Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-13 / 192. szám, vasárnap

KÖZLEMÉNY Antonín Novotný, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Köztársaság elnökének szovjetunióbeli tartózkodásáról (Folytatás az 1. oldalról.) Kommunista Pártja nemcsak a múlt­ban elért történelmi érdemeivel, ha­nem egész mai tevékenységével azt bizonyítja, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalom tapasztalt és be­vált középpontja. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép nagy öröm­mel üdvözlik azt, hogy Csehszlová­kiában lényegében felépültek a szocia­lizmus alapjai és megszűnt »az embernek ember által való kizsákmányo­lása. Ez a marxizmus-leninizmus to­vábbi győzelme, a szocializmus egyre növekvő fölényének újabb bizonyítéka a kapitalizmus felett. A szovjet nép, amely az emberiség történetében el­sőnek tört utat a szocializmushoz, melegen üdvözli a CSKP XI. kongresz­szusának határozatait, amelyek Cseh­szlovákia népe elé történelmi felada­tot tűznek — a szocializmus építésé­nek befejezését a legközelebbi időben Csehszlovákiában. A szovjet nép édes testvéreinek — Csehszlovákia dolgo­zóinak szíve mélyéből a lehető legna­gyobb sikereket kívánja e nagy és nemes művükben. Antonín Novotný és a kíséretében levő elvtársak szovjetunióbeli tartóz­kodásuk során számos összejövetelen és beszélgetésen találkoztak a párt, a szovjet és a társadalmi szervezetek vezető tenyezőivel, munkásokkal, kol­hoztagokkal és az értelmiség képvi­selőivel. A Szovjetunió dolgozói szí­vélyesen, testvéri vendégszeretettel fogadták csehszlovák barátaikat. A csehszlovák vezető elvtársak út­jukon mindenütt számos bizonyítékát látták annak, mily szilárd és meg­bonthatatlan a csehszlovák-szovjet barátság, amelyért Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja mindig harcol és amelynek alapja a 15 évvel ezelőtt aláírt csehszlovák-szovjet baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződés. A csehszlovák elvtársak találkozása a munkásokkal, kolhoztagokkal, a dol­gozó értelmiség képviselőivel kifejez­te a két ország népeinek kölcsönös kapcsolatai és barátsága, még nagyobb mérvű megszilárdítására irányuló tö­rekvését. Antonín Novotný elvtárs és a kísé­retében levő csehszlovák párt és ál­lami tényezők találkoztak és megbe­széléseket folytattak a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányá­nak vezetőivel. E megbeszéléseken részt vettek: N. Sz. Hruscsov, a SZKP KB első titkára, a KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, K. J. Vorosilov az SZKP KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnö­ke, A. I. Mikojan, az SZKP KB Elnök­ségének tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első helyettese, P. N. Poszpjelov, az SZKP KB Elnök­ségének póttagja és titkára. Mindezek a találkozók és megbeszé­lések baráti szellemben, a csehszlo­vák-szovjet kapcsolatokat jellemző szívélyes légkörben folytak le. Üjból beigazolódott, hogy a CSKP és az SZKP között, a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió között a nézetek teljes egysége uralkodik, ami a nemzetközi és belpolitika valamennyi kérdéséhez elfoglalt közös elvi álláspontból fakad. Az őszinte, elvtársias beszélgetések során véleménycserére került sor a két államot érdeklő, valamint a Cseh­szlovákia és a Szovjetunió közötti szoros testvéri együttműködés továb­bi sokoldalú fejlesztésére és elmélyí­tésére vonatkozó legfontosabb idő­szerű kérdésekről, valamint a jelenle­gi nemzetközi fejlődésnek és a világ békeharcának kérdéseiről. A két fél megállapítja, hogy a Cseh­szlovák Köztársaság párt- és kor­mányküldöttségének 1957 januárjában tett szovjetunióbeli látogatása, vala­mint a Szovjetunió párt- és kormány­küldöttségének 1957 júniusában Csehszlovákiában tett útja jelentősen hozzájárultak a CSKP és az SZKP közötti testvéri barátság és legszo­rosabb együttműködés további szilár­dításához, a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti testvéri ba­rátság ós együttműködés megszilár­dításához, a két ország népei érdeké­ben, valamint a hatalmas szocialista tábor országai megbonthatatlan egy­sége további szilárdításának érdeké­ben. Csehszlovákia és a Szovjetunió párt- és állami tényezői mélységes megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közötti baráti kap­csolatok továbbra is sikeresen fejlőd­nek és szilárdulnak, szüntelenül bő­vül a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés országaink között, a proletár nemzetköziség, a kölcsönös segUség és támogatás elvei alapján, a szocializmusért és a kommunizmu­sért vívott közös harcban. Mindkét fél megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a gazdasági együtt­működés Csehszlovákia és a Szovjet­unió között sikeresen fejlődik és egyre tökéletesebb formákat ölt. A kölcsönös áruszállításról és gaz­dasági együttműködésről nemrég folytatott tárgyalások a kölcsönös kapcsolatok további elmélyítését je­lentik a termelés egybehangolása, a nemzetközi szocialista munkamegosz­tás, valamint a tudományos és mű­szaki tapasztalatok széleskörű terv­szerű kicserélése alapján. A Csehszlo­vákia és a Szovjetunió közötti együtt­működés megegyezéses távlata 1965­ig tervszerűen és hosszú időtartamra biztosítja a csehszlovák népgazdaság számára a legfontosabb nyersanyago­kat és termékeket, ami lényegesen hozzájárul az ország népgazdasága további sokoldalú fejlesztése előfel­tételeinek megteremtéséhez. Cseh­szlovákia és a Szovjetunió szoros gaz­dasági kapcsolatai tehát a szocializ­mus építése sikeres befejezésének egyik alapvető feltétele Csehszlová­kiában. Egyben szemléltető példáját adják annak, mily hasznos mindkét fél számára a nemzetköziség elveinek következetes érvényesítése és a köl­csönös segítség a szocialista országok közötti kapcsolatok terén. Csehszlovákia és a Szovjetunió párt és állami tényezői egyértelműen megegyeznek abban, hogy a szocia­lista tábornak a proletár nemzetkö­ziség elvein, valamint a marxizmus­leninizmus tanaihoz való hűségen alapuló egysége a szocializmus épí­tése útjára lépett valamennyi ország sikeres fejlődésének fő biztosítéka. Kijelentették, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió kommunista pártjai és nemzetei szilárdan elhatározták, hogy továbbra is minden téren szilárdítják kapcsolataikat, amelyek őket vala­mennyi szocialista országgal hatal­mas szövetséggé fűzik össze A csehszlovák elvtársak hangsú­lyozták, hogy ez a közösség, amely­nek élén a Szovjetunió áll és amelyet örökre egybefűz valamennyi részt­vevője eszméinek, érdekeinek és céljainak legmélyebb egysége, a leg­főbb biztosítéka mind Csehszlovákia, mind pedig valamennyi szocialista ország biztonságának és békés fej­lődésének. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió továbbra is a ha­talmas szocialista tábor további szi­lárdításának és egyesítésének fel­adatából indul ki a világbéke meg­', szilárdítása érdekében. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a szocializmust és kommunizmust épí­tő Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzeteinek létérdeke az egész vi­lág békéjének megőrzése és megszi­lárdítása. Megállapították, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet jellegze­tes vonása a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek hatalmas nö­vekedése, amelyeknek szilárd és biztos támasza a szocialista tábor országainak rendíthetetlen egysége. Mindkét fél nagyrabecsüli a nagy népi Kína hozzájárulását a szocialis­ta tábor egységének megszilárdítá­sához a békéért és a nemzetek kö­zötti együttműködésért vívott harc­ban. A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság továbbra is erélyesen törekszik arra, hogy megújítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jo­gait az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, mert ebben látják egyik legfontosabb feltételét annak, hogy az ENSZ a világbékét hatékonyan megvédeni képes szervezetté váljék. Mindkét fél kijelentette, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió hűen a Moszkvában 1957 novemberében ' aláírt deklaráció, valamint a kom- I munista és munkáspártok Békekiált- ! ványa elveihez és eszméihez, leg­fontosabb feladatuknak tartják, hogy ; hozzájáruljanak valamennyi békés j erő egységének megszilárdításához a | | nemzetek biztonságáért, az államok közötti kapcsolatokban levő megol­, datlan kérdésekben egyezmény elén' i séért vívott harcban. Az a nézetük, j I hogy ebben az irányban fontos lé- i pés volna a vezető államférfiak ér­tekezletének összehívása a kormány- j fők részvételével. Ezt az értekezletet | a legközelebbi időben meg kellene tartani. Azon kérdések pozitív megoldása, amelyeket a szovjet kormány meg­tárgyalásra javasolt ezen a konfe­rencián, segítséget nyújtanak abban hopv közös törekvéssel megtalálják az államok közötti kapcsolatok lénye­ges megjavításához vezető utat, tény leges alap létesülne a nemzetközi helyzet enyhítésére, a „h :degháború" kiküszöbölésére, az államok békés egymás mellett élése feltételeinek biztosítására és az emberiségnek az atomháború veszélyétől való meg­szabadítására. A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság mindent megtesz, hogy hozzájáruljon a csúcsértekezlet le­hető leggyorsabb összehívásához. Nem mellőzhetik azonban azt, hogy emellett nyugtalanságukat és aggo­dalmukat fejezzék ki a nyugati ha­talmak késleltető és akadékoskodó taktikája felett. E hatalmak uralko­dó körei olyan kérdésekkel jönnek, amelyek lehetettlenné teszik a csúcs­értekezlet megtartását. Éppen e célból szorgalmazzák az úgyneve­zett kelet-európai helyzet kérdését annak ellenére, hogy Európa ezen része szuverén államainak kormányai és nemzetei már nemegyszer szi­lárdan és határozottan elutasították a belügyeikbe való beavatkozás min­den kísérletét. A Szovjetunió és Csehszlovákia le­leplezték és le fogják leplezni mind­azok pletykáit, akik ellenségeske­dést és gyűlöletet igyekeznek szí­tani a nemzetek között és e célra olyan eszközöket használnak, fel, mint a reakciós nyugati körök által a szocialista országok ellen indított provokációs kampány, azzal kapcso­latban, hogy Magyarország igazság­ügyi szervei jogos ítéletet hoztak a magyar nép árulói, Nagy Imre és tár­sai felett. A csehszlovák párt és állami té­nyezők megelégedéssel üdvözlik azt a teljes támogatást, amelyben a Szovjetunió Csehszlovákia és a többi szocialista országok azon állásfog­lalását részesíti, miszerint a nyugati hatalmak, kiemelve a kelet-európai országok úgynevezett kérdését, egyetlen célt követnek csupán: a nemzetközi feszültség fokozását, a világ közvéleménye figyelmének el­terelését az időszerű nemzetközi problémákról, amelyeknek megoldá­sát az emberiség sürgetően követeli. Mindkét fél az egyik legsürgősebb mai feladatnak tartja a nukleáris fegyverek minden fajtájával folyta­tott kísérletek beszüntetését, ami jótékony eredménnyel járna a béke megszilárdítására és a további lázas fegyverkezés beszüntetésére. A cseh­szlovák vezető tényezők kijelentet­ték, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és Csehszlovákia egész népe forrón üdvözli a Szovjetuniónak a hidrogén- és atomfegyverkísérletek egyoldalú beszüntetéséről szóló hatá­rozatát, m'nt olyan nagy horderejű békés tettet, amely gyakorlatilag kezdetét jelenthetné a lázas atom­fegyverkezés általános beszünteté­sének, ha az USA és a többi, e fegy­verekkel rendelkező országok követ­nék a Szovjetunió példáját. Csehszlovákia és a Szovjetunió ve­zető tényezői azt a nézetet vallják, hogy a nemzetközi feszültség enyhí­tésére nagy jelentőségű volna, ha a Varsói Szerződés és az Észak­atlanti Tömb tagállamai megnemtá­madási egyezményt kötnének, ami fontos lépést jelentene az európai biztonsági rendszer megteremtésé­nek, a nemzetek közötti kölcsönös bizalom és együttműködés megszi­lárdításának útján. Csehszlovákia és a Szovjetunió párt és állami tényezői megállapítot­ták, hogy különösen veszélyes jelle­get öltenek a Német Szövetségi Köz­társaság háborús előkészületei, mely­nek kormánya az USA kormányának támogatásával megkezdte a Bumles­wehr gyors felfegyverzését atom- és rakétafegyverekkel. Az a tény, hogy a 1 nyugatnémet hadseregnek főszere­pet szántak a támadó Eszakatlanti Szövetségben és hogy azon milita­rista és revansista körök kezébe, amelyek területi követelésekkel lép­nek fel más államokkal szemben, a legveszedelmesebb fegyvereket ad­ják, szükségszerűen növeli az euró­pai nemzetek aggodalmát. A két fél megerősítette azt az el­határozását, hogy következetes har­cot folytasson Nyugat-Németország további militarizálása, a nyugatné­met Wehrmacht atom- és rakéta­fegyverrel való felszerelése, külföldi atom- és rakétatámaszpontoknak az NSZK területére tervezett széthelye­zése ellen, mert már ez is komoly veszélyt jelent az európai békére és biztonságra. Csehszlovákia és a Szovjetunió tel­jes szolidaritását fejezi kí a szocia­lizmust építő Német Demokratikus Köztársasággal, amely példájával megmutatja a békeszerető és de­mokratikus Németország megterem­téséhez vezető utat és aktív harcot folytat az európai biztonságért. A tárgyalások során kiemelték, hogy az európai háborús veszély el­hárításához hozzájárulna a Lengyel Népköztársaság kormányának a kö­zép-európai atomfegyvermentes öve­zet megteremtésére tett javaslata. Az atommentes övezet fennállása lé­nyegesen csökkentené az atomhábo­rú keletkezésének valószínűségét azokon a területeken, amelyek köz­vetlen közelében az egymással szem­ben álló két államcsoport fegyveres erőinek és fegyverzetének nagy for­rásai vannak összevonva. A legfontosabb nemzetközi kérdé­sek megtárgyalása során komoly nyugtalanságukat fejezték ki a Kö­zel- és Közép-Keleten a libanoni eseményekkel kapcsolatban kialakult helyzet felett. Hangsúlyozták, hogy a libanoni belpolitikai válság megoldá­sa kizárólag a libanoni nép belügye. Csehszlovákia és a Szovjetunió a leg­határozottabban elítél minden olyan kísérletet, amellyel a libanoni ese­ményeket nemzetközi problémává akarják tenni, valamint az imperia­lista államok fegyveres beavatkozá­sára irányuló minden kísérletet, mely komolyan veszélyeztetné nem­csak a Közel- és Közép-Kelet béké­jét és biztonságát, hanem az egész világ békéjét is, A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió szilárdan elhatározták, hogy valamennyi békés erővel együtt sokoldalú erőfeszítést tesznek a nem­zetközi feszültség enyhítésére. Töre­kedni fognak a nemzetek közötti béke megszilárdítására, az együttmű­ködés bővítésére valamennyi ország között az államok békés egymás mel­lett élése elveinek betartása alapján, függetlenül társadalmi szociális rend­szerüktől. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető tényezői a találkozók és megbeszélések folyamán kölcsönö­sen tájékoztatták egymást pártjuk munkájáról és megtárgyalták a pártok közötti kölcsönös kapcsolatok kér­déseit, valamint a nemzetközi mun­kásmozgalom időszerű problémáit. Mindkét fél legfontosabb feladatá­nak tartja következetesen megvalósí­tani a marxizmus-leninizmus nagy eszméit a szocializmus és kommuniz­mus építése érdekében. Nemzetközi kötelességüknek tartják könyörtelenül és erélyesen harcolni a revizionizmus bármilyen megnyilvánulása ellen, amely a fő veszélyt jelenti a nemzet­közi forradalmi munkásmozgalomra és gyengíteni igyekszik a testvéri kom­munista pártok egységét, meg akarja bénítani a munkásosztály forradalmi energiáját és széthúzást akar okozni a szocialista táborban és a nemzet­közi munkásmozgalomban. Hűen Lenin hagyatékához, a CSKP és SZKP to­vábbra is gondosan őrködni fog a marxizmus-leninizmus elveinek tiszta­ságán. Ezzel egyidejűleg konkrét intézke­déseket tárgyaltak meg a pártmunka tapasztalatainak további kicserélésére, valamint a CSKP és az SZKP közötti kapcsolatok bővítésére. A két fél erélyesen harcolni fog a szocialista tábor egységének megbon­tására irányuló minden kísérlet ellen, amely egység valamennyi nemzet ér­dekeit szolgálja, elhárítják az impe­rialista körök agresszióját és meg­erősítik a béke és a haladás eróit az egész világon. Tovább fogják bőví­teni és szilárdítani valamennyi kom­munista és munkáspárthoz, az egész nemzetközi forradalmi munkásmozga­lomhoz fűződő kötelékeiket a szocia­lizmus és béke további győzelmei ér­dekében. Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának, a Csehszlovák Köztársaság elnökének a Szovjetunió­ban tett hivatalos baráti látogatása, valamint a szovjet és a csehszlovák vezető képviselők találkozása hozzájá­rul a két ország népeinek további testvéri egybetömörüléséhez az egész szocialista tábor, a béke és a világ nemzetei közötti barátság javára. Antonín Novotný, CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRA, A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE. N. Sz. Hruscsov, A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRA, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKE. K. J. Vorosilov, A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGE LEGFELSŐ TANÁCSA ELNÖKSÉGÉNEK ELNÖKE. MOSZKVA, 1958. JÚLIUS 12. Szial sigrádban az Eleseit Harcosok terén szeretette a h-isi város lakusscga A. Novo ný elvtársat (ČTK Telefoto)

Next

/
Thumbnails
Contents