Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-20 / 230. szám, szerda

/ A törekvés példája Ahol a kanyargó Vág a Kis-Dittiával találkozik, a Nap sugarai aranyfénnyel ragyogják be a tájat, a madarak csiripelve szállnak és lenn a selymes zöld fűben a tücsök nótám zendít, s amint a természet zsongani kezd, életre kel a tevékeny munka. Felbúg a cséplőgép a természet adományát gyűjtögető aratögép nyomában, az aratók özöne lepi el a szérűk udvarát, a lendkerék perdü'. a nóta zendül, a gazdák arcára mosoly derül, midőn a gépek munkájával egyre nagyobb lépésekkel halad a terméstakarítás. Egyre telnék aranymaggal a zsákok. Ilyenkor minden rendes földművesember talpon van, szorgoskodik. Az a mondís járja arrafelé, a Vág mentén, hogy a szorgalmas gazda a kocsirúd végén hál, mert a legjobb esetben is csak négy-öt órára húnyja le a szemét, s jóval megelőzve a napot felkel, nekilát a munkának. Ilyen Szorgalmas gazda módján járnak el a negyedi szövetkezetesek is. A Göncölszekeret még látni lehet odafenn az égen, mikor a negyedtek jó reggelt kívánva érkeznek a szövetkezet portájára s csakhamar csoportokba verődve indulnak a cséplőgépekhez. S mire a kelő Nap kibontja sugarait a bárányfelhők mögül, már javában dolgoznak a gépek. A szem a zsákba, a szalmc. a prés alá kerül. Ég a munka n szorgos kezek alatt és az első pacsirtaszót a cséplök dala kíséri. Szinte hangyabollyá válik a szövetkezet környéke. Traktor dübörög, szekerek gördülnek rakotton, hogy minél előbb tető alá kerüljön a föld drága adománya. Ez a törekvés ösztökéli nagyobb lendületre a szövetkezetese&et. Ebből indul ki a szocidista kötelezettségvállalásuk is. T öt bet és jobbat kívánnak a dolgozók asztalára Félix Andris, Buda János és Karkus György termelőcsoportjának tagjai, így köszöntve munkásosztályunk pártját, terven felül búzából 900 g-t, árpából 450 q-t adnak be »s ezzel 325 350 korona jövedelmet biztosítanak EFSZüknek. Ebben a szép elhatározásban, valamint véghezvitelében részt vesz a szövetkezet apraja-nagyja. Az idősebb nem tartózkodik a fiataltól, a fiatal nem félénk, társra talál a felnőttben, aki segíti őt problémái megoldásában. A kölcsönös megbecsülés és a CSISZ köré való tömörülés gyümölcsöztető. E két hatalmas pszichológiai hatás az eredmények elérésének serkentője. Nemcsak a megállapítások bizonyítják a negyedi ifjú mezőgazdászok törekvéseit, hanem a mindennapi tevékenység eredménye jellemzi akarásukat. — Semmiben sem maradhatunk el az idősebbektől — mondja Szák János CSISZ-tag, és teljes odaadással igyekszik még nagyobb lendületre vinni a fiatalok kollektíváját. E lendület eredménye nem is marad el, mert a napi átlag egy hét leforgása alatt 140 q tisztított gabonát jelent. így gyarapszik a szövetkezet és tagsága. Az élet jó kovácsainak bizonyulnak. A feladatok mellett a kulturális életről és a művelődésről sem feledkeznek meg. A puszta anyagi léten kívül az élet egyebet is követél, ezért a negyediek a művelődésnek nagy fontosságot tulajdonítanak. Azt tartják: a nagyobb gazdasági műveltség jobb termést, jobb anyagi viszonyokat jelent, öntudatra ébreszt, összefogásra nevel, részesévé tesz mindenkit az általános emberi kultúrának. Ezzel a tudattal látogatja a szövetkezet számos tagja a mezőgazdasági iskolát. A 21 ifjú jelentkező bizonysága annak, hogy szükséges az elméleti képzés, a szaktudás elmélyítése a Vág alsó folyásánál elterülő napsütötte rónán, hogy még bőségesebb, jobb .legyen a termés, gazdagablak legyenek az emberek és otthonukban is győzedelmeskedjék a társadalmi törekvés — befejezni a szocializmus építését. (T—o) Egy középkori város feltámad Az országot járó riporter lépten-nyomon új építkezésekre bukkan. Itt házak, lakások, amott új gyárak, üzemrészlegek, egy-egy szálloda, iskola félig kész épülete, emelkedik a magasba. Az újságolvasó már bizonyára ' sok ilyen építkezéssel ismerkedett meg lapjainkon keresztül. Ma azonban egy különös építkezést igyekszünk bemutatni az olvasónak. Pontosabban — egy „feltámadást". Wallenstein városának, Chebnek, ősi nyugati határszéli városunknak újjáéledését eredeti középkori arculatában. 1956. március 7. Ezen a napon született meg az a kormányhatározat, amely kitűzte az ősrégi csehországi határváros, a nagyszerű műemlékekkel rendelkező Cheb történelmi értékű központjának megmentését. A feladat egyedülálló. Nem egy, vagy két ősrégi értékes ház tatarozásáról van szó. Az egész belváros 41 házcsoport, 530 ház, a vár, néhány régi kolostor, templom és a jellegzetes „Špalíček" háztömb, amelyre még külön visszatérünk —, kerül a restaurálok vésője, vakolókanala, ecsetje alá. A rekonstruálandó terület kb. 42 hektárt foglal el. A helyreállítás után vagy 1200 lakás válik Iaknatóvá, ugyanannyi irodahelyiség használhatóvá. A helyreállított épületek közül néhányat szállodává, kávéházzá, kultúrhelyiséggé alakítanak át. Az építkezési — illetve helyreállítási - költségek előreláthatólag 230 millió koronát tesznek ki. Miért nem építünk ennyi pénzért inkább újat? Minden koronát, amelyet államunk erre a célra előirányoz, gazdaságilag a legaprólékosabban megindokoltak. Tény. hogy az első munkákkal szemben ma már sokkal gazdaságosabban dolgoznak a chebi restaurálók. A költségek egyre csökkenő irányzatot mutatnak. De mégis sok a pénz — mondhatnánk. Ezzel szemben tudnunk kell, hogy ez a város, amely eredeti formájában mindmáig megmaradt, hiteles történelmi dokumentum, a XII. századtól kezdve hű képet nyújt a társadalom fejlődéséről. Elénk tárja a múlt emberének, a városi szegénységnek és a gazdag polgárságnak életmódját. A belváros minden egyes házáról azt mondhatjuk, hogy történelmi műemlék. A vár alatt egész középkori román stílusú település maradt ránk. De itt van a korai gót stílusban épült főtér, a középkori erődítmények egy része és más építmények. Több más városunktól eltérően, a város középpontjában nem végeztek az idők folyamán semmilyen változtatásokat. Még a jellegzetes „skatulyaszerű" Bata-épület is hiányzik innen, pedig ezeket nagy előszeretettel építtette tulajdonosuk a főterekre tekintet nélkül arra, hogy teljesen elrontják egy-egy városunk történelmi részének jellegét. (Vannak itt ugyan olyan házak is, amelyek homlokzata későbbi kor jellegzetességeit viseli magán. A régészek azonban rájöttek, hogy a ház tulajdonosai csak a homlokzatokon végeztek a koruk ízlésének megfelelő változtatásokat — és egyszerűen lekaparták a vakolatot. A vakolat alól egy régebbi kor emléke bukkant elő. Némely házat több ilyen „korabeli réteg" fedett, mígcsak fel nem tűnt legvégül az eredeti épület, egy-egy gótikus lakóház, vagy román porta.) Alcímünkben felvetett kérdésre választ ad az is, hogy a rekonstruált házakban nem „középkori" lakások lesznek. Korszerű, központi fűtéses, a legkorszerűbb szigetelőanyagokkal szigetelt alapokon álló lakások lesznek ezekben a házakban. Megnéztem egy ilyen lakást. Rajta van a korszerű lakóhelyiség minden jele. csak talán... egy árnyalattal — a Nem állnak meg félúton Hajol dolgozo üzemi pártszervezetről akar hírt adni, menjen a Podbrezovai Vasművekbe. Ott meglátja az elvtárs, milyennek kell lennie az üzemi pártbizottság és a pártalapszervezet munkájának. Ezekkel a szavakkal bocsátja útnak Ján Zemko elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója, áz üzemi pártszervezetek instruktora azt, aki jó munkát végző pártszerzevet iránt érdeklődik nála. S^jaem kis büszkeséggel teszi hozzá (flfgy az utóbbi hónapokban egyre tôb'b a jó munkát végző pártszervezetek száma a járásban. Önkéntelenül is felvetődik a kéíídés: Mivel érdemelte ki a pártszervezet az elismerést? Bizonyára azzal, hogy az üzemben helyesen párosítják az idősebbek gazdag tapasztalatait a fiatalok kezdeményezésével. Továbbá, mert az üzem teljesíti, sőt túlteljesíti feladatait. Csak egynéhány számadatot említünk meg. Az olvasztárok az év elejétől 240 tonna acélt, a csőkészítők 140 tonna vízvezetékcsövet és 1360 tonna épületvasat adtaK terven felül az építészeknek. De vajon menynyi ebben a pártszervezet szerepe? Hiszen megesett, hogy egyik vagy másik üzemrészleg dolgozói akkor is becsületesen teljesítették kötelességüket, amikor a pártbizottság még nem állt hivatása magaslatán. Az üzem pártalapszervezetei munkájának tanulmányozása sok érdekes tapasztalatot nyújt. Ha a hárorry legfontosabb tapasztalatot akarnóM kiemelni, akkor az egyik és a legfontosabb, hogy a munkások, technikusok jó munkája és a pártszervezet jó munkája szerves egységet alkot. A pártunk XI. kongresszusát megelőző és az azt követő munkaverseny során az üzem pártalapszervezetei agitáaős munkájának eredményeképpen megnövekedett a vállalat kommunista és pártonkívüli dolgozóinak felelősségérzete a feladatok teljesítése, a termelés növelése iránt. A másik tapasztalat: a pártalapszervezetek szorosan egybekapcsolják a politikai nevelőmunkát a termelésben felmerülő akadályok leküzdésével, anélkül, hogy a gazdasági vezetőket helyettesítenék. A harmadik: a pártalapszervezetek tekintélyének, vezető szerepének növekedése, új tagjelöltekkel való erősödése. Kezdjük talán ott, amiről a legtöbb szó esik most a pártalapszervezetekben, az szobák nagyságát és elhelyezését illetően - kényelmesebb némely újabb háznál is. Hogyan folyik a munka? Nehéz a feladat. Itt van például a középkor egyik jellegzetes építkezési módszere, a fagerendákkal erősített fal. A fa természetesen korhadt már, de téglák közé van ékelve. Ha kiszedik a fát, összeomlik a ház. Mit tesznek hát? Mégis kiszedik a gerendákat. A ház össze is omlik. De előzőleg pontos tervrajzokat, fényképeket készítenek róla, megjegyzik pontosan a színárnyalatokat is, az anyagot, amelyből egyes részek épültek. Ma készített anyagból (természetesen teljesen hasonlóból) azután újra felépítik a házat. Ez persze nem áll fenn minden háznál. Olyan kőből épült kapualjat, mint a régi városházán van, nem szednek szét. Letisztították, az utólag „ráragasztott" sallangoktól megszabadították, felkutatták a díszek eredeti színezését, azt rávitték a kőre és ma már gótikus eredetiségében gyönyörködhet benne a látogató. A Špalíček Még nem kezdték meg a munkát a Špalíčeken. A Špalíček a főtér alsó részén épült házcsoport. Boltosok, kisiparosok építhették maguknak. A főtéren azonban — hiszen itt álltak a gazdag polgárok házai - igen drágák voltak a telkek. így hát a Špalíček-házak igen keskenyek lettek. Némelyikük négy lépésnél nem szélesebb. Egy ablak fér el csupán a homlokzatán. Az is szinte hihetetlenül kicsi. De annál magasabb az építmény. Van ott három, sőt négyemeletes is. A házak úöy egymáshoz vannak ragasztva, hogy szinte támogatják egymást. Szükség is van erre. Hiszen az utcán át is „összehajolnak". Az utca — ha így lehet nevezni — két lépés széles sincs helyenként. A ház tövénél álló embernek azután úgy tűnik, hogy fent, négy emeletnyi magasságban a ferdén álló házak majd hogy nem öszszeérnek. A tala* amelyen ezek a augusztusi taggyűlések előkészítéséről és a tagjelölti kérelmek elbírálásáról. — A taggyűlés napirendjének helyes megállapítása rendkívül fontos. Ezért a taggyűlések napirendjének előkészítése és megvitatása nálunk a gyár, az üzemrészleg munkájával és a pártalapszervezet életével teljes összhangban történik — mondja Pavel Bulla elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. S valóban, aki betekint az előző taggyűlések jegyzőkönyveibe, látja, hogy az alapszervezetek aktivitása „okmányszerűen is igazolva van". Több pártbizottsági tagtól hallottuk, hogy „amilyen a taggyűlés, olyan a pártszervezet". Nem egészen pontos ez a megállapítás, hiszen még sok más mércéje van a pártszervezet munkájának, de kétségtelen, hogy sok igazság van benne. Valóban sokat javult a pártszervezetek munkája. Ezt igazolja a 60 tagjelöltségre érdemes dolgozó felvétele is, s ami nagyon fontos, hogy a fiatalok és a legjobb dolgozók soraiból valók. Javul az üzemi pártszervezet korbeli és szociális összetétele is. A csőkészítő-üzemrészleg sikerei nagyrészt annak köszönhetők, hogy a pártalapszervezet jól és helyesen érvényesíti a pártalapszabályzat által biztosított jogát a gazdasági vezető tevékenység ellenőrzésére. A pártbizottság kommunisták és pártonkívüliek segítségével behatol az üzemrészleg munkájának lényegébe, tanulmányozza és kezdeményezően segíti a termelés jobb, akadálynélküli szervezését s a vezető káderek kijelölését. A példás pártmunkával kivívott tekintély megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy a legjobb fiatal dolgozók kérjék felvételüket a pártba. Az új tagok felvétele azonban olyan feladat, amit nem lehet csak únv a véletlenre hagyni s ezért a pártbizottság ú' gondolta, a meggyőző szó nem kerül pénzbe, sem nagy fáradságba s az év elején — helyesen — így határozott: „A pártbizottság tagjai, csoportbizalmijai és a kommunista mesterek külön is foglalkozzanak a kiváló dolgozókkal, hogy tagjelöltekké, majd párttagokká neveljék őket". Igaz, ha viszszaforgatnánk az idő kerekét, az előző évek jegyzőkönyveiben is találnánk hasonló határozatokat, de hiába keresnénk azok valóra váltását. Az idén házak állanak igen gyatra. A házak évszázados nyomása alatt süllyed is. Ezért ferdék a házak. Most megtámasztották az épületeket, de talajjavítás nélkül nem látnak hozzá a helyreállításhoz. Ezt is elvégzik rövidesen és hozzálátnak itt egy kávézó — igen romantikus kis kávézó — és szálloda építéséhez. Minden persze marad úgy mint ránk maradt. Csak éppen nem kell félni, hogy ledől. A hagyományok örökösei Azt a mérhetetlen értéket, melyet Cheb ősrégi épületei képviselnek, dolgozó népünk örökölte. Rőtszakállú Frigyes még 1149-ben felesége hozománya címén jutott ehhez a városhoz. A München előtti köztársaságban is düledeztek Cheb házai, korhadtak a gerendák. De sem a német császárnak, sem az első_ köztársaság urainak nem volt arra pénzük, hogy megmentsék, ami még menthető volt. Mindössze a császár hozatta helyre saját várát. Csakis szocialista rendszerű állam képes arra, hogy ilyen — nemzetközi viszonylatban is — egyedülálló kulturális és történelmi értékű munkát végre hajtson. Nem kerülhetjük el, magátől toll hegyre kívánkozik, — pedig látszólag nem is összefüggő — brüsszeli I világkiállítási pavilonunk sikerét. Egyik fő mondanivalója ennek a pavilonnak az, hogy nálunk a dolgozó nép az örököse mindannak a haladónak, amit hazánk fiai a múltban ! megteremtettek. Kifejezésre jut ez a gondolat azokban a táblázatokban, í dokumentumokban és más kiállítási tárgyakban, amelyek hazánk múltjának és jelenének kapcsolatát vannak hivatva ábrázolni. A világkiállítás látogatói nagy elismeréssel beszéltek erről. Nos, az újjászülető Cheb városának megtekintése után ezt mondottam magamban: Nincsen az a táblázat, kiállítás, amely a meglévjS valóságot teljes nagyságában tükrözhetné. Vilcsek Géza. bebizonyosodott, hogy a határozatok teljesítésének ellenőrzésével, személyhez szóló rendszeres, szívós nevelőmunkával eredményt lehet elérni s így örömmel újságolhatta Vojtech Paluch elvtárs, a pártszervezet elnöke, hogy az idén tizenhat tettre kész fiatallal erősödtek soraik, s a kis piros könyvecske átadása alkalmával pártunk tizenhat új katonájával rázott kezet, közöttük Lőrinc István esztergályos is, aki a szlovák nemzetiségű munkatársai között nagy megbecsülésre tett szert szorgalmával. További három: František Slobodník, Landovský és Ján Antal csőkészítők kérelmét a következő taggyűlés tárgyalja majd meg. Ugyancsak fiatalok, de már mint gyerekek saját bőrükön érezték a gárdisták és a német fasiszták embertelen üldözését. František Landovský például a kitöltött űrlaphoz csatolt életrajzában azt írja, hogy csak hétesztendős volt, amikor Krupinán Július Škrlica fáskamrájába zárták- s napokig fogva tartották, mert a partizánokhoz húzott a szíve. A kommunistáknak köszöni, azoknak, akik a fogságból kiszabadították, hogy felette nem ítélkezhetett Sliačan és Párničan, akik az idén feleltek tetteikért a Banská Bystrica-i népbíróság előtt. Nagy megtiszteltetés lesz számára, ha a nemzeti felkelés 14. évfordulóját a kommunisták soraiban mint párttagjelölt ünnepelheti. — „Persze a cél nemcsak az, hogy több tagjelölt, hanem az, hogy több párttag is legyen. Ehhez pedig szükség van a tagjelöltek rendszeres nevelésére, mert a tagjelöltek felvételének valóban csak akkor lesz gyümölcse, ha a tagjelöltségtől az út a párttagság elnyeréséhez vezet — egészíti ki beszélgetésünket Alexander Kalický elvtárs, az üzem egyik legrégibb kommunistája és legtapasztaltabb agitátora. Különös tekintettel a

z agitáció sokoldalúságára, a pártbizottság komolyan hozzálátott a pártoktatási év előkészítéséhez, a tanulókörök szervezéséhez, továbbá a propagandista káderek kiválogatásához is. A pártbizottság tagjai az új tanévre készülődve a pártcsoportbizalmi jelenlétében beszélgetéseket folytattak minden kommunistával az eszmei. politikai színvonal további emeléséről. Minden párttagot és tagjelöltet tudásának és képességének megfelelően osztották be valamilyen tanulókörbe. A propagandistákat nagy gonddal válogatják ki, a pártbizottság erre a felelősségteljes munkára a legképzettebb elvtársakat jelölte. Az üzemrészleg propagandistái jól képzett, a tényleges munka során bevált dolgozók, akikre rá lehet bízni az ilyen fontos munkát. Amikor a pártbizottság magas igényeket támaszt a propagandistákkal szemben, növeli tekintélyüket és a pártszervezet életében beltöltött szerepüket. Az agitációs propaganda kérdései állandóan a pártatapszervezetek érdeklődésének középpontjában állanak. Az üzemi pártbizottság a dolgozók között folyó népnevelő tömegmunka céljára szépen berendezett, kényelmes helyiségeket bocsátott a pártalapszervezetek rendelkezésére. A tagjelöltek nevelésénél helyesen jár el az üzemi vasút pártszervezete is. A pártbizottság tudatában van annak, hogy a tagjelöltnek a pártba való felvételével nem szabad az iránta tanúsított érdeklődésnek és gondoskodásnak véget érnie. Ellenkezőleg, a tagjelöltfelvételtől kezdve a pártszervezet azon van, hogy az új elvtársakat minden gondoskodásban részesítse, hogy alaposan felkészülhessenek a tagságra. A tagjelöltekre eleinte csak apró, később pedig képzettségük és lehetőségeik szerint bonyolultabb feladatokat bíznak, mint például azt, hogy példás munkájukkal, agitációval nyerjék meg munkatársaikat takarékosságra, a munka jobb megszervezésére. A pártbizottság figyelemmel követi, milyen nehézségei vannak a tagjelöltnek a feladatok teljesítése során, s milyen segítségre van szüksége. Ily módon tanítják a tagjelölteket a pártfegyelemre, ily módon nevelik őket a párt célkitűzéseinek következetes valóra váltására. Ernest Olbricht elvtárs, a pártalapszervezet elnöke elmondta azt is, hogy a pártcsoportbizalmi, de főleg Ján Balážik elvtárs sajtófelelős külön elbeszélget a tagjelöltekkel a pártlap rendszeres olvasásának fontosságáról, megszeretteti velük Klement Gottwald müveit. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben egyre jobban növekszik azoknak a száma, akik saját könyvtárral rendelkeznek. H-? o-lóképpen cselekszik az üzem többi pártszervezete is. Nem feledkeznek meg arról, amit Gottwald elvtárs mondott a tagjel ltfelvételről: „A párt kádereit a pártba való új vérátömlesztéssel megújítani - ez az. amire a oártnak a legnagyobb szüksége van és ami az egyik legfontosabb pártfeladat." EÍJDÖSI EDE ÚJ SZÓ 5 * 1958. augusztus 18,