Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-12 / 191. szám, szombat

ZSELIZI KÉPEK Ez a két képünk is azt bizonyítja, hogy még a kitar­tó esd sem mos­hatta el e zselízl népművészeti szemle részvevői­nek jókedvét, mo­solyát, no meg a szereplésvágyát. Suchý Emil első felvételén a fülek­püspökieket látjuk az ünnepélyes fel­vonuláson, a má­sikon pedig egy jelenet a koloniak táncjátékából. Uj űtakon jár a magyar filmgyártás A magyar filmgyártás az 1956. évi ellenforradalmi események ellenére is megtartotta művészi színvonalát, és az elmúlt években készült kiváló film­alkotásai bekerültek a filmművészet fejlődésének történetébe. Elég, ha megemlítjük a Hannibál tanár úr című filmet, amely a tavalyi Karlovy Vary-i filmfesztiválon elnyerte a fesztivál egyik fő díját. De a Bakaruhában című film is, amely nemrégen került a csehszlovák filmszínházakba, megérde­melt sikert aratott. A magyar film­művészet fejlődéséről tanúskodik a külföldön, Amerikában, Egyiptomban, Japánban, Angliában és másutt mu­tatkozó nagy érdeklődés a magyar fil­mek iránt. A magyar jilmdolgozók számos közös filmet készítettek. Most fejeztek be a francia filmgyártókkal együtt egy fil­met. A szovjet filmdolgozókkal együtt forgatják a Kárpáti rapszódia és a Zalka Máté c. filmeket. A bolgár film­dolgozókkal közösen készítik Verne Gyula regénye alapján a Dunai hajós című filmet, valamint velünk kopro­dukcióban a Szent Péter esernyője cí­mű Mikszáth mű alapján egy filmet. A jugoszláv filmdolgozókkal együtt készülnek a Cirkus Maximus c. film forgatására, mely tárgyát a második világháborúból meríti. Ugyancsak kö­zös magyar-jugoszláv film lesz a mon­tenegrói parasztok életéről szóló.Do­hány című film. A magyar filmgyártás legutóbbi si­keres újdonságai közé tartozik az Éjfélkor, amely a magyar művész-ér­telmiségnek az októberi ellenforradal­mi események időszakában felmerülő problémáival és általában e dolgozók pszihológiájával foglalkozik. Nagy si­kere volt a csehszlovák nézők körében a Dani c. filmnek. A magyar filmgyártás eredményei azt bizonyítják, hogy meg vannak a feltételek a további technikai és mű­vészeti fejlődésre, és hogy a magyar szocialista-realista filmművészet nem alakulhatott volna ki a szovjet film­művészet és a haladó olasz filmdolgo­zók neorealista filmalkotásaiból merí­tett jó tapasztalatok felhasználása nélkül. M. Imrich Bolgár képzőművészeti kiállítás Bratislavában Most érkeztem meg Bulgáriából, telve apránként felszívódó tarka be­nyomással, élménnyel. Ha behúnyom a szemem, tudatosul bennem, hogy egész közel jutottam egy néphez, országához, kultúrájához — és isme­rem őket. jobban és bizalmasabban, mint ahogy föld- és néprajzi leírá­sokon, filmen és irodalmon keresztül megismertem. — Nem robogott ve­lem hosszú órákon keresztül a Bal­kán-expressz, nem voltak határok, sem útlevélvizsgálat. Csak a brati­slavai Šafárik tér kiállító csarnoká­ban töltöttem néhány órát, — a bol­gár képzőművészek tárlatán. Igazolást nyert tehát, hogy a mű­vészet olyan kötelék, amely talán a legszorosabbra fűzi egyének, népek barátságát, s megértését. Az épülő, fejlődő Bolgár Népköz­társaság első ízben mutatkozik be nálunk műalkotásaival, s mi nemcsak szíves vendégszeretettel, de komoly megbecsüléssel fogadjuk őket.. Az előbb jelzett közvetlen átélés önma­gában is elismerés és művészetük pozitív értékelése. Miből is áll tehát ez a kiállítási anyag, aminek ilyen dinamikus ha­tása van? Számszerűleg: több mint 50 olajkép, 20 szobor, és mintegy 15 grafikából. - Bármily régi eredetű is a bolgár piktúra, hiszen már a 13. században realista felfogású fest­mények borították a bojáni templom falait, - a világi képzőművészet az egyházival szemben még csak nem is száz éves. Hihetetlenül hangzik, azonban ezt a jelenséget történeti és gazdasági okok magyarázzák, a kö­zel fél évezredes török hódoltság s a nyomában járó szegénység és el­maradottság. Speciális gátló körül­ményei is voltak a bolgár művészet fejlődési folytonosságának, éspedig az Iszlám és a görögkeleti vallás előírásai, melyek szigorúan tiltják az emberábrázolást, főképp plasztikus formában. Vaszil Sztoilov: Bolgár madonna Annál meglepőbb és figyelemre • méltóbb, hogy képzőművészetük leg­erősebb és legvonzóbb része a szob­rászat. Mintha egy hosszú korszak elfojtott energiái egyszerre robban­nának ki, hogy kiforrott formában, érett tartalommal jelentkezzenek. — Bár a századvég és a 20. század vál­takozó irányai nem ismeretlenek előttük, a természethez közel álló ember nagyon egészséges érzésével megtalálták az utat a valóságban gyökerező művészethez. Mindennapi motívumoknak közvetlenséggel, a mű belső értékét is jelző egyszerűség­gel, kitűnő alakító készséggel ad­nak konkrét formát. Erről tanúskod­nak Lazarov szürke kőből faragott Mosolygó falusi asszonyai, akik min­dig is ilyenek lehettek és ilyenek lesznek. Terziev Rodopei lánya szik­lán épült falujából ütemes, biztos léptekkel, tiszta jövőbe néző arccal indul útjára. Krumov: „A hegyekbe" menetelő életerős csoportja küzd a vihar ellen — jelképesen is. Festményeik között, főképp az ob­jektív realista elgondolásúak közt, — vannak szokványosak is, ami érthe­tő. Képeik zöme századunk dereka körül keletkezett. Valószínűleg a leg­régibb Lavrenov: Kursum Chanja, mely keleties felépítésével, a szín­perspektíva mellőzésével, finoman aprólékos leíró részleteivel teljes képét adja egy hatalmas pravoszláv kolostor külsejének, részben belsejé­nek, a benne és körülötte nyüzsgő életnek. Legkiemelkedőbb alkotások Dencev nagy történeti vászna. A bol­gár újjászületés hősének foliánsok fölé hajló áts?ellemült, lelkes alak­jával, és Petrov drámaisággal, telített Kivégzés előttje. - A népet eleve­nítik meg Sztoilov: Bolgár Madonná­ja, a tősgyökeres falusi anya, aki gyönyörű mozdulattal öleli gyerme­két életadó kebeléhez. Venev kva­litásos művész, színpompás, hatalmas Vidám esztendője erősen festői ha­tású, plasztikus, kiváló felépítésű kép. A hazai föld kánaáni bőségű drága termékeivel megrakott asztal körül bővérű, lakmározó típusokra aranyló foltokban hull a napfény. Az elégedettség életöröm ízes beszédes érzékeltetője, Dimitrov-Majsztora viruló, tündöklő Menyegzője bizánci hatású és dekoratív jellegű. A táj saiátos atmoszféráját legteljesebben éreztetik: Kavaldzsiev: Vihar előttje, nehézkes fekete bivalyok renyhe mozdulattal gázolnak a folyó holt ágában, mögöttük a tenger bűvös képje. Obreskov: Bajciki képe üde színfoltokban vetíti elénk a mohame­dán falut. - Látjuk a bolgár festők kitűnő színkeverők, a forró napsütés­ben izzó tenger és sziklák, a dús zöld mezők, a majdnem szubtropi­kusan buja növényzet ihletik őket. Vérmérsékletük, életszemléletük is feltételei ennek a telten ragyogó ko­lorizmusnak, ami mellett a mi szí­neink elfakulnak, hűvösen tartózko­H ^ fi ­1 ; : ŕp Bojan Petrov: öregasszony kávéőr­lővel dók. — Kifejező és jellemző erejük, biztos meglátásuk kieoyensúlvozott, józan és tehetséges nemzet adottsá­gai. Grafikájukban a költői finomságú Burgaszi kikötő, a drámai mozgal­masságú, nemes pátoszú Vérrel írott levél, és Daszkalov döbbenetes és meggvőző Szeptemberi felkelése esz­meileg és technikailag a legértéke­sebbek. Megkapó az a teljes egészében he­lyesen értelmezett szocialista-rea­lista felfogás, mely nem kirívó kül­sőséges atributumokkal akar hatni. Ehelyett az alkotó belső érzéséből, a mü szelleméből önként adódik a mondanivaló hitelessége. — Ügy ér­zem, a művészetek nagy együttesé­ben Bulgária egyéni színezetű i-engő szólamot képvisel. Bárkány Jenöné Levelezőink írják Horn György levelezőnk, a testi fo­gyatékosságban szenvedő gyerekek lo­sonci iskolájáról küldött tartalmas beszámolót. Levele bevezető részében az iskola tantestületének önfeláldozó munkájáról ír, amelyet a gyógypeda­gógusok fejtenek ki, hogy a nevelé­sükre bízott gyerekek értékes tagjaivá váljanak a társadalomnak. Írása to­vábbi részében többek között ezeket írta: —A nyolcosztályos iskolában, amely egyenértékű a rendes középiskolával, körültekintően gondoskodnak a nö­vendékek kulturális életéről is. Kirán­dulásokat, mozielőadást, társas újság­olvasást és másféle kulturális meg­mozdulásokat rendeznek, amelyek sok tekintetben követelnek a nevelőktől önfeláldozó munkát. A tantestület azonban minden nehézséget leküzd, hogy munkája eredményes legyen. Az iskola az életre nevel A XI. pártkongresszus ráirányította a figyelmet az általános műveltséget nyújtó iskolák színvonalá­nak további erőteljes emelésére. A szocialista isko­la társadalmi funkciójából következik, hogy a gya­korlati életre nevelje a felnövekvő nemzedéket. Ezzel a követelménnyel szorosan összefügg az a kérdés, miként tudja az ipari és mezőgazdasági szükségleteknek megfelelően alkalmassá tenni az ifjúságot - az egyre növekvő technikai színvonal mellett - a termelő munka elvégzésére. Hazánkban az ipari termelés mennyiségileg és minőségileg egyaránt magasfokúan szervezett és fejlett. A mezőgazdasági termelés most van átala­kulóban. A nagyüzemi mezőgazdasági termelésre va­ló áttérés a mezőgazdasági munkát szerető, ahhoz értő munkaerőket kíván. A mezőgazdasági munka végzéséhez nemcsak természetszeretet, de szakér­telem is szükséges. Mindkét feltétel alapvető biz­tosítása az iskola feladata. Ehhez az iskolának min­den feltétele megvan. Hiszen a mezőgazdasági hiva­tás betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges alap­vető ismeretet, valamint a szükséges gyakorlat el­sajátítását egyaránt biztosítani tudja a ma iskolája. K ülönösen a gyakorló kertben végzett jól megszervezett munka alkalmas arra, hogy az ifjúságban felkeltsük az érdeklődést a mezőgazdasági munka iránt. Ter­mészetesen nem csupán arról van szó, hogy a gyakorlókertben bizonyos fajta, a mezőgazdasággal kapcsolatos alapvető munkával ismertessük meg a tanulókat, hanem ennél sokkal többről. A növényápolás feltételeinek megismertetése, a növényismeret, a kísérleti munkával együttjáró ser­kentő türelmetlenség, a talajvizsgá­lat, a növények klimatikus szükség­leteinek tudatosítása s ezen keresz­tül a sokoldalú megfigyelések egész sora, mind-mind részei ennek a mun­kának. A szocializmus építésének mostani szakaszában az iskola el­sőrendű feladata, hogy a szükségle­teknek megfelelően a szocialista építés valamennyi munkaterületére arxalmas, jól képzett é^ művelt ifjú­ságot neveljen. Minthogy a nagyüze­mi mezőgazdaságra való áttérés dön­tő szakaszába lépett, követelmény­kényt hárul az iskolára az az intéz­ményes feladat, hogy a mezőgazda­sági munkát kedvelő s ahhoz ragasz­kodó, azt jól ismerő ifjúságot ne­veljen. Ennek a követelménynek fel­ismerése tükröződik abból is, hogy ma már tantárgyként szerepel isko­láink tantervében a kerti munka. A legtöbb iskolában bevezették ugyan e tantárgy oktatását, de a kezdeti nehézségek, valamint a tapasztalat­lanság e tantárgy oktatását illetően nem tudják a pedagógusok széles rétegének biztosítani az egységes és célravezető módszert. Minthogy isko­lánk második éve sikerrel oldja meg ezeket a feladatokat, helyesnek tart­juk az eddigi tapasztalatok közkincs­csé tételét. A kiindulópont természetesen egy alkalmas gyakorlókért létesítése. A kedvező fekvésű, megfelelő talajú kert megszerzése gyakran nehézsé­gekbe ütközik. Különösen városban. Nálunk is így történt, de az iskolai szakosztály vezetőjének leleményes­sége, segíteni akarása meghozta a kívánt sikert. Egy közel fekvő óvoda túlméretezett udvarából hasítottuk ki a megfelelő telket. A kerítés pro­blémája sem okozott különösebb gon­dot. mivel az anyagi fedezetet az is­kolai szakosztály biztosította, míg a bekerítés nem csekély munkáját az iskola lelkes pedagógus-gárdája végezte el társadalmi munkában. így tehát, vannak is nehézségek az iskolai gyakorlókert létesítése terén, ezek általában nem olyan természe­tűek, hogy ne lehessen őket meg­oldani. E nehézségek iskolánként más és más természetűek. Vannak azon­ban olyan problémák isj amelyek ál­talában érvényesek minden iskolára s ezek megoldása csupán a kölcsönös tapasztalatcsere útján lehetséges. Lássuk, melyek ezek az általános ter­mészetű kérdések? A gyakorlókert létesítésénél nem csupán az a fontos, hogy kö­zel legyen az iskolához s be legyen kerítve, Az sem lehet közöm­bös, hogy milyen a talaj minősége, összetétele. Az első feladat tehát a talajvizsgálat. Ez maga is érdekes feladat. A szakszerű talajvizsgálat eredményeinek ismeretében követke­zik aztán a szükséges talajjavító munkák megállapítása, valamint a termesztésre alkalmas növények ki­választása. Ez utóbbi megválasztását leginkább a tájjelleg dönti el. E mun­kát a vegetációs időszakra tervezett munkaterv elkészítése követi. Ehhez tartozik a parcellabeosztás, a vetés­forgók kijelölése, melegágykészítés, valamint az időszaki munkák beüte­anezése. Az őszi munkák rendszerint a talajvizsgálat, talajjavítás, vala­mint a talajelőkészítés elvégzéséből állanak. A téli időszak is hasznosít­ható, amennyiben az elméleti oktatás, szerszámok készítése és javítása, esetleg szerszámraktár építése, vagy melegágy, nyári tanterem készítése mindmegannyi szükséges munka, aminek elvégzésére a tavaszi munkák beálltával nincs idő. A tavaszi munka kezdete jelenti a tulajdonképpeni gyakorlókerti mun­ka megkezdését. Ez a munka a ta­vaszi talajmunkák elvégzéséből, ve­tésből, ill. kiültetésből áll, majd a növényápolási időszak beköszöntével megkezdődik a rendszeres növény­ápolás. E munka jó megszervezése nem csupán érdekessé, hanem ered­ményessé is teheti a gyakorlókertben végzett munkát. A mezőgazdasági munka sajátossága megköveteli, hogy ne csupán a tanórákon foglalkozzunk a szükséges munkák elvégzésével, hanem a szükségleteknek megfelelő­en, bármikor. Ezért szükséges a kert naponkénti meglátogatása s ennek alapján a szükséges munkák megál­lapítása. E feladat betöltésére' na­gyon alkalmas az a gyakorlat, hogy a tanulókból — beosztás útján — szolgálatot szervezünk, melynek fel­adata az időjárás megfigyelésén túl a szükséges növényápolási munkák megállapítása, esetleg halaszthatatla­nul fontos tennivalók elvégzése. Ter­mészetesen jól szervezettnek kell lennie a gyakorlókerti munkának is. Egy egész osztály egyszerre való foglalkoztatása csupán brigádbeosz­tás alapján íehetséges. Egy-egy ilyen munkacsoport általában 5—12 tag­ból áll. A foglalkozásokon a különféle munkacsoportok más-más természe­tű munkát végeznek. így ajánlatos ültető vagy veteményes, valamint locsoló és növényápoló brigád alakí­tása. E munkacsoportoknak termé­szetesen nincs állandó jellegük. Be­vált módszer szerint a foglalkozások alatt húsz percenként váltják egy­mást a munkában, ami lehetővé te­szi, hogy valamennyi tanuló részt vegyen az aznap végzett valamennyi munkában, így teljes áttekintést szerezzen minden munkafolyamatban. A tudatosítás, rendszeresség, vala­mint az aktív megfigyelésre való ösztönzés, továbbá az eredmények összehasonlítása szükségessé teszi, hogy a tanulók ne csupán részt ve­gyenek az egyes munkafolyamatok­ban, hanem maguk is aktív szerep­lőivé váljanak e munkának. Szüksé­ges tehát, hogy megfigyeléseikről rendszeres feljegyzéseket vezesse­nek. A feljegyzések általában a vég­zett munka dátumszerű leírását, a mindenkori klimatikus viszonyokat, a talajmunka, a növényápolás, a vi­rágzás kezdetét, a termésbeérést, betakarítást, valamint a termésered­mény megállapításával kapcsolatos észrevételeket tartalmazzák. A naplószerű feljegyzéseket nem csupán valamennyi foglalko­zás végeztével kell rögzíteni, hanem a vegetációs időszak elteltével is. A gyakorlati foglalkozások általá­ban az inspekciós szolgálat jelenté­sével kezdődnek, amit a kert közös megtekintése követ. A szemle végez­tével tartott rövid megbeszélés cél­ja a munka kitűzése, a munkabeosz­tás elvégzése és az ezzel kapcsola­tos kérdések megoldása. Nagyon he­lyes az a gyakorlat, ha a tanulók beszámolnak megfigyeléseikről, ész­revételeikről s maguk tesznek javas­latot az elvégzendő munkára. Az elvégzendő munka megállapítá­sát a szükséges szerszámok kiválasz­tása, majd a brigádok feladatainak megszabása követi. A munka befeje­zése után ismét megbeszélésre kerül sor. Ennek eredményét a tanulóknak rönzíteniök kell füzeteikben. Ugyanilyen fontos annak eldöntése is, hogy milyen alapelvek szeriilt (ÜJ SZÖ 7 * 1958. július 16. •

Next

/
Thumbnails
Contents