Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-15 / 164. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek. ÜJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. június 15. vasárnap 50. fillér XI. évfolyam, 164. szám KÖZÖS ÚTON 1948 februárja óta nemzetgaz­daságunk és népünk életszínvonala állandóan fejlődik. Ma már elér­tünk ahhoz a ponthoz, hogy a párt XI. kongresszusán egy-két nap múlva a küldöttek arról beszélhet­nek, miképpen fejezzük be a meg­kezdett művet, hogyan fejezzük be a szocializmus építését hazánk­ban. A miénkhez hasonló sikereket értek el mindazok az országok, amelyek a szocializmus útjára lép­tek. Ez az előrelendülés annál szembetűnőbb, hogy az USA-ban jelenleg válság van és más fej­lett nyugati tőkés országokban megmutatkoznak a gazdasági egy­helyben topogás, sőt visszafejlődés komoly jelei. Tények bizonyítják, hogy a szo­cialista országok minden sikere a szocialista tábor egységének kö­szönhető, amelynek vezető erejét a nagy Szovjetunió képezi. Ez teszi lehetővé egyrészt a kölcsönös se­gítségnyújtás és együttműködés hatékony formáinak érvényesülé­sét, másrészt pedig az építő mun­ka szempontjából oly fontos, bé­kés, biztonságos körülmények megteremtését. A szocialista országok együtt­működésének köszönhető tehát el­sősorban minden eddigi sikerük. Éppen ezért a további feladatok teljesítésének alapvető feltétele elmélyíteni ezt az együttműkö­dést. Teljes mértékben ki kell ak­náznunk azokat az előnyöket," amelyek a szocialista tábor lété­nek és a kölcsönös együttműködés­nek köszönhetők. E célkitűzés megoldásának formáiról, útjairól és módjairól tárgyaltak nemrégen Moszkvában a Kölcsönös Gazdasá­gi Segélynyújtás Tanácsában részt­vevő államok kommunista és mun­káspártjainak képviselői. Elsősor­ban arról van szó, hogy a kölcsö­nös gazdasági együttműködést el kell mélyítenünk, a kapcsolatban álló termelési ágazatok kooperá­lását tökéletesítenünk kell, gon­doskodnunk kell a specializálásról, jelenleg főleg a gépipar szakaszain. A szocialista államok gazdasága a háború utáni években elérte a fejlődésnek azt a szintjét, amikor a specializálás és kooperálás terén további lépést lehet előre tenni. Egyáltalában nem szolgálja javun­kat, ha több szocialista országban gyártják az azonos termékeket, mégpedig kis szériákban, vagyis nem produktív módon. Mennyivel hasznosabb számunkra az, ha megegyezünk abban, melyik ország mit gyárt, vagyis ha kevesebb terméket gyártanak az egyes szo­cialista országok, viszont óriási mennyiségben, gyorsabban, olcsób­ban, a korszerű technika tökéle­tesebb kihasználásával. Az együttműködés új formáira való átmenet lehetővé teszi erőink és eszközeink összpontosítását a legkedvezőbb eredményekkel ke­csegtető szakaszon. Ez a követ­keztetés különösképpen rendkívül fontos az európai népi demokrati­kus országok számára, hiszen kö­zülük egy sem rendelkezik olyan hatalmas területtel és annyi la­kossal, mint a Szovjetunió és Kína, nincs meg minden szükséges nyersanyaga, nincs nagy piaca, hogy kiépíthesse a korszerű pro­duktív gazdaság teljes mértékben önellátó és senkitől sem függő komplex rendszerét. Egyszóval, mi már a szocializmust egészen más feltételek között építhetjük, mint a Szovjetunió volt kénytelen azt építeni. Vagyis, helyes lesz az, ha j a népi demokratikus országok egy- ' más között céltudatosan feloszt- ! ják feladataikat. I A szocializmus építésében nem­csak azért kell gyorsítanunk az ütemet, hogy emelkedjék a nép életszínvonala, hanem azért is, hogy biztosítsuk a békét. Látnunk kell ugyanis azt, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a világbéke és a szocializmus építése között. Mi nél jobban és gyorsabban teljesíti a szocialista tábor feladatait, an­nál szilárdabb lesz a békés erők helyzete a világon. A szocialista tábor feladata az, hogy az egész emberiség érdekében ott álljon a nemzetközi feszültség csökkenté­séért folytatott harc élén, s e küzdelem sikere érdekében latba­vesse egész nemzetközi tekinté­lyét. A világon ma ugyanis nincs a szocialista tábornál nagyobb és több reményt keltőbb békés erő. A szocialista tábor feladatai, amint látjuk, nem csekélyek. Na­gyok és nagy felelősséggel járók. Hatékonyan csupán akkor teljesít­hetők, ha megőrizzük a szocialis­ta tábor egységét, nézeteink egy­ségét a nemzetközi politika és a szocializmus építése valamennyi alapvető kérdésében. A szocialista országokat kell, hogy kölcsönösen összefűzze a sokoldalú és állandóan fejlődő együttműködés, hogy ez a kapcsolat több legyen az államok közötti kapcsolatok szokványos formáinál. A szocialista tábor or­szágai közötti kapcsolat ugyanis a proletár internacionalizmus elvére épül, s áthatja a kölcsönös segít­ségnyújtás, az áldozatkészség szel­leme. Különösen ma, nem engedhetjük meg, hogy bárki is könnyelműen játszogasson azokkal a szent el­vekkel, amelyek betartása erőt ad a szocialista országok valamennyi akciójának. Túl nagy a tét ahhoz, hogy szabad teret adjunk a szo­cialista tábor országai egysége és együttműködése revizionista bom­lasztóinak, akik azt kívánnák, hogy a szocialista országok között ugyanolyan kapcsolatok álljanak fenn, mint a burzsoá államok kö­zött. Ez a kívánság különösen ab­ban nyilvánul meg teljesen vilá­gosan, hogy a revizionisták tagad­ják a proletár nemzetköziség elvé­nek gyakorlati érvényét. Ügy vélik, hogy ez korlátozása lenne az államok függetlenségének és szu­verenitásának. Mit jelent ez a kí­vánság a gyakorlatban? Azt, hogy a szocializmust építsék az egyes országoktól elszigetelten, hogy úgy mondjuk, a saját szakál­lukra. Természetesen, erről szó sem lehet, mivel ez nem jelen­tene a gyakorlatban semmi mást, mint azt, hogy kiadnánk önmagun­kat az imperialisták kénye-kedvé­re. Az imperialisták előszeretettel úgy beszélnek a szocialista orszá­gokról, hogy azok a Szovjetunió vazallusai. A revizionisták ugyan­akkor azt hirdetik, hogy a szo­cialista tábor egysége és együtt­működése az egyes államok füg­getlenségét és szuverenitását meg­nyirbálja. Már messziről érezhet­jük, hogy e két nézet teljesen ro­koni. Bizonygatnunk sem kell, hogy a revizionista nézetek ob­jektíve támogatják a burzsoá né­zeteket. Éppen ennek tudata kész­tetett különösen a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének kong­resszusa után arra, hogy egyik legfontosabb feladatunknak tart­suk a jelenkori revizionizmus el­leni éles, engesztelhetetlen harcot. Országunk a szocialista tábor fejlett alkotó része. További fej­lődésünket csupán az biztosíthatja, ha a Szovjetunió által vezetett szocialista táborral közös úton egy sorban haladunk további nagy feladataink megvalósítása felé. A szovjet kormány memoranduma az USA kormányához A Szovjetunió megnevezte a nukleáris fegyverkísérletek megállapítására vonatkozó értekezleten részt vevő szakembereit Moszkva (TASZSZ) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere június 13-án fogadta L. E. Thomphsont, az USA szovjetunióbeli nagykö­vetét és átadta neki D. Eisenhowernek, az USA elnökének N.. Sz! Hrus­csovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez intézett június 10-i levelével kapcsolatban a szovjet kormány memorandumát. A szovjet kormány memoranduma így hangzik: „A szovjet kormány megelégedés­sel álIaDítja meg, hogy a szovjet kormány és az USA kormánya egyet­értenek abban, hogy az atomfegyver­kísérletek megállapítása módjának tanulmányozására a közel jövőben összehívják a szakértők értekezletét, és hogy a szakemberek, az értekezlet megkezdésétől számított három-négy héten belül befejezzék munkájukat. A szovjet kormány egyet ért azzal, hogy a szakértők értekezletét július 1-én Genfben kezdjék meg. A szovjet kormány, amint azt már kijelentette, abból ándul ki, hogy a szakértők munkájukat a legrövidebb időn belül elvégzik és ezen az ala­pon lehetséges lesz egyezményt köt­ni az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak között e fegyverekkel foly­tatott kísérletek beszüntetésére. A szovjet kormány megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya egyet ért azzal, hogy az értekezleten részt vegyenek az USA, Nagv-Britannia és Franciaország, va­lamint a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország képviselői, s így a szakértők értekezletének összeállí­tását megbeszéltnek lehet tekinteni. A további országok szakértőinek meghívását illetőleg a szovjet kor­mány sajnálatát fejezi ki, hogy e té­ren nem jutottak megállapodásra ab­ban, hogy az értekezleten az indiai szakemberek kezdettől fogva részt vegyenek. Egyúttal közli, hogy az értekezle­ten a Szovjetunió képviseletében a következő szakértők jelennek meg: J. K. Fiodorov, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának levelező tagja, N. M. Szemjonov és I. J. Tamm akadémikusok, M. A. Szadovszkij, a Szovjetunió Tudmányos Akadémiájá­nak levelező tagja, Ó. I. Lejpunszkij professzor a fizikai és matematikai tudományok doktora, I. P. Paszecs­nyik, és K. J. Gubkin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának dolgozói, Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió kül­ünyminisztériuma nemzetközi szerve­zetei osztályának vezetője és a mi­nisztérium kollégiumának tagja. Az értekezletre vonatkozó szer­vezeti kérdésekkel kapcsolatos azon megjegyzések ellen, amelyeket Thomphson, az USA moszkvai nagy­követe tolmácsolt A. A. Gromikonák, a Szovjetunió külügyminiszterének, a szovjet kormánynak nincsenek el­lenvetései és egyetért azzal, hogy az ENSZ titkárságát bekapcsolják a szakértők értekezletének technikai szolgálatába, és az értekezlet lefolyá­sát jegyzőkönyvben rögzítsék le. Egyúttal kifejezi egyetértését az amerikai tárgyaló fél azon javaslatá­val, hogy az értekezlet rendezésével kapcsolatos kiadásokat a két fél kö­zött egyenlő arányban megosszák. (D. Eisenhower elnök N. Sz. Hrus­csovhoz intézett levelének tartalmút lapunk június 12-i számában közöl­tük). Csúcsteljesítmény a szénfejtésben Szlovákia szénbányáiban naponta fokozódik és kibővül a XI. pártkong­resszus tiszteletére szervezett szo­cialista munkaverseny. A lendületes munkaütem eredménye, hogy szom­bat reggelre az előző három váltás­ban a szlovákiai bányászok csúcstel­jesítményt értek el. 9131 tonna bar­naszenet és lignitet fejtettek ki, ami 223 tonnával több, mint a május 30­án elért csúcsteljesítmény. Míg az elmúlt évben Szlovákia bá­nyái június 14-éig 20 ezer tonna szénnel voltak adósak a népgazda­ságnak, ebben az évben már 32 507 tonnát adtak terven felül. Elsőnek teljesítették a félévi tervet. Bratislavában június 14-én a több­szörösen kitüntetett Hydrostav épí­tőipari nemzeti vállalat elsőnek tel­jesítette idei félévi tervét. Ez annak köszönhető, hogy a XI. pártkongresz­szus tiszteletére tett kötelezettség­vállalások teljesítésére eredményes munkaversenyt indítottak az egyes munkacsoportok közt. A tervet vala­mennyi munkacsoportban több mint százszázalékra teljesítették. A csehszlovák újságírók küldöttségének beszélgetése Nasszer elnökkel Kairó (ČTK) - A Csehszlovák Újságírók Szövetségének küldöttsége az Egyesült Arab Köztársaság kormányának meghívására 1958. május 26-tól június 12-ig az EAK-ban időzött, ahol a nép életét tanulmányoz­ta. A küldöttség tagjai Čestmir Císaŕ, a Rudé právo, František Kejík a Práca, Ján Čierný, a Pravda és JanPetrának, a Csehszlovák Rádió szer­kesztői voltak. A küldöttséget visszautazása előtt fogadta Gamál Abdel Nasszer, az EAK elnöke és a küldöttség tagjaival folytatott barátságos beszélgetés során több kérdésre válaszolt. Kérdés: — Csehszlovákia népe meleg rokonszenvvel figyelemmel kí­séri az arab nemzetek bátor harcát az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a legszorosabb köl­csönös együttműködésért. Az ön né­zete szerint eredményei? Válasz: elértünk. Az ban nemzeti milyenek e harc eddigi — Már több eredményt arab nemzetek elsősor­büszkeségre, méltóság­(Folytatás a 3. oldalon.) 27 millió korona értékű kötelezettségvállalás A prešovi kerület szövetkezetesei pár­tunk XI. kongresszu­sának tiszteletére több mint 27 millió korona értékű kötelezettség­vállalást tettek. Külö­nösen a vranovi járás ér el rendkívüli jó eredményeket a köte­lezettségvállalások tel­jesítése terén.A járás­ban már négy szövet­kezet teljesítette egész évi marhahúsbeadási és három szövetkezet egészévi sertéshúsbe­adási kötelezettségét, sőt mi több, 13 000 kg sertéshúst, 3000 kg marhahúst és 14 000 liter tejet adta be ter­ven felül. A nagykaposi járás szövetkezetesei szintén teljesítik adott szavu­kat. A kötelezettség­vállalások teljesítéséi nek keretén belül már több mint 243 000 liter tejet, 193 000 kg sertéshúst adtak be terven felül. IGAZGATÓ-AGITÁTOR Alojz Kusälik, a -prešovi Nálepka Kapitány Ruhagyár igazgatója, még alig múlt el harmincöt esztendős. Középtermetű, erős, testes ember. Nem szívesen beszél magáról, mun­kájáról, s ha mégis szóba kerül a gyár, csak mosolyog, jegyzetfüze­tében lapozgat, hogy aki kíváncsi, járjon utána üzemrészlegröl üzem­részlegre, műhelyből műhelybe és ne feledkezzen el beszélni az em­berekkel, hogy meghallja, hogyan élnek, mint megy a termelés, a politikai nevelőmunka. Nem kis büszkeség van szavaiban, különö­sen tekintetében. Már jó néhány éve, hogy ennek a gyárnak az igazgatója, egyre jobban a magáé­nak érzi, egyre jobban ismeri, be­csüli minden dolgozóját. — Hogyan fogadták az üzem dolgozói, hogy igazgatójukat kong­resszusi küldöttnek választották? — kérdezzük. — Megelégedetten, büszkén — válaszolja —, hiszen tudják, hogy ez nemcsak nekem, hanem nekik is kitüntetés. Arra kértek, jól fi­gyeljek, jegyezzek mindent. Ha visszajövök, mindenről a legrész­letesebben beszéljek. — Hogy mit várunk a kongresz­szustól? Sokat beszélgettünk erről az üzemben a tézisek tanulmányo­zása során. Sok mindent kaptunk mi már a párttól. Bővülnek, épül­nek, szépülnek üzemrészlegeink. Hogy ha csak saját életemet vizs­gálom, már akkor is lemérhetem azt a nagy változást, amelyen a dolgozók keresztülmentek. Hu­szonhárom éves koromig az ország­világ dolgairól jóformán semmit sem tudtam. 1945-ben, a felszaba­dulás idején a párt nyitotta fel sze­mem, s most én, akinek ezelőtt mesterségén kívül semmije sem volt, hazánk legjobbjaival együtt az ország, a dolgozók ügyéről ta­nácskozhatok. El akarom mondani a kongresszuson, hogy az üzem dolgozói egyre jobban megértik, hogy a ruhagyár élete, jövője az ő kezükben van. Ha jobban dolgo­zunk, jobban is élünk. Természetes, ha az időből telik, Kusálik elvtárs nemcsak a terme­lésben elért eredményekről, de ar­ról is szeretne beszélni, hogy a pártszervezet bizottságának vezeté­sével, a termelés, a gazdasági veze­tők munkájának ellenőrzésével ho­gyan növekszik a pártszervezet te­kintélye, hogyan kovácsolódik a munkások és értelmiségi dolgozók együttműködése. Az üzemi pártszervezet, az FSZM bizottságának tagjai és más dol­gozók véleménye szerint Kusálik elvtárs az üzem dolgozóinak nem­csak igazgatója, de legkitartóbb, legtiirelmesebb nevelője is. A kong­resszusi versenyben mint a rügye­ző fán a rügyek pattantak ki Ku­sálik elvtárs következetes munká­jának eredményei. Mindenki lelke­sén dolgozik. A kongresszus tisz­teletére tett ígéretüket jóval túl­teljesítették. Ebben az üzemben nem szeretik az emberek a bizony­talanságot, az anyaghiány okozta akadozást, kiváltképpen nem szeretik, ha a vezető tétovázik. Az a jó, ami biztos, amire számítani lehet holnap és azután is. Kusálik elvtársnak valóban sikerült megho­nosítania a mindenkire kötelező rendet, a pontos anyagellátást. És ezzel sikerült megnyernie a párt bi­zalmát, maga mellé állítania az üzem tömegszervezeteit, tehát az üzem minden dolgozóját. Hangya­szorgalommal illeszti egymáshoz a pártszervezet, a szakszervezet és minden dolgozó megjegyzését, ja­vaslatát. Mint a téglákat a kőmű­ves, aki folyvást maga előtt látja a készülő épület körvonalait. Az üzem dolgozóinak javaslatai képezik döntéseinek, intézkedéseinek alap­ját, épít a dolgozók kezdeménye­zésére, ötleteire. Így lehetne sorolni tovább a ruhagyár, a kerület leg­jobb üzemének bevált munkamód­szereit. Végül, de nem utolsósorban sze­retnénk még elmondani, hogy az üzemben sokasodik az agitátorok száma. Persze, tapasztalataikat nem rejtik véka alá. A munkásosztály s a dolgozó parasztság közös ügye iránti odaadás, párthűség fűti őket a falun végzett meggyőző munká­ban. Fáradságuk eredménnyel járt. Veľký Šaríšon, Kapušanyn és má­sutt nagyszerű feladatot teljesíte­nek. Egyre több egyéni gazdálko­dót vezetnek a közös gazdálkodás útjára. Bizonyos, hogy a'kongresz­szus, a kommunisták e legfelsőbb tanácskozása utat mutat majd, hogyan lehet még szilárdabbá ten­ni a munkás-paraszt szövetséget, hogyan lehet még eredményesebben harcolni a szocializmus építésének befejezéséért. (-e-)

Next

/
Thumbnails
Contents