Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-05 / 184. szám, szombat

ruscsov üzenete D. Eisenhowerfiez (Folytatás az 1. oldalról) első lépéseken kívül, mint amilyen az atomfegyverkísérletek általános beszüntetése, megköveteli olyan in­tézkedésekre vonatkozó megállapodás elérését, amelyek megelőznék az egyik államnak a másik állam elleni esetleges váratlan támadása lehető­ségét. A szovjet kormány, amely ezt a kérdést rendkívül jelentősnek te­kinti, tudvalevőleg azt javasolta, tűzzék e kérdést a csúcsértekezlet napirendjére. Az USA kormánya előtt ismeretesek azon konkrét intézkedésekre irányuló szovjet javaslatok, hogyan előzhető meg a váratlan támadás lehetősége. A Szovjetunió egyezmény megköté­sét javasolja ellenőrző állomások lé­tesítéséről a vasúti csomópontokon, a nagy kikötőkben, az országutakon, a leszereléshez vezető lépésekkel egyidejűleg. Javasolja megállapodás megkötését a légi fényképezés kér­désében azokon a területeken, ame­lyek a váratlan támadás veszedelme megelőzésének szempontjából nagy jelentőségűek. A többi között hajlan­dók vagyunk megállapodásra lépni a kölcsönös légi fényképezésről az európai hatalmak két csoportosulása fő fegyveres erői összpontosításának térségében 80 km-nyi távolságban Keletre és Nyugatra attól a vonaltól számítva, amely ezeket az erőket el­választja. A szovjet kormány az európai övezet megteremtésén kívül javasolta a légi felügyeleti övezet be­vezetését, amely magában foglalná a Szovjetunió területének egy részét a Távol-Keleten, valamint az USA egy részét is. Az említett javaslatok egyenlő mértékben veszik tekintetbe a tárgyaló felek biztonságának érde­keit. Így például a légi ellenőrzést a Szovjetunió és az USA egyenlő nagyságú területére kívánják beve­zetni. Tekintetbe veszik a nyugati hatalmak, főképp az USA kormányá­nak előző javaslatait is. Ezért úgy véljük, hogy a javaslatok megfelelő alapot szolgáltatnak az egyezmények­re vonatkozó tárgyalásokra. Eddig azonban sajnos nem találkoztak az USA kormányának pozitív állásfogla­lásával. Kellő figyelemmel áttanulmányoz­tuk az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányainak ellenjavas­latait. Meg kell azonban állapítani, hogy a három nyugati nagyhatalom­nak ez év május 28-án átadott e kér­désre vonatkozó javaslatai nem ta­núskodnak a hirtelen támadás meg­előzésének módjaira vonatkozó egyezmény elérésére irányuló törek­vésről. Bár a három hatalom okmánya hangsúlyozza annak szükségességét, hogy reális úton kell haladni és egyenlő mértékben kell tekintetbe venni valamennyi érdekelt hatalom biztonságának törvényes érdekeit, ez okmányban foglalt javaslatok a hir­telen támadás megelőzésének kérdé­sében teljes ellentétben vannak e nyilatkozatokkal. Abban a kérdésben, hogyan lehetne megelőzni a hirtelen támadás lehe­tőségét, csupán abban az értelemben jutottunk megállapodásra, hogy mindkét fél elismeri ezen feladat fontosságát és a csúcsértekezleten való megtárgyalásának kívánatossá­gát. E feladat megoldása konkrét útját illetőleg még messze vagyunk a megegyezéstől. Ügy vélem azon­ban, hogy az egyezmény e kérdésben is teljesen lehetséges, ha mindegyik tárgyaló fél annak szükségességéből fog kiindulni, hogy tekintettel kell lenni az egyezmény minden egyes résztvevője biztonságának érdekeire és ha tartózkodik a helyzet kiélezé­sére és a háború kirobbantása vesze­delmének fokozására vezető akciók­tól. Tekintettel arra, hogy a világbéke megőrzésére nagy jelentőségű volna az egyik államnak a másik állam elleni hirtelen támadása ellen irá­nyuló közös intézkedésekről szóló egyezmény, szeretném önnek elnök úr javasolni, hogy országaink kor­mányai e fontos kérdésben gyakorlati kezdeményezést mutassanak. A szovjet kormány nézete szerint előnyös lenne, ha a legközelebbi idő­ben találkoznának az illetékes meg­bízottak, közöttük mindkét fél kato­nai szerveinek képviselői, például a Szovjetunió és az USA s esetleg más államok kormányai által kinevezett szakértők színvonalán, hogy közösen áttanulmányozzák e probléma gya­korlati szempontjait és bizonyos elő­re meghatározott határidőn belül ki­dolgoznák a váratlan támadás lehető­sége elleni intézkedések javaslatát. E tárgyalások eredményeit meg le­hetne vitatni a csúcsértekezleten. Az ilyen előzetes munka kétségkívül megkönnyítené a döntést e kérdésről az értekezleten. Reméljük, hogy az USA kormánya ezt a javaslatot kedvezően fogadja és hogy mindkét ország közös erő­feszítése a hatalmak közötti bizalom elmélyítéséhez vezet, amely oly fon­tos a világbéke biztosítására. 1958. július 2. Őszinte tisztelettel N. SZ. HRUSCSOV. A NYUGATI JEGYZEKEK semmi újjal nem hoznak a csúcsértekezlet kérdésében Dulles Hruscsov üzenetéről A washingtoni sajtóértekezleten J. F. Dulles a többi között azzal az üze­nettel foglalkozott, amelyet N. Sz. Hruscsov július 2-án küldött D. Ei- I senhowernek. Egyes fenntartások elle- ! nére, amelyekkel nyilvánvalóan az üzenet visszhangjának csökkentésére törekedett, Dulles kénytelen volt be­ismerni, hegy ,,mégis sokat ígérő ja­vaslatot tartalmaz arra nézve, amit a hirtelen támadás elleni felügyelet terén tehetnénk". Annak ellenére, hogy az USA-nak az atomfegyverkí­sérletek beszüntetése és a leszerelés kérdésében előterjesztett javaslatai főképpen az ellenőrzés kérdésére kor­látozódnak, Dulles nem nyilatkozott Hruscsovnak a két fél képviselői azon találkozójával kapcsolatban, amelyen megvitatnák a felügyelet kérdéseinek gyakorlati szempontjait. Amint ismeretes, a három nyugati hatalom, — Az USA, Nagy-Bri­tannia és Franciaország — a csúcsértekezlet előkészítéseire vonat­kozó jegyzéket küldött Moszkvába. E jegyzék válasz arra az üzenet, re, amelyet Hruscsov, a Szovjet unió Minisztertanácsának elnöke 1958 június 11-én küldött a nyugati hatalmak miniszterelnökeinek. A június U-i okmány részletesen elemezi a csúcsértekezlet tárgykö­rének kérdését és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy atiyugati hatalmak a csúcsértekezlet kérdésében végre világos álláspontra he­lyezkedjenek. A június U-i üzenethez mellékelték a Szovjetunió javaslatait arról a 12 pontról, melyeket a csúcsértekezleten megtár­gyalni kíván. Genfben a Nemzetek Palotájában július 1-én megkezdődtek az atomfegyverkísér­letek megállapításának módszereit tanul­mányozó szakértők tanácskozásai. A tár­gyalásokon részt vesznek Nagy-Britannia, Csehszlovákia, Franciaország, Kanada, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és az USA képviselői. Képünkön az értekezlet küldöttei láthatók. Felülről lefelé: K. Šimár.e (Csehszlovák Köztársaság), F. Behounek (Csehszlovák Köztársaság), H. Hulubei (Románia). (ČTK. — Telefoto) Amint ismeretes, az amerikai vezető tényezők, főképpen Dulles legutóbbi fellépése olyan hangnemben történt, meiy arra mutat, hogy az USA kor­mánya fokozni akarja a csúcsértekezlet ellem irányzatot. Eisenhower üzenete nem tartalmaz konkrét választ N. Sz. Hruscsov kér­déseire. Eisenhower ultimátumszerűén kijelenti, hogy amennyiben a Szovjet­unió a csúcsértekezletet óhajtja, „el I kell fogadnia a Nyugat által elötar­! jesztett napirendet". Ehhez hozzáfűzi, j l.ogy ellenkező esetben a Szovjetunió­nak ..saját hatékony és megfelelő ja­vaslatot íkell előterjesztenie". Ez a ja­vaslat már e'ég régóta megvan és a Fehér Ház is több példányban tar­togatta irattárában. Macmillan angol miniszterelnök vá­laszában a kettős értekezlet elméletét fiillította fel. Az egyik értekezleten csupán csak tárgyalnának, a másikon pedig „valamit már el is intéznének". Ezen elméletnél nagyobb figyelmet ér­demel Macmillan üzenetének az a ré­sze, amelyben az angol miniszterelnök A szakértők genfi értekezlete A Reuter hírügynökség jelentése szerint a keleti és nyugati tudósok csütörtökön külön tanácskozásokat és megbeszéléseket folytattak kormá­nyaikkal az értekezlet edd'Ü lefo­lyásáról. Jacavielló, az Unitanak Olaszország Kommunista Pártja lapjának genfi tudósítója azt írja, hogy értesülése 1 szerint nincs ellenvetés a tanácsko­j zások háirom fázisa ellen, amint azt I az USA szakértői javasolták. Nézetük | szerint legelőbb'megtárgyalnák a kísér­i leteknek nagy távolságban történő J megállapítására szolgáló eszközöket, | azután az ellenőrző állomások léte­! sítését és végül az ellenőrzés közben i előforduló politikai problémákat. megengedi a kompromisszum lehető­ségét a tárgysorozat kérdésében; en­nek nézete szerint csupán öt pontot kellene tartalmaznia, amelyekben nem ál'anak fenn ellentétek és amelyekre nézve a tárgyalók közül egyik sem él_ hetne vétójoggal. De Gaulle francia miniszterelnök válasza csak csekély mértékbein tér el Eisenhower és Macmillan válaszá­tól. De Gaulle azt javasolja, hogy „a pontos szövegezés útiára lépjenek", azonban ezírányban az egyes vitás kérdéseket illetőleg nem helyezkedik konkrét álláspontra. A leglényegesebb dolognak a leszerelés kérdését minősíti. A leszerelés problémáját illetőleg azt javasolja, hogy ezt a kérdést egy egészként értelmezzék. Ezzel kapcso­latban de Gaulle azt mondja, hogy a részletkérdésben való megállapodás anélkül, hogy a teljes kérdésben egyes­séget érnének el, azt a veszedelmet jelentené, hogy elősegítenék egyik — vagy másik hatalom érdekeit egy más hatalom érdekeinek hátrányára. De Gaulle szerint a valódi problé­ma a kollektív ellenőrzés kérdése. Ezzel a francia miniszterelnök a le­szerelés nélküli ellenőrzés túlhaladott i-ézisére tér vissza. A nyu^iti miniszterelnökök válaszai Hruscsov június 11-i üzenetére sajnos •egészben véve nem jelentenek lépést előre. Előkészületek Olaszországban a sfockho'mi békekongresszusra Róma (ČIK) — A stockholmi béke­kongresszus előkészületeinek keretében sok olasz tartományban békemanifesztá­ciókat tartanak. Negarville, az olasz békevédok bizott­ságának főtitkára július 6-án Crotonban mond beszédet, 'ahol a tartományi tanács és községi tanácsok részvételével nagy békemanifesztációra készülnek. DÖNTŐEN FONTOS A MUNKA TERMELÉKENYSÉGÉNEK NÖVEKEDÉSE A gépipari dolgozók figyelmének köz­pontjában mindig a munkatermelékeny­ség maximális növekedésének biztosítása álljon. A gépipar ugyanis jelentős mér­tékben hozzájárul a népgazdaság haté­konyságának fokozásához. Egyrészt azzal, hogy a munkatermelékenység növekedé­sét és az egyes ágak önköltségeinek csökkentését elősegítő egyre tökéletesebb technikával látja el a népgazdaságot. Másrészt magában a gépiparban is ál­landóan fokozódik a munka termelékeny­sége és gazdaságosabbá válik a terme­lési folyamat. Más ágak számára készült gépek és berendezések gyártásában megköveteljük, hogy a konstruktőrök, technológusok, termelésszervezők és a gépipari mun­kások állandóan emeljék termékeik szín­vonalát és használják fel a legjobbak tu­dását és tapasztalatait. Ott, ahol így cselekszenek, jó eredményeket értek el. Vannak azonban olyan üzemek és egyé­nek, amelyek és akik az új gépek és berendezések fejlesztésében nem igen veszik tekintetbe az eddigi tapasztalato­kat és nehézségeket okoznak a népgaz­daságnak. Különösen jellemző ez például a hő­erőművek berendezéseinek gyártására. Általánosan ismert tény, hogy a nagy­teljesítményű agregátok alkalmazása je­lentős gazdasági előnyöket jelent. Ez azt jelenti, hogy az energetikai rendszernek megfelelő maximális gépeket válasszunk ki. Egy 500 MW teljesítményű, 100 MYV agregátokkal felszerelt villanyáramfej­lesztőtelep hat 50 MW agregáthoz viszo­nyítva mintegy 20 százalékkal csökkenti a beruházási költségeket, 50 százalékkal csökkenti a villanyáramfejlesztés dolgo­zóinak számát és mintegy 8 százalékos évi tüzelőanyag meg takarítás; jelent. E nagv egységek gyártása a gépiparban 20—50 százalékos gépóramegtakarítást, és az 50 MW teljesítményű egységek eddigi termeléséhez viszonyítva jelentós anyag­megtakarítást eredményezett. Reális lehetőségünk van arra, hogy a Szovjetunió műszaki segítsége alapján két évvel előbb kezdjük meg e gépek gyártását. A történet most megismétlődik. Akkor, amikor energetikai rendszerünk már 100 MW teljesítőképességű egységeket kezd kapni, már 150—200 MW teljesítőképes­ségű egységre lenne szüksége. Megvaló­síthatnánk, ha beszereznénk a Szovjet­uniótól a jól bevált 150 MW gépek kon­strukciós terveit. Gépiparunk azonban nem tudta őket kihasználni. Hasonlókéooen szemléltethetnénk mű­szaki fejlődésünk késését a kazángyár­tásban, a villanyáramfejlesztő-telepek technológiai folyamatának szabályozásában és alkalmazásában, a generátorok hűté­sében stb. A gépipari üzemek munkatermelékeny­ségének nagy tartalékai rejlenek külö­nösen a termelés technológiájában, meg­szervezésében és irányításában. A gép­munka réšze a gépipari termelésben a munkamüveletek 50 százaléka körül mo­zog. Egyes ágazatok egész sorában azon­ban a kézzel végzett munka ez ideig több mint 60 százalékot tesz ki. VEZESSÜK BE AZ ÜJ TECHNIKÁT ÉS HASZNÁLJUK KI AZ EDDIGIT A legutóbbi évek alatt hatalmasat fejlődött technikánk. Üj, korszerű technikával ellátott üzemeket építet­tünk, bonyolult gépeket, műszereket, berendezéseket gyártunk, melyeket azelőtt behozatal útján szereztünk be és kétségkívül emelkedett a ter­melés technikai színvonala is. A műszaki fejlődés üteme azon­ban e sikerek ellenére sem tart lé­pést a népgazdaság szükségleteivel. Ez elsősorban azért van így, mert a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos fel­adatokat nem oldjuk meg komplexen a termelési feladatokkal együtt. Egyes vezető gazdasági dolgozók a vállalatokban és a minisztériumokban a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat rövidlátóari* csak úgy ítélik meg, mintha ezek az általános termelési feladatok kiegészítő részét képeznék. Vannak olyan dolgozók is, akik gyakorlatilag nem értékelik kel­lőképpen a technika jelentőségét és szerepét, nagymértékben helytelenül önelégültek gépiparunk és általában iparunk relatívan magas műszaki színvonala következtében. Erről ta­núskodik az a tény, hogy a műszaki fejlesztés terveit az állami terv ke­retében- még mindig a legrosszabbul teljesítik. Á gépiparban pl. 1957-ben 600 új típusú gépet fejlesztettek és a termelésben 500 új típusú gépet ve­zettek be. A műszaki fejlesztés ter­vét 52 százalékra, az új termékek termelési módja elsajátításának ter­vét csak 46 százalékra teljesítet­ték. Az iparunk által szerkesztett gépek az iparilag fejlett országok ipari termékeivel összehasonlítva sok eset­ben nem érik el a kellő műszaki színvonalat és átlag 20 — 50 százalék­kal nagyobb a súlyuk. Az anyagi költségek csökkentésé­nek eddig elért üteme, ami évente átlag 1 — 3 százalékot tesz ki, ko­rántsem meríti ki az összes tartalé­kokat, melyek a lényegesebben na­gyobb megtakarítások elérésének le­hetőségében rejlenek. Erról tanús­kodnak a következő példák: A Tatra 138 gépkocsi esetében, melyet az eddigi T-lll típus helyett gyártunk, a teherbírás 20 százalékos fokozása mellett 400 kg-mal csökken­tettük a gépkocsi súlyát. Ez az új gépkocsi lehetővé teszi a minden szállított tonnára számított anyag­fogyasztás 26 százalékos csökkenté­sét, egyben a szállítási gyorsaság 17 százalékos növelését és 10 százalék üzemanyag megtakarítását. A felszíni bányákban használatos K-1000 kerekes kotrógép súlya 1290 tonna és teljesítőképessége óránként 1000 köbmétert tesz ki. Az újonnan fejlesztett K-500 kerekes kotrógép teljesítőképessége óránként 750 — 1000 köbméter és súlya csupán 560 tonnát tesz ki. Különösen a technológia nyújt nagy lehetőségeket a munkatermelé­kenység növelésére. Elsősorban a forgácsmentes megmunkálás, a pon­tos öntés, a pontos kovácsolás, he­gesztés, formázás, fémporkohászat, stb. technológiájának alkalmazásáról van szó. A termelési technológia tö­kéletesítése terén emellett nagy sze­rep jut a kohóiparnak és a vegyi­iparnak, melynek gépiparunkat a szükséges anyag egyre jobb minősé­gű választékával kell ellátnia. A FÖ IRÁNY: A GÉPESÍTÉS ÉS AZ AUTOMATIZÁLÁS A párt XI. kongresszusa határozatának, az ipari termelés tervének teljesítése megköveteli, hogy gépiparunk biztosítsa a jelenlegi technika legmagasabb színvo­nalán az olyan gépek és berendezések elő­állítását. melynek célja a termelési fo­lyamatok automatizálása lesz. A gépipari minisztériumoknak az eddi­ginél sokkal bátrabban kell foglalkozniok e problematika megoldásával. Arról van szó, hogy gyorsított ütemben egyesítsék és szervezésileg rendezzék azokat az in­tézményeket, melyek biztosítják a gépi berendezési éá műszerészeti technika fej­lesztését és az e téren végzett kutató­munkát, és hogy egyidejűleg széles mér­tékben biztosítsák e termékek előállítá­sát is. A kutatási és a fejlesztési munkát cél­tudatosan a technikailag igen igényes, egyrendeltetésu gépek, félig és komplexen automatizált gépsorok nagymértékű gyártására kell irányítanunk. A termelési folyamatok komplex automatizálása az az út, mely a nagyfokú munkaterme­lékenységhez vezet. Azáltal, hogy a Česká Tŕebová-i Arma­túrka nemzeti vállalatban bevezették a központi fűtések vízlevezető berendezései­nek gyártására alkalmas átállítható au­tomatizált gépeket, elérték a termelé­kenység 1400 százalékos növelését. A strakonicei ČZM nemzeti vállalatban a motorkerékpárak motorszekrényei meg­művelésére alkalmas automatizált gépsor, melyet tervbe vettek, lehetővé teszi, hogy az eddigi termelési móddal szem­ben 800 százalékkal növeljék a terme­lékenységet. A munkások létszámát 1/15­re csökkentik és egy automatizált gép­sor 55 megmunkáló gépet fog helyettesí­teni. A műszaki fejlesztésnek, melyről gép­iparunkban döntenek, ma és a jövőben is a dolgozók legszélesebb tömegei ügyévé kell válnia. Tapasztalataink és a szocialista tábor többi országaiban szerzett tapasztalatok is arról tanúskodnak, hogy a tudományos­műszaki ismeretek bonyolultsága, óriási hordereje, és további fejlesztésük üteme teljes komplex voltában el nem sajátít­ható, mint valamiféle mellékmunka, amely más tevékenységgel párhuzamosan végez­hető. A műszaki fejlesztés és különösen a gépipari termelés feladatai koordinálása kérdésének országos megoldása érdeké­ben feltétlenül helyes lesz, ha a műszaki fejlesztés irányítására legfelsőbb szervet létesítünk. Ezzel biztosítjuk az egységes műszaki politika megvalósítását. Nem kielégítő a létező termelőképessé­gek kihasználása terén fennálló helyzet. Tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy számos vállalatban és üzemben minden nagyobb befektetés nélkül is növelhető a termelés terjedelme. Gépiparunkban azonban a legutóbbi néoy év alatt például gyakorlatilag sem­mi sem változott a termelőgépek időre és teljesítményre vonatkoztatott kihasználá­sában. amely átlag még mindig nem ha­ladja meg a 60 százalékot. Ahelyett, hogy a termelés kellő megszervezésével áttér­nénk a termelési berendezések teljes­mérvű, kétmüszakos kihasználására, ami által más célokra (elsősorban a termelés kibővítésére) megtakaríthatnánk e meg­munkáló-gépek alapállományának 20—25 százalékát, és 20 százalékkal kiterjeszt­hetnénk a termelési felületeket, a válla­latok és az üzemek további beruházáso­kat igényelnek épületekre és berendezé­sekre, melyeket szintén nem használnak ki teljes mértékben. A CSKP KB és a kormány tézisei a csehszlovák ipar további műszaki fejlesz­téséről leszögezik, hogy beruházási poli­tikánk egyik alapvető irányvonalának ab­ban kell megmutatkoznia, hogy kiter­jedtebb építkezési munkák nélkül újítsuk fel, építsük át és komplex módon korsze­rűsítsük az eddigi berendezéseket. A legújabban megvalósított és javasolt tervezetek keretében az építészeti és sze­relési munkák hányada még mindig több mint 60 százalékot tesz ki az előirány­zott 35—40 százalék helyett. Egyes üze­meket a beruházók és a tervezők hibájá­ból nem korszerűsítenek komplex módon, hanem csupán egyes szakaszokon, ami ál­tal mesterségesen új keresztmetszetek keletkeznek és lényegesen csökken a ter­melés hatékonysága. Ha az üzemek fe­lének korszerűsítését 1968-ig 14 százalé­kosan, másik felének korszerűsítését pe­dig 1975-ig 14 százalékosan végeznék el, a termelés ez esetben az egész említett idő alatt a beruházások növelése nélkül teljes 50 százalékkal fokozódna és emel­lett feltételezhető, hogy az új gépi beren­dezés termelőképessége 1975-ben 180 szá­zalékkal növekedne. Népgazdaságunk és szakadatlan műsza­ki fejlődése megköveteli, hogy növeljük a műszaki dolgozók, a technológusok és a gépipari szakképzettségű konsrtuktőrök létszámát. A gépesítés és az automatizá­lás egyre nagyobb mérvű alkalmazása az iparban és a mezőgazdaságban megköve­teli, hogy az üzemeket ellássuk a műsza­kilag fejlett káderek egyre nagyobb szá­mával s hogy .állandóan növekedjék mun­kásaink szakképzettsége. A műszaki dolgozók, a technológusok éj konstruktőrök száma, amely 1955-ben a dolgozók egész létszámának 29,7 százalé­kát tette ki; 1980-ban mintegy 40 szá­zalékra emelkedik, vagyis a mai létszám­mal szemben megkétszereződik. * * * Pártunk nagyra értékeli gépiparunk 600 ezer dolgozójának munkáját és állandó figyelmet, gondot fordít a gépipar fejlesztésére. A gépipari termelés további növe­lésének és műszaki színvonala eme­lésének elérése elsősorban a gép­ipar terén müködö pártszervezetek, az összes kommunisták és dolgozók ügye. A pártszervezetek és szervek jó munkája kezeskedik arról, hogy a gépipari termelés és összetétele megjavításának hatalmas programját és a műszaki színvonal emelkedésé­nek, a munkatermelékenység növe­kedésének programját megvalósítjuk. A gépipari üzemekben működő pártszervezeteknek olyan erővé kell fejlődniök, melyek lépésről lépésre és az összes dolgozók részvételével céltudatosan meg fogják valósítani pártunk XI. kongresszusának határo­zatait. ÚJ SZÖ 3 '* 1958. július 5.

Next

/
Thumbnails
Contents