Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)
1958-04-06 / 96. szám, vasárnap
Megteszünk mindent hazánk biztonságának, Európa békéjének megszilárdítása érdekében (Folytatás az 1. oldalról) december 27-én azt a javaslatot tette, a nukleáris és termonukleáris fegyverekkei rendelkező három állam kötelezze magát, hogy 1958. január 1-től megszünteti áz összes ilyen fegyverekkel végzett kísérleteket. A Szovjetunió ezer. javaslatát nem fogadták el. A Szovjetunió most arra törekedve, hogy mindenképpen hozzájáruljon ama magaszto» célkitűzés eléréséhez, mely szerint az emberiséget meg kell szabadítani az atomháború veszélyétől — egyoldalúan megszünteti a mindennemű nukleáris és termonukleáris fegyverekkel való kísérleteket. Az egész világ meggyőződhet arról a megcáfolhatatlan történe'mi tényről, hogy a Szovjetunió, mely később kezdte meg atomfegyverek előállítását, mint az USA, és erre a lépésre azért kényszerült, mert ezt megkövetelték az ország biztonsága és a béke ügye megvédésének legfőbb érdekei, amelyeket az USA háborút követelő körei veszélyeztettek, elsőnek és »nyoldalúan megszüntette az a tömés hidrogénfegyverekkel végzett kísérleti robbantásokat. Az összes nemzetek ma sürgős felhívással fordulnak az USA-hoz és Nagy-Britanniához. A felelősség teljes mértékben és kizárólagosan őket terheli. Ha az USA és Nagy-Britannia szintén megszünteti az atom-, és hidrogénfegyverekkel végzett kísérleteket, ez esetben azonnal s örök időkre megoldódik ez a fontos kérdés. Mélységesen jogosult az a rendkívül figyelem, melyet az egész nemzetközi közvélemény fordít a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek megszüntetésének kérdésében. Ez a probléma a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben egyenesen kulcsfontosságú kérdéssé fejlődött, melynek megoldása megnyitná az utat a többi fontos kérdések megoldásához. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kísérletek megszüntetése jelentős mértékben hozzájárulna oly értelmű egyezmény létrejöttéhez, mely szerint minden feltétel nélkül betiltanák az összes atom- és hidrogénfegyvereket, megszüntetnék előállításukat és maradéktalanul elpusztítanák az ilyen fegyverkészleteket. Megnyitnák az utat ahho* is, hogy az emberiség végleg megszabaduljon az atomháború fenyegető rémétől. Az esetben, ha az USA és NagyBritannia is megszüntetné a kísérleti robbantásokat, ennek legelső és közvetlen következménye az a tény volna, hogy ez gátat vetne a tömegpusztító fegyverek további tökéletesítése, fejlesztése elé és megakadályozná a nukleáris fegyverekkel való felszerelési verseny további országokra való kiterjedését is. A nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek megszüntetésével kapcsolatos probléma sikeres megoldása kétségkívül kedvező befolyást gyakorolna a lefegyverzés kérdésének megoldására is. A Szovjetunió példája — út a megoldáshoz Alig értékelhetjük kellőképpen, mit jelentene a nemzetközi légkör kitisztulása szempontjából, ha az USA és Nagy-Britannia is megszüntetné a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleteket. A Szovjetunió kezdeményezése nagyvonalú példamutatás arra nézve, miként kell nyíltan és közvetlenül foglalkozni nemzetközi jellegű problémákkal, gyors és határozott megoldásukra irányuló őszinte szándékkal. Ez a kezdeményezés a nagyhatalmak közötti kölcsönös bizalom nagyvonalú felajánlása. Az egész világ nemzetei türelmetlenül várnak arra, hogy az USA és Nagy-Britannia elfogadja a Szovjetunió ajánlatát és így hozzájárul jon a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a béke s a nemzetek közötti bizalom megszilárdításához. Az egyetértés és a lelkesedés hatalmas hulláma, melyet a Szovjetunió jelentős lépése az egész világon kiváltott, arról tanúskodik, hogy a kísérleti robbantások megszüntetése már teljes mértékben megért a megoldásra. Ezen kérdés megoldását ma már számos nem szocialista állam és azok kormányai, a legkülönbözőbb politikai pártok, jelentős nemzetközi és államon belüli szervezetek, szakszervezetek, az Ifjúság, tudósok és kulturális dolgozók, a földkerekség valamennyi egyszerű dolgozója Is követeli. A Szovjetunió ezen kezdeményező cselekedete határtalanul támogatja törekvéseidet és a vllágbékéért indított mozgalom hatalmas szervező erejét képezi. Még a nyugati nagyhatalmak hivatalos köreiben is előfordul, hogv fellépnek reálisabban gondolkodó politikusok, akik tudatában vannak annak, hogy nem lehet állandóan elutasítani az egész békeszerető emberiség sürgető követelményeit. Ma tehát megvannak a reális feltételek arra nézve, hogy a Szovjetunió javaslata köré tömörüljenek azok a hatalmas társadalmi erők, melyek le tudják küzdeni a béke és a nemzetek békés együttélése megrögzött ellenségeinek ellenállását. Ha az összes kormányok, szervezetek és egyének, amelyeknek és akiknek érdeke a béke, és ha az egész világ békeszerető emberei szilárdan összeJÜJ SZÖ 2 * 1958. április 6. fognak, ha az eddiginél is nagyobb mértékben fokozzák törekvéseiket és határozottan követelik, hogy az USA és Nagy-Britannia kövesse a Szovjetunió példáját, ez esetben kétségkívül megvalósul az atom- és hidrogénfegyverekkel végzett kísérleti robbantások általános megszüntetése. laotaln érvek Foglalkoznunk kell azonban azzal a kérdéssel Is, hogy a Nyugat egyes uralmon levo körei eddig miként reagáltak az új szovjet kezdeményezésre. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy magatartásuk szöges ellentétben áll az emberiség túlnyomó részének állásfoglalásával. Egyetértés helyett e körökben a legnagyobbfokú zavar észlelhető, valamint az, hogy nyíltan viszszautasítják a Szovjetunió javaslatait és nem leplezik az. új szovjet kezdeményezés történelmi jelentőségének csorbítására irányuló kísérleteiket. így Dulles úr, az USA államtitkára azt igyekszik bebizonyítani, hogy a szovjet közlemény — úgymond — nem tartalmaz „lényegesen" semmi újat, jóllehet — mint ahogyan azt beismeri — lehetővé tette a Szovjetuniónak tagadhatatlan propagandasiker elérését. Az USA-ban a legutóbbi 10—14 nap alntt állítólag szinten komolyan fontolóra vették a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek egyoldalú megszüntetését, arra törekedve, hogy megelőzzék a Szovjetuniót. Az USA-ban azonb?n úgy hatSroztak, hogy „csupán propaganda terén elérhető előnyök" miatt még sem tehe' ;k meg ezt a lépést. Mit is mondhatunk az ilyen érvekre? Talán csak annyit, hogy egyáltalában nem vennénk rossz néven az USA kormányától, ha legalább esetről esetre ilyen horderejű „propagandn'ogáshoz" folyamodnék. Aligha kételkedhetünk abban, hogy az Egyesült Államok Is rendelkezik elég lehetőséggel olyan nagy propaganda-sikerek elérésére, melyeket annyira irigyel a Szovjetuniótól. Mondjon le például az Idegen területeken U-vő atom- és hidrogénfegyvereiről, avagy támaszpontjairól, nem fér kétség ahhoz, hogy az Ilyen lépés jelentős mértékben növelné tekintélyét. Azokból • „propaganda cselekedetekről", melyek oly jelentós mértékben szilárdítják a világbékét, egyszerűen csak azt mondhatjuk: Még több és nagyobb Ilyen cselekedetre van szükségünk! A Reuter hírügynökség szerint az USA külügyminisztériuma a Szovjetuniónak az atomkísérletek egyoldalú megszüntetésére vonatkozó határozatával kapcsolatban tett első hivatalos nyilatkozata „elítélte" a szovjet kormányt, hogy állítóug megkerüli az ENSZ határozatát a lefegyverzésről. Itt joggal felmerül az a kérdés, hogy mi tulajdonképpen az USA külügyminisztériuma szerint az említett határozat értelme: El kell-e érni a kísérletek megszüntetését, avagy meg kell akadályozni e megszüntetés elérését. Máskülönben alig akadna olyan józaneszű ember, aki tagadná, hogy minden olyan hatékony lépés, mely a nemzetközi helyzet javulásához és különösen az atomháború veszélyének megszüntetéséhez vezet, ne lenne teljes összhangban az ENSZ érdekeivel és az ENSZ alapokmányának szellemével, valamint értelmével. Az USA gyakran állítja, a Szovjetuniót erre a kezdeményező lépésre az vezette, hogy kitérjen a kísérleti robbantások megszüntetésének ellenőrzése elől. Nem kell megismételnünk, hogy a Szovjetunió maga javasolta egy olyan ellenőrzési rendszer létesítését, mely lehetővé tenné annak figyelemmel követését, miként tartják be a nukleáris robbantások megszüntetésére vonatkozó egyezményeket és természetesen, hogy egy ilyen egyezmény létre is jöhessen. A felmerülő nehézségek azonban nem az ellenőrzésben vannak, hanem éppen abban, hogy az USA elutasítja a kísérletek megszüntetését. Az úgynevezett ellenőrzés kérdése csak kifogásul szolgál az USA egyes köreinek, hogy elutasíthassák a robbantások megszüntetésére irányuló egyezmény létrejöttét. Ezek a körök azt állítják, hogy az ilyen egyezmény csak illuzórikus lenne, mert állítólag nem állapítható meg, hány nukleáris robbantásra kerül sor. A kísérleti robbantások megszüntetésének elutasítására irányuló ilyen törekvések, melyek arra a kifogásra támaszkodnak, hogy a robbantások ellenőrzése nem lehetséges, ma már teljesen tarthatatlanok, mert szöges ellentétben állnak a tudomány és a technika egyértelmű ismereteivel, amelyekről kellőképpen tájékozva vannak mind a Szovjetunióban, mind az USA-ban. Az elmondottakból világosan látható, hogy az USA és Nagy-Britannia vezető köreinek és egyes más köröknek érvei, melyekkel a Szovjetunió nagyvonalú kezdeményezésére reagáltak, nagyon gyengék. Máskülönben ezen érvek kiagyalói i., beismerik érveik gyengeségét, amikor hangsúlyozzák, hogy mily nagy horderejűek és mily nagy visszhangot keltettek a szovjet intézkedések. Ha a nemzetek szilárd és határozott akaratot tanúsítanak, úgy nem kételkedhetünk benne hogy mindezek az „érvek" csődöt mondanak és a béke érdekel győznek. Ne adjanak fegyvert Hit'er utódaínak kezébe Ha az USA és Nagy-Britannia követni fogja a Szovjetunió példáját éts szintén megszünteti a nukleáris robbantásokkal végzett kísérleteket, ez esetben nem fér kétség ahhoz, hogy ez igen nagy jelentőségű lenne az európai helyzet javulására nézve is. Ez különösen ma igen fontos, amikor a Német Szövetségi Köztársaság Bundestagjának a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszereléséiről szóló határozata komoly helyzetet teremt az összes európai nemzetek számára. Már a szövetségi parlament tárgyalásainak a lefolyása is, melynek során nyíltan beszéltek a nacizmus újabb utódairól, melysegesen megbotránkoztatta az öszszes európai országok közvéleményét. Ez a határozat felhatalmazza a szövetségi kormányt, hogy a nyugatnémet hadsereget felszerelje atom- és rakétafegyverekkel, és ez arról tanúskodik, hogy mily magas fokra hágott a német militarizmus merészsége. Azok a körök, amelyek a legutóbbi évtizedek során hírhedtté váltak az. által, hogy borzalmas katasztrófába sodorták a világot, mert lehetőségük volt arra, hogv teljes mértékben kifejthessék szervező-tevékenységüket a háború előkészítésében, ma abba a helyzetbe jutottak, hogy kezükbe vehetik a legborzalmasabb fegyvereket, a tömeg irtás fegyvereit. A Német Szövetségi Köztársaság ma az az egyetlen európai állam, mely területi követelésekkel lép fel. A nyugatnémet hadseregnek atomfegyverekkel való felszerelése azt jelentené, hogy ez tettekre sarkallná a szóbanforgó gonosz törekvéseket, valamint az atomfegyverek pusztító erejével hatalmasodó revansizmus erőit is. Nagy megértéssel olvadtunk a nvugati lapokban arról a nyugtalanságról, mely az USA valamennyi becsületes tudósát töltötte el, amikor a második világháború küszöbén megtudták, hogy Hitler atomfegyverek létrehozására törekszik. A szovjet hadsereg és az egész hitlerellenes koalíció döntő csapásainak köszönhető, hogy legyőztük a német militarizmust, és az nem valósíthatta meg örült terveit. Az USA hatalmon levő körei azonban visszaéltek a nyugati atomtudósok erőfeszítéseinek eredményeivel, melyeket felhasználtak a béke és a nemzetek biztonságának érdekei ellen. És ma az egész emberiség érdekeit elárulva ezeket az eredményeket töményített formában rr.aguk adják el Hitler legújabb utódainak. A német militaristák már gazdag hagyományokkal rendelkeznek abban a művészetben, miként kell becsapniok saját népüket és más európai nemzeteket is. mily módon kell öltét ígéretekkel és kezességekkel nyugalomba ringatnlok, s emellett lépésről lépésre megvalósítani terjeszkedési célkitűzéseiket és terveiket. A második világháború óta hányszor hallott már a világ különféle arra irányuló kezeskedést és ígéretet, hogy a béke tartós lesz. Mindezeket az ígéreteket azután minden szégyenérzés nélkül mint értéktelen papírosokat összetépték és további lépcsőfokká változtatták a német militarizmus hatalmának felújítása felé vezető úton. Ez a folyamat most veszedelmes fejlődési fokot ért el, s komolyan veszélyezteti az európai nemzetek biztonságát. Ma teljes komolysággal meg kell kérdezni a nyugateurópai országokat, amelyek lépésről lépésre támogatják ezt a fejlődést: nincs-e itt a legfőbb Ideje annak, hogy közös erővel megakadályozzuk a nyugatnémet militaristák atomfegyverekkel való felszerelését? Hiszen nem nehéz megértenünk, hogy ezek az atomfegyverek elsősorban azt a célt szolgálják, hogy lehetővé tegyék a Német Szövetségi Köztársaságnak NyugatEurópa teljes mérvű uralását és azt, hogy Nyugat-Németország állandóan fenyegethesse mindazokat, akik szembehelyezkednének a nyugatnémet parancsuralommal. Nyugat-Németország atomfegyverekkel való ellátása maga után vonja ezenkívül egy olyan helyzet kialakulását, melyben a NATO gépezetének és a német militaristák akaratának következtében öngyilkos nukleáris háborúba sodródhatnának a nyugat-európai államok. S ha az egyes nyugat-európai körök azzal vigasztalják magukat, hogy ai USA is ellenőrzést gyakorol majd állítólag az atomfegyverek fölött, ezt inkább fenyegetésnek, mint vígasztalásnak nevezhetjük. Nem titok, hogy az amerikai tábornokok szintén nem nyilvánítanak több békeszeretetet és józan gondolkodásmódot, mint a nyugatnémet militaristák. A nép szavát meg kell hallgatni Elvitathatatlanul örömmel tölt el bennünket, hogy a militarista körök törekvései magában Nyugat-Németországban ia állandóan erősödő ellenállásba ütköznek. Igen, ma már a legnagyobb mértékben szükség van mindenki fokozott és összpontosított erőfeszítéseire, akik Jószándékkal foglalnak állást a béke ügye és Németország igazi nemzeti érdekei mellett. A Német Szövetségi Köztársaság nem akar azon az egyetlen úton haladni, mely az ország egységének megújításához vezethet, nem akar haladni a Német Demokratikus Köztársasággal folytatandó tárgyalások útján, elutasítja, hogy tárgyalásokat folytasson a Németországgal megkötendő békeszerződés kérdéseiről és elutasítja az úgynevezett európai atommentes övezet létesítésének tervét is, s mint békebora** lép fel akkor, amikor a nemzetek a lefegyverzés és a csúcsértekezlet megtartása érdekében tesznek erőfeszítéseket. A Német Szövetségi Köztársaság ehelyett keresztülviszi a Bundeswehr atomfegyverekkel való felszerelését, ami minden kétséget kizárva egyenlő lenne a német egység megújításának végérvényes visszautasításával, és újabb komoly akadályt gördítene a sürgős nemzetközi problémák megoldásának útjába. Adenauer kancellár teljes mértékben tudatában van annak, hogy a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése milyen borzalmas következményekkel járna. Ennek ellenére arra igyekszik, hogy elferdítse a tényeket, becsapja a német népet és leplezze a való helyzetet. „Ha lenjondunk az atomfegyverekről", merte kijelenteni a szövetségi parlamentben, „akikor kiprovokáljuk az atom támadást. A Szovjetunióval folytatott tárgyalások akkor a legjobbak, ha minél „erősebb az, aki tárgyal." Világos, hogy a nyugatnémet kancellár igen sikeresen elsajátította Hitler szókincsét. Figyelmeztetnünk kell azonban minden komolysággal, hogy erőérvelésekkel semmi sem érhető el sem Csehszlovákiában, sem pedig bármelyik más szocialista országban. Ha a Nyugaton bárki is a szocialista országok megfélemlítésére számít, és azt hiszi, hogy béketörekvéseink gvöngeségünk megnyilvánulásai, és büntetlenül veszélyeztethető hazánk szabadsága, az egész szocialista tábor egysége, szilárdsága, az végzetes tévedésbe esik. Csehszlovákia megtesz mindent a béke és a más országokkal való egyetértés érdekében, annak érdekében, hogy örök időkre szüntessék meg a nukleáris kísérleteket és tiltsák be az atom-, valamint hidrogénfeg-yvereket, annak érdekében, hogy a csúcsértekezlet sikert érjen ed, mindannak érdekében, ami valóban a béke, a netmzetek szabadsága és biztonsága előnyére válik. Csehszlovákia a Varsód Szerződésre támaszkodva — a nyugatnémet militaristák újabb fenyegetéseinek árnyékában — ugyancsak mindent megtesz a haza biztonsága, Európa békéjének megszilárdítása, valamint annak érdekében, hogy meghiúsíthassuk a német militaristák, valamint az USAban és az Északatlanti Tömbben levő védnökeik minden ármánykodását. Mostanában egész hazánkban olyan hangok hangzanak, melyek lelkesen egyetértenek és maradéktalanul támogatják a Szovjetunió nagyvonalú kezdeményező békelépését, s ezt egybekötik a következő sürgető követelménnyel: a Szovjetunió ezen példamutató lépését követnie kell az USÁ-nak és Nagy-Britanniáinak is! A nemzeteknek elegendő erejük, lehetőségük és eszközük van ahhoz, hogy elérjék e követelményük teljesítését, valamint ahhoz is, hogy megakadályozzák a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelését. Csehszlovákia kormánya következetesen teljesíti a nép akaratát, minden erejét, a rendelkezésre álló lehetőségeket és eszközöket arra fordítja, hogy biztosítsa Európa és az egész világ békéjét. Az embereknek egészséget - a világnak békét Az egészségügyi világszervezet minden évben április 7-én megrendezi az egészségügy világnapját. Idén ezt • napot „Az egészségügyi haladásnak tíz éve" jelszó alatt ünneplik és az egészségügyi világszervezet alkotmánya életbe lépésének 10. évfordulójával esik egybe. Az egészségügyi wiPáflszervezetnek ma már 88 állam a tagja és mint ilyen a legfontosabb nemzetközi egészségügyi Institúció. Nálunk e nap megünneplése különös jelentőséggel bír. Az egészségügy terén elért eredmények büszkeséggel töltenek el mindnyájunkat. Polgárainknak betegség esetén az alkotmányban lefektetett joguk van a legmesszebbmenő ingyenes orvosi kezelésre éls ápolásra. Az orvostudomány legújabb felfedezéseinek eredményeit a nép élvezi. A nép érdekében áldozunk komoly összegeket kutatómunkára, a betegségek megelőzésére, szülőotthonok, kórházak, szanatóriumok, üzemi rendelőintézetek építésére. A orvostudomány fejlődése, az egészségügy haladása is a béke eszméit szolgálja. Az egészség és a béke egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Hirdessük e napon, még határozottabban, mint máskor, a világbéke megőrzésének • szükségességét, hogy a rohamlépésekkel előrehaladó tudomány az emberek millióinak szolgálatában a békés kibontakozás leghathatósabb fegyverévé váljon. Megkapták megérdemelt büntetésüket (CTK) — A bratislavai népbirósáef szombaton, április 5-én ítélkezett fl szocialista vagyon megkárosítói csoportjának bűnperében, akik az 1955— 1957-es években mintegy negyedmillió korona értékű árut tulajdonítottak el. Milan Obuch főbűnöst, a bratislavai Csomagoló és Pörkölő n. v. vállalat raktárosát 14 évi, Teodor Reimann vádlottat, az üzem igazgatóját 8 évi, Jozef Tonhauser vádlottat 8 évi, Pavel Ábelt 6 évi és Libor Janec gépkocsivezetőt 7 évi börtönbüntetésre ítélték. A bíróság további számos vádlottat három hónaptól öt évi börtönbüntetésre ítélt. # A bratislavai „Praha" filmszínházban pénteken, április 4-én bemutatták „A becsületes tolvaj" című szlovák filmet ® A prágai Reprezentációs Ház Szmetanatermében megkezdődött április 4-én az énekkarok fesztiválja, mely betetőzi a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom népművészeti alkotása 1956—58. évi országos verse-J nyét. A CSKP Xf. kongresszusa előtt (Folytatás az 1. oldalról) tunk nagy sikere tovább'á az, hogy ezeket az elveket eredményesen valóra is váltottuk. Azt akarjuk, hogy a szocializmus győzelmet arasson életünk valamennyi területén. A XI. pártkongreszusnak, amint ez a jóváhagyott tézisekből is kitűnik, aj a feladata, hogy fő vonásaiban meghatározza azokat a politikai, gazdasági és ideológiai feladatokat, amelyeket meg kell oldanunk, hogy a szocializmus építésének fontos szakaszát hazánkban sikeresen lezárjuk. Miről van szó elsősorban ? Arról, hogy elérjük a szocialista termelési viszonyok döntő győzelmét a falvakon, kiküszöböljük az osztálykapcsolatokban levő antagonizmus maradványait társadalmunkon belül, a termelőerők további fejlesztésével biztosítsuk a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelkedését, minden téren elmélyítsük szocialista demokráciánkat — elsősorban a dolgozók aktív részvételének fokozásával az állam és a gazdaság irányításában, betetőzzük kultúrforradalmunkat és tovább mélyítsük a marxizmus-leninizmus szellemében a nép erkölcs-politikai egységét. A kommunista párt teljes tudatában van annak, hogy a szocializmus felépítésének befejezése hazánkban nem megy akadályok és nehézségek nélkül. Itt egyrészt le kell küzdenünk számos belső nehézséget, másrészt a reakció és külföldi támogatóinak fokozott támadásait. Ezért lép annyira előtérbe pártunk tevékenységében főleg egy dolog: állandóan támogatni a dolgozók kezdeményezését, aktivitását és lendületét s megszervezni valamennyi kommunista, pártonkívüli, az egész Nemzeti Front egységes törekvését a termelő feladatok, valamint politikai, gazdasági és kulturális életünk valamenynyi szakasza többi feladatainak teljesítése érdekében. A párt ezért mindig a legnagyobb tiszteletben tartotta a dolgozók szavát, azt, hogyan értelmezik ők a párt jelszavát, milyen bizalommal vannak és szeretetet táplálnak ők a pártnak a nép javára végzett munkája iránt. Ezt minden téren megmutatta a CSKP KB levelével kapcsolatos országos vita. Jogosan mondhatjuk, hogy éppen ez a vita volt a kongresszus előkészületeinek legfontosabb része, rendszerünk mélységes demokráciájának megnyilvánulása. A vita megerősítette, hogy az alapvető kérdésekben nálunk nincsenek ellentétek. Pártunk társadalmunk elismert vezető ereje. Ezért XI. kongreszszusának előkészületei egész dolgozó népünk saját ügyét jelentik. A párt és a nép szilárd egységének különösen értékes kifejezője a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny kibontakozása. A jövő kongresszus fő jelszavát lelkesen fogadták a legszélesebb tömegek is. Várható, hogy a kongreszszus előkészületeinek utolsó hetei egyre fokozódó aktivitásuk jegyében folynak le. A fontos feladatok természetesen még jobban fokozzák a pártunk tevékenysége, szilárdsága, eszmei és szervezeti egysége iránti igényeket. Ez megköveteli, hogy következetesen érvényesítsük a lenini alapelveket pártunk életében. Kommunista pártunk a munkásosztály harcainak mindig első soraiban áll, sikeresen vezette a munkásosztályt a múltban és most elvezeti őt és egész népünket történelmi feladatunk teljesítéséhez — a szocialista felépítés betetőzéséhez is. (Rudé právo)