Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-23 / 141. szám, péntek

Felnőtt diákokról, ifjú tanítók

ról akikbe, f dms büszke. Járási méretben 400 mázsás cukorrépaátlagtermésre számítanak Az SZLKP legutóbbi kongresszusán Bacílek elvtárs többek között azt mondta: „A legközelebbi években lényegesen növelni és bővíteni kell az ipari növények, főleg a cukorrépa és olajos magvak termesztését." forduinat ugy meg i ságsellyei járásban, hogy valami dicsérő szót ne hallana 'ölük. Amikor a Csemadok járási konferenciájának igyik ügyes felszállója felöl érdeklődve megkérdeztem: Ki ez a férU? — büszkén súgták felém: — A sellyei mesteriskola növendéke: Zsigárdoti és VágKirályfán kertészeti tanfolyamot rendezett a Csemadok helyi csoportja, illetve a szövetkezet. E tanfolyamon is a mesteriskola tanítói adnak elő. Ha sürgős brigádmunkáról, magángazdák szövetkezetbe toborzásáról, a városka szépítéséről esik szó, megint csak a mesteriskola kollektívája az, mely elsőnek vállalja e feladatok elvégzését. Kik hát ezek az iskolások és tanítók, akikről néhány évvel ezelőtt még csak nem is hallott a világ? íme, egy hátköznap dolgos életükből: A nap még mérgesvörös a korai keléstől, amikor a vágsellyei kertészeti mesteriskola udvara hangos már az ízes magyar beszédtől. Az ország magyarlakta vidékeinek majd minden tájszólását meghallhatjuk itt, hiszien ez a szakiskola egyedülálló Szlovákiában, ahol két éven keresztül magyar nyelven tanítják a kertészeti tudományokat. Gömörből, Zemplénből, a Csallóközből és isten tudja milyen ] vidékekről verődnek itt össze a hallgatók, hisien nemcsak a szövetkezetek, de az állami gazdaságok is szívesen küldik Sellyére tanulni vágyó jó dolgozóikat. No, nemcsak a fiatalokat. Akad itt 18, 30, sőt 42 éves „diák" is, — ez is egyik érdekessége ennek az intézetnek. Mondom, hat óra sincs még, ami- \ korra benépesedik az intézet udvara, j Olyan hancúrozást, nevetgélést, dalolgatást csapnak a „gyerekek", hogy a népiskola elsőseinek is becsületére válnék. De hát miért ne lennének vidámak, miért ne örülnének az életnek, amikor oly szép a jelen, oly gondtalanok az előttük álló napok és oly megnyugtató a kétéves tanulás után reájuk várakozó jövő. Ha végeznek, az lesz csak a szép élet. Kell ám a szakember, kertészeknek várják mindnyájukat otthon! Nézzük csak, mit kell tenniük mindezért? Háromnegyed hétig öltözködés, tisztálkodás, a szobák rendbetevése, majd reggelt roma. Haromnegyea netKor újságolvasás és fél nyolcig reggeli. Délelőtt tanulnak, háromnegyed egykor ebédelnek, majd kettőig pihennek. Ezután kétórai kertészeti gyakorló munka következik, négytől hatig meg sport. Azután újra pihenés és vacsora. Akinek kedve van hozzá, moziba is mehet. Két dolgot nem tűr meg az igazgató: A házirend megszegését és a fegyelemsértést! Százötven hektárnyi saját gazdasága van a Kssi.eszeti isKoianiK. Van tehát hol gyakorolni az 58 főnyi tanulógárdának. Harminc hektárnyi zöldségkertészetük, központi fűtéses üvegházukban nevelt dísznövéoktatást hallgatnak a szakiskola nöDezső tanító, a Micsurin-kör vezeII. osztály egyik óráján.) nyeik, virágkertészetük van. Méhészetük egyenesen példaképe a tudományos felkészültséggel végzett szakmunkának. Öt hektárnyi faiskolájuk cntvűnyctért peatg szinte Könyörögnek az ország szövetkezetet. Külön meteorológiai állomásocskával is rendelkezik a kertészeti iskola. Minden hallgatónak saját veteményes ágya is van. Minden feltétel oiztositva van. Aki itt tanul, mint kitűnő szakember hagyja majd el az iskolát. De nemcsak mint jó szakember, hanem mint művelt, talpig embar is. Erről is gondoskodik az itteni nevelési módszer. Nemcsak azért, mert a tantárgyak között általános műveltséget nyújtó tantárgyak: is {nyeivetc, mitemu:i.:u, stb.) szerepelnek, hanem ezért, mert a tanítók elsősorban példás magánéletükkel mutatnak 'jó példát, hogyan kell élnie a mai embernek. Soha olyan szeretettel, olyan megbecsüléssel nem hallottam méq beszélni, tanítókról, ahogyan a vágsellyei járás népe emlegeti ezeket a tanítványaiknál nemegyszer fiatalabb pedagógusokat. Barátai ezek a népnek, barátai tanítványaiknak, nemcsak örömükben vesznek teljes lélekkel részt, de gondjaikban, bánatukban is! Három növendékkel barátkoztam különösképpen össze e kertészeti iskolában való látogatásomkor. Kamenár Ervin 26 éves kajali fiatalemberrel, a hetényi 18 éves Nagy Árpáddal és a Kassa melletti Buzicéről idekerült 42 éves Kmockó Dezsővel. Egy terebélyes fa árnyékában leptem meg őket.. Verseket olvastak! Először Adytól, majd József Atillától, azután saját verseiket! Illetve Kamenár Ervin olvtota rímes gondolatait gyűrött papírlapról. Elmondották, hogy rengeteget olvasnak, mióta idekerültek, nemcsák a 3000 kötetes könyvtár szebbnél szebb könyveit, de újságokat folyóiratokat is. Amióta pedig Schnáber Károly mérnök, a könyvtáros tanár olvasóköreiben megszerettette velük költőink remekeit, alig van hallgató, aki maga is ne írna verseket! Olyanok is szerelmesei ma már a könyvnek (és a tollnak is!), akik egy-két évvel ezelőtt még újságot sem igen vettek a kezükbe. De más művészeti ágnak is akadnak itt hódolói. Befejezésül hadd soroljam még fel Preiner Tibor igazgató neve mellett Paál József, Schnáber Károly mérnök és Vargha Dezső, az intézet tanítóinak nevét. Igazán megérdemlik, hiszen elsősorban is az ó (Irdemük, hogy nemcsak kitűnő szakembereket, de művelt, mindenütt helytállni tudó, derék embereket nevelnek a reájuk bízott egyszerű emberekből. És jutalmul, leghőbb vágyak teljesedéseként, hadd kérjem nevükben ezen a helyen is az illetékeséket azon tervük valóra váltására, hogy 1960-tól érettségijogos, négy évfolyamos magyar tannyelvű technikum legyen iskolájukból. Erről álmodnak ma, erről a beteljesedésröl beszélnek csillogó szemekkel a sellyei kertészeti iskola ifjú tanárai... N. J. A

természet már téli álmát aludni készült, a fák meztelenre vetkőztek, tar volt a határ, mintha óriási borbély nyírta volna kopaszra, 1 amikor megszületett az új, eddig csak hírből ismert szövetkezeti gazdálkodás Kicsinden is. Hogy is történt? Jó magam is ott voltam a vajúdásnál, amikor nap mint nap szinte átjáróház volt a HNB irodája. A földművesekkel folytatott beszélgetések sokszor egyik napról a másikba nyúltak. A helyi pártszervezet tagjainak megsegítése céljából Párkányból, vagyis a járási székhelyről is jöttek elvtársak. A több éves meggyőző munka a múlt év őszén érte el tetőfokát. A szövetkezet elnöke Veres József így emlékszik ezekre a napokra. — Mielőtt véglegesen döntöttünk volna, ellátogattunk a járás egyik szövetkezetébe. Akkoriban úgy mondtuk: „Háztűznézóbe megyünk". Sokat láttunk, hallottunk, beláttuk, hogy jót akarnak, akik annyira szorgalmazzák a szövetkezetet. Azt tartottuk, dőre ember az, aki az életnek nem a naposabb oldalát választja ... Most, hogy újból a kicsindiek földjét taposom, keresem az újat. Veres József, a múlt évben még hat és fél hektáron gazdálkodó parasztember, dicsekedve mondja: — Egybekerült már az állatállomány. Ha nem restelli, meg is nézhetjük. vakolatlan, meszeletlen az űj korszerű istálló, de már több mint 100 jószág van benne. A tehénistálló mellett a sertésól nyújtózkodik frissen, mész és cement szagúan. Az is megtelt már. — Lássa, iparkodunk. Szeretnénk, ha mihamarább útólérnénk a régebbi szövetkezeteket. Mi is megteszünk mindent, de a régiek is segítenek. Több helyről kaptunk egy-egy anyadisznót, hogy minél előbb meglegyen Ez a gondolat foglalkoztatja a galántai járás pártszerveit és szervezeteit. Többek között a járási pártbizottság utasította a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán dolgozó kommunistákat, minden tőlük telhetőt tegyenek meg, hogy eme fontos ipari növényből a szövetkezetesek minél gazdagabb hektárhozamokat érjenek el. Áz ügy intézését Stanislav Balušík, a mezőgazdasági osztály vezetője vette a kezébe. Balušík elvtárs, mint tapasztalt gazda minden lehetőséget fontolóra vett, majd a répa egyelésének új módozatát javasolta. Az egyelést 20 centiméteres távköz kihagyásával végzik. Az A járás mint egész vállalta még, hogy a második ötéves terv termelési feladatalt már 1959-ben teljesítik. Ez a szép, nagy jelentőségű, de egyben rendkívüli szorgalmat, iparkodást követelő elhatározás szinte lázba tartja a járás szövetkezeteit. Minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy már az idén döntő eredményeket érjenek el mind az állattenyésztés, mind a növénytermelés terén. Ezt az elhatározásukat igazolják azok az értékes kötelezettségvállalások, amelyeket a szövetkezetek a CSKP XI. kongreszszusának tiszteletére tettek. Ezek a vállalások mind a termelés növelését irányozzák elő. A szövetkezetek kivétel nélkül vállalták, hogy az idén árpából, búzából egy-egy mázsával növelik az átlagos hektárhozamokat. Ez annyit jelent, hogy az említett terményekből a járás, mint egész, az idén eléri a 28 mázsás hektáronkénti átlagtermést. A hektárhozamok növekedése lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek egyre nagyobb mértékben bővíthessék a takarmánytermő területeket, úgy hogy az ne okozzon lemaradást a kenyérgabona termelésben. Ezenfelül a járás minden egyes szövetkezete arra törekszik, hogy a takarmánytermő területek minél nagyobb hozamokat adjanak. E célból a legtöbb szövetkezetben öntözni fogják a takarmánytermő területeket. A tósnyárasdiak például elhatározták, hogy kukoricából az idén 35 a feladatok teljesítéséhez szükséges állatállományunk. Beszéd közben egyszerre csak elborul az elnök arca. Homlokán nyugtalanul táncol a bőr. Szava komoran csendül: — A legnagyobb baj, hogy nincs vizünk, illetve kézi erővel kell többszáz jószág részére a vizet szivatytyúzni, holott hajtóerő volna, csak hát... — Csak hát? — Elromlott a szivattyút hajtó gép. Köbölkútra már többször telefonáltunk ... minden hiába. Ma is például két órakor beszéltem velük. Azt mondta a vezetőjük: már el is indultak. De amint látja még most sincsenek itt, pedig lassan a nap is leszáll. Hát nem hanyagság ez? Mire a nap a szőlőhegyek mögé bukik, visszakerülünk a szövetkezet irodájába, ahol Címer Istvánnal és ölvedi Ernővel parolázunk, ölvedi a szövetkezet zootechnikusa, a másik a jövendőbeli kertészet irányításával lesz megbízva. Azért mondom, hogy jövendőbeli, mivel még ezelőtt egy héttel, amikor náluk jártam, a kertészet szó csak fogalmat jelentett a szövetkezetben. Cimer István ezt mondta: — Amikor megalakult a szövetkezet, a járáson ígérték, hogy a mi részünkre a járás más szövetkezetei, konkréten a köbölkúti szövetkezet is fog palántákat termelni. Vártunk is rá, de az ígéret csak üres szó meg hang maradt. Palántát sehonnan sem kaptunk a mai napig, holott' már régen ki is^ kellett volna ültetni őket. I Igy mondta Cimer István. Nézzük meg azonban a dolog másik oldalát is. Szlovencsák elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke másképpen látja a helyzetet. Amikor a kicsindiek panaszáról értekeztünk, ezt mondta: — Fölöslegesen lármázik Cimer István, Igaz, hogy ígéretet tettünk, hogy gondunk lesz a kicsindi szövetkezetre. Nem mi, hanem a szövetkezetek ígérték, hogy palántával is kisegítik előzetes számítások szerint így minden hektáron 100 — 110 ezer cukorrépa terem. Ha a cukorrépa egyedek átlagosan elérik a 40 dekát, ami teljes mértékben lehetséges, a hektáronkénti átlagtermés eléri a négyszáz mázsát. Igaz, a galántai járás mint egész eredetileg 300 mázsás átlagtermést tervezett cukorrépából, de ígéretet tettek, hogy az átlagos hektárhozamot 400 mázsára növelik. Hogy adott szavukat betartják, ahhoz nem fér kétség, mert a kitűzött cél megvalósításáért folytatott küzdelem élén a falusi pártszervezetek állnak. mázsát termelnek egy-egy hektáron. A takarmányalap legmeszszebbmenő biztosítása adta a bátorságot a szövetkezeteseknek arra, hogy pártunk XI. kongresszusa tiszteletére megígérjék, a kötelező és állami felvásárlásra tervezett mennyiségen felül még majdnem 2 millió korona értékű állati termékeket adnak piacra. A felsőszeliek például azt ígérték, hogy az idén a kötelező és állami felvásárlásra tervezett mennyiségen felül még 85 072 korona értékű állattenyésztési terméket adnak be. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy csak a felsőszeliek 17 280 liter tejet, 8 mázsa marhahúst, és 2 mázsa baromfihúst adnak a közellátásnak. A tósnyárasdiak szintén komoly elhatározást tettek. Az idén megállapított tervükön felül még 18 000 liter tejjel, 7300 tojással, 100 mázsa sertés-, 100 mázsa marhahússal és 500 kiló baromfihússal járulnak hozzá dolgozó népünk egyre növekvő igényeinek kielégítéséhez. A szövetkezetek kötelezettségvállalásai, amelyek a termelés növelésére irányulnak, a gyakorlatban 4 643 951 korona értékű mezőgazdasági terméket jelentenek csupán a galántai járásban. Mindezek azt bizonyítják, hogyha a járási pártbizottság és a falusi pártszervezetek hivatásuk magaslatán állnak, irányítják, szervezik a munkát, a legigényesebb feladatok is teljesíthetők. Sz. I. • • •• KÖZÜL őket. Jöhetnének is érte. De ha nem jönnek, hát mit tegyünk velük... jyjeg kell jegyeznünk még azt is, 1 1 hogy helyes, ha a régebbi szövetkezet segíti a kezdőket, de helytelen volna, ha történetesen a kicsindiek mindent erre a baráti segítségre építenének. Mindenekelőtt azzal kell törődniök, hogy minél hamarább saját lábukon is meg tudjanak állni. Cimer István azon siránkozott, hogy a megsegítést ígérő szövetkezet nem tartotta be szavát. Ha ez így is volna — Szlovencsák elvtárs azonban másképp látja a helyzetet — a kicsindi szövetkezeteseknek nem kellett volna egészen mostanáig ölbetett kezekkel várni a „jószerencsét". Mielőtt nem szövetkeztek is, úgy tudom termeltek zöldségféléket a faluban. Vajon arra vártak-e akkor is, hogy majd a szomszédok termelnek palántákat az ő részükre is? Azt hiszem nem! Nem termelhettek volna-e most is annyi palántát, hogy idejében megkezdhették volna a kertészkedést? De igen! Lehetett volna, ha nem hiányzik a jókarat, ha a helyi pártszervezet alaposabban foglalkozott volna a szövetkezet problémáival, ha Cimer István is, mint kommunista többet tett volna azért, hogy a kertészetben minél előbb meginduljon a munka. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kicsindi kommunisták nem tetteksemmit a szövetkezet, a termelés lényeges növelése érdekében. Erről nincs is szó, hisz a szövetkezet megalakulása már magában jó bizonyítványt ad a kicsindi kommunisták munkájáról. Azzal azonban, hogy a szövetkezet megalakult, még nincs minden elintézve Továbbra is szükséges, hogy törődjenek a közös gazdálkodás ügyével, úgy irányítsák a gazdálkodás menetét, hogy a szövetkezet elnökének az a kívánsága, hogy rövid időn belül utolérjék a legjobban gazdálkodó szövetkezeteket, mielőbb megvalósuljon. Ez mindenek előtt a kicsindi kommunisták jó politikai és szervező munkájától függ. Szarka István Kettőtől négyig virágtermelési gyakorlat. A kíp előterében Preiner Ti bor igazgató figyeli tanítványai munkáját. Délelőtt elméleti vendékei. (Vargha tője a Tanuiás után ízlik a kitűnő ebéd. Szedlák Éva és társnői r.emesak jóízűen főznek, de bőségesen is. Telik, hiszen 26 koronát szánnak annak főzésére, amiért a diák 10 koronát fizet. EGY A LEGFIATALABBAK TÖBB MINT 4 ÉS FÉLMILLIÓ KORONA ÉRTÉKŰ KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS ÚJ SZŐ 5 * 1958 május 25