Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-03 / 182. szám, csütörtök

A szovjef fársadalom és az ifjúság A szovjet nép ma a kommunizmus építésének nagy időszakát éli. Az életszínvonal minden eddiginél gyorsabb emelése, az elért munkasikerek, a hatalmas iramú város- és lakásépítkezés, a három Szputnyik - a szovjet emberek méltán büszkélkedhetnek az elmúlt évek eredményeivel és méltán tekinthetnek bizakodva az előttük álló nagy feladatok elé. A kommunizmus építésének forró heve fűti a szovjet ifjúságot, a Komszomolt. Hiszen nincs a szovjetországban olyan nagy mozgalom, vállalkozás, melyből a fiatalok ne vennék ki derekasan a részüket. Nagy feladatok ifjú munkásai A szovjet társadalom nagyszerű példája nevelte ezeket a fiatalokat. Apáik és bátyáik Magnyitogorszk és Komszomolszk városát építették a tajgában. Előttük áll a nagy és valóságos szovjet regényhősök, a Pavel Korcsaginok és Pavka Morozovok példája. S látják a mai szovjet életet azt, ahogyan a nép, pártja szavát követve, a munkapadoknál, a kolhozme zőkön, a tudományos intézetekben hallatlan lendülettel küzd a javak nagyobb bőségéért, a szovjet haza erősítéséért, az emberek békés boldogságáért. Ezek a fiatalok tudják, hogy nem mehet m'ndenki új földeket meghódítani, óriás-vízműveket, vasbetonszerkezet-gyárakat építeni. A szovjet ifjúság egyik legszebb jellemvonása éppen az, hogy a hétköznapok munkájában, harcaiban is megmutatja hősiességét. A jövő épül a jelen hétköznapjaiban s a szovjet fiatalokat éppen ez a jelen és a jövő lelkesíti. A szovjet sajtóban gyaikran olvashatunk arról, hogy valamely kolhoz komszomolista írónőjéhez vagy agronómusához egy egész országnyi terület vagy akár az egész köztársaság mezőgazdászai járnak tanulni. A csakvai Lenin-szovhozban Nyugat-Grúzia teaültetvényein erről magam is meggyőződtem, amikor a Sztálin-díjas Kszénia Jermolajevna Bachtadzével, ezzel a fiatal, széparcú, fekete kolhozparasztlánnyal beszélgettem. Az egyszerű teaszedő lány a teanemesítés terén olyan kimagasló eredményeket ért el, hogy ma már tudományos laboratóriumban dolgozik. A szovjet dolgozók országos munkaversenyt indítottak az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért, a több és jobb minőségű közszükségleti cikk gyártásáért, s ebben a versenyben „nem marad le" az ifjúság. Nagy és nélkülözhetetlen dolog a társadalom, — „felnőttek" példája, de önmagában még nem elég. A szovjet társadalom nemcsak példát mutat, hanem aktívan, okos szeretettel neveli, tanítja az ifjúságot, s ha kell, kemény szóval bírálja is. „Felelősek vagyunk az ifjúságért" — vallják a szovjet emberek. Tetteik is erről beszélnek és — erre neveli őket a kommunista párt. ÖRÖKÉLETŰ OKMÁNYOK prágai V. I. Lenin Múzeum az§ l- és a világproletariátus nagy ^ fc hogy helyes utat mutatott nekik az ^ S elméletnek a gyakorlatban való átül- i fc tetésében. s Cikunovék ügye a pártbizottság előtt Egy uráli vasúti csomópont igazgatóságán például nemrég összegyűlt a pártvezetőség. Az ülésre meghívták a városi pártbizottság, a városi Komszomol, a sajtó és a vasúti Komszomol-szervezet képviselőit. Az ülésnek egyetlen napirendi pontja volt: „Hogyan nevelik gyermeküket Cikunovék?" A szülök kommunisták. Az apa a vasút igazgatója, a műszaki tudományok kandidátusa, az anya egyetemet végzett. A pártvezetőséb őket tette felelőssé azért, hogy tizenötéves fiúkat súlyos hibái miatt kizárták a Komszomolból. A beszélgetés során kiderült, hogy a szülők alaposan el kényeztették a gyermeküket. A fiú reggelenként az apa szolgálati kocsiján ment iskolába, annyi zsebpénzt kapott, amennyit csak kért, az iskolai ovülésekről szülői engedéllyel távolmaradt, egyszóval: ,.kiváltságos" gyermekeknek nevelték. A pártvezetőség megbírálta a szülőket, de nem elégedett meg ezzel: taggyűlés elé vitte az ügyet. Nem azért, hogy tovább feszegesse a család magánügyeit, hanem hogy bebizonyítsa és felhívja rá a kommunisták figyelmét: mindnyájan felelősek az ifjúságért. A társadalom az egész embert nézi, amikor az ifjúsáa neveléséről van szó. A gyárakban például, ahol különös szeretettel foglalkoznak az „új váltásssal", nemcsak azt mondják a fiataloknak: „termelj többet", nemcsak ezt kérdezik tőle: „hogyan állsz a tervteljesítéssel?", hanem figyelemmel kísérik egész fejlődését. Mindenekelőtt embert... A sztálingrádi Vörös Október-gyár egyik részlegének fiatal munkásai nemrég gyűlést tartottak, amelyben az egészséges életmódról beszélgettek. Alekszandr Meljuhin fiatal munkás elmondta, hogyan segítettek neki az elvtársak, amikor a gyárba került, hogy beleilleszkedjék a közösségbe, h gy szakképzett munkás váljék belőle. A legjobb munkások, művezetők, a gyári Komszomol-bizottság foglalkozott vele. Meljuhin elismerte, hogy mielőtt a gyárba került, rossz társaságba keveredett és részegeskedett. Ma pedig a Vörös Október egyik legjobb munkása. Ez a történet a Trudban, a szakszervezetek lapjában Tátott napvilágot. A cikk azt fejtegeti, hogy a fiatal munkásokat nem szabad magukra hagyni. Ha valami hibát követtek el. ne elégedjünk meg csupán a bírálattal. A „kecmeregj ki a bajból a magad erejéből" módszerrel nem lehet valakit jó útra vezetni. A Trud külön figyelmeztet. „A művezető rendkívül jelentős szerepet játszik az ifjú munkás jellemének kialakításában." Igen, itt jellemről és nemcsak szaktudásról van szó. Mert ahhoz, hogy egy fiatal munkásból kiváló szakember legyen, egyszersmind embert kell belőle nevelni, sőt: mindenekelőtt azt! A szovjet társadalom igényes, nagy követelményeket támaszt az ifjúsággal szemben, de tanulmányozza is a fiatalok igényeit, szükségleteit, azt: hogyan akár élni, dolgozni, szórakozni az ifjúság. S ez rendkívül fontos, mert az Ifjúságot nevelni csakis egész lelkivilágának, politikai, erkölcsi arculatának mély ismerete alapján lehet. Az ifjúság nevelésében különösen nagy felelősség hárul a Komszomolra. A Komszomol törődik azzal, hogy az iskolákban miről tartanak a tanulók gyűléseket, hogyan töltik szabadide jüket, milyen munkára helyezik el az iskolákból, diákotthonokból kikerülő fiúkat és lányokat. Foglalkozik azzal, milyen a fiatal munkások, egyetemi hallgatók magánélete, hogyan szórakoznak. Törődik a fiatalság életével, akár tagjai az ifjúsági szervezetnek, akár nem. Az egész társadalom - s persze a Komszomol elsősorban — útmutatásaival, bírálataival segíti az ifjúságot abban, hogy tisztázza életszemléletét, tisztuljanak eszményei, erkölcsi nézetei. Tanulságos volt a Komszomol nagy vitája: „Miben van Alekszandr Csernov hibája?" A történet egyszerű. Csernov az érettségi letétele után levelet írt a Komszomolszkája Pravda szerkesztőségének, hogy nem akar hazamenni a kolhozába, mert „ott nincs kultúra nincs k'ub, könyvtár, sőt még villany sincsen. Ű, Csernov, nem a falutól általában húzódozik. Nagyon szívesen e'menne egy olyan kolhozba, ahol „van kultúra". A vita hetekig tartott. Elhangzott éles bírálat, segítő tanács is S Alekszandr Csernov azután újabb levelet írt a szerkesztőségnek — megértette: éppen az a dolga, hogy hazamenjen segíteni, hogy az ő kolhozában ds> épüljön vülianyerőtelep, kultúrház, egyszóval — legyen ,.kultúra A Csernov-vitának erkölcsi, politikai jelentőségén kívül nagy gyakorlati haszna is volt. A vita sok tízezer fiatalnak mutatott példát a hťlves magatartásra — és megmutatta a nagy szerű perszpektívát is. L. Oelibes: FÄ1HETTA Tiszta célok és eszmények A Komszomol egy másik vitát is rendezett: az ember szépségéről. Ez a vita nagyon érdekes, mert feltárja a fiatalok életének egész sokrétűsé gét, változatosságát. Szó esett itt Csernyisevszkij esztétikájáról, a szovjet irodalom nagyszerű hőseiről, sze mélyes élményekről, szerelemről, barátságról, családról, a szovjet életben mutatkozó hibákról. Nem elég azt mondani, hogy az emberi szépség a munkában van — figyelmeztetett az egyik hozzászóló — hiszen hogyan lehetne szép az az ember, aki a mun kában jól megállja ugyan a helyét, de m?gánéletében nem becsületes, vagy éppenségael iszákos. Mások vi tába szálltak olyan nézetekkel, hogy a szépség csupán a belső tartalmat jelenti, az emberek külső megjelenését nem. A csinos, tiszta külső épp úgy hozzátartozik az emberi szépség fogalmához, mint a munka szeretete, a becsületesség. S a vitából egyszerűen és közvetlenül — ahogyan azt az ifjúság megköveteli — bontakozik ki az „ember szépségének" tartalma, vagy másképpen megfogalmazva: a szovjet ifjú, a szovjet ember eszményképe. Ha arra a gyakran emlegetett mondatra gondolunk, hogy „a mi ifjúságunk példaképe a szovjet ifjúság" — gondoljunk arra is, hogy miben, miért példakép? Mert alkotó munkával fejezi ki hazafiságát, mert tiszta eszményei és nagy céljai vannak, mert az egész kommunizmust építő szovjet nép részt vesz a nevelésében. A mi „felnőtteinknek" és a mi fiainknak és lányainknak egyaránt nagy tanulság, hogy a szovjet társadalom milyen bölcs szeretettel és mély felelősségérzettel, az egész nép, a Komszomol és mindenekfelett a kommunista párt közös erőfeszítésével hogyan neveli az épülő kommunizmus új nemzedékeit. így leoven nálunk is! JÖ SÄNDOR A város és a falu kulturális élete A bratislavai Nemzeti Színház balettegyüttese a napokban mutatta be L. Delibes Fadetta című táncjátékát. J. Herec felvételei a mü két jelenetét ábrázolják. Nyír A Csemadok helyi csoportjának színjátszói — írja tudósításában többek között Veress Vilmos — az elmúlt napokban nagy sikerrel mutatták be Šafranek: Makrancos házasok című színművét. A szereplők közül elsősorban Rosko László, Benyák Ilona, Vozik Ferenc és Timár Róza érdemelnek dicséretet. Elismerés illeti azonban a többi szereplőket is és a rendezőket: Juhász Miklós iskolaigazgatót és Nagy Andrást, a Csemadok elnökét. Az együttes munka, a közös erőfeszítés éredményezte a sikereket. Tornaija Tornaiján a minap Szívvel-lélekkel címmel irodalmi estet rendeztek. Németh János levelezőnk erről az eseményről ezeket írta: — Az est keretében, amelyen különféle műsorszámok szerepeltek, Csehszlovákia népeinek együvé tartozásáról és közös harcairól beszéltek az egybegyűlteknek. Nagyon tanulságos volt ez az est és hasonlókat máskor is rendezhetnének. Hasznos az ilyesmi a város magyar és szlovák nemzetiségű dolgozóinak egyaránt. Nyitra Kremenák Etel a járási Csemadoknapok megtartásáról szóló jelentésében többek között ezeket Írja: — Kerületünkben május 18-án kezdődtek a bemutatók. Elsőnek a zselízi járás Nagysalló községében mutatkoztak be a csoportok. A járási Csemadok-napot a szlovák-magyar barátság elmélyítése céljából az ifjúsági szervezettel közösen tartották. Az összejövetelen mintegy 1200 dolgozó gyönyörködhetett a különféle csoportok népi művészetében. Kolozsnéma Innen szintén a járási Csemadoknapokkal kapcsolatban kaptunk tudósítást. Csita Béla, aki a beszámolót küldte, többek között elmondja, hogy a kolozsnémai Csemadok-napon az egyes kultúrcsoportok egészen meglepő műsorszámokkal szórakoztatták a közönséget. A legnagyobb sikert a csicsói, a csilizradványi táncegyüttes, valamint a nemesócsai és a nagymegyeri énekkar aratta. Jók voltak a szavalók és a szólóénekesek is. A Kovács Béla vezette zenekar, amely az A usztriában egy hollywoodi társaság Anatol hitvak rendező vezetésével — aki eddig kommunistaellenes fércműveivel tette hírhedtté nevét — nemrégen filmet forgatott az 1956 októberi magyarországi ellenforradalmi puccsról. Ezzel a filmmel akarnak a hiszékeny amerikai, nyugateurópai és más mozilátogatóknak „dokumentáris híradást" szolgáltatni. Ausztriában ugyanezt a filmet nem mutathatják be, hisz több ezer ember saját szemével látta, milyen szélhámosság folyik itt. „Az utazás"' címet viselő film 'főszereplői egy magyar tiszt és egy diáklány. Mindketten az ellenforradalom oldalán harcolnak s a puccs leverése után Ausztriába menekülnek. Ezzel zárul a film. A magyar disszidensek megrázó sorsát, akik a külföldön úgyszólván valamennyien nyomorba kerültek, természetesen a propagandafilm nem mutatja be. Ez a cselekmény csak vékony vörös fonalként húzódik végig az egész filmen, mely fő részében a budapesti harcokat mutatja be. Ezeket a harcokat azonban nem 1956 októberében vették filmre Budapesten, amint a mozilátogatókkal el akarják hitetni, hanem 1958 áprilisában és májusában Bécsben forgatták. A nagy kiterjedésű romhalmaz a bécsi Eszaki-pályaudvarnál, amelyet a pályaudvarnak amerikai bombázók által 1945 februárjában történt lerombolása után nem építettek fel újra, nagyon jó kulisszaként szolgált. A falmaradványokat feketére mázolták, hogy így kiégett házak romjainak benyomását keltsék. E kulisszák elé azután egy T-34-es szovjet harckocsi vastag kartonpapírból készült „modelljét" állították fel, amely ellen „támadást" intéztek. Néhány száz méterrel tovább, a Práter Strasseu két üzlet cégérét magyarnyelvű boltfeliratokkal fedték el. Persze piszkos, szegényes üzleteket kerestek ki e célra, hogy ily módon Magyarország „nyomorát" mutassák. A bécsi villamos két kocsiját — természetesen szintén, régi, ütött, kopott jószágot, egy mellékvágányon a Prátersternnél kisiklatták. A „Stadlau" városnegyedet jelző táblát már előzőleg felcserélték egy magyar feliratú névtáblával. Más felvételeket a film számára Burgenlandban forgattak, az osztrákmagyar határ közelében. Burgenland vidéké és falvai erősen emlékeztetnek a magyar Alföldre. Itt a hollywoodi filmeseknek még falakat sem kellett befeketíteniök vagy utcanév-táblákat kicserélniök. Anatol Litvak filmjének rendezésébe „szakértő tanácsadókat", a nyilaske resztesek egy csoportját vonta be, akik a háború vége óta Ausztriában élnek és itt az amerikai propaganda és kémközpontok szolgálatában állnak. Ezeknek az uraknak tehát bizonyosan jól kell tudniok, hogyan festett Magyarország 1956-ban és mi zajlott ott le. Igazi szerencse csupán az, hogy a „gazdag" Ausztriában elég olyan hely akad, amelyet a mozilátogatóknak „szegény" Magyarországként lehet bemutatni. Számos osztrák lap, közöttük Raab szövetségi kancellár lapja, a Neue Österreichische Tageszeitung felvetette a kérdést, vajon ennek az uszító filmnek az előállítása Ausztriában nem jelenti-e az osztrák állam semlegességének megsértését, annál is inkább, mert hivatalos hely, nevezetesen a bécsi közlekedési vállalat két villamoskocsit egész táncműsort kísérte, szintén di- I bocsátott a film forgatóinak rendelkecséretet érdemel. (b) zésére s ezzel segédkezett a film előállításában. A művészet „szabadságára" való hivatkozással, amit ebben az esetben bátran „az üzlet szabadságának" vagy az „uszítás szabadságának" nevezhetnénk, az osztrák kormány elutasította, hogy a hollywoodi filmesek ellen bármit is tegyen. Meghagyta csupán, hogy a munkálatokat minél gyorsabban és minél kisebb feltűnéssel végezzék, hogy a magyar kormány esetleges tiltakozását megelőzzék. Ez a sietség a film előállítóinak is érdeke volt, akik munkájukat a lehető legkisebb 'feltűnéssel akarták végezni, miután az volt a céljuk, hogy a Bécsben forgatott felvételeket magyarországi dokumentáris felvételekként mutassák be. Ezért a szokásos gyakorlattal szemben a sajtó képviselőit sem hívták meg a felvételi munkák megtekintésére. Ennek ellenére a bécsi újságok a filmmel kapcsolatban sok hírt közöltek, főképp a főszereplő Yul Brynner személyéről, aki nem annyira színészi tehetsége miatt lett sztár, hanem népszerűségét impozáns kopaszságának köszönheti. Addig ugyanis, míg haját nem nyíratta le nullás géppel, csak kis filmszerepekben játszott. Ez a Yul Brynner Bécsben azzal keltett feltűnést, hogy mindenapos törzsvendége volt a Maxim éjjeli lokálnak, amelynek egyetlen attrakciója a streap-tease, Amerikának ez a „kulturális vívmánya", amely abban áll, hogy az állítólagos táncosnők egymás után levetik ruhadarabjaikat mindaddig, amíg nincs mit levetniök. Ezek a „táncosnők" kötelesek e „művészi" fellépésük után a nézőtéren levő urakat szórakoztatni. Yul Brynner ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy az otthon megszokott módon szórakozzék. Bizonyos lapok, melyek az ilyen szenzációkra súlyt helyeznek, megírták, hogy Yul Brynner a Maximban egyetlen éjszaka alatt, mely reggel 9-ig tartott, 650 dollárt költött. A hivatalos átszámítás szerint ez kb. egy osztrák miniszter havi fizetésének felel meg. Behatóan kommentálták a lapok azt a tényt is, hogy Yul Brynner különös súlyt helyezett arra, hogy az Imperial-szálló ama lakosztályában lakjon, ahol annak idején Hitler szállt meg, amikor Bécsben tartózkodott. Yul Brynner ugyan később az amerikai újságíróknak azt mondotta, hogy a Hotel lmperia'.ban, Bécs legdrágább és legelőkelőbb szállodájában, amelyet csak 1957-ben, alapos újjáépítés után nyitottak meg, majd megették a molyok és egy sötét lyukba volt bezárva, s egyébként is Bécsben olyan az élelem, hogy egyszerűen élvezhetetlen. LTa mindezt egybevetjük, a magyar cégérekkel ellátott bécsi üzlethelyiségektől a Maximig, az Ausztriáról tett becsmérlő kijelentésektől a szovjet harckocsi modelljéig, Hitler lakosztályától a nyilaskeresztesekig, akkor találó képet alkothatunk a nyugati „szabadságról", „becsületességről", és „igazszeretetról". De Amerika és más országok mozilátogatóihoz valószínűleg mindezek a tények nem jutnak el. Megrendülten nézik majd a képeket, amelyeket állítólag 1956 októberében Budapesten vettek fel és nem fágják tudni, hogy aljas és otromba • szélhámosságnak dőlnek be, olyan csalásnak, amely az amerikai propaganda módszereire jellemző. KURT STIMMER ÜJ SZÖ 5 * 1958. július *