Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)
1958-06-26 / 175. szám, csütörtök
N. Sz. Hruscsov: Itt az ideje a Szovjetunió és Ausztrália közötti kapcsolatok normalizálásának N. Sz. Hruscsov, az SZKP első titkára. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke John Watersenek, a Herald című ausztráliai lap szerkesztőjének kérdéseire válaszolva, kijelentette, hogy itt az ideje a diplomáciai kapcsolatok felújításának Ausztrália és a Szovjetunió között. „Amennyiben Ausztrália kormánya hajlandó a diplomáciai kapcsolatok normalizálására, készek vagyunk ebbe beleegyezni." Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy ha a Szovjetunió és Ausztrália közötti kapcsolatokat normalizálják, lényegesen bővülhet a két ország közötti kereskedelem. N. Sz. Hruscsov kifejtette a Szovjetunió álláspontját a szocialista és tőkés államok közötti kapcsolatok jellegét illetőleg. Először is minden ország államformáját és társadalmi rendjét ezen ország saját nemzetének kell meghatároznia, másodszor semmilyen államnak, semmilyen külső erőnek nem szabad más államok iptomi olai Az egyiptomi Ras Abu Vakru-ban 220 kl lométerre Szueztől és 12 kilométernyire a Ras Chariba köolajteleptöl április 9-én új kőolajforrást fedeztek fel. Ez a forrás az első tisztán egyiptomi kőolaj. A tavaly ősszel Egyiptom ötéves ipari tervének keretében létesült Központi Kőolajtársaság fedezte fel, amely kizárólag egyiptomi technikusokkal, mérnökökkel dolgozik, és tökéje is tisztán egyiptomi. Képünkön a Ras Abu Vakru-i fúrótorony látható. (ČTK — Eva Školniková felvétele) nemzeteire rákényszeríteni saját életmódját, politikai és társadalmi rendszerét. A szocialista rendszerű államok keletkezése épp oly törvényszerű. mint annak idején a burzsoá államok keletkezése volt. És annak érdekében, hogy az emberiség mentesüljön a pusztító háború és különcsen az atomháború veszélyétől, a szocialista és tőkés államok közötti kapcsolatokban érvényesülnie kell a békés egymás mellett élés és együttműködés elvének. Az atomfegyverkísérletek beszüntetésével kapcsolatban Hruscsov elvtárs meqjegyezte, eddig még nem látható, hogy az USA és Nagy-Britannia egyetértenének a kísérletek beszüntetésével. Reméli azonban, hogy nemzeteik nyomására tddigi álláspont j akat megváltoztatják. Az atomfegyverkísérletek beszüntetése után tárgyalni lehetne arról, a hatalmak ünnepélyes kötelezettséget vállalnak arra, hogy sosem használnak atom- és hidrogénfegyvert. Később foglalkozni lehetne e fegyverek gyártása beszüntetésével, valamsnyi ilyen fegyverkészle: megsemmisítésével, megfelelő hatásos ellenőrző és felügyeleti rendszer megteremtésével. N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy Németország egyesítése ma a német nép megfelelő akcióitól függ. A németeknek maguknak kell a két némát állam - az NDK és az NSZK — kölcsönös megegyezése alapján megoldaniok Németország egyesítésének kérdését. A Kínai Népköztársaságnak a csúcsértekezletre való meghívására vonatkozó kérdésre N. Sz. Hruscsov azt mondotta, hogy a Kínai Népköztársaság a lehető legkedvezőbb hatást gyakorolja a nemzetközi helyzet fejlődésére nemcsak a Távol-Keleten, hanem az egész világon is. Nem az a fő dolog, hogy a Kínai Népköztársaságot meghívják-e vagy sem, hanem az, hogy a nagyhatalmak egyikének törvényes jogait tekintetbe veszik-e vagy sem. Nem lehet jóváhagyni olyan döntést, amely ártana a Kínai Népköztársaság érdekeinek. Az Antarktisz kérdésével kapcsolatban Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a Déli-sark nemzetközi jelentőségű, mert területe és vizei gazdasági szempontból számqs országnak nagyon értékesek, többek között a Szovjetuniónak is. Ezért a nemzetközi szokások szerint minden nemzetközi fontosságú területről szóló tárgyalásokon valamennyi érdekelt országnak részt kell vennie. A szovjet kormány úgy véli, hogy e nemzetközi szokásokat tiszteletben kell tartani az Antarktisz-rendszerének megoldásában is. Áz FICP KB politikai irodájának felhívása as új alkotmány elutasítására Párizs (ČTK) — Párizsban június 24-én Maurice Thorez főtitkár elnökletével ülés? tartott a Francia Kommunista Párt KB politikai irodája. Tárgyalásainak végén nyilatkozatot hagyott jóvá, amely elemzi Franciaország jelenlegi helyzetét és kitűzi a küszöbön álló fö feladatokat. Második felhívása a nemrégen lezajlott fasiszta incidensekre vonatkozik és rámutat, hogy ezekre erélyesen és gyorsan kell válaszolni. A jelenlegi politikai helyzetről szóló nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Franciaország legsürgősebb mai feladata valamennyi köztársaságpárti francia és hazafi feladata, elutasítani az új alkotmányjavaslatot az október 5-én tartandó népszavazáson. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy ez a győzelem lehetséges és de Gaulle fél télé, mert a népszavazás eredményeit meg akarja hamisítani olyan módon, hogy a francia reakció több millió kikényszerített algériai szavazatot kapjon. A második határozat néhány francia városban nemrégen lezajlott fasiszta incidensekre utalva rámutat de Gaulle felelősségére a franciaországi fasiszta garázdálkodásokért. Jobban mint bármikor azelőtt teljes erővel kell válaszolnunk minden fasiszta merényletre, gondoskodnunk kell a demokratikus szervezetek titkárságainak és funkcionáriusainak védelméről, szembe kell szállni a fasiszta tüntetésekkel és támadásokkal — szögezi le a határozat. 1 FELROBBANT az amerikai rakéta = A floridai Cap Canaveral raké•5 takilövő-állomáson kedden egy š ,-,Poláris" típusú rakéta 25 májjj sodperccel kilövése után felrobE bant. Az AP hírügynökség adatai E szerint ballisztikus lövedéktípusE ról van szó, amelynek hatósugara = 1500 mérföld (2400 kilométer). ~ A rakéta roncsai kilövésétől E mintegy 8 kilométer távolságban E a tengerbe hullottak. Ä TÄSŽSZ nyilatkozata a libanoni helyzetről A Szovjetunió nem nézheti közömbösen a külföldi intervenciót Libanonban nem ártana annyira a munkásmozga lomnak. „. Jókora adag burzsoá méregre és a kommunista mozgalom iránti gyűlőA REVIZIONISTÁK FELHÁBORODÁSA A Borba és a Politika című belgrádi lapok vasárnapi kommentárjaikban ócsárolták XI. kongresszusunkat. „E kongresszus hangját és tartalmát az jellemzi — írja pl. a Politika hogy nem szólalt fel egyetlen jelentősebb szónok sem, aki nem érezte volna kötelezőnek, hogy országunk és pártunk ellen támadjon. Ügy tűnik, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetői azon a nézeten vannak, hogy kongresszusuk feladata dönteni más pártról és megkísérelni, hogy rákényszerítse álláspontját, nem pedig az, hogy a szocializmus építésével(!) foglalkozzék Csehszlovákiában." Mi, csehszlovák kommunisták a XI. kongresszus nagy előnyének, nem pedig hibájának tartjuk azt, hogy azon velünk együtt 54 testvérpárt manifesztálta rendületlen hűségét a marxizmushoz-leninizmushoz és határozott ellenállását a reviziónizmussal szemben, amelynek oly szívós védelmezői a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői. A Politika hírmagyarázójának felháborodása nem leplezi azt a tényt, hogy nem akadt egy kommunista párt sem, amely szolidáris lett volna a JKSZ revizionista programjával és vezetőinek kommunistaellenes állásfoglagének helytelen állásfoglalását, de nem dönthetett és nem dönthet arról, milyen irányban háladjanak a jugoszláv kommunisták — ez teljesen az ő dolguk. Ők maguk döntik el, milyen álláspontra helyezkednek, vajon a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista alapelvei, vagy pedig a JKSZ egyes ve. zetői által rájuk kényszerített revizionista nézetek mellett foglalnak-e állást. XI. kongresszusunk a „Fejezzük bé a szocializmus építését a Csehszlovák Köztársaságban" jelszó alatt folyt le és egész tárgyalása erre irányult. A kongresszus nagyon konkrét irányelveket hozott hazánk termelőerőinek óriási fejlesztésére, a szocialista demokrácia további elmélyítésére, valamint népünk anyagi és kulturális színvonalának emelésére. Átlátszó hazugság és a jugoszláv nép becsapását jelenti azt állítani, hogy kongresszusunk nem „foglalkozott a szocializmus építésével a Csehszlovák Köztársaságban". A Politika a csodálkozás mesterséges pózát ölti magára, amikor megállapítja, hogy pártunk kitart a JKSZ vezetőségének azon bírálata mellett, amelyet a Tájékoztatási Iroda első 1948. évi határozata fejezett ideológia előtt, nacionalizmusba esnek, elutasítják, hogy visszatérjenek a marxizmus pozícióira és céltudatosan elszigetelődnek az egységes nemzetközi kommunista fronttól. Jelenlegi szovjetellenes és szocialistaellenes eljárásukkal az "agresszív imperialista körök kiszolgálóinak szégyenteljes szerepébe süllyednek. Szent kötelességünk megmutatni igazi arcukat és könyörtelenül harcolni káros álláspontjuk ellen. A Borba hírmagyarázója a múltba tett hosszas kirándulásai után arra az arcátlan következtetésre jutott, hogy a XI. kongresszus irányvonala egészben véve az SZKP XX. kongresszusának következtetése és szelleme ellen irányul. Pártunk XI. kongresszusának irányvonalát a szocializmus eddigi építésében elért sikerek igazolják. Mérföldes távolságra vagyunk az egészségtelen büszkeségtől és önelégültségtől, de nincs is mit szégyellenünk. És elsősorban nem szigetelődünk el a Britannia előkészületeinek célja, hogy a lehető legrövidebb időn belül beavatkozzanak Libanon belügyeibe s így a világot kész dolog elé állítsák. A NATO országainak hivatalos sajtója a közvéleményt előkészíteni igyekezve e gonosztevő agresszív tettre, a legkülönbözőbb változatokban rendszeresen terjeszti az Egyesült Arab Köztársaság állítólagos beavatkozásának hírét Libanon belügyeibe. A nyugati országok sajtója leplezetlenül rámutat arra, hogy a Libanon elleni intervenció előkészítését brit-amerikai megegyezés előzte meg, és hogy Eisenhower amerikai elnök és Macmillan brit miniszterelnök között nemrégen lefolyt tárgyalások fö témája a Libanon elleni agresszió terveinek egybehangolása volt. Mindez arról tanúskodik, hogy az USA és egyes más nyugati országok uralkodó körei vagy az ENSZ fegyveres erőinek leple alatt, vagy egészen nyíltan Libanonba akarják küldeni csapataikat és ezt az országot meg akarják szállni. Már csak az ürügyet keresik, hogy megkezdhessék a függetlenségéért harcoló libanoni nép ellen intervenciójukat. Felmerül az a jogos kérdés, vajon a nyugati hatalmak egyes körei, amelyek még mindig nem akarnak lemondani a gyarmati hódítások politikájáról, így akarnak bosszút állni az Egyiptom elleni agresszió és a Szíria ellen tervezett kaland csődjéért? A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezek hiú remények. Nem kétséges, hogy a Libanon elleni külföldi intervenciók elsősorban újból .feltárnák a nyugati hatalmak agresszív és expanzív terveit az arab nemzetekkel szemben. És ahogy ezek a hatalmak akciói a múltban ahhoz vezettek, hogy az arab nemzetek között gyűlölet halmozódott fel a gyarmatosítókkal szemben, nem férhet kétség ahhoz, hogy az arab nemzetek elleni minden további akció fokozná ezt a gyűlöletet, ami azután megnyilvánulna egész nemzedékek után is. Az intervenciósok bombái és ágyúi nemcsak Libanon lakosait ölnék meg, hanem egyúttal véglegesen megölnének minden hitet aziránt, hogy a Nyugat jószándékkal viseltetik a keleti nemzetek irányában mindazoknál, akik efelöl még valamilyen illúziót táplálnának. Nem titok, hogy az USA bizonyos körei már régen foglalkoznak Libanon belügyeibe való beavatkozás tervével és e célból elsősorban a gyarmatosító Dulles és Eisenhower-doktrinát akarják felhasználni. A neves libanoni politikusok és államférfiak hazájuk népéinek akaratát kifejezve, elítélik a gyarmatosító terveket. Oszejran például, a libanoni parlament elnöke kijelentette, hogy Libanon népe nem engedi meg semmilyen külföldi fegyveres erőnek, sem az ENSZ fegyveres erőinek va^y bármely külföldi hatalom csapatainak, hogy Libanonban partrs szálljon. Emellett hangsúlyozta, nem szabad, hogy az ENSZ megfigyelőinek Libanonba való érkezése a külföldi csapatok partraszállásának előjátékává váljék. Adnan Makim, a „Nadzsabe" muzulmán testvériség vezetője kijelentette, ha Hammarskjöld Libanonba való érkezése a nemzetközi rendőrségi alakulatok partraszállását akarja előkészíteni az országban, akkor erre azt feleljük —: menjenek haza. Nem óhajtjuk, hogy bárki is beavatkozzék hazánk belügyeibe. Harcolni fogunk mindenki ellen, aki külföldi csapatokat akar küldeni Libanonba." Libanon belügyeibe való fegyveres beavatkozás tervei mélységes felháborodást váltanak ki nemcsak ebben az országban és nemcsak az arab országban, hanem számos más országban is a Keleten és Nyugaton egyaránt. Ez érthető, mert a libanoni külföldi fegyveres intervenció provokáció volna nemcsak a libanoni nép ellen, nemcsak a függetlenségüket védel, . „„ u„„„ ,,„1.1,; „,+ „ív mező arab nemzetek ellen, hanem provo-letre van szükség, hogy valaki ezt a« káció voIna az ész vilá békee r" öi e I_ mozgalmat s vele együtt a mi partun-V le n. Ezért minden egvcs ánamnak és mi n. kat is szembe helyezhesse a Szovjet-/} den egyes valóban békére törekvő korunió Kommunista Pártjával és annakS mánvnak kötelessége minden erejét latba XX. kongresszusával, amelynek követ-\vetni azért, hogy megakadályozza a Likeztetéseit gyakorlati tevékenységé-ö banon e" cn i agressziót. Nem engedhető ben teljesen érvényesíti minden való-ÜJ 0.^' » b^tonság tá, , J . . . . _ . . , U mogatasara alakított ENSZ-t a bekc elbán kommunista part. A Borba hir-ft le n^ éqoj ilven vagv olvan címen Iibano r magyarázója dicsén azokat a „pozitívV elleni agresszióra használják fel. Moszkva (TASZSZ) — Az utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek hírek arról, hogy az USA és Nagy-Britannia uralkodó körei fegyveres beavatkozásra készülnek Libanonban. Ezért akarják többek közt az Egyesült Nemzetek Szervezete Libanonba küldött megfigyelőinek csoportját az ENSZ rendőralakulataivá változtatni. Jelentősen növelni akarják a megfigyelők számát is. Tehát ily módon a külföldi fegyveres beavatkozás veszélyes terveit kovácsolják. Ismeretes, hogy e terveket az USA és Nagy-Britannia vezető államférfiai nyíltan hirdetik. Dulles, az USA államtitkára június 17-i sajtókonferenciáján kijelentette, szükséges, „hogy Libanonban az ENSZnek számbelileg nagyobb és más összetételű fegyveres erői legyenek, mint ahogy azt eredetileg feltételezték." Dulles emellett nyíltan beszélt az USA azon szándékáról, hogy Libanonba saját csapatait küldje, mint az ENSZ fegyvereserőit. Egyúttal hangsúlyozta, hogy az amerikai csapatok Libanonban nemcsak az ENSZ kérelmére, hanem egyoldalú akció alapján is partra szállhatnak. Más szavakkal az egész világnak bejelentették, hogy az USA fegyveres intervenció útjára léphet Libanon ellen. Egy nappal később, június 18-án Eisenhower elnök a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy az USA tekintettel a libanoni eseményekre kész „katonai akcióba lépni", és az a kérdés, milyen „akciókat végezhet", az ENSZ megfigyelői csoportjának és főtitkárának nézetétől függ. André Malraux francia miniszter a libanoni eseményekkel kapcsolatban kijelentette, hogy „ha az Egyesült Államok és Nagy-Britannia akcióba lép, ebben Franciaország valószínűleg szintén részt akar majd venni." A brit sajtó nyíltan írja, hogy az USA és Nagy-Britannia kidolgozták a libanoni fegyveres intervenció tervét és készen állnak vérbe fojtani ezen arab ország lakosságának mozgalmát. A News Chronicle e terv bizonyos részleteit is leleplezi s emellett azt írja, hogy „ezek a tervek mai formájukban feltételezik az USA 6. flottilája tengerészgyalogsága háromezer katonájának kihajózását Bejrutban, valamint közös brit-amerikai ej'töernyősök bevetését." Az egész világ szeme előtt az amerikai és brit repülőgépek rendszeresen fegyvert és lőszert szállítanak Libanonba. Az USA és NagyBritannia csapataikat a Földközi-tenger keleti partvidékein vonják össze. Az USA 6. flottilájának hajói és brit hajók, közöttük az „Arc Royal" repülögépanyahajó már a libanoni partok közelében tartózkodik. McElroy, az USA hadügyminisztere nyíltan fenyegetőzött atomfegyver alkalmazásával az arab nemzetek ellen. Június 19-én kijelentette, hogy „habozás nélkül" vetne be többé vagy kevésbé tiszta atombombával felszerelt bombázókat a Közép-Keleten, ha az USA fegyveres erőinek Libanonban közbe kellene lépniök. Ezzel kapcsolatban helyén való volna az amerikai minisztert emlékeztetni arra, hogy régi időkben Rómában jó szokás volt, hogy a rómaiak fontos határozathozataluk előtt zuhany alá álltak. Vajon felhasználta-e ezt a tapasztalatot az USA hadügyminisztere? Ha nem, nagyon jó volna, hogy ha McElroy úr, mielőtt ilyen kijelentést tenne, követné a rómaiak példáját. A nyugati hatalmak jól tájékozott hírei nem titkolják, hogy az USA és Nagyáramlatokat", amelyek a XX. kongresszus után megmutatkoztak, de ezeket nem a lenini elvek megújításában, a forradalmi alkotó marxizmushoz való következetes közeledésében látja, hanem ilyen egészséges áramlatnak igyekszik feltüntetni a revizionizmust, a leninizmustői való elhajlást, a burzsoá ideológia és az Az ENSZ megfigyelőinek r ibar.onba i küldött csoportja a öíztonsági Tanács ' határozata alapján nem teljesíthet más (funkciót, mint amit a Biztonsági Tanács I határozata tett feladatává, mégpedig 'azt, hogy megfelelő táimgatást nyújtson. I Nem avatkozhat be az országnak és néí pének belügyeibe, nincsen erre joga. Tekintettel a nyugati hata'mak libanoni [fegyveres beavatkozásának veszélyére a imperializmus előtti meghátrálást, aX Szovjetunió hivatalos !;<>rci úgy vélik. hogy egyes államok azon kísírlctei, hogy ilyen vagy amolyan ürüggyel fegyveres beavatkozást kövessenek cl Libanon ellen, szöges ellentétben állnak az ENSi alaplásával, hanem hogy ellenkezőleg, - ki. Sohasem moridottuk, hogy a Jupártunk szilárdan egy síkon áll valamennyi kommunista párttal, amelyeknek képviselői újból teljes elismerésüket fejezték ki pártunk következetesen forradalmi, lenini politikája iránt. Valóban merészség a. Politika olvasóinak azt hazudni, hogy kongresszusunk „más pártról határozott" és megkísérelte „rákényszeríteni álláspontját". Kongresszusunk teljes mértékben elítélte a JKSZ vezetőségoszláviához fűződő akkori kapcsolatok egyes helytelen módszereinek elvetésével lemondunk a JKSZ-ben levő revizionista elhajlások bírálatáról is. Az utóbbi években ehhez nemegyszer minden megalkuvás nélkül állást foglaltunk. Nincs tehát min megbotránkozniok és értelmetlenségeket beszélniök a „Tájékoztatási Iroda nyomásához való visszatérésről". A gyakorlat bizonyítja hogy a jugoszláv vezetők éppúgy, mint akkor, meghátrálnak a burzsoá munkásmozgalom elárulásához vezető politikát. Ezért többek közt újból védelmére kelt a magyar ellenforradalomnak és^ elveivel" és ezen elvek kigúnyolását je felháborodik a megrögzött revizionis-fí lentik. A libanoni államot érintő kérdését ta, Nagy Imre igazságos elítélésén. >S megoldása a libanoni népnek elvitathaEbben egy követ fúj Dullessal és azA t aí la n . ÍOfl a- Liba,10 n bármilyen belső cseeaész viláoreakcióval amelv envptértü menyel nem szo !9álhatnak indokul a belszocialista rendsor országaitól, nem L'zal ^ÄÄÄgiiÄ^ 0 iS^T^X^ pm p|iük envoldalúan saiát érdekein- magya r ^Lüzk százait legyilkolták, SSS^bJÄ-wS de hisztérikus lármát Csap a magyarV létei elkerülhetetlenül a nemzetközi helynép aljas árulóinak sorsa felett, akikö ze t sútyos kiéleződéséhez vezethetnének a fasiszta terrorért és a kiontotta" komolva n veszélyeztethetnék a békét, munkásvérért felelősek. N*f ert a teljes felelősség ezen intervenW cio szervezőire es resztvevoire hárul. Minden egyes újabb cikk, amely aV A Szovjetunió, amint már nem egyszer jugoszláv sajtóban a JKSZ vezetőséged kijelentette, azt óhajtja, hogy a Šzovrevizionista elméletének és politiká-ÍS 3 etu nÄ° határainak közelében fekvő közelemeljük egyoldalúan saját érdekein ket a többi testvérnemzet érdekei fölé, politikánkban következetesen' megőrizzük a proletár nemzetköziség alapelvét. A XI. kongresszus jelszavát: „a szocializmus építésének befejezését" nem értelmezzük 'nacionális jelszóként, amelynek érvénye csak a mi hazánkra korlátozódik, hanem általános nemzetközi jelszóként, amelyet az adott feltételek alapján a fejlődés bizonyos szakaszában minden egyes népi demokratikus ország megvalósít. Ügy hisszük, nincs szükségünk e téren oktatásra olyan emberektől, akik maguk javíthatatlanul beképzeltekké váltak és saját beképzeltségük Ízléstelen kultuszát ápolják. Viselkedésük nevetséges volna, ha politiká-. . ... jának védelmére napvilágot lát, csak^f. koz ePkelp t> tersegben béke uralkodújabb bizonyítéka a marxizmus-^ n izmustól való elszakadasuknak^ ko zást Libanonban, leplezzék azt bármily Ujabb bizonyítékait adja annak, hogy^ módon, a kommunista pártok harca a revizionizmus ellen igazságos és szüksé-u A Z IZRAELI posta- és táviratügyi miges. Es mi e harcot a marxizmus-fs íjiszter, valamint a vallás- és szociális leninizmus teljes győzelméig folytat-a gondoskodásügyi miniszter Ben Gurion juk, a nemzetközi kommunizmustV miniszterelnöknek beadták lemondásukat, teljes győzelmére visszük. $ Lemondásuk oka a zsidóvallásu állampol_«flár fogalmanak meghatározása körül keir£> letkezett vita (ČTK) Čestmír Cisári ÜJ SZÓ 5 * 1958. június 26.
