Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-15 / 164. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek. ÜJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. június 15. vasárnap 50. fillér XI. évfolyam, 164. szám KÖZÖS ÚTON 1948 februárja óta nemzetgazdaságunk és népünk életszínvonala állandóan fejlődik. Ma már elértünk ahhoz a ponthoz, hogy a párt XI. kongresszusán egy-két nap múlva a küldöttek arról beszélhetnek, miképpen fejezzük be a megkezdett művet, hogyan fejezzük be a szocializmus építését hazánkban. A miénkhez hasonló sikereket értek el mindazok az országok, amelyek a szocializmus útjára léptek. Ez az előrelendülés annál szembetűnőbb, hogy az USA-ban jelenleg válság van és más fejlett nyugati tőkés országokban megmutatkoznak a gazdasági egyhelyben topogás, sőt visszafejlődés komoly jelei. Tények bizonyítják, hogy a szocialista országok minden sikere a szocialista tábor egységének köszönhető, amelynek vezető erejét a nagy Szovjetunió képezi. Ez teszi lehetővé egyrészt a kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés hatékony formáinak érvényesülését, másrészt pedig az építő munka szempontjából oly fontos, békés, biztonságos körülmények megteremtését. A szocialista országok együttműködésének köszönhető tehát elsősorban minden eddigi sikerük. Éppen ezért a további feladatok teljesítésének alapvető feltétele elmélyíteni ezt az együttműködést. Teljes mértékben ki kell aknáznunk azokat az előnyöket," amelyek a szocialista tábor létének és a kölcsönös együttműködésnek köszönhetők. E célkitűzés megoldásának formáiról, útjairól és módjairól tárgyaltak nemrégen Moszkvában a Kölcsönös Gazdasági Segélynyújtás Tanácsában résztvevő államok kommunista és munkáspártjainak képviselői. Elsősorban arról van szó, hogy a kölcsönös gazdasági együttműködést el kell mélyítenünk, a kapcsolatban álló termelési ágazatok kooperálását tökéletesítenünk kell, gondoskodnunk kell a specializálásról, jelenleg főleg a gépipar szakaszain. A szocialista államok gazdasága a háború utáni években elérte a fejlődésnek azt a szintjét, amikor a specializálás és kooperálás terén további lépést lehet előre tenni. Egyáltalában nem szolgálja javunkat, ha több szocialista országban gyártják az azonos termékeket, mégpedig kis szériákban, vagyis nem produktív módon. Mennyivel hasznosabb számunkra az, ha megegyezünk abban, melyik ország mit gyárt, vagyis ha kevesebb terméket gyártanak az egyes szocialista országok, viszont óriási mennyiségben, gyorsabban, olcsóbban, a korszerű technika tökéletesebb kihasználásával. Az együttműködés új formáira való átmenet lehetővé teszi erőink és eszközeink összpontosítását a legkedvezőbb eredményekkel kecsegtető szakaszon. Ez a következtetés különösképpen rendkívül fontos az európai népi demokratikus országok számára, hiszen közülük egy sem rendelkezik olyan hatalmas területtel és annyi lakossal, mint a Szovjetunió és Kína, nincs meg minden szükséges nyersanyaga, nincs nagy piaca, hogy kiépíthesse a korszerű produktív gazdaság teljes mértékben önellátó és senkitől sem függő komplex rendszerét. Egyszóval, mi már a szocializmust egészen más feltételek között építhetjük, mint a Szovjetunió volt kénytelen azt építeni. Vagyis, helyes lesz az, ha j a népi demokratikus országok egy- ' más között céltudatosan feloszt- ! ják feladataikat. I A szocializmus építésében nemcsak azért kell gyorsítanunk az ütemet, hogy emelkedjék a nép életszínvonala, hanem azért is, hogy biztosítsuk a békét. Látnunk kell ugyanis azt, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a világbéke és a szocializmus építése között. Mi nél jobban és gyorsabban teljesíti a szocialista tábor feladatait, annál szilárdabb lesz a békés erők helyzete a világon. A szocialista tábor feladata az, hogy az egész emberiség érdekében ott álljon a nemzetközi feszültség csökkentéséért folytatott harc élén, s e küzdelem sikere érdekében latbavesse egész nemzetközi tekintélyét. A világon ma ugyanis nincs a szocialista tábornál nagyobb és több reményt keltőbb békés erő. A szocialista tábor feladatai, amint látjuk, nem csekélyek. Nagyok és nagy felelősséggel járók. Hatékonyan csupán akkor teljesíthetők, ha megőrizzük a szocialista tábor egységét, nézeteink egységét a nemzetközi politika és a szocializmus építése valamennyi alapvető kérdésében. A szocialista országokat kell, hogy kölcsönösen összefűzze a sokoldalú és állandóan fejlődő együttműködés, hogy ez a kapcsolat több legyen az államok közötti kapcsolatok szokványos formáinál. A szocialista tábor országai közötti kapcsolat ugyanis a proletár internacionalizmus elvére épül, s áthatja a kölcsönös segítségnyújtás, az áldozatkészség szelleme. Különösen ma, nem engedhetjük meg, hogy bárki is könnyelműen játszogasson azokkal a szent elvekkel, amelyek betartása erőt ad a szocialista országok valamennyi akciójának. Túl nagy a tét ahhoz, hogy szabad teret adjunk a szocialista tábor országai egysége és együttműködése revizionista bomlasztóinak, akik azt kívánnák, hogy a szocialista országok között ugyanolyan kapcsolatok álljanak fenn, mint a burzsoá államok között. Ez a kívánság különösen abban nyilvánul meg teljesen világosan, hogy a revizionisták tagadják a proletár nemzetköziség elvének gyakorlati érvényét. Ügy vélik, hogy ez korlátozása lenne az államok függetlenségének és szuverenitásának. Mit jelent ez a kívánság a gyakorlatban? Azt, hogy a szocializmust építsék az egyes országoktól elszigetelten, hogy úgy mondjuk, a saját szakállukra. Természetesen, erről szó sem lehet, mivel ez nem jelentene a gyakorlatban semmi mást, mint azt, hogy kiadnánk önmagunkat az imperialisták kénye-kedvére. Az imperialisták előszeretettel úgy beszélnek a szocialista országokról, hogy azok a Szovjetunió vazallusai. A revizionisták ugyanakkor azt hirdetik, hogy a szocialista tábor egysége és együttműködése az egyes államok függetlenségét és szuverenitását megnyirbálja. Már messziről érezhetjük, hogy e két nézet teljesen rokoni. Bizonygatnunk sem kell, hogy a revizionista nézetek objektíve támogatják a burzsoá nézeteket. Éppen ennek tudata késztetett különösen a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének kongresszusa után arra, hogy egyik legfontosabb feladatunknak tartsuk a jelenkori revizionizmus elleni éles, engesztelhetetlen harcot. Országunk a szocialista tábor fejlett alkotó része. További fejlődésünket csupán az biztosíthatja, ha a Szovjetunió által vezetett szocialista táborral közös úton egy sorban haladunk további nagy feladataink megvalósítása felé. A szovjet kormány memoranduma az USA kormányához A Szovjetunió megnevezte a nukleáris fegyverkísérletek megállapítására vonatkozó értekezleten részt vevő szakembereit Moszkva (TASZSZ) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere június 13-án fogadta L. E. Thomphsont, az USA szovjetunióbeli nagykövetét és átadta neki D. Eisenhowernek, az USA elnökének N.. Sz! Hruscsovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez intézett június 10-i levelével kapcsolatban a szovjet kormány memorandumát. A szovjet kormány memoranduma így hangzik: „A szovjet kormány megelégedéssel álIaDítja meg, hogy a szovjet kormány és az USA kormánya egyetértenek abban, hogy az atomfegyverkísérletek megállapítása módjának tanulmányozására a közel jövőben összehívják a szakértők értekezletét, és hogy a szakemberek, az értekezlet megkezdésétől számított három-négy héten belül befejezzék munkájukat. A szovjet kormány egyet ért azzal, hogy a szakértők értekezletét július 1-én Genfben kezdjék meg. A szovjet kormány, amint azt már kijelentette, abból ándul ki, hogy a szakértők munkájukat a legrövidebb időn belül elvégzik és ezen az alapon lehetséges lesz egyezményt kötni az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak között e fegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetésére. A szovjet kormány megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya egyet ért azzal, hogy az értekezleten részt vegyenek az USA, Nagv-Britannia és Franciaország, valamint a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország képviselői, s így a szakértők értekezletének összeállítását megbeszéltnek lehet tekinteni. A további országok szakértőinek meghívását illetőleg a szovjet kormány sajnálatát fejezi ki, hogy e téren nem jutottak megállapodásra abban, hogy az értekezleten az indiai szakemberek kezdettől fogva részt vegyenek. Egyúttal közli, hogy az értekezleten a Szovjetunió képviseletében a következő szakértők jelennek meg: J. K. Fiodorov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, N. M. Szemjonov és I. J. Tamm akadémikusok, M. A. Szadovszkij, a Szovjetunió Tudmányos Akadémiájának levelező tagja, Ó. I. Lejpunszkij professzor a fizikai és matematikai tudományok doktora, I. P. Paszecsnyik, és K. J. Gubkin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának dolgozói, Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió külünyminisztériuma nemzetközi szervezetei osztályának vezetője és a minisztérium kollégiumának tagja. Az értekezletre vonatkozó szervezeti kérdésekkel kapcsolatos azon megjegyzések ellen, amelyeket Thomphson, az USA moszkvai nagykövete tolmácsolt A. A. Gromikonák, a Szovjetunió külügyminiszterének, a szovjet kormánynak nincsenek ellenvetései és egyetért azzal, hogy az ENSZ titkárságát bekapcsolják a szakértők értekezletének technikai szolgálatába, és az értekezlet lefolyását jegyzőkönyvben rögzítsék le. Egyúttal kifejezi egyetértését az amerikai tárgyaló fél azon javaslatával, hogy az értekezlet rendezésével kapcsolatos kiadásokat a két fél között egyenlő arányban megosszák. (D. Eisenhower elnök N. Sz. Hruscsovhoz intézett levelének tartalmút lapunk június 12-i számában közöltük). Csúcsteljesítmény a szénfejtésben Szlovákia szénbányáiban naponta fokozódik és kibővül a XI. pártkongresszus tiszteletére szervezett szocialista munkaverseny. A lendületes munkaütem eredménye, hogy szombat reggelre az előző három váltásban a szlovákiai bányászok csúcsteljesítményt értek el. 9131 tonna barnaszenet és lignitet fejtettek ki, ami 223 tonnával több, mint a május 30án elért csúcsteljesítmény. Míg az elmúlt évben Szlovákia bányái június 14-éig 20 ezer tonna szénnel voltak adósak a népgazdaságnak, ebben az évben már 32 507 tonnát adtak terven felül. Elsőnek teljesítették a félévi tervet. Bratislavában június 14-én a többszörösen kitüntetett Hydrostav építőipari nemzeti vállalat elsőnek teljesítette idei félévi tervét. Ez annak köszönhető, hogy a XI. pártkongreszszus tiszteletére tett kötelezettségvállalások teljesítésére eredményes munkaversenyt indítottak az egyes munkacsoportok közt. A tervet valamennyi munkacsoportban több mint százszázalékra teljesítették. A csehszlovák újságírók küldöttségének beszélgetése Nasszer elnökkel Kairó (ČTK) - A Csehszlovák Újságírók Szövetségének küldöttsége az Egyesült Arab Köztársaság kormányának meghívására 1958. május 26-tól június 12-ig az EAK-ban időzött, ahol a nép életét tanulmányozta. A küldöttség tagjai Čestmir Císaŕ, a Rudé právo, František Kejík a Práca, Ján Čierný, a Pravda és JanPetrának, a Csehszlovák Rádió szerkesztői voltak. A küldöttséget visszautazása előtt fogadta Gamál Abdel Nasszer, az EAK elnöke és a küldöttség tagjaival folytatott barátságos beszélgetés során több kérdésre válaszolt. Kérdés: — Csehszlovákia népe meleg rokonszenvvel figyelemmel kíséri az arab nemzetek bátor harcát az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a legszorosabb kölcsönös együttműködésért. Az ön nézete szerint eredményei? Válasz: elértünk. Az ban nemzeti milyenek e harc eddigi — Már több eredményt arab nemzetek elsősorbüszkeségre, méltóság(Folytatás a 3. oldalon.) 27 millió korona értékű kötelezettségvállalás A prešovi kerület szövetkezetesei pártunk XI. kongresszusának tiszteletére több mint 27 millió korona értékű kötelezettségvállalást tettek. Különösen a vranovi járás ér el rendkívüli jó eredményeket a kötelezettségvállalások teljesítése terén.A járásban már négy szövetkezet teljesítette egész évi marhahúsbeadási és három szövetkezet egészévi sertéshúsbeadási kötelezettségét, sőt mi több, 13 000 kg sertéshúst, 3000 kg marhahúst és 14 000 liter tejet adta be terven felül. A nagykaposi járás szövetkezetesei szintén teljesítik adott szavukat. A kötelezettségvállalások teljesítéséi nek keretén belül már több mint 243 000 liter tejet, 193 000 kg sertéshúst adtak be terven felül. IGAZGATÓ-AGITÁTOR Alojz Kusälik, a -prešovi Nálepka Kapitány Ruhagyár igazgatója, még alig múlt el harmincöt esztendős. Középtermetű, erős, testes ember. Nem szívesen beszél magáról, munkájáról, s ha mégis szóba kerül a gyár, csak mosolyog, jegyzetfüzetében lapozgat, hogy aki kíváncsi, járjon utána üzemrészlegröl üzemrészlegre, műhelyből műhelybe és ne feledkezzen el beszélni az emberekkel, hogy meghallja, hogyan élnek, mint megy a termelés, a politikai nevelőmunka. Nem kis büszkeség van szavaiban, különösen tekintetében. Már jó néhány éve, hogy ennek a gyárnak az igazgatója, egyre jobban a magáénak érzi, egyre jobban ismeri, becsüli minden dolgozóját. — Hogyan fogadták az üzem dolgozói, hogy igazgatójukat kongresszusi küldöttnek választották? — kérdezzük. — Megelégedetten, büszkén — válaszolja —, hiszen tudják, hogy ez nemcsak nekem, hanem nekik is kitüntetés. Arra kértek, jól figyeljek, jegyezzek mindent. Ha visszajövök, mindenről a legrészletesebben beszéljek. — Hogy mit várunk a kongreszszustól? Sokat beszélgettünk erről az üzemben a tézisek tanulmányozása során. Sok mindent kaptunk mi már a párttól. Bővülnek, épülnek, szépülnek üzemrészlegeink. Hogy ha csak saját életemet vizsgálom, már akkor is lemérhetem azt a nagy változást, amelyen a dolgozók keresztülmentek. Huszonhárom éves koromig az országvilág dolgairól jóformán semmit sem tudtam. 1945-ben, a felszabadulás idején a párt nyitotta fel szemem, s most én, akinek ezelőtt mesterségén kívül semmije sem volt, hazánk legjobbjaival együtt az ország, a dolgozók ügyéről tanácskozhatok. El akarom mondani a kongresszuson, hogy az üzem dolgozói egyre jobban megértik, hogy a ruhagyár élete, jövője az ő kezükben van. Ha jobban dolgozunk, jobban is élünk. Természetes, ha az időből telik, Kusálik elvtárs nemcsak a termelésben elért eredményekről, de arról is szeretne beszélni, hogy a pártszervezet bizottságának vezetésével, a termelés, a gazdasági vezetők munkájának ellenőrzésével hogyan növekszik a pártszervezet tekintélye, hogyan kovácsolódik a munkások és értelmiségi dolgozók együttműködése. Az üzemi pártszervezet, az FSZM bizottságának tagjai és más dolgozók véleménye szerint Kusálik elvtárs az üzem dolgozóinak nemcsak igazgatója, de legkitartóbb, legtiirelmesebb nevelője is. A kongresszusi versenyben mint a rügyező fán a rügyek pattantak ki Kusálik elvtárs következetes munkájának eredményei. Mindenki lelkesén dolgozik. A kongresszus tiszteletére tett ígéretüket jóval túlteljesítették. Ebben az üzemben nem szeretik az emberek a bizonytalanságot, az anyaghiány okozta akadozást, kiváltképpen nem szeretik, ha a vezető tétovázik. Az a jó, ami biztos, amire számítani lehet holnap és azután is. Kusálik elvtársnak valóban sikerült meghonosítania a mindenkire kötelező rendet, a pontos anyagellátást. És ezzel sikerült megnyernie a párt bizalmát, maga mellé állítania az üzem tömegszervezeteit, tehát az üzem minden dolgozóját. Hangyaszorgalommal illeszti egymáshoz a pártszervezet, a szakszervezet és minden dolgozó megjegyzését, javaslatát. Mint a téglákat a kőműves, aki folyvást maga előtt látja a készülő épület körvonalait. Az üzem dolgozóinak javaslatai képezik döntéseinek, intézkedéseinek alapját, épít a dolgozók kezdeményezésére, ötleteire. Így lehetne sorolni tovább a ruhagyár, a kerület legjobb üzemének bevált munkamódszereit. Végül, de nem utolsósorban szeretnénk még elmondani, hogy az üzemben sokasodik az agitátorok száma. Persze, tapasztalataikat nem rejtik véka alá. A munkásosztály s a dolgozó parasztság közös ügye iránti odaadás, párthűség fűti őket a falun végzett meggyőző munkában. Fáradságuk eredménnyel járt. Veľký Šaríšon, Kapušanyn és másutt nagyszerű feladatot teljesítenek. Egyre több egyéni gazdálkodót vezetnek a közös gazdálkodás útjára. Bizonyos, hogy a'kongreszszus, a kommunisták e legfelsőbb tanácskozása utat mutat majd, hogyan lehet még szilárdabbá tenni a munkás-paraszt szövetséget, hogyan lehet még eredményesebben harcolni a szocializmus építésének befejezéséért. (-e-)