Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-18 / 197. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek A csehszlovák Köztársaság kormányának nyilatkozata az Amerikai Egyesült Államok fegyveres beavatkozásáról SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. július 18. péntek 30 fillér XI. évfolyam, 197. szám. Az imperialista hatalmaknak a közel- és közép-keleti országok belügyeibe, különösen a libanoni belpolitikai fejleményekbe való beavatkozására irányuló törekvései az utóbbi időben minden békeszerető embert 1 nemzetek nem nézhetik közömbösen az arcátlan imperialista agressziót A szovjet kormány nyilatkozata a köze!- és közép-keieti eseményekkel kapcsolatban Moszkva (XASZSZ) - Július 15-én az egész világ felháborodással tudta meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok fegyveres intervenciót hajtott végre Libanonban. A 6. amerikai hadiflotttilla hajói a beiruti kikötőbe érkeztek és Libanon területére partra szállott a tengerészeti gyalogság. Ugyanaznap a Fehér Ház az USA elnökének nevében külön nyilatkozatot tett, amelyben igyekszik mentegetni a durva katonai beavatkozást Libanon belügyeibe. Ez a nyilatkozat azt állítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok csapatait állítólag azért küldte Libanonba, hogy „megmutassa az USA gondoskodását Libanon épségéről és függetlenségéről", amelyet állítólag valamilyen kívülről jövő veszély fenyeget, s hogy azért küldték ki csapataikat, hogy megvédjék az ebben az országban élő amerikai polgárokat. Nyilvánvaló, hogy ez az állítás teljesen légbőlkapott, mivel Libanon épségét és függetlenségét senki sem veszélyezteti. Ezt a napnál is világosabban megerősítette Ilammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának nyilatkozata, valamint az ENSZ-megfigyelők jelentése a libanoni helyzetről. Ami az amerikai polgárok védelméről való „gondoskodást" illeti, helyénvaló volna a kérdés, hogy a nemzetközi jog milyen normái engedik meg külföldi hatalmaknak, hogy fegyveres erőket .küldjenek ily célból más áliamok területére. A nemzetközi jog ilyen normákat riem tartalmaz. Általánosan ismert tény, hogy az állampolgáraik védelméről való gondoskodásra tett hivatkozások már régen kedvelt módszerét jelentik az összes gyarmatiatoknak, akik ezzel mentegetik a kis országok elleni rablótámadásaikat. Az USA libanoni fegyveres intervenciójának igazi oka az USA és más nyugati hatalmak kőolajmonopóliumainak az a törekvése, hogy megőrizzék gyarmati uralmukat a Közelés a Közép-Kelet országaiban, valamint az arab Keleten folytatott politikájuk nyilvánvaló csődje, a Bagdadi Paktum és a hírhedt DullesEisenhnwer doktrína összeomlása. Ékesszólóan tanúskodnak erről a legutóbbi iraki események, amelyeket a, Fehér Ház nyilatkozatában az USA fegyveres intervenciója meggyorsítása egyjk okaként hoz fél. Az iraki események azonban újabb bizonyítékát adják annak, hogy az arab nemzetek rendületlenül törekszenek a gyarmati függőség alól való felszabadulásukra és arra, hogy sorsukat saját kezükbe vegyék. Mint ismeretes, a július 13-ról 14re virradó éjszaka Irakban a hadsereg a nép támogatásával megdöntötte a monarchista rendszert, kikiáltotta a köztársaságot és megalakult az Iraki Köztársaság kormánya. Ennek az Abdul Karin Kaszim tábornok által vezetett kormánynak első külpolitikai lépése az a nyilatkozat volt, hogy teljes mértékben támogatja a Bandungi Konferencia elveit, hogy Irak Jcilép az agresszív katonai Bagdadi Paktumból s hogy elismeri az EAK-t! Az Iraki Köztársaság kormánya kijelentette, hogy „az ENSZ elveivel összhangban fog eljárni, arab politikát folytat és szigorúan tiszteletben tartja a Bandungi Konferencia határozatait, kész teljesíteni a „haza érdekeiből származó kötelezettségeket és szerződéseket". A kormány ugyancsak - kijelentette, hogy kezeskedik a külföldi állampolgárok biztonságáról és vagyonuk épségéről. Ezek a lépések a kormánynak azon szándékáról tanúskodjak, hogy megvédelmezi az ország nemzeti függetlenségét és a többi szabadságszerető arab nemzettel együtt harcol a gyarmati rendszer súlyos következményeinek leküzdéséért, fejleszti a népgazdaságot és emeli a nép életszínvonalát. Természetes, hogy az Iraki Köztársaság kormányának nyilatkozata, mely megfelel az iraki nép és az összes többi arab nemzet vágyainak, egyhangú támogatásra talál mind az arab államokban, mind valamennyi békeszerető országban, amelyek a köztársaság megalakítását az iraki nép kizárólagos belső ügyének tekintik. Az események ilyetén fejlődése a Közel-Keleten nyilvánvalóan nem felel meg a gyarmati hatalmaknak, ameiyek az Iraki Köztársaság megalakítását leplezetlen ellenségeskedéssel fogadták. Washingtonban, Londonban és Ankarában azonnal lázas tevékenység indult meg. A gyarmati hatalmaknak az arab Kelet országai belügyeibe való nagyméretű beavatkozására irányuló tervekről tanúskodik többek közt Lloyd brit külügyminiszter nyilatkozata is arról, hogy a brit kormány előre tájékozva volt az USA kormányának azon szándékáról, hogy csapatokat szállít partra Libanonban, hogy a brit kormány az USA-nak ezt az akcióját teljesen támogatja és hogy az „e térségben levő brit fegyveres erők készenlétben állanak." Hogy ürügyet teremtsenek az arab országok belügyeibe való fegyveres beavatkozásra, ők sugallták Samun libanoni elnök nyilatkozatát, aki felkérte az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányait, hogy küldjék csapataikat Libanonba. Jól ismert tény azonban, hogy a libanoni jelenlegi eseményeket kizárólag belső okok idézték elő és csupán a Bagdadi Paktum országainak és az USA-nak beavatkozása — amelyek minden áron a népellenes rendszer fenntartására törekszenek, vezetett polgárháborúhoz és az egész helyzet kiélezéséhez e területen. Meg kell állapítani, hogy az amerikai csapatok partraszállása Beirutban a fegyveres intervenció tényét jelenti nemcsak Libanonnal szemben, hanem valamennyi szabadságszerető arab ország ellen is. Erről többék közt egyértelműen beszél a Fehér Ház nyilatkozata, amely a csapatok Libanonba való küldését egyáltalán nem véletlenül kapcsolja közvetlenül össze az iraki eseményekkel. Erről tanúskodik az a körülmény is, hogy Husszein jordán király — annak ellenére, hogy nem volt erre semmilyen, sem formális Sem tárgyi jogosultsága — nyilvánvalóan védelmezőinek tanácsára kijelentette magát az iraki nép által elkergetett Fajszal király helyébe a már nem létező iraki-jordán államszövetség fejévé. E lépés provokációs értelme teljesen nyilvánvaló. Emellett szándékosan semmibe veszi azt a tényt, hogy az egész nép által támogatott Iraki Köztársaság kormánya hivatalosan bejelentette Irak kilépését az iraki-jordán szövetségből. Az USA libanoni fegyveres intervenciója teljes világossággal megmu(Folytatás a 2. oldalon) A Csehszlovák Köztársaság kormánya efismerte az iraki Köztársaságot Ő excellenciája ABDUL KARÍM KÄSZIM úrnak, az Iraki Köztársaság miniszterelnökének Bagdad. Excellenciád! A Csehszlovák Köztársaság kormánya és Csehszlovákia egész népe nevében bátorkodom jókívánságaimat kifejezni az Iraki Köztársaság megalapítása alkalmából és van szerencsém közölni, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya híven ahhoz az elvhez, mely szerint minden nemzetnek joga van állami és társadalmi rendszere formájának szabad meghatározására ezennel hivatalosan elismeri az Iraki Köztársaság kormányát - melynek ön az elnöke, — mint Irak egyetlen törvényes képviselőjét, és egyben kifejezésre juttatja, hogy hajlandó az országaink közötti rendes diplomáciai kapcsolatok haladéktalan felvételére. A Csehszlovák Köztársaság kormánya, mely mindig rokonszenvvel kísérte az arab országok népének a teljes politikai és gazdasági függetlenség eléréséért vívott harcát, kifejezi azt a meggyőződését, hogy az Iraki Köztársaság megalapítása hozzájárul a Közel- és a Közép-Kelet, valamint az egész világ békéjének megszilárdításához és biztosítja az Iraki Köztársaság és Csehszlovákia baráti együttműködése megkezdésének kedvező feltételeit. Csehszlovákia nemzetei sok sikert kívánnak az iraki népnek gazdasági és kulturális élete fejlesztésében, a nemzeti függetlenségnek és az Iraki Köztársaság szuverenitásának megszilárdításában. VILIAM ŠIROKÝ, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke. Ä Szovjetunió és Kína elismerte az Iraki Köztársaságot Moszkva (ČTK) - N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az Iraki Köztársaság miniszter-: elnökének a következő szövegű táviratot küldte: Abdul Karim Kaszim őexcellenciájának, az Iraki Köztársaság miniszterelnökének. A Szovjetunió kormánya, elismerve a nemzetek önrendelkezési jogát és mélyen tiszteletben tartva az iraki nép igazságos nemzeti erőíeszítését, ezennel kijelenti, hogy hivatalosan elismeri az Iraki Köztársaság kormányát. A szovjet kormány reméli, hogy az ráki Köztársaság megalakítása ho/.7ň járul a világbéke további meosz ' 1 tásához, valamint a Szovjetunió és Irak között fennálló baráti kapcsolatok fejlesztéséhez. A Szovjetunió nemzetei kívánják Irak népének, szilárdítsa meg országa nemzeti függetlenségét és sok sikert érjen el hazája gazdasági és kulturális fejlesztésében. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minis^ertanácsának elnöke. Moszkva, Kreml, 1958. július 16. * * * Peking (ČTK) - Az Üj Kína sajtóoda közölte, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya elhatározta az !r?!ci Köztársaság kormányának elismerését. komoly aggodalommal töltöttek el. A helyzet július 15-én, amikor amerikai katonai egységek szálltak partra Libanon területén, rendkívül kiéleződött. Csehszlovákia népe keserves tapasztalatokat szerzett az imperializmussal és sohasem titkolta, hogy rokonszenvvel viseltetik a közel- és középkeleti országok népeinek ama törekvésével szemben, hogy fel akarnak szabadulni a gyarmati rabság alól és teljesen ki akarják vívni politikai és gazdasági függetlenségüket. Csehszlovákia kormányképviselőinek és népének számos nyilatkozata, mint például a Szuezi-csatornát birtoklótársaság államosításával kapcsolatosan kiadott nyilatkozata, az Egyiptom ellen irányított brit, francia és izraeli agresszió elítélése és a Szíria ellen irányuló agressziós előkészületek elítélése, kifejezte rokonszenvét. A csehszlovák kormány a Szovjetunió 1957 február 15-én kelt „A közelés közép-keleti országok békéjére és biztonságára, valamint az e térségben levő országok belügyeibe való be nem avatkozásra vonatkozó szovjet, amerikai, angol és francia kormánynyilatkozat alapelvei" című javaslatával kapcsolatban kiadott nyilatkozatában kifejezte, hogy a közel- és középkeleti feszültség megszüntetése rendkívül nagy érdeke. Csehszlovákia már két ízben fejtette ki álláspontját a libanoni eseményekkel kapcsolatban, éspedig a Csehszlovák Köztársaság kormányának és az Albán Népköztársaság kormányának közös nyilatkozatában, valamint Antonín Novotnýnak, a CSKP KB első titkárának, a köztársaság elnökének a Szovjetunióban tett látogatásáról nemrégen kiadott nyilatkozatban. A libanoni eseményekkel tetőfokára hág a széles népi rétegek elégedetlensége és ellenállása az imperialisták ama törekvései ellen, hogy Libanont, ezt a hagyományosan semleges országot bevonják az agresszív tömbökbe és teljesen függővé tegyék az imperialista hatalmaktól. Ezért Libanon belügyei és megoldásuk kizárólag a libanoni nép dolga. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt az a törekvés, hogy e belpolitikai esemé-, nyeknek nemzetközi jelleget kölcsönözzenek. Ezzel azt a célt követték, hogy előkészítsék a megfelelő talajt az imperialista hatalmak fegyveres beavatkozására, melynek az lenne a célja, hogy elnyomja a libanoni népi mozgalmat, tovább fokozza Libanonnak az imperialista államoktól való függőségét és kiélezze a közel- és közép-keléti feszültséget. A libanoni problémának nemzetközi problémává nyilvánításához ürügyet a libanoni kormányának az ENSZ- Biztonsági Tanácsához benyújtott indokolatlan panasza szolgáltatott, mely szerint az Egyesült Arab Köztársaság állítólag beavatkozik Libanon belügyeibe. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1958. június 11-i határozata alapján az ENSZ megfigyelőinek csoportját küldték ki Libanonba. Az ENSZ megfigyelői csoportjának jelentése, melyet Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára 1958. július 4-én terjesztett elő, bebizonyította, hogy az Egyesült Arab Köztársaság elleni beavatkozás címén emelt vád teljesen alaptalan, s alapjában igazolta a libanoni események belpolitikai jellegét. Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia a Biztonsági Tanács határozatával nem törődve, megkezdte a katonai beavatkozás előkészületeit. Sürgősen fegyvert szállított Libanonba. A 6. amerikai tengeri flotillát a libanoni partvidékre küldte és elrendelték a Cypruson összpontosított brit katonai egységek készültségét. Mac Elroynak, az Egyesült Állaviok hadügyminiszterének az atomfegyverek közel- és közép keleti felhasználása lehetőségével való kihívó 1 fenyegetőzése rendkívül nagy felháborodást váltott ki az arab népben és a világ közvéleményében. Az Egyesült Államok imént felvázolt tevékenysége teljes mértékben megfelelt az e térségben folytatott agresszív politikájának, amely nemcsak a szocialista országok,'hanem az arab nép nemzeti felszabadító mozgalma ellen irányuló támadó tömbök szervezésében s a Dulles és Eisenhower doktrína rákényszerítésében nyilvánult meg. Az Amerikai Egyesült Államok új agresszív gyarmatosító politikájának eredménye most az amerikai csapa-/ tok partraszállása Libanon területén. Mi sem mentheti ezt a szégyenteljes beavatkozást. Egyáltalán neic igazolhatja D. Eisenhower amerikai elnöknek ama kijelentése, hogy y> USA-nak állítólag védelmeznie kei. Libanon szuverenitását és területi épségét. Az sem mentheti, hogy Samun, Libanon köztársasági elnöke előre megrendelt kérelemmel fordult az Egyesült Államokhoz és kérte katonai beavatkozását Libanon belügyeibe. Az USA fegyveres beavatkozásának agresszív jellegét legjobban az arra leghivatottabbnak, Oszeirannak, a libanoni parlament elnökének nyilatkozata bizonyítja, melyben tiltakozott az Egyesült Államoknak Libanon belügyéibe való beavatkozása ellen. Eisenhower elnök nyilatkozata szerint az Amerikai Egyesült Államok az iraki belpolitikai események következtében tette meg ezt a lépést. Irak népe ugyanis megdöntötte a gyűlölt monarchista rendszert és kikiáltotta a köztársaságot. Megalakult az Iraki Köztársaság kormánya és felborult az irak-jordáni államszövetség. Az Iraki Köztársaság kormányának nyilatkozata, hogy Irak kilép az agresszív Bagdadi Egyezményből s tiszteletben tartja az ENSZ alapokmányának elveit és a Bandungi Értekezlet határozatait békeszerető politikáját igazolja. Ezeket az intézkedéseket a világ minden békeszerető embere kedvezően fogadta. Az iraki és libanoni események az illető országok népének kimondott belügye. Az amerikai beavatkozást tehát nem minősíthetjük másnak, mint megengedhetetlen beavatkozásnak és fegyveres agressziónak Libanon ellen. A most igazi arcukat mutató amerikai imperialisták katonai beavatkozásának végső célja az arab országok népei nemzeti felszabadító harcának elnyomása, az e terület feletti amerikai uralom megszilárdítása és annak biztosítása, hogy a nyugati monopóliumok továbbra is kizsákmányolhassák e terület kőolajgazdagságát. A Csehszlovák Köztársaság kormányát az a szilárd meggyőződés hatja át, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa és közgyűlése köteles a közel- és középkeleti térség békéjének helyreállítása érdekében olyan hatékony intézkedéseket foganatosítani, melyek véget vetnek az Egyesült Államok libanoni beavatkozásának és az intervenciós csapatoknak e területről való azonnali visszavonását eredményezik, hogy ily módon teljesítse az ENSZ alapokmányának értelmében reá háruló feladatait. A Csehszlovák Köztársaság kormánya a leghatározottabban elítéli az Egyesült Államok kormányának agresszív eljárását, amellyel durván és önkényesen megszegi az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát és az érvényben lévő nemzetközi jog általános alapelveit, komolyan veszélyezteti a Közel- és Közép-Kelet s általában az egész világ békéjét. Az említett agresszív eljárás összes következményeiért minden felel őség az Amerikai Egyesült V'^mok kormányára hárul. p-áoa. 1S58. július 17-én.