Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-14 / 103. szám, hétfő

Hmscsov. A kommunisták, a munkásosztály fiai értékelik a tudományt, törődnek a nép művelésével Kedves Rusznyák elvtárs! Kedves elvtársak! Szeretném fnegköszönni önöknek, a magyar értelmiség képviselőinek a szívélyes vendégszeretetet és a bennünket, a szovjet kormányt, a szovjet népet illető jó szavakat. Minket, a Szovjetunió küldötteit, mélyen meghatott ez a meleg fogadtatás. A szovjet emberek nagyon tisztelik a magyar nép gazdag és eredeti kultúráját, nagyrabecsülik a magyar tudomány eredményeit, ismerik és szeretik a magyar irodalom és képzőművészet legjobbjainak alkotásait. A tehetséges magyar tudósok, írók, művészek nevét az egész világ isrperi. Rövid magyarországi tartózkodásunk alatt láttuk, milyen nagy sikereket aratott a Magyar Népköztársaság a szocialista társadalom építésében. Ezekben a sikerekben, a magyar nép gigászi munkájának eredményeiben testet ölt a magyar értelmiség legjobbjainak: a magyar tudósoknak, mérnököknek, pedagógusoknak, orvosoknak, mezőgazdászoknak, képzőművészeknek és íróknak az energiája és tehetsége is. A szocialista rends er a néptől elválaszthatatlan értelmiséget nevel A népi Magyarország szocializmust, íj társadalmat épít. Minden társadalom azért teremti meg a maga értelmiségét, hogy sikeresebben oldja meg kitűzött feladatait. A szocialista rendszer is megteremti és meg kel! hogy teremtse a saját értelmiségét. Olyan értelmiséget nevel, amelyet minden gyökere a néphez füz, amely elválaszthatatlan a néptől és a népet szolgálja. Amikor a Nagy Októberi Forradalom győzött és a szovjet nép létrehózta forradalmi vívmányait, országunkban a régi értelmiség képviselői az átmenet^ időszaknak ugyanezeket a nehézségéit érezték. A régi értelmiség nagy tSbbsége leküzdötte a kétkedést és az ingadozást, a szovjethatalom oldalára állt, s tehetségével, alkotó képességével, fáradhatalan munkájával a szocialista építés tevékeny részesévé vált. Szeretném röviden illusztrálni, hogyan élte át ezeket a nehézségeket néhány közismert és nagyon tisztelt tudósunk, hogyan haladtak ők a szocializmus felé. Ügy gondolom, hogy ebben a szovjet értelmiségieknek, tudósoknak, valamint Magyarország és a többi szocialista ország értelmiségi dolgozóinak, tudósainak sok közös vonásuk van. A forradalmi átalakulást legkönynyebben a munkásosztály éli át, amely a forradalmat végrehajtja, mert ő a forradalmi eszmék hordozója, ennek a társadalmi változásnak a fő ereje és vezetője. Még nem mindenki találja meg rögtön a helyét, nem mindenki tudja azonnal eldönteni, hogy kivel íartson. És bár önök tudósok, egyesek önök közül néha mégis tudománytalan módszerhez — jósláshoz folyamodnak, hogy eldöntsék, melyik táborhoz csatlakozzanak. Persze nem beszélek mindenkiről, de vannak ilyen emberek. (Derültség, taps.) Mások pedig jósolgatás nélkül, határozottan vagy a forradalmi munkásosztály soraiba állnak vagy a forradalom ellenségeinek, a munkásosztály ellenségeinek táborához szegődnek. Tapintat és türelem Nekünk kommunistáknak, rendkívüli tapintatot és türelmet kell tanúsítanunk a régi értelmiség iránt. Ha néha egyes képviselői, sőt esetleg nagyobb csoportjai nem is értik meg a forradalmi változásokat, sosem szabad türelmetlenül a forradalom ellenségei közé számítanunk őket. Az értelmiséggel türelmesen keli bánnunk, ehhez időre és állhatatos mdhkára van szUkség. Önök mindnyájan ismerik Ivan Petrovics Pavlovnak, a nagy szovjet tudósnak a nevét. De tudják-e, hogy amikor 1935-ben a fíziológusok világkonresszusa a Szovjetunióban ülésezett, Pavlov nehezen fogadta el a szovjet kormányhoz intézett üzenetnek azt a formáját, amelyben a kormány tagjait „népbiztos elvtársaknak" kellett szólítani. (Derültség.) Amikor Pavlov szűkebb hazájába. Rjazanyba utazott, ott szívesen fogadták és megmutatták neki a való életet. Közelebbről megismerkedett az egyszerű dolgozókkal, látta, milyen nagy változásokat hajtottak végre a kommunisták vezetésével. Mert hiszen Pavlov teljesen a tudománynak szentelte életét - s hogy képletesen fejezzem ki magam —, leginkább kísérleti majmokkal és kutyákkal foglalkozott. (Derültség!) Elszakadt az élettől, nem ismerte Pétervárt. nem ismerte a forradalmat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom úgy érte őt, mint derült égből a villámcsapás. Amikor a városbeliek megmutatták neki szülővárosát, Rjazanyt, amikor észrevette, hogy a forradalom óta eltelt rövidke idő alatt mily nagyot fejlődött a város, a tudós másképpen kezdte értékelni az eseményeket. Ivan Petrovics meglátogatta az Oka rrienti kolhozokat, be-benézegetett a parasztokhoz, s a parasztok egyszerű nyelvén elbeszélgetett velük. Kikérdezgette őket, milyen az aratás, s eközben paraszti kifejezéseket használt: megkapják-e a hétszerest, vagyis az elvetett magnak a hétszeresét. Egyszer egy csoport paraszttal találkozott, s megkérdezte tőlük, mennyi köztük az analfabéta. Az elnök felszólította a többieket, emelje fel a kezét az, aki középiskolát végzett. Több mint tíz lány és fiú emelte fel a kezét. Pavlovnak a meglepetéstől szinte elakadt a szava, amikor megtudta, hogy a parasztok között már akkor is bőven voltak középiskolát végzett emberek. Ivan Petrovics Pavlov forrón szerette hazáját, lángoló hazafi volt. Amikor ellátogatott az Egyesült Államokba, egyesek megpróbálták, hogy a szovjethatalom ellen hangolják. De Pavlov élesen visszautasította ezeket a próbálkozásokat, s kijelentette, hogy mindig népét, hazáját szolgálta és ezután is ezt teszi. Elvtársak! Aki ismeri Pavlovnak a szovjet ifjúsághoz intézett levelét, jól tudja, hogy bár nem volt tagsági könyve, Paviov, mint meggyőződéses kommunista halt meg. „Abban a közösségben, amelyet vezetnem adatott, a jó légkör elintéz mindent — írta I. P. Pavlov. Valamennyiünket egy közös ügy hat át, és erejéhez, lehetőségeihez képest mindenki ezt a közös ügyet szolgálja. Gyakorta nem is tudjuk, mi az »enyém«, s mi a »tied«, de ebből a mi közös ügyünknek csak haszna származik. Hazánk beláthatatlan lehetőségeket tár fel a tudósok előtt, s őszintén el kell ismernem, hazánkban bőkezűen megtesznek mindent, hogy a tudományt az élet szerves részévé tegyék." Levele végén Ivan Petrovics Pavlov ezt írta: „Az ifjúság számára, akárcsak a mi számunkra, becsület dolga, hogy beváltsuk azokat a nagy reményeket, amelyeket hazánk a tudományhoz füz." Ilyen volt Pavlov, a nagy szovjet tudós. Bizalmatlanul fogadta hazánkban a szocialista forradalmat, de lassanként a szovjethatalom legszilárdabb hívévé lett. A szovjethatalom ellenfeléből — a szocializmus híve Megemlíthetem még Jevgenyij Oszkarovics Paton akadémikus nevét; személyesen is jól ismertem öt. Mérnök volt, kiváló tudós, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja és az Ukrajnai Tudományos Akadémia alelnöke. Atyja cári konzul volt Nizzában. Paton hajthatatlan jellemű ember volt. Ezzel kapcsolatban* szeretném elmondani a következő példát. Egyszer Ukrajna Kommunista Pártja központi Bizottságának művelődési osztályán értekezletet tartottunk, s erre sok tudóst is meghívtunk. A meghívottak közt volt Paton akadémikus is. Az értekezlet sokáig tartott, az elhangzott beszédek semtJJ SZÖ 2 * 1958. április 19, miféle kapcsolatban nem álltak Patonnal, éppen azért nem is érdekelték öt. Jó ideig csak hallgatott, majd fogta magát, s szép csendesen, angolosan meglépett. (Derültség.) Egyesek később megkísérelték, hogy a tudósnak ezt a viselkedését úgy tüntessék fel, mint tiszteletlenséget a központi bizottság iránt: hiszen — úgymond — meghívták öt a központi bizottságba értekezletre, s ő tüntetőleg eltávozott a tanácskozásról. Minthogy jól ismertem Patont és jellemét, megmondottam ezeknek az elvtársaknak: nyilvánvaló, hogy Patont olyan értekezletre hívták meg, amelynek tárgyához a {udósna': semmi köze sincs. Ezért hát mint tudós és elfoglalt ember, úgy látta, az értekezleten semmi dolga, tudására semmi szükség sincs, s távozott, hogy a saját dolgaival foglalkozzék. (Derültség, taps.) Paton igen sokat tett a szovjet tudomány és technika fejlesztéséért. A hitlerista Németország ellen vívott háború elején megszervezte a villamos hegesztési intézetet, amelynek fontos szerepe volt a harckocsi-testek futószalagos hegesztési módszerének kidolgozásában. 1943 decemberében levelet kaptam Patontól. Akkor az Uraiban dolgozott. A levél roppant érdekes volt, egy nagy tudós igazi vallomása. Jevgenyij Oszkarovics Paton a következőket írta: „Amikor a szovjethatalom kezébe vette hazánk kormányzását, 49 éves voltam. Mintegy 28 évig dolgoztam a kapitalista rendben, magamévá tettem világnézetét. Ezért a szovjethatalom bizalmatlan volt irántam; ezt többször tapasztaltam. Ami engem illet, az új hatalom kezdeményezéseit nem tekintettem életképesnek. De becsületesen tovább dolgoztam, mert a munkában láttam életem értelmét. Amikor megismertem az első ötéves tervet, nem hittem, hogy teljesíthető. Aztán telt az idő. Amikor kibontakozott a Dnyeprosztroj gigantikus építkezése, amilyenre az előző hatalom még csak nem is vállalkozott, kezdtem belátni, hogy tévedtem. Ahogyan megvalósultak az ötéves tervek új építményei, Moszkva átépítése, valamint a párt °s a kormány egyéb kiemelkedő kez eményezései — annál jobban megváltozott világszemléletem. Kezdtem megérteni, mennyivel közelebb visz engem a szovjethatalomhoz az a körülmény, hogy a munkát — amely életem alapja — a szovjethatalom mindennél magasabbra helyezi. Erről tények alapján győződtem meg. Tudatára ébredtem, hogy az új élet hatása alatt szinte újjászülettem. A honvédő háború fényesen igazolta a szovjetrendszer erejét és szilárdságát. Ha összehasonlítjuk, hogyan folyt le az ezt megelőző két háború — a japán háború és az első világháború — meglepődve láthatjuk, milyen kitartással és hősiességgel harcolt az orosz né[) a kommunista párt és a szovjet kormány szilárd vezetése alatt a frontokon és a hátországban egyaránt. Amikor megkezdődött a háború, én is módot találtam ismereteim felhasználására, s intézetem kollektívájával együtt az uráli hadiüzemekben dolgoztam. Sikerült is hathatós segítséget adnunk hazánk megvédéséhez. Ezért a munkáért a párt és a kormány igen bőkezűen kitüntetett és ily módon adta értésemre, hogy bíznak bennem. Ennek alapján feljogosítva érzem magam, hogy felvételemet kérjem a pártba. Kérem Önt, tegye lehetővé számomra, hogy a bolsevik párt zászlaja alatt folytathassam és fejezhessem be munkámat. J. Paton akadémikus, a szocialista munka hőse." Azt hiszem önök között is vannak olyanok, mint Paton. akadémikus. Valószínűleg nem is egy. (Élénkség. Taps.) így vált Jevgenyij Oszkarovics Paton élete alkonyán a szovjet hatalom ellenfeléből kommunistává, a szocializmus lángoló hívévé. Minden tagjelöltség nélkül felvették a kommunista párt soraiba. Vagy vegyük Alekszej Tolsztojnak, a vérbeli szovjet írónak az esetét. Önök valószínűleg tudják, hogy Alekszej Tolsztoj gróf volt. Az Októberi Szocialista Forradalom után Alekszej Tolsztoj, miután ellenezte a forradalmat, emigrált SzovjetOroszországból. A pálfordulások időszakában tért vissza hazájába, amikor a régi burzsoá értelmiség jelentős csoportjai szovjete.llenes nézeteiket szovjetbarát nézetekkel cserélték fel. Mint ismeretes, ez a nagy író a szocializmus szenvedélyes harcosa lett, életének utolsó éveiben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja. Ilyen példákat ezrével idézhetnénk. Ha valamilyen műszer segítségével bele lehetne látni az önök lelkébe, akkor nyilván azt láthatnók, hogy egyesek szíve, ha kétségekkel küzd is, de felénk hajlik. Némelyek viszont bizonyára azt gondolják: lám, Hruscsov most szovjet meséket mond nekünk. (Élénkség.) Meg kell könnyítenünk az értelmiség áttérését a szocializmus útjára Mindezt azért mondom önöknek, kedves elvtársak, mert a magam részéről mindent meg szeretnék tenni, mindenképpen segíteni szeretném azokat, akiknek a lelkében még nem tudatosodott az a fordulat, amelyet pedig lényegében máris megtettek. Hiszen ha tudósok, értelmiségiek még nem fogadták be vagy nem fogadják be magukba az újat, a szocializmust, akkor segítenünk kell nekik. Minél jobban meg kell könnyítenünk áttérésüket a szocializmus útjára, hogy a lehető legkevesebb legyen tépelödésük és szenvedésük, és minél több értelmiségi minél hamarabb biztosan álljon a lábán. Segítenünk kell, hogy ezek az emberek szilárdan álljanak a szocializmus alapján! Ami az értelmiség körében végzett munkákat illeti, ebben pártunk nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Miután sokszor megütöttük magunkat, eljutottunk odáig, hogy helyesen értelmezzünk számos kérdést. Ezt a tapasztalatunkat barátilag - megosztjuk önökkel. Az önök helyzete kedvezőbb annál, amelyben mi voltunk, különösen a szovjethatalom első éveiben. Emlékszem, hogy amikor a polgárháború idején értelmiségiekkel beszéltem, azok valósággal meg voltak rémülve attól, ami történt. Csak néztek ránk, szurtos munkásokra és parasztokra, és ezt mondták: maguknak csak kenyér meg krumpli kell, minek maguknak a tudomány, a művészet, a balett és a többi? Olyanok maguk, akár a kecske a veteményes kertben: letaposnak, elpusztítanak mindent. Azóta 40 év telt el. S ha éppenséggel a balettről beszélünk, elvitatkozhatunk azon, hol van még valahol a világon olyan balett, amilyen a szovjet balett. Ha a tudományról beszélünk, megemlíthetjük, hogy először a mi mesterséges holdjaink röppentek föl » világűrbe. Márpedig, amint tudják, ez nemcsak a fizika és a matematika dolg$ Ehhez sok tudományágat kellett kifejlesztenünk és sok, nagyon nehéz műszaki feladatot kellett megoldanunk. Az októberi forradalom után a külföldi beavatkozók megkísérelték, hogy fegyveres erővel semmisítsék meg a szovjethatalmat. Amikor ez a szándékuk kudarcba fúlt. abban kezdtek reménykedni, hogy hiszen a bolsevikok analfabéta munkásokra és parasztokra építenek, tehát nem állíthatják helyre gazdaságukat, nem fejleszthetik kultúrájukat, belepusztulnak nehézségeikbe. Negyven esztendő telt el. S nevezzen meg valaki rajtunk kívül még egy országot, ahol az egyetemek és a főiskolák annyi szakembert képeznek, mint a Szovjetunióban! Mi évente több mint 79 900 mérnököt és technikust képzünk, .az Egyesült Államok pedig legfeljebb 25 090—26 009-et, de még ezekkel sem tudnak mit kezdeni a gazdasági hanyatlás miatt, amelyet most ..merikában megfigyelhetünk. Az Egyesült Államok ma azt a feladatot tűzi maga elé, hogy a tudományban és a szakemberképzésben utolérje a Szovjetuniót. Ahogyan az édesanya örül, amikor megtanítja gyermekét, hogy kimondja ezt az első szót: „Mama", úgy örülünk mi is annak a sikerünknek, hogy megtanítottuk egyes pöffeszkedő amerikai politikusokat, akik ma már tökéletesen és tisztán ki tudják mondani, hogy utol kell érniök a Szovjetuniót, a szocialista országot, a tudomány fejlettségének, a tudós- és mérnökképzés színvonalának tekintetében. (Vlharoi taps.) De mi egészen biztosak vagyunk benne, hogy az Eovesült Államok nem ér utol bennünket. (Taps.) Ezt pedig nem a szovjet államférfiak holmi különleges személyi tulajdonságaival, hanem az egész szovjet közoktatási rendszerrel okoljuk meg. Az amerikaiak ma a mi közép- és főiskolai oktatási rendszerünket tanulmányozzák, s ezt igen nagyra értékelik. Mi viszont, szovjet vezetők, úgy látjuk, hogy ebben a mi rendszerünkben vannak még gyenge pontok, s azon munkálkodunk, hogy még jobban megjavítsuk a közép- és foiskolai végzettségű szakemberek képzését és az oktatás minőségét. Ez lesz a mi legközelebbi „szputnyíkunk", s mi ezt okvetlenül kilőjük. (Taps.) A tudomány és a kultúra, a közép- és felsőoktatás fejlesztésében a Szovjetunió óriási sikert aratott. Ma már mindenki látja, hogy a kommunisták, munkásosztály fiai tudják értékelni a tudományt, törődnek a nép müvelésével. Műveltség nélkül, tudomány nélkül nincs haladás. Mi. kommunisták, becsüljük a régi értelmiséget is; nélküle nem teremthetjük meg az új értelmiségi nemzedéket. Ezért a munkásosztály hatalmának kivívása után mindent meg kell tennünk, hogy a régi értelmiség kádereit minden veszteség nélkül megőrizzük és folyamatosan, rugalmasan lépésről lépésre felneveljük az értelmiség új, ifjú kádereit, akik hűségesen szolgálják a munkásosztályt népüket és hazájukat, új életüknek szocialista alapon való építésében. Lassanként befejezzük látogatásunkat szép hazájukban. A szovjet emberek mindig rendkívül meleg, testvéri érzelmekkel viseltettek a magyar nép iránt. Hazájukban tett látogatásunk alatt azt láttuk, hogy a magyar nép ugyanígy érez a szovjet nép Iránt. Ezekben a napokban még inkább megnövekedett a magyar dolgozók iránti megbecsülésünk. Ma már egyenesen attól félek, ha majd visszatérünk a Szovjetunióba és Magyarországról beszélünk honfitársainknak, ezzel féltékenységet kelthetünk bennük. Mint a Szovjetunió képviselői jöttünk el Magyarországra. Félek, hogy a Szovjetunióba úgy térünk vissza, mint a magyar nép képviselői. (Viharos, hosszan tartó taps.) S ebben nincs semmi ellentmondás, mert nincs ellentmondás népeink között sem. A célunk egy: a szocializmus és a kommunizmus építése. A Szovjetunió hü fiai vagyunk, s egyúttal szerethetjük a szocialista Magyarországot is. Aki hű fia a szocialista Magyarországnak, szeretheti egyúttal a Szovjetuniót is, szerethet minden szocialista országot. (Viharos, hosszan tartó taps.) Amelyik rendszer / a népnek jobb életfeltételeket teremt, azé lesz a győzelem Elvtársak! A Szovjetunió békeszerető külpolitikáját az egész világ ismeri. Mi a jövőben is ezt a politikát folytatjuk. Megteszünk mindent, ami cs»k erőnkből telik, hogy ne engedjük meg új háború kitörését, hogy biztosítsuk a békés együttélést, s hogy a vitás kérdéseket ne háború, hanem tárgyalások útján oldjuk meg. Nem a fegyverkezési hajszában akarunk, mi versenyezni a kapitalista országokkal, hanem a békés munka küzdőterén. Bátran odavágjuk a kihívást a kapitalista világnak: versenyez'zünk. ki éri el a termelőerők fejlődésének magasabb színvonalát, ki termel egy lélekre számítva több terméket, ki biztosítja a nép magasabb anyagi és kulturális életszínvonalát, hol teremtjük meg a jobb lehetőségeket az ember minden képesséaének fejlesztésére. Amelyik rendszer a népnek jobb életfeltételeket teremt, azé lesz a avőzelem. Meggyőződésünk, hogy a haladottabb rendszer, a szocialista rendszer fog győzni. A jövő a mi szocialista rendszerünké. A kapitalizmus letünőben van. bukásához közeledik, bár ez korántsem jelenti azt, hogy már elterült volna a földön. Ez a bukás azonban elkerülhetetlen, amiként az élő szervezet vagy a növény halála is elkerülhetetlenül elérkezik a fejlődés egy bizonyos időszaka után. Mindamellett ez nem annak eredményeképpen következik be, hogy a szocialista országok beavatkoznak a kapitalista országok belügyeibe, hanem úgy. hogy valamennyi kapitalista ország dolgozói harcolnak a kizsákmányolók ellen. A szocialista országok saját példájukkal segítik a kapitalista országok dolgozóit ebben a harcban. Ha mi jobban megszervezzük erőinket, mennél nagyobb sikereket vívunk ki a gazdasági és kulturális építésben, annál nyilvánvalóbb lesz majd mindenki előtt a szocialista rendszer felsőbbrendűsége. (Viharos taps.) Engedjék meg. hogy elmondjam önöknek azt a beszélgetést, amelyet egyik államnak hozzánk, a Szovjetunióba érkezett képviselőjével folytattam. Bizalmasan beszélt velem, ezért nem nevezem meg. Hruscsov úr — mondotta —. amikor ismerőseim megtudták, hogy a Szovjetunióba akarok utazni, mindenáron le akartak beszélni, azt mondták, hogy a Szovjetunió kommunista ország, hogy önöknél kommunizmus van, s nem méltó hozzám, hogy önökhöz utazzam. Én azonban nem hallgattam ezekre a tanácsokra, eljöttem önökhöz, voltam városaikban, láttam a szovjet embereket és nem észleltem semmiféie kommunizmust. Azt láttam, hogy önöknek szép épületeik vannak, az emberek jól öltözöttek, vagyis önöknél nincs kommunizmus. Nálunk van kommunizmus: minálunk majdnem minden ember félmeztelenül és éhezve jár. (Nevetés.) íme, a burzsoá propaganda hatására milyen elképzelések uralkodnak a kapitalista országok egyes lakosaiban a Szovjetunióról és a kommunizmusról. Az igazság azonban utat tör magának, hiába terjesztik az imperialisták és lakájaik garmadával a hazugságokat és a rágalmakat. Országunk ma a fejlődés olyan színvonalához közeledik, hogy gazdasági vívmányainkat felhasználva, megteremthetjük a fogyasztási cikkek bőségét. Ekkor pedig a kommunizmus eszméi nemcsak a marxizmus-leninizmus tanulmányozása útján jutnak el az emberek tudatéba, hanem a mi példánk hatására is. A világ dolgozói látni fogják, hogy csak a kommunizmus biztosíthatja az anyagi és a szellemi javak bőségét. Ezért lesz mienk a győzelem! Ekkor pedig azok is velünk fognak tartani, akik most még nem tudják irónia nélkül kiejteni a kommunizmus szót. Észre sem veszik. és rátérnek a mi utunkra és a néppel együtt haladnak majd a cél felé. amelyet Marx. Engels tűzött ki (Viharos taps.) Mi nem fogjuk fegyvereink erejével rákényszeríteni más országokra szocialista rendszerünket. Ellenezzük, hogy az országok» beavatkozzanak egymás ügyeibe. De mi oldalról támadjuk a kapitalizmust, gazdasági pozícióinkból és rendszerünk előnyeiből kiindulva. Ez bizonyítja majd a munkásosztály, a kommunizmus győzelmét. Kedves elvtársak! Köszönöm meghívásukat, és azt, hogy felszólalhattam e nagyrabecsült gyűlés előtt. Köszönöm önöknek és köszönöm elnöküknek, Rusznyák elvtársnak. Hruscsov elvtárs viharos, hosszan tartó tapssal fogadott beszéde után Rusznyák István. a Magyar Tudományos Akadémia elnökének záró szavával fejeződött be az ünnepi ülés. (N. Sz. Hruscsóvnak március 9-én a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott beszéde) )