Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-16 / 134. szám, péntek

Sokat adott nekünk ez a gyár Amikor Forró Károly asztalos a háború után átköltözött Galántára, bizony még nehezen lehetett ebben a járási város­kában munkát találni. Nem volt még ak­kor itt egy üzem vagy gyár sem, mely munkalehetőséget nyújtott volna a kör­nyék lakosainak. Forró Károlyt mint bú­torasztalost vették tel egy kis barakk­szerű műhelyben csekély fizetéssel. A mű hely 10—15 alkalmazottja akkor még nem is sejtette, hogy rövid egynéhány év el­teltével ez a kis műhely híres bútor­gyárrá válik, melynek tökéletes készít­ményeit, hálószoba-berendezéseit nem­csak hazánkban, de külföldön is keresik. Az üzem rövid történetét hazánk ipará­nak fejlődéséhez lehetne hasonlítani. Ügy szélesedett, gyarapodott ez a kis üzem, mint 1948 után Csehszlovákia népének gazdasága. Az egykori alacsony fabarakk mellett korszerű, világos termelő-csarno­kokat létesítettek, felépült a kazánház, a szárító. A nehéz testi munkát, a kézi­fürészelést, politúrozást ma korszerű gép­berendezés végzi. S a nagyra nőtt üzem ez idén csaknem 400 munkásnak nyújt kereseti lehetőséget. Mindez a nagy változás Forró Károly szemei előtt játszódott le. A múltban sok nélkülözést, nyomort átélt ember először nem értette, mi történik körü­lötte, kinek az érdeme az, hogy a mun­kásság sorsa napról napra javul. Hisz ha visszatérését, ama rendszer újjáéleszté­sét. mely az utolsó falat kenyeret is kiragadta az emberek szájából. Az üzem­ben akkor még kevesen voltak a kom­munisták. Nem tudták mindenkinek külön megmagyarázni a párt politikáját. Sokan azonban maguk is rájöttek arra, hogy csakis a kommunista párt az, melynek vezetésével népünk megváltoztatja a je­lent és felépíti a boldog jövőt. Ezek kö­zött volt Forró Károly is. aki a pártba való belépése óta szívvel-lélekkel harcol azért, hogy ez a cél mielőbb megva­lósuljon. Ö maga sok funkciót vállalt azóta az épülő üzemben. Most már há­rom éve dolgozik, mint mester a kétszá­zas üzemrészlegen, ahol munkája köz­ben meglátogattuk. Magas, ráncos arcú, kék köpenyes férfi áll előttünk, az üzem legrégibb munkása. Kérdésemre lelkesen beszé! az üzemben folyó munkaversenyről, a ciklusos terme­lésről és a munkasikerekröl. — Nálunk ez idén egyenletesen folyik a terv teljesítése. Habár az idei terv a tavalyihoz viszonyítva 18,5 százalékkal nagyobb, tervünket az első negyedévben mégis túlteljesítettük, 101 százalékra — mondja, de nem dicsekvő tónusban, ha­nem közvetlenül, egyszerűen. Azt is el­mondja, hogy ezt a szép eredményt mun­kaversennyel érték el a dolgozók. A mun­kaverseny kihasználásával sikerült az ön­kások, hogy törődnek velük. Az ő kéré­sükre vették meg a televíziós készülé­ket is, vagy rendeztek tavaly és ez idén is közös üzemi kirándulást városaink megismerése céljából. A munkások szava most nem marad figyelmen kívül, mint a burzsoá köztársaság idején, amikor a nagy urak fittyet hánytak a jogos köve­teléseknek is. A boldog élet valaha csak ábránd volt Forró Károly számára. Négy évet inas­kodott és keservesen szolgált, míg meg­tanulta mesterségét. Mikor megnősült, szék helyett krumpliszsák volt a bútora. I Ma pedig szépen berendezett üzemi la­kásban éli feleségével boldog napjait. S a Forró Károlyhoz • hasonlóak túlnyomó többségben vanr.ak a gyárban. Ezek az emberek a XI. pártkongresszus előtt érté­kes kötelezettségvállalásokkal fejezik ki pártunk és kormányunk iránti hálájukat. Elhatározták, hogy a második negyedév­ben becsülettel teljesítik exporttervüket és százötvenezer koronával csökkentik a termelés önköltségét. Ezenkívül a több mint négyszáz alkalmazott hat órát dol­gozik a gyár szépítésén. Legtöbbje má­jus elsejéig mér be is tartotta szavát. Ezek között volt Forró Károly mester is. A többiek a pártkongresszusig akarják teljesíteni kötelezettségvállalásukat. Hisaen « is az ő érdekükben történik, mint pártunk minden lépése, minden in­tézkedése. Már most látszik, hogy a ga­lántai Družba Bútorgyár dolgozói a má­sodik negyedévet még nagyobb munka­sikerrel zárják, mint az elsőt. — Sokat adott nekünk ez a gyár — mondja búcsúzóul Forró Károly — és mi eddig munkánkkal csak egy kis részét törlesztettük adósságunknak. De nem adósságról van itt szó, hanem közös érdek, közős cél eléréséről, amihez a galántai Družba Bútorgyár dolgozói már megtették az első lépéseket. A párt­kongresszust, mely újabb nagy eseményt jelent népünk életében, ők is büszkén, örömmel fogadják, mert teljesítették fel­adatukat. H. S. Forró Károly mester (baloldalt) ellenőrzi a munka minőségét. (Horváth felv.) az átlagkereseteket összehasonlítjuk, úgy ma kétszer annyit keres gyárunkban át­lagosan egy munkás, mint 1947-ben. Az átlagkereset ma 1320 korona az üzemben. A régi időkben bizony csak egy nagyon jó mester keresete közelíthette meg az 1320 koronát. Most nemcsak Forró Ká­roly, hanem felesége és lánya is ott dolgozik a gyárban. A gyár adott szá­mukra lakást, a gyár gondoskodik egész­ségük védelméről. Kinek az érdeme ez, kié az a láthatatlan kéz, amely mindezt irányítja? Sokáig töprengett efelett Forró Károly. Aztán 1948 februárjában látta, hogy a kommunista párt volt az, amely megakadályozta a kapitalista rendszer költséget is csökkenteni, az első negyed­évben 58 ezer koronával. Végigjárom vele az egyes műhelyeket. Megállunk elbeszél­getni azokkal a dolgozókkal, akik az utóbbi időben már ötször voltak kitüntet­ve a minisztérium vörös zászlajával. A lakkozó-mühelyben Forró elvtárs el­lenőrzi, hogy a munkások használják-e az álarcot egészségük védelmére, megkap­ták-e a fél liter tejet, ami szintén egész­ségvédelmi szempontból jár nekik. Min­denkihez van egy jó szava, tanácsa. Nemcsak mester o, hanem barát és ta­nácsadó is. szívvel-lélekkel a közös ér­dek ügyvivője, jó kommunista. Hiszen itt valóban minden lépésen érzik is a mun­Egymilltó korona értékű munkái végeztek terven felül A žilinai ifjú építészeti dolgozók kerületi aktíváján értékelték az if­júsági munkacsoportok hozzájárulá­sát a žilinai kerület sikeres lakás­építkezéséhez. Az aktíván részt vet­tek a gottwaldovi Magasépítészeti Vállalat dolgozói is, aíkik szövetséget kötöttek és együtmüködnek a žilinai építkezési dolgozókkal. A žilinai kerület építkezésein indí­tott ifjúsági mozgalom már az első negyedévben értékes hozzájárulást je­lentett a tervfeladatok teljesítéséhez, amelyeket a žílánai Magasépítészeti Vállalat hat nappal határidő előtt teljesített. Az ifjú építészeti dolgo­zók egymillió korona értékű munkát, végeztek terven felül. A žilinai kerületi Magasépítészeti Vállalat ifjú dolgozói az aktíván ígé­retet tettek, hogy elősegítik a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére tett összüzemi kötelezettségvállalást — a •második negyedévi fokozott feladatok­nak 2 nappal a határidő előtt valő teljesítését. A prešovi kerületben a felszabadulás óta számos új Üzem épült fel. EgyiI legjelentősebb új vállalat a hencovcei fafeldolgozó üzem. Itt is nagj arányokat öltött a párt kongresszusa előtti szocialista munkaverseny A verseny jelszava: „Minden dolgozó kalkulál". A verseny lehetővé teszi hogy a termelést öt millió koronával olcsóbbá tegyék. Az értékes felaján­lások teljesítésébei a legnagyobb részt a bükkfából cellulózét készíti részleg dolgozói vállalták. Ebben az üzemrészben négymillió koronát ta­karítanak meg önköltségeken. Itt készült fenti képünk is. J. Kočlš (CTK) felv, r-t JELENLEG KIRÁLYHELMEC VEZET, Szepsi növeli az iramot A királyhelmeci és a szepsi járások közötti szocialista verseny leg­utóbbi értékelését má­jus első napjaiban Ki­rályhelmecen ejtették meg. Mindkét járás mezőgazdaságának kép­viselői jelenlétében ér­tékes viták és tapaszta­latcserék között a ki­rályhelmeci járás bizo­nyult jobbnak. Termé­szetesen ez nem vette el a szepsi járás kikül­dötteinek kedvét, sőt bíznak abban, hogy az évvégi végleges érté­kelésnél a lemaradást behozzák. Az értékelés, bár Ki­rályhelmecet nyilvání­totta győztesnek, de > amint látható, a szepsi járásban fokozzák a feladatok teljesítésének iramát. Az állattenyész­tési verseny 11 pontjából 7 pontban a királyhelme­ci és 4 pontban a szepsi járás bizonyult jobb­nak. A szepsi járás fő­ként a sertéshús ter­melésben és szarvas­marha 100 hektárra eső sűrűségben maradi le. Ugyanakkor figye­lemre méltó eredmé­nyeket értek el a tej­hozam fokozásában és a borjak nevelésében. A versenyértékelés azt mutatja, hogy a két járás igen komoly erőfeszítést folytat a győztes címért. Ezt azonban majdcsak az éwégi értékelés mutat­ja meg. —ki— A múlt év elején a füleki já­rásban még csak tíz községben folytattak közös gazdálkodást, alig háromezer hektáron. A járás több műit tízezer hektár földterületén elaprózott parcellákon dolgoztak. Hogy a járás kis- és középparaszt­jait s népgazdaságunkat az elavult módszerekkel végzett termelés éveken keresztül mily nagy meny ­nyiségü mezőgazdasági termékektől fosztotta meg, arra rájövünk, ha a szövetkezetek és a magánszektor múlt évi eredményeit összehason­lítjuk. 20 MÄZSA AZ EFSZ-EKBEN — 13 EGYÉNI GAZDASAGOKBAN A járás szövetkezetei a növényter­melésben átlag 20 mázsás hektárho­zamot értek el. Ezzel szemben az egyénileg gazdálkodók földjein még 13 mázsás termést is alig tudnak fel­mutatni. Az itt mutatkozó terméskü­lönbség tehát kézzelfogható és je­lentős pénzösszegre rúg. A magán­szektorban sok érték kiaknázatlanul hever a földben. A szövetkezetek termelése állandóan fejlődött, évről évre a hektárhozamok növekedésével találkozunk. A tavalyi esztendő a kenyérgabonából 17, a takarmánymag­vakból 35,5, cukorrépából pedig 20 százalékos termésnövekedést eredmé­nyezett. Hasonlóképpen beszélhetünk az ál­lattenyésztésről. A tejhozam tehenen­kénti évi járási átlaga a szövetkeze­tekben 1546 liter volt, míg a magán­gazdaságokban az 1200 litert sem érte el. Persze voltak esetek, mint Buzi­tán, ahol egy-egy tehéntől 2210 liter, Nagydarócon 2050 liter s az ipoly­nyitrai EFSZ-ben 1900 liter tejhozam­mal dicsekedhetnek. A termelés nö­vekedésével a bevételek is gyarapod­tak, a szövetkezetek bevétele az 1954-es évvel szemben tavaly hatmil­lió koronával növekedett, míg a mun­kaegység értéke meghaladta a 11 koronát. Az elért eredmények serkentsék további kitartó munkára a füleki járás kommunistáit Ezekből a rövid összehasonlításokból világosan láthatjuk a szocialista és a magánszektor termelése közötti kü­lönbséget. Ez a tény nagyobb aktivi­tásra késztette a járás kommunistáit, akik főleg a tavalyi járási pártkonfe­rencia óta a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésére irányították legfőbb fi­gyelmüket. Felélénkült a munka a JNB pártszervezetében is, ahol meg­vitatták a kis- és középparasztok fel­világosításának. meggyőzésének lehe­tőségeit, miközben rájöttek, hogy csupán a tömegszervező, nevelő tevé­kenység megjavításával nyújthatnak igazi segítséget a falunak. Minden esetre ezt követően A VÁLASZTÓKÖRZETEKBEN IS MEGÉLÉNKÜLT A MUNKA Kret Rudolf, Adám Gyula, Ján Šte­vove és a JNB többi tagjai ezután sűrűbben keresték fel választóikat s baráti összejöveteleken elbeszélget­tek a kis- és középparasztokkal. Sok fáradságba került, míg a várgedei, nagydaróci és a többi nevesebb szö­vetkezet eredményein keresztül bebi­zonyították a közös gazdálkodás elő­nyeit a kisüzemi termeléssel szemben. A türelmes felvilágosító munka meg­hozta gyümölcsét. Tavaly ősztől a já­rásban 1265 egyéni gazdálkodó 7886 hektár földdel lépett a szövetkeze­tekbe. A helyes, meggyőző, tömegpolitikai munka eredményeként ma már tíz szövetkezet helyett 31 EFSZ műkö­déséről beszélhetünk a járás terüle­tén. A járás földterületének 83 szá­zaléka a szocialista szektorhoz tarto­zik s csupán 17 százalékot tesz ki az a terület, melyen továbbra is egyéni gazdálkodás folyik. A járás területén még 3000 hektár földet kell beszervezni a szövetkezet­be, hog.y megteremthessük a szocia­lizmus építése befejezésének feltéte­leit. Ezidén azonban még csak 700 hektárral sikerült bővíteni a szövet­kezetek földterületét. Nagyon helyes, hogy a JNB kom­munistáinak a közelmúltban megtar­tott tagsági értekezletén, ahol egyúttal a CSKP KB által kibocsátott tézi­seket is megvitatták, a szóban forgó kérdésekkel is foglalkoztak. — A JNB kommunistáin kívül az apparátus valamennyi dolgozójának kötelessége — szólalt fel Csaplér Já­nos elvtárs —, hogy bekapcsolódjék a további tagszerzésbe. Ki-ki saját munkaterületén igen sokat tehet az ügy sikere érdekében. Mindezt azonban nagyban fékezi az, hogy az utóbbi időben a JNB egyes szakosztályain felülötte fejét a re­zortizmus, ami onnan ered, hogy a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésé­nek feladatától elvontan intézik a közügyeket. A JNB dolgozói közül többen úgy vélik, hogy a mezőgazda­sági termelés növelésének kérdése csupán az illetékes szakosztály dol­gozóinak ügye, holott ez valameny­nyiünk elsőrendű érdeke. Bajcsík Gusztáv elvtárs viszont ar­ra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a soron levő feladatok teljesí­tése mellett a régebbi szövetkezetek­ről se feledkezzenek meg. mert — mint hangsúlyozta — egyes régebbi szövetkezetekben a megfelelő irányítás hiányában a vezetőség és tagság az alapszabályokkal ellentétes intézkedé­sek egész sorát teszi. Helyénvaló ez a figyelmeztetés, mert a JNB az új szövetkezeteknek nyújtott segítség mellett csakugyan megfeledkeztek a régebbi szövetkeze­tekről. Hogy a mulasztottakat pótol­hassák, a JNB kommunistáinak arra kell nevelniök munkatársaikat, hogy az apparátus dolgozói a régi hiva­talnoki szokásokat mellőzve, a PAPÍRMUNKA HELYETT INKÄBB A GYAKORLATRA FEKTESSÉK A FŐ SOLYT. Hasonló irányban kell vezetni a HNB-k titkárainak tevékenységét, akiknek egyúttal az a feladatuk, hogy agitátorokká, a helyi szövetkezetek igazi segítőtársaivá legyenek. Nem egy szövetkezetből érkezett jelentés, vagy a falusi pártszervezet felküldött jegyzőkönyvéből tűnik ki, hogy ezen a téren is sok javítani való akad. Csak egy példát említünk meg. Fülekpüspökiben jól indult a szövetkezet és az emberek nagy mun­kakedvvel dolgoztak. Erre utal az is, hogy a tavaszi munkákat rövid időn belül elvégezték, de ... és itt álljunk meg egy pillanatra! A szövetkezet tagjai arra is kíváncsiak, hogy mun­kájuk után mennyi munkaegységet szereztek. Erre azonban nem volt mód. juk, mivel a teljesítménynormákat mind a mai napig nem készítették el. Ez az állapot hónapok óta tart, de sem a HNB titkára, sem a JNB dol­gozói nem vették figyelembe ezt a rendellenességet. Miután az anyagi ér-* dekeltségnek nagy jelentősége van a termelés növelésében, ezt a kérdést is sürgősen meg kell oldani Fülekpüspö­kiben. A XI. kongresszus beszámolójának téziseit a járás valamennyi pártszer­vezetében megvitatták. Akár Ragyolc­ról. Sávolyról, Sőregről, akár más fal­vakból olvassuk a jelentést, a kom­munisták mindenütt teljes egyetérté­süket fejezik ki a beszámoló tézisei­vel. A pártgyűlések tárgyalásainak egész sora igazolta, hogy a szocializ­mus építése befejezésének ügyét A FALUSI KOMMUNISTÁK KONKRÉT ÉS CÉLRAVEZETŐ POLITIKAI MUNKÁJA segítheti elő igazán. A kommunisták tudatosították, hogy mindezt nem le­het eredményesen kifejezni a mező­gazdasági termelés közgazdasági isme­retei nélkül. A pártszervezetek a té­zisek megvitatása alkalmával egyúttal arról is döntöttek: mit tesznek saját soraik felvértezésére és milyen te­vékenységet fejtenek ki a szövetke­zetek tagjai között a cél elérése érdekében. A bakóházi kommunisták például amellett, hogy új tagjelölteket vesz­nek fel, megígérték, hogy a szövet­kezet négy év alatt eléri az ötéves tervben megjelölt termelési szintet. Mindenesetre merész célkitűzés ez, már csak azért is, mert Bakóháza esetében új szövetkezetről van szó. Ez azonban keveset változtat a lé­nyegen, mert a pártszervezet tagjai a szövetkezet megalakulása után nyomban arra serkentették a szövet­kezeteseket, hogy azonnal összponto­sítsák állatalkat. így is történt. Az állatok közös istállóba való helyezé­sével elérték, hogy az állattenyésztés már az első negyedévben a terve­zett 58 ezer korona helyett 60 ezer korona bevételt eredményezett. Ha­sonlóképpen jártak el Retkén és az almágyi szövetkezetben, ahol a bevé­telek nyomán lehetővé vált, hogy a ledolgozott munkaegységek után járó előlegeket minden hónapban kifizet­hetik. Amikor a járási pártbizottságon a téziseknek a falusi szervezetekben történt megvitatásának eredményeit összegezték, kitűnt, hogy a járás hat szövetkezetében tettek "kötelezettség­vállalást az ötéves terv végére kitű­zött termelési szintnek 1959-ben való elérésére. A hat szövetkezeten kívül azonban a továbbiakban is biztosítani kell a feladatok teljesítését. Erre megvannak a feltételek, melyeknek ki­aknázásához a kommunistáknak min­den tekintetben hozzá kell járulniok. SZOMBATH AMBRUS ÜJ SZÖ 4 * j 1958. május 16.

Next

/
Thumbnails
Contents