Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-26 / 175. szám, csütörtök

N. Sz. Hruscsov: Itt az ideje a Szovjetunió és Ausztrália közötti kapcsolatok normalizálásának N. Sz. Hruscsov, az SZKP első tit­kára. a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke John Watersenek, a Herald című ausztráliai lap szerkesz­tőjének kérdéseire válaszolva, kije­lentette, hogy itt az ideje a diplomá­ciai kapcsolatok felújításának Auszt­rália és a Szovjetunió között. „Amennyiben Ausztrália kormánya hajlandó a diplomáciai kapcsolatok normalizálására, készek vagyunk eb­be beleegyezni." Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy ha a Szovjetunió és Ausztrália kö­zötti kapcsolatokat normalizálják, lényegesen bővülhet a két ország közötti kereskedelem. N. Sz. Hruscsov kifejtette a Szov­jetunió álláspontját a szocialista és tőkés államok közötti kapcsolatok jellegét illetőleg. Először is minden ország államformáját és társadalmi rendjét ezen ország saját nemzeté­nek kell meghatároznia, másodszor semmilyen államnak, semmilyen kül­ső erőnek nem szabad más államok iptomi olai Az egyiptomi Ras Abu Vakru-ban 220 kl lométerre Szueztől és 12 kilométernyire a Ras Chariba köolajteleptöl április 9-én új kőolajforrást fedeztek fel. Ez a for­rás az első tisztán egyiptomi kőolaj. A ta­valy ősszel Egyiptom ötéves ipari ter­vének keretében létesült Központi Kő­olajtársaság fedezte fel, amely kizáró­lag egyiptomi technikusokkal, mérnökök­kel dolgozik, és tökéje is tisztán egyipto­mi. Képünkön a Ras Abu Vakru-i fúró­torony látható. (ČTK — Eva Školniková felvétele) nemzeteire rákényszeríteni saját életmódját, politikai és társadalmi rendszerét. A szocialista rendszerű államok keletkezése épp oly törvény­szerű. mint annak idején a burzsoá államok keletkezése volt. És annak érdekében, hogy az emberiség men­tesüljön a pusztító háború és kü­löncsen az atomháború veszélyétől, a szocialista és tőkés államok kö­zötti kapcsolatokban érvényesülnie kell a békés egymás mellett élés és együttműködés elvének. Az atomfegyverkísérletek beszün­tetésével kapcsolatban Hruscsov elv­társ meqjegyezte, eddig még nem látható, hogy az USA és Nagy-Bri­tannia egyetértenének a kísérletek beszüntetésével. Reméli azonban, hogy nemzeteik nyomására tddigi ál­láspont j akat megváltoztatják. Az atomfegyverkísérletek beszüntetése után tárgyalni lehetne arról, a ha­talmak ünnepélyes kötelezettséget vállalnak arra, hogy sosem használ­nak atom- és hidrogénfegyvert. Ké­sőbb foglalkozni lehetne e fegyve­rek gyártása beszüntetésével, vala­msnyi ilyen fegyverkészle: megsem­misítésével, megfelelő hatásos el­lenőrző és felügyeleti rendszer meg­teremtésével. N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy Németország egyesítése ma a német nép megfelelő akcióitól függ. A né­meteknek maguknak kell a két né­mát állam - az NDK és az NSZK — kölcsönös megegyezése alapján megoldaniok Németország egyesíté­sének kérdését. A Kínai Népköztársaságnak a csúcsértekezletre való meghívására vonatkozó kérdésre N. Sz. Hruscsov azt mondotta, hogy a Kínai Népköz­társaság a lehető legkedvezőbb ha­tást gyakorolja a nemzetközi helyzet fejlődésére nemcsak a Távol-Kele­ten, hanem az egész világon is. Nem az a fő dolog, hogy a Kínai Népköztársaságot meghívják-e vagy sem, hanem az, hogy a nagyhatal­mak egyikének törvényes jogait te­kintetbe veszik-e vagy sem. Nem le­het jóváhagyni olyan döntést, amely ártana a Kínai Népköztársaság érde­keinek. Az Antarktisz kérdésével kapcso­latban Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a Déli-sark nemzetközi jelen­tőségű, mert területe és vizei gaz­dasági szempontból számqs ország­nak nagyon értékesek, többek között a Szovjetuniónak is. Ezért a nem­zetközi szokások szerint minden nemzetközi fontosságú területről szóló tárgyalásokon valamennyi ér­dekelt országnak részt kell vennie. A szovjet kormány úgy véli, hogy e nemzetközi szokásokat tiszteletben kell tartani az Antarktisz-rendsze­rének megoldásában is. Áz FICP KB politikai irodájának felhívása as új alkotmány elutasítására Párizs (ČTK) — Párizsban június 24-én Maurice Thorez főtitkár el­nökletével ülés? tartott a Francia Kommunista Párt KB politikai iro­dája. Tárgyalásainak végén nyilatko­zatot hagyott jóvá, amely elemzi Franciaország jelenlegi helyzetét és kitűzi a küszöbön álló fö feladatokat. Második felhívása a nemrégen lezaj­lott fasiszta incidensekre vonatkozik és rámutat, hogy ezekre erélyesen és gyorsan kell válaszolni. A jelenlegi politikai helyzetről szóló nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Franciaország legsürgősebb mai fel­adata valamennyi köztársaságpárti francia és hazafi feladata, elutasítani az új alkotmányjavaslatot az október 5-én tartandó népszavazáson. A nyi­latkozat hangsúlyozza, hogy ez a győzelem lehetséges és de Gaulle fél télé, mert a népszavazás eredményeit meg akarja hamisítani olyan módon, hogy a francia reakció több millió kikényszerített algériai szavazatot kapjon. A második határozat néhány fran­cia városban nemrégen lezajlott fa­siszta incidensekre utalva rámutat de Gaulle felelősségére a franciaor­szági fasiszta garázdálkodásokért. Jobban mint bármikor azelőtt teljes erővel kell válaszolnunk minden fa­siszta merényletre, gondoskodnunk kell a demokratikus szervezetek tit­kárságainak és funkcionáriusainak védelméről, szembe kell szállni a fa­siszta tüntetésekkel és támadásokkal — szögezi le a határozat. 1 FELROBBANT az amerikai rakéta = A floridai Cap Canaveral raké­•5 takilövő-állomáson kedden egy š ,-,Poláris" típusú rakéta 25 má­jjj sodperccel kilövése után felrob­E bant. Az AP hírügynökség adatai E szerint ballisztikus lövedéktípus­E ról van szó, amelynek hatósugara = 1500 mérföld (2400 kilométer). ~ A rakéta roncsai kilövésétől E mintegy 8 kilométer távolságban E a tengerbe hullottak. Ä TÄSŽSZ nyilatkozata a libanoni helyzetről A Szovjetunió nem nézheti közömbösen a külföldi intervenciót Libanonban nem ártana annyira a munkásmozga lomnak. „. Jókora adag burzsoá méregre és a kommunista mozgalom iránti gyűlő­A REVIZIONISTÁK FELHÁBORODÁSA A Borba és a Politika című belg­rádi lapok vasárnapi kommentárjaik­ban ócsárolták XI. kongresszusunkat. „E kongresszus hangját és tartalmát az jellemzi — írja pl. a Politika ­hogy nem szólalt fel egyetlen jelen­tősebb szónok sem, aki nem érezte volna kötelezőnek, hogy országunk és pártunk ellen támadjon. Ügy tű­nik, Csehszlovákia Kommunista Párt­jának vezetői azon a nézeten van­nak, hogy kongresszusuk feladata dönteni más pártról és megkísérelni, hogy rákényszerítse álláspontját, nem pedig az, hogy a szocializmus építésével(!) foglalkozzék Csehszlo­vákiában." Mi, csehszlovák kommunisták a XI. kongresszus nagy előnyének, nem pedig hibájának tartjuk azt, hogy azon velünk együtt 54 testvérpárt manifesztálta rendületlen hűségét a marxizmushoz-leninizmushoz és ha­tározott ellenállását a reviziónizmus­sal szemben, amelynek oly szívós védelmezői a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének vezetői. A Politi­ka hírmagyarázójának felháborodása nem leplezi azt a tényt, hogy nem akadt egy kommunista párt sem, amely szolidáris lett volna a JKSZ revizionista programjával és veze­tőinek kommunistaellenes állásfogla­gének helytelen állásfoglalását, de nem dönthetett és nem dönthet ar­ról, milyen irányban háladjanak a jugoszláv kommunisták — ez telje­sen az ő dolguk. Ők maguk döntik el, milyen álláspontra helyezkednek, vajon a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista alapel­vei, vagy pedig a JKSZ egyes ve. zetői által rájuk kényszerített revi­zionista nézetek mellett foglalnak-e állást. XI. kongresszusunk a „Fejezzük bé a szocializmus építését a Cseh­szlovák Köztársaságban" jelszó alatt folyt le és egész tárgyalása erre irányult. A kongresszus nagyon konkrét irányelveket hozott hazánk termelőerőinek óriási fejlesztésére, a szocialista demokrácia további el­mélyítésére, valamint népünk anyagi és kulturális színvonalának emelésé­re. Átlátszó hazugság és a jugoszláv nép becsapását jelenti azt állítani, hogy kongresszusunk nem „foglalko­zott a szocializmus építésével a Csehszlovák Köztársaságban". A Politika a csodálkozás mestersé­ges pózát ölti magára, amikor meg­állapítja, hogy pártunk kitart a JKSZ vezetőségének azon bírálata mellett, amelyet a Tájékoztatási Iro­da első 1948. évi határozata fejezett ideológia előtt, nacionalizmusba es­nek, elutasítják, hogy visszatérjenek a marxizmus pozícióira és céltudato­san elszigetelődnek az egységes nemzetközi kommunista fronttól. Je­lenlegi szovjetellenes és szocialista­ellenes eljárásukkal az "agresszív imperialista körök kiszolgálóinak szégyenteljes szerepébe süllyednek. Szent kötelességünk megmutatni iga­zi arcukat és könyörtelenül harcolni káros álláspontjuk ellen. A Borba hírmagyarázója a múltba tett hosszas kirándulásai után arra az arcátlan következtetésre jutott, hogy a XI. kongresszus irányvonala egészben véve az SZKP XX. kong­resszusának következtetése és szel­leme ellen irányul. Pártunk XI. kongresszusának irány­vonalát a szocializmus eddigi építé­sében elért sikerek igazolják. Mérföl­des távolságra vagyunk az egészség­telen büszkeségtől és önelégültségtől, de nincs is mit szégyellenünk. És elsősorban nem szigetelődünk el a Britannia előkészületeinek célja, hogy a lehető legrövidebb időn belül beavatkoz­zanak Libanon belügyeibe s így a vilá­got kész dolog elé állítsák. A NATO or­szágainak hivatalos sajtója a közvéle­ményt előkészíteni igyekezve e gonosz­tevő agresszív tettre, a legkülönbözőbb változatokban rendszeresen terjeszti az Egyesült Arab Köztársaság állítólagos be­avatkozásának hírét Libanon belügyeibe. A nyugati országok sajtója leplezetlenül rámutat arra, hogy a Libanon elleni in­tervenció előkészítését brit-amerikai megegyezés előzte meg, és hogy Eisen­hower amerikai elnök és Macmillan brit miniszterelnök között nemrégen lefolyt tárgyalások fö témája a Libanon elleni agresszió terveinek egybehangolása volt. Mindez arról tanúskodik, hogy az USA és egyes más nyugati országok uralkodó körei vagy az ENSZ fegyveres erőinek leple alatt, vagy egészen nyíltan Libanon­ba akarják küldeni csapataikat és ezt az országot meg akarják szállni. Már csak az ürügyet keresik, hogy megkezd­hessék a függetlenségéért harcoló liba­noni nép ellen intervenciójukat. Felmerül az a jogos kérdés, vajon a nyugati hatalmak egyes körei, amelyek még mindig nem akarnak lemondani a gyarmati hódítások politikájáról, így akar­nak bosszút állni az Egyiptom elleni agresszió és a Szíria ellen tervezett ka­land csődjéért? A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezek hiú remények. Nem kétséges, hogy a Libanon elleni külföldi intervenciók elsősorban újból .fel­tárnák a nyugati hatalmak agresszív és expanzív terveit az arab nemzetekkel szemben. És ahogy ezek a hatalmak ak­ciói a múltban ahhoz vezettek, hogy az arab nemzetek között gyűlölet halmo­zódott fel a gyarmatosítókkal szemben, nem férhet kétség ahhoz, hogy az arab nemzetek elleni minden további akció fo­kozná ezt a gyűlöletet, ami azután meg­nyilvánulna egész nemzedékek után is. Az intervenciósok bombái és ágyúi nemcsak Libanon lakosait ölnék meg, hanem egy­úttal véglegesen megölnének minden hi­tet aziránt, hogy a Nyugat jószándékkal viseltetik a keleti nemzetek irányában mindazoknál, akik efelöl még valamilyen illúziót táplálnának. Nem titok, hogy az USA bizonyos körei már régen foglalkoznak Libanon belügyei­be való beavatkozás tervével és e célból elsősorban a gyarmatosító Dulles és Ei­senhower-doktrinát akarják felhasználni. A neves libanoni politikusok és állam­férfiak hazájuk népéinek akaratát kife­jezve, elítélik a gyarmatosító terveket. Oszejran például, a libanoni parlament elnöke kijelentette, hogy Libanon népe nem engedi meg semmilyen külföldi fegy­veres erőnek, sem az ENSZ fegyveres erőinek va^y bármely külföldi hatalom csapatainak, hogy Libanonban partrs szálljon. Emellett hangsúlyozta, nem sza­bad, hogy az ENSZ megfigyelőinek Liba­nonba való érkezése a külföldi csapatok partraszállásának előjátékává váljék. Adnan Makim, a „Nadzsabe" muzulmán testvériség vezetője kijelentette, ha Ham­marskjöld Libanonba való érkezése a nemzetközi rendőrségi alakulatok partra­szállását akarja előkészíteni az országban, akkor erre azt feleljük —: menjenek ha­za. Nem óhajtjuk, hogy bárki is beavat­kozzék hazánk belügyeibe. Harcolni fo­gunk mindenki ellen, aki külföldi csapa­tokat akar küldeni Libanonba." Libanon belügyeibe való fegyveres be­avatkozás tervei mélységes felháborodást váltanak ki nemcsak ebben az országban és nemcsak az arab országban, hanem számos más országban is a Keleten és Nyugaton egyaránt. Ez érthető, mert a li­banoni külföldi fegyveres intervenció pro­vokáció volna nemcsak a libanoni nép ellen, nemcsak a függetlenségüket védel­, . „„ u„„„ ,,„1.1,; „,+ „ív mező arab nemzetek ellen, hanem provo-­letre van szükség, hogy valaki ezt a« káció voIna az ész vilá békee r" öi e I_ mozgalmat s vele együtt a mi partun-V le n. Ezért minden egvcs ánamnak és mi n. kat is szembe helyezhesse a Szovjet-/} den egyes valóban békére törekvő kor­unió Kommunista Pártjával és annakS mánvnak kötelessége minden erejét latba XX. kongresszusával, amelynek követ-\vetni azért, hogy megakadályozza a Li­keztetéseit gyakorlati tevékenységé-ö banon e" cn i agressziót. Nem engedhető ben teljesen érvényesíti minden való-ÜJ 0.^' » b^tonság tá­, , J . . . . _ . . , U mogatasara alakított ENSZ-t a bekc el­bán kommunista part. A Borba hir-ft le n^ éqoj ilven vagv olvan címen Iibano r magyarázója dicsén azokat a „pozitívV elleni agresszióra használják fel. Moszkva (TASZSZ) — Az utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek hírek arról, hogy az USA és Nagy-Britannia uralkodó körei fegyveres beavatkozásra készülnek Libanonban. Ezért akarják többek közt az Egyesült Nemzetek Szervezete Liba­nonba küldött megfigyelőinek csoportját az ENSZ rendőralakulataivá változtatni. Jelentősen növelni akarják a megfigyelők számát is. Tehát ily módon a külföldi fegyveres beavatkozás veszélyes terveit kovácsolják. Ismeretes, hogy e terveket az USA és Nagy-Britannia vezető államférfiai nyíltan hirdetik. Dulles, az USA államtitkára jú­nius 17-i sajtókonferenciáján kijelentette, szükséges, „hogy Libanonban az ENSZ­nek számbelileg nagyobb és más össze­tételű fegyveres erői legyenek, mint ahogy azt eredetileg feltételezték." Dul­les emellett nyíltan beszélt az USA azon szándékáról, hogy Libanonba saját csa­patait küldje, mint az ENSZ fegyveres­erőit. Egyúttal hangsúlyozta, hogy az amerikai csapatok Libanonban nemcsak az ENSZ kérelmére, hanem egyoldalú akció alapján is partra szállhatnak. Más szavakkal az egész világnak bejelentették, hogy az USA fegyveres intervenció út­jára léphet Libanon ellen. Egy nappal később, június 18-án Eisen­hower elnök a sajtó képviselőinek kije­lentette, hogy az USA tekintettel a liba­noni eseményekre kész „katonai akcióba lépni", és az a kérdés, milyen „akciókat végezhet", az ENSZ megfigyelői csoport­jának és főtitkárának nézetétől függ. André Malraux francia miniszter a li­banoni eseményekkel kapcsolatban kije­lentette, hogy „ha az Egyesült Államok és Nagy-Britannia akcióba lép, ebben Franciaország valószínűleg szintén részt akar majd venni." A brit sajtó nyíltan írja, hogy az USA és Nagy-Britannia kidolgozták a libanoni fegyveres intervenció tervét és készen állnak vérbe fojtani ezen arab ország lakosságának mozgalmát. A News Chro­nicle e terv bizonyos részleteit is lelep­lezi s emellett azt írja, hogy „ezek a ter­vek mai formájukban feltételezik az USA 6. flottilája tengerészgyalogsága há­romezer katonájának kihajózását Bej­rutban, valamint közös brit-amerikai ej­'töernyősök bevetését." Az egész világ szeme előtt az amerikai és brit repülő­gépek rendszeresen fegyvert és lőszert szállítanak Libanonba. Az USA és Nagy­Britannia csapataikat a Földközi-tenger keleti partvidékein vonják össze. Az USA 6. flottilájának hajói és brit hajók, kö­zöttük az „Arc Royal" repülögépanya­hajó már a libanoni partok közelében tartózkodik. McElroy, az USA hadügyminisztere nyíltan fenyegetőzött atomfegyver alkal­mazásával az arab nemzetek ellen. Június 19-én kijelentette, hogy „habozás nél­kül" vetne be többé vagy kevésbé tiszta atombombával felszerelt bombázókat a Közép-Keleten, ha az USA fegyveres erői­nek Libanonban közbe kellene lépniök. Ezzel kapcsolatban helyén való volna az amerikai minisztert emlékeztetni arra, hogy régi időkben Rómában jó szokás volt, hogy a rómaiak fontos határozat­hozataluk előtt zuhany alá álltak. Vajon felhasználta-e ezt a tapasztalatot az USA hadügyminisztere? Ha nem, nagyon jó volna, hogy ha McElroy úr, mielőtt ilyen kijelentést tenne, követné a rómaiak példáját. A nyugati hatalmak jól tájékozott hírei nem titkolják, hogy az USA és Nagy­áramlatokat", amelyek a XX. kong­resszus után megmutatkoztak, de eze­ket nem a lenini elvek megújításá­ban, a forradalmi alkotó marxizmus­hoz való következetes közeledésében látja, hanem ilyen egészséges áram­latnak igyekszik feltüntetni a revi­zionizmust, a leninizmustői való el­hajlást, a burzsoá ideológia és az Az ENSZ megfigyelőinek r ibar.onba i küldött csoportja a öíztonsági Tanács ' határozata alapján nem teljesíthet más (funkciót, mint amit a Biztonsági Tanács I határozata tett feladatává, mégpedig 'azt, hogy megfelelő táimgatást nyújtson. I Nem avatkozhat be az országnak és né­í pének belügyeibe, nincsen erre joga. Tekintettel a nyugati hata'mak libanoni [fegyveres beavatkozásának veszélyére a imperializmus előtti meghátrálást, aX Szovjetunió hivatalos !;<>rci úgy vélik. hogy egyes államok azon kísírlctei, hogy ilyen vagy amolyan ürüggyel fegyveres beavatkozást kövessenek cl Libanon el­len, szöges ellentétben állnak az ENSi alap­lásával, hanem hogy ellenkezőleg, - ki. Sohasem moridottuk, hogy a Ju­pártunk szilárdan egy síkon áll va­lamennyi kommunista párttal, ame­lyeknek képviselői újból teljes elis­merésüket fejezték ki pártunk kö­vetkezetesen forradalmi, lenini poli­tikája iránt. Valóban merészség a. Politika ol­vasóinak azt hazudni, hogy kong­resszusunk „más pártról határozott" és megkísérelte „rákényszeríteni ál­láspontját". Kongresszusunk teljes mértékben elítélte a JKSZ vezetősé­goszláviához fűződő akkori kapcso­latok egyes helytelen módszereinek elvetésével lemondunk a JKSZ-ben levő revizionista elhajlások bírálatá­ról is. Az utóbbi években ehhez nemegyszer minden megalkuvás nél­kül állást foglaltunk. Nincs tehát min megbotránkozniok és értelmet­lenségeket beszélniök a „Tájékozta­tási Iroda nyomásához való vissza­térésről". A gyakorlat bizonyítja hogy a jugoszláv vezetők éppúgy, mint akkor, meghátrálnak a burzsoá munkásmozgalom elárulásához vezető politikát. Ezért többek közt újból védelmére kelt a magyar ellenforradalomnak és^ elveivel" és ezen elvek kigúnyolását je felháborodik a megrögzött revizionis-fí lentik. A libanoni államot érintő kérdését ta, Nagy Imre igazságos elítélésén. >S megoldása a libanoni népnek elvitatha­Ebben egy követ fúj Dullessal és azA t aí la n . ÍOfl a- Liba,10 n bármilyen belső cse­eaész viláoreakcióval amelv envptértü menyel nem szo !9álhatnak indokul a bel­szocialista rendsor országaitól, nem L'zal ^ÄÄÄgiiÄ^ 0 iS^T^X^ pm p|iük envoldalúan saiát érdekein- magya r ^Lüzk százait legyilkolták, SSS^bJÄ-wS de hisztérikus lármát Csap a magyarV létei elkerülhetetlenül a nemzetközi hely­nép aljas árulóinak sorsa felett, akikö ze t sútyos kiéleződéséhez vezethetnének a fasiszta terrorért és a kiontotta" komolva n veszélyeztethetnék a békét, munkásvérért felelősek. N*f ert a teljes felelősség ezen interven­W cio szervezőire es resztvevoire hárul. Minden egyes újabb cikk, amely aV A Szovjetunió, amint már nem egyszer jugoszláv sajtóban a JKSZ vezetőséged kijelentette, azt óhajtja, hogy a Šzov­revizionista elméletének és politiká-ÍS 3 etu nÄ° határainak közelében fekvő közel­emeljük egyoldalúan saját érdekein ket a többi testvérnemzet érdekei fölé, politikánkban következetesen' megőrizzük a proletár nemzetköziség alapelvét. A XI. kongresszus jelsza­vát: „a szocializmus építésének befe­jezését" nem értelmezzük 'nacionális jelszóként, amelynek érvénye csak a mi hazánkra korlátozódik, hanem ál­talános nemzetközi jelszóként, ame­lyet az adott feltételek alapján a fej­lődés bizonyos szakaszában minden egyes népi demokratikus ország meg­valósít. Ügy hisszük, nincs szüksé­günk e téren oktatásra olyan embe­rektől, akik maguk javíthatatlanul beképzeltekké váltak és saját bekép­zeltségük Ízléstelen kultuszát ápolják. Viselkedésük nevetséges volna, ha politiká-. . ... jának védelmére napvilágot lát, csak^f. koz eP­kelp t> tersegben béke uralkod­újabb bizonyítéka a marxizmus-^ n izmustól való elszakadasuknak^ ko zást Libanonban, leplezzék azt bármily Ujabb bizonyítékait adja annak, hogy^ módon, a kommunista pártok harca a revi­zionizmus ellen igazságos és szüksé-u A Z IZRAELI posta- és táviratügyi mi­ges. Es mi e harcot a marxizmus-fs íjiszter, valamint a vallás- és szociális leninizmus teljes győzelméig folytat-a gondoskodásügyi miniszter Ben Gurion juk, a nemzetközi kommunizmustV miniszterelnöknek beadták lemondásukat, teljes győzelmére visszük. $ Lemondásuk oka a zsidóvallásu állampol­_«flár fogalmanak meghatározása körül ke­ir£> letkezett vita (ČTK) Čestmír Cisári ÜJ SZÓ 5 * 1958. június 26.

Next

/
Thumbnails
Contents