Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-31 / 210. szám, csütörtök

Csehszlovák üdülők Bulgáriában A testvéri Bulgáriában a Fekete-tenger partján ezidén mintegy tízezer csehszlovákiai üdül. Az üdülők több szép kiránduláson vesznek részt. Bal­csik városkában van Mária volt román királynő kastélya, amely jelenleg Bu'oíria képzőművészeinek üdülőtelepe. A kastély gyönyörű kertjét a szó­fiai egyetemi füvészkert személyzete gondozza. íCTK foto) Hollandia katonai egységeket küld Nyugat-lriánba Dzsakarta (ČTK) — Az Antara hír­ügynökség tudósítója július 22-én közli, hogy a holland kormány re­gisztrálja a volt lázadó délmolukkai köztársaság indonéziai részvevőit azon célból, hogy holland katonai egységeket állítson össze, amelyeket Nyugat-lriánba szándékszik küldeni. A tudósító beszámol arról, hogy ma­gántisztviselőket és a Vöröskereszt dolgozóinak csoportjait is előkészí­tik, hogy Nyugat-lriánba küldjék őket. Az Antara hírügynökség tudósítója cikkének befejező részében hangsú­lyozza, hogy Indonézia kormánya nemrégen figyelmeztette Hollandiát, ne használja Nyugat-Iriánt kiinduló­pontként Indonéziába való behato­lásra. Kettészakadt a Finn Szociáldemokrata Párt Helsinki, (ČTK) - A Finn Szociál­demokrata Párt keddre virradó éj­•Szaka, röviddel az új parlament ala­kuló ülése előtt végleg kettévált. A 48 képviselő közül tíz csatlakozott a „független" szociáldemokratákhoz, s már a választások előtt szemben állt a pártvezetőséggel. A függetlenek parlamenti csoport­jának vezetője Aare Simonén volt mi­niszter a Finn Nemzeti Bank jelenie-, gi alelnöke. A kommunisták győzelme Franciaországban Párizs (ČTK) — Franciaország négy különböző helyén július 27-én voltak a részleges községi és me­gyei tanácsok tagjainak választásai. A korzikai Penta-di-Casinca város­ban a kommunistákra a szavazásra jogosult választók 55 százaléka sza­vazott. A Cher megyei Saint-FIorent vá­rosban a városi tanács kommunista tagjaira a választók 44,25 százaléka adta szavazatát. 1953-ban a kommu­nisták a szavazatok 28,9 százalékát kapták. Finistere megyében az 1955. évhez viszonyítva a kommunista je­lölt szavazatainak száma 28,8 száza­lékról 32,4 százalékra emelkedett. Carbonne városában a kommunista szavazatok száma 20,4 százalékról 22,3 százalékra nőtt. Nyugat-Németországban gyűlik az eladatlan szén Essen, (ČTK) — Bár a Ruhr-vidéki bányák kapacitásuknak csupán 85 %­át. használják ki, a Német Szövetségi Köztársaságban az eladatlan szén és koksz készletei naponta 40 ezer ton­nával növekednek és túllépték már a 8,5 millió tonnát. Ezenkívül 11,1 millió tonna szén fekszik a raktárakban. Raab osztrák kancellár sajtóértekezlete Bécs (ČTK) — Raab osztrák kancellár és az osztrák kormányküldött­ség tagjai Bécsben a keddi sajtóértekezleten beszámoltak szovjetunióbeli útjuk eredményéről. Raab kancellár hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióval kötött egyezmény nagy jelentőségű az osztrák gazdasági életre és hogy a Szovjetunió jelentős engedményeit nem kötötte semmiféle feltételhez. Az osztrák semlegesség kérdésében Raab kancellár kijelentette, hogy a semlegesség jellege 1955 óta egyál­talán nem változott, és hogy a Szovjet­unió ez irányban nem támasztott köve­teléseket. „Tudják, mindig azt a véleményt vallottam — mondotta Raab kancel­lár befejezésül —, hogy a Szovjetunió és államunk közötti közvetlen kap­csolatok és nyílt eszmecsere képezik a legcélszerűbb formát. Mostani szov­jetunióbeli látogatásunk ezt ismét megerősítette. Ezért az is örömünkre szolgál, hogy a szovjet államférfiak elfogadták meghívásunkat és Aus.zt­riába látogatnak." Ši műnek miniszter Budapesten Budapest, (ČTK) — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára július 28-án fogadta Otakár Šimúnek minisztert, az Állami Tervhivatal el­nökét, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagját, aki a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztár­saság gazdasági együttműködéséről folyó tárgyalásokon a csehszlovák küldöttséget vezette. A kölcsönös megértés szívélyes légkörében hosszabb beszélgetésben eszmecserét folytattak a nemzetkö­zi szocialista munkamegosztás konk­rét kérdéseiről. A japán hadsereget korszerű fegyverekkel akarják felszerelni Tokió (ČTK) — A japán sajtó közlésé­ből kitűnik, hogy a japán kormány ter­veket készít hadseregének a legújabb fajtájú fegyverekkel, a többi között irá­nyítható lövedékekkel való felszerelésére. A kormány e tervek végrehajtására már 360 millió jent irányzott elő. Külön osz­tályt létesítettek, amely a Micubisi ja­pán társasággal szorosan együttműködve készíti el az irányítható lövedékek proto­típusait. A japán kormány tervei azonban a japán nép határozott ellenállásába ütköz­nek. A nép nem akarja, hogy új hábo­rúba sodorják. Nii Dzsim sziget lakossá­ga, ahol a kormány katonai lövőteret akar építeni az irányítható lövedékekkel való kísérletezésre, egyöntetűleg szembehe­lyezkedett a tervekkel. A szigeten meg­alapították a katonai lövőtér létesítése elleni harc bizottságát. A szigetet a kö­zelmúltban felkeresték a Japán Szocialista Párt és Japán Kommunista Pártjának képviselői, hogy támogassák az ottani lakosságot harcában. A sziget lakosságá­nak erőfeszítését támogatja a japán szak­szervezetek főtanácsa és sok más szerve­zet is. Az újságírók kérdéseire adott vu­laszában Raab kancellár megjegyezte, hogy az osztrák kormány örömmel venné, ha a csúcsértekezletet Bécsben rendeznék. Egy lengyel kolostorban államellenes sajtótermékeket adtak ki Varsó (ČTK) — A Lengyel Sajtóiroda közlése szerint a főállamügyészség jelen­tést adott ki, amely a többi között be­számol arról, hogy Lengyelország terüle­tén „A nép forradalmi bíbornoki inté­zete" a Jasná Hora-i kolostorban nagy teljesítményű sokszorosító gépek segít­ségével engedély nélkül sajtótermékeket adott ki. Megállapították, hogy ezt a kiadó-tevékenység államellenes és ezérl a fő államügyészség szervei nyomozást indítottak. Július 21-én házkutatást tar­tottak, elkobozták az illegális kiadvá­nyokat és lepecsételték a sokszorosító gépeket. Az elkobzott publikációk nagy része államellenes és a népi demokra­tikus rendszer ellen irányul. AMINTORE FANFANI olasz miniszterel­nök elfogadta az angol miniszterelnök meghívását és Amerikából visszatérőben augusztus 1-én Londonban megszakítja útját, hogy Macmillan miniszterelnökkel és más angol államférfiakkal tárgyaljon. (ČTK) A KÍNAI Népköztársaságban Cshing-hai tartomány Cshi-lien hegységében hatalmas rézlelőhelyre találtak, amely több mint 500 négyzetkilométernyi területen fek­szik. (ČTK) Szovjetunió a geofizika: év meghosszabbítását javasolja Moszkva (ČTK) — Á nemzetközi geo­fizikai év külön bizottságának július 30-ár Moszkvában kezdődő ülésén a szovjet tudósok küldöttsége javasolja a nem­zetközi geofizikai évnek egy további nap­tári évvel való meghosszabbítását. Ai előzetes eredmények ugyanis azt mutat­ják, hogy a kutatások egész sorát nerr lehet ez év december 31-ig befejezni. Az eddigi kutatások gazdag eredménye­ket hoztak. A Szovjetunióban a készülé­kekkel történő megfigyeléssel a nem­zetközi geofizikai év keretében 496 állo­más foglalkozik. A rakéták segítségéve! érdekes adatokat szereztek a sarkfény­ről, a föld mágneses sarkának feszült­ségéről és a kozmikus sugarakról A szovjet rakéták egyike 473 km-es ma­gasságot ért el. A mesterséges holdak se­gítségével rendkívül fontos adatokat sze­reztek az elektrónok sűrűségéről 200— 3000 km magasságban. Amerikai tengerési§ya^ocisá( Kuba szigetén New York (ČTK) — Abban az időben, amikor a világ közvéleményét felhábo­rítja az USA libanoni imperialista inter­venciója, a tengerészgyalogság egységeil titokban olyan más országban vetik lat­ba, ahol ugyancsak nem szívesen fogad­ják őket. Az USA tengerészgyalogságának egysé­gei megszállották Kuba délkeleti part­vidékét állítólag azért, hogy „védelmez­zék" a guntanamai amerikai katonai tá­maszpont vízvezetékét. Amint a New York Times a többi kö­zött írja, Kuba esetében az a gyaní merült fel, hogy az amerikai katonasá­got Batista elnök segítségére küldték i Fidél Castro vezette felkelés letörésére Kép Szovjet-Grúziából A Szovjetunió egykor elhagyatott vidékein ma hatalmas gyárak, üzemek épülnek. Képünkön a Kaukázuson-túli fémipari üzemet látjuk Rusztavi vá­rosában. (Grúz SZSZK) Hétfőn, talán ugyanazokban az órában amikor a Hruscsov élvtárs által javasolt legmagasabb szintű értekezletnek kellett volna ösz­szeülnie, Londonban egy másik nem­zetközi értekezlet kezdődött. Ha az idők és a tárgy, amit ennek a hirtelen összehívott tanácskozásnak meg kellett tárgyalnia, nem volnának oljfan komolyak, azt mondhatnánk, hogy valami történelmi panoptikum­nak vagyunk elképedt tanúi. London­ban ugyanis az úgynevezett „Bagdadi Paktum" tagállamai ültek össze — Bagdad képviselője nélkül... De milyen óriási különbség van ennek az angol kezdeményezésre, de amerikai bábáskodással létrejött. Szov­jetunió elleni támadó szerződés eddigi négy tanácskozása és az e hét elején lezajlott ötödik értekezlet között! Míg eddig a paktum tagállamai a Szovjet­unió elleni felvonulási tervekről, a nép igazi érdekeit képviselőknek állí­tólagos „aknamunkáját" megakadá­lyozandó módszerekről és rendszerek­ről, a többi, a közép-keleti térségben lévő arab államnak a szerződésbe való bekényszerítéséről tervezgettek és tárgyaltak, — addig most, a londoni tanácskozáson a Bagdadi Szerződés tagállamai hátat fordítottak — leg­alább egy időre — az észak felé, a Szovjetunió ellen irányuló frontnak és szinte megbabonázva, megrettenve nézték az iraki forradalom által a déli határaik mentén előállott hely­zetet. „Bagdad városának kellős közepén, nem messze a Tigris folyó partjától hatalmas fehér épület imponáló hom­lokzata emelkedik — írja a Le Mon­de júl. 26-i számában. — Itt, ebben az épületben vert a szíve egy hatalmas szerveze'tnek, amely még nagyobb akart lenni. Itt őrizték gondosan osz­tályozva, páncélszekrényekben a Kö­zép-Kelet legtitkosabb iratait, a kü­lönböző ügynökök kartotéklapjait, a szerződés érdekei ellen „aknamunkát" folytatok adatait, főleg azonban min­den kommün'-nussal, vagy kommu­nista szimpátiával gyanúsítható sze­mély iratcsomóit" — írja a francia lap. Mit ért ez a hatalmas apparátus, a fizetett ügynökök, a különböző üzle­tekben részesedők és így érdekeltté váltak óriási siserehada? Mondják, hogy Eisenhower elnök július 14-én, a kora reggeli órákban, amikor hírül adták neki az iraki forradalom hírét, először, még Dulles előtt, az amerikai titkos szolgálat főnökét rendelte ma­gához. Nem valószínű, hogy megdi­csérte volna azért, hogy a kommu­nistaellenes tevékenység támogatása címén kidobott megszámlálhatatlan dollármilliók ellenére mit sem tudott az immár két éve készülődő forra­dalomról. így jár minden rendszer, amely homokra, ügynökökre, érdekel­tekre, megvásárolt miniszterekre épít és nem veszi tekintetbe a nép igazi akaratát. Azóta, éppen a bagdadi hatalmas fehér palota gondosan összegyűjtött és elrendezett adatai alapján az iraki nép, sőt az egész arab világ pontosan tudja, kik árulták el érdekeit Júdás­pénzért. Érdekesnél-érdekesebb okmá­nyok kerülnek napvilágra és jelennek meg a bagdadi és kairói lapok hasáb­jain. így vált egy éjszaka lefor­gása alatt a nép megbéklyózását szol­gáló fegyver a nép ellenségei megsem­misítésének leghatalmasabb eszközé­vé... Kétségtelen, hogy a jordániai és libanoni angol-amerikai in­vázió önmagában értelmetlen s az im­perialista érdekeknek az arab világban többet árt mint használ. Világos, hogy eredeti céljuk Irak lerohanása, majd az egész arab függetlenségi mozgalom­mal való végleges leszámolás volt. Ezt azonban az iraki forradalom gyors győzelme, a már felszabadult arab népek szolidaritása, legfőképpen azon­ban a Szovjetuniónak határozott ma­gatartása megakadályozták. Most a z imperialista körök úgy igyekeznek inváziójukat indokolni, hogy azzal a teljes gátszakadást akarták megakadályozni Közép-Kele­ten. Ebben már van valami. Ugyanis kétségtelen, hogy az iraki forrada­lom hírére imperialista beavatkozás nélkül Jordániában is már elsöpörte volna a nép a helikopterének lépcső­jén, halálfélelemben szorongó királyt, kétségtelen, hogy már Libanonban is megoldódott volna az „elnökválasz­tás" kérdése, még hozzá az egyetlen demokratikus módon: a többség aka­ratának győzelmével. Az sincs kizárva, hogy az Irakkal szomszédos, kőolaj­ban hihetetlenül gazdag Perzsa-öböl környéki arab államok is nagy sietve „felülvizsgálták volna" az imperialis­ta hatalmakkal kötött olajszerződései­ket. Miután Irak egyenes fegyveres lerohanásának terve nem sikerült — bár annak lehetőségét az imperialista körök még egyáltalán nem adták fel — más taktikához folyamodtak. A ve­szett fejszének a nyelét igyekezve megmenteni az új iraki forradalmi kormánnyal próbálnak valamilyen mo­dusz vivendi-t, megoldási módot talál­ni. Egyre sűrűbben emlegetik, hogy Irak hivatalosan még nem lépett ki a Bagdadi Szerződésből, hogy az ország új kormánya is eleget kíván tenni a fennálló nemzetközi, elsősorban kő­olajszállítási kötelezettségeinek. Kassem miniszterelnök világos vá­laszt adott ezekre a kérdésekre. Utalt arra, hogy a Bagdadi Szerződést csak akkor mondhatja fel, ha a Bagdadi Szövetség tagállamaival diplomáciai kapcsolatba kerülnek ha azok az új iraki kormányt elismerik. Utalt arra, hogy az ország jövőbeni hovatartozó­ságát illetően már a forradalom más­napján a napnál világosabban nyilat­koztak, katonai védelmi szerződést kötve az Egyesült Arab Köztársaság­gal. Ennek, a győztes arab nacionaliz­mussal való mielőbbi kiegyezési DOK­tilkának a fő szószólója érdekes mó­don Adenauer Német Szövetségi Köz­társasága. Nem véletlen, hogy a nagy kapitalista államok közül éppen Bonn ismerte el elsőnek az új iraki kor­mányt. Erre mindenekelőtt az kész­tette, hogy az arab világgal a német nehézipar máris kiterjedt üzleti ösz­szeköttetéseiket tart fenn. Bonn sze­rint csak késleltetni lehet, de feltar­tani nem a kőolajtermelésnek _arab kezekbe való kerülését. Németország rá van utalva a közép-keleti kőolaj­ra s ugyanakkor az arab olaj-bevéte­lekből származó devizákért iparcikke­ket akar szá'lítani a jövőben is az arab államoknak. Ez a kettős üzleti távlat késztethette Adenauert arr:i, hogy Dullestől vasárnapi bonni láto­gatása alkalmával megszerezze a hoz­zájárulást az új iraki kormány el­ismeréséhez. Persze az se lehetetlen, hogy nem veit nehéz Katót táncba vinni. Lehet, hogy Dullesék — látva zsákutcába került közép-keleti politi­kájukat — az Adenauerék által sugal­mazott politika útján akarnak kijut­ni a kátyúból s menteni, ami még ' menthető. I Ezelőtt két esztendővel amikor a vezető szovjet államférfiak Angi ában jártak barátságos látogatá­son, az angol lapok szerint Eden, az akkori angol miniszterelnök. Hrus­csov előtt kijelentette volna: „Ha a közép-keleti kőolajat veszély fe­nyegeti, ez számunkra háborút jelent." Hruscsov elvtárs erre állítólag — ugyancsak az angol lapok szerint ­ezt válaszolta: „Miért nem gondoljái meg a dolgot! Ai arabok nem tehet­nek mást, mint hogy önöknek adják el a kőolajat. A Szovjetunió elég kő­olajat tud termelni saját szükségle­tének kielégítésére és nem kíván arat kőolajat venni. Önök az egyedüli, nor­málisan tekintetbe jövő vevők." Erre a beszélgetésre hivatkozik 32 A1 Ahtrsm című egyiptomi lap, ami­kor részleteket közöl Hruscsov elv­társnak két héttel ezelőtt az egyip­tomi elnökkel folytatott beszélgeté­séből. Hruscsov — az egyiptomi lap szerint ezt mondotta volna: „Igen, de a vevő az nem tolvaj. Ök azon­ban a kőolajat nem megvenni, hanem ellopni akarják. A jelenlegi kérdés lé­nyege éppen az, hogy az imperialis­ták azt hisziik, miszerint az iraki for­radalom veszélyezteti a kőolajukat." Hát itt van a kutya elásva. A nyu­gat-nétoet monopolisták — miután nincsenek a közép-keleti területen sa­ját olajmezőik — azt hiszik, a leg­jobb megvenni az araboktól a kőola­jat és ugyanakkor a lehetőség sze­rint nekik rnir él több iparcikket szál­lítani. Ezzel szemben az amerikai és angol monopóliumok — hivatkozva „szerzett jogaikra" — továbbra is lopni akarják a kőolajat a becsületes megfizetés helyett. Ez a kapitalizmus két lehetősége a Közép-Keleten. Még nem dőlt el, hogy melyik utat választják. Ezért minden erejükkel azon vannak, hogy halogassák a kérdés gyors, alapos és biztos megoldásának lehetőségét ma­gával hordó legmagasabb szintű érte­kezlet mielőbbi összehívását. Sz. L. ŰJ SZÓ : ' t258. július 51.

Next

/
Thumbnails
Contents