Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-17 / 135. szám, szombat

III. A mezőgazdasági termelés lényeges növelése, a lakosság ellátásának teljes méretű biztosítása és az élelmiszeriparnak s részben a közszükségleti árucikke/ ket termelő iparnak nyersanyaggal való ellátása a hazai mezőgazdasági termelés útján — ez az a fő feladat és cél, amelyet kommunista pártunk és kormányunk tűz ki földműveseink elé. Ha pártunk, nemzeti bizottságaink, valamint a mezőgazdasági intézmények még ebben az évben fordulatot érnek el a mezőgazdasági termelési terv valamennyi mutatójának teljesítésében, akkor — bár Szlovákiában ebben az ötéves teivben majdnem 40 százalékkal kell emelnünk a mezőgazdasági termelést — teljesíthetjük ezt a nagyon igényes feladatot. E feladat megvalósítása szempontjából ez az esztendő a döntő. Ezen feladat teljesítésének egyik legfontosabb feltétele az, hogy parasztságunk az elmaradozó egyéni kisüzemi termelésről áttérjen a társadalmi nagyüzemi termelésre, amely egyedül teszi lehetővé az agronómia és a zootechnika ismereteinek teljes méretű felhasználását, valamint a magas fokú technika kiaknázását. A múlt évben ebben az irányban jelentős sikert értünk el. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami birtokok a mezőgazdasági földterületnek több mint felét müvelik. 1958. május 1-én Szlovákiában 2273 .szövetkezet volt és a szocialista szektor a mezőgazdasági földterület 61,8 százalékán gazdálkodott. Emellett részesedése a termelésben, különösen a piacra kerülő termelésben ennél sokkal magasabb. Az SZLKP tavalyi kongresszusa óta 1958. május l-ig 519 új EFSZ-t létesítettünk és több mint 700 EFSZ, mely a falu dolgozó parasztjainak kisebbségét ölelte fel azelőtt, ma az egész község lakosságát vagy annak többségét tömöríti soraiban. Természetesen ez a folyamat nem volt ösztönös és ma sem az. Ebben a folyamatban döntő szerepet töltött be a párt szervező és nevelő tevékenysége. Az EFSZ-ek alakítása során szerzett eddigi tapasztalatokból kiindulva meg kell nyerni minden kis- és középparasztot a szövetkezetekbe való belépésre. Az új szövetkezetek létesítése során nem járhatunk el gépiesen, hanem tekintetbe kell vennünk az adott feltételeket. A hegyes vidékeken, a félreeső településeken vagy azokban a falvakban, ahol a megművelt földterület teraszszerűen helyezkedik el, különösképpen gondosan kell előkészíteni a szövetkezet alakítását. A megalakítás előtt termelési-gazdasági ellenőrzést kell végrehajtani és ennek alapján az új EFSZ-nek oly méretű szakmai segítséget kell nyújtani, hogy az EFSZ megalakítása ne vonja maga után az eddigi megművelt szántóföld parlagon hevertetését, egyetlen talpalatnyi földet se veren fel a burján, hanem ellenkezőleg, jövedelmezőbbé válják a mezőgazdasági termelés s főleg a hegyi legelőkön növekedjék a szarvasmarhaállomány. Üzemeinkben sok falusi munkás dolgozik, akiknek föld van a tulajdonukban. Az üzemi párt- és szakszervezetek fő feladata az, hogy ezeket a munkásokat úgy neveljék, hogy jelentős segítséget nyújtsanak a falu szocialista átépítésében, és a háztáji földterület nagyságát túlhaladó földjüket átadják az EFSZ-nek. Annak ellenére, hogy a kulákgazdaságok számbelileg lényegesen csökkentek és hogy e gazdaságok gazdasági ereje aránylag kicsi, sok helyen még jelentős befolyást gyakorolnak a parasztokra és a szövetkezeti tagokra. Éppen ezek a befolyások támogatják egyes szövetkezeti tagok és EFSZ-ek spekulációit. Ezért továbbra is következetesen folytatni kell a különféle kapitalista elemek korlátozásának és kiszorításának politikáját és erélyesen be kell avatkozni mindenütt, ahol nem teljesítik kötelességeiket az állam iránt, vagy másképpen sértik meg törvényeinket. Ezzel egyidejűleg meg kell magyarázni és szemléltetően be kell bizonyítani minden egyes szövetkezeti tagnak, kis- és középparasztnak, hogy azok a spekulációk és görbe utak, amelyekre a kulák csábítja őket, nem vezetnek semmi jóra, sem a társadalom, sem a maga, sem pedig jövője szempontjából. Szlovákiában az egységes földmüvesszövetkezetek 1957-ben általános termelésüket az 1956-os évvel szemben 11,9 százalékkal növelték, míg az egyénileg gazdálkodó parasztoknál a termelés csak 4,6 százalékkal emelkedett, 1957-ben első ízben 8