Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-26 / 115. szám, szombat

v „Brych polgártárs" — az útitárs regénye JÄN OTČENÁŠEK, Brych polgártárs című regényének cselekménye a Győzelmes Február izzó légkörében zajlik le. Ha a műben a munkásság­nak olyan szerep jutott volna, mint •ái értelmiségnek, akkor Február re­gényének is nevezhetnénk. De így is, noha a szerző csak néhány mun­kásalakkal és impozáns tömegjelenet­tel érzékelteti a cseh munkásosztály szerepét a döntő eseményeknél, igen színes, gazdag és hiteles képet ka­punk az értelmiség magatartásán ke­resztül az emlékezetes februári napok eleven hatásáról. Nyugodtan állíthat­juk, a cseh szépirodalmi alkotások egyik legértékesebb műve kerül e könyvvel a magyar olvasó kezébe. A szerző nagy érdeme, hogy reális eszközökkel rajzolja meg alakjainak jellemét és teremti meg a drámai helyzetek egész sorát. Ily módon az olvasó zavartalanul követheti a bo­nyolult, sokrétű cselekmény szálait, amelyek kivétel nélkül a februári eseményeket és ugyanakkor a külön­böző jellemek tetteinek rugóit tárják fel. Nem számoltuk meg, de becslé­sünk szerint Otčenášek nagy regé­nyének arcképcsarnokában harmincnál több balzaci erőteljességgel megraj­zolt figura él, lelkesedik, tesz, vesz, intézkedik, cselekszik, vár, habozik, védekezik és elszántan támad a feb­ruári események hatása alatt. A re­gény cselekménysorozata céltudato­san, törvényszerűen megy végbe, a mű tudatos, határozott mondanivaló­ja a februári napokról és a szocialista hazafiságról az ellentétek mély és drámai ábrázolása révén meggyőzően hat. A szerző igen nehéz fába vágta fej­széjét, amikor a harminc év körüli Brych passzív viselkedését, habozó magatartását a februári események­ben hitelessé akarja tenni az olvasó előtt. Brych ugyanis egy mosónő fia, aki gyerekkora óta tanúja annak, mennyit dolgozik, kínlódik érte az anyja a kapitalista Csehszlovákiában, hogy érettségizhessen és később foly­tathassa jogi tanulmányait. Nos, ép­pen ő, aki saját bőrén érzi a kapita­lizmus átkát, nem tud belenyugodni a februári eseményekbe, noha a fel­szabadulás után ösztöndíj segítségé­vel folytathatja tanulmányait. Brych nem tud belenyugodni az államosítás­ba — ami érthető módon pokoli vi­hart vált ki a gyárosokból, a vagyo­nos osztályból -, holott neki magá­nak a füstös albérleti szobán kívül egyebe sincs. BRYCH RABJA a polgári humaniz­musnak, amely úgy lebeg élete felett, mint valami bárányfelhő. E lebegő gyökértelen humanizmus légkörében kínlódik, vergődik. Eleinte tettvágya, akarata megbénul, sértődötté válik és tanácstalanságában teljes passzivitás­ba vonul. Később, éppen sértődöttsé­ge révén minduntalan olyan helyze­tekbe sodródik, amelyek reakciós tetteket váltanak ki belőle. Mindez, a szerző ragyogó jellemábrázolása ré­vén logikusan történik. Az olvasó e fonák helyzetet felismerve egyenesen fájlalja, sőt bosszankodik, úgy érzi, hogy Brych szemét a polgári hu­manizmus zavaros hályoga borítja, és nem kéne több, mint ezt a hályogot lerántani, hogy igazi, becsületes lé­nye érvényesüljön. Ám éppen ez a lerántás, a hályog eltávolítása nem megy simán. Ügy tetszik, mintha a -polgári ideológia oly mélyen beleivó­dott volna Brych gondolatmenetébe, hogy elhomályosítja benne mindazo­kat az élményeket, amelyekben mo­sónő anyja mellett része volt. Az olvasóban végül az a benyomás alakul ki, hogy Brych — önmaga előtt is A „Keresztút" trilógia második része a moszkvai mozik vásznán Moszkva (ČTK) - A moszkvai mozgóképszínházak bemutatták az „1918" — című filmet, amely Alek­szej Tolsztoj „Keresztút" című tri­lógiájának második része. Borisz Csirszkov szövegíró és Gri­goríj Roszal rendező ugyanúgy, mint „A nővérek" című előző részben, nem azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a regényben ismertetett vala­mennyi eseményt részletesen szem­léltessék. Elsősorban arra törekedtek, hogy hűen adják vissza Alekszej Tolsztoj regényének szellemét és stílusát. A főhősök sorsát a társa­dalmi-politikai események széles hát­terében ismertetik. A film a polgár­háború eseményeit több tömegjele­netben mutatja be. Az „1918" ugyanúgy, mint a Nővérek, színes szélesvászon film. Zenéjét Dmitrij Kabalevszkij szer­zette.; titkolva — azt a zavartalan és gond­talan jólétet óhajtja, amelyben Rázs Ondrej gazdag, jómódú gyermekkori barátja nevelkedett és amelyből neki, Ondrej „jóvoltából" eddig csupán íze­lítő jutott a nagylelkűen elhullatott alamizsnák révén. Ez a barátság, amely Brych számá­ra zsúfolva van ellentétekkel, meg­aláztatásokkal, szégyenérzettel, rej­télyes módon kitartónak bizonyul még a februári események idején is, noha Brych egy évtizeddel előbb, közvetlenül az érettségi előtt, egy komoly összetűzés alkalmával a fejé­hez vágja Rázsnak, — „ .. . minden a tiétek A szolgálók, emberek, pénz! Még a levegő is a tiétek! Önzők vagytok, gyűlöllek benneteket, akár a pestist!" Ez igaz, Brych gyűlöli a gazdago­kat, mert látja, hogy az összehará­csolt jólét és bőség is kevés nekik. De ugyanakkor rejtélyes módon vonzza is ez a jólét, amely a, vagyo­nosoknak biztonságot, kényelmet nyújt, vonzza Rázs barátja környeze­te is, noha Rázs gazdag ragadozóhoz híven még a szerelmét is elcsábítja, elrabolja tőle. Ilyen ellentétekből tevődik össze Brych. a mosónő művelt, doktorált fiának a jelleme. Mindez szinte hi­hetetlennek hatna, ha azóta nem zaj­lottak volna le a magyarországi el­lenforradalom eseményei, amelyek mindennél fényesebben igazolták a szerző hiteles valóságábrázolását az értelmiségi Brych magatartásán ke­resztül. És hozzá kell tenni, a szer­ző érdeme annál nagyobb, mert mű­vét a magyarországi ellenforradalom előtt alkotta meg. Otčenášek mély és körültekintő jel­lemábrázolásának tudható be az is, hogy hőse annak ellenére, hogy ma­kacs viselkedése sokszor káros hatást vált ki környezetéből, nem válik ellenszenvessé az olvasó előtt, mert kiváló és értékes tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek pedig áttörnek és jelen vannak akkor is, amikor meg­gondolatlanságában már-már a szaka­dék szélén jár. Brych az a típus, aki az értelmiségi pályára való ké­szülődés közben, a tudás és művelt­ség birtokában magasabbrendű em­bernek képzeli magát, és nemcsak a néppel való kapcsolata válik ezáltal lazává, hanem makacs gőgjében és sértődöttségében a szülő küzdelmes és nehéz életéről is könnyen meg­feledkezik. Lelkiismeretének vívódása közepette a hűvös közönynek az a terméketlen légköre uralkodik el rajta, amely elutasít minden meg­hitt kapcsolatot, amely az összefogás hatalmas forrásából eredő szeretettel rokon. A proletárdiktatúrától berzen­kedő magányosságában megbénul benne minden alkotó szándék, és egyre rohamosabb léptekkel távolo­dik a nép, a munkásosztály létérde­keitől. Ezt a távolodási folyamatot, de ugyanakkor a drámaian megrázó magáraébredést mutatja meg Otčená­šek szemléltető és meggyőző módon kiváló regényében. KESERVES KÖRÜLMÉNYEK között történik az ébredés, a magáraeszmé­lés. A lázadó Brychnek a pokol tisz­tító tűzén kell keresztülmennie, amíg ellenállása megtörik, és felismeri a februári események igazát, felismeri a szocialista államosítás humaniz­musának mély gyökereit. Ennek a felismerésnek a folyamata Otčenášek könyvének legdrámaibb részét képe­zi. A dráma egy bódéban zajlik le, amely a nyugatnémet határtól néhány száz méterre, az erdő közepén fek­szik. Itt, ebben a bódéban gyűltek össze Rázs és társai, az egykori gyárosok, akik Brychhel együtt át akarnak menni Nyugatra, hogy meg­győződésük szerint átmenetileg, amíg vissza nem kapják gyáraikat, élvez­hessék az „áldástosztó nyugati kul­túrát". Miután Hermann, a vezető­jük — a kitelepített német gesta­pós, akinek az a feladata, hogy jó pénzért átcsempéssze őket a hatá­ron - késik, kénytelenek közel negyvennyolc órán át összezsúfoltan várni a német gestapós megváltóra. Ez a néhány óra elegendő arra, hogy feltárja Brych előtt „a kispolgári hu­manizmus" képviselőinek igazi ar­culatát. Itt, ebben a bódéban, ahová a haj­dani gyárosok bőröndjeikben elhozták vagyonuk utolsó maradványait, az egymás iránti bizalmatlanság, va­gyonféltés és gyűlölet oly méreteket ölt, hogy a volt gyárosok és elegáns asszonyaik levetik magukról az ud­variasság álarcát, és az egyetlen lám­pa sárga, homályos fényében utolsót vonaglik a „szabadságot" őrző kis­polgári humanizmus, hogy aztán he­lyébe pucéran, a maga állatiasságában, pusztító szenvedélyességében feltör­jön a szívük mélyében rejlő igazi szándék és leghőbb kívánság. A sö­tétség e fojtó légkörében, a bűz és rémület közepette, a gyáros és ügy­véd banditák indulata felszabadul, o»o*o •o •o*o •o • o • o*o*o*Q*o»o« (Orosz népmese) A KECSKE ballagott az utcán és szembe jött vele a bárány. — Egy bárány a nyomomba se lép­het, — gondolta a kecske — de a kö­szöntését azért fogadom. — Én bizony előre nem köszönök a kecskének. Én is vagyok valaki — okoskodott a bárány. Ügy elmentek egymás mellett, hogy egy pillantást sem vetettek egymásra. A kecske dühbe gurult: — Leesett volna tán a koronája, ha megtisztel a köszö­nésével ? A bárány meg­sértődött: — Miért köszön­jek én előre?! Nemsokára újra találkoztak a kút­nál. — Idehallgass — szólította meg a kecske a bárányt — miért nem kö­szönsz nekem? — Miért nem köszönsz te előre? — válaszolta a bárány. — Még mit nem — rikkantotta a kecske és nekirontott a báránynak. A bárány mekegni kezdett, két lábra ágaskodott és szarvával böködte a kecskét. Néhány percig huzakodtak, veszekedtek, de amikor észrevették, hogy jön a ló, abbahagyták. — Tegyen igazságot a ló, döntse el ő, kinek van igaza — ajánlotta a kecske. — Rendben van — hagyta helyben a bárány. — A ló már elég öreg, so­kat látott a világból, igazságot tehet köztünk. Meglásd, azt fogja mondani, gondolataik és tetteik közt oly töké- | Ietes összhang jön létre, hogy sza- Š vaik a rühös, ragadozó patkányoknál § is elevenebbekké válnak. Már tudják, > ^^^ hogy simán nem kapják vissza gyá- § m _ _ T8T "H jjíj raikat, ezért atombombát kívánnak § -|| MA ™ 4T9t% dO? IHjfe hazájukra, ' szülőföldjükre. Nem isi J W, M • W il, M B JBJP ÄW C kertelnek többé, mint cinkosok, ban- | ^^ W Ä . v '" • diták, rablók egymás közt nyíltan és | ___ szemérmetlenül kimondják, hogy csak ^ iSiissiisr!a. a?ar-a-] a háború, csak az atombomba pusz- 4 tító vihara seperheti el a gyűlölt ^ kommunistákat útjukból. IGY TUDJA MEG Brych, a sértődött i széplélek, hová sodródott, és így ér- ^ lelődik meg benne az az elszánt el- $ határozás, hogy vissza kell mennie, ^ amíg nem késő, vissza, még akkor is, i ha ezután hazáját utcaseprőként kell $ szolgálnia. A könyv legdrámaibb és § leghitelesebb része a bódéban a cin- s kosok közt lezajló események. A cse- § lekmény egyenesen színpadra kíván- s kőzik, szinte rejtély, hogy a szerző | eddig még nem gondolt erre és még ^ nem írta meg a bódé történetét drá- % ma formájában. Minden szó, ami itt * elhangzik, jelenet, amely a bódéban lejátszódik, oly drámai és megrázó, hogy nemcsak Brychnek, de minden jóindulatú embernek, aki eltéved a viharzó események között, rá kell jönnie, hogy az osztályok döntő ösz­szecsapásánál nincs középút, nem le­het habozni, finomkodni, hanem dön­teni kell a hovatartozásról. Vagy a kizsákmányolók szekerét kell tolnia, vagy a munkásosztályhoz csatlakozik ^ és tudásával, képességeivel a szocia- § lizmus építését kell szolgálnia, ^ Brych megrázó fejlődésének útját ^ számos nagyszerű vérből és húsból ^ gyúrt eleven ember kíséri. így Bar- ^ tos, az elvéhez, világnézetéhez hű ér- ^ telmiségi kommunista, aki tisztán lát- ^ ja azokat a veszélyeket, buktatókat, ^ amelyek Brych útját környékezik. ^ Meg is tesz mindent, hog.y megment- ^ Bolgár népi humor se. E tevékenysége közben ragyogóan ^ . bontakozik ki embersége, a szocializ- > musba, az emberiség jövőjébe vetett § törhetetlen hite Bartos minden tet- § Pár- § tével, gondolatával, szavával a s tot, a munkásosztályt kívánja szol- i gálni Mizina, Brych nagybácsija, a vér­beli kispolgárt képviseli, aki ide-oda­kacsint, tetteit az uralkodási vágy ösztönzi, ám ugyanakkor az uborka­fára való kapaszkodása tele van szolgai lelke bűzével és kíméletlen kegyetlenségével. Ama típushoz tar­tozik, aki szívből gyűlöli a kommu­nistákat, de ugyanakkor a februári események lezajlása után ő az első, aki a pártba jelentkezik, és a párt­jelvényt csak azért tűzi ki kabátja hajtókájára, hogy elfedje, eltakarja igazi énje zűrzavaros szolgaiasságát. Vagv ott van Hlavács, a bőbeszédű hivatalnok, aki ugyan vajmi keveset tud a marxizmusról, de azért józanul látja a februári események következ­ményeit és habozás nélkül tudja, kihez kel! csatlakoznia, ő az a jól is­mert típus, aki a leggyorsabban ér­tesül a városban kószáló hírekről, § viccekről, és ezeket színesen fűsze- | rezve tovább tudja adni. A REGÉNY NŐI figurái között a | legmarkánsabb Jipzsina Mizinának, ^ Brych nagybácsijának a diáklánya, S aki becsületesen harcol ama kispol- | gári szokások ellen, amelyek hínár- | ként fogják körül az életét. Otthonát ^ el kell hagynia, hogy megszabaduljon bigott, vallásos anyja és apja szolgai lelkének hatásától, hogy becsületes tagjává válhasson népi demokrá­ciánknak. Kevésbé sikerült a regény egyik főszereplőjének, Irénnek, Ondrej Rázs feleségének az alakja, aki Brychtől § Rázshoz pártolt át. Csupa tépelődés, § bizonytalanság, hánykolódás az élete, J úgy tetszik, mintha éppen bonyolult­ságával túl lenne exponálva. Patera, Vasek, Adamek, Pepi és a többi munkásalak, a regény értelmi­ségi alakjaihoz viszonyítva halvá­nyaknak, vérszegényeknek bizonyul­nak. Sőt, Patera vívódása Polákkal, rettegéssel vegyes önkínzó harca a pártba befurakodott ellenség fondor­latai ellen, őszintén szólva inkább az értelmiségi magatartásával azonos, mint a munkáséval. Mindez azonban mit sem von le a regény nagy és ^ komoly értékéből. A „Brych polgártárs" értelmiségi | regény, a cseh értelmiség magatartá- í sáról kíván hü képet adni ä döntő $ februári napok tükrében. A szerzőnek § ez az igényes vállakózása teljes mér- § tékben sikerült. Hasonló színvonalas ^ mű felszabadulás utáni életünkről a ^ magyar, szlovák és a cseh irodalom- | ban igen kevés jelent meg. A feb- 5 ruári eseményeknek kétségkívül hi- % teles művészi emléket áilított fel ^ Otčenášek ezzel az izgalmas és mű- $ vészi szempontból magas színvonalú 5 regényével. Ideje lenne végre, hogy $ hasonló őszinte hangú és művészi § erejű könyvet kapjunk a munkások § életéről, bátor, meg nem alkuvó ma- ji gatartásáról is. Szabó Béla % Talpraesett gyerek — GYEREKEK, szólt az apa — a mama ^jolnap fán­kot süt, ki szereti? — Én! — ugrott fel az egyik gyerek. — Aztán leszúrjuk a disznót, ki szereti a kolbászt, meg a hurkát? — Én! szólt elsőnek ugyanaz. — Libát is sütünk, ki fog belőle enni? — Én, én. — Előzte meg ugyanaz a gyerek a többit. — Holnap kimegyünk a mezőre, melylk­tek fog szántani? — Mát még mit nem — szólt sértő­dötten a talpraesett gyerek — mindent csak én. meg én? Csináljanak valamit a többiek ls. hogy te vagy köteles előre köszönni. — Miit? — rázta meg a szakállát c kecske. — Nem olyan tökkelütött, mint te. Ne is reméld, hogy neked ad igazat. A ló meghallgatta a kecskét, majá a bárányt, rájuk nézett és felsóhaj­tott. — A bárány köszönjön elört igaz-e? — reménykedett a kecske. — Ne civakodjatok! — szólt a ló — Aki okosabb az köszön előbb! Azóta, ha találkozik a bárány c kecskével, mindketten telitorokból üd­vözlik egymást. Mindegyikük azt sze­retné, ha öt tartanák okosabbnak. SZŰCS BÉLA fordítási Fejtörőnk M Č&Jéôm^ Az apa még meg sem született, a fia már magasban jár? , (Beküldte: Kálzai Mária. Udvard) Nyáron bundában, télen pucéron van, mi az? (Beküldte: Lacko Elvira, Szomotor-Vécs) Nem ringatják, mégis alszik. Nem mosdatják, mégis fehér, ml az? (Beküldte: Sztarnovszkl Gizella, Csallóközcsütörtök). TUDTOK-E a fenti 10 figurából egy négyzetet csinálni? KEDVES GYEREKEK! A múlt heti sok megfejtő közül könyvet nyert: PÁSZTOR LÁSZLÓ (Tesmag). és MATYUS LÁSZLÓ (Csallöközaranyos). Dicséretet kapnak: Fé­lix Éva, (Dunaszerdahely), Kiss Lenke (Bá­torkeszi), Dömötör Katalin (Felsőszeli), Vas s Uuna (Guta), Takács Kató (Bratisla­va), Kinezer Márta (Path) és Gáspár Ka­talin (Ipolyság). Felhívjuk figyelmeteket, a május else­jei ünnepi számban meginduló szellemi öt­tusánkra. El ne felejtsétek megszerezni ezt a számot. Mindenki nyer. A beküldött megfejtésekre feltétlenül írjátok rá feltűnően: GYERMEKVILÁG. A FENTI NÉGYZETBEN 36 csillagot lát­tok. El tudjátok-e osztani olyan négy egy­forma részre, hogy mindegyikbe kilenc csillag jusson? MOLT HETI TALÁLÓS KÉRDÉSEINK MEGFEJTÉSE: 1. Visszhang. 2. A kocsikerekek,vagy az évszakok, 3. Négy patkó a lovon, kettő a2 ember csizmáján volt és a lovait Is Pat­kónak hívták, 4. Csak egy tojást, mert a többit már nem éhgyomorra eszi. A CSODÁLATOS ÁLLATVILÁGBAN ját­szó nyulakat és a méhek elől menekülő medvét láttatok. Itt van a tavasz, bizonyára ti is szí­vesen játsztok, ezért néhány érdekes já­tékot közlünk: SZÍNEK A játékosok körben ülnek. Az egyik já­tékos különböző színeket nevez meg és rá­mutat egy másik játékosra. Akire rámu­tatott. annak nyomban egy olyan színű tárgyat kell mondania. Ezután újabb színek következnek és mindig másra mutat. Aki gyorsan nem ad választ, kiesik a játékból. Aki utolsónak marad, az nyert. FUSS A HELYÉRE! A játékosok körben állnak, és mindegyi­kük számot kap. A kör közepén lé"* oda­lép a körben állók egyikéhez és m~egkó?­dl- tőle: — Van szabad hely? — a játé­kos válaszol: — Nincs, de a négyes és hatos szabad. Erre azok a játékosok, akik­nek számjegyeit említette (négyes és ha­tos) gyorsan helyet cserélnek. A középen álló igyekszik valamelyikük helyét elfog­lalni. Ha ez sikerül neki, az övé lesz az a szám. akinek a helyére állt. Akinek pedig nem jutott hely. a kör közepén ma­rad. Próbáljátok meg a játékokat, biztosan lói szórakoztok. UJ SZÓ 8 * 1958- április 26. \ •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents