Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-03 / 122. szám, szombat

MEGKÉSVE, DE JÓ ÚTON «=• a Néhány szó az első csehszlovák művészi fényképkiállítás margójára rý

y Meglepő adatok Kissé sokáig tartott, 'míg eljutottunk az első művészi fényképkiállításig. Anrál is inkább hosszú volt ez a St, mert Csehszlovákiában komoly hajyományai vannak e fiatal művészeti i ^gthak. Nálunk a fényképezés igazán ľ Tapogatózás a helyes irányban Igen, az a tény, hogy a kiállított képeknek csaknem a fele eddig ismeretlen szerző műve, új vért jelent a fotoéletben, de magán hordja az első bizonytalan lépések jegyét is. Bár P. ZORA: KOHÖK. tömegjellegű, hiszen csaknem négy. millióra becsülik a fényképezőgép-tulajdonosok számát, ami ha az egy főre eső arányt vesszük, a világon az első helyre emeli hazánkat ,és csak utánunk következik az USA, NSZK, Angiig, Japán stb. Persze ez a szám nem jelenti azt, hogy százezerre rúg azok szárra, akik művészi színvonalon fényképeznek. Erről szó sincs. Mindenesetr: ez a kiállítás azt mutatja, hogy a reprezentatív nevek mellett nagyon sok, eddig ismeretlen fotős is szerepel az ország minden részéből, pedig a prágai kiállítás az első. a bíráló bizottság jó munkát végzett, néhány kép kirekesztésével még színvonalasabbá tehette volna a kiállítást. Ahogy az ember végignézi a képeket, arra a meggyőződésre jut, hogy többségük az életet igyekszik megörökíteni realista módon, de sajnos a sok-sok apró mozaikból még se áll össze hazánk, népeink mai életének magával ragadó, lelkesítő képe. A fényképészek valahogy nehezen tudnak elszakadni a régi nagy témáktól, és nem egy olyan kép akad amelynek variánsa megtalálható a legtöbb kiállításon. Nem vitás, hogy nehéz új témát meglátni, észrevenni, azt cnúvészi módon ábrázolni, de mégis csak valamennyi művészet közül talán a fotósok dolga a legkönnyebb. Ezt bizonyítja K. Kania öt gyönyörű osztravai képe, amely az acél városát mutatja be, de nem hiányzik belőle a poézis, a hangulat sem. A kiállítás színvonalát csak emeli a szokásos formátumtól eltérő néhány kép, amely közül érdemes megemlíteni L. E. Drahoš panoramatikus képeit és J. Havlík: Hazatérés-ét. Nagyon sok a szép lírai tájkép, különféle gyermektémák, hangulatképek, örültünk a komáromi Plekner István három kedves képének is. Aki figyelemmel kíséri fotoéletünk fejlődését, azt kissé zavarta az, hogy elég sok képet már többször láttunk különfé'e lapokban, publikációkban. A kiálítás képeinek többsége a régi iskolák újravirágzását mutatja, s a modern realista irányzatoknak alig van követője. A színesképek színvonala még elmarad a fehér-feketék mögött, bár némely tájkép már nagy fejlődést mutat. Tanulság Az első prágai országos művészi fényképkiállítás után számunkra az lehet a legnagyobb tanulság, amelyet érdemes lett volna már megemlíteni a népi alkotások fényképkiállítása után is, hogy sajtónk bizony nem nagyon propagálja a művészi fényképeket. Pedig a kiállítások nevelő hatása korántsem olyan jelentős (még ha több tízezren megtekintik is), mint az újságoké és elsősorban a képes folyóiratoké. Hiszen a fényképek életét és tömegekhez juttatását ezek biztosítják — úgy, gondolom, hogy képeslapjaink kicsit alaposabban megválogathatnák képeiket, és jő lenne, ha a címlapokon minél több művészi fénykéD látna napvilágot. A fényképészet külön műfaj, amelyben még jobban burjánzanak a. .gaocrek, a dilettáns, iművek, mint az irodalomban, a grafikában vagy másutt. Különbséget kell tenni a művészi fényképek, riportképek és a műkedvelői kedvtelés kőzett. Természetes, hogy a folyóiratok hasábjain csak az első kettőnek van helye. Miért ne ismerhetnék meg a csehszlovákiai magyar olvasók hazánk legjobb fotográfusait, miért ne neveljük olvasóinkat jobb ízlésre? Szűcs Béla cA (^mgjai Tjao-aiz A Prágai Tavasz szervezésével megbízott bizottság tagjai tájékoztatták a hazai és külföldi sajtó képviselőit a május 11-én kezdődő zenei fesztivál előkészületeinek befejezéséről. Az idei Prágai Tavasz műsorában kimagasló helyet foglal el, mint már lapunkban írtunk róla — Leoä Janáček cseh zeneszerző műveinek bemutatása. A Prágai Tavasz iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Huszonöt rádióállomás fogja közvetíteni a műsort a világ minden tájára. A Prágai Tavasz keretén belül, már hagyományosan, a fiatal tehetségek is összemérik tudásukat. Idén először orgonán, a hangszerek „királyán" versenyeznek. Május 2-án délután a Művészek Házának nagytermében kezdődött meg ünnepélyes keretek között nyolc ország harminckilenc művésze részvételével a verseny. A zsűri elnöke dr. Václav Holzknecht, a Prágai Zeneakadémia igazgatója, tagjai neves külföldi és hazai orgonaművészek. A győztesek május 14-én nyilvános hangversenyen lépnek fel és ekkor osztják ki a díjakat is. A Prágai Tavaszra, amely az évek folyamán hírnevet szerzett külföldön, idén is számos külföldi jelezte látogatását, őszinte örömmel fogadunk mindenkit, legyen az művész, zenekritikus, zenebarát, vagy csak egyszerű turista. Hiszen a zenei fesztiválok fő célja, hogy a művészet talaján találkozzanak, a művészet jegyében fogjanak össze a földteke különböző pontjain élő, a művészet halhatatlan értékeit tisztelő emberek és segítsenek megőrizni, továbbfejleszteni ezeket a világnak csak gyönyörűséget osztogató kincseket. A Szlovák Filharmónia Kamarazenekara Az áprilisi bérletsorozat a Szlovák Filharmónia Kamarazenekarának jól sikerült hangversenyével zárult. A Szlovák Filharmónia vezetősége részéről szerencsés gondolat volt a kamarazenekar megalakítása, mert ezzel új színnel gazdagította zenei életünket és o kamarazene kedvelőinek őszinte örömére a bratislavai hangversenydobogón jelélesztette a kamarazene meghitt szellemét. Kamarazenekarunkat a fiatalok együttesének nevezhetjük. A Filharmónia fiatal tagjaiból alakült, amellett zenei múltját tekintve is fiatal, ezúttal tartotta második hangversenyét, és ez a kettős fiatalság már önmagában véve megindokolja azt a bizonyos kiforratlanságot, amellyel az együttes játékában még találkozunk. így például Henry Purcell „Vonóskari szvitjében" a hangkezdések nem voltak eléggé kiegyenlítettek és általában a „hangzás" még nem érte el azt az egyenletességet, amely teljesen csiszolttá tehetné az előadás kultúráját. A második számban a zenészek érezhetően belemelegedtek, s Arcangello Corelli „Concerto grossoját" szépen, és ami nagyon fontos, stílusosan adták elő. A hangszeres koficart, történetében az úgynevezett „concerto grosso" tulajdonképpen Corelli nevéhez fűződik, akiben a 17. századbeli olasz kamarazenestílus nemessége végleg megérlelődött. Az előadott zeneműben három szólóhangszer (2 hegedű és egy gordonka) áll koncertálva szemben a zenekarral. A három szólista (Mikulás Jelinek, Marta Országová, hegedű és Oto Novák, gordonka) jól játszott, különösen Jelinek teljesítményét kell kiemelnünk. A fiatal művész szívvel, őszinte muzsikálási kedvvel hegedült és lendületével vitte a többieket. Egyébként nemcsak ebben a számban, az egész este folyamán nagyon jól töltötte be a koncertmester feladatát. Ami pedig az együttest illeti, a 'zenészek Corelli Concerto grossojában eltalálták azt a közvetlen, intim hangot, ami a kamarazenét olyan vonzóvá és kellemessé teszi. Wolfgang Amadeus Mozart „Bella mia fiamma" örömmel várt gyönyörű áriája nem nyújtott zavartalan műélvezetet. Elena Králikova szopránénekesnöt hanganyaga nem predesztinálja a Szlovák Filharmónia nagy hangversenytermének pódiumára. Érdekes műsorszám volt Mozart Esdúr „Fúvós-szerenádja". Amint látjuk, fiatal művészeink a sablontól eltérő feladatokra is vállalkoznak, örömmel üdvözöljük az ilyen friss, egészséges művészi kezdeményezéseket. Szívesen fogadtuk a ritkán hallott fúvósoktettet, elgyönyörködtünk Mozart klasszikusan egyensúlyozott fúvósnyolcas-színeiben. A mű összhatásában elgondolkozó, romantikus, Mozart könnyed derűje és álmodozó bensősége árad belőle. A fiatal fúvósegyüttes szépen és lelkiismeretes technikai készültséggel játszott (dirigens nélkül), bár előadásuk általában véve, például a mélyebb lélegzetű, szinte szimfonikus jellegű első tételben életteljesebb is lehetett volna. A műsort befejező Mozart „Divertimento" friss, problémamentes muzsikája üdítően hatott. Az együttes művészi vezetője, a tehetséges fiatal Zden k Bílek karmester a hangversenyt finom kamarastílusban vezényelte. A sikerült est után jogos bizakodással nézünk kamaraegyüttesünk művészi fejlődése elé. HAVAS MÄRTA Kína ötezer éves, írott emlékekkel bíró történelmében vajmi rövid idő tíz esztendő. Mégis az elmúlt nem egészen tíz év alatt több lényeges äsemény történt, mint azelőtt hosszú évezredeken át. Amit ma feljegyez a történelem, holnap már meghaladottá válik az óriási, Európa-terjedelmű országban, ahol annyi ideig állani látszott az idő kereke. A krópikás igyekszik feljegyezni a nagy történelmi változások egy-egy mozaikját, de szinte lehetetlen Kínáról összefogó, hü képet adni: a jelen szemünk előtt válik múlttá s egyre rohamosabban kopog a hatalmas Drszágban minden téren a jövő. Az utóbbi száz évben a tőkés hatalmak legfontosabb piacuknak tekintették a félgyarmati sorsban sínylődő Kínát. Majd mikor kénytelenek voltak a függetlenné vált országot „leírni", kereskedelmi tilalommal igyekeztek térdre kényszeríteni a szocializmust építő államot, de ez a tervük is csődöt mondott. A kínai népi felszabadító hadsereg győzelmének .másnapján azonnal rohamos ütemben megindult az ország újjáépítése. A busás hasznot hozó kiviteli piacuk elvesztése felett kesergő nyugati hatalmak minden kínálkozó alkalommal „szomorú véget" jósolnak a hatalmas erőfeszítésnek — természetesen hasztalan. Mindezek ellenére a KNK elvileg nem utasítja el a tőkés hatalmakkal való árucsereforgalmat, de jogosan kitart az egyenlőség elve mellett. Ezen az alapon tehát a kapitalista államoknak is módjukban áll, hogy felvegyék a kereskedelmi kapcsolatokat a népi Kínával. A Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésének IV. ülésszakán Csou Enlaj elvtárs a többek között ezt mondotta: „...országunk ma még szegény, sok a nehézség, kevés a tapasztalatunk. Még hosszú és titáni harcot kell vívnunk, hogy szocialista hatalommá alakuljon át, hogy országunk népe boldogságban és jólétben élhessen". A nagy államférfi szerény beszédére azonban rácáfolt Kina a szocialista építés útján a kínai nép, amint az az eddigi eredmények rövid áttekintéséből kitűnik. A KNK szocialista forradalmának megindulása óta a termelési viszonyok gyökeres változásokon mentek keresztül. Az országnak csaknem valamennyi parasztja máris a legmagasabb típusú termelőszövetkezetekben tömörül. Ehhez hasonlóan a kézműipari termelőszövetkezetek és szövetkezeti csoportok is kevés kivétellel felölelik a régebbi egyéni kézműiparosok döntő részét. A sok százezernyi ipari magánvállalat 1956 végéig úgyszólván kivétel nélkül állami-magán vegyesvállalattá alakult át. A tíz év előtt fennálló több mint kétmillióra rúgó kereskedelmi magánvállalatok pedig ugyancsak javarészben szövetkezeti és vegyes vállalatoknak adták át helyüket. Ezek a változások lényegesen átalakították a KNK egész gazdasági szerkezetét, mert az elaprózott, azelőtt súlyos anyagi gondokkal küzdő, a nyugati tőkeerős betolakodókkal reménytelenül versengő kisárutermelő és magántőkés szektort egyre jobban kiszorítja a központosítottabb és immár állami tőkével is rendelkező szövetkezeti, illetve államkapi.talista szektor. A vezető szerepet tehát máris a szocialista állami szektor tölti be, a szövetkezeti szektor viszont a falusi árutermelést és áruforgalmat, valamint a városi lakosságnak közszükségleti cikkekkel való ellátását biztosítja. Amíg a szövetkezetek alsóbb fokú formáinál a termelési viszonyok még nem érték el a szocialista jelleget, mert a jövedelem elosztásánál egy kisebb részt még mindig a bevitt vagyon arányában osztanak fel, azalatt a magasabb fokú szövetkezetekben a teljesített munka szerinti jövedelemrészesedés szocialista elve érvényesül. Az államkapitalista szektor legfejlettebb formája Kínában az államimagán vegyesvállalat, mely átmenetet képez a kapitalista jellegű magántőke és a szocialista állami szektor között. Ilyen vegyesvállalat esetében az állam megfelelő befektetéssel betársul a tőkés vállalatba és a tőkés bevonásával végrehajtja a megfelelő szervezési változtatásokat. A volt tőkés, mint a vállalat alkalmazottja folytatja működését és rendes fizetésén felül a vállalatba hozott tőkéje után öt százalék kamatot élvez hét éven keresztül. Ezen módszer alkalmazhatóságára már Marx és Lenin is utaltak „megváltás" vagy „kifizetés" néven és ezért nevezik Kínában a nemzeti burzsoázia szocialista átnevelését és a vállalatoknak az államkapitalizmus útján történő fokozatos átalakítását a „megváltás politikájának". A fokozatos átnevelés és népfelvilágosítás kemény munkája, az ipar, mezőgazdaság, technika és tudomány korszerű színvonalra való emelése a Kínai Állami Tervhivatal elnöke szerint körülbelül tizenöt évet fog igénybevenni, mely idő leteltével azonban nemcsak utoléri, hanem túl is szárnyalja azt az Angliát, mely évszázadokon keresztül gonosz szelleme és kíméletlen kizsákmányolója volt az országnak. Szinte párját ritkítja a kínai ipari termelés rohamos fejlődése, mely a KNK első négy évében átlag 21 százalékkal növekedett évente. Erre a gazdaságtörténelemben alig van példa. Az első ötéves tervben meghatározott 46 legfontosabb ipari ágazat közül 27-nél már elérték vagy túlteljesítették a tervfeladatokat. Az utóbbi négy év alatt felényivel növekedett a munkatermelékenység. A helyreállítás időszakában (1949-től 1952-ig) nyolcszáz, a rákövetkező első ötéves terv első négy évében pedig több mint négyezer új ipari termék gyártását vezették be, köztük lökhajtásos repülőgépek, tehergépkocsik, trolibuszok, áramfejlesztőés villamosmotorok és egyéb jpari termékek készítését, melyeknek hazai gyártásáról nemrég még álmodni sem mert volna a kínai ember. Az új iparvállalatok és gyárak létesítését és korszerűsítését a Szovjetunió hathatósan elősegítette. A fejlődés méreteit bizonyítja a mérnökök és technikusok száma. 1952ben még csak 178 000-en voltak, míg számuk 1957-ben már 800 000-re emelkedett. Ezzel szemben nem sikerült még maradéktalanul korszerűsíteni több iparágnak a múltból visszamaradt, manufakturális jellegét. Nem lehetett egyelőre még lényegesen megváltoztatni a kínai iparnak korábbról visszamaradt egyenlőtlen területi elosztását sem". Ugyancsak gondot okoz az iparnak nagymérvű függése a mezőgazdaság termelésétől, mely viszont nem képes lépést tartani az egész népgazdaság rohamosan növekvő szükségleteivel. Nagy gondot fordít a kormány a kínai kézműipar fokozatos korszerűsítésére, mely lényegében nemrég is még ugyanazokkal a munkaeszközökkel dolgozott városban és falun egyaránt, mint száz, vagy akár ezer évvel ezelőtt. A korszerűsítés azért olyan fontos, mert a kézműipar ma is még 30 millió embert foglalkoztat. A parasztok készpénzjövedelmének emelése érdekében nagyobb gondot fordítanak a szövetkezetekben a kollektív és a háztáji mellékfoglalkozások fejlesztésére, mive'l Kínában a parasztok jövedelmének kb. 30 százaléka ilyen mellékfoglalkozásokból származik, melyeknek jelentős hányada készpénzjövedelem. Kína összes vasútvonalainak hoszsza ma is csak 30 000 kilométer, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az ország hatalmas területei úgyszólván megközellthetetlenek. Miért Ilyen fejletlen a vasúti hálózat? A kínai kényurak vajmi keveset törődtek azzal, van-e elég vasútvonal, még kevesebbet a befurakodott nyugati iparmágnások, akik csak ott építettek vasutat, ahol arra nekik éppen szükségük volt. Sokat pusztítottak a japán hordák is a megszállás alatt. A Kuomintang-kormány 22 éves uralma alatt 26Ó0 km-rel, míg a népi kormány az első ötéves terv alatt 5600 km hosszú vasútvonallal szaporította a vasúti hálózatot. Ugyanakkor lázas ütemben folyik a korszerű közlekedési eszközök, autók, repülőgépek gyártása hazai gyárakban. A légi útvonalak, hossza 1956-ban elérte a 19 000 kilométert. Mint rengeteg fontos ipari alapanyag szállítója és ipari berendezések felvevőpiaca Kína úgyszólván nélkülözhetetlen kereskedelmi társ. Az ország külkereskedelmi forgalmának 75 százalékát a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal bonyolítja le. Természetes tehát, hogy ennek folytán már távolról sem szorul rá a nyugati tőkés államok „kegyére". öt év leforgása alatt gombamődra szaporodtak a nagy ipari üzemek, se szeri, se száma a korszerűen felszerelt bányáknak, hő- és vízierőműveknek, kohászati üzemeknek stb. Ezen 825 új, óriási ipari objektum közül 212-nek tervezését és felszerelését a Szovjetunió vállalta magára. De hazánk és a többi népi demokratikus ország is részt vesz a szocializmus minél gyorsabb építésében. Kínának, a világ legnépesebb országának felszabadulása óta még nem telt el tíz esztendő. Mégis a termelési viszonyok e történelmileg igazán rövid idő alatt is gyökeresen megváltoztak. Jelenleg a termelőerők fejlesztése folyik. Kína 1980-ig amikorra az ország lakosainak száma eléri az egymilliárdot - kétségtelenül betetőzi a szocializmus építését s ezzel döntő módon hozzájárul a kommunizmus győzelméhez az egész világon. K. E. ÜJ SZÖ 1 *1958. május