Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-26 / 175. szám, csütörtök

A bratisiavai kerületből három tánccsoport vesz részt a zselízi dal- és táncünnepélyen Žselíz rövidesen ünneplőbe öltözik s hisszük, hogy sikeresen csillognak majd újjáteremtett népdalaink, táncaink, hagyományos játékaink. Hiszszük, hogy valamennyi Csemadokcsoportunk új tánckompozíciói lenyűgöző pezsgésében éli ki mindazt, amit érez. A nemes versengés szelleme immár otthonossá vált. Ez a megállapítás jut eszünkbe azoknak az alapos előkészületeknek a láttán, amelyek megelőzik az idei országos dal- és táncünnepet. S hogy az igények mennyire megnövekedtek, ezt az a tény bizonyítja, valamennyi résztvevő csoport cselekvényes tánccal készül Zseiízre. A bratisiavai kerületből három tánccsoport vesz részt ezen az ünnepen. A pozsonypüspökiek többször kitüntetett tánccsoportja „Gyöngyvirágtól hóhullásig" címmel négy tánckompozícióból összeállított, közel félórás műsort hoz Farsangoló, aratási, szüreti és lakodalmas témát egyesít táncszvitszerü koreográfiában. Vezetőjük, Sztrázsinyec Rudolf ügyesen formálja a csoportot. Jól tudja, hogy a legények táncfigurái nemcsak erőt, ügyességet, de kemény kiállást és lendületesen pattogó stílust kívánnak, viszont a lányok bátor és bájos mozgásának az őszinte átélésen kell alapulnia. Mi mindehhez még azt is hozzátennők, hogy ez az ügyes tánccsoport okvetlenüi tartsa szem előtt: nemcsak az anyagi bőség adja meg egy ilyen tánckompozíciő éltető erejét, hanem éppen a hagyományokra épített eredeti szokások és táncfigurák újszerű fölhasználása teszi igényessebbé s érheti el a várt eredményt. Megjelent a Korunk 5. száma A Korunk legújabb száma többek között közli: Constantin Ionescu Gulian: A benső élet és az erkölcsi kérdések, Kovács Géza: A marxizmus behatolása az aradi munkásmozgalomba című cikkét. A Tények és érvek című rovatban. A pályaválasztás kérdése, Egy kollektivista család jövedelme, Politechnikai nevelés és jellemformálás című cikkek találhatók. A Korunk legújabb számában ezen kívül gazdag anyagot tartalmaz a Krónika, a Szemle, a Bírálat és a Dokumentumok című rovat is. Farsangoló témát dolgozott fel Szabó Franciska, a magyarbéliek táncoktatója is. Kompozíciójából világosan kitűnik a tartalom, s a gyorsan suhanó lábak cifrázása. a leányok bájos tánclépései kellemes élményt nyújt. Nagyobb gondot okoz a tánc zenei része, s így hiányzik még a dalban, táncban, zenében összecsengő egység, amely művészibb rangra emelné cselekvényes táncukat. Sárosfán is szórakoztató táncokat láttunk. Általában hiányoljuk, hogy a bratisiavai kerület Zseiízre készülő tánccsoportjai mellőzik a mai életünket visszatükröző, a munka magasztosságát hirdető tánctémákat. Itt jegyezzük meg. hogy előreláthatólag kevés ilyen tánccal találkozunk majd a zselízi ünnepen. Annál több lesz a lakodalmas és ehhez hasonló tánc. Viszont ha tánccsoportjaink valóban ragaszkodnának falujuk, vidékük eredetségéhez, _ stílusához és figurái, kat nem stilizálnák agyon, kétségtelenül elérhetnék azt a hangulatot, amikor a színpad és a nézőtér őszintén egymásra talál. S továbbmenőleg, ha tánclépéseik kíséretéhez beleszőnék népszokásaik játékos ünneplő mozzanatait, a falusi jellemek megnyilvánulásait, játékhatásukkal is művészi eredményt érhetnének el. Egy-egy ilyen műfaj hatóereje attól is függ, milyen erős és színes a formákat kitöltő tartalom. Egy jól vezetett tánccsoport bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a szocializmusban a népi kultúra tovább virágzik, terebélyesedik és egyre inkább az egész társadalom kincsévé válik. Fejes Juliska és testvérbátyja, József vezetik a sárosfai csoport tagjait. Táncuk, bár lelkesedéssel adják is elő, nem sok újat mond. A táncosok túlságosan vigyáznak a formára; nem érezzük eléggé az átélés őszinteségét. De az ifjonti hév és becsvágy lendületbe hozhatja még a kompozíciót. Az átélt táncolási mód más technikát kíván, és ezt csak tudatos gyakorlással lehet elérni. A bratisiavai kerület tánccsoportjainak a verbunkos egyszerűségétől a csárdások szilaj ropogásáig, a dalok csengő zengő hanghatásáig időződnek fel népünk múltbeli szokásai. Szépek ezek a szokások s megérdemlik, hogy átmentsük őket. Eöry M. Emil JEGYZETEK KÖNYVEKRŐL Az Üldözött vad l h?'y

ezU éf c

s?

k mellékesen beszél arj rol a sok-sok érdekességről, amelyet A svájci Irancia író: Ramuz alig I utazásai során az embereken kívül lászáz oldalas könyvecskéje Jean-Luc j tott. t egyszerű svájci parasztember sorstra- , l

rása nem mentes a vitatható mogédiáját beszéli el a balladák borzai- j ráUs kérdésektói, e téren azonban komakkal telített világára emlékezte- > m

oiy és határozott. Érzelmeit nem tóén. j hagyja zabolátlanul. Igazi nagy humoJean-Luc végtelenül szeretett fele- . n

sta és sehol sem ízléstelen. ségét, — aki megcsalta — előbb otthagyja, majd egy más alkalommal elkergeti. Gyermekével marad, aki a boldogságot és ,életet jelenti számúra. Feleségét azonban nem tudja feledni. Bánatában inni kezd. Vagyona pusztulóban, rajongásig szeretett egyetlen gyermeke pedig a patakba júl. A fájdalom megőrjíti, és mint örült rendületlenül hiszi, hogy fia él. A faluban szánalmas bolondnak tartják, mikor felrémlik benne a valéeág: nincs fia .. Jean Luc az őrült mohóságával keresni kezd. Fáktól, virágoktól, kövektől s mindenekelőtt feleségétől követeli gyermekét. F áradhat atleert* keresésének hiábavalóságáért asszonyát okolja, és ki akarja üldözni a faluból. Mikor ez nem sikerül, az őrült férfi feleségére gyújtja a házat, aztán karjára veszi élőnek képzelt kisfiát, és üldözőitől menekülve egy szakadékba dobja, majd maga is utána ugrik. Ŕamuz Az üldözött vad című könyvét méltán nevezik a világirodalom egyik legköltöibb regényének. A könyvben bámulatosan kiegyensúlyozott az iszonyat és a nyugalom. A szörnyűség mellett úgyszólván mindenütt ott van a megnyugvás, a csend. A borzalmakkal telített történetből feledhetetlen szépséggel és emberséggel árad a vigasz ... Érzelmes utazás Laurence Sterne Érzelmes utazás című könyvével több, mint 200 éves remekbe kéfziUt mű került a kezünkbe. A nálunk kevéssé ismert angol író könyve évtizedekkel azelőtt Kazinczy fordításában már megjelent magyarul. A könyvről azonban mindmáig csak az irodalomtörténetből tudtunk. A közelmúltban megjelent új kiadását ezért -• amelynek fordítását — Kazinczyét jel- j használva — Határ Győző végezte — ' különös érdeklődéssel vettük. I A gazdagon illusztrált, különösen szép kivitelű könyvecske tulajdonképpen egy útiélmény-sorozat, amelyet Sterne 1765 évi franciaországi és olaszországi útjn alapján írt. A könyv sajnos csak a franciaországi élményeket ismerteti, ezt azonban annyi érzel mességgel, és annyi sziporkázó humorral, hogy az Érzelmes utazás méltán vált a világirodalom egyik legérdekesebb és legkülönösebb útirajzává. Sternet utazásai során tulajdonképpen semmi sem érdekelte, csak az emberek. A súlypontot regényes útirajzában is az emberek megjelenítésére Könyvének nagy értéke, hogy az olvasó érdeklődését, amelyet már az első lapokon felkelti, állandóan fogva tartja és szórakoztatva tanít. A kiválasztott. Az Odipusz-monda kései és „modern" változatát megörökítő „A kiválasztott" Thomas Mann Hattyúdala, és minden szempontból a világirodalom klasszikus müvei közé tartozik. Egy hercegpárnak ikrei születnek: kisfiú és kislány. A csodálatosan szép Wiligis és Sibylla felnövekedvén szerelmesek egymásba és gyerekük születik. Az apa bűnéért vezekelni megy, az újszülöttet pedig egy hordóba téve a tengerre bízzák. A gyerek véletlen folytán megmenekül, és egy halászcsaládnál nevelkedik. Tanulmányokat folytat, de mikor megismerkedik eredetével, szülei felkutatására indul. Hősiességével megment egy országot, s jutalmul elnyeri az ország kormányzónőjének kezét. Három évig élnek boldogan, két gyermekük is születik, mikor kitudódik, hogy a testvérszerelem bűnében fogant férj saját feleségének a gyermeke. A napvilágra jött szörnyűség után Grigorisz, aki anyjának férje, gyermekeinek bátyja, apjának pedig az öccse, vezeklésre szánja magát, és egy tó közepén meredő sziklán 16 évig élve sündisznónagyságú felismerhetetlen természeti lénnyé válik. Közben Rómában pápa-választási harc folyik és látomás adja tudtul, hogy hogy a jelöltet a kiválasztott Grigorisznak hívják. A vezeiclőt felkeresik és valóban pápa lesz, természetesen újra emberré változva. Thomas Mann könyvének előre és visszautalásokra épülő mesteri kompozíciójú meséje elképesztő. E mese azonban minden szörnyűsége ellenére is többet mond, mind felületes olvasáskor hinnők, A bűn és erény viaskodik benne, és arra próbál választ adni: a bűné, vagy az erényé lesz-e a győzelem. A nagyon találó előszó szerint: „Mítosz, nemiség, természet-sors, megváltás-igény, bűn és bűnhődés vegyül e műben, a Természet félelmetes közönyével." BALÁZS BÉLA -300CIvan Stodola: Púrsik Jnska karrierje A Magyar Területi Színház idényzáró bemutatója A Komáromi Magyar Területi Színház idényzáró előadása, Ivan Stodola: Púcsik Jóska karrierje című darabjának bemutatója nem sikerült éppen a legszerencsésebben. A színház egyrészt meg akarta ünnepelni az ismert szlovák drámaíró születésének 70. évfordulóját, másrészt pedig vígjátékkal akarta gazdagítani műsorát. A szándék jó volt, az eredmény azonban elmaradt. Ennek véleményünk szerint három fő oka van. Elsősorban maga a darab, amely minden pozitívuma mellett sem tartható Stodola legjobb alkotásának. Az alapötlet kétségtelenül nagyon szellemes, de művészi feldolgozása sok kívánnivalót hagy maga után. A szerző a közönség megnevettetésére törekszik s ugyanakkor szatirikus formában bírálja az első Csehszlovák Köztársaság polgári társadalmát. Ennek a két tényezőnek szerves összekapcsolása sajnos nem mondható sikeresnek, mert helyenkint igazán nem tudjuk, vajon bohózatot, szatírát, tragikomédiát, vagy társadalmi drámát látunk. A darab húszegynéhány évvel ezelőtt ennek ellenére komoly érték volt, akkoriban időszerűsége (C) Befejeződött a Bratisiavai Zenqi Tavasz Karel Ančerl a Cseh Filharmóniával Zenei Tavaszunk utolsó. előtti hangversenyén Karel Ančerl vezényelte a Cseh Filharmóniát — ez a tény nagyjából kommentár nélkül is elmondja, hogy a bratisiavai hangversenyközönségnek szép és értékes zenei élményben volt része. Karel Ančerl, a Cseh Filharmónia karmestere. Jól ismerjük már a Cseh Filharmóniát, az utóbbi években rendszeresen vendégszerepel Zenei Tavaszunkon. Jól ismerjük és mégis újra el kell mondanunk: nagyszerű zenekar. Minden hangszercsoport játéka pontos és egyöntetű. A vanósok úgy játszanak, mintha egyetlen zengő hang szólna. Nagyon szép a basszushangszerek tónusa, kitűnőek a fafúvók, a rezek színei is hiánytalanul érvényesülnek. Kifogástalan összjátékban minden játékos jó muzsikusnak bizonyul. Játékuk azt a benyomást kelti, hogy a zenei, technikai és hangzásbeli problémák nemcsak együttesen, de egyenként is megoldottak: valószínűleg ez a titka annak, hogy a zenekari hangzás rendkívül élő és tartalmas. És talán ez a leglényegesebb, amit erről a zenekarról el kell mondanunk. Hangzásbeli tartalmasság, plaszticitás — ez a legjellemzőbb a Cseh Filharmóniára. Karel Ančerl, a Cseh Filharmónia államdíjas első karmestere tökéletesen uralta a zenekart. Vezénylőpálcája nem a részletekre fektette a fősúlyt, bár a részleteket is gyönyörűen kidolgozta, inkább egyöntetűségre, a mü szellemének teljes visszaadására törekedett. Világosan és nagyvonalúan felépített muzsikálást hallottunk, közvetlen előadóművészetet, amely nem tévesztette el hatását szívünkre, de ugyanakkor érdekes módon értelmünkre is hatott. A dirigens müködésbeli külsőségei egyszerűek és jólesően harmonikusak. Ančerl erőskezű művész, de akaratát erőszakos vagy fölösleges gesztusok nélkül lényével, muzikalitásával viszi át a zenekarra. Karmesteri mozdulatai amellett olyan világosak, hogy szinte megkönnyítik a hallgatónak a zene megértését. Ennyit a karmesterről és a zenekarról. Most pedig lássuk nagy vonalakban a műsort. Johannes Brahms Hl. szimfóniájában különösen az utolsó két tétel előadásáról kell szólnunk. Rendkívül fino"Tnan, a tétel érzelemvilágára beállított hangszínnel játszották a harmadik részt, mely csak formájában scherzo, hangulatéban inkább borongós románc. A népdalszerüen egyszerű hangtétel után sötéten, komoran, nagy erővel bontakozott ki az utolsó tétel szenvedélyes, drámai küzdelme. Antonín Dvoŕák Huszita-nyitányát nagyszerű lendülettel adták elő. A rapszodikusan kezdődő, széles áradású kompozíciói valójában inkább szimfonikus költeménynek nevezhetnénk. Leoš Janáček Taras Búiba című jól ismert szimfonikus rapszódiáját ritkán hallhatjuk ilyen plasztikus előadásban. Ančerl koncepciója rendkívül érdekes volt. Két ellentétes hangulati hatásra épült. Gogol elbeszélésének meseszerüségét mintegy hátterül állította a sötét pátoszú dráma kidomborítására. A hallgatóság a prágai vendégeket őszintén meleg ünneplésben részesítette. Beethoven IX. szimfóniája Elhangzott a Bratisiavai Tavasz utolsó hangversenye Zenei fesztiválunkat, úgy mini tavaly, ez idén is Ludwig van Beethoven IX. szimfónája zárta be. „Az erkölcs törvénye bennünk és a csillagos ég felettünk" — Beethoven ezt írta jegyzőkönyvébe, mikor a Kilencedik „Örömódájának" gondolatát hordta magában. Abban az időben már végleg elhagyta a hangok országát, teljesen megsüketült. A legtragikusabb sorsú ember, a magány, a teljes kirekesztettség legszomorúbb hőse megírta a megtisztult öröm, az emberszeretet egekig szárnyaló himnuszát. Mikor elszakadt mindentől és mindenkitől, mikor már semmi sem kötötte az élethez, az emberekhez, kitárta karját és magához ölelte a mindenséget. A keserű bánat, meghasonlottság legmélyebb örvényeiből felemelkedve hirdette a szeretet hatalmát: „Lángolj fel lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön! Egyesíted szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít, Testvér '.észen minden ember ott, hol lengnek szárnyaid." Beethoven zenéjének lényegét nehéz szavakkal megközelíteni. A Kilencedik elemzésére hosszú oldalak is kevésnek bizonyulnának. Álljon itt inkább egy igazi beethoveni gondolat, mely a halhatatlan zeneköltő muzsikájának örök forrása volt: „Nem ismerem a magasrendűségnek más jelét, mint a jóságot. A szív az emelője mindennek, ami nagy." A IX. szimfóniát ezúttal a nypgat-németországi Hermann Scherchen profeszszor dirigálta. Scherchen nagyon érdekes és jelentékeny művész. Nagytudású karmester. Rendkívül tisztán, világosan fogalmaz, ilyen világos koncepcióval ritkán találkozunk, kitűnő áttekintése van és tökéletes biztonsággal mozog a formák labirintusában. Minden részletében kidolgozott előadást hallottunk, sehol nem találkozhattunk elnagyolt vagy csiszolatlan részletekkel. Karmesteri pálcája, helyesebben keze (mert vezénylőpájca nélkül dirigált) pontos és fegyelmezett. Anynyira, hogy az első tételben akadtak pillanatok, mikor a hallgató azt kérdezte magától: Katonás pontosság? Pedantéria? A válasz azonban félreérthetetlenül így alakult: nem. egy tudós precizitása. Hermann Scherchen karmesteri egyénisége roppant határozott, valószínűleg ebből adódnak néha szinte meglepően heves tempóvételei. Nem akarok párhuzamot vonni két különböző muzsikusegyéniség között, de önkéntelenül is eszembe jut Karel Ančerl. akit néhány nappal ezelőtt hallottunk. Ančerl akar és akarata ellenállhatatlan Scherchen pedig parancsol. De parancsoló lénye oly természetesen adódik. mintha másképpen nem is lehetne. Hermann Scherchen professzor Filharmóniánk érzékenyen reagált és Scherchen vezetésével nagyon szép muzsikálással örvendeztette meg a hallgatóságot. Scherchen professzor igen érdekesen dirigálta a Scherzót. Tiszta, erős vonalakkal rajzolt koncepciója érzékeltetni tudta a lázas vidámság kitörései mögött lappangó feszültséget. Szép volt az Adagio, melyben minden földi fájdalom feloldódik és elmerül valami különös anyagtalanságban. Lenyűgözően bontakozott ki a Finálé. Az énekszólókat a prágai Nemzeti Színház szólistái adták elő (Milada Subrtová, Ivana Mixová és Antonín Zlesák), Eduard Haken helyett V. Nouzovsky ugrott be azh utolsó pillanatban. A szólisták a Codábanö találták el legjobban az igazi hangot. i°> A Szlovák Filharmónia vegyeskara (kary nagy Ján Mária Dobrodinský) átérzett, S kifejező énekével megint egyszer nagyon szépen szerepelt. Kilencedik szimfóniát telt ház hall-íj gatta végig. A hallgatóság Scherchen h professzort szívélyesen ünnepelte és az C egész együttesnek meleg tapssal köszönte meg a szép, értékes előadást. ^ HAVAS MÁRTA h miatt merésznek számított. Ma azonban ez már kevés. A már mondottakból kifolyólag világos, hogy az első önálló rendezésével bemutatkozó Viktor Lukáčnak nagyon nehéz, s valljuk be, erejét egyelőre felülmúló feladattal kellett megbirkóznia. Dicséretére legyen mondva, bár a darabnak eddig már vagy hét változatát játszották, törekedett egyéni koncepciója szerint kissé eltérő formában színre hozni. Sajnos, minden igyekezete ellenére sem tudott egységes előadást varázsolni a színpadra és elgondolása éppen ott szenved nagy törést, ahol eszmeileg ki kellene csúcsosodnia, a darab zárójelenetében, amikor Vierka, védelmébe véve Púcsikot, az úri világ szemébe vágja az igazat. A rendező nem tudja összefogni a színészi játékot. Valahogy az volt az érzésünk, hogy szinte mindenki azt teszi, amire, s ahogyan kedve szotytyan. Még ha van is néhány átlagot valamivel felülmúló alakítás (Nagy Eszter, Király Dezső, Wieder Antai, Korai Ferenc, Konrád József és főleg Turner Zsigmond) a játék széteső. S ebben nemcsak a szerző és a rendező ludas, hanem talán a szereplők közönye is, az, hogy kissé félvállról vették feladatukat, kevés volt bennük a kezdeményezés. így született meg ez a ki nem elégítő színvonalú előadás. Gály Iván A bratisiavai Magyar Könyvesbolt annak érdekében, hogy eleget tegyen a vásárlóközönség kívánságának, az eddigi eladási időn kívül szombaton 19 óráig, vasárnap délelőtt pedig 9—12 óráig tartja nyitva az áruházat. (d. a.) A bratisiavai Nemzeti Színház operaegyüttese július 3-án a csehországi Litomyšlbe utazik vendégszereplésre Smetana Csók, Eladott menyaszony és Dalibor című műveivel, (d. a.) Bukarestben ünnepélyes keretek között megnyitották a román irodalom múzeumát. (ČTK) Az ebben az évben elkészülő 24 csehszlovák film közül 22 mai témát dolgoz fel. (ČTK) Sanghajban jelenleg 10 kulturális folyóirat jelenik meg. Az elmúlt három hónapban csaknem egymillió különféle irodalmi mjnka futott be a kínai munkásoktól és földművesektől. (ČTK) Varga László: Meghalt a tél Megtört hite a századoknak, tartós fény mossa az eget — kis vadvizek mit lázadoznak? Telet hazudni nem lehet. Tavasz van már, rügyeket-öltő, másként zenél a gondolat, új dallamok fölé a költő is új igéket válogat. Ügy ír, a magvető is lássa, mint száll a városok felé a földszagú rímek varázsa. Meghalt a tél — mi nem temetjük: keselyük dolga Döglött, nagy teleknek volt-e becsületjük?! y ÜJ SZÔ 7 * 1958. június 2fi.