Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-28 / 177. szám, szombat

Magyar Zenemiívelödes a Román Népköztársaságban Erdély zeneművelődésének kezdetei több évszázados, jelent :s múitra te­kintenek vissza. A XVI-ik század derekán már komoly törekvésekkel, sőt eredményekkel találkozunk. Meg­indul a zeneoktatás a brassói Kollé­giumban, .Kolozsvárott pedig a kot­tanyomtatás meghonosítása jelzi a zenei művelődés egyre fokozódó tér­hódítását. Első, európai színvonallal mérheté zeneszerzők, Backfart Bálint lant szerzeményei pedig a reneszánsz legszámottevőbb hangszeres alkotá­sai sorába tartoznak. Dacára e fejlő­dési folyamat — a mostoha történel­mi körülmények okozta későbbi megtörésének, a zeneművelődés igé­nye továbbra is a szellemi élet tar­tozéka marad. A XVII-ik században már a nagyenyedi Kollégiumban is bevezetik az énekes és hangszeres zene tanítását, később pedig a XVIII-ik század első évtizedeiben — amint a legújabb ki tatás . lapján fel­mérhetjük - Erdély városaiban fi­gyelemreméltó tevékenységet fejte­nek ki már a zenekedvelő polgárság kezdeményezéséből megalakult, a kor zenekultúrájának hazai népszerűsíté­sére hivatott Collegium Musicum-ok. E század utolsó évtizedeiben kerül­nek első ízben bemutatásra Kolozs­várott az olasz operairodalom egész Európát meghódító remekmüvei. A múlt század elején megnyíló Ko­lozsvári Színház és a rendszeres ze­nei szakoktatást biztosító konzerva­tórium, valamint városaink "- egyre fejlődő hangverseny-élete. Erdélyt immár végképp az európai zenemü­velődés hatókörébe sorozza, szerves részévé avatja. Megemlítésre méltó az a körül­mény, hogy Erdély kultúrájának megizmosodásában igen jelentékeny szerepet játszottak a század folya­mán varosainkban letelepült, osztalan megbecsülésnek örvendő cseh mu­zsikusok is. Ruzitskáékríak köszön­hetjük például nemcsak kolozsyárt zeneoktatás korszerű alapokra való helyezését, hanem az első magyar opera — Béla futásának — megírá­sát is. Erdélyben fejlődik és ébred történelmi hivatásának tudatára Erkel Ferenc, a magyar dalmű tulajdonkép­peni megteremtője, mindmáig felül nem múlt mestere, itt működött a magyar énekiskola alapjait megte­remtő Farkas Ödön, a magyar ének­pedagógia egy alapvető módszertani munkájának a Tettemrehívás és több más alkotás szerzője. Századunk el­ső évtizedeiben. Erdélyből indul világ­hódító körútjára Szigeti József hege­dűművész is. A két világháború közötti rezsi­mek naíionalista, kisebbség-elnyomó politikája természetesen bénítólag hatott az erdélyi magyarság szelle­mi, művelődési életének egész terü­letére. Magárahagyatottságában ze­nekultúránk lassan elsatnyul, re­ménytelen provinciáiizmusba süllyed. Zeneszerzőink — Bródy Miklós, Csá­nyi Mátyás, Delby Szabó Géza, Lász­ló Arpád és Haják Károly - nem egyszer igényességük ellenérd is — az időszerűtlenné vált romantika, perifériákon megrekedt, elkésett dal­nokaivá váltak. Járossy Dezső Te­mesvárott szerkesztett, jobb sorsra érdemes Zenei Szemléje pedig elke­rülhetetlenül érdektelenségbe, kö­zönybe fullad. Az állami támogatás­tól megfosztott magánszínházaink repertoárjaiból kiszorult opera he­lyét a legsilányabb kispolgári ízlést kiszolgálló, züliesztő hatású boulle­vard-operett-kultusz foglalja el. Énekkar szervezetünk a Dalosszö­vetség, káros, Kodály-Bartók új, né­pi gyökerekből táplálkozó útmutatá­sával szembehelyezkedő, a „Lederta­fél" elidegenítő szellemét terjesztő irányítása folytán, nem teljesíthette feladatát. A felszabadulás érthetően ezen a téren is teljesen új helyzetet terem­tett. A népi demokrácia által jogai- \ ba visszaállított erdélyi magyar mű­velődés új távlatokat megnyitó kor­szaka következik. A magyar szellemi újjáéledést szolgáló kolozsvári Bólyai MJ fftmete Éjfélk or (O pol noci) 1956 októberének ma­gyarországi ellenforra­dalmi eseményei gazdag anyagot szolgáltatnak a művészeknek, hogy mű­vészi formában megörö­kítsék ezt a válságos időszakot és rámutassa­nak az eseményeket mozgató erőkre. Révész G. rendező filmje, melyet Boldizsár Iván kitűnő tollú publi­cista szövegkönyve alapján forgatott, nem a gyászos események okait elemzi, nem mu­tatja meg a kulisszák mögött, s később nyíl­tan is fellépő, a nem­zetközi imperializmussal szövetkezett reakciós erőket, hanem egy mú­vészcsalád egyéni csa­ládi drámáján keresztül világít rá a disszidálás Droblémájára, finom lé­lekrajzzal örökíti meg azt az erőt, mely á film fő hősét szembeállítja feleségével és maradás­ra bírja: a honi rög szeretetét, a hazaszeretet Dyzma Nikodémus karrierje (Karriéra Nikodéma Dyzmu) Ügyes vígjátékkal le­pett meg a lengyel filmgyártás. Ján Ryb­kows'ki rendező Dyzma Nikodémus karrierje cí­mű filmje a háború előtti Beck-Lengyel­ország társadalmi vi­szonyainak — szellemes­ségben bővelkedő — paródiája. Történetének hőse — egy állástalan bártán­cos — a véletlen f oly-' tán magas kormánykö­rökbe jut és egy bálon, ahol másnak nézik, mint aki a valóságban, híres egyéniségekkel ismerkedik meg. Csak­hamar magas pozícióba h !:í.iimas érzését, mely a zűrzavaros helyzetben pozitív hőssé teszi a különben ingadozó mű­vészembert. Téved az, aki szűk családi háromszöget vél felfedezni a filmben. Igaz, problémája szűk­körű, kimondottan ma­gyar probléma. Felette nehéz és egyetlen mű­ben lehetetlen feladat volna hü korképet adni az ellenforradalom idő­szakának társadalmi helyzetéről, éppen ezért a szövegkönyvíró egy bizonyos társadalmi réteghez tartozó embe­reket ragadott ki, s ahogyan arcélüket, lel­kivilágukat, egyénisé­güket, nézetüket és vá­gyaikat megrajzolja, nagy művész tollára vail. A Károlyi-házaspár drámája nem egyéni sors, csak egyike a ti­pikus eseteknek. A rendező Révész G„ s továbbá a főszereplők: Gábor Miklós (Károlyi János), Ruttkay Éva (Viki) és Rozsos I, (Emil) művészi teljesít­ményéről a legnagyobb elismeréssel nyilatkoz­hatunk. Tudományegyetem, számos főiskola és színházaink mellett, 1946 őszén megnyílik a kolozsvári Magyar Ze­neművészeti Főiskola, amely rövide­sen a népi talajból sarjadt ú, ma­gyar zeneművészet, vaiamint a kor­szerű nevelés erdélyi fellegvárává vált. Tehetséges gyermekeink kellő szakoktatására Marosvásárhelyen és Kolozsvárott működnek magyar nyel­vű elemi és középfokú zenei szak­iskolák. Zenét kedvelő dolgozóink továbbképzését számos népművészeti iskoláink látják el. Népköztársaságunk fesnnállásának első évében megnyílik a kolozsvári Állami Magyar Opera, ami az akkori adottságok közepette, a megfelelően képzett magyar mű­vésszemélyzet hiánya folytán, nem­csak merész, de valóban hősi telje­sítménynek, íz erdélyi magyar ze­neművelődés egyik leghathatósabb tényezőjének bizonyalt. A széles népi tömsgek zenei mű­velése szempontjából annyira döntő jelentőségű énekkar-kultúránk ügyét széles falusi- és szakszervezeti ének­kar hálózatunk. Nagy István komoly, nevelőmunkát végző Kamara-együt­tese és az elmúlt évben megalakult marosvásárhelyi Székely Népi Együt­tes szolgálják. Erdély gazdag nép­dalkincsének feltárása és értékesíté­se a Falklor Intézet, Szegő Júlia és Jagamos János irányításával létre hívott kolozsvári fiókjára hárjl. Több ezerre rúgó népdalgyüiteménye, va­iamint egynéhánv jelentős kiadványa révén — első sorban a moldavai csángó népdal-kötetre és Faragó Jó­zsef népmese gyűjteményeire kell felhívnunk az érdeklődők figyelmét — a kolozsvári Folklor intézet tudo­mányos életünkben számottevő sze­repet tölt be. Fellendült hangverseny életünk következtében — ma a népi demokrácia gondoskodása révén 10 állami Filharmónia működik Er­délyben — előadóművészeink fejlődé­se is kellőképp biztosítva van. Erkel Sarolta. Halmos György zongoraművé­szek s Ruha István — a nemrég le­zajlott moszkvai Csajkovszkij nem­zetközi hegedűverseny egyik nagy sikert aratott győztesének nevei jel­zik eddigi eredményeinket. Az alkotás szempontjából tíz és egynéhány év valóban túl röivd idő­szak ahhoz, hogy komoly mérleget állíthassunk fel. Mindennek ellenére megállapíthatjuk, hogy bíztató, ör­vendetes kezdeti sikerek állanak mö­göttünk. Mai zeneszerzőink legfőbb érdeme és feladata is egyben a ter­méketlen, elavu't romantika fejlő­désgátié szellemének felszámolása; korszerű, technikai felkészültséggel párosult, népi gyökerű, üj zenei szemléletre való törekvése, valamint a fiatalság egészséqes irányítása, egyra táguló látókörű nevelése. Jo­dái Gábor, Demián '/ilmos, Kozma Géza, Márkos Albert mellett komoly tehetségű is felkészültségű fiatal gárda áll rendelkezésünkre, akik közül elsősorban Oláh Tibort, Jun­ger Ervint és Zoliin Áladért kell megemlítenünk. E rövid, a teljesség igénye nélkül megírt ismertetés egyedüli célja tá­jékoztatni a szlovákiai magyar olva­sókat a Román Népköztársaságban élő magyarság zenekultúrájáról, mű­velődésünk eddig talán kevésbé is­mert területéről. A csehszlovák-ro­mán barátság elmélyítése bizonyára lehetővé teszi majd a közeljövőben megvalósításaink, eredményeink köl­csönös megismerését, ami ösztönző­leg hatna mindnyájunk további munkásságára. DR. EISIKOVITS MIHÁLY, a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskola tanára. ISMERTEM én egy­szer egy kisleányt. Anikónak hívták. En­nek az Anikónak olyan aranyszínű, szöszi haja volt, hogy a legszőkébb búzakalász sem kel­hetett volna ver­senyre vele. Kérdez­gette is mindenki, vajon mitől olyan fényesek, mitől csil­lognak úgy azok a kunkori flirtök, de a kisleány sohasem árulta el. Nem akar­ta elmondani senki­nek azt a titkot, amit a fehérfogú csontfésűje súgott meg néki egyszer. A titok pedig az volt, hogy Anikó bidres-bodros haj­szálai egyenesen a naptól kapták köl­csön aranyos színü­ket. Ez úgy történt, hogy Napanyóka, aki odafenn az égen pir­kadattól — alkony­szálltáig aranyszalagokat fonogat, egy ilyen ragyogó sugárpántlikát belefont az Anikó hajába Is. S attól fogva a röpködő gör.dör fUrtök ugyanúgy csillogtak, mint a napsugarak. A fehérfogú csontfősű vi­dáman szaladgált le s fel az aranyos fUrtök között mindennap s reggelenként Anikó anyukája is szeretettel simogatta meg a kisleánya haját. Egy reggel pedig — éppen círógatás közben — meg is szólalt: — Felhővizet öntöttem a rózsásderekú kiskorsóba. Fenyő gallyacska pattogó tü­zénél meg is melegítettem. Gyere csak Anikócska, indulj szaporán, megmossuk a bodraidat — mondta édesanya s meg­fogta kisleánya kezét. Anikó azonban nem akart menni. Kitépte az ujjait anyuka kezéből s megállt a konyha közepén: — Nem! Nem megyek a kiskorsóhoz és nem kell a felhővíz sem. Nem akarom CSEH NÉPDAL Gyere pajtás megmosni a hajamat — szepegte és sze­méből két apró csermelyke indult útnak az orcájára. Anyuka csodálkozva vonta fel a vállát erre a beszédre, de ezúttal nem szólt egy szót sem többet. Harmadnap azonban újra elővette a kiskorsót s megint csak odaszólt Anikónak: — Gyere, kisleányom, siess! Megmossuk a hajadat. A kisleány anyuka szavaira fel­szökött ültéből s futott, futott kifelé a szobából szélnél is sebesebben. S hiába múltak a napok, hetek, hónapok, így tar­tott ez tovább. Anikó nem ment a kis­korsónak még közelébe sem. Egy napon azonban, fésiilködés közben hangos reccsenést hallott, s legott hara­gosan zizzent meg a hajfürtjeit szántó fehérfogú fésű: — Ejnye, ejnye, te haszontalan, haszon­talan Anikó. Olyan gubancos a hajad, hogy az egyik fogam belétörött. Miért nem mo­sod meg? — Hogyisne! Még csak az kellene. Hi­szen a vízben tüstént lekopna az aranyos csillogás róluk. Napanvóka pántlikája nem szereti a vizet! — tódította nagy tudá­lékosan Anikó. — Dehogyis fél, dehogyis fél — bosz­szankodott a fésű tovább — a tiszta víz­től nem fél senki. Nem a pántlikád fél a víztől, hanem te — mondogatta a fésű egyszer, kétszer, káromszor, reggel is meg esténként, de a kisleány meg sem halotta az intő szót. Napanyókának azon­ban csuda jó füle volt és egy-kettő segí­tett anyuskának meg a csontfésünek. Egyet térült — kettőt fordult s volt­nincs — olyan ügyesen kibogozta, úgy kioldotta az aranyszalagot Anikó hajából, mintha ott sem lett volna. A kisleány fu­tott a tükörhöz, forgatta a fejét ide-oda, de a csillogó hajbodrokat nem lelte se­hol. Azok eltűntek a pántlikával együtt. Helyettük csapzott, kócos, poros fürtök tapadtak Anikó nyakához,, s a színűk szintolyan volt, mint az ajtó élőtt csipogó Csirip veréb seszínű, szürkés szárnya. Nosza, el ls törött a mécses iziben s sza­ladt, futott a kisleány a kiskorsóhoz. Kérte-kérlelte pityeregve, sírva, hogy fü­rössze meg a verébszín hajat gyorsan. A korsóka teljesítette a kérést s a felhő­vízben hamarosan vidáman úszkáltak a fürtöcskék. Amikor pedig már jól le­mostak magukról minden port, piszkot, szürkeséget, a fésűcske szétbontogatta, felbodrozgatta a vékony szálacskákat, s Anikó kiült az udvarra, hogy megszáro­gassa őket a napon. Napanyó fényes or­cával tekintgetett le az égről s amikor megpillantotta a nedves bodrokat, még jobban felderült a képe. örömében egyet fordult — kettőt perdült s a legfénye­sebb aranyszalagját odafonogatta a ned­ves fürtökbe. Gye - re, paj- tát, .tán • cot jár - ni. LEGVARAK Indus népmese ültei. k >is lenypcntja az unatkozó úri társaság­nak. Külvárosi zsargonú beköpéseit eredetiség­nek vélik a szalonok kényes ízlésű hölgyei és úrai: a „kemény kéz" politikájának megtes­tesítőjét látják benne, s már a miniszterelnöki karszék fenyegeti, ami­kor azt visszautasítva eléri őt a nemezis: szűk körben leleplezik kilétét és feltűnés nélkül el­szállítják. Dicséret illeti a fő­szereplő A. Dimszát és a többi kommikust, akiknek játéka megörö­kítette a régi Lengyel­ország társadalmának korhadtságát. (L) • Csontos Vilmos: Jöjj velem bátran 'Te mindenkitől elhagyott, |Te elfelejtett, mostoha, i Gond-tele kit behavazott, iS megtépett az idő foga, — Megállok melletted, s nyújtom i 'Testvéri kezem és vele i Szíved új életre gyújtom, Mert láng vagyok: idők jele! 1 | Gyulladj meg tőlem, s úgy lobogj, j iHogy felperzseld utad gyomát, i Véredben gyúlt zsarátnokod 'Minden giz-gazra csapjon át! •S amerre lángod nyelve ég: Az aljasság arankája , Hamuként hulljon szerte-szét, S menj tovább, taposva rája 1 i S érezd, hogy nem vagy egyedül, iHogy nem vagy itt már mostohn, • Az élet tüze úgy hevül 'Benned, mint eddig még soha! 'Már ez az élet-tűz lobog ,Milliók szívében, s fénye i Ragyogja be a holnapot, i — Jöjj velem bátran feléje! $ für- génszedd a • Iá - badl A • ki frú-sen tud - ja rop-ni. U rad. eo - ha cl nem imiimiiimiimmiimiiiimiiiiiiiiiiiimi Szeretitek AZ IZGALMAS, VADREGÉ­NYES TÖRTÉNETEKET? KEDVES PAJTÁSOK, a Csehszlovák Rá­dió a nyári szünet alatt minden héten, szerdán 10,05—10,35 óráig vidám, szóra­koztató miísort sugároz számotokra. A szórakoztató műsorban halihattok iz­galmas utikalandokról, arról, hogyan él­nek a pajtások a nyári táborokban, mi­lyen sportesemények zajlanak le a hét folyamán és más érdekességeket. A nyári folyamán folytatásban közli az Ifjúsági Rá­dió Kipling: Maugli című ifjúsági regényé­nek rádióváltozatát. Ne feledjétek el meg­hallgatni minden szerdán 10 óra 5 perc­től, 10 óra 35 percig, a 428-as hullám­hosszon. EGYSZER egy szegény ember egy kö­csög vajat és egy köcsög mézet' kapott valakitől. Hazaviszi a szegény ember 3 kincsét és elkezd terveket szőni: — Ezt a két kö­csögöt eladom és veszek rajta egy kecskét; ha majd gödölyéi lesznek, nemsokára szép nyá­jam lesz együtt. Ez felszaporodik négy százra, akkor aztán eladom őket, az árukból veszek egy kis földet, vetőma­got, meg két ökröt, megművelem a föl­det, a sok gabonát eladom, házat veszek és megházasodom. Aztán lesz egy szép fiam, minden szépre és jóra megtanítom, de szigorúan fogok vele bánni: ha nem fogad szót, ráverek, így! Ekkor felemelte botját és heves moz­dulatával leverte a földre a köcsögöket — és ezzel odalett a szép terv: kecske, llllli MII IMI llllll IIIIII lllll IMIIM llllllllllllll ökör, szántóföld, ház és gyerek! H 00 orr] vu üli 1. A nyári táborozáskor szokatlanul korán ébredt Jóska. Kilesett a sátorból és megkérdezte az őrtől, hány óra van. Az őr így felelt: Bújj még vissza, mert a kis­és a nagymutató pontosan a négyes és az ötös között van még csak. Hány óra, perc és másodperc volt? (Megfejtés há­rom pont.) 2. Le tudjátok-e rajzolni egyetlen vo­• nással ezt a figurát. I Kétszer egy vonalon : nem szabad áthalad­! ni. (Megfejtés két pont.) 3. Hogyan hívják a két legnagyobb cseh klasszikus zeneszerzőt és mikor éltek? Í3 pont.) 4. Mik azok a vitaminok? 5. Hold leejti, Nap felkapja, mi az? ('! pont.) (Beküldte Híres Sándor, Gyömörpanyit.) A JÚNIUS 14-1 SZELLEMI ÖTTUSA MEGFEJTÉSE: 1. A lány 1 éves, a fiú 5, az anya 25 az apa 50 éves. 2. Ez a legrövidebb út a 120 szcbájú kastélyon át a bejárattól a kijáratig. • j= r—­: : rs tr f i-S r 1 t i í i i : l 1 : : : 7­. lll Hl ...J "J, i ' 1 f -ír 1 - < k.* ; * : 3. Kardos pille, (Fecskefarkú pillangó). • 4. Tatra 805. 5. Tábort ÜJ SZÓ 8 * 1958. junius 28. i

Next

/
Thumbnails
Contents