Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-29 / 118. szám, kedd

Nem keli pálcát törnünk operánk felett Verdi Othellójdnak bemutatója a bratislavai Nemzeti Színházban % Leonyid Martinov: Az utóbbi időben már szinte szokássá vált, hogy kritikánk operaegyüttesünk művészi hanyatlásáról beszélt unos-untalan. Kétségtelenül komoly aggodalomra szolgáltatott okot, hogy egyes repríz-előadásokon bosszantó hibáié fordultak elő s a színvonal távolról sem elégítette ki a dalmüvet anytiyira szerető közönségünket. Vitathatatlan az is, hogy ovsr'ink re.m rendelkezik kellő számban kiváló magánénekesekkel úgy, hogy a szereposztás gyakran nehézségekbe ütközött és ütközik ma is, s a teljesítmények nem eléggé kiegyensúlyozottak. Mindez igaz és önmagában már ez is kell, hogy necsak gondolkozásra, hanem az adott helyzeten változtató intézkedések megtételére serkentse az illetékeseket. Ennek ellenére hisszük, hogy nem kell jeltétlenül úgy értékelnünk az operaegyüttes mai helyzetét, mintha gyógyíthatatlan válságról volna szó. Mire építjük ezt az állításunkat? Anélkül, hogy el akarnánk kendőzni a hiányosságokat, látnunk kell a kérdés pozitív oldalát is, azthogy a bratislavai Nemzeti Színház operaegyüttesének van mire építenie, van elég ereje a művészi fejlődés cseppet sem könnyű problémájának megoldásához. Elsősorban évtizedes hagyományra támaszkodhat és ez egy színháznál nem lebecsülendő dolog. Ettől eltekintve, ha nem is nagy, de feltétlenül mindig többre törekvő és többre Képes gárdával rendelkezik, amelynek egyes tagjai nagyon komoly mércével mérhetők. Elég, ha csak példaképpen felemlítjük Margita Česáňovát, Bohuš Hanákot, dr. Gustáv Pappot, Andrej Kucharskýt, akik külföldi operaszínpadokon is megállták a helyüket. Az opera karmesterei közül Tibor Frešo megalapozott, érett művészete, és a fiatal Gerhardt Auer lendületes tehetsége szintén optimizmusra késztet. Talán a rendezés terén vannak a legidőben feltűnt néhány név, akiktől nagyobb nehézségek, de az utóbbi sokat tárhatunk, ha nem is ma, de holnap minden bizonnyal. Ilyen például Štefan Hoza is, aki lényegében most indult, mint operarendező és máris komoly dicséretet érdemel. Ilyen néhánysoros érv-felvonultatás is elegendő talán ahhoz, hogy lássuk, megvan az alap, amelyen tovább épülhet operaegyüttesünk. Elsőrendű feladatának tűnik az, hogy fel kell frissítse vérkeringését új, fiatal tehetségek felkarolásával. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a ma feltételei között, amikor mindenkinek államilag sokoldalúan támogatott lehetősége van adottságai, talentuma továbbfejlesztésére, ne akadna legalább tíz-húsz fiatal, akivel érdemes voln\ foglalkozni s aki idővel, a kisebb szerepek útját végigjárva, a színház komoly támaszává válna. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy az idősebb és a fejlődésük csúcsát régen túlhaladt énekesek necsak a helyüket adják át ezeknek a fiataloknak, hanem gazdag tapasztalataikat is. Verdi Othellójának a bemutatója a igazolta, hogy csüggedésre nincs okunk. Szép és jó előadás keretében szólalt meg színpadunkon a shakespeare-i szó, Arrigo Boito, a kiváló olasz zeneköltő és drámaíró szövegkönyve alapján. És újra melegen, szárnyaló melódiagazdagsággal, megrázó erővel hatott ránk az opera megszületése idején már hetvenöt éves Verdi ma és holnap is új, varázslatos muzsikája. Az operairodalomnak nincs sok ehhez hasonló csúcsa. Ez azzal magyarázható, hogy a dalmüvek zömétől eltérően ebben az esetben a szöveg is klasszikus alkotás, mert mély emberi érzéseket tud kifejezni tökéletes formanyelven. Milyen gyönyörű költői típus a velencei zsoldban álló mór, Othelló, mindvégig hű és a jágói fondorlatnak életével áldozó felesége: Desdemona. Milyen megrendítő erő, emberi mélység és magasság van magában Othellóban, akit tragédiába sodor érzéseinek felkorbácsolt zabolátlansága, a kaján ellenség ébresztette indokolatlan féltékenység. Milyen sötét hatalmasság a Jánus-arcú Jágó, aki Verdi szavai szerint „az az emberi, ami bennünk rejlik, jobban mondva annak egy része — a gonosz!" Nehéz, szinte lehetetlen volna eldönteni, mi nyújt tökéletesebb élményt — Shakespeare tragédiája, vagy Verdi operája. Nehéz eldönteni már csak azért is, mert e két műfaj közös nevezője csupán egy lehet: az emíet szépérzékére gyakorolt befolyás felmérése és összehasonlítása. Budapesten nagyszerű szereposztásban, Othetló szerepében Bessenyei Ferencczel volt alkalmam látni a nagy shakespearei művet, amely életreszóló élményt jelentett számomra. Mégse tudnám eldönteni a pert egyik fél javára sem. Mert Verdi épp úgy, mint Shakespeare nagyot, halhatatlant alkotott a maga nemében. Két óriás — egyik a dráma, a másik zeneirodalom egén. A bratislavai Othelló-elöadás sikeres nek mondható. Štefan Hoza rendezői felfogásában nagyon helyesen nem Othellót, a harcost, állítja előtérbe, aki végeredményben a velencei urak érdekeit szolgálta zsoldoskapitányi hűséggel a ciprusi néppel szemben, hanem Othellót, az érző embert. Ezért hangsúlyozza ki az opera alakjainak pszichológiai arculatát, kölcsönös kapcsolataikat, míg a történelmi háttér csak aláfestésül szolgál. Ez a koncepció teljes mértékben összhangban áll Verdi zenéjének mondanivalójával is. Hoza a fő szerepekben komoly színészegyéniségekkel dolgozhatott és így kifejezésre ;s tudta juttatni elgondolását. Elsősorban Margita Česáňová remekbeszabott és minden érzelgősségtől mentes Desdemonáját kell említenünk. Bohuš Hanák Jágója mind hangban, mindpedig színészi játékban a legnagyobb igényeket is kielégítette. De nem maradt le dr. Gustáv Papp sem, akinek Othelló alakítása talán művészi törekvései csúcspontját jelenti. Alexander Baránek Cassio szerepében, különösen a játékot tekintve, már nem volt üyen meggyőző. Václav Nouzovský (

Ĺodovico) újra tanúságot tett arról, hogy főleg kevesebb energiát igénylő szerepekben még mindig megbecsülendő támasza a színháznak. Pavol Gábor díszleteit a monumentalitásra való törekvés jellemzi. Erdeme, hogy ez nem öncélú, hanem a darab mondanivalójával szorosan öszszecsengő, atmoszférát teremtő művészi megoldás. Kár, hogy a színpad minimális> méretei és más technikai nehézségek miatt az első képben nem tudta hitelesen elénk varázsolni a győztes Othelló hajóját ringató tengert. Ján Hanák kosztümjei nagyvonalúak, de ugyanakkor ízlésesek voltak. A zenekart ez esetben nem nagyon dicsérhetjük, bár Tibor Frešo biztos kézzé' igyekezett egységntltésére. Végső soron tehát kifejezhetjük azt a reményünket, hogy ez az előadás s várható sikere megerősíti az operaegyüttes megingott önbizalmát, > hogy így további lelkes munkával és főleg a művészi színvonal javítását célzó intézkedések 'haladéktalan megtételével új, még szebb eredményeket érjen el. Gály Iván •Qmlék szem Emlékszem: hullt a hó végtelen egész nap, hóbábuk szunnyadtak fekete ágakon. Pedig a tavasz volt, tudtam, más nem lehet, nedvesség - szárnyákon kibújt a vizekből s felhőbe rejtezett. Vízgát felől sodródó folyóból érkezett, csalit hűs lehében, fűz firnisz szagában. Ügy tűnt: a perc se fut gyorsabban a mában; éppúgy üt az óra a Szpasszká tornyában. Hanem az idő úgy szállt, úgy röpült, mintha egyetlen egy nap folyamán kétszáz év iramlott volna él... és valaki az utcán szélvész ellenére délvidékről küldött mimóza illatát szívta be hirtelen. Sípos Győző fordítása A falu és a város kulturális élete Nagykövesd Nemrégen írtunk a falu kulturális életéről. Azóta azonban új eredmények születtek, amelyekről ismét Kovács András tudósított. Levelében többek között elmondta, hogy a CSISZ és a Csemadok helyi szervezetének jó munkája és szoros együttműködése eredményeképpen a falu színjátszói legutóbb Nagy Lajos Tanyai történet és Szigligeti Ede Győz a szerelem című darabját mutatták be, ezenkívül sikeresen szerepeltek a szervezetek tánccsopc-tiai. Az eddigi eredmények további jő munkára ösztönözik mindannyiukat. A csoportok munkájához a helyi pártszervezet minden segítséget megad. Vághosszúfalu A Csemadok vághosszúfalusí szervezete és a földmüvesszövetkezet a közelmúltban több napon át vendégül látta a magyarországi túrkevei Aranykalász termelőszövetkezeti csoport tagjait, akik tapasztalat- és eszmecserére jöttek Csehszlovákiába. Mészáros Dezső levelezőnk erről az eseményről számolt be, s a többek között elmondta, hogy a magyarországi vendégek sokfelé jártak, megnézték a földművess7övetkezeteket, traktorállomásakat stb. A látottakról a legnagyobb e' ismeréssel nyilatkoztak és annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy az ilyen látogatások mindkét fél számára előnyösek. A Csemadok vághosszúfalusí csoportja és a földművesszövetkezet tagjai májusban viszonozzák magyarországi vendégeik látogatását. Bacsfa A Csemadok bacsfai csoportjának munkájáról Deák István írja, hogy a helyi szervezet tagjai szintén alaposan kiveszik részüket a kulturális munkából. A csoport tagjaival különösen Farkas Mária tanítónő foglalkozik sokat. A téli estéknek úgyszólván mindegyikét különféle kulturális műsorok betanulásával töltötték. Az eredmény az lett, hogy sikerült betanulniok olyan műsorokat, amelyekkel nemcsak helyben, de a környező falvakban is megállják helyüket és sikert aratnak. A Csemadok bacsfai csoportjának műkedvelői legutóbb például Királyftekarcsán vendégszerepeltek, ahol szintén kellemesen elszórakoztatták a nézőket és tarsolyukban sok elismeréssel tértek haza. , Nagygéres Nagygéresről, a CSISZ helyi csoportjának munkájáról Bujáki Zoltán tudósított, s a többek között elmondta, hogy az utóbbi időben náluk is fellendült a kulturális élet. A CSISZ helyi szervezetének tagjai karöltve a falu idősebbjeivel színművek tanulásával töltik idejüket. Nemrégen Heltai Jenő Néma levente című színművét mutatták be, jelenleg pedig Csiky Gergely Nagymaima című színművével aratják a szebbnél szebb sikert. A fiataloknak & színmű betanításában nagy segítséget nyújtottak a helyi középiskola tanítói és tanítónői. A színdarab bemutatásán nyert bevételt a CSIS7 nagygéresi csoportjának tagjai kultúrházuk építésére fordítják. (b) Zuhogó esőben lépek be a szövetkezet irodájába. Ha nem „huncútkodna" ez a kutya időjárás, aligha találnék valakit idebenn, mert amúgy is megkéstette az idő a bussaiakat is. s most már nincs helye az „irodai" beszélgetéseknek. A határ — ez volna most a falu népének á „tanyája", ha nem esne az eső. El is készültem rá, hogy idebenn, az időjárást cikornyás szavakkal illető elnökkel, agronómussal kell majd szóbaelegyednem. Persze jó lett volna még, ha egy-két napig vár az eső, mert amint később megtudtam, éppen a mák első kapálását kezdték m,ig. Ebből a munkából zavarta haza a szövetkezet tagjait az eső. Középtermetű, jóvágású harminc év körüli ember fogad. Bombor Ferenc, a szövetkezet elnöke. Első szava hozzám, miután megtudta, mi járatban vagyok: — Jó, hogy eljött az elvtárs, van ám mit írni rólunk is. A többiek: a csoportvezető, az agronőmus bólintanak. Az'elnök tovább fűzi a beszéd fonalát: — Igazán örülünk — mondja mosolyogva —, hogy hozzánk is ellátogatott az elvtárs, mert bizony a mi szövetkezetünkről még tán nem is írt az újság. — Hát nincs ez éppen így — mondom —, hiszen Budai József itteni levelezőnk többször küld hírt a faluról, a szövetkezet életéről. — Igaz — szól közbe valaki —, de hát az kevés; mi azt akarjuk, hogy munkánkról bővebben tudjon az ország! S tán azért, hogy ez az írás ne legyen olyan rövid, mint amilyeneket Budai József ír, Varga Ferenc agronómus egész litániát kitevő „eseményt" mond el a szövetkeNem jó gazdaság a?, melyben szanaszéjjel a jószág zetről, annyit, hogy ha mindent papírra vetnék, egész újságoldal is megtelnék vele. Ezért azt gondolom, megértik a bussaiak, hogy csupán a legfontosabb dolgokról adok számot ebben az Írásban. Ott hagytuk el a beszélgetést, hogy az eső nem túlságosan bosszantja a szövetkezet vezetőségét, mert a tavasziak „nagyja" már a földben van. Ezt Bagoly Pál, az egyik növénytermesztő csoport vezetője meg is erősíti. — Ogy bizony, a vetés már többékevésbé kész — mondja. — Igaz — folytatja —. már a havazások előtt, március derekán is vetettünk. Hét hektár árpát és három hektárnyi mákot. Jó volt, hogy már akkor megkezdtük, de még jobban jött, hogy a munkák ideje a tavalyihoz számítva egy héttel lerövidült. Ami más szóval annyit jelent, hogy az idén ugyanannyi földet, ugyanolyan munkaerővel 6 nappal hamarább vetettek be, mint a múlt esztendőben. S ezt hogy tették — kérdem? — A két csoport versenyzik egymással — adja meg a feleletet az agronómus. És ez nagy serkentő erő mindenkire. Nem akar egyik csoport sem szégyenben maradni. — A múlt esztendőben miért nem versenyeztek .a csoportok? — adom fel az újabb kérdést. — Nem állíthatom — szól közbe az elnök —, hogy a múlt ^ztendőben egyáltalán nem versenyezTOnk. Csakhogy az a verseny olyan ösztönszerű volt, hogy úgy mondjam, szervezetlen. Az idén másképpen megy már minden. A helyi pártszervezettel és a helyi nemzeti bizottsággal együttmunkálkodva sikerült a versenyt megértetni a tagsággal. Jó az, ha nemcsak mi, a szövetkezet vezetői, hanem a falu felelős irányítói is törődnek a közössel, csak a kommunisták részéről kellene még több segítség. Ha olyan jől megy minden, akkor minek a segítség? Rendben van minden téren ez a hétszáz hektáros szövetkezeti gazdálkodás. A múlt esztendőben is szépen kerestek a tagok. A beadással sem voltak nehézségei a szövetkezetnek. Az idén sem lehetnek, hiszen a XI. kongresszus tiszteletére vállalták, hogy negyven mázsa marhahúst (ebből tizenöt mázsát már beadtak) és húszezer liter tejet adnak be terven felül, (Itt megjegyeztem, hogy ennyi tej nem is sok.) A tagok is jól élnek. Volt olyan, aki a múlt esztendő végén csupán részesedésre tizenhétezer koronát kapott. Lehet is, ha tizennégy koronát ért egy munkaegység. Az idén tizenhat. Ezt látják az egyénileg gazdálkodók is. Tizenhatan az év első hónapjában ott is hagyták a „magánoskodást". Hát van értelme lovakkal dolgozni, amikör a közösben ott a gép, a munka is könnyebb, az élet is jobb... A munkafegyelemmel sincs baj a szövetkezetben. Ezt bizonyítja Kovács László dohányos példája is, aki megmondta: ö bizony egy fillért sem fogad el a közösben,. ha tervét nem teljesíti... Követésre méltó példa. Ennyi sok "óért igazán megérdemlik a bussaiak a dicséretet. És ez a dicséret éppúgy illeti a kommunistákat, a nemzeti bizottsági tagokat, mint a szövetkezet tagjáit és a vezetőséget. S mégis van olyasvalami, ami csorbítja a szövetkezet jő hírnevét. S ez a valami akkor „robbant" ki, amikor a szarvasmarhaállományra terelődött a sző. — Négy liter a napi fejési átlag — válaszol a feltett kérdésre az agronómus. — Kevés! — Nem sok, de jobb mint tavaly. — Talán nincs takarmány? — Abban nincs hiba! Silónk is van bőven. A járásban az elsők lettünk a silózási versenyben. Jómagam négyszáz, a szövetkezet kétezerötszáz korona jutalmat kapott a jó munkáért. — Akkor hol a hiba? — Szanaszét van a jószág. Nincs közös istálló. Ez a legnagyobb baj! Tudják tehát a bussaiak a baj okát. ÉS mégsem cselekednek? De igen, csakhogy máshol „fékezik" a dolgot. A szövetkezet tervében már régen benne van: sertés- és tehénistállót kell építeni. A télen meg is kezdték a sertésistálló építését, saját építkezési csoporttal. Az alapokat kiásták, a betonozás is kész, de tégla nincs. Februárra várták, most már itt van április vége, de a tégla nem jön. Pedig úgy kellene itt az új istálló, mint betegnek az orvosság. Hiába a sok jó takarmány, ha az állatok szanaszét vannak a faluban. Munkaszervezésről, gépesítésről így sző sem lehet, No meg ki tudja, a sok takarmány egy része nem a háztáji tehenek jobb tejeltetésére fogy-e el? Tenni kell itt valamit, mégpedig igen gyorsan. Segítséget vár e tekintetben a szövetkezet és jó tanácsot a tagság a helyi pártszervezettől, a helyi nemzeti bizottságtól. | A szövetkezetben dolgozó kammunis' ták nézzenek utána, mi történik a sok jó takarmánnyal, miért adnak a tehenek naponta csak négy liter tejet. Segítsenek a szövetkezet vezetőségének s beszélgessenek el a tagokkal, mert joggal felmerül a kérdés: ennek a különben jó szövetkezetnek nem rontja el a jó hírnevét a roppant alacsony fejési átlag? Ha mondjuk a szétszórt fejőstehénállománynál olyan tejhozamot nem is lehet elérni, mint a közös istállóban, négy liter napi átlag bizony így is édeskevés. A helyi nemzeti bizottság pedig az irányban tegyen lépéseket, hogy a szövetkezet minél hamarabb megkapja az építkezési anyagot. Sokat tett már a faluért a helyi nemzeti bizottság. Nem kis részben az ő érdeme, hogy ebben az ezerkétszáz lakosú községben szép kultúrház épült. Hetente háromszor játszik a mozi, s nemsokára eltűnik az utcáról a nagy sár. Azzal is nagy segítséget nyújtott a szövetkezetnek a HNB, amikor megtiltotta, hogy borjút és növendékmarhát adjanak el, vagy vágjanak le. Meg is van ma már a szövetkezet tervezett állatállománya. Szudicky Pál, a HNB elnöke eddig is úgy irányította a helyi nemzeti bizottságot, hogy a szövetkezet mindig megkapja a megfelelő támogatást. A szóban forgó ügyben is intézkednie kell rövidesen, mert az az igazi szövetkezet, amelyben nem az egész faluban szanaszét, hanem a gépesített, önitatőkkal ellátott közös istállóban van a jószág. Méry Ferenc ÜJ SZÖ 187 * 1958. április 32. /