Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-01 / 120. szám, csütörtök

MAJAKOVSZKIJ: KIS MÁJUSI DAL A télen át csupasz fa, nézd, újra friss. Megyürik az új tavaszba. Én is, te is, mi is. Kezünkben lobogó tüz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, pirost. Május gyolcs vászna libben, Édes tavaszban mosdó meg-meglegyint. friss tereken g Vidáman, ifjú hitben ütemre lépni most jó g megyünk, nekünk, q megyünk, neked, § megyünk. nekem. ^ ALFRÉD KURELLA: Vörös TÉR ľ/19 Szerte a világon sokan ismerik e képet: hosszú fehér épület zöld színű kupoláján vörös zászló, sarokablak, amely nem is olyan régen, késő éjszakáig világos volt; sötét fenyősor előtt a Mauzóleum tompán vöröslő gránitkockái, s az emlékmű és a zöld kupola között a régi téglafal fecskefarkszerűen kiképzett magas orma. A fal két magas foka között 1919 május elsején egy fiatal német kommunista állott és onnan nézett le a Vörös Térre. A fal tövében más kép, nem a mai tárult eléje. Frissen hantolt sír látszott, oda temették néhány héttel azelőtt Jákob Szverdlovot, a szocialista forradalom első nagy halottját. A sír előtt magas, durván ácsolt szónoki emelvényen egy férfi állott. Nem állt nyugodtan, ide-oda lépett a szűk kis színpadon s ahogy karjait mozgatta — hol erővel fellendítette a magasba, hol kérdőn kitárta, néha egyenesen skandálva kísérte a mondatot, ahogy fejének hirtelen változó tartásával mintha különleges csengést adna egy-egy szavának — világosan kitűnt, hogy beszél, bár hangja az oromfal tetejéig alig halatszott. Elhangzott a beszéd. Az utolsó szavakat a szónok különösen .erélyes gesztusokkal kísérte. Az igézet alól felszabadult, lassan ide-oda hullámzó tömegből hangos kiáltások csaptak fel. A szónoki emelvényről a férfi lefelé indult. A toronyóra alatt, a szélesre tárt kapuból szerény gépkocsi gördült elő. Csillapult a kiáltozás, egy kis fúvószenekar rázendített, azután lassan elhalt az Interancionálé harmadik versszaka. Mikor az alacsony férfi az emelvény aljára, a gépkocsi pedig az emelvény közelébe ért, a tömeg a gyenge rendőrláncot áttörte. Magukkal sodorták a vörösgárdistákat, akiknek eszükbe sem jutott, hogy munkászubbonyos testvéreiknek ellenálljanak, hiszen őket is ugyanaz a vágy fűtötte. A tömeg minden oldalról futva közeledett az autó mellett álló férfi felé. Éppen a fordítottja történt, mint amikor követ dobunk a vízbe. Az emberáradat egyre sötétebb, egyre szűkebb gyűrűkben hullámzott a ť. N. Sztaronoszov: Lenin a panc-.Kücsai középpont felé. A világos kövezet világos négyszögén az előbb még egyetlen szürke pont — a gépkocsi s a férfi, aki közben beült — szempillantás alatt majdnem fekete, szélsebesen növekvő folt alig kivehető középpontja lett. Az örvénylő, hullámzó tömeg körülvette a lassan induló autót. A benne ülő férfi felállt. Sapkáját kezében tartotta s a feléje nyúló karok tengerét ő is felemelt karral üdvözölte. A lelkesen integető tömegből egyre hangosabban ,tört fel: Lenin ... Lenin ... Lenin ... Minden részletével felejthetetlenül és örökre bennem maradt ez a kép, melyet azon a napon csak én láttam — így minden esetre egyedül én — mert a Kreml-fal mellvédjén tőlem száz méternyire le-fel sétáló őrszem mindezt így nem láthatta. Először is, mert máshol állt, másra kellett figyelnie, ezenkívül vöröskatona volt, őrségen; a teret és magát Lenint is gyakran látta és fogja ezután is, de nem úgy, mint a fiatal német kommunista, akinek leghőbb vágya tíz nappal ezelőtt teljesült... Igen, Moszkvában voltam, a forradalom fővárosában és néhány hónap alatt rengeteget éltem át. A Kremlben laktam, úgyszólván máról holnapra a világot megrázó mozgalom középpontjába kerültem, naponta találkoztam azokkal, akiket az újságokból a mozgalom vezéreinek ismertem... s alig néhány napja Lenin szobájában ültem. Több mint egy órát beszéltem vele, egyedül! A fenti kép, mióta láttam, szememben úgy él, mint a nagy világesemény közvetlen érzékelhető megtestesülése. De évek kellettek, míg ez a kép — a Lenin-élmény képe — mélyebb tartalommal telt meg. Lenin, mint az óriási tömeg középpontja, melyet gondolataival, beszédével, tetteivel magához vonz és lendít, visz előre. Később ugyanehhez a régi képhez kapcsolódott az értékes, következtetésekben gazdag felismerés. Mint a világtörténelemben jónéhányszor, a történelmi események tengelye, recsegve-ropogva ismét más irányba fordult. Amint hajdanában a korszakalkotó társadalmi átalakulás központja a két — folyam országából Görögországba, majd Rómába helyeződött, később Rómából a frankok országába csapott át, úgy lendült most új, hatalmas lökéssel ide, erre a térre, Moszkvába, — hogy innen egy egész hosszú korszakon át a világtörténelem menetét meghatározza ... s bármi történjék ezentúl bárhol a földön, világosan csak ezen a képen át látható, helyesen csak ebből, a szocialista nézőpontból értA KOMORl TEMETŐBEN a gyomverte sírok között meghúzódik egy csupavirág hant is, kora tavasztól késő őszig nem hervad le róla a virág. Gondos pionírkezek tartják rendben a sírt, amelynek fejfáján ez az egyszerű felirat áll: Sugár Andris, élt 9 évet. Meghalt 1935-ben. Ki is volt ez a Sugár Andris? Pionír. Ne gondoljátok, hogy csak a felszabadulás óta vannak pionírok. Már az első köztársaság idején voltak pionírszervezetek és a szegények gyermekei ott szórakoztak, tanultak, segítették szüleik harcát az elnyomók ellen. Az ő életük nagyon nehéz volt, ti talán el sem tudjátok képzelni, milyen. Elmondom hát nektek, miért kellett Sugár Andrisnak kilenc éves korában meghalnia. Andris pionír társaival hetenként kirándult a folyóparthoz, az erdőbe, és ott forradalmi dalokat, verseket tanultak az idősebb elvtársaktól, meg azután futkároztak, úsztak, tornásztak. Andris édesapja kommunista volt és esténként náluk gyűltek össze az elvtársak. Ilyenkor mindig az ő dolga volt, hogy végigfutotta a párttagokat és eszükbe juttatta a gyűlést. Igen szerette ezt a munkát és büszke volt, hogy ilyen komoly feladatot bíznak rá. Nyár derekán történt, mikor a határban aratott a falu minden épkézláb embere. Egy tikkasztó délután azután hatalmas csapat munkás tartott a falu felé a földekről. Az urasági birtokon dolgozó részaratók abbahagyták a munkát, mert kevesebb bért kaptak, mint ahogy a megegyezés szólt. Azt mondták, aratósztrájk. Estefelé gyűlést tartottak, az egész falu proletárjai csatlakoztak hozzájuk, a gyűlésről fenyegetően az uraság kastélya elé vonultak. Nemsokára ott voltak a a csendőrök is, mogorván, ellenségesen tartották kezükben a puskát. Az uraságot jöttek védeni. Az aratók küldöttségét a földesúr durván kidobta és azt mondta nekik, hogy elbocsátja őket, mehetnek isten hírével, majd ő szerez aratókat. Andris is ott ácsorgott a kastély előtt. Édesapja egyszer csak vállon fogta és behúzta egy kapu alá, ahol két cserzett arcú aratómunkás vart rájuk. , A buta krokodil (Indonéz mese) EGYSZER elszundított a szarvas. Míg aludt, hirtelen kiöntött a folyó és mindent ellepett körülötte. A szarvas egy kis szigeten ébredt fel. — Én téged megeszlek — szóit rá az öreg krokodil, mikor meglátta. — Ugyan már — felelte a ravasz szarvas —, egy krokodil nem bír megenni, nyomban felfordulna tőlem. De ha szétosztanátok ezer krokodil között, senkinek sem ienne semmi baja. — Engem ugyan nem csapsz be, felfallak — kiáltotta a krokodil. — Hát ebben a folyóban nincs ezer krokodil? — kérdezte a szarvas. — Hogyne lenne! — Én addig el nem hiszem, míg a két szememmel nem látom. Erre az öreg krokodil odahívta testvéreit, gyerekeit, unokáit és dédunokáit — Hehehe — nevetett a szarvas, csakhogy én nem hiszem, hogy ezren vagytok. — Számiáld meg őket, de tüstént, mert pokolian éhesek vagyunk. — Nem tudok én így számlálni, csak ha szépen sorba álltok. A krokodilok pedig szépen felsorakoztak a szigettől a partig. Egy. kettő, három, négy — számlálta a szarvas és egyik krokodilról a másikra szökellve kifutott a partra, aztán így szólt: — Azt hittem, hogy csak egyetlen buta krokodil van ebben a folyóban, de akad ezer is — aztán eltűnt a dzsungelben. A dühös krokodil bosszút forralt és elrejtőzött ott, ahol . a szarvas inni járt a folyóba. Másnap, mikor szomját oltani a folyóhoz jött a szarvas, messziről meglátta a víz alatt a krokodil zöld hátát. Rögtön felismerte és így szólt hangosan: — Ugyan mi lehet az? — Ha fatönk, akkor ideúszik, ha pedig a buta kövér krokodil, akkor ott rtiarad. • Az öreg krokodil nyomban úszni kezdett a szarvas felé. — Aki balga, az ls marad — kacagott a szarvas és vele mulattak a halak a folyóban, a madarak a levegőben és az állatok a dzsungelben. rrn M— Andris fiam, munkát kapsz — kezdte édesapja. — Gyorsan kapj a biciklire és karikázz át Mesgyére. Keresd meg Benkő bácsit és mondd meg neki, baj van, elbocsátották az aratókat, csendőröket hívták, segítsenek rajtunk, lépjenek sztrájkba. Kétszer is elismételtették vele, hogy mit mondjon, azután útjára engedték. Andris igen boldog volt, hogy ő is segíthet ezeknek a kiaszott, rongyos aratóknak, akiktől az uraság ellopta még azt is, amiért olyan igen-igen megdolgoztak. Hazafutott az ócska kerékpárért és úgy taposta a nyikorgó pedált, hogy szinte táltosnak érezte magát. Gyorsan odaért és átadta a gondterhelt Benkő bácsinak az üzenetet és azután jóleső érzéssel hazafelé indult a holdvilágos meleg nyári estén. Dőlt' róla a verejték, de sietett, mert már szerette volna jelenteni, hogy elvégezte a feladatot, meg azután az is érdekelte, hogy mi történik otthon. Már majdnem elérte szülőfaluja első házát, mikor valaki az átmenti bokrokból rákiáltott: — Megállj! Andris látta, hogy egy csendőr ugrott ki az országútra. Kicsit megijedt és még gyorsabban taposta a pedált. Halotta, hogy valaki fut utána, még egyszer „Álljt" kiált, valami csattogást hallott, azután egy dörrenést, majd még egyet. Éjfélre meghalt Sugár Andris pionír. Gyilkos csendörgolyó oltotta ki fiatal életét. Másnap az egész környék aratói abbahagyták a munkát, és hiába tiltotta meg a csendőrség a nyilvános temetést, több ezer elszánt munkás ballagott a kis koporsó után. És végül is győzött a dolgozók összefogása, kiharcolták követelésüket. Helmeci Sándor MESSZE RÓMA KÜLVÁROSÁBAN lakft Marino, a kis cipőtisztító. Még alig 7 esztendős, de már neki ls kenyérkereset után kellett néznie, mert három kistestvérét nem tudja eltartani egy gazdag kereskedőnél cselédeskedö édesanyja. Apja munkanélküli. Mikor a gyár vezetősége megtudta, hogy beteges, az első alkalommal az utcára tették. Azóta hiába keres munkát, mindenütt elbocsátások vannak, meg azután a tüdejét is gyógyítani kellene, de még kenyérre, ruhára se jut, nemhogy orvosra és drága gyógyszerekre. Marino hajnalban kel, akár az édesanyja. hátára veszi cipőtisztító-ládáját és gyalog kutyagol a forgalamasabb belvárosba, hogy mire a gazdagok, a külföldi turisták megjelennek az utcán, már ott legyen és felkínálhassa nekik szolgálatait. Reggelenként fájó szívvel nézi a vele egykorú gyerekeket, ahogy gondtalanul sietnek az iskolába és ilyenkor elszorul a szive, keserűség, gyűlölet önti el és nagy könnycseppek hullanak maszatos kezefejére. Apjától hallotta, hogy vannak országok, ahol minden dolgozó gyereke iskolába járhat, ahol a proletárok nem ismerik az éhezést. Ha Marino végső elkeseredésében sírva fakad, édesapja így vigasztalja: — Kisfiam, talán te még megéred, hogy nálunk is új világ születik és jobb sorsod lesz, mint édesapádnak. És Ilyenkor a gyerek fantáziájában csapongva egymást kergetik a vágyak, gondolatok. Elképzeli, hogy orvos lesz és meggyógyítja beteg édesapját, édesanyját sem engedi dolgozni és kísterstvéreinek sok játékot vesz, és annyi cukorkát, amennyit csak meg tudnak enni. Ilyenkor kigyullad Marino arca, kicsi szívében szárnyra kap a boldogító remény és másnap könnyebb a cipőtisztító-ládát cipelni és a római utcasarkon kiabálni: — Tessék, cipőt tisztítok! Néhány líráért ne járjon poros cipőben. Sz. B. Tavaszi dal Üj fűzért kötött a tavasz színből, dalból, meleg napsugárból; a gyümölcsös szirom-havas, zöldéi a fű, az ágon madár szól. Puha párát eresztgetve kelnek, nyújtóznak a barna hantok: a szellőnek nagy a kedve, végigcsókolja a füves partot. A mező a kislibákat zsenge fűvel csalogatja-hívja, s készülnek a fűzfaágak a pásztornak vidám fűzfasípra. A zendülő berek felől az osztályba dús illatok szállnak s pirógatva, kedveskedón fülébe súgnak a kisdiáknak: Nyíló virág, lengő vetés, meleg napfény, déltájról hozott dal — a tavaszhoz ez mind kevés: ékesítsd meg vidám mosolyoddal. PETRIK JÖZSEF ÜJRA meglátogatott bennünket Frici, a kis bűvész és furfangos mutatványaiból megint elárult egyet. Kérjetek meg pajtásaitok közül valakit, hogy húzzon ki egy kártyát és jól jegyezze meg, milyen lapot húzott, azután dugja vissza a csomagba. Néhány pillanat múlva ugyanaz a kártya kiugrik a csomagból. A titok nyitja egy 5 cm hosszú gumizsinór, amit az ábra szerint két kártyára erősítünk. A kihúzott kártyát e két kártya közé dugatjuk vissza. A kártyának csak a szélét vegyétek szét, nehogy meglássa a gumizsinórt. Jó szórakozást KEDVES GYEREKEK! Minden héten nagyon sok megfejtést kapunk tőletek és saját találós kérdéseiteket, írásaitokat is közöljük. Sokan panaszkodtok, hogy már vagy tízszer beküldtétek a megfejtést és még sohasem nyertetek még csak dicséretet sem. Ezért elhatároztuk, hogy fitszervezzük a Gyermekvilág fejtörőjét és megindítjuk szellemi öttusánkat. Minden héten öt különféle rejtvényt közlünk és minden helyes megfejtést pontozunk. A hónap végén tizenketten, akiknek a legtöbb pontjuk lesz, könyvjutalmat kapnak és újra kezdhetik a pontok gyűjtését. A többiek pedig tovább haladnak a versenyben. így minden szorgalmas megfejtő könyvjutalomban részesülhet. A Gyermekvilágban közölt írásokat, rajzökat Is pontozzuk. A közölt saját rejtvényért pedig mindig kétszer annyi pontot kaptok, mint amennyi a megfejtésért jár. Ez az Oj Szó május elsejei ajándéka legkisebb olvasóinak. Reméljük, örültök neki. Ezeket a versenyfeltételeket tegyétek el, hogy el ne felejtsétek és mutassátok meg mindazoknak, akik versenyezni akarnak. (Címünk: Oj Sző szerkesztősége GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gorkého 10.) KEZDJÜK HÄT AZ ÖTTUSÁT: (F. Jezerský felvétele) hető meg. 1. Azt mondja Marci: Én gyorsabban öregszem, mint az apám, mert ő ma háromszor olyan Idős mint én, de 12 év múlva csak kétszer olyan idős lesz. Mit gondoltok, hány éves Marci? (Megfejtése 3. pont.) 2. Melyik magyar költö melyik verséből való ez az idézet: „Ö szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kísértet, Bolygott lelkünk a világban érted." (Megfejtés 3 pont) 3. Rendezzétek úgy el a fenti négyzetben talált számokat, hogy minden vízszintes és függőleges sor, valamint a négy belső négyzet és a négy saroknégyzet összege 180 legyen. (Megfejtése 4 pont.) 4. Ki találta fel a villámhárítót? (1 pont) 5. MI nő a gyökerével felfelé? (2 pont) (Beküldte Bors Zsuzsanna, Macov) ŰJ SZO 11 ft 1958. május U 12 12 12 12 34 34 34 34 56 56 56 56 70 78 78 78