Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-12 / 161. szám, csütörtök

I AZ ELMÚLT HÉT ISMÉT a Szovjetunió fokozott béketörekvéseinek jegyében zajlott le. Ezekhez a törekvésekhez természetesen hathatósan hozzájárulnak a szocialista államok, közöttük hazánk kormánya, amely elhatározta, hogy szakértőket küld az atomfegyverkísérletek beszüntetését ellenőrző műszaki egyezményt előkészítő konferenciára. Hruscsov elvtárs Eisenhowerhez intézett üzenetében beleegyezett abba, hogy a nukleáris fegyverkísérletek ellenőrzéséről szakértők tanácskozzanak. Az Egyesült Államok ugyanis műszaki ellenőrzéshez köti az atonhfegvverkísérletek beszüntetését. Hazánk ezen az értekezleten méltán vehet részt Lengyelországgal, Indiával esetleg más semleges államokkal együtt, mert minden politikai és technikai feltételünk megvan ahhoz, hogy szakértőink kivegyék részüket az atomrobbantások ellenőrzéséből. Eisenhower Hruscsovnak adott válaszában ebbe ugyan beleegyezik, de siet kijelenteni, hogy a szakértők tárgyalásainak eredménye „nem befolyásolja majd a kísérletek beszüntetése és a leszerelés többi fontos kérdése közötti kapcsolatokat", vagyis ez annyit jelent, hogy az USA a sikeres tárgyalások esetén sem hajlandó beszüntetni nukleáris fegyverkísérleteit. Bár a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország továbbra is azt a nézetet vallja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését nem szabad különféle tárgyalásokkal húzni-halasztani, a szovjet kormány a szakértők tárgyalásaiba mégis beleegyezését adta. Ennek oka abban rejlik, hogy minden alkalmat megragad a béke ügyének elősegítéséhez és az atomháború veszélyének elhárításához, még ha ez az út olyan kacskaringós is, mint az USA által javasolt. HRUSCSOV ELVTÁRS a Szovjetunió nevében a múlt hét végén egy másik, nem kevésbé fontos üzenetet küldött Washingtonba. Ez az üzenet a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem bővítésére vonatkozik. A Szovjetunió azt ajánlja az Egyesült Államoknak, hogy kölcsönös árucsere vagy hosszúlejáratú hitelek alapján bővítsék a két ország kölcsönös áruforgalmát, esetleg ideiglenesen és nagy mértékben növeljék a Szovjetunióba történő amerikai kivitelt. Ezt a javaslatot két körülmény indokolja. A Szovjetunió ajánlatát abban a helyzetben teszi, amikor a szovjet nép életszínvonalának emelésére, új, nagy feladatokat tűzött ki. Másrészt az Egyesült Államok e javaslatot akkor kapja, amikor gazdasága nagy nehézségekkel küzd. Ezért nyilvánvaló, hogy e javaslat megvalósítása mindkét fél számára nagy gazdasági előnyökkel jár. Amerikai körökben e szovjet javaslat rendkívül nagy érdeklődést keltett. Egyre szaporodnak azok a hangok, amelyek reális gazdasági politikát követelnek a szocialista tábor országai, elsősorban a Szovjetunió irányában. A két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésére rendkívül tág lehetőségek nyílnak. Míg a háború előtt, pl. 1931-ben a Szovjetunió első ötéves tervének idején az amerikai ipari berendezések kivitele a Szovjetunióba elsó helyen állott, ma ez a kivitel az Egyesült Államok exportjának nem egészen egy százalékát teszi ki. Ennek oka elsősorban az USA 1951-ben foganatosított intézkedései voltak, amikor egyoldalúan felbontotta kereskedelmi szerződéseit a Szovjetunióval, a Csehszlovák Köztársasággal és a többi népi demokratikus országokkal és igen messzemenő árucsere-tilalmat (embargo) vezetett be ezen országok ellen. Ennek az esztelen politikának, amely a „hidegháborút" gazdasági területekre is kiterjesztette, az volt a célja, hogy gátolja a szocialista országok fejlődését, zavart okozzon gazdaságukban és ily módon politikai következményeket váltson ki. Nem kell gazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember a legelemibb tények alapján saját hazájában is meglássa e számítások kudarcát. A Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocializmust építő állam gazdasági ereje évről évre növekszik. Ezzel szemben a legnagyobb tőkés államban, az USA-ban, egyre szaporodnak a válság jelenségei. A SZOVJETUNIÓ E JAVASLATA az egyesült Államokban, ,,a korlátlan lehetőségek hazájában", ahol jelenleg hat millió ember van teljesen munka nélkül, ahol egyre jobban halmozódnak az eladatlan árukészletek, amely számára a külföldi piacok mind jobban összeszűkülnek — érthető, hogy az USA gazdasági köreiben és a lakosság legszélesebb rétegeiben egyaránt nagy érdeklődést váltott ki. Dulles ugyan keddi sajtóértekezletén bevált szokásához híven sietett szembe helyezkedni a szovjet-amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok bármilyen bővítésének tervével és az Eisenhowerhez intézett levélben foglalt javaslatról kijelentette, hogy ..Hruscsov gazdasági háborút üzent az USÁ-nak". A kereskedelmi körök azonban, amelyeket nagyon szorongat az elharapódzó válság — amint a New York Herald Tribúne egyik legutóbbi számában írja — sürgetően követelik az amerikai kormánytól: törölje el az embargót és tegye lehetővé I a normális kereskedelmi kapcsolatok fel" vételét a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal s ezáltal könnyítse meg a válság okozta nehézségek leküzdését. Ha a gazdasági szükség végül mégis rávinné az amerikai uralkodó köröket, hogy eleget tegyenek a szovjet javaslatnak, ez a kölcsönös gazdasági előnyök mellett rendkívül fontos politikai jelentőségű is volna: jelentékenyen hozzájárulna a két világrendszer országainak békés egymás mellett éléséhez és ezáltal a világbéke megszilárdításához. DE GAULLE, AZ ÜJ FRANCIA MINISZTERELNÖK a múlt hét második felében Algériába látogatott, hogy megkísérelje valamiképpen rendbehozni Franciaország szénáját, amely Algériában áll a legrosszabbul. Mivel de Gaulle beiktatásakor és azt követően is nagyon fukaron nyilatkozott kormányprogramját. valamint a gazdasági és politikai nehézségek leküzdésére vonatkozó terveit illetőleg, ezt a látogatását nagy érdeklődés kísérte. Nyugati politikai körökben olyan vélemények hangzottak el, hogy a francia miniszterelnök algériai látogatása új pályafutásának fontos próbakövét jelenti, szükségszerűen leleplezi igazi szándékait.' söt küldetésének sikere vagy kudarca kihat maga és a kormánya további sorsára is. Mindez a várakozás azonban, valamint a francia burzsoá sajtónak bombasztikus jóslatai de Gaulle algériai terveit illetőleg, még ezekben a körökben is csalódást okozták. A miniszterelnök Párizsba való visszatérte után is Algéria kérdése tulajdonképpen ott van, ahol volt, lényegében semmi pozitív lépés nem történt megoldására. De Gaulle algériai fellépése általában kedvezőtlen visszhangot keltett. Csalódást okozoti azoknak, akik előszeretettel hivatkoztak arra. hogy az új francia miniszterelnök „nagyvonalúan". ..liberálisan" fogja megoldani Algéria kérdését valamilyen Észak-afrikai államszövetség keretében. Mi ezzel szemben a valóság? De Gaulle Algírban és más algériai városokban tartott beszédében nagyhangúan kijelentette. hogy Algéria francia és az is marad. Algéria valamennyi lakosát (az algériakat és franciákat) „egyenjogúvá" teszi és a két ország egyetlen, elválaszthatatlan egészét fog képezni. Egy szót sem mondott a konföderációról, vagy valamilyen, a brit „Commonwealth"-hez hasonló francia nemzetközösségről. Ehelyett azt bizonygatta, hogy az algériaiak három hónapon belül éppen úgy fogoak „szavazni", mint a többi francia. Ez magyarul annyit jelent, hogy Algéria lakossága nemzeti hovatartozásra való minden különbség nélkül — éppen úgy nem fog szavazni, mint az anyaországi francják. Pártkongresszusaink történelmi jelentősége n. Csehszlovákia Kommunista Pártjának III. kongresszusa 1925. szeptember 26-28. között zajlott le Prágában, melyen 232 küldött vett részt. A németországi kommunista pártot Pieck elvtárs, a francia kommunista pártot Cachin elvtárs, az olasz pártot Genari elvtárs képviselték. A III. kongresszusra a 'szlovákiai kommunisták Gottwald elvtársat választották delegátusként. A kongresszust a párton belüli, Bubnik-féle jobboldali frakció támadásának visszaverése után tartották meg, amely csoport komolyan veszélyeztette a párt egységét. A kongresszus ily módon a jobboldali frakció elleni harc jegyében zajlott le s kifejezte a párt egységes akaratát: kiépíti a pártot, mint a proletariátus akcióegységének fegyverét. A III. kongresszus legfontosabb beszámolói ezek voltak: a politikai és gazdasági helyzet és a párt további feladatai, Haken elvtárs, a pártválság s ennek megoldása, Smeral elvtárs, a szakszervezeti kérdésekről, Kohn elvtárs számolt be. A III. kongresszust, ugyanúgy, mint a másodikat, a párt legfontosabb kongresszusai közé soroljuk 'a dolgozók érdekeiért való harcban kitűJ)fitt .tVyes iďríiika, valamint a párt átépítésének intenzív folytatása miatt. A párt körül csoportosuló egészséges erök támogatására a fiatal Gottwald elvtársat beválasztották a Központi Bizottságba. A III. kongresszuson a bolseviki káderek mellett opportunista elemek is kerültek a Központi Bizottságba, mint például Jílek, ami előjele volt a jövő heves párionbelüli harcainak. A IV. kongresszust 1927 márciusában tartották meg 302 delegátus részvételével. A komintern küldöttén kívül részt vettek Németország, Jugoszlávia, Ausztria kommunista pártjának képviselői. 01 SZÖ '4 * 1958. június 12. A IV. kongresszus abban az időben jött össze, amikor a kapitalizmus ideiglenes megszilárdulásának jelenségei voltak észlelhetők. Á munkanélküliség csökkenése, a termelésnek a háború előtti színvonalra való emelkedése a nemzetközi munkásmozgalomban hozzájárult a reformizmus megerősítéséhez. Ennek következtében a kapitalizmus elleni harc hiábavalóságának opportunista elmélete behatolt a kommunista pártba is. Haken elvtárs beszámolójában részletesen foglalkozott a kapitalizmus stabilizációjának okaival, elemezte a munkásosztály helyzetét Csehszlovákiában és kitűzte a további feladatokat. A IV. kongresszus lényegében nem érte el a II. és III. kongresszus színvonalát. A politikai határozatokban komoly hiányok mutatkoztak, mely azt igazolta, hogy a vezetésben az opportunista elemek kerültek túlsúlyba. A kongresszus fogyatékosságit a bírálat hiánya, az önelégedettr šég szelleme jelezte, mely áthatotta az egész tárgyalás menetét. Különösen Jílek terjesztette ezt a káros szellemet. E helytelen nézeteket a későbben megindított párton belüli nyílt vitában, valamint az V. kongresszuson erőserf birálták. Pártunk V. kongresszusát 1929. februárjában tartották meg Prágában 176 kiküldött, valamint a Kommunista Internacionále végrehajtő bizottságának küldöttei részvételével. Az összes eddigi pártkongresszusok között az V. kongresszusnak tulajdonítunk legnagyobb jelentőséget. Ezen a kongresszuson sikerült a párt egészséges erőinek Gottwald elvtárs vezetésével az opportunizmus gyökereinek lényegét a pártban leleplezni. Az opportunizmus hordozói elsősorban a Jílek csoportból származtak. Nagy hatással volt a delegátusokra az a tény, hogy Jílek, akinek a fő beszámolót kellett volna tartania, visszalépett, nem volt bátorsága megvédeni hibás . koncepcióját a kongresszus előtt s így a fő beszámolót Gottwald elvtárs tartotta. Gottwald elvtárs beszámolójában részletesen elemezte a kapitalista világ gazdasági politikáját, kifejtette, hogy észlelhető ugyan ideiglenes megszilárdulás, de ugyanakkor jelentkeznek az új gazdasági válság kétségtelen jelei is. Az opportunisták ugyanis azt a tévhitet terjesztették, hogy a kapitalizmus stabilizációja következtében a munkásság passzív és nem lehet őket harcba vinni. Mindezt a még abban az évben kitörő gazdasági válság megcáfolta. Gottwald elvtárs rámutatott az imperialista háborús veszélyre, a Szovjetunió ellen készülő támadásra. Bírálóan értékelte a párt első és negyedik kongresszusa közötti időszakot és elemezte az 1928. július 1-i Vörös Nap kudarcának okait. A nemzetiségi politika terén a kongresszus a lenini alaptételből indult ki: a nemzeteknek önrendelkezési jogot kell adni egészen az elszakadásig. A parasztkérdésben a kongresszus felülvizsgálta a IV. kongresszuson kitűzött helytelen jelszót. A parasztság számára érthető, mozgósító részköveteléseket állított fel, hangsúlyozva, hogy a szegény1 parasztság főid utáni vágyának teljesítése szorosan összefügg a munkásosztály kapitalizmus elleni harcával. Hogy a bolsevizálási folyamat a pártban meggyorsuljon, a kongresszus aprólékosan és konkréten kidolgozta a legközelebbi feladatokat: kiirtani a pártból a szociáldemokrata csökevényeket, harcolni a jobboldali likvidátor veszély ellen, megvalósítani a proletariátus harci frontját a háború ellen, védeni a Szovjetuniót. A baloldalnak sikerült uralnia a kongresszust. Jíleket, a párt volt főtitkárát kizárták a Központi Bizottságból. A párt egészséges erőinek győzelme az opportunizmus és szocáldemokratizmus felett szemléletesen kifejeződött az Eisenhower válasza N. Sz. Hruscsovnak " Washington (ČTK) — Eisenhower, az USA elnöke N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válaszolt legutóbbi levelére, amelyben a technikai szakértőknek az etomfegyveri<í|sér

lletek ' beszüntetésének ellenőrzésére vonatkozó értekezletéről ír. A Reuter hírügynökség jelentése szerint az elnök egyetért azzal, hogy e tárgyalásokat a lehető legrövidebb időn belül megkezdjék és július 1-ét javasolja. Eqyben kéri, hogy a tanácskozásokat Genfben tartsák. Amint ismeretes e Szovjetunió elvben egyetértett Genffel, azonban rámutatott arra, hogy Moszkva előnyösebb tenne. Az elnök válaiszolt egyúttal N. Sz. Hruscsov azon kérésére is, hogy a tanácskozásokat feleslegesen ne halogassák és hogy három-négv heti időtartamra korlátozzák őket. Egyetért ezzel a korlátozással, azonban ftnntartja magának a tanácskozások kisebb mérvű meghosszabbításának lehetőségét, amennyiben ezt a bonyolult technikai problémák megkívánják. A technikai szakértők tanácskozásának gondolata, akiknek meg kell állapítaniuk az atomfegyverkísérletek „ellenőrzött beszüntetésének végrehajthatóságát". amint ismeretes az USÁ tói ered, amely ilv módon kerülte ki az egyenes választ az atomfegyverkísérletek egyoldalú beszüntetésére, amely ® Szovjetunió kezdeményező lépése volt. A Reuter hírügynökséq közlése szerint Eisenhower elnök kijelenti továbá h >gy „nincs elv. ellenvetése" a csehszlovák és lengyel szakértőknek a tanácskozáson való részvétele ellen. A Nyugat oldalán — fűzi hozzá Eisenhower — részt vesznek az (USA, Nagy-Britanniai. Francisiország és snás olyan államok képviselői, amelyek az atomfegyverkísérletek megállapításának terén tapasztalt szakértőkkel rendelkeznek. Ez a megjegyzés arna mutat, az USA számít, hogy e tárgyalásokon számbeli többséget szerez a kapitalista országok képviselőinek, tjgyan úgy, mint ahogy a Nyugat és' Kelet közötti többi tárgyalásai során szokta temní. Az elnök egyben elutasította Hruscsovnak egyes semlegec országok részvételére irányuló javaslatát, ménpeiia azzal a megjegyzéssel, hogy „az USA nem tesz ellenvetést részvételük ellen a későbbi fázisban ha ez szükségesnek foa mutatkozni". Amint az elnök leveléből kitűnik az a tény. hogy az USA egyetért a szakértők tárgyalásaivá természetesen nem jelénti azt, hogy az USA automatikusan hajlandó lesz • beszüntetni az atomfegyverkísfrleteket. „ Tovább tart a „fajvédők terrorja az USÄ-ban A Washington Post and Times Herald hírt közöl a Georgia állambeli Dawson városka rendőrségi szerveinek önkényéről a néger lakosság ellen. A lap beszámol arról, hogy a rendőrök egy négert saját házának kertjében összevertek és egy másik négert saját házának udvarán lőttek agyon. Egy néger asszonyt börtönbe vetettek azért, mert fiát jött meglátogatni a börtönbe. A választók írni és olvasni tudását megállapító vizsgán a helyi hatóságok oktalanul megbuktattak egy főiskolát végzett néger tanítónőt. De Gaulle és hívei ugyanis a parlamentáris rendszer felfüggesztése után a polgári demokráciát teljesen és végérvényesen el akarják törölni és azt holmi hitleri mintára megtartott népszavazásokkal óhajtják pótolni. AZ ALGÉRIAI NÉP azonban átlát a szitán. De Gaullenak ezek a tervei és Ígéretei semmiképp sem elégítik ki Algéria népének egyértelmű akaratát. Hogyan is elégíthetnék ki azt a nemzetet, amely csaknem négy éve súlyos, véres harcot vív felszabadulásáért és függetlenségéért. „Az algériai nép széles rétegei, a szabadságukért harcoló tömegek nagyon is tudatában vannak, hogy számukra semmi jót sem jelent az új francia miniszterelnök programja. Ezt az Algériai Nemzeti Felszabad! tási Front, a FLN képviselői világosan tudtul adták de Gaullenak, egy mondatban tömören összefoglalva az algériai milliók kívánságát: „Teljes függetlenséget akari'^V és nem mást!" Ezért Algéria népe tovább folytatja súlyos harcát teljes függetlenségének kivívásáért, A francia események fejlődése — amelyet még bonyolultabbá tesznek az országban dúló gazdasági nehézségek, a iegyre íokozodö drágaság és az ennek következtében kirobbanó bérharcok — arra ösztönzi az or íg köztársaságpárti, demokratikus gond. dású lakosságénak egyre szélesebb rétuyoit, hogy felfigyeljenek a francia kommunisták intő szavára. akik a francia népet nyomatékosa" figyelmeztetik a fasizmus veszélyére és a demokratikus népi erök tömörülését szorgalmazzák a köztársaság intézményeinek, a dolgozók szabadságjogainak, az ország függetlenségének megvédésére. Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára minapi interjújában rámutatott, hogy a francia munkások, a francia nép előtt súlyos harcok állanak, de hangsúlyozta, hogy Franciaországban vannak olyan szociális és politikai erök, amelyek meg tudják akadályozni a fasizmus uralomra jutását és képesek a francia nép érdekeinek megfelelő politikát kiharcolni. Ezt bizonyítják a Franciaország különböző részeiből érkező hírek, amelyek a nép különböző rétegeinek képviselőiből álló a köztársaság védelmét, a nép alkotmányos jogainak megőrzését szolgáló köztársasági tanácsok megalakulásáról szólnak. új Központi Bizottság megválasztásánál, mely nagyrészt a baloldal soraiból tevődött össze, az élén Klement Gottwalddal. Pártunk VI. kongresszusát 1931. márciusában Prágában tartották. A VI. kongresszus idejét a nagy gazdasági válság, a munkanélküliség állandó növekedése jellemezte. Csehszlovákiában a teljes munkanélküliek száma elérte az egymilliót, a részbeni munkanélküliek száma további másfél millióra rúgott. Politikailag viszont ezt az időszakot a pártnak a munkástömegekre való "befolyásának növekedése, a párton belüli válság legyőzése jellemzi. A VI. kongresszusra várt a feladat, hogy kidolgozza a párt új irányvonalát a gazdasági válság időszakában. Kiutat kellett találni a kétségbeejtő helyzetből, melybe a válság a dolgozók millióit döntötte. Ezért a kongresszus fő jelszava volt: „A proletár kiútért a válságból". A párt szüntelenül hangoztatta, hogy a kapitalizmusban a dolgozók részére a krízist kedvezően megoldani nem lehet. A válságot proletár módon megoldani a kapitalista rendszer megdöntését és a proletárdiktatúra megteremtését jelenti. E cél elérése céljából a kongresszus munkájának fő súlya a párt taktikájának meghatározására irányult. A kongresszus figyelmeztette a kommunistákat, hogy megalkuvás nélkül kell harcolni a nemzeti fasizmus ellen, mely az elégedetlen tömegeket a reakció táborába hajtja. Csehszlovákia Kommunista Pártja VI. kongresszusának jelentősége ' főleg abban csúcsosodik ki, hogy kidolgozta a párt nemzetiségi programját. 1936. április 11-13. tartották a CSKP VII. kongresszusát a következő főbb napirendi pontokkal: 1. Népfront a béke védelmére Hitler ellen, kenyérért, szabadságért. Előadó: Klement Gottwald. 2. Harc a csehszlovákiai szakszervezetek egységesítéséért. Előadó: A. Zápotocký. 3. A CSKP szervezeti és káderpolitikája. Előadó: V. Široký. A VII. kongresszus abban az időben jött össze, amikor a fasiszta veszély és a második világháború kitörésének veszélye már rohamlépésekben közeledett. Ebben a helyzetben szükséges volt, hogy ä VII. kongresszus meghatározza a párt helyes sztratégiai és taktikai irányát, mely lehetővé tenné a fasizmus ellen megvédeni a köztársaságot, és harcolni a háborús veszély ellen. A kongresszus kijelentette, hogy a feladatok csak akkor teljesíthetők, ha minden fasisztaellenes erőt egységes népfrontba egyesítünk. Az egységfront kiépítése pártunk közvetlen feladata volt, de nem a végcélja. A VII. kongresszus határozatai rámutattak arra, hogy az egységfront megteremtése után az osztályharc nem szűnik meg, hanem kiéleződik széles tömegalapon. A kongresszus megvitatta az ifjúság helyzetét Csehszlovákiában, s a kommunisták részére feladatul tűzte ki: az ifjúság jogaiért való harcban megnyerni az ifjúság többségét a CSKP politikájának. Éz fontos kérdés volt, miután a hadseregben szolgáló ifjúságot a fasiszta pártok is igyekeztek saját céljaikra megnyerni. CSKP VII. kongresszusa feltételezte, hogy ha létre jön az egységes népfront, képes lesz kikényszeríteni a kitűzött követeléseket, népfrontkormány alakulhat, mely a fasiszta ellenes népi erőkre támaszkodva megvalósíthatja Csehszlovákia háborúellenes külpolitikáját. A szocialista pártok, de különösen a szociáldemokrata párt ellenállása miatt az egységes népfrontot nem sikerült megteremteni, amely körülmény lényegesen hozzájárult Csehszlovákiának Münchenben bekövetkezett felosztásahoz. A VII. kongresszus volt pártunk utolsó kongresszusa a felszabadulás előtt. ^ kongresszus utáni évek a gyászos emlékű müncheni kapituláció után pártunk kemény küzdelmeinek évei voltak a barbár fasizmus ellen a dicső felszabadulásig. Róják Dezső Folytatjuk.