Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-10 / 99. szám, csütörtök

Az emberiséget legjobban érdeklő kérdés, a béke megőrzésének kérdése jegyében egyre jobban sűrűsödnek az események. A bonni parlamentnek az atomfegyverekről szóló vitája, a Szovjetuniónak világszerte mélységes hatást keltő nyilatkozata az atomfegyverkísérletek önkéntes beszüntetéséről és ma a legújabb hír: Csehszlovákia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztereinek a legközelebbi napokra tervezett konferenciája a német atomfegyverkezés tárgyában — mindez napjaink legégetőbb kérdésével foglalkozik. A csehszlovákiai - dolgozók ebben a kérdésben a legnagyobb mértékben érdekeltek és mindenekfelett foglalkoztatja egé^z közvéleményünket az a kérdés: kinek a kezébe akarják Nyugat-Németországban adni az atomfegyvereket, hol akarják újra felépíteni az egykori tengeralattjáró-támaszpontok mintájára az amerikai imperializmus rakétabázisait ? Két világháború tanulsága - ÜJ SZÖ 5 * 1958. április 1* Az ágyúkirály Krupp-család három nemzedéke minden rendszerben busás sápot szedett Gustáv Von Bohlen-Halbach Friedrich Alfréd Krupp veje jó viszonyban volt II. Vilmos német császárral. Ugyanúgy néhány évtizeddel később a nagy nyereségek érdekében Hitlerrel is szoros kapcsolatba lépett. Fia, Alfréd Krupp von Bohlen Halbach, mint háborús bűnös állt a német bíróság előtt, ahol 12 évi fegyházra ítélték. Rövid idő múlva az amerikaiak szabadlábra helyezték és diadalmasa tért vissza székhelyére, hogy újból átvegye vállalatainak vezotését. Ma amerikai segítséggel a német hadiipar újból teljes kapacitással dolgozik, hogy felfegyverezze az új nyugatnémet hadsereget. Adenauer legmeghittebb barátjai közé tartozik ismét Alfréd Krupp von Bohlen-Halbach. Hova vezet ez az út? Egyelőre Vilmos csiszártól, Hitleren keresztül, a bonni hadügyminiszterig, Straussig tart. Az első világháborúban 10 millió, a második világháborúban 46 millió ember pusztult el. Vajon mennyi áldozata lenne egy harmadik világháborúnak, ha e háborús uszítókat és fenevadakat újból rászabadítanák az emberiségre? Nagy szellemek, ha találkoznak... Amikor Adenauer nyugatnémet kancellár a bonni parlamentben a szövetségi hadsereg atomfegyverekkel való felfegyverzésére vonatkozó határozatát indokolta, beszédének alapgondolata a következő volt: „Tekintettel arra, hogy mindeddig nem került sor általános atomlefegyverzési megállapodásra, ebből az következik, hogy NyugatNémetországnak is fel kell fegyvereznie magát atomfegyverekkel ... a béke megőrzése érdekében." Huszonöt évvel azelőtt, 1933. március 23-án egy másik német kancellár, Hitler a berlini Reichstagban a következő szavakat mondotta: „Németország már évek óta hiába vár az ígéretek teljesítésére, a többiek leszerelésére ... Kormányom őszinte kívánsága, hogy ne kelljen növelnie a német hadsereg létszámát és fegyverzetét. Ezt azonban csak akkor valósíthatja meg, ha a világ többi része is hajlandó teljesíteni ígéreteit és hathatósan leszerelni. Mert Németország nem akar semmi mást... mint az egész világgal békében élni." . Hitler a békéről beszélt, de a Reichswehr, az SA alakulataival megerősítve, máris a különböző támadó tervek előkészítésébe kezdett Németország szomszédai ellen. Szinte hátborzongató, mennyire egy nótát fúj, hogyan felelget egymásnak a két német kancellár, Hitler és Adenauer huszonöt év távlatából: „A két országnak, Németországnak és Olaszországnak a bolsevizmus elleni tömbben egyesített ereje a legerősebb biztosíték Európa megtartására, olyan Európának a megvédésére, amely még hisz kultúrküldetésében", — mondotta húsz évvel ezelőtt Hitler. „Az Északatlanti Szövetséget csak azért teremtettük meg, hogy biztosítsuk a hozzája tartozó nemzetek biztonságát" — hangzik a visszhang húsz év múlva Adenauer szájából. Hitler hordái lerohanták Nyitját- és Közép-Európát és pusztítva, rombolva törtek be a Szovjetunió nyugati területeire. „Németország újra világhatalom lett. Mint erős és katonailag felkészült állam az európai kontinensen az európai béke, biztonság és civilizáció védőfala a bolsevizmus megsemmisítő áradata ellen", — dicsekedett Hitler 1941-ben. „Rakétabázisok építése a Szövetségi Köztársaságban a biztonság kérdése. Senki sem gondol a kommunistáknak atomfegyverekkel való kiűzésére, de elriasztólag akarunk hatni további terjeszkedési szándékaikra", — mondotta az elmúlt hetekben Strauss bonni hadügyminiszter. Mindennek betetőzésére, minden történelmi tapasztalat — a Szovjetuniónak 1941. június 22-én náci hordák által történt megrohanásának soha le nem tagadható történelmi ténye ellenére az elmúlt napokban a német militarizmusnak valami Jäger nevű szószólója kijelenti: „Az atomfegyverek nem a német tisztek kezében, hanem a szovjet parancsnokok hatalmában jelentenek veszedelmet." Sztálingrádnál s a második világháború annyi más csataterén, végül pedig Berlinben és Prágában megsemmisül a szovjet hadsereg pörölycsapásai alatt a náci hadigépezet Európa, a világ népei fellélegzenek. A győztes szövetségesek potsdami konfenciája ünnepélyesen kijelenti: „A német militarizmust és nácizmust kiirtjuk és a szövetségesek most, valamint a jövőben megtesznek minden szükséges intézkedést arra, hogy Németország soha többé ne tudja fenyegetni szomszédait és a világbékét." Ez 1945 júliusában volt. Azóta tizenhárom esztendő telt el. Az embernek meg kell dörzsölnie szemét, hogy ráébredjen: 1958 tavaszán a nyugatnémet állam parlamentjében, reakciós és militarista közvéleményében újra orgiákat ül a fegyverkezési láz, az ország területének atom-rakéta támaszponttá való kiépítése, a német hadseregnek atomfegyverekkel való felszerelése. S mindez az Egyesült Államok kormányának támogatásával, sőt egyenes utasítására történik, Sapienti sat... okosnak elégi (RP nyomán) Ismerni az első és második világháború igazi okait, nagy jelentőségű dolog. A két háború a nemzetközi kapcsolatokban alapvető változásokat hozott. Mindkét esetben hazugságokkal, frázisokkal, demagógiával és izgatással készítették elő a világháborút. Első Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára és Magyarország apostoli királya 1914-ben, amikor Szerbiának megüzente a háborút, kijelentette: „Mindent meggondoltam és mindent megfontoltan." Az osztrák, a német és cári diplomácia mindent egy kártyára tett fel, a háborúra és sikerült is nekik kirobbantaniok. És mi volt ä véres mérleg? Több mint 10 millió halott. A háborún csak a kruppok, a mannesmannok és a többi ipari mágnások kerestek. A Hitler-kormány uralomra jutása első percétől fogva háborús politikát folytatott. Ezt a szándékát az első időben még leplezte, hogy elaltassa imperialista vetélytársai éberségét, s hogy szabad kezet kapjon, kilépett a Népszövetségből. 1935-ben népszavazás útján a Saar-vidék viszszakerült Németországhoz. De hitlerék étvágyát ez sem elégítette ki. Felrúgva a különféle szerződéseket és megállapodásokat, egymás után szállták meg a demilitarizált Rajnaövezetet, majd két év múlva Ausztriát és utána Csehszlovákiát, Lengyelországot, Jugoszláviát, Romániát, Bulgáriát, Albániát, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Norvégiát, Dániát és rátörtek a Szovjetunióra. De kinek az érdekében szorgalmazták a náci vezetők „a nagy német élettér" kikerekítését és az úgynevezett „európai új rend" megteremtését? A hitleristák nem a nép, hanem elsősorban a hadigyárosok érdekében küzdöttek, akik pénzelték őket s akiknek vállalatai a * „véres internacionáléval", a nemzetközi monopóliumokkal, kartellekkel, trösztökkel voltak összefonva, s akik mindent megtettek a háború előkészítésére. A Hitler-kormány az egész ország gazdasági életét a kapitalisták egy szűk csoportjának adta át. A nemzetgazdaság hat csoportjának élére egy-egy milliomost állítottak, megszervezték a Legfelsőbb Gazdasági Tanácsot, melynek tagjai hírhedt nagytőkések: Krupp von Bohlen und Halbach ágyúkirály, Thyssen acélkirály, Siemens villamossági király, Vögler, az acéltröszt vezetője, Schrőder, Reinhardt bankárok, Zangen, a Mannesmann korszern vezérigazgatója és mások voltak. Kijátszva a versaillesi békeszerződést, illegálisan gyártottak fegyvereket s alkatrészeket, melyeket külföldön: Svédországban, Hollandiában, Svájcban és Spanyolországban szereltek össze. Meséket költöttek, hogy ismeretlen felségjelű repülőgépek jelentek meg Berlin felett és erre hivatkozva megalkották a német katonai repülés szervezetét és a bombavető rajok egész sorozatait." Kihirdették az általános jelszót „Vaj helyett ágyú", hogy ezáltal csökkenthessék a közszükségleti cikkek gyártását, élelmiszerek termelését. Milliókat tévesztett meg a „germán faj felsőbbrendűségéről" szóló propaganda. A felkorbácsolt fajüldözés és fajirtás sok millió ártatlan I

elegendő 200 hadosztály parancsnoki tisztjének betöltésére. A bonni hadügyminisztérium adatai szerint Nyugat-Németországban 8,6 millió hadköteles van 18 — 45 év között és 4,7 millió 45-60 év között. A milliós hadsereg magvát egy 500 ezer főnyi kerethadsereg képezné, melyhez még számtalan félkatonai alakulatot, 1158 katonai szövetséget, köztük 45 SS-szervezetet kell számítani. A módszerek semmiben sem különböznek a régi nácista-militarista módszerektől. Már 5000 tankra adott rendelést a hadsereg. Mindezt betetőzi az a tény, hogy az amerikai kormánykörök legújabban atomfegyverekkel, irányítható lövedékekkel és más tömegpusztító eszközökkel fegyverzik fel a nyugatnémet hadsereget, mely agresszív, hódító,, támadó célból alakult. ember szörnyű halálához vezetett. A náci propaganda „élettér elmélettel" igyekezte igazolni hódító terveit, hogy a „germán faj" túlságosan kis területre van összezsúfolva, Ma a bonni kormány újból milliós hadsereg alakítását készíti elő. Jelenleg minden 73 katonára és altisztre 10 tiszt esik. A hadseregnek ez év március végéig 139 tábornoka, 5577 magasrangú tisztje, 7285 századosa, 7764 főhadnagya és 3755 hadnagya volt. Ez a tisztállomány Amint látjuk, nincs semmi különbség Hitler és Adenauer koncepciója között sem. Az első világháborún az USA monopolistái 46 milliárd dollárt, a másodikon 123 milliárd dollárt kerestek. Viszont egyet nem szabad elfelejteniök, hogy ma a reaktív technika és atomenergia korszakában Amerika sem sérthetetlen már, tehát a „harmadik világháború" Amerikának sem lenne ingyen, sőt...