Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-26 / 175. szám, csütörtök

Íz állam jelentős szerepe a szocializmus építésének befejezésében V Viliam Široký, a CSKP KB politikai irodája tagja/ miniszterelnök Munkásosztályunk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével nagy történelmi feladatokat teljesített, melyek korszakalkotóan kihatottak hazánk történelmére, társadalmunk fejlődésére és szerkezetére. A XI. ksngresszus most a munkásosztály és az egész nép elé kitűzte a szo­cializmus építése befejezésének fel­adatát. A munkásosztály Csehszlo­vákia Kommunista Pártja vezetésével eisősorban azért teljesítheti ezt a p-igy és Monyolulí ' feladatot, mert a szocializmusért folytatott eddigi küzdelem folyamán maga is meged­zette sorait, megszilárdította erejét és tömörségét és tovább erősítette a munkás-paraszt szövetséget, s ve­zetésével a szocializmusért, a bé­kéért vívott küzdelemben kikovácsol­ta egész népünk egységét. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak ebben a szocializmusért vívott történelmi küzdelemben folytatott következetes marxi-lenini politikája a munkásosztály hatalmi eszközének — népi demokratikus államunknak megteremtését eredményezte. A né­pi demokratikus állam, mint a mun­kásosztály hatékony eszköze a bur­zsoázia kisajátításáért, ellenállása összes formáinak letöréséért, a munkásosztály hatalmának megszi­lárdításáért és megerősítéséért, vala­mint a belső és külső reakció összes támadásainak következetes elhárítá­sáért vívott küzdelemben jól bevált. Bevált, mint a munkásosztály haté­kony eszköze a népgazdaság általá­nos szocialista fejlesztésére, a nép anyagi és kulturális életszínvonala rendszeres emelésének biztosításá­ra, a marxi-lenini ideológiának — társadalmunk uralkodó ideológiájá­nak győzelmére irányuló törekvé­sünkben. Novotny elvtárs a Központi Bi­zottságnak a XI. kongresszuson el­hangzott beszámolójában beszélt ar­ról, milyen fontos Szerepet játszott népi demokratikus államunk eddigi sikereinkben és milyen jelentőséget tulajdonít neki a párt a további fej­lődés során, a hazánk szocialista épí­tésének befejezéséért folytatott küz­delemben. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindenképpen gondoskodik arról, hogy az állam a munkásosztály hatékony és megbízható eszköze le­gyen az előttünk álló összes nehéz és bonyolult feladatok megoldásá­ban, hogy az állami és gazdasági apparátus a munkásosztály érdekei­hez híven ragaszkodó egyénekből te­vődjék össze. Ezt jelentős mértékben elősegítette » minisztériumok és központi hivatalok dolgozói osztály­és politikai megbízhatóságának nemrégen végrehajtott felülvizsgálá­sa. A revizionista nézetek ellen Fontos politikai kérdés ezért,, hogy helyesen értékeljük az álfám pozíció­ját és a szocialista építés befejezé­sével összefüggő konkrét feladatait. Annál inkább fontos politikai kér­dés ez, mivel jelenleg általában az állam kérdése, főként pedig a szo­cialista építés időszaka államának kérdése, a proletárdiktatúra kérdése a revizionista körök támadásainak célpontját képezi. A revizionisták egyrészt igyekeznek eltitkolni, ál­cázni a burzsoázia államának kizsák­mányoló lényegét, másrészt a mun­kásosztály államáról is mint a nép fölött álló és a dolgozó tömegek alkotó erőit béklyóba verő erőről be­szélnek. A proletárdiktatúra kérdésében ilyen revizionista tételeket hirdet a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének programja is. Az állam meg­szilárdítása és a párt vezető sze­repének megerősítése az államban állítólag az átmeneti időszak olyan sajátos jelenségeit idézi elő, mint amilyen a szocialista viszonyok fej­lődésében mutatkozó bürokratizmus és bürokratikus-etatikus torzítások. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének prografnja ennek alapján ar­ra a következtetésre jut, hogy „az állam folyamatos elhalásának kérdé­se a szocialista társadalmi rendszer alapvető és döntő kérdése." Az ilyen megfogalmazásnak persze semmi köze sincs a leninizmushoz. Lenin hangsúlyozta, hogy az állam „akkor halhat el majd teljesen, ami­kor a társadalom megvalósítja majd ezt a szabályt: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint". Amíg az imperializmus tábora szemben áll a szocialista táborral, amíg nincs biztosítva a kommunizmus győzelme, addig nem vehetjük fel gyakorlati feladatként az állam el­halásának kérdését, sőt ellenkezőleg, a kommunista párt és a munkásosz­tály feladata tökéletesíteni és szilár­dítani a szocialista államot, mint a szocialista vívmányok védelmének, a szocialista haza védelmének fontos eszközét Majd, ha a munkásosztály győzelme, addig nem vethetjük fel állama teljesítette történelmi külde­tését, válik az állam elhalásának problémája időszerű feladattá. Természetesen, ha ma az állam el­halásának kérdése még nem lehet időszerű kérdés, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az állam nem vál­tozik. A munkásosztály győzelmével kapcsolatban megváltozott az állam lényege és funkciója. Az állam, amely a burzsoázia uralma alatt a kisebb­ség többség fölötti uralmának esz­köze volt, a munkásosztály és a dolgozó nép uralmának hatalmi esz­közévé vált és teljesíteni kezdte a szocialista állam sajátos funkcióit. Szocialista államunk fejlődése folya­mán változnak, fejlődnek ezek a funkciók, egyesek fokozatosan el­vesztik jelentőségüket, háttérbe szo­rulnak, viszont mások előtérbe lép­nek. Mai társadalmunkban, amely­ben még megmaradtak a kizsákmá­nyoló osztályok maradványai, termé­szetesen érvényesül még az állam elnyomó funkciója, jelentősége és súlya azonban a kizsákmányoló osz­tályok felszámolásának sikeresen folytatódó folyamatával összefüggés­ben fokozatosan csökken, ám to­vábbra is fennáll a szocialista tulaj­don védelmének jelentősége. Más­részt egyáltalán nem csökken az ál­lam funkciója az imperialista intrikák és támadások elleni védelembéh. ' Szocialista államunk a szocialista világrendszer fennállásának viszo­nyai közepette további új, fontos funkciót tölt be azzal, hogy sok­oldalúan kölcsönösen segíti a szo­cialista világrendszer országait, e funkciójának gazdasági része vi­szont egyre jobban a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás formájában bontakozódik ki. Egyre nagyobb je­lentőséget és hatáskört nyer az ál­lam gazdasági-szervező és kulturá­lis-nevelő funkciója. Munkásosztá­lyunk éppen a gazdaság és kultúra terén rendelkezik állama formájában jelentős eszközzel arra, hogy a tár­sadalom gyors és általános felemel­kedése érdekében új forrásokat és erőket mozgósítson. Ha az államnak, a szocialista építés befejezése szempontjából betöltött nagy jelentőségéről beszélünk, ter­mészetesen minduntalan hangsúlyoz­nunk kell, hogy csak olyan állam töltheti be küldetését a munkásosz­tály érdekében, amely rugalmasan, a munkásosztály és a dolgozó nép ér­dekeivel és szükségleteivel teljes összhangban teljesíti összes funkcióit, olyan állam, melynek vezető, szerve­ző és irányító ereje a kommunista párt. A párt vezető szerepe a szocia­lista építés folyamatában törvénysze­rűen fokozódik. A párt vezetésével és csak a párt vezetésével biztosít­hatjuk teljes mértékben a szocialista demokrácia fejlőilését, az állam olyan irányú fejlődését, amelyben egyre bővül és erősödik a dolgozók­nak az állam, népgazdaság és kultú­ra irányításában való közvetlen rész­vétele. Az irányításban bekövetkezett változások erősítik az állam gazdasági-szervező szerepét Pártunk kellőképpen értékelve a szocialista államnak a szocialista épí­tés befejezése időszakában betöltött szerepét és tekintetbe véve a szocia­lista állam gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciójának erő­sítését és tökéletesítését, az 1956. évi országos konferencia óta a jelen­tős intézkedések egész sorát foga­natosította. Ezeknek az intézkedé­seknek közös vonása, hogy a szocia­lista építés befejezésére törekedve, pártunk vezetésével összekötik népi demokratikus államunk összes lánc­szemeit és szerveit s a Nemzeti Front szervezeteit, ebben a törekvés­ben megfelelő helyet és küldetést adnak ezeknek a szerveknek és szer­vezeteknek és minden feltételt meg­teremtenek a dolgozók tömegméretű kezdeményezésének általános kibon­takoződására és érvényesülésére. Államunk gazdasági-szervező funk­ciója általános megjavításának és kulturális-nevelő funkciója elmélyí­tésének és intenzívvé tevésének je­lentőségét társadalmunkban a szocia­lista osztályátalakulások betetőzésére, gazdaságunk további gyors fejleszté­sére irányuló törekvés határozza meg. A dolgozók szocialista nevelé­sének intenzívvé tételével támogatott gazdasági szervező munkánk színvo­nala határozza meg azt a fokot, ame­lyen a kapitalizmussal a termelés és fogyasztás terén folytatott versen­gésben sokoldalúan ki tudjuk hasz­nálni szocialista népgazdaságunk rendszerének előnyeit. Rendszerünk­nek a tőkés rendszer fölötti általá­nos politikai fölénye már kétségtele­nül bebizonyosodott. Most az a fontos, hogy ezt a politikai fölényt és gaz­dasági rendszerünk előnyeit arra használjuk fel, hogy gazdasági téren is — a társadalmi munkatermelé­kenység színvonalában, az egy lakos­ra eső termelésben utolérjük és túl­szárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Ebből indul ki pártunk­nak az összes szakaszokon végzett gazdasági-szervező munka lényeges megjavítására irányuló törekvése, ebből indul ki pártunknak és szer­vezeteinek az a törekvése, hogy mélyen belenyúljanak az építés bonyolult gazdasági és műszaki prob­lémáiba, fokozzák pártunk szerepét és befolyását hazánk gazdasági fej­lesztésének irányításában, ebből ered a konkrét jellegnek a pártmunkával szemben támasztott követelménye. A gazdasági-szervező munka szín­vonalának emelése lényegében attól függ, milyen sikeresen és követke­zetesen valósítjuk meg a népgazda­ság irányítása színvonalának emelé­sére pártunk által kidolgozott intéz­kedések egész komplexumát. Az utóbbi években egyre világosab­ban kitűnt, hogy az irányítás rend­szere elmaradt a termelőerők fejlő­dése mögött. A termelés terjedelme lényegesen bővült, új termelő-kapa­citások és új termelőágak keletkez­tek, emelkedett a termelés műszaki színvonala. Jobban megismertük ha­zánk közgazdaságát, a szocialista, közgazdaság fejlődésének törvény­szerűségeit, forrásait és lehetőségeit, tökéletesítettük a tervezést és nyil­vántartást, emelkedett a munkásosz­tály kulturális, műszaki és poliť színvonala. Nagy lépést tettünk előre a műszaki és általában a gazdasági értelmiség nevelésében, a munkás­osztállyal osztály- és ideológiai szempontból összeforrt új értelmiség számottevő kádereivel bővítettük so­rait. Általánosan fokozódtak a dolgo­zók politikai és gazdasági ismeretei, elmélyült a nép erkölcsi-politikai egysége és alapja, a munkás-paraszt szövetség. Pártunk kifejlődött s igazolta tu­dását és képességét, hogy idejében és körültekintően, a szocializmus és a nép érdekeinek megfelelően tudja megoldani a szocialista építés bonyo­lult feladatait és vezetése alatt egye­síteni tudja a dolgozó népet. Mindez lehetővé tette pártunknak, hogy messzemenő változásokat esz­közöljön az irányítás módszerében. Az irányítás új módszerét a szocia­lista építés során szerzett eddigi gazdag tapasztalataink alapján, a ha­zánk gazdaságának fejlesztésében és a szocialista osztály-átalakulások megvalósításában~elért helyzet, vala­mint a további gazdasági fejlődés és a szocialista demokrácia elmélyítése terén a hazánk szocialista építésének befejezéséért folytatott további küz­delem szakaszában előttünk álló táv­latok tüzetes és általános értékelése után dolgoztuk ki. Pártunk törekvé­sében döntő fontossággal bír az, hogy lényegesen magasabb fokra emeljük népgazdaságunkat. Ennek útja a tár­sadalmi munkatermelékenység gyors növekedése, amit a technikának, a termelési munkafolyamatok gépesíté. sének és automatizálásának igazán forradalmi fejlődése, a népgazdaság villanyosításának és chemizálásának nagyszabású fejlődése tesz lehetővé. Az irányítás új módszerének feladata éppen az, hogy biztosítsa a népgaz­daság ilyen irányú fejlődését. Az irányítás módszerében eszközölt változások lényege abban van, hogy széles teret szabadítsunk fel a dol­gozók kezdeményezése kibontakozó­dásának, jobb-feltétéleket teremtsünk arra, hogy a dolgozók maximálisan részt vegyenek az államigazgatásban és a népgazdaság irányításában, s valamennyi szakaszon a termelési és a gazdasági kérdések megoldásában. Ezért pártunk nemcsak gazdasági, hanem szervezési ügyet, de elsősor­ban politikai ügyet lát az irányítás új módszerében, a szocialista-demok­ratizmus elmélyítésének fontos, szer­ves részét látja benne, mivel éppen ebben az értelemben törekszünk a szocialista demokratizmus elmélyí­tésére. Abból a Jenini tételből indu­lunk ki, hogy a szocializmus első íz­ben teszi- lehetővé, hogy a dolgozók igazi többségét olyan tevékenységbe vonjuk be, amelyben megmutathat­ják, mit tudnak, amelyben kifejleszt­hetik képességeiket és amelyben fel­tűnhetnek a nép körében óriási számban rejlő tehetségek. Minél kö­vetkezetesebben valósítjuk meg eze­ket az alapelveket, annál szilárdabb lesz a szocializmus hazánkban, annál nagyobbak lesznek hazánk gazdasági és kulturális sikerei. Ezért fektet pártunk nagy súlyt arra, hogy a dolgozók jól megismerjék a szocia­lista építés feladatait, ezért,tárgyal­ja ,meg széleskörűen a néppel az összes fontos kérdéseket, ezért kér tanácsot a néptől. A CSKP XI. kong­resszusának határozata értelmében következetesen tovább fpgjuk alkal­mazni ezt a gyakorlatot, mivel ez az az út, amely Lefiin szerint a dolgo­zókat az új élet önálló alkotó építé­sének útjára vezeti. Érvényesítsük következetesen a demokratikus centralizmust a népgazdaság irányításában A gazdasági és szervezeti intézke­dések terén a gazdasági törvények hatásának jobb kihasználására és az adminisztrálás korlátozására irányuló törekvés jellemzi az új irányítási módszert. Összefügg ezzel az opera­tív funkcióknak az irányítás alsóbb szerveire és fokaira való decentrali­zálása, az új gazdasági-termelési egységek önállóságának fokozása és a nemzeti bizottságok szerepének fokozása a népgazdaság fejlesztésé­ben, viszont egyidejűleg erősítjük az ország gazdasági fejlődése helyes arányainak létrehozásában és bizto­sításában gyakorolt központi irányí­tást. Végeredményben arról van szó, hogy kiküszöböljük a fölösleges szer­veket és összekötő kapcsokat, lé­nyegesen olcsóbbá és jobbá tegyük az államapparátust és a gazdasági szervezetek apparátusát, korlátozzuk a bürokratizmus és a merev irodai adminisztráló irányítási módszerek érvényesülésének lehetőségét. Pártunk az irányítás terén fogana­tosítandó új intézkedések előkészíté­sében a szocialista állam és nép­gazdaság építésének és irányításának tudományosan alátámasztott, Lenin­től kidolgozott, a Szovjetunió és a többi szocialista országok történelmi tapasztalataival igazolt alapelveiből indult ki. Ez a szocialista rendszer alkotja a demokratikus centralizmust és a népgazdaságnak egységes állami terv alapján való fejlesztése alapel­vét. A demokratikus centralizmus alapelve a szocialista rendszer lénye­géből ered. Lehetővé teszi, hogy az elvi kérdésekben gyakorolt központi irányítást erőteljesen összekössük a tömegek kezdeményezésének maxi­mális serkentésével és kihasználásá­val s a tömegeknek az állam és a népgazdaság irányítása kérdéseinek megoldásába való rendszeres bevo­násával. A termelőeszközök tulajdo­nának társadalmi jellege, a termelés, a technika és a technológia állandó fejlesztése, a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlesztése objektí­ven szükségessé teszi az ország köz­gazdasága szervezésének szilárd köz­ponti irányítását. Az egységes állami terv szerinti népgazdaságfejlesztés lenini alapél. ve így tudományosan kifejezi a köz­ponti irányt, általánosítva kifejezi a szocialista társadalom közös érdekeit. Ez az alapelv a szocialista közgaz­daság irányításában nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt is döntő fontossággal bír a munkák minősége. A központi irányítást nem az teszi szilárddá, ha minden kicsiséget megold. Ellenke­zőleg, ilyen munkamódszer mellett felmerül az a veszély, hogy ugyan­olyan színvonalon oldanak meg elvi és másodrendű kérdéseket, és hogy a mennyiségben elvész a minőség. A központi irányítás akkor szilárd, ha minden erejét a döntő fontossá­gú, kulcsfontosságú kérdések alapos, idejében való és mindenképpen indo­kolt megoldására összpontosítja ha az alsóbbfokú szerveknek világos irányvonalat ad, amely alapján azok maximális mértékben fejleszthetik lehetőségeiket és az operatív irányí­tás terén rendelkezésükre álló tarta­lékaikat. Ha azt hangsúlyozzuk, hogy a köz­ponti irányításnak az alapvető kér­dések megoldására kell összpontosul­nia, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ily módon gyöngül a központi szervek felelőssége azért, hogy az al­sóbbfokú szervek és tagok irányítá­sának hatáskörébe utalt kérdéseket az egész állam érdekeinek, az egész társadalom szükségleteinek megfele­lően oldják meg és hogy feladjuk az említett szervek munkájával szemben támasztott konkrét és ope­ratív jelleg követelményét. Ez ter­mészetes. Ugyanúgy ma már nem mondhatjuk teljes határozottsággal, hogy az összes esetekben végrehaj­tott decentralizáló intézkedések a legjobban és legcélszerűbben érvénye­sítik a kitűzött elveket. Konkrét ese­tekben nem mindig teljesen egyér­telmű a határvonal aközött, mit cél­szerű bizonyos téren decentralizálni és aközött, mi követeli meg továbbra is a központi irányítást. Ezért gon­dosan tovább kell figyelnünk a fejlő- j dést s a tapasztalatokat és termé­szetes, hogy szükség esetén nem fo­gunk habozni megtenni a szükséges módosításokat. Éppen •ezért most az irányítás módszerében eszközlendő változás'ók megvalósításánál biztosítanunk kell, hogy ezeket a változásokat szigorúan az új irányítási módszer politikai és gazdasági vezéreszméinek szellemé­ben hajtsuk végre. Meg kell akadá­lyoznunk azt, hogy adminisztráló módszerek, olyan bürokratikus mun­kaformák és módszerek üsstk fél a fejüket, melyeket már igazságos bírálatban részesítettünk. Számolnunk kell vele, hogy még nehézségekbe ütközünk és nem megy mindén si­mán. Bizonyára még akadnak egyé­nek, akik nem tudván alkalmazkodni az új helyzethez és dolgozni az új módszerekkel, az egyes nehézségeket és fogyatékosságokat az új irányítási módszernek fogják betudni. Ezért ne abból a szempontból vizsgáljuk a fel­merülő fogyatékosságokat és prob­lémákat, hogy miként korlátozzuk az új intézkedések hatását és zsugorít­suk össze a régi módon, hanem abból a szempontból, vajon mindenütt megteremtettük-e a feltételeket arra, hogy az új intézkedések teljes mér­tékben az egész népgazdaság és tár­sadalom javát szolgálják. Az új szervezés új munkamódszereket követel Jelenleg már lényegében befejez­tük az iparunk és építészetünk meg­szervezésének átépítésével összefüg­gő munkálatokat. Egyidejűleg befe­jezzük annak előkészítését, hogy fo­lyó évi július 1-ével hatályba lépje­nek azok az intézkedések, melyek az ország gazdasági építésének irá­nyításában fokozzák a nemzeti bi­zottságok szerepét. Ezek az intéz­kedések, melyekről pártunk Központi Bizottsága két ülésén tárgyalt, arra irányulnak, hogy a jelenleg a nemzeti bizottságok igazgatása alá tartozó terjedelmes gazdaságban is ér­vényesüljenek az irányítás, terve- . zés, pénzellátás és anyagi érde­keltség hasonió alapelvei, mint ami­lyeneket az iparban és építészetben bevezetünk és hogy kellőképpen ki legyenek használva a nemzeti bizott­ságok — a munkásosztály és a dol­gozó nép hatalmi szervei — előtt álló messzemenő lehetőségek arra, hogy lényegesen fokozzák a dolgozók részvételét a gazdaság irányításában és az államigazgatásban. Az üzemek és az egész népgazda­ság menetében semmilyen komoly nehézség nem merült fel az egyes ágakon belül a szervezetekben, szál­lító és megrendelő kapcsolatokban eszközölt komoly változásokkal ösz­szefüggő nagyszabású munkával kap­csolatban. Ezt a tényt érdem szerint méltányoljuk; azt bizonyítja, hogy a pártszervezetek, a pártszervek és a gazdasági dolgozók felelősségtelje­sen, rugalmasan és operatívan láttak e feladat biztosításához, azt bizo­nyítja, hogy helyesen fogták fel az új megszervezés értelmét - és jelen­tőségét. Az ipar és az építészet új meg­szervezése még csak két hónapja működik. Ez túl rövid idő ahhoz, hogy alaposan értékelhessük a szer­zett tapasztalatokat. De így is el­mondhatjuk, hogy az első tapaszta­latok jók, hogy a helyes úton hala­dunk, hogy a foganatosított intézke­dések szükségesek, célszerűek és megfelelnek viszonyainknak. Ha azonban kezdetképpen megál­lapítjuk, hogy nem következtek be zavarok a népgazdaságban, úgy most, három hónappal a végrehajtott át­szervezés után meg kell követelnünk, hogy szorgalmas munka induljon meg az új gazdasági-termelési egy­ségek konszolidálására, hogy gyor­san és energikusan ellássuk őket a • hozzájuk tartozó szervezetekkel, ne­vezetesen a jóváhagyott terjedelmű tervező, kutató és fejlesztő tevé­kenységgel és hogy rendszeres és céltudatos munka induljon meg a gazdasági-termelési egységek új megszervezésének lényegéből eredő számtalan előny felhasználására. En­nek érdekében elsősorban meg kell teremtenünk az előzetes feltételeket, főként véglegesen tisztáznunk és módosítanunk kell az új gazdasági­termelési egységek belső kapcsola­tait, egymás közti kapcsolatait, vala­mint a gazdasági-termelési egységek és a minisztériumok kapcsolatait. Annak érdekében, hogy megteremt­sük a jövő évi terv alapos előkészí­tésének feltételeit — ami már a tervezés és pénzellátás terén foga­natosított új intézkedések jegyében történik, — haladéktalanul meg kell oldanunk ezeket a kérdéseket, hogy aztán szilárd és konszolidált szerve­zeti alapon tüzetesen átdolgozzuk a tervezés, pénzellátás, anyagi érde­keltség bonyolult kérdéseit, amelyek tulajdonképpen az irányítás új mód­szerének tartalmát képezik. Nent szabad, hogy megoldatlan szervezési és káderproblémákkal fogjunk ezek­nek a munkáknak. A tervezés, pénz­(Folytatás a 4. oldalon.) ÚJ SZÓ 625 * 1958. június 23.

Next

/
Thumbnails
Contents