Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-10 / 189. szám, csütörtök

i! Dicséret I A BECSÜLETES MUNKÁÉRT Ú A füzesi osztályon működő üzemi pártszervezet határozatot holí zott 1958 március elején: a CSKP XI. kongresszusának jjí tiszteletére az állattenyésztésben egyéni kötelezettségvállalásokat fog tf> propagálni. Ez március 4-ig meg is történt. Szeretném közölni tój a tehenészetben és a hizlaldában dolgozó elvtársak nevét és ismerje tetni a terven felüli egyéni kötelezettségvállalásokat úgy literben, kg-ban, mint pénzértékben. « Osztályunkon a fejési átlag 8,07 liter. Az eddigi eredmények a következők: Simon Imre vállalta, hogy évi átlaga 9 liter lesz, ami pénzben az év végéig 9029 koronát tesz ki. Fejési átlaga a mai V napig 12,5 liter. Sidó Endre kötelezettségvállalása 8,5 liter, ami W pénzben ez év végéig 4175 koronát tesz ki, mai napig fejési átlaga jh 11,34 liter. Farkas Imre kötelezettségvállalása 8,7 liter, ami pénzben Ijj az év végéig 4807 koronát jelent, a mai napig fejési átlaga 11,60 t. liter. Karácsony Zsigmond kötelezettségvállalása 8,7 liter, ami lí pénzben 4807 koronát tesz ki, a mai napig fejési átlaga 10,30 liter. <jí Takács Béla kötelezettségvállalása 8,7 liter, ami pénzben 4807 koroJr. nát jelent. Fejési átlaga a mai napig 11,41 liter. Ifj. Fekete Lajos kötelezettségvállalása 8,7 liter, ami pénzben 4807 koronát tesz ki, y » mai napig fejési átlaga 10,71 liter. Id. Fekete Lajos kötelezett5j ségvállalása 8,6 liter, ami pénzben 4778 koronát jelent, mai napig l! fejési átlaga 10,60 liter. K Most pedig a hízó állatoknál elért eredményeket és az egyéni köteti lezettségvállalásokat szeretném ismertetni. Hízó állataink napi súlygyarapodása terv szerint 0,75 kg, ezzel szemben Kiss Zoltán 0,90 V. kg-ot vállalt, ami pénzben az év végéig 50160 korona. A felhízás |({ átlaga a mai napig 1 kg. Nagy Lajos kötelezettségvállalása 1 kg, ami •jí pénzben 42 340 koronát tesz ki. A hízási átlag a mai napig 1,03 kg. •Í» A vállalás tehát pénzben úgy a fejőknél mint a hizlaldában az év ij! végéig 110146 koronát tesz ki. }({ YT isszatérve a tehenészetre, vagyis az elletőre, ahol Sidó László jlj * és Diószegi Sándor olyan kötelezettségvállalást tettek, hogy • J az elletőből 16 literen aluü fejőstehenet nem adnak ki. Ezt a vál- -íj lalást a mai napig 100 százalékra teljesítették. ^ ií Ábrahám Ernő farmár elvtárs, mindent elkövet, hogy a füzesi Jjj jjj osztályon a tehenészetben és a hízó állatoknál a tervet túlteljesítse, j;Dudás József, Füzes i'. (R Takarmányosztás A szövetkezetekben az a szokás, hogy a takarmányt a ledolgozott munkaegység arányában osztják ki. A velkenyei szövetkezet vezetősége nem így járt el. A takarmányt még lábon osztotta ki, a régi módon. Természetesen a földterületen nem volt egyforma a termés. Voltak helyek, ahol 10 árról 8 mázsa takarmányt is lekerült. Aztán bizony volt olyan terület is, ahol 10 árról csak 3 mázsa száraz takamányt takarítottak be. Ez az igazságtalan elosztás a szövetkezeti tagokat nagyon felháborította, mivel elsősorban az alapszabályt rúgták fel, mégpedig a vezetőség. Roht ez a munkaerkölcsön is. A fél hektár föld elosztása körül is bajok vannak. Tavasszal hangoztatták, hogy minden szövetkezeti tagnak felmérik a beltelkén használt kertjét s ezt levonják a fél hektár háztájiból. Ezt a határozatot azonban nem hajtották végre következetesen. Balogh Lajos, Velkenye emelkedik f ARATASRA KESZEN a tejhazam eooooooooooo^ A tőrincsi EFSZ-ben az idén is jól halad a munka, a terv teljesítése. Június 20-ig már teljesítették a félévi húsbeadást. 31 mázsa marha- és 27 mázsa sertéshúst adtak be határidő előtt. De mint Bednár János zootechnikus mondotta: — A húsbeadás csak azért nem volt nagyobb, mivel a felvásárló üzem nem veszi át az állatokat. Igaz, ígéretet kaptunk, hogy még e hónapban újabb szállítást is átvesznek. Bednár János zootechnikus most a beteg szövetkezeti elnököt is helyettesíti. Tőle tudjuk meg, hogy a szövetkezet 12 000 tojás beadásával egész évi tervét teljesítette. Ugyanez a helyzet a tejnél is. Már 23 000 liter tejet adtak be. Ezenkívül 5000 liter tejet szabadáron adtak el. — A tejnél lényeges emelkedés mutatkozik nálunk — mondja Bednár János..— Addig, míg a téli hónapokban a 39 tehéntől naponta csak 110 liter tejet tudtunk beadni, most elérjük a napi 210 literes beadást. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jelenleg 9 szopós borjúnk is van, bizony az elért napi 210 literes tejátlag szépnek mondható. Sólyom László, Losonc A gabona már kibontotta kalászát az őrösi szövetkezet földjein. Rövidesen megindul az aratás. Most az a kérdés, hogy a traktorbrigád dolgozói felkészültek-e már a nagy munkára? Jackó Sándor, az őrösi brigád vezetője nyugodt lelkiismerettel válaszol erre a kérdésre: — Attól nem kell félnünk, hogy nem lesz mivel aratni. Gondoskodtunk róla, hogy kijavított kombájnokkal és kévekötőgépekkel kezdjük az aratást. — Hogy állítását bizonyítsa, magabiztos léptekkel a kijavított gépek felé indult. Vele mentem. — Sajnos, a kombájnokat itt nem Learatták az árpát A szentesi szövetkezet a királyhelmeci járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Becsületes és odaadó munkások dolgoznak benne. Az utóbbi időben igen tevékeny munkát fejtenek ki. Mindezt bizonyítja, hogy a traktorállomás segítségével már learatták az őszi árpát. Azt is meg kell mondanunk, hogy elsőnek a járásban. Kombájnnal vágták. A gép vezetője Kendi Ferenc volt, aki egy délután levágta az 50 000 négyzetméteren levő őszi árpát. Ebben nagy része volt Liszkay Bertalannak is, a traktoros brigád vezetőjének. A járásban az ő brigádja a második. A traktorosok közű] Mátyás László, Zagyi József és még sokan mások érdemelnek dicséretet. Molnár János, Boly £gy szövetkezei éleiéből Meglepődne, aki a felszabadulás előtti Nagykeszit a maihoz akarná hasonlítani. Eltűntek a nádfedeles hátak, helyükön új cserepes tetejű házak sorakoznak. Nagyon sokat dolgoztak azelőtt a nagykesziek, de kevés volt a jövedelmük. Ha valaki a közel eső városba akart utazni, bizony jó pár kilométert kellett gyalogolnia az állomásra. Ma ilyen gondok nincsenek a faluban. Üj autóbusz suhan végig az utcán és viszi a szövetkezet dolgozóit a városba. Joggal felvetődik a kérdés, hogyan is működik Nagykeszin a szövetkezet. Felkerestem az EFSZ elnökét. — Ami a munkát illeti, meg lehetünk elégedve — mondotta Czita Lajos, az elnök. — És milyen volt a kezdet? — Nekünk is voltak nehézségeink és most is vannak. Volt bizony olyan esztendő, amikor Részesedésre nem tudtunk fizetni, de a dolgozók megértették, hogy minden kezdet nehéz. Becsületesen dolgoztak tovább és munkájuknak meg is lett az eredménye. Egymás után kétszer nyerte el a szövetkezet a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium első osztályú kitüntetését. — Az idén milyen termésre lehet számítani? — teszem fel a kérdést. Gabonaféléink nem igen jók. Ennek a korai szárazság az oka. Áprilisban és májusban egyáltalán nem kaptunk esőt. Annál jobban sikerülhetnek kapásaink. Nagyon szép kilátásaink vannak a cukorrépából és kukoricából. A cukorrépát öntöztük, míg meg nem jött a várva várt eso. Tavaly 390 mázsás hozamot értünk el, az idén még ennél is többet akarunk — mondotta a szövetkezet elnöke. — Hogyan állanak a fiatalokkal az EFSZ-ekben? A fiatalok alkotják a szövetkezet gerincét. A szövetkezet fiataljai megértették a párt és a kormány hívó szavát, hogy helyük a szövetkezetben van, és csak úgy tudjuk megerősíteni a szövetkezeteket, ha minél több fiatalt tudunk megnyerni a mezőgazdaság számára. Nagykeszin ez már sikerült. A kertészetben legalább 10—15 fiatal lány dolgozik, akiknek keze nyomán ragyog a kertészet a tisztaságtól. Az állattenyésztésben is nagyon sok fiatal dolgozik. A baromfiaknál a lányok, a borjúnevelésnél a fiúk tüntették ki magukat. Pártunk és kormányunk hívó szavát megértették a nagykesziek. A falu teljes szocializálása megtörtént. Pártunk és kormányunk lehetővé tette, hogy a szövetkezetben dolgozók mezőgazdasági oktatásban részesüljenek, hogy művelt mezőgazdasági dolgozói legyenek szocialista hazánknak. Czita Béla, Nagykeszi P

ártunk XI. kongresszusa határozatának teljesítéséből részt Vállalnak a szőgyéni kommunisták, szövetkezeti tagok is. A kongresszuson elhangzott beszámolókat élénk figyelemmel kísérték a sajtóban és a rádióban, sőt gyűléseken is megvitatták. Természetes, a mezőgazdaságra vonatkozó feladatok iránt tanúsítottak legnagyobb érdeklődést. Amikor arról volt szó, hogy 1965-ig a szántóföldön termelt takarmányfélékből 65 • mázsás hektárhozamot kell elérni, közbeszóltak: — Ezt a tervet már ebben az évben is nagyon megközelítjük, csakhogy.. . — Tudom, mondotta Jónás Boldizsár, a több mint 2000 hektáros szövetkezet elnöke. A szőgyéni határban jó földek vanrtak, bőven teremnek. De minden évben baj van a betakarítással. Ebben az évben közel 400 hektár lucernánk és gombosherénk van. Mondhatjuk, a termés még a kedvezőtlen időjárás ellenére is elsőrendű. Hektáronként megközeltíi a 60 mázsás átlagot. A kaszálást idejében elvégezték a gépek. De gyűjteni és kazalozni csak az emberek tudnak. Mikor lesz kazaroan az aranyat érő takarmány, ha naponta 8—10 ember .jár gyűjteni? Szavainak súlya volt és igazságához nem fér semmi kétség. Aztán Part Béla, a szövetkezet főkönyvelője kezdett beszélni. Megfontoltan, tömören. — Elvtársak, emberek! Tennünk kell valamit, mert ha renden ázik a takarmány, alommá válik. Törvény erejű alapszabályzatunk van, amely szerint minden tag egész családjával köteles dolgozni a közösben. Meg kell menteni a vagyonunkat. ÜTSZÁZM A TERVEK MÖGÖTT Mindenki helyeselt, majd megszületett a határozat, összeírtak négy 80—80 személyből álló csoportot. Minden csoportra négynaponként került sor herét gyűjteni. A csoportvezetők mindenkit külön-külön értesítettek. M

ásnap reggel csaknem százan voltak egy hatvan hektáros heretáblán. Fogytak a rendek, szaporodtak a boglyák, napközben pedig az elevátorok segítségével szinte szemlátomást nőttek a formás kazlak. Sánta István élen járt a kommunista példamutatásban. Vasvillával a vállán majdnem minden reggel ott volt a hereföldeken. Még akkor is, amikor nem hívták őt a csoportvezetők. Sárai István, a szövetkezet kitüntetett fejőgulyása, Csák Mihály méhészmester és még sokan mások is becsületes munkájukkal hozzájárultak, hogy az esőzések beálltakor már kazlakban volt a termés 90 százaléka. Ez nem egy, hanem közel ötszáz szövetkezeti tag közös munkasikere, akik valósággá kovácsolják a terveket. Ha a takarmányalapről beszélünk, akkor akaratunk ellenére is szóba kerül az állattenyésztés. Az egyiket el sem lehet képzelni a másik nélkül. Novotný elvtárs a CSKP XI. kongresszusán hangsúlyozta, hogy 1965-ig minden hektár föld után 750 liter tejet és 170 kg húst kell termelni. Eleinte szinte lehetetlennek tűnik az ember előtt, de alapos megvitatás és számolás után a szőgyéni EFSZ tagjai is belátták, hogy pártunk csakis teljesíthető feladatokat tűz dolgozóink elé. Mi a helyzet ezen a téren a szőgyéni szövetkezetben ? Egy alapos elemzés sok jót elárulna, de fényt derítene a létező fogyatékosságokra is. Ebben az évben 170 000 liter a szövetkezet kötelező tejbeadása. Az első félévben több mint 100 000 litert leróttak, és 25 000 litert adtak el szabad áron. A marhahúsbeadásban is a 100 százalékhoz közeledik a grafikon mutatója. Ez részben az állatgondozók, az etetők és a fejők lelkiismeretes munkájának köszönhető. Dékány Béla, Metz Lajos, Sárai Béla bekészítők, Cucor Lajos, Barna Ferenc fejők és a hízó marhák gondozói is dicséretet érdemelnek munkájukért. — Hol van akkor a hiba? — teszi fel a kérdést a beavatatlan ember. p edig akad ám az is, sajnos, 1- nem is kevés. Minden kétséget kizáróan az a legnagyobb fogyatékosság, hogy nem törekszenek eléggé a termelési költségek csökkentésére. A sok helyen kitűnően bevált egyedi takarmányozás ismeretlen fogalom a szövetkezetben. Eddig még senki sem számította ki, mennyibe kerül egy liter tej és egy kiló hús termelése. Ennek következtében az érdem szerinti jutalmazás csak formális. A tehénállomány hiányos, de feltöltését nem a saját nevelésű állatokból szorgalmazzák, inkább vásárláshoz folyamodnak. Pedig a fogyatékosságok nyitotta réseken százezrek szivárognak el a közös pénztárból. A növénytermesztés évről évre megveti az állattenyésztés szilárd alapját, hiszen a szálastakarmány és a siló kitartott egészen az új termésig! De a vasvillán és a fejókannán kívül kézbe kell venni a ceruzát is. Anélkül nem lehet előre jutni az önköltségcsökkentés rögös útján. A sertéstenyésztésben Kötei Sándor a csoportvezető. Tapasztalt, megfontolt fiatalember. Az etetők is kivétel nélkül lelkiismeretes dolgozók. A sertéshúsbeadás terén mégis komoly hibák vannak. Pedig nincs takarmányhiány, a munkafegyelem is elég szilárd. A sertésállomány szám szerint alig hiányos, csakhogy a múlt évben a szövetkezet kedvezőtlen pénzügyi helyzete megkövetelte, hogy 70—80 kilós sertéseket adjanak be. Ennek következtében annyira leromlott az állomány minősége, hogy nem hízókkal, hanem malacokkal kezdték meg ezt az évet. A Surikov-módszer sokat segít, de még azzal is lehetetlen néhány hónap alatt behozni az évek alatt történt mulasztásokat. Mindezek ellenére van rá lehetőség, hogy egyetlen kiló sertéshússal se maradjanak adósak az államnak. Maholnap 3000 hektárra bővül a sző." gyéni szövetkezet. De ezzel a területtel csak 54 szarvasmarhát, ebből két tehenet hoztak az új tagok a közösbe. Nagyrészt ezért hiányos az állatállomány. A munkafegyelemmel is baj van az új tagoknál. Az „enyémhez" szokott nyelvjárásuk nem akarja megszokni a „miénk" kifejezést. Pedig meg kell érteniök, hogy a közösben is a becsületes munka az eredmények alapja. Tamás Vince, Szógyén láthatjuk — mondta útközben. — Ezek kijavítva a gépállomáson állnak. De a kévekötőgépek itt vannak — mutatott a gépek felé. — Itt állnak kijavítva, lezsírozva a tarlóhántó ekék is. Horosz Árpád, Őrös MUNKÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL RÖVID, DE ÖRVENDETES hírt közölt a helyi hangszóró Tornagörgő lakosságával. Az Alsóhegyen társadalmi munkával megépített vízvezeték megkezdte működését. Ez a pár szó sok hihetetlen embert győzött meg fejlett iparunkról, sok sikertelen kísérlet után tett végre pontot. Erről a község idősebb lakosai tudnának beszélni. Hányszor, hányféleképpen akarta a község a termelésbe állítani a 12 ha hegyi legelőt a tornai mészköhegy egyik nyúlványán, a Szilicei Fennsík szomszédságában, de minden próbálkozás meddő maradt. Az állatok nem maradtak meg a legelón, hiába volt a dús fü. Ha pedig itatásra lehajtották őket naponta, a völgyben folyó Tornapatakra, a 6 km köves hegyi úton a legerősebb állat is lesántult. Kísérleteztek többször kutak ásásával is, de a 600 m magas mészköhegy nem adott vizet, még a varászpálcás vízkutatónak sem. Lassan a nép végképpen felhagyott még a reménnyel is, hogy a legelőn állattenyésztést tudjon folytatni. Csak most, amikor a községben megalakult a szövetkezet, vetődött fel megint a kérdés, nem tudná-e a szövetkezet a hegyi legelőt is beállítani az állat-, tenyésztési termelés kisegítésére. Most már nem maradtak a szónál. Az 1400 m-es csőveze•> ték hamar meglett. Az összeszerelést társadalmi munkával a tagság végezte. Magasnyomású szivattyúval pedig a Keietszlovákiai Erckutató-iizem mecenzéfi részlege sietett a szövetkezet segítségére. Ezzel is megmutatva, hogy az ipari munkásság nem nézi tétlenül a mezőgazdasági termelép hiányosságait és szívesen nyújt segítő kezet, így aztán az eddig lehetetlennek tűnő kérdést könnyen megoldotta a közösség ereje. Örömmel jelenthettük, hogy június 18-án 17 óra 04 perckor megkezdte működését a vízvezeték és bőven ellátja ivóvízzel a szövetkezet állatállományát. AZ EREDMÉNY ELÉRÉSÉÉRT dicséretet érdemelnek mindazok a szövetkezeti tagok, akik nem kímélve vasárnapi szabad idejüket, részt vettek a munkában, valamint a JNB, amely segítséget nyújtott a szövetkezet vezetőségének, hogy bebizonyosodjon nálunk is: — Minden nehézséget könnyen meg lehet oldani, ha a tagság és a vezetőség szívügyének tekinti a szövetkezetet. DOMIK LÁSZLÓ, Tornagörgö SZEDIK az új burgonyát Á naprágyi szövetkezet tagjai örömmel igyekeznek a burgonyatábla felé. A jó termést hozó korai burgonyabokrok megelégedést varázsolnak a szövetkezeti dolgozók arcára. A tavaszi munkák elvégzése terén dicséretet érdemeinek a fiatalok. Hubay Márta, Naprágy Hol legyen a megálló? A kövecsesi szövetkezet vezetősége a tehénistállótól a müútig 300 méter hosszú bekötőutat építtetett, hogy a tejet könnyebb legyen szállítani. Akkor úgy gondolta a vezetőség, hogy a ČSAD autói helyből, a szövetkezet istállójától szállítják majd a tejet a tejcsarnokba. A helyzet azonban a mai napig az, hogy a 300 liter tejet kannákban a jó úton ki kell hordani a műútra. Kérdezzük, minek épült akkor az út, azonfelül, hogy a szövetkezetesek a jobb úton könnyebben közlekednek. A szövetkezet vezetősége (ÜJ SZÖ 5 * 1958. július 16.