Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-17 / 135. szám, szombat

A SZLKP legutóbbi kongresszusa óta iskolaügyünk is további lépést tett előre. Mindenekelőtt sikeres volt a tanítók képzése. Ez év végén elérjük, hagy az egyes évfolyamokban teljes szakképzettségű tanítók fognak tanítani. A tanítók képzésére fordított erőfeszítés azonban nem mutatkozik meg ki­elégítően a tanulók oktatásában elért eredményekben. Az iskolákon meg kell javítani az oktatást, meg kell javítani a felügyeletet, állandósítani kell a tani­tőkádereket és még közelebb kell vinni az iskolát az élethez, főként a politech­nikai nevelés célzatosabb és következetesebb érvényesítésével. Egyáltalán nem elégedhetünk meg a marxizmus-leninizmus főiskolai okta­tásának színvonalával. A marxizmus-leninizmus előadásain és szemináriumain még mindig nagyon érezni a dogmatizmust és betűrágást. Gyakran a gyakor­lattól és az élettől elszakítva magyarázzák a marxizmus-leninizmust. Követ­kezetesebben kell törekedni arra, hogy a marxizmus-leninizmus a többi tan­székeket, a főiskolák egész oktatási folyamatát áthassa. így a szakképzés állandó javítása mellett mindent el kell követnünk, hogy a tanulók és diákok gondolkodásukkal és cselekedetükkel szilárdan a szocializ­mus pozícióin álljanak és öntudatos, tudományos marxi-lenini világnézetű, a ter­mészetről és társadalomról vallott hamis idealista vallási elképzelésektől men­tes kommunista erkölcsű emberekké fejlődjenek. Az iskolai oktatás és főként nevelés általános eredményeiért nagy felelős­ség hárul a párt alapszervezeteire, járási bizottságaira és az iskolákban műkö­dő valamennyi kommunistára. Tőlük függ a párt vezető szerepének következe­tes érvényesítése ezen a szakaszon. Egyre nagyobb jelentősége van életünkben a tudománynak és a tudományos kutatásnak. A párt ezért nagy figyelmet szentel a tudományos kutatásnak és minden feltételt megteremt fejlesztésükre. A tudósok egész sora már megér­tette, hogy a tudomány csak akkor erős és csak akkor teljesíti társadalmi sze­repét, ha szoros kapcsolatban áll az élettel. Ezek a tudósok már jelentős sikereket értek el. (Például a Cabelka elvtárs vezette hegesztési kutatóintézet, vagy a Blaskovic elvtárs vezette virológiái intézet.) Ám a tudományos és kutató munkában, valamint annak irányításában még komoly hibák vannak. Ez főként a gyakorlattól való elszakítottságában és bizonyos másodrendű problémák meg­oldását szorgalmazó irányzatokban nyilvánul meg. Az egyes tudományos intézetek, tudományos és kutatómunkahelyek munká­jának koordinálásában is hibák Urduinak elő. A bonyolult feladatok megoldá­sában kevéssé alkalmazzák a kolfektív megoldás módszerét, nem kielégítően és nem mindig céltudatosan építik ki a tudományos dolgozók tartalékát a fiatal, tehetséges és politikailag fejlett emberekből, főként a nagy távlatokkal rendel­kező természettudományok terén. Ezeket és a további fogyatékosságokat csak akkor küszöbölhetjük ki gyorsan, ha fokozódni fog a pártnak az említett intézmények irányítására, ellenőrzésére és káderpolitikájára gyakorolt befolyása. A párt az elmúlt időszakban rendkívül nagy figyelmet szentelt a művészet­nek, különösen az irodalomnak. Az SZLKP egy év előtt tartott kongresszusán bíráltuk a főként irodalmi fronton megnyilvánult egyes egészségtelen jelensé­geket. Pártunk kongresszusa akkor jóváhagyta az SZLKP Központi Bizottságá­nak egyes elvtársak helytelen nézeteivel s a náluk észlelt jelenségekkel kap­csolatos álláspontját. íróink és művészeink túlnyomó többségben egyetértettek ezzel az állásponttal. Azok közül, akik az SZKP XX. kongresszusa után meginog­tak vagy megtévedtek, sokan belátták tévedésüket és becsülettel visszatértek a párt pozícióihoz, melyeket ma védelmeznek és szorgalmaznak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezen a téren már rrrinden rendben van, s íróink és művészeink munkájában nincs hiányosság. Az írók között is akadnak még, akik ingadoznak és változtatják nézeteiket, akadnak olyanok is, akik nem értenek egyet a párt politikájával, noha nem mindig hangoztatják nyíltan nézeteiket. Hibák vannak abban is, hogy az irodalmi alkotás mai életünk művészi megformálásában elmarad. Ilyen hibák mutatkoznak a filmművészetben is. Itt haladásnak kell tekintenünk a „44-en" című jó filmet, melyért Pavol Bielik rendezőt Klement Gottwald-államdíjjal tüntették ki. 16

Next

/
Thumbnails
Contents