Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-23 / 202. szám, szerda

A CSKP KB üdvözlő távirata Japán Kommunista Pártja VII, kongresszusához Drága elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának nevében harcos elvtársi üdvözleteinket küldjük az önök VII. nemzeti kongresszusának. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a kongresszus jelentős mértékben hozzájárul pártjuk helyzetének és be­folyásának további megszilárdításához. Az önök pártja mindig következetesen védte a japán nép érdekeit és békeszerető, szomszédaival barátságban élő Ja­pánért harcolt. Drága elvtársak, sok sikert kívánunk önöknek népük boldog és örömteljes életéért folytatott törekvéseikben, amely nép oly jelentős mértékben vesz részt a világbéke megőrzéséért vívott harcban. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA. Csehszlovákia tiltakozik az Amerikai Egyesült Államok kormányánál Véget ért a stockholmi leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszus megakadályozta számos durva jogcsor­bító intézkedés foganatosításával. Az amerikai hivatalok először meg­tagadták a megvásárolt és rendesen megfizetett hengerde-berendezés kivi­teléhez szükséges engedély kiadását. Az Egyesült Államok pénzügyminisz­tere 1952. január 17-én az ellenséggel való kereskedésre vonatkozó háborús törvény értelmében visszatartotta a hengerde berendezését. Az amerikai kormány megtagadta azt is, hogy en­gedélyt adjanak a megvett berende­zésnek más országba való szállítására és lehetetlenné tette a vételár átuta­lását Csehszlovákiába. Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyminisztere 1954. március 25-én elrendelte, hogy a hengerde-berendezést, mely már előbb teljesen indokolatlan bírósági beavatkozás tárgya volt, árverésen ad­ják el. Ezt a rendelkezést 1954. áp­rilis 28-án végrehajtották; az ameri­kai hivatalok a hengerde-berendezést a csehszlovákiai vállalat által kifizetett vételárnál 7 millió dollárral olcsóbban adták el. Az említett csehszlovák tulajdon ellen irányuló jogcsorbító intéz­kedéseket most azzal akarják be­tetőzni, hogy felszámolják azt a 9 millió dollárt, mely a kényszereladás­ból folyt be. Az Amerikai Egyesült Államok ezen ellenséges lépés megvalósítására olyan időt választott, amikor a meg­oldatlan gazdasági és pénzügyi kérdé­sekre vonatkozó tárgyalások végső szakaszukba értek. E tárgyalásokon foglalkoznak azon kár megtérítésériek kérdésével, melyet az amerikai jog­csorbító intézkedések okoztak a hen­gerde csehszlovákiai tulajdonosának, továbbá azon kérdésekkel, hogy mi­ként kell megtéríteni a Csehszlovák Köztársaságban államosított, avagy másként kisajátított amerikai tulaj­don értékét. Sőt mi több, pont azt az időt választotta, amikor az amerikai kormány még nem adott választ Csehszlovákiának a már 1958. március 7-én előterjesztett legutóbbi javasla­tára. A csehszlovák kormány a legna­gyobb határozottsággal tiltakozik a még az Egyesült Ailamok területén levő csehszlovák tulajdon legnagyobb részének tervbe vett felszámolása el­len, melyet az amerikai kormány tá­mogatásával az Egyesült Államok kongresszusán készítenek elő és a leghangsúlyozottabban figyelmeztet azon következményekre, amelyeket az ilyen durva, jogcsorbító és jogelle­nes intézkedések jóváhagyása és vég­rehajtása idézne elő az említett gaz­dasági-pénzügyi tárgyalások, valamint a csehszlovák-amerikai kapcsolatok kialakulása szempontjából." Dr. Jiŕl Hájek, a külügyminiszter helyettese a Csehszlovák Köztársaság kormányának nevében ezenkívül eré­lyesen tiltakozott a Csehszlovákia el­len irányuló azon sértő kijelentések ellen, melyeket Dwight D. Eisenhower, az Amerikai Egyesült Államok elnöke tett ez év július 15-én tartott beszé­dében. John M. Allison úr, az Egyesült Ál­lamok nagykövete megígérte, hogy értesíti az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányát a csehszlovák kor­mány mindkét tiltakozásáról. ® A Szovjetunió pénzügyminiszterének meghívására július 15-től 21-ig cseh­szlovákiai pénzügyi dolgozók küldöttsége tartózkodott a Szovjetunióban. A küldött­séget J. Ďuriš pénzügyminiszter vezette. A küldöttség tagjai tájékozódtak a Szov­jetunió pénzügyminisztériumának és pénz­ügyi szerveinek munkájáról. Ezenkívül megtekintették Moszkva és Leningrád ér­dekességeit is. ® A brnói Julius Fučík Elektrotech­nikai Üzem dolgozói tegnapelőtt vasúti kocsikra rakták és a Szovjetunióba való szállításra előkészítették azokat a külön­leges öntöttfémből készült áramelosztókat, melyeket a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaságban épült új cukorgyár ned­ves levegőjű munkahelyein fognak fel­használni. A tíz vagont kitevő és egy­millió korona értékű megrendelést 14 nappal határidő előtt teljesítették. © A tegnapi számunk első oldalán kö­zölt, Reggeli készülődés közben című vers szerzőjének neve nyomdai hiba folytán kimaradt. A verset Gyurcsó István Irta. (ČTK) — Dr. Jirí Hájek, a kül­ügyminszter helyettese hétfőn, jú­lius 21-én fogadta John M. Allison urat, az Amerikai Egyesült Államok prágai nagykövetét, akinek jegyzé­ket nyújtott át, melyben a Kül­ügyminisztérium a Csehszlovák Köztársaság kormányának megbízá­sából tiltakozik az Amerikai Egye­sült Államokban levő csehszlovák vagyon legnagyobb részének előké­szített felszámolása ellen. A jegyzékben a következő áll: „Az Egyesült Államok szenátusa elé ez év márciusában törvényjavaslatot terjesztettek, mely arra hatalmazná' fel az amerikai kormányt, hogy szá­molja fel a Csehszlovákia tulajdonát képező hengerde kényszer eladásából befolyt összeget oly módon, hogy azt saját belátása szerint, tehát teljesen egyoldalúan elossza azon amerikai pol­gárok között, akik különféle vagyoni igényeket támasztanak Csehszlovákiá­val szemben. Amikor ezt a javaslatot megtárgyal­ták ez év júniusában az Egyesült Ál­lamok szenátusa külügyi bizottságának albizottságában, a törvény jóváhagyása után mind az Egyesült Államok pénz­ügyminisztériumának, mind az állami départementnek képviselője úgy nyi­latkozott, hogy ennek alapján világos, hogy az Egyesült Államok kormánya teljes mértékben támogatta az emlí­tett törvényjavaslatot. A Csehszlovák Köztársaság washing­türri ügyvivője ez év június 24-én az állami département képviselőjével --folytatott beszélgetése során csodál­kozását fejezte ki az amerikai kor­mányhelyek ezen eljárása felett és rá­mutatott arra, hogy ez az amerikai részről tanúsított magatartás nem já­rulhat kedvezően hozzá az országok között folyamatban levő tárgyalások­hoz, melyek a Csehszlovák Köztársa­ság és az Egyesült Államok között fennálló nyílt gazdasági és pénzügyi kérdésekre vonatkoznak, sem pedig a csehszlovák-amerikai kapcsolatok álta­lános fejlődéséhez. A Csehszlovák Köztársaság külügy­miniszterének helyettese ezután 1958. július 1-én figyelmeztette az Ame­rikai Egyesült Államok prágai nagy­követét, hogy amennyiben az Egye­sült Államokban megvalósítanák az előkészületben levő egyoldalú intézke­déseket, értelmüket vesztenék a két­oldalú gazdasági és pénzügyi tárgya­lások. Az „Associated Press" amerikai sajtóiroda azonban 1958. július 2-án közölte, hogy az Egyesült Államok szenátusának külügyi bizottsága jóvá­hagyta a törvényjavaslatot. Az említett sajtóiroda 1958. július 10-én továbbá azt a hírt közölte, hogy a szenátus megszavazta a törvényjavaslatot és aláírás céljából az Egyesült Államok elnöke elé terjesztette. A törvényja­vaslatot a parlament illetékes bizott­sága is jóváhagyta. Amint ismeretes, a hengerdét egy csehszlovákiai vállalat 1947-ben ren­delte meg és érte készpénzben 16 millió dollárt fizetett ki az Egyesült Államoknak. A hengerde berendezésé­nek Csehszlovákiába szállítását az Egyesült Államok kormánya azonban HÍREK—, CSEHSZLOVÁKIAI ÁRUCIKKEK KIÁLLÍTÁSA ULAN BATORBAN. (ČTK) — Csehszlovákia a Mongol Nép­köztársaság államílnnepének júliusi meg­ünneplése alkalmából ipari kiállítást ren­dezett Ulan Bátor fővárosban, ahol köz­szükségleti árucikkeket, személy- és te­hergépkocsikat, motorkerékpárokat, va­lamint sok más terméket állított kl. A kiállítást, melyet a főváros és az or­szág számos további városának sok ezer lakosa meglátogatott, szombaton, július 19-én Jundzsagtn Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának el­nöke, Cagalam Dügerszüren, a Mongol Forradalmi Néppárt titkára, a külügymi­nisztérium dolgozói és további vendégek is megtekintették. 5 STOCKHOLM (CTK) — Kedden dél­$ után Stockholmban egy heti ülésezés § után véget ért a leszerelési és nem­^ zetközi együttműködési kongresszus, ^ melynek befejező részében három je­^ lentős okmányt fogadtak el. Ezen ok­^ mányok: nyilatkozat a leszerelés kér­^ désében, a kongresszusnak a közép­^ keleti helyzettel kapcsolatban a nem­^ zetekhez intézett felhívása és az ál­^ talános felhívás. A kongresszus részt­i vevőf valamennyi okmányt egyhangú­i lag és viharos tapssal fogadták el, ^ csupán a közép-keleti helyzettel ^ kapcsolatos felhívást hagyták szó­^ többséggel jóvá. A csaknem 1500 ^ résztvevő közül mindössze ketten a felszólítás ellen. elfogadása előtt a § kongresszus küldöttel elé terjesztet­^ ték a bizottságok jelentéseit. A le­§ szerelési bizottság jelentésében a ^ többi között javasolta, tegyenek lé­^ péseket a békeharc aktivizálására és ^ a nemzetközi békeharcot Albert i Sohweizer tudós nevével kapcsolják ^ össze. A bizottság javaslatot tett ar­^ ra, adjanak ki Fehér Könyvet a lesze­^ relés kérdéséről és vezető személyi­^ ségekből alakítsanak bizottságot, ^ amely a leszerelés kérdésével fog­^ lalkozna. $ A politikai bizottság a többi kö­^ zött egyetértett Korea és Vietnam $ egyesítésének kérdésével. ^ A gazdasági bizottság a többi kö­$ zött állást foglalt a gazdasági világ­^ kongresszusnak kormányfői színvo­nalon történő rendezése mellett és ^ azt javasolta, hogy amennyiben a ^ jövő évben nem tudnák megrendezni § ezt az értekezletet, hívják össze a ^ nemzetgazdászok, nagyiparosok és Š § szavaztak ^ Az okiratok S i szakszervezeti o értekezletét, tényezők 5 amely a haditermelésnek a békés ter­5 melésre való áttérése problémájával ^ foglalkozna. ^ A kulturális együttműködés kibő ^ vítésére vonatkozó konkrét javasla­^ tokát terjesztett elő a kulturális bi­i zottság. J. a h r-l A békeerők együttműködési bizott­§ sága a többi között beszámolójában ^ azt javasolta, hogy nemzetközi bi­^ zottságot alakítsanak a leszerelés és ^ nemzetközi együttműködés kérdésé ­§ nek tanulmányozására, hogy területi ^ békeértekezleteket rendezzenek, és % hogy augusztus 6-át mint Hirosima napját az atomháború elleni harc nemzetközi napjának minősítsék. A kongresszusnak a leszerelés kér­déseivel foglalkozó nyilatkozatával kapcsolatban megállapították, hogy az atomháború veszedelme egyre növek­szik és amint azt a közép-keleti ese­mények mutatják, egyre időszerűbbé válik. A nyilatkozat örömmel fogadja az atomfegyverkísérletek beszünteté­sére vonatkozó szovjet lépést és fel­szólítja a nyugati hatalmakat e kez­deményezés követésére. Állást foglal amellett, hogy legkésőbb 1959-ben a kormányok részvételével rendezzék meg a leszerelési világértekezletet és hangsúlyozza, hogy a közvélemény aktivizálása kikényszerítheti a lesze­relést. A nemzetekhez intézett, a közép­keleti helyzettel foglalkozó felhívás kijelenti, hogy a naponta növekvő veszedelem veszélyezteti a világ nem­zeteit. A felszólítás elítéli a közép­keleti agressziót, amely fenyegeti a világbékét és felszólítja a nyilvános­ságot, fokozza akcióinak számát, amelyekkel követeli a középkeleti amerikai-angol intervenció beszünte­tését. Rámutat arra, hogy a fő fele­lősség az USÁ-t, Nagy-Britanniát és azokat az országokat terheli, amelye­ket ezek a nagyhatalmak támasz­pontként használnak. Ha a közvéle­mény akaratát határozott akciókkal nyilvánítja, kiküszöbölhetik a háború veszedelmét. Az általános felhívás tolmácsolja minden állam kormányaihoz intézett azon felszólítást, vessenek véget a közép-keleti beavatkozásnak, való­sítsák meg a csúcsértekezletet, te­gyenek konkrét lépéseket a leszere­lésnek és a hidegháború felszámolá­sának érdekében. A kongresszus fel­szólítja a világ békemozgalmát, hi­dalja át a fennálló ellentéteket és közös akciókra egyesüljön. Csakis így érhető el, hogy az emberiség megszabaduljon az atomháború ször­nyűségeitől és békében építhesse boldogabb jövőjét. A francia kormány a választási tőrvényt dekrétummal akarja megváltoztatni Párizs ČTK) — Az új francia al­kotmány kidolgozásával megbízott minisztériumiközi bizottság befejezve a javaslat szövegéinek előkészítését, átadta a kormánynak, amelynek -.zt július 23-án kell tárgyalnia. A szöveg a már ismert demokrá­ciaellenes intézkedéseken kívül, amelyek közé tartozik a parlament hatáskörének korlátozása és a kor­mány hatáskörének kibővítése, más olyan határozatokat tartalmaz, ame­lyek a francia haladó körökben jogos nyugtalanságot keltenek. Elsősorban arról van szó, hogy az új alkotmány javaslata az októberi népszavazás utáni négyhónapos úgynevezett át­meneti időszakról beszél, amely idő­szakban a kormánynak teljes sza­badsága lenne új állami intézménye­ket létesíteni és új parlamenti vá­lasztásokat tartani. Debré és Jacqui­not miniszterek megerősítették, hogy azok közé az intézkedések közé, amelyeket a kormány ebben az át­meneti időszakban akar megvalósítani, tartozik az új választási törvény be­vezetése is. Párizsban rámutatnak arra, hogy ez a kormány ígéretének megszegé­se. Pierre Pflimlin államminiszter a kormány nevében ugyanis a nemzet­gyűlés ülésszakának befejezése előtt kijelentette, hogy a kormánynak nincs szándékában a választási tör­vényt dekrétummal vagy rendelettel megváltoztatni. Amint ismeretes, a jelenlegi francia kormányban sokan a többségi választási- rendszer hívei, amely rendszerrel akarják a válasz­tások folyamán megerősíteni a reak­ció pozícióit és meggyengíteni a ha­ladó erők, elsősorban a kommunista párt helyzetét. A munkásbérek rendszerének átépítése előtt ^ Pártunk XI. kongresszusának hatá­i rozata szerint a munka termelékeny­^ ségét az iparban az 1957. évi állapot­^ tal szemben 1965-ig 75 százalékkal ^ kell növelni. Ennek a merész feladat­^ nak a teljesítése rendkívül nagy ha­i tással lesz a népgazdaság és a dolgo­^ zók életszínvonala további fejlődésére § egyaránt. Nyilvánvaló, hogy a munka ^ jutalmazása szocialista elvének követ­^ kezetes érvényesítése nélkül aligha i teljesíthetnénk a fenti határozatot. § Hazánkban eddig is sokat tettünk, ^ hogy a dolgozó emberek munkáját ^ igazságosan, munkájuk eredménye ^ alapján jutalmazzuk. Nem tagadjuk, ^ vannak még fogyatékosságaink: kü­fc lönösen az ipari termelésben elavult ^ már a jutalmazás rendszere. ^ Ezért került sor legutóbb a műsza­^ ki-gazdasági dolgozók fizetési és ju­^ talmazási rendszerének elvi változá­> saira. Népgazdasági szükségszerűség ^ kívánja a munkásbérek rendszerének ^ átépítését is. A műszaki normák rend­^ szerének alacsony színvonala a bér­^ rendszer gyakorlati érvényesítésében, i különösen a teljesítménybérek terén ^ észlelt hiányosságok nem ösztönzik a ^ munkást, hogy fokozza szakképzettsé­tf nót- óc QTáltal a mana ác a társadalom § — vLM^nbw^i. |uuu c.vuinvii /fikst erjen .. el. ^ gét és ezáltal a maga és a társat & érdekében jobb eredményeket fel. ^ A jutalmazási ren ^ vezőtlenül hatnak a i § zen viselik el, ha az A jutalmazási rendszer hibái ked­dolgozókra. Nehe­az elvégzett munka § alapján járó jutalom igazságos elvével $ ellentétben a társadalomtól azért kap 5! többet vagy kevesebbet valaki, mert ^ bizonyos üzemben a normák rendsze­fc rében, vagy általában a bérezésben ^ kialakult helyzet folytán igazságtalan­^ ság mutatkozik. ^ Kormányunk folyó év májusában ^ jóváhagyta a munkásbérek rendszere ^ átépítésének elveit, kitűzte a -bérta­^ rifák új fokozatainak iránytmutató ^ adatait és intézkedett politikai-szer­^ vezési megvalósításuk biztosításáról, i A kormányhatározat végrehajtására i fokozatosan kerül sor, elsősorban a í . ... ^ legjelentősebb ipari ágazatokban, de § munkásbérek rendszerének átépítése § ami megközelítőleg egymillió 800 ezet ^ munkást (és családjaikat) érint, csak ' fokozatosan valósítható meg. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kor­mány által megszabott alapelvek az országos vita eredményeire támasz­kodnak és a dolgozók által felvetett minden jelentős bérvonatkozású kér­dést megoldanak.A munkásbérek rend­szerének átépítése azt a célt szolgál­ja, hogy fokozza a munkás anyagi ér­dekeltségét képesítésének, a munka termelékenységének, a gazdaságos­ságnak hatékonysága iránt, hogy elő­segítse a korszerű technika fejlődését és alkalmazását, mert ez a munkater­melékenység fokozásának fő forrása, hogy hozzájáruljon a munkaerőknek a fontosabb ipari ágazatokba való áramlásához és ez által a káderek stabilizációjához. E komoly célkitűzések sikeres meg­valósítása feltételezi, hogy ne csak az új bérrendszert léptessük életbe, ha­nem, hogy jobban szervezzük meg a munkát, a termelési folyamatot, va­gyis, hogy megteremtsük a gazdasági és politikai előfeltételeket. Ä legfon­tosabb előfeltétel: rendet teremteni a műszaki normák terén. Műszakilag indokolt teljesítménynormákra van szükség. A pontatlan számítások alap­ján megállapított normák a minimum­ra korlátozandók, a becslésen alapuló normák elvetendők. Arról van szó, hogy a teljesítménynormák, az előírt munkafolyamatok és a valóságos mun­kafolyamat végre összhangba kerül­jenek. Ennek érdekében a munkafo­lyamatokat a legcélszerűbben kell megszervezni, hogy a gyártási beren­dezések, gépek, szerszámok a legtö­kéletesebben legyenek kihasználva. Különösen a darabáru és a kisebb szériák gyártásánál országos viszony­latban a munkafolyamatok tipizáció­jára és egységesítésére kell töreked­ni. Éppen ezt szolgálja a bértarifák új szabályozása. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti a bérek általános emelését, vagy csökkentését. A mun­kás keresetében nagyobb szerephez jut a munkabér tarifális része. Ez által megszűnnek a legkülönfélébb pótlékok és szorzószámok. Amellett, hogy az új rendszer egyszerűbb, az új tarifák lehetővé teszik, hogy a bé­rek tekintettel legyenek a dolgozók képesítésére, az elvégzett munka jel- dés re megvalósuljanak, legére, társadalmi jelentőségére, va-1 lamint az egyes iparágak szükségle­teire. Az új rendszer csak akkor válthatja be a hozzáfűzött reményeket, ha el­veit a gyakorlatban következetesen megvalósítjuk. Minden eddigi hiba kiküszöbölendő! Minden törekvést, mely arra irányulna, hogy az új elve­ket egyének, vagy egyes munkáscso­portok eddigi keresetéhez „alkalmaz­zák", csirájában el kell fojtani. Az ilyen „népszerű" rendezés ellentétben állana a dolgozók túlnyomó többségé­nek érdekével! A műszakilag indokolt normák és az új bértarifák bevezetése nem érin­ti az összmunkásság keresetét a maga egészében, azonban kihatással lesz az egyes munkások keresetére. Az or­szágos viszonylatban bérekre fordított összeg elosztásának meg kell felelnie minden szakmában és minden egyes egyén szempontjából a munka meňy­nyiségének, minőségének és társadal­mi jelentőségének. Megvan a lehető­ség, hogy a magas képesítéssel ren­delkező egyes munkások bérének emelése bizonyos vállalatokban ne vonja maga után mások keresetének csökkentését. Ez a lehetőség a munka termelékenysége rejtett tartalékainak erőteljes feltárása, a munkatermelé­kenység kívánatos emelése. Ezt hang­súlyozza pártunk XI. kongresszusának határozata, mely rámutat arra, hogy kizárólag a munka termelékenységé­nek megfelelő emelése szolgálhat ala­pul a dolgozók magasabb életszínvo­nalához. Az eddigi hibákat, a bérfe­gyelem megsértését azonnal és min­denhol meg kell szüntetni. Az új rendszer megvalósítása igen jelentős gazdasági-politikai folyamat. Eredményesen csak akkor teljesíthe­tő, ha a munkából kiveszik a részüket a gazdasági vezetők, elsősorbah a mű­szakiak, az üzemi dolgozók tevékeny bekapcsolásával, a szakszervezetek, a CSISZ és természetesen — vezető sze­repéhez híven — a pártszervezetek. Az országos vita bebizonyította, hogy a dolgozók elsőrendű feladatnak tekintik, hogy rendet teremtsünk a munka jutalmazásának megoldása te­rén. A kitűzött elvek helyesek. A dol­gozók, a munkások érdeke, hogy a vállalatokban mielőbb közmegelége­Jó Sándor <JJ SZÓ 2 * 1958. július 25.

Next

/
Thumbnails
Contents