Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-28 / 177. szám, szombat

T

anúsítsunk nagyfokú forradalmi éberséget és tartsuk be a szocialista törvényességet! R. Barák, a CSKP KB politikai irodájának tagja, belügyminiszter Pártunk a konkrét helyzet elemzésének alapján tűzi ki politikai irányvonalát. Ezért a XI. kongresszus is tekintetbe vette a társadalmi osztályszerkezetben már bekövetkezett összes változásokat, valamint a közeljövőben Csehszlovákia szocialista építésének befejezésével kapcsolatban még bekövetkező változásokat. A statisztikai adatok könnyen kielégíthetnének bennünket. A kizsákmányoló osztályok elenyésző maradványai megmaradtak nálunk. Az egyénileg gazdálkodó kulákok száma alig haladja meg a 3000-et. A parasztok, munkások és a dolgozó értelmiség döntő fölényben van. Soraik állandóan bővülnek. A kizsákmányoló osztályok volt tagjai is csatlakoznak a dolgozók soraihoz. Ez természetesen jó. Most tehát arról van szó, hogy tovább szilárdítsuk a munkás-paraszt szövetséget és erősítsük népünk politikai egységét. Természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy antagonisztikus ellentétek állnak fenn köztünk és külső ellenségeink, köztünk és az általuk befolyásolt belső ellenségeink között. Az antagonisztikus ellentétek a szocialista átalakulások következtében természetesen kisebbednek. Mindez azonban nem zárja ki feléledésük és kiéleződésük lehetőtőségét. Hisz volt kizsákmányolók, olyan emberek élnek közöttünk — noha számuk egyre csökken —, akik igyekeznek megfertőzni a többieket. Főként a múlt csökevényeinek erejére és a külső tőkés hatásra támaszkodnak. Ezek az egyének többnyíre a régi idők visszatérésében reménykednek és egyesek a lehetőséghez és alkalomhoz mérten ellenséges tevékenységet is fejtenek ki. Ezért nem a múlt ügyének tekintjük az osztályharcot, hanem ellenkezőleg, látnunk kell, hogy tovább tart az osztályharc. Az osztályharc kiéleződése a konkrét belpolitikai helyzettől és főleg a tőkés világ külső befolyásától függ. Szemléltetően bebizonyosodott ez két évvel ezelőtt Magyarországon. A napokban a Nyugaton csapott nagy zenebona egyedül azt bizonyítja, hogy Nagy Imre és a többi áruló fölött igazságos ítéletet mondtak és érdem szerint büntették meg őket. Ne értékeljük túl, de ne is becsüljük le az osztályellenség erőit Az ellenség állandóan alkalomra vár, a proletárdiktatúra gyöngülésére számít. Ezért ennek ellenkezőjét kell, hogy megérje. Éppen ez történik a szocialista építés alapvető célkitűzései megvalósításának útján. Az egyik cél szocialista demokráciánk általános elmélyítése és tökéletesítése. A dolgozók egyre szélesebbkörü részvétele a gazdaság irányításában és az államigazgatásban ez irányban is újra bizonyítja szocialista rendszerünk előnyeit a tőkés rendszer fölött. A történelmi fejlődés igazolta, hogy a burzsoázia nem képes' a demokrácia fejlesztésére. Példákért nem kell messzire mennünk. Az idén emlékezünk meg a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 40. évfordulójáról. A köztársaság . a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására született meg. A dolgozó tömegek vívták ki. A néptömegek és elsősorban a munkások a Szovjetunió segítségével készek voltak megvédeni a köztársaságot a fasiszta támadással szemben. A burzsoázia félt ettől, félt a köztársaság demokratikus népi védelmétől, mivel osztályuralmának végét látta benne. Inkább elárulta a demokráciát. 1938ban szétverte a köztársaságot és koncul dobta Hitlernek. A müncheni árulás 20. évfordulója ezért a polgári demokrácia válságának örök bizonyítéka marad. Ez a válság azonban nem a múlté, mivel a Nyugaton még jobban elharapódzik. Az amerikaiak például előszeretettel beszélnek a „szabad világról és demokráciáról", a tények azonban ennek teljesen az ellenkezőjét mutatják. A tőkés országokban folyik azoknak a szabadságjogoknak megnyirbálása, melyeket valaha maga a burzsoázia kiáltott ki. Különösen szembetűnően mutatkoznak ezek az irányzatok a jelenkori Franciaországban, ahol a harcokban bevált Francia Kommunista Párt vezetésével most a köztársaságért és a demokráciáért, a békéért és a szabadságért vívott harc új szakasza folyik. A mi burzsoáziánk is csak egy hűséget és következetességet ismert: — Szívósan ragaszkodott osztályszempontjához és a szüntelen árulás irányvonalához. Egyedül a párt, Csehszlovákia Kommunista pártja volt az, mely hazánkban sohasem árulta el a demokrácia zászlaját. Lenin már 60 évvel ezelőtt azt írta, hogy csak a proletariátus tudja véghezvinni a politikai és társadalmi rendsz»r demokratizálódását, mert az ilyen demokratizálódás a munkások kezébe adná ezt a rendszert. Éppen ez történt nálunk. A munkásosztály pártunk vezetésével megfosztotta a kizsákmányolókat az államhatalom gyakorlásától és a demokrácia legfejlettebb formájaként megteremtette a proletárdiktatúrát. A nyugati imperialistákat a mai napig rosszullét környékezi, ha visszaemlékeznek 1948 februárjára és tudatosítják, hogy a tömegek náluk otthon is a demokrácia következetes megvalósítását követelik. Nem csoda, hogy rágalmakkal árasztanak el bennünket, és a többi szocialista országot, hogy rendkívül tevékenyen arra törekszenek, hogy ellenállásra késztessék a megdöntött kizsákmányoló osztályokat. Pártunk számított és továbbra is számít erre. A felforgatókkal szemben azonban volt és van egy jó gyógyírunk. Ez a népnek és államhatalmának egysége, ébersége és tettrekészsége. Ügy vélem, erről a felforgatók is meggyőződtek. Dolgozóinkat továbbra is kellő éberségre fogjuk késztetni. Nem értékeljük túl, de nem is becsüljük le az osztályellenség erőit. Ellenségeinknek mindig nyíltan tanácsoltuk és ma is megismételjük: „El a kezekkel szocialista vívmányainktól!" A fasizmus az emberiség megrögzött ellensége Fényes cél, népünk jobb élete irányában haladunk. Rendszerünk szilárdul. Erősödik azzal, hogy a lakosság többsége tevékenyen részt vesz a gazdaság irányításában és az államigazgatásban, és egyre jobban magáévá teszi a szocialista világnézetet. Pártunk elvszerű politikájának eredményeképpen, annak eredményeképpen, hogy pártunk szilárdan és tántoríthatatlanul hü jól bevált vezérirányvonalához, hazánkban felvirágzik a szocializmus. ' Szilárdan követjük a marxizmus-leninizmus szempontjait. Következetesen harcolunk a jelenkori revizionizmus ellen, amely többek között megkísérli az állam és a demokrácia fogalmának összezavarását. Előállt a liberalizálás kifejezésével. Miről volt szó a valóságban? Arról, hogy ajtót nyisson a népi demokratikus rendszer bomlasztására irányuló burzsoá befolyásnak és agitációnak. Nem a dolgozók, hanem halálos ellenségeik demokráciájáról volt szó. Arról volt szó, hogy hézagot keressenek előbb az idegen ideológia becsempészésére s majd az ellenséges pozíciók megerősítésére és a dolgozók államhatalmának gyöngítésére. A magyarországi ellenforradalom az „abszolút szabadság" és „a tiszta demokrácia" revizionista követelésével kezdte, beleértve a jugoszláv beavatkozást is, hogy fasiszta terrorként és bárminő demokrácia végeként fejezze be. Pártunk erőteljesen elutasította és nem hagyta szóhoz jutni az ún. liberalizáló irányzatokat. Cg,

v fejlesztjük a demokráciát, hogv ezzel népi rendszerünket erősíts!..;, hogv rendületlenül haladjunk a szocializmus győzelme felé. Ezért sohasem engedjük meg, hogy szocialista vívmányainkkal, dolgozóink demokráciájával az ellenség büntetlenül visszaélhessen. A kapitalizmus viszályba kerül a demokráciával, lábbal tiporja a nép demokratikus jogait és a fasizmus útját egyengető intézkedésekben keresi a kiinduló pontot válságos helyzetéből. Mindez a kommunizmus elleni harc leple alatt történik. A második világháború előtt ezzel az ürüggyel juttatták uralomra az országok egész sorával a fasizmust és most is hasonló kísérleteket tesznek. A fasizmus természetesen mindig a kommunizmus elleni hadjárattal kezdődik, de további fejlődésében, mint ismeretes, az összes demokratikus elemek elfojtását, a béke végét és a háború kezdetét jelenti. Mindig az első sorokban küzdöttünk a fasizmus ellen, akár a német, ludák, horthysta fasizmus vagy egyéb válfajai ellen. Ernyedetlenül tovább folytatjuk ezt a küzdelmet. Meggyőződtünk róla, hogy nincs különbség fasizmus és fasizmus között. A fasizmus a z emberiség megrögzött ellensége. Dicstelen végét sem szabadna elfelejteniük az embereknek. Ez első sorban az imperializmus fejének — az Egyesült Államoknak, de egészep a Vatikán államig terjedően a többi imperialista köröknek felelősségére is vonatkozik. A Vatikán államról a titkos akciók és a reakciós összeesküvések hosszú előkészítését illetően bibliai szavakkal elmondhatjuk, hogy egyáltalán nem a legkisebb. Erről többet mondhatnának a legutóbbi franciaországi politikai események szervezőinek vatikáni társai. Természetesen nem kerülheti el figyelmünket közvetlen szomszédunknak. Nyugat-Németországnak fellépése, ahol ismét a volt náciké a szó, ahol teljes gőzzel dolgozik a Gehlen-kémszervezet, ahol Amerikától egészen a Vatikánig kezet adnak egymásnak mindazok, akik az európai feszültség fenntartására töreksze-nek. Legelőször is a Német Szövetségi Köztársaságban betiltották a kommunista pártot. Ma betiltják a népszavazást és az ún. demokratikus törvényesség leple alatt a szociáldemokraták kerülnek sorra. A bonni kormánykörök nem átallják az egész államgépezetet és elsősorban a hadsereget és a rendőrséget felhasználni ellenük. Rendelkezésünkre áll a Német Szövetségi Köztársaság 1958. évi költségvetési javaslata. Mi jellemzi ezt a javaslatot? A költségvetésnek több mint egynegyed része hadikiadásokra Irányul. A katonai kiadások kétmilliárd 198 millió márkával fokozódnak. A nyugatnémet Bundeswehrt úgy szervezték meg, hogy minden sorkatona mögött egy altiszt és tiszt áll. Sokkal több a továbbszolgáló altiszt és aktív tiszt, mint a sorkatonaság létszáma. Nem kell ahhoz éles katonai szem, hogy az első pillantásra tisztában legyünk azzal, hogy egy hatalmas hadsereg támadó alapját építik ki. A Német Szövetségi Köztársaság annak idején kötelezettséget vállalt, hogy nem fog gyártani rakéta- és atomfegyvereket. Ezeket ma az amerikaiaktól kapja. A nyugatnémet költségvetés titkos katonai fejezetében magfizikai kutatásra előirányzott gyanús tételt találunk. A militaristák nyelvére lefordítva ez nukleáris fegyverek gyártására előirányzott tételt jelent. Vagy talán higgyük azt, hogy a német revansisták tudományszeretetből fizetik az atomkutatást? Bizonyára senki sem várja azt tőlük. A német militarizmus és revansizmus veszélye fennáll és minden erőnkből küzdeni fogunk ellene. A nyugati fasizálás és háborús előkészületek sohasem jósoltak és ma sem jósolnak semmi jót. Súlyos felelősség hárul ezért az USA kormányára, amely támogatja ezt a politikát és ürügyül használja fel a népek által követelt csúcsértekezlet elhalasztására. Ez a huzavona csak erősítheti a békét követelő népek hangját. A Szovjetunió és szocialista táborunk következetes békepolitikája egyre nagyobb rokonszenvre tesz szert. A békéért tevékenykedünk és éppen azért minden erőnkkel küzdünk az imperialisták háborús előkészületei ellen, éppen ezért szentelünk kellő figyelmet annak a titkos háborúnak, melyet az imperialisták által előidézett hidegháború korszakában a hírszerző szolgálatok folytatnak a béketábor ellen. A nemzetközi helyzet és a nemzetközi imperializmusnak táborunk ellen irányuló nagyon éles küzdelme megmegköveteli, hogy tovább tökéletesítsük néphadseregünk harci kiképzését és a biztonsági szervek munkáját. Nemzetközi biztonságunk még sohasem volt úgy biztosítva, mint ma. A szocialista világrendszer szilárd egységének, rendszeres fejlődésének, előrehaladó szocialista építésünknek köszönhetjük, hogy nálunk minden feltétel létrejött arra, hogy köztársaságunk mindenkor fontos láncszemét képezze a legyőzhetetlen Szovjetunió vezette hatalmas szocialista tábornak. Legyünk éberek az ellenség törekvéseivel szemben Mint ismeretes, a Német Szövetségi Köztársaságban és további nyugati országokban elhelyezett hírszerző és emigrált központok egész sora fejt ki tevékenységet köztársaságunk ellen. Az amerikai, nyugat-németországi, franciaországi, angliai, vatikáni és további hírszerző szolgálatok hazánkban olyan egyénekre számítanak, akikről feltételezik, hogy rendszerünk iránti viszonyuk nem lehet pozitív. Az imperialisták egyre tökéletesebb módszerekkel és egyre finomabb formákban kísérlik meg a kémkedést. Megkísérlik, hogy már ma és főként háború esetén bevessék titkos ügynökeiket hazánkba. Az ellenséges hírszerző szolgálatok az egyes szakaszokon, politikai és kulturális téren, gazdasági fronton elosztották egymás között a feladatokat. Minél kevesebb hasznot hajtanak nekik a február utáni dicstelen emigráció maradványai, annál intenzívebben zaklatják állampolgárainkat a tőkés országokba tett kirándulásaik során és visszaélnek a köztársaságunkban tett kereskedelmi és magánútjaikkal. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk az államtitok megőrzéséről. Üzemeink nemcsak belföldi, hanem gyakran nagyon értékes szovjet termelési dokumentumokat is kapnak, melyeket önzetlenül bocsát rendelkezésünkre a Szovjetunió. Az ellenséges hírszerző szolgálatok elsősorban e szovjet tudományos és technikai erédményekre vetik magukat. Ezért helyénvaló az államtitok védelme fokozásának, az államfegyelem szigorú betartásának, az emberek ismeretének és felülvizsgálásának, valamint a káderpolitika helyes megvalósításáról való állandó gondoskodásnak követelménye. Eddig azonban még gyakran előfordult, hogy egyes felelős dolgozók könnyen adtak ki különféle ajánlóleveleket és véleményeket. Hiszékenységükkel természetesen nagyon visszaélhetnek az ellenséges elemek. Az államellenes tevékenységhez szorosan hozzájárulnak az üzérkedésnek, az állami és szövetkezeti tulajdon meglopásának különféle formái. Egyre szembetűnőbb, hogy ezt a bűntevékenységet a volt kizsákmányoló osztályok tagjai követik el, tehát azok, akiknek ez már a vérükben van, mivel a kapitalizmus alatt megszokták, hogy többnyire „legálisan" lopjanak, vagy pedig úgy lopjanak, hogy a burzsoá törvények hatástalanok legyenek velük szemben. Ezek az egyének akkor is megőrzik osztályideolőgiájukat, ha bekapcsolódtak a dolgozók soraiba, szemet vetnek a nemzeti tulajdonra és a dolgozó rétegek kevésbé öntudatos tagjait is igyekszenek körmönfont módon bevonni ellenséges büntevékenységükbe. Koholmányok és tények Az igazságot nem kedvelő emberekről azt szokták mondani, hogy rosszül lennének, ha nem hazudnának. Az imperialistákkal is úgy van, hogy mihelyt fáj valamijük, hazudnak. Ilyenkor nemcsak nyomást gyakorolnak másokra, hanem szépítik is a valóságot, felszólalnak a rádióban, televízióban, piszkos burzsoá hátterű, „tiszta" művészetet találnak ki, stb. Szóval ideológiai téren is fokozódik a harc. Ezért azok, akik szépítik a jelenkori kapitalizmust és akik meséket találnak ki a szocializmusról, köztársaságunkat is szeretnék olyan országként lefesteni, melyben a lakosság többsége rácsok mögött ül, mindenki lop és az ifjúságnak nincs jövője. A tények ennek ellenkezőjét tanúsítják. 1957-ben különféle bűntettekért, tehát feltételes büntetéssel is csak 651 személyt ítéltek el minden százezer lakos közül. Csehszlovákiában az elítéltek száma a népi demokratikus rendszer fennállása óta több mint egyharmadára csökkent. Nem mondhatjuk ugyanezt a jelenlegi tőkés államokról. Itt Amerikáé a hírhedt „elsőség". Az ENSZ adatai szerint az Egyesült Államokban 1957-ben 2518 elítélt jutott százezer lakosra, azaz ugyanazon időben saját viszonyainkhoz arányítva háromszor anynyi. A bűnözők száma 1950 óta négyszerte gyorsabban növekedett az Egyesült Államokban, mint ahogyan megfellne a lakosság számbeli növekedésének. Ügy tűnik, helyén volna kollegiálisán megkérdezni az amerikai biztonsági szerveket, mit szándékoznak ez ellen tenni? Nem volna talán jobb, ha Dulles úr és tiszteletre méltó fivére, Hoover úrral együtt több gondot fordítanának a hazai problértáluw «s kevesebbet oktatgatnák például köztársaságunkat arra, hogy mi az Igazi szabadság és demokrácia. A bűnözések száma a tőkés orI szágokban növekszik, ezzel szemben nálunk a proletárdiktatúra nevelő részének hatására egészen más a helyzet. A bűntettek száma állandóan csökken. Különösen örvendetes az a tény, hogy rohamosan csökken hazánkban az ifjúság bűnözésének száma. Mit érnek tehát az olyan hangok, melyek időnként ifjúságunk állítólagos romlottsága fölött siránkoznak! Ha például a közzétett világstatisztikák szempontjából tekintjük az ifjúság bűnözésének kérdését, látjuk, hogy a szocialista közgazdaság és a szocialista nevelés hatására egészséges ifjúság fejlődik Csehszlovákiában. Figyeljük meg a következő adatokat: Az USA-ban például 1954-ben százezer lakos közül 410-et, Nyugat-Németországban 146 fiatalkorút ítéltek el. A többi tőkés országokban is hasonló a helyzet. Hazánkban 1954-ben százezer lakos közül csak 45 fiatalkorút, azaz az Egyesült Államokban elítélt fiatalkorúak 10 százalékát ítéltek el. Az ifjúság soraiból 1957ben a köztársaságunkban elítéltek száma 55-re csökkent. Ugyanakkor az USA-ban és más tőkés országokban állandóan növekszik az ifjúság bűnözése. A tapasztalatok igazolják, hogy ott, ahol szabad térük van az ellenséges elemeknek, ahol rendetlenség van, ahol elhanyagolják a nevelőhatást, ott mindeddig előfordult lopás és egyéb büntevékenység. Nálunk a tőkés csökevények befolyásolják legjobban a bűnözést. A régi világ befolyása ellen minden eszközzel, elsősorban nevelőeszközökkel engesztelhetetlen küzdelmet folytatunk, s ahol ezek nem elegendők, az államhatalom szervei avatkoznak be a törvény értelmében. A biztonsági szervek ereje — kapcsolatuk a néppel Államunk belsőleg azért szilárd és rendezett, mert maga a lakosság döntő szerepet játszik a biztonság tekintetében. A tőkések úgy gondoskodnak a biztonságról, hogy rendszeresen növelik a rendőrség és az elnyomó apparátus létszámát és annak élét a dolgozók többsége ellen irányítják. A mi biztonsági szerveink a külső ellenség ellen és egyes ellenséges elemeknek hazánkban történő aktivizálására irányuló kísérletei ellen irányulnak. Hazánkban egyre inkább maguk a dolgozók törődnek biztonságunkkal. Biztonsági szerveink létszáma összehasonlíthatatlanul alacsonyabb a burzsoá köztársaság csendörségének, rendőrségének és más elnyomó szerveinek létszámánál. Biztonsági apparátusunk ereje és tevékenysége elképzelhetetlen anélkül, hogy a dolgozók ne vennének széleskörűen részt a biztonsági szolgálat közvetlen gyakorlásában. Megemlítendő, hogy a helyi biztonságot áttettük a nemzeti bizottságok hatáskörébe. Saját kezdeményezéséből és szabad idejében körülbelül 70 ezer lakosunk támogatja mint a segédórség tagjai a határőrséget és a közbiztonsági szerveket, akik közül az idén 18-at részesítettek állami kitüntetésben azért, mert részük volt a szükséges rend biztosításában és a különféle büntevékenység elleni küzdelemben. A határőrség katonái, tekintet nélkül a nehéz viszonyokra, nyugati határainkon éjjel-nappal megakadályozzák az ellenséges ügynökök behatolását hazánk területére. A dolgozók fiai a Belügyminisztérium szervezeteiben a köztársaság egész területén éberen teljesítik felelős szolgálatukat. Üzemeinkben a népi milíciák a munkások közvetlen felfegyverzésének mintaképei. Am melyik tőkés állam engedhetne meg magának mindezt? Egyik sem! Tartania kellene attól, hogy a dolgozók elnyomóik és kizsákmányolóik ellen használják fel a fegyvereket. A valóságból, abból kiindulva, hogy a tőkés államok egész sorának reakciós körei aktív felforgató tevékenységet fejtenek ki hazánk és a szocialista tábor ellen, továbbra is éberen őrködni fogunk. A biztonsági szervek szervezője, vezetője és nevelője a párt és annak Központi Bizottsága. Pártunk Központi Bizottsága arra vezeti a biztonsági dolgozókat, hogy naponta a lehető legszorosabb kapcsolatot tartsák fenn a néppel. Rámutat arra, bogy a jó biztonsági apparátus nemcsak az egyre fogyó belső ellenség elnyomására, hanem elsősorban a külső ellenség elleni harcra és megelőző nevelő funkciójának a lehető legszélesebb körben való érvényesítésére szükséges. Biztonsági szerveinknek egy a jelszavuk: Tanúsítsunk nagyfokú forradalmi éberséget, szigorúan órizzUk a szocialista törvényesség betartását, a párt vezetésével hiven és önfeláldozóan szolgáljuk népünket, hazánk szocialista építése befejezésének útját. Pártunk Központi Bizottsága tapasztalt pártkádereket, funkcionáriusokat és pártapparátusi dolgozókat küld a biztonsági szervekbe. A párt a Belügyminisztérium szervezetei kommunistáinak és összes tagjainak kötelességévé teszi, hogy a szerénység, igazmondás és gazdaságosság útját kövessék, fejlesszék a bírálatot és önbírálatot, fokozzák politikai és szakismereteiket, küzdjenek az idegen befolyások és fertőzések, a kényelmesség és az alacsonyfokú szolgálati igényesség ellen. A parancsnokok és pártunk alakulatai munkájukban a pártosság lenini alapelveinek következetes érvényesítésével valósítják meg ezeket az utasításokat. Ennek ellenére a biztonsági szervek mindennapi gyakorlati munkájában még mindig találkozunk hibákkal, fogyatékosságokkal és hiányosságokkal. Ezért a biztonsági szervek tevékenységének további tökéletesítésére fogunk törekedni. Ez a minisztérium vezetőségének és a parancsnokoknak első és legfőbb gondja. Biztonsági szerveink a pártszervek vezetésével, segítségével és támogatásával teljesítik feladataikat. Fontos, hogy a Belügyminisztérium szervezeteit a jövőben is a párthoz és a munkásosztály ügyéhez hü új káderekkel egészítsük ki. * * * Minél szilárdabb lesz rendszerünk, annál jobban fognak dolgozni az államhatalmi és igazgatási szervek, annál nagyobb részt vállalnak mindenben a dolgozók tömegei, annál kevesebb alkalma lesz az ellenségnek a tevékenységre, annál nyugodtabban és gyorsabban valósulhatnak meg a szocialista osztályátalakulások. Az egységes, a marxizmus-leninizmushoz. hu párt vezetésével semmi sem nehéz. Külföldi ellenségeink, hazai cinkosaik, az imperialista hírszerző szolgálatok és uraik acsarkodásai ellenére, a hidegháború mesterséges elhúzása okozóinak, a nemzetközi viszályok és összeesküvések cselszövöinek acsarkodása ellenére népünk történelmileg rövid Időn belül befejezi a szocializmus építését, amivel erősíti a haladásnak és a népek békés egymás mellett élésének ügyét, erősíti és örömmel tölti el világszerte barátainkat, erősíti és büszkeséggel tölti el a nemzetközi munkásosztályt, erősíti és megörvendezteti a béketábort, ami becsületére és dicsőségére válik népünknek. Népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának forradalmi zászlaja alatt szilárd egységben, tántoríthatatlanul tovább halad előre. ÜJ SZÖ 3 * 1958. június 23.