Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-16 / 195. szám, szerda

~A nagy barátság­Talán azok között a szerencsések között voltak önök is, akik a prá­gai Vár harmadik zsúfolt udvarában állhattak, avagy legalább a rádió mellett követhették figyelemmel A. Novotný elvtárs köztársasági el­nöknek és kísérete tagjainak fogadását a Szovjetunióból való vissza­tértük alkalmával. Most, hogy e nagy és dicső út véget ért, még so­káig elgondolkozunk majd sok minden felett. Novotný elvtárs beszédében megemlítette, hogy ez idén lesz 15 éve a csehszlovák-szovjet baráti és segélynyújtási szerződés megkötésének. Többek között a következőt mondotta: „látogatásunk kifejezően arról tanúskodott, hogy ez a szerződés nemcsak a kormányoknak, hanem országaink népének szerződése volt." A Vár harmadik udvarán e sza­vak elhangzása után az egyetértés tapsa és éltetés hangzott el. Sok tízezer prágai lakos ezzel juttatta kifejezésre Csehszlovákia népeinek egyetértését. Az ember ilyen pillanatokban tudatosítja, hogy népünk szól a Szovjetunióhoz való kapcsolatainkról. Az embereknek nincsen már szükségük „a szerződés" szóra sem. Ez a szó már korántsem fejezheti ki a szovjet nép, a Szovjetunió iránti kapcsolatainkat. Ha bárkit is megkérdeznénk, milyen a mi kapcsolatunk a Szovjetunióval, több mint valószínű, hogy így válaszolna. A szovjet emberek testvé­reink, tehát magától értetődő, hogy örök időkre szövetségben va­gyunk velük. Erre a kérdésre hazánkban az emberek minden bi­zonnyal nem csupán azt válaszolnák, hogy a Szovjetunióval szerző ­dést kötöttünk, mert kapcsolataink a Szovjetunióval sokkal többet jelentenek, mint valamiféle szerződés, amelyet két állam köt egy­mással ... Szavakkal alig fejezhetjük ki azt a tényt, hogyha Moszkvától Leningrádig utazunk és onnét a Szovjetunió déli hegyvidékére, a tajgán keresztül keletre, egészen Vlagyivosztokig és északra Csukotkáig — mindenütt testvérekre, igaz barátokra találunk, akikben mindig s mindenben megbízhatunk. Ez népünk és a szovjet nép kölcsönös szeretetének forrása. Novotný elvtárs a prágai Várban hétfőn tartott beszédében erre a kérdésre is megadta a kellő választ, amikor azt mondotta, hogy a szövetség és a barátság útja a Szovjetunióban a proletár nem­zetköziség, a nemzetközi kommunizmus diadalútja volt. Ez olyan erő, mely egybefűzi az emberek millióit, ez a közösség harcban kovácsolódott, a legnagyobb áldozatok szentesítették, olyan áldozatok, amelyeket barát nyújthat barátnak. Ezt az egységet az együtt ontott vér szentesítette meg. Ez olyan erő, mely a szó leg­szorosabb értelmében hegyeket mozdíthat el helyéről és segítséget nyújt nékünk abban, hogy felépítsük a szocializmus nagyszerű épü­letét. A Szovjetuniói és népe iránti baráti kapcsolataink azért oly szilárdak és őszinték, mert népünk mindig a szovjet nép harcos társa, közöttünk teljes eszmei egység uralkodik, a marxizmus-leni­nizmus elveihez igazodunk és együttes célkitűzésünk a kommunizmus győzelme. Ezért hazánk és a Szovjetunió között sohasem volt nézet­eltérés, hanem mindig teljes egyetértés uralkodott. És ez örök időkre így is lesz. -ar­A csehszlovák küldöttség elutazott a stockholmi békekongresszusra (ČTK) - Kedden, július 15-én elutazott Prágából a csehszlovák kül­döttség, mely részt vesz a Stockholmban július 16-tól 22-ig rendezendő 1-fenyverzési és nemzetközi együttműködési béikekongresszuson. A 25­taqú küldöttséget Jan Mukaŕovský akadémikus, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának elnöke vezeti. A küldöttség tagjai hazánk lakosságának valamennyi rétegét képviselik. A dolgozó ifjúság nagyjelentőségű tanácskozása A VILÁGÉRTEKEZLET második napja gazdag volt eseményekben: elhangzott a második és harmadik főbeszámoló. A dol­gozó ifjúság jövőjéről, a béke védelme érdekében, az atom- és termonukleáris J iború veszélye ellő—' egységes akcióról valóban a leghivatottabb: Hiroshi Yama­kawa, a japán Sohyo szakszervezeti ifjú­sági tanácsának alelnöke, a vasutasok szakszervezete ífí'*'ági csoportjának el­nöke beszélt. Lazaro Penya, a szakszer­vezeti világszövetség titkára a szakszer­vezeteknek a dolgozó ifjúság megszer­vezéséért és egységéért folytatott harcá­ról. valamint a fiatal dolgozóknak a s-Kszervezetekben kifejtett tevékenysé­géről s a c-akszervezetekre gyakorolt ha­tásáról szólott. A három főbeszámoló felölelte a viláq ifjúságának minden életbevágó közös kér­dését. Egyaránt vitatkozhatnak a fiatalok, akár az egységes szocialista tábor, akár a -'-zályokkal teli kapitalista rendszer országaiból valók. Az öt világrészből Prágába sereglett több száz küldött ala­posan kihasználja a rendelkezésére álló alkalmat. Már eddig felszólaltak Románia, Marokkó, Ausztráli" az NDK, Mexikó, a Szovjetunió. Francia-Afrika, Finnország, Ceylon, Peru, Guatemala, Hollandia, Ja­maika, Belgium és Csehszlovákia küldöt­tei. MIRŐL BESZÉLTEK? Mindegyikük mást mondott és mégis ugyanazt. Helyzetükről, életükről, jelenükről, jövőjükről, aszerint, honnan valók. Az őket védő, illetve sújtó törvényekről. A törvénytelenségről, amely Francia-Afrika küldöttének találó meg­állapítása szerint náluk törvényesség, mely tűri és engedélyezi, hogy a dolgozó fiatal azonos munkáért ötven százalékkal kevesebb munkabért kapjon. A bennszü­lött nép tanulatlan, műveletlen, a lakos­ság 85—90 százaléka analfabéta. Az iskola­köteles gyermekeknek nem egészen nyolc százaléka látogatja az iskolát. Ez mind a gyarmatosítás! politika következménye. Bizony van mit tennie az ottani haladó szakszervezet tagjainak. De téved, aki azt hiszi, hogy ez csak Afrikéban lehet­séges. Finnországban szintén törvény szabályozza a munkabérek összegét és a fiataloknak azonos munkáért sokkal keve­sebbet juttat. Milyen furcsán, idegenül hat az ilyen felszólalás a mi táborunkon belül. Azért érdemes meghallgatni, szükség van rá, hogy tanuljunk, ne feledjük a múltat NEM KÖNNYŰ FELADAT annak az el­döntése, kivel beszélgessek a szünetben? Hátha akad ismerős ilyen népes gyü­lekezetben. Nem kell túl sokat keresnem. A hazánkban nagy sikert aratott Ludas Matyi film jól* ismert Piroskája, Hor­váth Teri, a Budapesti Petőfi Színház tag­ja, egy koromfekete hajú, igen szép ja­pán lánnyal beszélget. Sumi Tanaka, a szép japán kislány, a tókioi dohánygyárban dolgozik és üzemé­ben a szakszervezeti nőbizottság alelnö­ke: — Örülök, hogy részt vehetek ezen a jelentős tanácskozáson. Japán szenvedett először az atomfegyverek hatásától és ezért számunkra igen fontos, hogy közös erővel, még erőteljesebben megszervezzük a háború, nevezetesen az atomháború el­leni harcot. Hoztam magammal fénykép­felvételeket a hirosimai pusztításokról. Megmutatom társaimnak, hogy maguk lássák e szörnyűségeket. Az ifjúság nem szívleli az igazságtalanságokat és küzd ellenük. EDDIG SZÓL a fiatal japán szakszerve­zeti funkcionárius és békeharcos tömör nyilatkozata. Japán jelentős ország. Te­hetséges, szorgalmas nép lakja. Sumi Ta­naka nem áll egyedül nézetével. Ha hazája lakosságának többsége magáévé teszi eze­ket a törekvéseket, nagy lépést teszünk előre, és Japánon kívül másokra, min­denkire számítunk a dolgozók érdekében folytatott szent harcunkban. Jó Sándor Kambodzsai parlamenti küldöttség érkezik hazánkba A nemzetgyűlés elnökségének meghívására csütörtökön, július 17-én Prágába érkezik a Kambodzsai Ki­rályság parlamenti küldöttsége, me­lyet Sam Nhean képviselő, a királyi tanács alelnöke vezet. A kambodzsai képviselők 15 napig maradnak ha­zánkban. Látogatást tesznek egyes cseh és szlovákiai kerületekben, hogy megtekintsenek ipari és mezőgazda­sági üzemeket, fürdőhelyeket, kultu­rális intézményeket és friegismerked­jenek népünk életével. Végrehajtották a halálos ítéleteket (ČTK) — E napokban végrehajtot­ták a halálos ítéletet Leon Buntán. Mikuláš Spišiakon, Ján Knapekon, Jo­aef Rojkon és Ludovit Lacon, a Hlin­ka-gárda egykori rohamosztagosain, akiket a bratislavai és a Banská By­strica-i kerületi bíróság ítélt halálra a Szlovák Nemzeti Felkelés résztve­vőinek és más haladó szellemű polgá­roknak meggyilkolásáért. A Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének levele a nyugatnémet szövetségi kancellárhoz (Folytatás az 1. oldalról.) Köztársaság területéről a Csehszlovák Köztársaság területére ügynököket küldenek és hogy a Német Szövetségi Köztársaság eddig mindig visszauta­sította a Csehszlovák Köztársaság őszintén gondolt javaslatait, a köl­csönös kapcsolatok felvételére ért­hető, hogy a csehszlovák nép bizal­matlanul fogad minden nyilatkozatot arról, hogy a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzésének tervei védelmi jellegűek és hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormányának óhaja, hogy jó kapcsolatokat teremtsen a keleti államokkal. Amennyiben a Német • Szövetségi Köztársaság kormánya valóban ilyen kapcsolatok megteremtését kívánja a kelet-európai államokkal és valóra akarja váltani 1956. évi nyilatkozatát, amelyben készségét fejezte ki arra nézve, hogy lemond az erőszak alkal­mazásáról azon európai államok ellen, amelyek nem tagjai az Északatlanti Tömbnek és a Nyugateurópai Uniónak, jó alkalom kínálkozik a Varsói Szer­ződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megköté­sére vonatkozó javaslat megtárgyalá­sára. Nem fér kétség ahhoz, hogy ilyen paktum megkötése változást idézne elő a két katonai csoportosulás államai között fennálló kapcsolatok terén és lényegesen csökkentené azt a veszedelmet, hogy a közöttük fel­merülő esetleges ellentétek fegyveres konfliktusban törnének ki. A csehszlo­vák kormány azt a nézetet vallja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­nak a paktum javaslatával kapcsola­tos pozitív álláspontja a Német Szö­vetségi Köztársaság érdekében lenne és hozzájárulna a bizalmatlanság ki­küszöböléséhez a Német Szövetségi Köztársasággal szemben. A szövetségi kormánynak a közép­európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére vonatkozó lengyel ja­vaslattal kapcsolatos elutasító állás­pontja is érthetetlen, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a javaslat csupán azt a célt követi, hogy hozzájáruljon a feszültség enyhítéséhez és az atomháború veszedelmének kiküszö­böléséhez Közép-Európában. Az ezen tervet elutasító államok képviselői­nek egyike sem tudott olyan okot felhozni, amely megdöntötte volna a javaslat békés jellegét és amely be­bizonyította volna, hogy azok az ál­lamok, amelyek készségüket nyilvání­tották az övezetben való részvételre, a maguk számára valamilyen egyoldalú előnyt keresnének. Hogyan lehetsé­ges, szövetségi kancellár úr, jóaka­ratról beszélni a feszültség enyhíté­sének és a leszerelés elérésének kér­désében, ha már eleve elvetnek minden vitát a javasolt terv kérdései­ben. A Csehszlovák Köztársaság kor­mánya továbbra is úgy véli, hogy az atommentes övezetre vonatkozó terv reális javaslat, amellyel a legnagyobb komolysággal kell foglalkozni, tekin­tet nélkül egyes államok elutasító álláspontjára, amelyek Európában önző célokat követnek és amelyeknek ide­genek az európai nemzetek érdekei. Nem fér kétség ahhoz, hogy e té­nyek bonyolulttá teszik az európai helyzetet. Ügy vélem, hogy ilyen kö­rülmények között minden olyan lehe­tőséget meg kell keresni, amely elősegítené a helyzet enyhítését. Nézetem szerint e kérdésben jelentős szerepet tölthetne be a Csehszlovák Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok ja­vítása. Államaink közvetlenül szomszédosak és kétségtelen, hogy kapcsolataink rendszeresítése a területi sérthetet­lenség és szuverenitás kölcsönös tisz­teletbentartásának, a meg nem táma­dásnak, a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozásnak és az egyen­jogúságnak elvein hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és javára válna mindkét ország népének. Egyébként ismeretes, hogy maga az élet kényszerítette ki a valóságos kap­csolatok egész sorát, tekintet nélkül a Német Szövetségi Köztársaság hiva­talos köreinek álláspontjára; ez bizo­nyítja. az eddigi helyzet rendszerte­lenségét és egyenesen sugalmazza, hogy a kapcsolatok rendszeresítése a széleskörű együttműködés alapját ké­pezné minden téren. Kapcsolataink rendezése hozzájárulna mind a köl­csönös gazdasági együttműködés, mind a kulturális és más kapcsolatok fej­lesztéséhez. A jelenlegi helyzet nem felel meg a német és a csehszlovák nép azon kívánságának, hogy békében és jó szomszédi együttműködésben éljen. A tények egész sora bizonyítja, hogy a hivatalos kapcsolatok hiánya a Csehszlovák Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között kizáró­lag azon erők javára válik, amelyek éppúgy, mint régebben a német népet Csehszlovákia népe elleni ellenséges­kedésre vezetik és amelyek arra tö­rekszenek, hogy Európában háborús tűzfészket tartsanak fenn. Ideje volna, hogy lemondjanak arról a politikáról, mely nem ismeri el a történelmi té­nyeket és ideje volna, hogy államaink a diplomáciai kapcsolatok felvételével a békés egymás mellett élés útjára lépjenek. Azt a nézetet vallom, hogy semmi ok sem szólhat a rendszeresí­tés ellen, mert ha hinnem kell a Német Szövetségi Köztársaság képvi­selőinek a feszültség enyhítésével összefüggésben nyilvánított jóakara­tában és a közép-európai országokkal szemben fennálló kapcsolatokról szóló biztosításokban, a szövetségi kor­mánynak a Csehszlovák Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok rendszeresítésének kérdésében pozitív álláspontra kellene helyezkednie. Csehszlovákia népe, mely nem érez gyűlöletet a német nép irányában, már több ízben bebizonyította, hogy békében és barátságban kíván élni az egész német nemzettel. Ennek bizo­nyítékai a gazdag és mindkét félre előnyös kapcsolatok a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokrati­kus Köztársaság között, amellyel minket mély barátság köt össze. Mi ezt a barátságot nagyra becsüljük. Csehszlovákia népének óhaja, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között is a lehető leghamarabb a legjobb szom­szédi kapcsolatok jöjjenek létre. Meg vagyok győződve róla, hogy ez az óhaja a Német Szövetségi Köztársa­ság népének is. A csehszlovák kormány ezért úgy véli, hogy lehetséges és napjainkban nagyon is kívánatos, hogy a két ál­lam kormányai megállapodjanak a diplomáciai kapcsolatok felvételében. Csehszlovákia kormánya készen áll, hogy e kérdésben haladéktalanul Prá­gában vagy Bonnban, vagy más helyen megkezdje a tárgyalásokat és erre vonatkozólag kinevezze képviselőiti Ezt a javaslatot, szövetségi kan­cellár úr, abban a meggyőződésben teszem önnek, hogy a szövetségi kor­mány a közép-európai légkör megja­vítására irányuló törekvés és a jó szomszédi békés együttműködés szel­lemében tanulmányozza azt át. Ter­mészetesen hajlandó vagyok gondosan áttanulmányozni az Önök javaslatait is, amelyek lehetővé tennék, hogy a legrövidebb időn belül rendszeres kap­csolatok jöjjenek létre a Csehszlovák Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között. Teljes tistzelettel VILIAM ŠIROKÝ s. k. Az olasz neorealizmus válsáqa es a Karlovy Vary-i filmfesztivál eseményei e (Kiküldött tudósítónk jelentése) A Karlovy Vary-i nemzetközi film­fesztivál újabb eseményeiről számol­hatok be. Elsősorban meg szeretném említeni, hogy újabb, nevezetes egyé­niségek érkeztek. Többek között itt van már a nagy francia filmesztéta, a Film története című könyv szerzője - Georges Sadoul. Cesare Zavattini, az olasz neorealizmus atyja mellett üdvözölhettük körünkben Giuseppe de Santis híres olasz neorealista rende­zőt. Itt van az olvasóink előtt is bizo­nyára ismert szovjet szakember — Jurenyev, Jerzy Toeplitz, a jónevű lengyel filmesztéta és a film világá­nak más jelentős tényezői. Ez is iga­zolja azt, hogy fesztiválunk nem a szenzációhajhászást, a setárkultuszt kívánja szolgálni, hanem nagyszerű alkalmat nyújt az alkotó vélemény­cserére. Kedden nagyszámú szakember és újságíró jelenlétében megnyitották az úgynevezett nyílt fórumot. Miután A. M. Brousil professzor megnyitotta a vitát, Elmar Klos cseh­szlovák rendező mondott néhány ér­dekes gondolatot elsősorban a saját filmgyártásunkkal kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a mű időszerűsé­ge, modernsége nem a külsőségek­ben keresendő, hanem az alapgondo­lat progresszivitásában, amelyet ter­mészetesen modern formanyelven kell kifejezni. Történelmi témájú filmek­ben is lehet a mához szólni — mon­dotta — és ezt a tételt Zeman Ördögi találmány című filmjével dokumentál­ta. Szükség van azonban az egészsé­ges, haladó tendenciára s ebben a mi filmművészetünk nem tehet semmifé­le engedményt. E. Klos végül arról beszélt, hogy az idén az évi termést jelentő huszonnégy film közül tizen­kilenc mai témájú. A. J. Liehm, a Külügyminisztérium sajtóosztályának képviselője igen ér­dekes polemikus felszólalásában fog­lalkozott a nyugati filmgyártás hely­zetével. Elsősorban az olasz neorea­lizmus jelenlegi válságának kérdését vetette fel, kiemelve azt, hogy ez a nagy sikereket elért irányzat új film­stílus, nem pedig új világnézet' létre­jöttét jelentette. Rámutatott arra, hogy a neorealizmus alkotói közül egyesek, például Fellini rendező az utóbbi időben - a múlttól eltérően ­kerüli a társadalmilag fontos téma­kört. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a neorealista művészek az uralkodó körök nyomására kény­szerültek ezekbe a pozíciókba és ezért helytelen volna, ha mi a neorealizmus mai kompromisszumos helyzetéből ki­indulva példaadó, követendő irány­zatot látnánk benne. Liehm elvtárs kiemelte a francia filmművészet sike­reit, amely példát szolgáltat s nem másol. A francia filmművészet az utóbbi években számos tehetséges alkotóval gazdagodott, akik korszerű témakörrel foglalkoznak. Továbbá be­szélt Bardem spanyol rendező érdem­dús munkásságáról s arról, hogy egyes, gyarmati rabságból kiszabadult országok, mint például India, Indoné­zia, Ceylon és az Egyesült Arab Köz­társaság kinematográfiája helyes úton haladva a mai életet tükrözi. Most még néhány szőt szeretnék mondani a legutóbb látott filmekről. Az Éjszaka ördöge című nyugatné­met film bűnügyi témakör keretében, igen érdekfeszítő formában és elis­merésre méltó szakmai felkészültség­gel akarja kifejezésre juttatni azt a gondolatot, hogy a hitleri rendszsr sárbataposott minden jogszabályt. A film sok kellemetlent mcnd a ná­cizmus címére, de eszmeileg mégsem lehetünk vele elégedettek, mert ugyanakkor túlságosan rózsaszínűvé lakkozza a hitleri rémuralom egyes szerveit, képviselőit, a naivitással ha­táros módon akarja tipikusnak fel­tüntetni azt, ami akkoriban csak elvétve előforduló jelenség volt, így például aránytalanul sok az antifa­sisztaként gondolkodó és cselekvő ember. A Jókedv hajója című angol filmet Charles Frend rendezte. Vidám tör­ténet ez egy hajóskapitányról, akinek gyomra nem bírja a tenger hullám­zását, de szíve mégis a beláthatatlan víztükörhöz vonzza. Ezért mélyen a tengerbe nyúló mólón épített szóra­kozóhelyet vásárol s ez lesz a ha­jója, melyen számunkra kissé fanyar humorral megnevettető kalandok hő­sévé válik. A film könnyű szórako­zást nyújt s ugyanakkor kissé meg­csipkedi a bürokratizmus egyes megnyilvánulásait, de úgy, hogy ne fájjon nagyon. Kedden délután rövidfilmek szere­peltek műsoron, míg este az Egyesült Arab Köztársaság és az NDK egy-egy filmje került bemutatásra. Nagy ér­deklődéssel várjuk a kelet-német Thorndike házaspár, a neves doku­mentaristák rövidfilmjét, mely lelep­lezi a NATO-ban jelenleg magas posz­tot betöltő Speidel náci tábornok piszkos szerepét az Alexander ju­goszláv király ellen negyed évszázad­dal ezelőtt elkövetett halálos kime­netelű merénylet előkészítésében. Erről majd következő tudósításomban. Gáiy Iván (ÜJ SZÖ 2 * 1958. július 16.

Next

/
Thumbnails
Contents