Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-26 / 175. szám, csütörtök

A bratisiavai kerületből három tánccsoport vesz részt a zselízi dal- és táncünnepélyen Žselíz rövidesen ünneplőbe öltözik s hisszük, hogy sikeresen csillognak majd újjáteremtett népdalaink, tán­caink, hagyományos játékaink. Hisz­szük, hogy valamennyi Csemadok­csoportunk új tánckompozíciói le­nyűgöző pezsgésében éli ki mindazt, amit érez. A nemes versengés szelleme immár otthonossá vált. Ez a megállapítás jut eszünkbe azoknak az alapos elő­készületeknek a láttán, amelyek meg­előzik az idei országos dal- és tánc­ünnepet. S hogy az igények mennyire megnövekedtek, ezt az a tény bizo­nyítja, valamennyi résztvevő csoport cselekvényes tánccal készül Zseiízre. A bratisiavai kerületből három tánccsoport vesz részt ezen az ün­nepen. A pozsonypüspökiek többször kitüntetett tánccsoportja „Gyöngy­virágtól hóhullásig" címmel négy tánckompozícióból összeállított, kö­zel félórás műsort hoz Farsangoló, aratási, szüreti és lakodalmas témát egyesít táncszvitszerü koreográfiá­ban. Vezetőjük, Sztrázsinyec Rudolf ügyesen formálja a csoportot. Jól tudja, hogy a legények táncfigurái nemcsak erőt, ügyességet, de kemény kiállást és lendületesen pattogó stí­lust kívánnak, viszont a lányok bátor és bájos mozgásának az őszinte át­élésen kell alapulnia. Mi mindehhez még azt is hozzátennők, hogy ez az ügyes tánccsoport okvetlenüi tartsa szem előtt: nemcsak az anyagi bőség adja meg egy ilyen tánckompozíciő éltető erejét, hanem éppen a hagyo­mányokra épített eredeti szokások és táncfigurák újszerű fölhasználása te­szi igényessebbé s érheti el a várt eredményt. Megjelent a Korunk 5. száma A Korunk legújabb száma többek között közli: Constantin Ionescu Gu­lian: A benső élet és az erkölcsi kér­dések, Kovács Géza: A marxizmus behatolása az aradi munkásmozga­lomba című cikkét. A Tények és érvek című rovatban. A pályaválasztás kér­dése, Egy kollektivista család jöve­delme, Politechnikai nevelés és jel­lemformálás című cikkek találhatók. A Korunk legújabb számában ezen kí­vül gazdag anyagot tartalmaz a Kró­nika, a Szemle, a Bírálat és a Doku­mentumok című rovat is. Farsangoló témát dolgozott fel Szabó Franciska, a magyarbéliek táncoktatója is. Kompozíciójából vi­lágosan kitűnik a tartalom, s a gyor­san suhanó lábak cifrázása. a leányok bájos tánclépései kellemes élményt nyújt. Nagyobb gondot okoz a tánc zenei része, s így hiányzik még a dalban, táncban, zenében összecsengő egység, amely művészibb rangra emelné cselekvényes táncukat. Sárosfán is szórakoztató táncokat láttunk. Általában hiányoljuk, hogy a bratisiavai kerület Zseiízre készülő tánccsoportjai mellőzik a mai életün­ket visszatükröző, a munka magasz­tosságát hirdető tánctémákat. Itt je­gyezzük meg. hogy előreláthatólag kevés ilyen tánccal találkozunk majd a zselízi ünnepen. Annál több lesz a lakodalmas és ehhez hasonló tánc. Viszont ha tánccsoportjaink valóban ragaszkodnának falujuk, vidékük ere­detségéhez, _ stílusához és figurái, kat nem stilizálnák agyon, kétségte­lenül elérhetnék azt a hangulatot, amikor a színpad és a nézőtér őszin­tén egymásra talál. S továbbmenőleg, ha tánclépéseik kíséretéhez beleszőnék népszoká­saik játékos ünneplő mozzanatait, a falusi jellemek megnyilvánulásait, já­tékhatásukkal is művészi eredményt érhetnének el. Egy-egy ilyen műfaj hatóereje attól is függ, milyen erős és színes a formákat kitöltő tartalom. Egy jól vezetett tánccsoport bizo­nyítékot szolgáltat arra, hogy a szo­cializmusban a népi kultúra tovább virágzik, terebélyesedik és egyre in­kább az egész társadalom kincsévé válik. Fejes Juliska és testvérbátyja, Jó­zsef vezetik a sárosfai csoport tag­jait. Táncuk, bár lelkesedéssel adják is elő, nem sok újat mond. A táncosok túlságosan vigyáznak a formára; nem érezzük eléggé az átélés őszintesé­gét. De az ifjonti hév és becsvágy lendületbe hozhatja még a kompozí­ciót. Az átélt táncolási mód más tech­nikát kíván, és ezt csak tudatos gya­korlással lehet elérni. A bratisiavai kerület tánccsoport­jainak a verbunkos egyszerűségétől a csárdások szilaj ropogásáig, a dalok csengő zengő hanghatásáig időződnek fel népünk múltbeli szokásai. Szépek ezek a szokások s megérdemlik, hogy átmentsük őket. Eöry M. Emil JEGYZETEK KÖNYVEKRŐL Az Üldözött vad l h?'y ezU éf c s? k mellékesen beszél ar­j rol a sok-sok érdekességről, amelyet A svájci Irancia író: Ramuz alig I utazásai során az embereken kívül lá­száz oldalas könyvecskéje Jean-Luc j tott. t egyszerű svájci parasztember sorstra- , l rása nem mentes a vitatható mo­gédiáját beszéli el a balladák borzai- j ráUs kérdésektói, e téren azonban ko­makkal telített világára emlékezte- > m oiy és határozott. Érzelmeit nem tóén. j hagyja zabolátlanul. Igazi nagy humo­Jean-Luc végtelenül szeretett fele- . n sta és sehol sem ízléstelen. ségét, — aki megcsalta — előbb ott­hagyja, majd egy más alkalommal el­kergeti. Gyermekével marad, aki a boldogságot és ,életet jelenti számúra. Feleségét azonban nem tudja feledni. Bánatában inni kezd. Vagyona pusztu­lóban, rajongásig szeretett egyetlen gyermeke pedig a patakba júl. A fáj­dalom megőrjíti, és mint örült rendü­letlenül hiszi, hogy fia él. A faluban szánalmas bolondnak tartják, mikor felrémlik benne a valéeág: nincs fia .. Jean Luc az őrült mohóságával keres­ni kezd. Fáktól, virágoktól, kövektől s mindenekelőtt feleségétől követeli gyermekét. F áradhat atleert* keresésének hiábavalóságáért asszonyát okolja, és ki akarja üldözni a faluból. Mikor ez nem sikerül, az őrült férfi feleségére gyújtja a házat, aztán karjára veszi élőnek képzelt kisfiát, és üldözőitől menekülve egy szakadékba dobja, majd maga is utána ugrik. Ŕamuz Az üldözött vad című köny­vét méltán nevezik a világirodalom egyik legköltöibb regényének. A könyv­ben bámulatosan kiegyensúlyozott az iszonyat és a nyugalom. A szörnyűség mellett úgyszólván mindenütt ott van a megnyugvás, a csend. A borzalmak­kal telített történetből feledhetetlen szépséggel és emberséggel árad a vi­gasz ... Érzelmes utazás Laurence Sterne Érzelmes utazás cí­mű könyvével több, mint 200 éves re­mekbe kéfziUt mű került a kezünkbe. A nálunk kevéssé ismert angol író könyve évtizedekkel azelőtt Kazinczy fordításában már megjelent magyarul. A könyvről azonban mindmáig csak az irodalomtörténetből tudtunk. A közel­múltban megjelent új kiadását ezért -• amelynek fordítását — Kazinczyét jel- j használva — Határ Győző végezte — ' különös érdeklődéssel vettük. I A gazdagon illusztrált, különösen szép kivitelű könyvecske tulajdonkép­pen egy útiélmény-sorozat, amelyet Sterne 1765 évi franciaországi és olaszországi útjn alapján írt. A könyv sajnos csak a franciaországi élménye­ket ismerteti, ezt azonban annyi érzel ­mességgel, és annyi sziporkázó hu­morral, hogy az Érzelmes utazás mél­tán vált a világirodalom egyik legér­dekesebb és legkülönösebb útirajzává. Sternet utazásai során tulajdonkép­pen semmi sem érdekelte, csak az em­berek. A súlypontot regényes útiraj­zában is az emberek megjelenítésére Könyvének nagy értéke, hogy az ol­vasó érdeklődését, amelyet már az első lapokon felkelti, állandóan fogva tart­ja és szórakoztatva tanít. A kiválasztott. Az Odipusz-monda kései és „mo­dern" változatát megörökítő „A ki­választott" Thomas Mann Hattyúdala, és minden szempontból a világirodalom klasszikus müvei közé tartozik. Egy hercegpárnak ikrei születnek: kisfiú és kislány. A csodálatosan szép Wiligis és Sibylla felnövekedvén sze­relmesek egymásba és gyerekük szü­letik. Az apa bűnéért vezekelni megy, az újszülöttet pedig egy hordóba téve a tengerre bízzák. A gyerek véletlen folytán megmenekül, és egy halász­családnál nevelkedik. Tanulmányokat folytat, de mikor megismerkedik ere­detével, szülei felkutatására indul. Hő­siességével megment egy országot, s jutalmul elnyeri az ország kormányzó­nőjének kezét. Három évig élnek bol­dogan, két gyermekük is születik, mi­kor kitudódik, hogy a testvérszerelem bűnében fogant férj saját feleségének a gyermeke. A napvilágra jött szörnyű­ség után Grigorisz, aki anyjának férje, gyermekeinek bátyja, apjának pedig az öccse, vezeklésre szánja magát, és egy tó közepén meredő sziklán 16 évig élve sündisznónagyságú felismerhetet­len természeti lénnyé válik. Közben Rómában pápa-választási harc folyik és látomás adja tudtul, hogy hogy a jelöltet a kiválasztott Grigorisznak hívják. A vezeiclőt felkeresik és való­ban pápa lesz, természetesen újra em­berré változva. Thomas Mann könyvének előre és visszautalásokra épülő mesteri kom­pozíciójú meséje elképesztő. E mese azonban minden szörnyűsége ellenére is többet mond, mind felületes olva­sáskor hinnők, A bűn és erény vias­kodik benne, és arra próbál választ adni: a bűné, vagy az erényé lesz-e a győzelem. A nagyon találó előszó szerint: „Mí­tosz, nemiség, természet-sors, meg­váltás-igény, bűn és bűnhődés vegyül e műben, a Természet félelmetes kö­zönyével." BALÁZS BÉLA -300C­Ivan Stodola: Púrsik Jnska karrierje A Magyar Területi Színház idényzáró bemutatója A Komáromi Magyar Területi Szín­ház idényzáró előadása, Ivan Stodola: Púcsik Jóska karrierje című darab­jának bemutatója nem sikerült éppen a legszerencsésebben. A színház egyrészt meg akarta ünnepelni az is­mert szlovák drámaíró születésének 70. évfordulóját, másrészt pedig víg­játékkal akarta gazdagítani műsorát. A szándék jó volt, az eredmény azon­ban elmaradt. Ennek véleményünk szerint három fő oka van. Elsősorban maga a darab, amely minden pozitívuma mellett sem tart­ható Stodola legjobb alkotásának. Az alapötlet kétségtelenül nagyon szel­lemes, de művészi feldolgozása sok kívánnivalót hagy maga után. A szer­ző a közönség megnevettetésére tö­rekszik s ugyanakkor szatirikus for­mában bírálja az első Csehszlovák Köztársaság polgári társadalmát. En­nek a két tényezőnek szerves össze­kapcsolása sajnos nem mondható sikeresnek, mert helyenkint igazán nem tudjuk, vajon bohózatot, szatírát, tragikomédiát, vagy társadalmi drá­mát látunk. A darab húszegynéhány évvel ezelőtt ennek ellenére komoly érték volt, akkoriban időszerűsége (C) Befejeződött a Bratisiavai Zenqi Tavasz Karel Ančerl a Cseh Filharmóniával Zenei Tavaszunk utolsó. előtti hangver­senyén Karel Ančerl vezényelte a Cseh Filharmóniát — ez a tény nagyjából kom­mentár nélkül is elmondja, hogy a bra­tisiavai hangversenyközönségnek szép és értékes zenei élményben volt része. Karel Ančerl, a Cseh Filharmónia karmestere. Jól ismerjük már a Cseh Filharmóniát, az utóbbi években rendszeresen vendég­szerepel Zenei Tavaszunkon. Jól ismerjük és mégis újra el kell mondanunk: nagy­szerű zenekar. Minden hangszercsoport játéka pontos és egyöntetű. A vanósok úgy játszanak, mintha egyetlen zengő hang szólna. Nagyon szép a basszushang­szerek tónusa, kitűnőek a fafúvók, a re­zek színei is hiánytalanul érvényesülnek. Kifogástalan összjátékban minden játékos jó muzsikusnak bizonyul. Játékuk azt a benyomást kelti, hogy a zenei, technikai és hangzásbeli problémák nemcsak együt­tesen, de egyenként is megoldottak: való­színűleg ez a titka annak, hogy a zene­kari hangzás rendkívül élő és tartalmas. És talán ez a leglényegesebb, amit erről a zenekarról el kell mondanunk. Hangzás­beli tartalmasság, plaszticitás — ez a legjellemzőbb a Cseh Filharmóniára. Karel Ančerl, a Cseh Filharmónia ál­lamdíjas első karmestere tökéletesen uralta a zenekart. Vezénylőpálcája nem a részletekre fektette a fősúlyt, bár a részleteket is gyönyörűen kidolgozta, in­kább egyöntetűségre, a mü szellemének teljes visszaadására törekedett. Világosan és nagyvonalúan felépített muzsikálást hallottunk, közvetlen előadóművészetet, amely nem tévesztette el hatását szí­vünkre, de ugyanakkor érdekes módon értelmünkre is hatott. A dirigens mü­ködésbeli külsőségei egyszerűek és jól­esően harmonikusak. Ančerl erőskezű mű­vész, de akaratát erőszakos vagy fölösle­ges gesztusok nélkül lényével, muzikali­tásával viszi át a zenekarra. Karmesteri mozdulatai amellett olyan világosak, hogy szinte megkönnyítik a hallgatónak a ze­ne megértését. Ennyit a karmesterről és a zenekar­ról. Most pedig lássuk nagy vonalakban a műsort. Johannes Brahms Hl. szimfó­niájában különösen az utolsó két tétel előadásáról kell szólnunk. Rendkívül fino­"Tnan, a tétel érzelemvilágára beállított hangszínnel játszották a harmadik részt, mely csak formájában scherzo, hangulaté­ban inkább borongós románc. A népdal­szerüen egyszerű hangtétel után sötéten, komoran, nagy erővel bontakozott ki az utolsó tétel szenvedélyes, drámai küzdel­me. Antonín Dvoŕák Huszita-nyitányát nagy­szerű lendülettel adták elő. A rapszodiku­san kezdődő, széles áradású kompozíciói valójában inkább szimfonikus költemény­nek nevezhetnénk. Leoš Janáček Taras Búiba című jól is­mert szimfonikus rapszódiáját ritkán hall­hatjuk ilyen plasztikus előadásban. An­čerl koncepciója rendkívül érdekes volt. Két ellentétes hangulati hatásra épült. Gogol elbeszélésének meseszerüségét mintegy hátterül állította a sötét páto­szú dráma kidomborítására. A hallgatóság a prágai vendégeket őszintén meleg ünneplésben részesítette. Beethoven IX. szimfóniája Elhangzott a Bratisiavai Tavasz utolsó hangversenye Zenei fesztiválunkat, úgy mini tavaly, ez idén is Ludwig van Beethoven IX. szimfónája zárta be. „Az erkölcs törvénye bennünk és a csillagos ég felettünk" — Beethoven ezt írta jegyzőkönyvébe, mikor a Kilencedik „Örömódájának" gondolatát hordta ma­gában. Abban az időben már végleg el­hagyta a hangok országát, teljesen meg­süketült. A legtragikusabb sorsú ember, a magány, a teljes kirekesztettség leg­szomorúbb hőse megírta a megtisztult öröm, az emberszeretet egekig szárnyaló himnuszát. Mikor elszakadt mindentől és mindenkitől, mikor már semmi sem kö­tötte az élethez, az emberekhez, kitárta karját és magához ölelte a mindenséget. A keserű bánat, meghasonlottság leg­mélyebb örvényeiből felemelkedve hir­dette a szeretet hatalmát: „Lángolj fel lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön! Egyesíted szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít, Testvér '.é­szen minden ember ott, hol lengnek szár­nyaid." Beethoven zenéjének lényegét nehéz szavakkal megközelíteni. A Kilencedik elemzésére hosszú oldalak is kevésnek bi­zonyulnának. Álljon itt inkább egy igazi beethoveni gondolat, mely a halhatatlan zeneköltő muzsikájának örök forrása volt: „Nem ismerem a magasrendűségnek más jelét, mint a jóságot. A szív az emelője mindennek, ami nagy." A IX. szimfóniát ezúttal a nypgat-né­metországi Hermann Scherchen profesz­szor dirigálta. Scherchen nagyon érdekes és jelentékeny művész. Nagytudású kar­mester. Rendkívül tisztán, világosan fo­galmaz, ilyen világos koncepcióval ritkán találkozunk, kitűnő áttekintése van és tökéletes biztonsággal mozog a formák labirintusában. Minden részletében kidol­gozott előadást hallottunk, sehol nem találkozhattunk elnagyolt vagy csiszolat­lan részletekkel. Karmesteri pálcája, he­lyesebben keze (mert vezénylőpájca nélkül dirigált) pontos és fegyelmezett. Any­nyira, hogy az első tételben akadtak pil­lanatok, mikor a hallgató azt kérdezte magától: Katonás pontosság? Pedantéria? A válasz azonban félreérthetetlenül így alakult: nem. egy tudós precizitása. Her­mann Scherchen karmesteri egyénisége roppant határozott, valószínűleg ebből adódnak néha szinte meglepően heves tempóvételei. Nem akarok párhuzamot vonni két különböző muzsikusegyéniség között, de önkéntelenül is eszembe jut Karel Ančerl. akit néhány nappal ezelőtt hallottunk. Ančerl akar és akarata ellen­állhatatlan Scherchen pedig parancsol. De parancsoló lénye oly természetesen adó­dik. mintha másképpen nem is lehetne. Hermann Scherchen professzor Filharmóniánk érzékenyen reagált és Scherchen vezetésével nagyon szép mu­zsikálással örvendeztette meg a hallgató­ságot. Scherchen professzor igen érdekesen dirigálta a Scherzót. Tiszta, erős vona­lakkal rajzolt koncepciója érzékeltetni tudta a lázas vidámság kitörései mögött lappangó feszültséget. Szép volt az Ada­gio, melyben minden földi fájdalom fel­oldódik és elmerül valami különös anyag­talanságban. Lenyűgözően bontakozott ki a Finálé. Az énekszólókat a prágai Nemzeti Színház szólistái adták elő (Milada Subrtová, Iva­na Mixová és Antonín Zlesák), Eduard Haken helyett V. Nouzovsky ugrott be azh utolsó pillanatban. A szólisták a Codábanö találták el legjobban az igazi hangot. i°> A Szlovák Filharmónia vegyeskara (kar­y nagy Ján Mária Dobrodinský) átérzett, S kifejező énekével megint egyszer nagyon szépen szerepelt. Kilencedik szimfóniát telt ház hall-íj gatta végig. A hallgatóság Scherchen h professzort szívélyesen ünnepelte és az C egész együttesnek meleg tapssal köszön­te meg a szép, értékes előadást. ^ HAVAS MÁRTA h miatt merésznek számított. Ma azon­ban ez már kevés. A már mondottakból kifolyólag vi­lágos, hogy az első önálló rendezésé­vel bemutatkozó Viktor Lukáčnak nagyon nehéz, s valljuk be, erejét egyelőre felülmúló feladattal kellett megbirkóznia. Dicséretére legyen mondva, bár a darabnak eddig már vagy hét változatát játszották, töre­kedett egyéni koncepciója szerint kissé eltérő formában színre hozni. Sajnos, minden igyekezete ellenére sem tudott egységes előadást vará­zsolni a színpadra és elgondolása éppen ott szenved nagy törést, ahol eszmeileg ki kellene csúcsosodnia, a darab zárójelenetében, amikor Vier­ka, védelmébe véve Púcsikot, az úri világ szemébe vágja az igazat. A rendező nem tudja összefogni a színészi játékot. Valahogy az volt az érzésünk, hogy szinte mindenki azt teszi, amire, s ahogyan kedve szoty­tyan. Még ha van is néhány átlagot valamivel felülmúló alakítás (Nagy Eszter, Király Dezső, Wieder Antai, Korai Ferenc, Konrád József és főleg Turner Zsigmond) a játék széteső. S ebben nemcsak a szerző és a ren­dező ludas, hanem talán a szereplők közönye is, az, hogy kissé félvállról vették feladatukat, kevés volt bennük a kezdeményezés. így született meg ez a ki nem elégítő színvonalú előadás. Gály Iván A bratisiavai Magyar Könyvesbolt annak érdekében, hogy eleget tegyen a vásárlóközönség kívánságának, az eddigi eladási időn kívül szombaton 19 óráig, vasárnap délelőtt pedig 9—12 óráig tartja nyitva az áruhá­zat. (d. a.) A bratisiavai Nemzeti Színház ope­raegyüttese július 3-án a csehországi Litomyšlbe utazik vendégszereplésre Smetana Csók, Eladott menyaszony és Dalibor című műveivel, (d. a.) Bukarestben ünnepélyes keretek között megnyitották a román iroda­lom múzeumát. (ČTK) Az ebben az évben elkészülő 24 csehszlovák film közül 22 mai témát dolgoz fel. (ČTK) Sanghajban jelenleg 10 kulturális folyóirat jelenik meg. Az elmúlt há­rom hónapban csaknem egymillió különféle irodalmi mjnka futott be a kínai munkásoktól és földművesek­től. (ČTK) Varga László: Meghalt a tél Megtört hite a századoknak, tartós fény mossa az eget — kis vadvizek mit lázadoznak? Telet hazudni nem lehet. Tavasz van már, rügyeket-öltő, másként zenél a gondolat, új dallamok fölé a költő is új igéket válogat. Ügy ír, a magvető is lássa, mint száll a városok felé a földszagú rímek varázsa. Meghalt a tél — mi nem temetjük: keselyük dolga Döglött, nagy teleknek volt-e becsületjük?! y ÜJ SZÔ 7 * 1958. június 2fi.

Next

/
Thumbnails
Contents