Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-01 / 91. szám, kedd

:OLHOZK Az Űj Szó számára írta: V. SAPOSNYIKOVA GYAKRAN UTAZGATOK az országban. Szeretem a falut a maga sajátos életmódjával, harmonikaszavával és pergő csasztucskájával — négy versszakos dalaival, melyek érzelmeik és élményeik egész világát fejezik ki. Gyakran az utcán, erdei tisztásokon születnek ezek a dalok, amikor nyári estéken összegyűlik itt az ifjúság, vagy amikor a kolhozklubban ünnepi mulatságokat rendeznek. A kolhozklubok aránylag nemrégen tűntek fel a falvakban és máris nagy népszerűségnek örvendenek a falvak lakóinak körében. Az idősebbek még emlékeznek arra az időre, amikor egyáltalán nem volt kultúrintézményük a falvaknak. A megszokott jelenség a falvakon az írástudatlanság volt, különösen a nők körében. Amikor a szovjethatalom uralomrajutásának első éveiben országszerte folyt az analfabetizmus felszámolása, az akkor alakult falusi kultúrintézmények — olvasótermek aktivan kivették részüket az írástudatlanság elleni küzdelemből. Tanítók látogattak el az olvasótermekbe és foglalkoztak a parasztokkal. Itt mindenkor meglelték a napi újságokat, könyveket olvashattak, rádiót hallgathattak, ami annak idején ritkaság számba ment. A falu kulturális igényei évek múltán fokozódtak. Az olvasótermek már nem tudtak megbirkózni a kulturális munkával, annyira sokoldalúvá váltak formái. A nagy falvakban, közigazgatási központokban az fillam mozitermekkel és könyvtárakkal rendelkező falusi klubokat kezdett építeni. 10—15 kolhozra esett egy klub. Ám csakhamar ez is elégtelennek bizonyult. Minél jobban gazdagodtak a kolhozok, annál inkább szükségessé vált a falusi lakosság kulturális életének még szélesebb körű^ megszervezése. De nemcsak a kulturális élet követelt változásokat. A parasztságnak kolhozokba tömörülésével kapcsolatban megváltozott és bonyolultabbá vált a gazdálkodás formája is. A parasztoknak új Ismeretekre volt szükségük. A kolhozok saját költségükön és gyakran saját erejükkel klubokat kezdtek építeni. Manapság minden kolhoz központjában láthatunk klubhelyiséget. A klub vezetőjének fizetését a kolhoz vezetősége szabja meg a társadalmi kulturális alapból. A berendezést, a kellő irodalmat és a színházi kellékeket is a kolhoz vezetősége vásárolja. A helyi értelmiség bevonásával társadalmi-politikai, mezőgazdasági és tudományos előadásokat tartanak a kolhozklubokban. Ezenkívül még művészi-irodalmi esteket, filmbemutatókat, hangversenyeket, színielőadásokat, táncesteket rendeznek. Különféle önképző és sportkörök működnek a klub keretében. A nők kézimunkát tanulnak. A kolhozklub a kolhoz kulturális életének központját jelenti. MEGISMERKEDTEM az egyik klub munkájával. A ezmolenszkí terület pocsinki körzetében, a Szovjetunió nyugati részében fekszik. A háború nagy pusztítást okozott ezen a vidéken. Harcok színtere volt, a falvak túlnyomó többségét felégették. Ezért a háború után mindent újjá kellett építeni. Körülbelül 3 évvel ezelőtt jártam ebben a kolhozban. Bizukov kolhozelnök akkor újságolta, hogy a kolhozparasztok klubépület építésére készülnek. Nemrégen ismét felkerestem a kolhozt. Központjában hatalmas oszlopos, zöld növényzetből font k( rítéssel körülvett kőépület fogadott. A klub mellett sportpálya. Az egyik nap megtekintettem a kolhoz és a körzeti székhely — Pocsinki labdarúgócsapatainak mérkőzését. 1 í> mint 1000 ző gyűlt össze ebben a kis városkában és tekintette meg a mérkőzést. Bárhogy is fütyültek, bárhogy is buzdították saját játékosaikat a városi szurkolók, mégis a kolhozosok győztek. Két nap múlva részt vettem egy kolhozünnepélyen. Vasárnap kora reggel óta özönlöttek az emberek a sportpályára. Autókon, kerékpárokon vagy gyalog jöttek. A kolhoz sportünnepélyén tornászok, atléták, kerékpárosok versenyeztek. Később, a sportszámok befejezése után hangversenyt adtak a klubban. A teremnek mind a 300 ülőhelyét elfoglalták. A többiek pótszékeken ültek, vagy a folyosón álldogáltak. Fellépett a kolhoz énekkara és balaiajkazenekara. A lányok harmonikakísérlettel csasztuskákat énekeltek és egy fiatal legény zengő basszus hangján Majakovszkij-verseket szavalt. Azok, akik nem fértek be a klubba, otthon a rádióadásban hallgatták a hangversenyt. Amióta a kolhoz saját rádióleadóállomást rendezett be, lényegesen könnyebbé vált a kolhozparasztok kulturális életbe való bevonásának problémája. Svedov, a klub vezetője (mellesleg filmoperatőr is) és Andrjusenkova könyvtáros, a falusi ifjúsági szervezet titkára jól ismerik a parasztok életét. Ismerik igényeiket, érdeklődéseiket és igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben kielégíteni kulturális szükségleteiket. Az ifjúság javaslatára a kolhoz mozit rendezett be. A fiatal műkedvelők gyakran kijárnak a messzi földekre, ahol a kolhozparasztokat vetés vagy aratás idején a pihenés óráiban szórakoztatják. A klub munkájának alapvető részét télidőben végzik, amikor a kolhozparasztok mentesek a mezei munkától. Ilyenkor filmbemutatókon, hangversenyeken, estélyeken kívül agrotechnikai és állattenyésztési alapismeretekre oktatják a kolhozparasztokat. Az agronómusok és zootechnikusok külön terv alapján irányítják az egyes körök foglalkozását. NEM OLYAN KÖNNYŰ a kolhozok munkájának megszervezése. A kulturális élet kérdéseit gyakran a kolhoz vezetőségének és a klubok dolgozóinak együttes gyűlésein vitatják meg. A klub dolgozói gyűjtik a helyi zenei hagyományokat, kihasználják a századok során felhalmozódott népművészeti kincseket és az összegyűjtött anyaggal gazdagítják a klubot, színjátszóinak műsorát. A szovjet falvakon folyó kultúrmunka tapasztalatai már pompás eredményekről tanúskodnak, de még mindig nagy munka vár ránk. Soszlakovics XI. szimfóniájának bemutató előadása enei márciusunk utolsó hangversenyén Bratislava zenekedvelő közönségének alkalma nyílt megismerkedni Dimitrij Sosztakovics legújabb szimfóniájával, amely Csehszlovákéban nálunk került először előadásra. A műsor első száma Wolfgang Anadeus Mozart A-dúr zongoraversenye volt. Ebben a műben, amely mindig megtalálja az utat a hallgatóság szívéhez, a „napfényes Mozarttal" találkozunk. Finomművű, könynyed, muzsika, álmodozó, kedves hangulatok. De a játékos derű mögött sóhajszerű halk bánat rejtőzik. Megindító kettősség. Mintha ennek a gyöngéd mozarti muzsikának gyökere a fájdalom lenne és virága az öröm. A zongoraszólót Michal Karin jól kidolgozott technikával, átgondoltan és stílusosan adta elő. Különösen szépen játszotta a második tételt, komoly egyszerűséggel, minden külsőségtől mentesen. A hallgatóság meleg ünneplésben részesítette Karint, ami részben közkedvelt zongoraművészünk jubileumának is szólt. Karin mester, a Szlovák Filharmónia szólistája ugyanis e napokban ünnepelte ötvenedik születésnapját. A program második felében felhangzott Sosztakovics érdeklődéssel várt XI. szimfóniája. Dimitrij Sosztakovics „1905-ös év" című szimfóniája Mravinszkij vezényletével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alkalmából' Leningrádban került előadásra október 30-án. Medvegyev, a Szovjetszkaja Kultúra kritikusa az új műről így nyilatkozott: „Sosztakovics XI. szimfóniája szemléltető példája annak, hogyan lehet a zene nyelvén nagy, nemzeti témát merészen, újszerűen kifejezni. Sosztakovics ez alkalommal egészen új útra lépett, amikor az orosz munkásosztály forradalmi harci dalait szimfóniájában életre keltette. A műben felhasznált dalokat helytelen lenne idézeteknek tekinteni. Itt nem beszélhetünk saját és felhasznált dallamokról, mivel e motívumok szervesen hozzátartoznak a zene anyagához. A zeneszerző mai szemmel nézte az orosz történelem e drámai szakaszát és ami a legfontosabb: perspektivikusan is a teljes igazság zenei megszólaltatával oldotta meg fejadatát." Külföldön a szimfónia először Londonban került bemutatásra, a Londoni Filharmóniát Malcolm Sargent dirigálta. A csehszlovákiai bemutató külön érdekessége volt, hogy a szimfóniát Ladislav Slovák vezényelte. A Hatal dirigens 1957 elején a Szovjetunióba utazott, ahol a Leningrádi Filharmóniánál működött karmesteri minőségben. Több hónaipos ott-tartózkodása alatt 14 hangversenyen vezényelte a Leningrádi Filharmóniát. Miután a szimfónia leningrádi bemutatója éppen erre az időre esett, részt vehetett a próbákon, megfigyelhette Mravinszkij karmester és a zeneszerző együttműködését. így tehát a szimfónia mély és alapos ismeretével vette kezébe a karmesteri pálcát. Ladislav Slovák a nagyszabású, sok kifejezési árnyalatot kívánó szimfóniát őszinte átérzéssel, tűzzel és lei.dülettel vezényelte. A körülbelül 65 percig tartó négytételes kompozíciót egybefogva dirigálta, minden szünet nélkül, ami valóban elismerésre méltó teljesítményt jelent. Újszerű megoldása azonban némi zavart keltett a hallgatóság körében. A hang versenyközönség ugyanis megszokta, hogy a tételek között lélegzetvételnyijszüneteket tartanak. A folyamatos előadásban sokan elvesztették tájékozódásukat és különösen eleinte bizonyos nehézségbe ütközött az egyes tételek közöti átmenet felismerése. A műsor szövegmagyarázatábari Slovák karmester áttekinthetően és részletesen elemezte a szimfóniát, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hallgatósáq eLső hallásra megértette a mű világosan körvonalazott eszmei mondanivalóját. Az „1905-ös" szimfónia előadása i zenészekkel szemben is nagy követelményeket támasztott. Elmondhatjuk, hogy Filharmóniánk derekasan helytállt és szépen oldotta meg nehéz feladatát. Havas Márta 1958. április elseje jelentős dátum hazánk gazdasági életében. S miután szerintünk, marxisták szerint, a politika mint felépítmény a legszorosabb összefüggésben áll az alappal, a gazdasági jelenségekkel, 1958. április elseje kétségtelenül nagy politikai jelentőségű határnap életünkben A mai napon lép ugyanis érvénybe az ipar irányításának új rendszere. Ha meggondoljuk, hogy Csehszlovákia nemzeti jövedelmének közel kétharmad részét az ipar állítja elő, világos előttünk, milyen hatalmas és az ország minden egyes lakosára közvetlenül kiható lépésről van szó, amikor iparunk eddigi rendjét és irányítását alapjában megváltoztatjuk. Mi az ipari reform jelentősége ? Iparunkban a szervezésnek a mai napig fennállott rendjét pártunk és kormányunk 1951-ben határozta el. Az ipar megszervezésének a lényege akkor az volt, hogy az adott bel- és külpolitikai helyzetnek megfelelően nagymértékben érvényesül a centralisztikus irányzat, aminek káder-, vagyis lényegében politikai szempontok miatt még a vállalatok organikus egysége is áldozatul esett. Amennyire nem lehet kétségbevonni azoknak az indokoknak a helyességét, amelyek 1951-ben az ipar centralisztikus megszervezését és irányítását kiváltották, ugyanúgy az évek folyamán, de különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, valamint a Szovjetunióban az elmúlt évben végrehajtott ipari újjászervezés után elkerülhetetlenné vált, hogy lényegében a szovjet ipari reformhoz hasonló, de mégis a mi adottságainkhoz és sajátosságainkhoz idomított intézkedéseket hajtsunk végre. A haté onyság mint nozgatóerő De van iparunk újjászervezésének sgy másik mozgató ereje is. KétségMA LÉP ÉRVÉNYBE az ipar irányításának új rendje telen, hogy a szocialista termelési mód már csak azzal, hogy megszüntette a tőkés termelési mód ösztönösségét, az anarchiát a termelésben és helyébe tervszerűséget, rendszert és előrelátást vitt be, kétségtelenül a legtökéletesebb termelési mód az emberiség eddigi történelmében. Hogy emellett a legigazságosabb is, azt jelen cikkünk összefüggésében csak megemlítjük. * Hogy azonban a szocialista termelési mód adta lehetőségeket kihasználjuk, hogy a gazdaságot tényleg tervszerűen és célszerűen, a dolgozók életszínvonalának emelkedését biztosítóan vezessük, ehhez számtalan megfontolásra és gyakorlati intézkedésre van szükség. Röviden: nem akármilyen szocialista termelésre hanem hatékony szocialista termelésre van szükség. Ez a gondolat, a hatékonyság gondolata volt a CSKP KB 1957 februári ülésének, Dolánský elvtárs emlékezetes beszámolójának alapgondolata. Amint az említett beszámoló, vita és határozat megmutatta, a hatékonyság fokozásának számtalan tényezője van. Az egyik legfontosabb ilyen tényező a termelés szervezésének és irányításának az adott gazdasági és politikai viszonyokhoz, az előttünk álló nagy célok által megkövetelt feladatokhoz való alkalmazása. Ezért az 1957 februári határozatokból logikusan következptt. hogy pártunk Központi Bizottsága múlt évi szeptemberi ülésén nyilvánosságVa hozta az ipar irányításának új alapelveit és ezeket az alapelveket megvitatás céljából a legilletékesebb, az egész dolgozó nép plénuma elé terjesztette. Csak mellékesen jegyezzük meg — jóllehet szemléletesen megmutatja a szocialista demokrácia elmélyítése terén megtett utunkat —, hogy míg 1951-ben az akkor végrehajtott ipari reform lényegében csak a legmagasabb párt- és kormányszervek ügye volt és előkészítése alig néhány hetet vett igénybe, addig az ipar jelenlegi újjászervezésének tervezetét félévi gondos elméleti előkészítés után pártunk levél formájában a dolgozók széles nyilvánossága elé terjesztette, akik ismét hónapokig tartó vitában, harmincötezer gyűlés keretében, amelyen vagy 130 ezer javaslat hangzott el, vitatták meg azt. A dolgozók észrevételeit és javaslatait a pártszervek feldolgozták és annak alapján az eredeti tervezetet kiegészítették és pontosabbá tették. Mit hoz az új rendszer ? Mint mondottuk, az ipar új szervezésének és irányításának vezérgondolata a gazdasági hatékonyság növelése. Ebből a célból decentralizálnunk kell az irányítást, vagyis' a termelés operatív Irányítását — amely eddig döntő részben a minisztériumokban és a megbízotti hivatalokban játszódott le — át kell ruházni a vállalatokra és a nemzeti bizottságokra. Röviden: a központi hivatalok hatásköre csökken, a tényleg termelő egységeké gyarapszik. A decentrizálás által nagymértékben fokozzuk a vállalat vezetőjének hatáskörén kívül az összes ipari dolgozók részvételét az irányításban, lehetőséget adunk kezdeményező képességük nagyobb érvényesülésére. De nemcsak lehetőséget adunk erre. hanem az ez irányú fejlődést megfelelő gazdasági ösztönzők beveze-' tésével rendszeressé és egyben hatékonnyá is tesszük. A tényleg termelő egységek hatáskörének bővülésével a központi szervek feladatköre ugyan szűkül, de jelentősége, ha lehet még csak növekszik. A vállalatok mindennapos és távolból való, tehát papíron való irányítása helyett a minisztériumok és a megbízotti hivatalok az ipar irányításának legfontosabb kérdéseire, a távlati tervezésre, az ellenőrzésre, a műszaki fejlesztés és a helyes bérpolitika problémáira összpontosíthatják figyelmüket és erejüket. Az új rendszerben a vállalat mint az egyes iparágak alapvető termelésigazdasági egységei fognak működni, amelyek felelősek lesznek népgazdaságunknak bizonyos termékfajtákkal való rendszeres, egyre nagyobb menynyiségű és jobb minőségű ellátásáért. Ebből a célból nemcsak az új nemzeti vállalatok lesznek lényegesen nagyobbak, mint az eddigiek, hanem az űj szervezési rendszer lehetőséget ad vállalatcsoportok (trösztök) kialakítására is. Ez a lehetőség elsősorban az élelmiszeriparban és az építészetben fog érvényesülni. Az eiJenerzés kérdése Az ipari reformnak egyik vezérgondolata, hogy a termelőegységeket kettős, alulról és felülről jövő ellenőrzés alá helyezi. A központi szervek — miután megszabadultak az operatív irányítás mindennapos nagy gondjától — fokozott mértékben és lényegesen hatékonyabban foglalkozhatnak a vállalatok és vállalatcsoportok tevékenységének ellenőrzésével. Ugyanakkor a dolgozóknak alulról jövő ellenőrzése is összehasonlíthatatlanul jobban fog érvényesülni. Csak természetes, hogy ennek a kettős ellenőrzési folyamatnak egymással összhangban kell lefolyniar' Az alulról jövő ellenőrzés legfontosabb formája a pártszervezetek ellenőrzési joga a termelő vállalatokban. Ennek az ellenőrzésnek ki kell terjednie a terv egyenletes teljesítésének és túllépésének minden kérdésére, a műszaki fejlesztésről való gondoskodásra. az országos érdekeknek az érvényesülésére a vállalat gazdasági tevékenységében és sok másra. Természetesen — úgy mint eddig — a pártszervezetek ellenőrzési joga nem jelenti azt, hogy magukra vegyék a gazdasági vezetők feladatkörét. Hasonlóképpen lényegesen fokozódik a szakszervezetek munkájának a jelentősége is. Már mindjárt az új rendszerre való átmenet alkalmával számos olyan probléma adódik, amelyeket a szakszervezetek felvilágosító, meggyőző munkája nélkül meg sem .lehet jól oldani. Emellett további jelentőséget nyernek a szakszervezetek eddigi feladatai — a kommunisták aktív részvételével — az agitáció és a propaganda, a dolgozók szakképzettségének fokozása és hasonlók terén. Az ipar irányításának új rendje — akármilyen tökéletesen dolgozzuk is ki azt — végeredményben csak keret, lehetőség, amelyet élettel magának a dolgozó embernek kell megtöltenie. Rendkívüli jelentőséget nyer tehát elsősorban a vezető gazdasági pozíciók betöltésénél a káderkérdés, hogy a nagyobb hatáskör és bővült felelősség ellátására, iparunk tényleges irányítására valóban a politikailag legfejlettebb, szakmabelileg legképzettebb, emberi tulajdonságaiban legmegfelelőbb dolgozókat állítsuk. Ha ez így történik, nem lehet kétség aziránt, hogy az ipar reformja igen jelentős mértékben hozzájárul gazdaságunk hatékonyságának fokozásához és lehetővé teszi hazánkban a szocializmus építésének eredményes betetőzését a legrövidebb időn belül. Sz. L. ÜJ SZŐ 5 1958 április L