Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-09 / 128. szám, péntek

MIT LÁTTUNK BRÜSSZELBEN? Belgiumban, sőt magában Brüsszel városában nem az első az idei világkiállítás. Utoljára a belga főváros 1935-ben volt színhelye hasonló nagy eseménynek, még hozzá pontosan ugyanazon a helyen, mint a mostani, csak éppen kisebb területen, szűkebb keretek között. Az 1935. évi brüsszeli világkiállítás két nagy pavilonja megmaradt és azokban van elhelyezve az utolsó ötven esztendő szépművészeti és tudományos fejlődésének tárlata. Ehhez az alaphoz építettek hozzá aztán a belgák vagy ötven további, igen változatos st'.lusú, kisebb-nagyobb kiállítási csarnokot, továbbá az 53 külföldi állam és nemzetközi szervezet összesen vagy 75 pavilont. Mindezt kiegészíti a századforduló Brüsszeljének a budapesti milleniumi ősbudavárhoz hasonló, korabeli stílusban felépített épületcsoportja, amelynek házai mindmegannyi vidám mulatóhelyet rejtenek magukban. További rész a mutatványos bódék, hullámvasutak és más vurstliszerű intézmények rengetege, sőt még a gyerekek szórakoztatására szolgáló különleges körhintákról és barlangvasutakról sem feledkeztek meg. Mindez a brüsszeli királyi parknak nyilvánosság számára megnyitott részén, apró tavak, dombok, árnyékos utak és díszpázsitok között 200 hektárnyi óriási területet foglal el. A kiállítás közepén felépített .102 méter magas atomium megkönnyíti a tájékozódást. Jelenleg a napi látogatók száma százezer körül mozog, de vasárnaponként máris eléri a kétszázezret. Ügy remélik, hogy a nyári legforgalmasabb napokon ezek a számok megkétszereződnek és a kiállítást féléves tartama alatt vagy 40 millió személy látogatja meg. Ez új nézőcsúcs lenne, mert eddig az 1937 évi párizsi világkiállításnak volt a legtöbb látogatója, 39 millió. A modern Babilon A főbejárat előtti óriási térség közepében ég a kiállítás öröklángja számtalan, éjszaka színesen megvilágított szökőkút között. Innen az atómiumhoz vezető lejtős főútvonalon vagy fél kilométer hosszúságban a Leningrád melletti Peterhof vízijátékaira emlékeztető vízilépcsó vonul végig, amely a sötétség beálltával tarka színekben játszik. Maga az atómium kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű gömbjével szintén éjszaka milyen alapvetően más módon oldhat meg két ország azonos feladatot: néhány ezer négyzetméternyi területen bemutatni társadalmi rendje, gazdasága, kultúrája lényegét úgy, hogy az igaz, meggyőző és vonzó legyen. E tekintetben a két csarnok két különböző világ — szinte megdöbbentő az ellentétnek ilyen szemléletes megnyilvánulása egymástól alig száz méternyi távolságra. Mit mor d a szovjet pavilon? A hatalmas szovjet csarnok — a közepén csak a földszinten, de a négy oldalán két emeleten, vagy húsz méter széles körbenfutó párkán"okon — a szovjet élet, a szovjet valóság minden lényeges megnyilvánulását bemutatja. Tehát nemcsak a gazdasági eredményeket, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés stb. fejlődését az elmúlt negyven év alatt, hanem az egész szovjet kultúrélet gyökereit és hagyományait, elért színvonlát is. Nem hiányzik mindennek szemléletes és meggyőző politikai értékelése sem, sőt monhatnánk, ez a döntő. A szovjet kiállítás Brüsszelben lényegében két fő célt követ: meggyőzni még a legmegátalkodottabb reakcióst is a szovjet valóságról, amelyről nap nap mellett ma is annyi hazugság születik a tőkés világban, s megmutatni, hogy mindennek az óriási eredménynek a megvalósítását a szocialistja rendszer tette lehetővé. A hatás, amit a szovjet pavilon napi sok tízezer látogatójára gyakorol, azt bizonyítja, hogy sikerült megoldani mindkét feladatot. Mondhatná valaki — s vannak sokan, akik mondják is —, hogy egy állam, függetlenül gazdasága erejétől, kultúrája színvonalától berendezhet igazán csodálatos kiállítási csarnokot anélkül, hogy annak tartalma helyesen jellemezné a tényleges eredményeket, anélkül, hogy az fedné a valóságot. Már az 1937. évi párizsi világkiállításon is elhangzottak ilyen hangok az ottani szovjet pavilonnal kapcsolatban, s azóta sem ültek el, bárhol is mutatta be a Szovjetunió elért eredményeit az ellenséges kapitalista világban. Nos, Brüsszelben ezek a hangok elültek s ha el is hangzanak szórványosan, maguk a polgári (Folytatás a 11. oldalon.) A szovjet csarnok középső részének képe A moszkvai Vörös teret ábrázoló óriási méretű festmény előtt Lenin 8 méter magas bronzszobra áll. A kép felső részén az első szputnyik eredeti nagyságában. A Lenin-szobor lábai alatt, a lépcsők előtt a hordóalakú szerkezet a moszkvai golyóscsapágy-gyár egyik kiállított terméke, előtte, a tömeg közepén a II. számú szputnyik látható. A Lenin-szobor talpazatával egymagasságban, a kép jobb- és baloldali szélén vannak elhelyezve az óriási érdeklődést kiváltó szovjet lökhajtásos polgári repülőgépek kicsinyített modelljei. A szovjet pavilont május 1-ének estéjéig egymillió ember tekintette meg. a legszebb, amikor számtalan felvillanó fényével tényleg egy eddig előttünk ismeretlen világ, az atom világának, titokzatos erőinek benyomását kelti. Végig a főútvonalakon háromféle közlekedési es?'<öz kömv'ti neg a kerekű motorkerékpárok cikáznak, amelyeken a két utas ülése elől van a két kerék között, a vezető - fiatal fiúk — hátul ül. Magában az atomiumba gyorsfelvonó viszi fel a kíváncsiakat fél perc alatt a 100 mé<-"rr.s maoasságba — notom 60 közé, mindkettő nyugodtan hat a velük szembenálló, görcsösen modern vatikáni épületek, vagy a tényleg frappáns francia csarnokkal szemben. A szovjet csarnok téglalap, az amerikai köralakú, mindkettő vagy 25 000 négyzetméternyi területű A szovjet Ezt a képet a Paris Match című ismert, kimondottan jobboldali párizsi képeslap április 26-i számából vettük át. A kép a II. számú szputnyikot ábrázolja a brüsszeli kiállítás szovjet csarnokából a következő, szószerint lefordított szöveggel: „A SZPUTNIK TlZ AZ EGYHEZ ARÁNYBAN NYER BRÜSSZELBEN. Az oroszoknak az első napon tízszer annyi látogatójuk volt, mint az amerikaiaknak. Ennek okát a szputnyik II-nek eredeti nagyságban kiállított másában kell keresni. Aki be akart jutni a csarnokba, annak két órán keresztül sorba kellett állnia. Az orosz étterem volt a leglátogatottabb: egy kaviáros kenyér 100 francia frankba került." Mi a legérdekesebb? Ilyen óriási méretek között az átlagos látogató - mégha a brüsszeli őslakos is - természetesen csak a legérdekesebb dolgokat szemlélheti meg. A főbejárattól, de a többi bejárattól is a központi fekvésű atomium felé tart mindenki s ha van türelme kivárni, míg rákerül a sor, élvezheti a legfelső gömbből a kilátást a kiállításra és Brüsszel városára. Esetleg meg is ebédelhet ott méregdrága áron, vagy 500-600 frankért. Az atomiumtól a látogatók, legalább azok, akik először vannak a kiállításon, a Nemzetek tere felé tartanak gyalogszerrel vagy az említett három közlekedési eszköz valamelyikén. A Nemzetek terét veszik körül ugyanis a legérdekesebb csarnokok, azók, amelyeket mindenki elsősorban meglátogat: a szovjet és az amerikai. A békés verseny Brüsszelben egy fél évig kézzel fogható valóság, izgalmas valami, amit nem mulaszt el senki sem. A belga király is „békés együttélésről, a Kelet és Nyugat közötti versenyről, a béke és a haladás ápolásáról" beszélt a megnyitáskor, amit — szerinte is — „a föld minden országának és nemzetének egyaránt istápolnia kell". Nos, ennek a békés versenynek leszűkített, de konkrét megnyilvánulása a szovjet és az amerikai csarnok egymás mellett a Nemzetek terén. Belga újságírók megfigyelték, hogy kivétel nélkül mindenki, aki megtekinti a szovjet pavilont, utána átmegy az amerikaiba és fordítva. Két világ — dióhéjban Külsőleg, az építészeti stílust tekintve, nincs is olyan nagy különbség a „riválisok" között. Egyik sem tartozik a minden áron újszerűnek, eredetinek feltűnni akaró épületek A kép hátterében a brüsszeli szovjet kiállítási csarnok homlokzata látható. Előtte a betonszerkezet a kiállítás területén levő két dombot összekötő, 450 méter hosszú hídnak az egyik tartószerkezete és feljárata. A kép felső részében a kiállítás területén közlekedő drótkötélpálya egyik gondolája. kiállítás roppant távolságainak leküzdését. A sokaság feje fölött, emeletnyi magasságban kétszemélyes gondolák siklanak szüntelenül sodronykötélen vagy öt kilométernyi távolságra. Lenn az utakon zajtalanul járó akkumulátoros kocsik hosszú sora a fő tömegszállító eszköz, míg a járókelők között háromfrankért. A kiállítás belépődíja viszont „csak" 30 belga frank. De még megannyi közlekedési eszköz sem tudja mentesíteni a világkiállítás látogatóját az egyes kiállítási csarnokok megtekintetésével járó fáradságtól. Jellemző a méretekre

% hogy öt napig jártuk — egy tucat csehszlovákiai újságíró — a még teljesen el sem készült kiállítás látnivalóit. Mindennap délelőtt tíztől éjfél után egyig a szó szoros értelmében robotoltunk. Mégis egyetlen egy sem akad közöttünk, aki elmondhatta volna, hogy mindenütt volt, mindent látott. Ha valaki az egyes pavilonokat részletesen akarná tanulmányozni, hosszú heteket tölthetne az Expo 58-ban, ahogyan a belgák a világkiállítást röviden nevezik. épület nemesen egyszerű, beton és alumínium. Az egész alumínium felépítmény szétszedhető s elszállítható. Az amerikai acél és üveg, s különösen esti megvilágításban hat tetszetősen. Annál nagyobb a különbség a két csarnok btelső tartalma közötti Az ember nem is hinné, ha nem látná. IJJ SZÖ 10 * 1958. május 9.