Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-10 / 159. szám, kedd

Amíg egy szövetkezet eljut odáig, hogy 32 koronát fizethessen egy munkaegységért Dél-Morvaország lankás dombjainak lejtőin gyümölcsösök között úgy bújik meg a kis falu, Týnec, hogy az isme­retlen utas alig veszi észre. Első te­kintetre nincs is itt semmi különös, ami felkeltené az ember figyelmét, hi­szen a vidéken olyan egyformák a falvak: a majdnem egyjormára festett tulipánokkal díszített házak úgy néznek ki, mint a színes népvise­letbe öltözött fiatal lányok. A falut többnyire két-három hektá­ros gazdák lakták. Olyan, családok, akik ragaszkodtak a röghöz, mely em­beröltökön keresztül odakötötte ősei­ket a faluhoz, ami alig tette lehetővé hogy élni tudjanak. A szövetkezet megalakítása volt ta­lán a jobbágyfelszabadítás után az első, igazán az egész falut megráz­kódtató esemény, dc sokkal nagyobb jelentőségű volt annál. A falu leg­szegényebbjei, a szinte nincstelen pa­rasztok a felszabadulás u+án kaptak az államtól valami száz hektár föl­det, belépett még a közösbe egy-két középparaszt is, — megkezdték a szövetkezeti gazdálkodást. A többi paraszt mit csinált? Ők várták. Vem, azt nem lehet mondani, hogy ellen­ségei lettek volna a szövetkezetnek, de bizalmatlanok voltak. Az építkezések, az első év rend­kívüli kiadásai a szövetkezet leghűbb tagjait is próbára tették. A fiatal szövetkezet mérlege az első évben veszteséggel zárult, ami annyit je­lent, hogy a szövetkezetesek nem kaptak a munkaegységekért semmit - mondja Ulehla Valentin —, aki kezdettől fogva a szövetkezet elnö­ke. Két évig tartott ez az állapot. A legnagyobb hiba az volt, hogy a tagok elhanyagolt ők a közös földe­ket, de annál több gondot fordítot­tak a háztáji gazdaságokra. Az álla­tok összpontosítása körül is hiba volt, mert minden tag meg akarta tartani csáknem egész állatállomá­nyát. Két évig tartott, amíg a ťýne­ciek saját szomorú tapasztalataik alapján rájöttek, hogy magukat csap­ták be. Végre megtörtént az állatok összevonása, ami egyúttal a háztáji gazdaságok beteges elburjánzását is meggátolta. A szövetkezet legjobb tagjainak ja­vaslatára gazdálkodását a falu régi hagyományaihoz híven főleg a te­nyészállatok nevelésére rendezte be. Ehhez megvoltak az összes előfelté­telek, mert a község messze földön tenyészállatairól volt híres. De nem­csak az állattenyésztéshez voltak meg a jó jeltételek, hiszen kitiinó termé­sek mutatkoztak például cukorrépá­ból, kukoricából és kalászosokból is. Az átszervezett gazdálkodás eredmé­nye tehát nem is lehetett más, mint a munkaegység értékének óriási emel­kedése. Ä két sikertelen esztendő után a harmadik meghozta gyümöl­csét: huszonöt koronára emelkedett a munkaegység értéke. Van egy öseh közmondás, mely le­fordítva körülbelül ennyit jelent: Aki számol, az gazdálkodik. Válóban, egy nagyüzemi gazdaság vezetőjének nemcsak a jó gazda, hanem a jó üz­letember tulajdonságaival is kell bír­nia. Ki kell használni az összes kínál­kozó alkalmakat a szövetkezet gaz­dasági felemelkedéséhez. A szövetke­zetek vezetőségének és a tagságnak különösen azóta nagyok a kezdemé­nyezési lehetőségei, mióta az állami terv a vetésterületeket csak főbb vo­nalakban írja elő. Ez is a decentrali­záció egyik formája. Ők ezt a lehe­tőséget úgy használják ki, hogy u szabadon rendelkezésükre álló terü­leten jó minőségű takarmányt ter­melnek, hogy ezzel is elősegítsék fő céljuk elérését: a. lehető legszebb ál­latok kitenyésztését. Minden agitációnál többet jelentett a szövetkezetnek az, amikor a közös gazdálkodás negyedik évében a mun­kaegység értéke 30 korona fölé emel­kedett. Ekkor már a középparaszto­kat sem kellett hívni, kérni, jelent­keztek maguktól is. A mai napig két összesen 3 hektáros gazdasági egység kivételével az egész jalu a szövetke­zeti gazdálkodás útjára lépett. A tagság bizalmának megnyerése, az olcsó építkezések és a gazdaság termelési jellegének helyes megvá­lasztása voltak azok a tényezőt:, me­lyek megerősítették a szövetkezetet — mondta Ulehla Valentin, az elnök. Mert egy ilyen aránylag kis szövet­kezetnek, mint a týneci, például ren­geteget jelentett az a több mint egy­millió koronás megtakarítás, melyet a szövetkezet az önsegély útján vég­zett építkezésekkel elért. Vannak a szövetkezetnek ácsai, kőművesei, akik tagokként dolgoznak a közös épületek felépítésénél. Igy sikerült nekik a hatalmas összeg jelentős részit meg­takarítani, és ami szintén fontos, a közös gazdálkodáshoz feltétlenül szük­séges istállóépületeket idejében fel­latból csak a legjobbakat hagyjuk to-' vábbtenyésztésre. Es már mutatja is,' hogy van ez náluk a gyakorlatban, i A sertésól egy elkülönített szében három, bizony nem a legszebb > süldő röfög. Szép lesz a vakáció Végefelé közeledik az iskolaév. A diákok tízezrei már előre örülnek a vakációnak, amely során megismer­kedhetnek hazánk természeti szép­ségeivel, társaikkal az ország külön­féle részeiben. Június 30-a után új élet költözik a tátrai rekreációs központokba és más üdülőtáborokba. Az idén ugyan­is harmincezer pionír, a példás dol­gozók gyermekei töltik szünidejüket a természet ölén épített nagyszerű üdülőközpontokban. Idén sok lesz a sátortábor is, és talán a nyaralásnak éppen ez a formája tetszik majd a legjobban a fiatalok többségének. Sok száz pionír-csoport expedíciós útra indul, amelyek során felkeresik az ország emlékhelyeit, a munkás­építeni. A szövetkezet állattenyészté­se is biztos alapokon nvugszik. Itt az* A szinai E pSZ a kassai járás egyik a jelszó — mondja az állattenyésztési * legrégibb szövetkezete. A múlt évben csoport vezetője — hogy minden ál- 2 egészközségi szövetkezet lett, és most már 2000 hektárqn gazdálkodik. Tavaly a szövetkezetesek az egész évi termelési tervüket néhány ter­melési ágban túlhaladták, ennek el­lenére mégsem érték el a tervezett munkaegység értékét, mert egyes „ .. , 5 sikerek mellett, különösen az állatte­- Ezeket kiválogattuk, — mondja * nyésztésben nagyon lemaradtak. Tl-7 ľ e Sff" e ' Ti G Zi 1 A -í árás i Pártbizottság igen behatóan e'mult ket hónap alatt nem ertek el j foglalkozott a szinai EFSZ helvzeté­a kívánt súlygyarapodást. Ezeket mar J veI és a CSKp Központ i Bizot'tsáqá­nem erdemes tovaob etetni, mert csafcj nak Ievel e megtárgyalása után azt elbitangolnak az eleseget. J igyekeztem megállapítani, hogyan Ugyanígy kiválogatják a legjobban * igyekeznek a kommunisták kiküszö­tejelö tehenek borjait is, hogv a te- 1 bölni azokat a hibákat, amelyek miatt hetó legjobb gondozással kitenyészthes-í ez a szövetkezet már két éve egy sék belőlük törzsállományukat. Rossz- J helyben topog. gazda az — teszi hozzá a szövetkezet % A tespedésért maguk a kommu­elnöke, — ciki tehenet vesz. Mi saját J nisták a felelősek, mert lebecsülték erőnkből oly sok kezdeti nehézség * az ideológiai neveiés és a személyes után elértük, hogy az 1956-os é«t* példa jelentőségét. Például a szövet­jejésátlagunk egy tehéntől 3142 Zt­J kezeti munkaiskolát a párttagoknak ter, 1957-ben pedig 3400 liter volt. * csak a 10 százaléka látogatta. Az esti Ezek az adatok mindennél beszéde- J pártoktatás még nagyobb hiányokat sebben adnak jeleletet artra a kérdés- * mutat, összesen csak egy párszor re, lehetséges-e megjavítani a kezdet- 4 tartották meg és még akkor sem ben gyengén működő szövetkezeteket. tudták felkelteni a tagok érdeklődé­De — emeli fel kezét az elnök — J s ét az anyag iránt. Az előadó több­azért mutattam meg most maguknak J nyíre készületlenül ment az oktatás­ezt a szövetkezetei, azért mondtamí ra és az anyagot monoton hangon el •dióhéjban a történetét, hogy az J olvasta fel az újságból vagy brosú­újonnan alakult szövetkezetek közül, * rából. már egy se menjen át azokon a ne­j Nagy hiba volt az is, hogy az 1840 főt számláló községben csak 41 volt a pártsajtó előfizetőinek száma. A partszervezet nemegyszer foglal­kozott ezzel a kérdéssel, de'lényeges javulást nem lehetett észlelni. Hi­szen a funkcionáriusok sem voltak mind előfizetői a Pártéletnek, Oj tünk a szövetkezet életképességében, I Szónak és Pravdának. hogy előtérbe helyeztük a háztáji * A kommunistáknak ez a nemtörő gazdálkodást. A tavaly kapott Mun- J dömsége aztán természetesen visz­kaérdemrend, de főleg a munkaegy- i szatükröződött az EFSZ gazdálkodá­ség harminckét koronás értéke be- J sán is. bizonyították, hogy nem volt igazunk. J A CSKp KözponU Bizottsá W e K. Tóth Mihály. J lének megtárgyalása után 'azonban * Szírián nagy fordulat következett be 1 ® ile l-V 1 Pártszervezet munkájában 2 A partbizottság a figyelmét teljes * mertekben a szövetkezeti gazdálko­* das megjavítására fordította. A párt osztály harcainak és a felszabadító * m°st már érvényesítette befolyását szovjet hadsereg dicső tetteinek em- * j> szövetkezetben. Ennek követk'ezté­lékét őrző községeket. Körülbelül há- 4 "en az EFSZ vezetősége minden romezer gyerek turista kiránduláso- J munkacsoportba és más fontos hely­kon vesz "részt orszáqos méretekben, * r e 's kommunistákat osztott be. Ki­hogy kapcsolatát a cseh fiatalokkal $ cserélte a zootechnikust, a gondozó megerősítse. Ezt a célt szolgálja a * ka t és szigorú rendet, tisztaságot fiatal turisták második szlovákiai J vezetett be az állattenyésztésben. Az A szinai pártszervezetnek még sok feladatot kell megoldania "sssss/sssssssys/ss^ssssssssssAsssrss/rsssssssjvsssssssssssssssss/sjyArsrsssssjsnnrss hézségeken, amelyeket mi átvészel­tünk. Ha mai tapasztalatainkkal újra alakítanánk szövetkezetet, máshogy csinálnánk, jobban, mint először. Mer': az igazat megvallva, összes hibáinkat mi magunk, — a tagság okozta a szövetkezetnek. Azzal hogy kételked­állattenyésztés vezetésével Žihala Jánost - a helyi pártszervezet el­nökét bízták meg, akinek jó munká­ja eredményeképpen sikerült rövid idő alatt a felére csökkenteni a ma­összejövetele a demanpvai ,yölgyben, ahova sokezer fiatal jön el a cseh országrészekből. A tanulók ezenkívül azonban részt vesznek a nyári brigádmunkában is. A cseh diákokkal karöltve fogják építeni az ifjúság tátrai útvonalát, j ben sem ment jól a munka. Ezért új segítséget nyújtanak főiskolai inter- } munkarendet vezettek be itt is. Ren­nátusok építésében és más munkák- >• des kimutatást vezetnek a vemhes­ban, a mezőgazdaságban, a közieke- J ség kezdetétől. A napi tejhozam már désben és a bányászatban. * eddig is sokat javult. S a szövetkezet fogják £ lac_ és borjúelhullást. A tehenészet­most már állandóan 100 százalékon felül teljesíti a tejbeadást. — És mi a helyzet a növényter­mesztésben? — kérdem. — A gabonaféléket idejében elve­tettük. kukoricából 30 hektárral töb­bet vetettünk, mint a terv előírja. A cukorrépa is kisorolt már. — Milyen nehézségek mutatkoznak a mezei munkáknál? — Nincs elegendő munkaerőnk. Naponta 100 — 120 ember dolgozik, de 220-ra volna szükség — hangzik a felelet. — Ezen már csak a helyi nemzeti bizottság segíthetne, ha visszaszerezné azokat, akik ugyan beléptek a szövetkezetbe, de dolgoz­ni inkább a városba járnak. — És mi a tapasztalat a fiatalok­kal? — Hát ez a kérdés fájó pontja a szövetkezetnek. Van vagy 20 ifjúnk, akik minden munkában részt vesz­nek, sok szép eredményt értek el a szocialista versenyben — a szezon­munkáknál összejönnek néha ötve­nen is, de mi ez a szám ahhoz ké­pest, amennyi ifjú ebben a faluban él?! Ha rágondolok, hogy tagjaink­átlagos kora 45 év körül mozog, — el­szorul a szívem —, mi lesz a szö­vetkezetünkkel, ha mi kiöregszünk. Kiért iparkodunk, ha a fiainkat nem érdekli a föld?! — Hát bizony, itt a fiatalok kö­zötti kultúrmunkának nagy jelentő­sége volna. Ezzel hogy állnak? — 16 tanítónk van, akik közül vagy öten bekapcsolódtak a sportba. Van Csehszlovák —Szovjet Barátok Köre, CSISZ, Vöröskereszt és Csema­dok-szervezetünk is — amelyek jóval nagyobb tevékenységet fejthetnének­ki annak érdekében, hogy a fiatalok kocsmázás. helyett új emberekhez méltó szórakozásokkal töltsék szabad idejüket. Tehát amerre nézünk ebben a köz­ségben, mindenhol a helyi kommu­nisták eddigi passzivitását látjuk. Nagyszerű határozatokat hoznak, de nem ellenőrzik eléggé teljesítésüket. Az 5 pártcsoport munkáját rendsze­resen kell ellenőriznie a helyi párt­vezetőségnek és több figyelmet kell szentelni helyes irányításukra. Nem elég megkötni és kihirdetni az egyéni szocialista munkaversenye­ket -, amiből Szinán 150 volt - de törődni kell rendszeres értékelé­sükkel is. És itt meg kell említe­nünk, hogy 3 hónapja nem bír elké­szülni a tábla, amin a verseny ered­ményeit és más közérdekű hirdetmé­nyeket akarnak kifüggeszteni. Különös gondot kell fordítani a helyi nemzeti bizottságban működő pártcsoportra is. Ha ezt a pártcso­portot helyesen irányítják — a HNB is bizonyára meg fogja találni az utat, hogy az EFSZ-nek igazán segít­ségére legyen. Gelle Erzsébet Az emberiség története — egymás­sal szemben álló osztályok fejlődé­sük foka szerint más-más formát öltő ádáz küzdelmeinek története. Az egyik oldalon a vagyonosok, a javak élvezői, a másik oldalon pedig a javak termelői, de nem kisajátítói, azaz tudományos megnevezéssel: a termelőeszközök tulajdonosai, a ki­zsákmányolók és a termelőeszközök­kel dolgozó kizsákmányoltak álltak, s állnak még ma is harcban egymás­sal. A hős orosz proletariátus, majd a győzelmes szocialista forradalmat követően más európai és ázsiai or­szágok népei példát mutattak a vi­lágproletariátusnak, hogyan számol­jon le kizsákmányoló burzsoáziájával s vegye kezébe a gazdasági és poli­tikai hatalmat. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom eszméi világító fáklyaként ragyognak a tőke igájában sínylődő országok dolgozói osztály­harcának útján. Az osztályharcnak és magának az osztálynak fogalma a történelmi fej­lődés során számos revizionista fer­dítésnek volt kitéve, s ma a két világrendszer ádáz ideológiai küzdel­mében a burzsoázia ideológiai kard­forgatói és revizionista cinkosai a magukat szocialistáknak nevező pár­tokban többek között gyakran elő­jönnek az osztályharc tagadása „el­méletének" régi rozsdás fegyverével, vagy új formában akarják az osztály­harmőnia, az osztálybéke hamis ta­nát becsempészni egyrészt a tőkés országok munkásosztályának a tőké­sek elleni harcába, másrészt a szo­cializmust építő országokban a pro­letárdiktatúra viszonyai közepette a levert osztályellenség maradványai ellen alkalmazott elnyomó és korlá­tozó intézkedések ellensúlyozására. Közös nevezőre hozva az osztályharc tagadásának revizionista nézeteit: közös céljuk a tömegek elterelése az éber osztályharc útjáról, a dol­gozó tömegek dezorientálása. A burzsoá szociológusok napjaink­ban nyíltan tagadják az osztályok létezését és az emberek közötti kü­Osztályharc vagy osztálybékc ? lönbségeket „társadalmi rétegező­déssel" magyarázzák. Hogyan magya­rázzák az egyes „rétegek" kialakulá­sát - íme néhány példa. Egyesek tagadják, hogy a gazdasági alap, gazdasági helyzetük osztja csopor­tokra az embereket, s ehelyett esz­mei-lélektani és kulturális különb­ségeket látnak. Mások „élettani ér­tékük", faji különbségük szerint osz­tályozzák az embereket, de talán a legelterjedtebbek azok a nézetek, melyek az emberek hivatásában és foglalkozásában keresik a társadalmi osztályok alapjait. S igy sorolhat­nánk fel tovább a lehetetlennél le­hetetlenebb revizionista nézeteket. Az osztályok pontos és egyedül he­lyes fogaimát a marxizmus határoz­ta meg. Lenin így ír az osztályok lényegéről: „Osztályoknak az emberek olyan csoportjait nevezik, amelyek a tár­sadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfog­lalt helyük, a termelési eszközök­höz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszo­nyuk, a munka társadalmi szerve­zetében játszott szerepük, követ­kezésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymás­tól. Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munká­ját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendsze­rében különböző a helyzetük." Minthogy a világtörténelem min­dig az elnyomó és elnyomott osztály élet-halál küzdelme volt, valamennyi elnyomott osztály igyekezett meg­semmisíteni elnyomóját, s uralkodó osztállyá válni, azaz elnyomni egy újabb osztályt. Egyedül a proletariá­tusra hárult az a feladat, hogy meg­döntve a burzsoázia hatalmát fel­építse az új osztálynélküli szocialis­ta társadalmat. Ennek a társadalom­nak építése viszont kétségtelenül az osztályharc élesebb vagy enyhébb formái közepette történik s ezt tu­datosítanunk kell ma is, amikor a XI. pártkongresszus szellemében ha­zánk szociaiista építésének befejezé­sére törekszünk. A burzsoázia ideoló­gusai ugyanis ott tartanak, hogy ta­gadják a világ jelenlegi osztályviszo­nyai közepette folyó osztályharcot s ez a tételük összefügg a tőkés ál­lam természetének megváltozásá­ról hirdetett hamis elméletükkel, mely szerint a jelenlegi kapitaliz­muson belül elmosódnak az osztály­különbségek, „népi kapitalizmus" alakul ki, s a kapitalizmus méhében megszületnek a szocializmus csírái. Annál sajnálatosabb az a tény, hogy ezt a szemmel láthatóan antimarxista revizionista nézetet egy szocialista ország, Jugoszlávia kommunista párt­ja is magáévá tette. Ha már állítá­saikat Marxra hivatkozva akarják alátámasztani, lássuk, hogyan kezelte az osztályharc kérdését Marx taní­tásával kapcsolatban Lenin: „Marx tanításában a legfontosabb az osz­tályharc. Ezt nagyon sokszor így mondják és írják. De ez helytelen ... Az osztályharcról szóló tanítást nem Marx, hanem Marx előtt a burzsoázia alkotta meg és az a burzsoázia szá­mára általában elfogadható. Aki csak az osztályharcot ismeri, az még nem marxista... Marxista csak az, aki az osztályharc elis­merését kiterjeszti a proletárdik­tatúra elismeréséig... Az opportunizmus az osztályharc elismerését éppen a legfőbb pontra nem terjeszti ki, t. i. a kapitalizmus ból a kommunizmusba való átmenet időszakára, a burzsoázia megdönté­sének és teljes felszámolásának a korszakára. A valóságban ez a kor­szak elkerülhetetlenül a példátlanul elkeseredett osztályharc korszaka, amikor ez az osztályharc eddig nem tapasztalt éles formát ölt." A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát a proletár­diktatúra hatalma jellemzi. Az impe­rializmus lakájainak szerepében fellé­pő revizionisták ellenvetése és rá­galmai ellenére a proletárdiktatúra szüksége és fontossága már a szov­jet állam megalakulásától a népi de­mokratikus államok szocialista épí­téséig számtalanszor bebizonyosodott. Természetesen a győzelmes proleta­riátus államában a feltételekhez vi­szonyítva módosulnak a levert tőkés osztály maradványai ellen folytatott osztályharc formái is. Lenin mondja: 7 „A proletárdiktatúra — ... — nemcsak erőszak a kizsákmányo­lókkal szemben, sőt nem is legfő­képpen erőszak. Ennek a forradal­mi erőszaknak gazdasági alapja, életképességének és sikerének zá­loga az, hogy a proletariátus a társadalmi munkaszervezetnek ma­gasabb típusát képviseli és való­sítja meg, mint a kapitalizmus." — A CSKP XI. pártkongresszusa kü­szöbén állunk. A kongresszus lezár­ja a szocialista építés bizonyos sza­kaszát és utat nyit az utolsó szakasz, a szocialista építés befejezése felé. Ezzel kapcsolatban a hazánkban vég­bement osztályátalakulásokat is ér­tékelni fogja. A felszabadulás után, majd intenzíven 1948 februárja után a burzsoázia kiszorítására és fokoza­tos felszámolására irányult nálunk az osztályharc. Ez az ipar. a pénz­ügy, a kereskedelem terén a tőkések kiszorításával, a mezőgazdaságban pedig a kulákok korlátozásával, be­folyásuk háttérbe szorításával, a ve­lük szemben alkalmazott politikai és gazdasági elnyomó intézkedésekkel érvényesült. Az osztályharccal kap­csolatban pozitív feladataink is vol­tak, egyrészt a régi proletariátus öntudatos munkásosztállyá nevelésé­ben, a kisárutermelőknek szocialista termelőkké nevelésében s új szocia­lista értelmiség felnevelésében, azaz a régi proletár és félig proletár ré­tegekben és értelmiségben ki kell fokozatosan alakítani az új szocia­lista ember erkölcsi tulajdonságait. E folyamatban elért eredményein­ket fényesen bizonyítják társadal­munk osztályátalakulásának eredmé­nyei. Igy a munkások és alkalmazot­tak száma 1930-hoz viszonyítva 22.6 százalékkal, azaz 80.2 százalékra emelkedett, míg ugyanekkor a tőkés vállalkozók száma 92,8 százalékkal, azaz 0.7 százalékra csökkent. Hason­ló kedvező szocialista átalakulás kö­vetkezett be a lakosság többi réte­geiben is. Kétségtelenül az osztályharc is új szakaszba lép hazánkban. A XI. kong­resszus útmutatásai határozzák meg irányvonalát, azonban kétségtelen, hogy nagy szerepet fognak játszani a nevelési tényezők — a kulákok korlátozása és visszaszorítása eddigi politikájának folytatása mellett — és a szocialista erkölcs és öntudat még fokozottabb kialakítására fog irá­nyulni. Az osztályharc semmi esetre sem jelenti a demokrácia megnyirbálását, mint azt a revizionisták és a nyuga­ti álmarxista teoretikusok hirdetik. Természetesen lényeges dolog az, kinek a demokráciájáról van szó. A mi demokráciánk — a proletár demokrácia, mely „elnyomja a ki­zsákmányolókat, a burzsoáziát és mert nem képmutató, nem ígér nekik szabadságot és demokráciát —, a dolgozók számára viszont biztosítja az igazi demokráciát." Ezen az úton, ebben a szellemben fejtjük ki tovább erőinket, legköze­lebbi történelmi jelentőségű korszak­alkotó feladataink teljesítéséért — a szocializmus felépítéséért hazánk­ban. Lőrincz Lá*'í ÜJ SZÖ 4 * 1958. június ÍÔ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents