Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-30 / 119. szám, szerda

Nasszer elnök a Szovjetunióban Kairó (ČTK) - Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság el­nöke TU-104 repülőgéppel 15 kormánytényező, valamint az újságírók és fényképészek nagy csoportja kíséretében április 29-én kora reggel hiva­talos látogatásra a Szovjetunióba utazott. Az AI-Masa egyiptomi lap hétfői ről számában Nasszer szovjetunióbeli utazásával kapcsolatban vezércikket közül „A barátság mély gyökerei" címen. Az Egyesült Arab Köztársa­ság elnökének látogatása a Szovjet­unióban — hangsúlyozza a lap — teljes bizonyossággal még jobban megszilárdítja a Szovjetunió nemze­tei és az arab nép közötti baráti kapcsolatokat. Az Egyesült Arab Köztársaság népe sohasem felejti el. hogy a Szovjetunió nyomatékosan figyelmeztette Törökországot, az Amerikai Egyesült Államokat és Iz­raelt, amikor ezen államok fegyveres erői agressziót készítettek elő Szí­ria ellen. * * * Budapest (ČTK) - Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke a Szovjetunióba utaztá­ban rövid időre leszállt Budapesten, ahol a kormány képviselői fogadták. * * * Moszkva (ČTK) - Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke április 29-én hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Az ünnepélyesen feldíszített vnukovi re­pülőtéren a kedves vendég üdvözlé­sére megjelentek Vorosilov, Hrus­csov, Kiricsenko, Kozlov, Muhitdinov, Koszigin elvtársak, valamint a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak más vezető té­nyezői, a tudomány, a kultúra, a nyilvános szervezetek képviselői, a diplomáciai testület tagjai, szovjet és külföldi újságírók. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke rövid üdvözlő beszéddel fogadta az Egyesült Arab Köztársaság elnökét. Nasszer elnök a szovjet népnek az Egyesült Arab Köztársaság nemzetei üdvözletét tolmácsolta, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Arab Köztársaság népei nagyon jól tudják, mily mér­tékben járul hozzá a Szovjetunió a világbéke megszilárdításához és érté­kelik azt a segítséget, amelyet a szovjet nép nyújtott az arab népnek. Nasszer elnök ezután Vorosilov és Hruscsov elvtársakkal nyílt gépko­csiba ült. Az autók sora a repülőtér­Pleven elfogadta a megbízatást az új kormány megalakítására Párizs, (ČTK) - R. Pleven, a De­mokratikus Szocialista Ellenállási Szö­vetség (UDSR) megbízottja április 28-án elfogadta Coty köztársasági el­nök megbízatását az új francia kor­mány megalakítására. Pleven ezt a megbízatást azután fogadta el, hogy megbeszéléseket folytatott valamennyi politikai párt képviselőivel, kivéve a kommunista pártot. E megbeszéléseken nagyob­bára sikerült Plevennek „előzetes be­leegyezést" nyernie az új kormány algériai politikájának javaslatát ille­tőleg, amely semmiben sem különbözik Gaillard lemondott miniszterelnök po­litikájától. A Francé Presse hírügynökség megjegyzi, hogy egyelőre a politikai pártok egyike sem vállalt végleges kötelezettséget Pleven programmjá­rtak támogatására a nemzetgyűlésben és a kormányban való részvételre. A szocialista pártnak a Pleven kor­mánnyal szemben elfoglalt álláspont­jától fog függni, sikerül-e Plevennek megszerezni a többséget a nemzet­gyűlésben. A szocialista párt vezető­sége egyelőre támogatást igért Ple­vennek, azonban a szocialisták végle­ges álláspontja még eddig nem vi­lágos. Az AP hírügynökséq jelentése szerint a szocialista párt az utolsó pillanatban állítólag negatív állás­pontra kezd helyezkedni Plevennel szemben, és kifogásai vannak Pleven gazdasági és szociális programját il­letőleg. útra kelt Moszkvába, amelynek utcáit és tereit a kedves vendéget lelkesen üdvözlő hatalmas néptömeg töltötte meg. Kiiment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnö­ke kedden fogadta Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét. Gamal Abdel Nasszer elnök kísé­retével röviddel Moszkvába érkezte után felkereste a Lenin és Sztálin Mauzóleumot és koszorút helyezett ott el. Gamal Abdel Nasszer elnök kedden meglátogatta Nyikita Hruscsovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökét. az NSZK-ban május 1-én tüntetni fognak Bonn (ČTK) — „Az atomhalál elleni harc" mozgalmának közpon­ti bizottsága április 28-án kiált­ványt bocsátott ki, amelyben fel­szólítja a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzésének valamennyi ellenzőit, hogy május 1-én tün­tessenek az atomfegyvereknek a szövetségi köztársaságban való el­helyezése, az atomfegyverkísérle­tek folytatása ellen, valamint az általános és ellenőrzött leszerelé­sért. A kiáltvány rámutat arra, hogy 2,7 milliárd ember a biztos pusztulásnak néz elébe, ha nem hagyják abba az atomfegyverke­zési versenyt. Dr. Schweitzer felhívása az atomháború ellen A norvég rádió április 29-én közvetítette dr. Albert Schweitzer Nobel-díjas tudósnak az atomhá­ború ellen kiadott további felszólí­tását. Dr. Schweitzer felszólításának be­vezető részében áttekintést közölt az atom- és hidrogénbombák, valamint a rakétalövedékek fejlődéséről és fel­hívta a figyelmet a háború szörnyű következményeire, amelyben e leg­korszerűbb pusztító eszközöket hasz­nálnák. Idézi egy amerikai tábornok kijelentését, amely az USA parlamenti bizottságában hangzott el: „Hogyha az Amerikai Egyesült Államokra tíz­perces időközönként 100 hidrogén­bombát dobnak, 70 millió ember pusz­tul el vagy sebesül meg. Ezenkívül sok ezer négyzetkilométernyi föld válik haszálhatatlanná egy egész nemzedék számára." Dr. Schweitzer hozzáteszi, hogy az olyan államok, mint Nagy­Britannia, Nyugat-Németország vagy Franciaország 10—20 legújabb gyárt­mányú hidrogénbomba hatásának kö­vetkeztében teljesen elpusztulnának. Dr. Schweitzer végzetesnek minősíti az USA azon határozatát, hogy más államokat atombombákkal akar ellát­ni. „Az USA ezeket a fegyvereket olyan országokra bízza, — állapítja meg dr. Schweitzer —, amelyekről azt hiszi, hogy nem fogják őket önkényesen vagy meggondolatlanul felhasználni. Ki kezeskedik azonban arról, hogy ezen államok között nem akad­e olyan, amely e fegyverekkel mihelyt kézhez kapja őket, azt teszi, amit előnyösnek fog tartani magára nézve s nem törődik a következmé­nyekkel? Ki gátolhatja meg ebben?" Dr. Schweitzer határozottan eluta­sítja a béke megőrzésének amerikai elméletét az ellenlábas megfélemlíté­sével, Ez az elmélet teljesen alkal­matlan a fokozott háborús veszedelem idején. Nagyon fontos lenne, hogy ha Amerika az emberiség ezen sorsdöntő ' órájában csupán arra gondolna, hogy le kell mondania az atomfegyverekről, mert csakis ily módon akadályozhatja meg az atomháborút. Az atomháború elképzelhetetlen, ésszerűtlen és kegyetlen, s ezért sem­mi körülmények között nem szabad megvalósulnia. Dr. Schweitzer ismét utal 9235 tudósnak 1958. január 13-án az Egye­sült Nemzetek Szervezetének átadott nyilatkozatára és ezt a kijelentést idézi: „Amíg az atomfegyverek három nagyhatalom kezében vannak, lehet­séges a fegyverek ellenőrzésére vo­natkozó megállapodás. Ha a kísérle­teket folytatni fogják és ha atom­fegyverekkel további kormányok rendelkeznek majd, akkor fokozódik az a kockázat, hogy egy felelőtlen uralkodó tette kirobbantja az atom­háborút." Dr. Schweitzer a sötétben világító fénynek minősíti a lengyel kormány azon javaslatát, hogy Lengyelország, Csehszlovákia, Kelet- és Nyugat-Né­metország az atomfegyverkezésen kí­vül maradjon. Ezzel az ésszerű ja­vaslattal az egész európai közvéle­mény egyetért. Dvorák miniszter befejezte látogatását az EAK-ban Kairó (CTK) — Richard Dvoŕák, a Cseh­szlovák Köztársaság külkereskedelmi mi­nisztere április 28-án befejezte látogatását az Egyesült Arab Köztársaságban. Ott-tar­tozkódása során megtekintette a kairói nemzetközi gyapotkiáliítást. Heluanban fel­kereste egy cementgyár építkezését, amely­nek építésében és berendezésében a Cseh­szlovák Köztársaság is részt vett. Ezután a Kafr ed-Davar-i textilgyárakat szemlélte meg. Dvorák miniszter Kairóban fontos tár­gyalásokat folytatott az • Egyesült Arab Köztársaság kormánytényezőivel. B f r á ti or* z á&c h : NDK A Német Demokratikus Köztársaságban most építik az első einkgyártó kohászati üzemet. A Német Demokratikus Köztársaság Kari Marx-Stadt-i járásának Freiberg városában üzemet építenek, amelyben 1961 elején megkezdik a finom cink gyártását Képünkön az energetikai üzemrészleg építése látható, ahol egy 120 méter magas kéményt állítanak fel. (Dentralbild felvétele) New York-i tudósításunk: 1958. május 1-e az USA-ban VSSSJVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj Ügy, mint mindennap, szombat es­te is meghallgattam a televíziós tu­dósítást. Rögtön az elején mutatták a veteránok felvonulását, amelyet az­nap tartottak az 5. Avenuen, New York legelőkelőbb körútján. A kom­mentár hozzáfűzte, hogy célszerűnek mutatkozik, ha a munkások május l-jét a veteránok díszszemléje he­lyettesíti. Tanulságos volt a menet élének képe. Egymás mellett haladtak töb­bek között a vasútkirály fia és Har­ryman, New York állam kormányzója, Snellman érsek. Sarnoff dandártá­bornok és Impellitteri, New York volt polgármestere. Ezek mind az állítóla­gos munkásfelvonuláson vettek részt „szent közösségben"! Az USA-ban már sok mindent tet­tek annak érdekében, hogy május 1. megszűnjék a munkásosztály harcos ünnepe lenni. A májusi ünnepségek résztvevőit üldözték, majd létrehoz­ták az úgynevezett Labor day-t (a munka ünnepét), amit május 1 -e he­lyett tálaltak a munkások elé. Ter­mészetesen ezen a napon nem a munkások erejének és elszántságának manifesztációja folyik, hanem ez az ünnep arra való, hogy a burzsoázia kirándulást tegyen a természetbe. Ez a nap szeptember első hétfőjére esik. Ennek ellenére még a világkapitaliz­mus citadellájában sem sikerült el­nyomni a május 1-ét. New Yorkban ezt a napot a Carnegie-Hall csarno­kában tartják. A május 1-ét megün­neplik a többi városok egész sorábart is, bár néhol május 2-án vagy 3-án, A május 1. nem csupán ebben az ünneplésben él. Szelleme az USA­ban egyre jobban megnyilvánul a munkásosztály harcában a legkülönbö­zőbb alkalmakkor. Nemrég zajlott la 150 ezer textilipari munkás és rnun­kásnő sztrájkja, a munkanélküliek most tartják felvonulásaikat egyes államok fővárosai felé. A kereskedel­mi vállalatok 1500 alkalmazottja ép­pen most indul Washingtonba. Jobo szociális törvényeket követelnek, be­leszámítva a munkanélküli segély ren­dezését. A munkások egyre jobban átérzik a védelem növekvő szükségességét asze­rint, ahogyan elfajul a válság. A kor­mánykörök azt hirdették, hoqv tavasz­ra minden jobbra fordul. „Ha majd a tulipánok virágzanak...". A tuli­pánok már elvirágoztak és a jobbrafor­dulásnak semmi jele sem mutatkozik. A munkanélküliség csökkenése tavasz­szal neim vált valóra, sőt ellenkezőleg, a munkanélküliek száma egyre emel­kedett. Számuk ma több, mint volt bármikor a harmincas évek depresz­sziója óta. A május 1. az Amerikai Egyesült Államokban több mint hetven eszten­dővel ezelőtt született a nyolc órai munkaidóért folytatott harcban, 1958. május 1-én a munkások kívánsága el­sősorban ugyancsak a munkaidőre vo­natkozik. Azt akarják, hogy legyen egyáltalán munkaidejük. P. Tvaroh. Az atombombái Strauss: „Hová jutna a mi szabadságunk, ha a népre bíznánk." (Neues Deutschland karikatúrája) Kari Novák asztalos, 37 éves, nős, egy 1200 munkást és 350 al­kalmazottat foglalkoztató bécsi fémüzemben dolgozik. Megkértük, beszéljen mindennapi életéről. A következőket mondotta el: „KERESETEM 8,50 silling óránként, I ez megfelel a bécsi munkás átlagos órabérének. Az adólevonás, a szociá­; lis biztosítási illeték (beteg segélyzó, 1 baleset és munkanélküli biztosítás, | nyugdíjbiztosítási illeték) levonása i után a munkáskamara és a lakásépí­tési illeték megfizetése után heti 48 i óra után kereken 376 sillingem marad. ' Ebből fizetem még a szakszervezeti I tagdíjat 7,50 sillinget, amit szintén ' a béremből vonnak le és 1,50 sillinget \az üzemi tanács alapjára. Még tavaly i túlórákkal heti 80—100 sillinggel ke­| restem többet. Azóta azonban, hogy i gazdasági nehézségek léptek fel, üze­j műnkben minden túlórázást beszün­tettek. Sőt, március utolsó hetében 40 • munkást bocsátott el a vállalat. Fele­! ségem is dolgozik. Egy nagy bécsi i áruházban elárusítónő, havi 1020 sü­\linget keres. Ez csaknem 200 sillinggel )több, mint amennyit a textügyárban \keresett, ahol ezelőtt mint munkásno ) dolgozott. Négyéves kisfiúnkat napközben vá­rosi óvodában helyeztük el és ezért ; heti 29 sillinget fizetünk. Sajnos, az i utóbbi időben többször beteg volt. Mi­vel feleségemnek /lem akartak fizetés­| nélküli szabadságot adni, kénytelenek i voltunk egy asszonyt felvenni a gyer­\mék gondozására. Ennek az asszony­i nak napi 30 sillinget fizettünk, úgy­' hogy ellátásával együtt annyiba került i nekünk — vagy jobbati mondva gyer­1 mekünk betegsége annyiba került, | mint amennyit feleségem keresett. Kilenc éve vagyunk házasok. Nyolc | évig szüleimmel és öcsémmel éltünk i együtt egy szoba-konyhás kamrás la­| kásban. Szüleim és öcsém a szobában i aludtak, én a feleségemmel a kamrá­Bécsi tudósítónk írja: Egy bécsi munkás gondjai ban. A lakáshivatalban azt mondták, csak akkor kapunk lakást, ha gyere­künk lesz. 1954 februárjában megszü­letett Wolfgangunk — de lakást még mindig nem kaptunk. Azzal vigasztal­tak, várnunk kell, mert a mienkéi\él sokkal sürgősebb esetek vannak. El­képzelhetik, mily kínos volt az öt fel­nőtt és a kisgyermek együttélése a kis lakásban. Ezenkívül öcsém is házasod­ni akart és nem volt kilátása lakásra. Így elhatároztuk, hogy veszünk lakást. Hosszus keresés után találtunk vala­mit, amit még éppen hogy ki tudtunk fizetni: egy elhanyagolt szoba-konyhás lakást egy régi házban a város pere­mén. A háztulajdonos 8000 sillinget kért e lakásért. Volt valamennyi megtakarított pénzünk, de 6000 sillin­get egy hitelintézetnél 7,5 százalékos kamatra kellett kikölcsönöznünk. Egy éven keresztül havonta másfél heti béremet kellett e kölcsönre törleszté­sül kifizetnem. Szerencsére mestersé­gemnél fogva a lakást, amelynek ajtói és ablakai teljesen használhatatlanok vol­tak, magam hozhattam rendbe, csupán a lakás kifestését nem tudtam magam elvégezni. A festés 750 sillingbe ke­rült. A villanyvezetéket is magam hoztam rendbe. Végre beköltözhettünk saját lakásunkba. A nélkülözhetetlen bútordarabokat hitelre vásároltuk. E hitel törlesztésére három évig ha­vi 420 sillinget, tehát ismét egy heti bérnél többet kell fizetnünk. De ne higgyék, hogy kedves lakásunk van. A legegyszerűbb és a nélkülözhetetle­nül szükséges bútorokat vásároltuk csupán. Két ágyat, egy gyermekágyat, egy nagy szekrényt, asztalt négy szék­kel, konyhaszekrényt, konyhaasztalt két székkel és egy mosogatót. A víz­vezeték és a klozett természetesen —, mint a legtöbb bécsi házban —, nem a lakásban, hanem a folyóson van, több lakó használja közösen. Ĺakásunknak az a hátránya, hogy mindkettőnk munkahelyétől nagyon messze van. Nekem másfél órát, fele­ségemnek csaknem egy órát kell utaz­nia a villamoson, Ezért már régen ar­ról ábrándozom, hogy egy Mopedet (segédmotoros kerékpárt) vásárolok. 3800 sillingbe kerül, a vételkor az ár egyharmadát kell fizetni, a többit 18 havi részletben. Most, hogy a lakáshi­tel utolsó részletét lefizettem, talán teljesül e kívánságom. Ezzel szemben teljesíthetetlen az a vágyam, hogy ol­dalkocsis motorkerékpárt vagy vala­milyen kis autót vegyek. Több kolle­gám ugyan tudott ilyen jármüvet vá­sárolni, de ezek olyan szerencsések, hogy nem kellett lakást, bútort besze­rezniök és nincs gyermekük. Természetesen kockázatos dolog, ha Mopedet veszek magamnak. Hisz még a bútorrészleteket is kell fizetnem. Míg feleségemnek és nekem munkánk van, be lehet ezt valahogy osztani — azzal a feltétellel természetesen, hogy kis Wolfgangunk nem betegszik meg hosszabb időre. A legszerényebben él­ve háztartásunk havi ezer süllngből kijön. Ez természetesen azt jelenti, hogy csak vasárnap eszünk húst, hogy a mosást magunk végezzük és szabad­ságunkat Bécsben töltjük. Csak a kis Wolfgang mehet egy gyermeküdültetés keretében három hétre a hegyekbe. De a nagy kérdés, amely mindegyikünk feje felett lebeg: megmarad-e mind­kettőnk munkája? Mi történik, ha egyikünk munkanélkülivé válik? EDDIG TART Kari Novak elbeszélé­se. Egy bécsi munkás életét mutatja be, olyan életet, amilyen százezer számra van. Bizonyára vannak olyan munkások is, akiknek jobban megy a dolguk, akik kétszer annyit keres­nek, mint Kari Novak — de mások viszont sokkal kevesebbet. Sőt Kari Novak keresete valamivel az átlag felett van. Kari Novak sokat gondolkozik éle­tén. Elgondolkodik azon, miért kell minden sillinget háromszor megfor­gatnia, mielőtt kiadná, miért kell mindazt, ami életét csak egy kissé is megjavítja, a szó szoros értelmében szájától elvonnia és miért van gond­dal és bizonytalansággal tele élete és munkástársainak élete minden kon­junktúra, látszólagos jólét, zsúfolásig tele kirakatok és az utcákon höm­pölygő autósorok ellenére. Ezek a gondolatok Kari Novákot már hat esztendővel ezelőtt a kommunista pártba vitték. N°vák elvtárs a párt egyik aktivistája és természetesen ő is ott lesz, amikor május elsején a bécsi kommunisták menete a gaz­dag hagyományú Ringstrassera vonul fel a parlament épülete előtt, ahol a Központi Bizottság díszemelvénye áll. Kari Novák megmutatta azt a transzparenst, amelyet két másik elvtárssal együtt a május 1-i menet­ben visz. ök maguk ragasztották a fehér kartonból kivágott betűket a vörös zászlóanyagra: „A békéért — Ne adjanák atomfegyvert a nyugat­német Wehrmachtnak". Ez a jelszó kifejezi az osztrák munkásoknak azt a nagy gondját, amely meghaladja saját személyes gondjaikat is, azt az aggodalmat, amely nagyobb mun­kahelyük féltésénél, és a méltóbb életet biztosító bérek követelésénél is. KURT STIMMER ÜJ SZÖ 187 * 1958. április 3. /

Next

/
Thumbnails
Contents