel itt. Meg a szántóföldi trágyatelepe­ken is. Ezt most mind kihordják azokra földtáblákra, amelyeken cu­korrépát, kukoricát termesztenek a jövő gazdasági évben. Kosznács Ger­mán, a szövetkezet gazdásza úgy szá­mítja, hogy 900 vagonra tehető J'< az istállótrágya mennyisége, ami most bekerül a szántóföldekbe. Még fiatal ember a szövetkezel gazdásza. De jól megtanulta az agro­technikai tanfolyamokon, hogy csak akkor várhatunk a földtől gazdag termést, ha idejében vetünk, ha meg­adjuk a földnek mindazt, amit kí­ván. őszi repcét nem termesztettek a múlt gazdasági évben. Most en­nek a termesztését is besorolták a vetési tervbe, sőt már két héttel ez­előtt elő is készítették vetés alá a talajt s a vetéshez is hozzáláttak. Huszonöt hektárt vetnek belőle. A repcén kívül az őszi árpa vetésé­vel is iparkodnak. — Ügy jó, ha augusztus végéig ezt is elvetjük,... mondja a gazdász. Ebből negyven hektárt vetnek le. Hatvannyolc hektárral kevesebbet, mint a múlt évben. Hogy miért csök­kentik az őszi árpa vetésterületét, ezt is megmagyarázza a szövetkezel gazdásza. — Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogv amíg árpából még a legjobb időjárási viszonyok mellett is csak 20—22 métermázsás hektár­hozamot tudtunk elérni, — addig ku­koricából 35—40 métermázsát tudunk morzsolt állapotban kihozni egy hek­tár földből. Mindez arra ösztökél ben­nünket, hogy bővítsük a kukoricával bevetett föld terjedelmét. Már a ta­vasz során is így cselekedtünk. A ter­vezett 130 hektár helyett 200 hektárt vetettünk be kukoricával. De nem akármüyen magot, hanem hibrid ve­tőmagot vetettünk. Nem bántuk meg, hogy így cselekedtünk!... Szépek, válásággal gyönyörűek kukoricáink. Egy-egy száron két-három cső is van, rendkívül jó termest várunk belőle. A betakarításához már most jól felkészülünk. Ügy tervezzük, hogy száz hektárról kukorica-komiájnok­kal takarítjuk be a termést, a többit meg kézierővel. A nagy termés elraktározása nem kis gondot okoz a pozsonypüspökiek­nek: az eddigi 10 szárító kevésnek bizonyul. Oj szárítókat kell építeniök. GAZDÁLKODÁSUKAT EGYRE JOBBAN BELTERJESSÉ TESZIK. Az árpán kívül a búza és a rozs vetésterületét is csökkentik 70 hek­tárral a múlt évihez képest. A gabo­naneműek helyett takarmánynövénye­ket termesztenek majd, hogy elég­séges takarmányt biztosítsanak fej­lődő állat állomány útinak. Kétezeľ hektáros gazdaságukban jelenleg 836 drb szarvasmarhát tartanak. Ebből 355 fejős tehén. Ez még mindig kevés ahhoz, hogy teljesíteni tudják pár­tunk Xl-ik kongresszusa mezőgaz­daságfejlesztési határozatát. Ök pedig 1760 helyett 2200 sertést akarnak számlálni. MEGTÖLTIK A SILÖV ERMEKET Sokan a cséplés és az őszi vetés közti időt az unatkozás navjai gya­nánt tartják számon. Nem így a po­zsonypiispökiek! A- aséplés befejezte után a vetési és trágyázási munkák mellett a silózást is szorgalmazzák. A gazdasági udvaron egyre-másra telnek meg apróra szabdalt csatorná­déval a süóvermsk. Száz hektáron termesztettek csalamádét — ezt mind lesilózzák. Ezenkívül a kukoricaszár jelentős részét is lesilózzák, meg a kerti hulladékokat sem hagyják ve­szendőbe menni. Takarmányozási tervük 6000 köbméter silótakarmányt irányoz elő, ám ezt a mennyiséget ugyancsak túl akarják teljesíteni. A DOHÁNY SZÁRÍTÓBAN ' Nótás kedvű lányok, asszonyok ügyes kézmozdulatait láthatjuk. Szaporán forgatják kezeik között a halvány­zöld dohányleveleket, lécekre fűzik eket. Sárkány Rozália együtt örül cso­portja tagjaival a jó termésnek. Ti­zenkét mázsát terveztek belőle hek táronként, de a 14. métermázsa is meglesz. Jó egészséges palántákat neveltek, a kiültetést is idejében vé • gezték. Most már csak az a fontos, hogy mire beköszöntenek a kora őszt fagyok, akkorra bevégezzék a dohány törését. Szorgalmas munka, előrelátó gaz­dálkodás jellemzi a pozsonypüspökie ­teljesíteni akarják a. rájuk háruló feladatokat. Éppen ezért minden igye­kezetük arra irányul, hogy lényege­sen felszaporítsák az állat állományt, jó fajtákat neveljenek. 1960-ban 1066 szarvasmarhát és a jelenlegi ket. Gazdálkodásukat igyekszenek ú irányítani, hGgy az a lehető legpc daságosalb legyen, elérjék és t • szárnyalják azoknak a fel adat ok na a teljesítését, amelyeket pártunk tií zött ki az elkövetkező évekre. Előrelátó gazdálkodás o

Next

/
Thumbnails
Contents